Nos, a közös ebéd nem a tervek szerint alakult. Volt néhány gyomorszorító pillanat, de azokat még majdnem sikeresen fel is oldottuk. Viszont azután, hogy Reeven kitaccsolta az eddig elfogyasztott ételt, már nem engedi, hogy további szórakozásoknak vegyük kezdetét. Ennek főként én vagyok az oka, mert nem akarom, hogy Reeven megerőltesse most magát. Hülye nővéri szokás, hogy a "beteget" ágyba kell parancsolni, pedig én sem vagyok fekledezős fajta. Reeven se hagyná, ha a másik két fiú nem erősít meg engem, és javasolja Reevennek, hogy pihenjen egy kicsit (nem lesz ártalmára).
A kaja bekebelezése Joshra és Sebastianra maradna, és hiába egészségesek ők, Josh kijelenti, hogy már ő is tele van (legalább ő, aki rendesen evett, hála ezúton is. Hihihi. ) Sebastiant nem kell arra buzdítani, hogy akkor lásson neki kaját csomagolni, hozzám is mindig úgy érkezett, mintha bevándorlókat rejtegetnék a lakásomban éhenkórász lennék. Szóval bízom benne, hogy eszébe jut, és Josht, ha már haza akar menni, ellátja egy jó adag elemózsiával.
Reevennel elvonulunk, úgy hiszem, jobb lenne neki, hogy -legalább, amíg jobban nem lesz vagy el nem alszik- mellette maradok. Sebastian jön utánunk, mindkettőnkhöz van néhány szava. Tőlem azt kéri, aludhasson Josh-nál, az ágyában. Jelenleg csak azon kattog az agyam, hogy ott akar lenni, és nem hazajönni, és csak másodlagos, hogy Josh mellett akar aludni. Nem látok egyébként ebben semmi különlegeset, és is aludtam már Reevennel, és noha akkor még azt hittem, rokonok vagyunk, most sem tervezek mást. Ha kell, ugyanúgy odabújok hozzá: néha a testi kontakt többről árulkodik, mint a kimondott szavak.
Szóval kettesben maradok Reevennel, akinek menet közben kerítettem néhány kekszet és egy pohár vizet. Leteszem ezeket az éjjeliszekrényre, és Reevent az arca felől közelítem meg. Ha ül, mellé ülök, ha lefeküdt, -helytől függően- helyezkedek el mellette.
- Kavarog még a gyomrod? Kerítsek valami hányingercsillapítót? - első legfontosabb törekvésem a fizikai jólléte.

Reeven az ágy szélén ül, amikor visszamegyek hozzá. A kekszet és a vizet leteszem az éjjeli szekrényre, és a hogylétéről érdeklődöm (hogy esetleg szüksége van-e még gyógyszerre). Reeven megrezzen, mintha máris kissé elbóbiskolt volna.
- Oké, ennek örülök- mondom neki halvány mosollyal, aztán kissé belekapaszkodom a vállaiba.
- Egy kicsit dőlj le... Csak egy kicsit...- és Sebyt utánozva mutatom az ujjaimmal, hogy mennyire.
- Pocsék hetem volt, ne akard tudni!- mondom feszengve.
Honnan kezdeném? A múlt héttől, amikor már eleve ő felborította a terveimet (no meg az anyja), hogy nem tudtunk találkozni? A munkába állás hülyeségeiről, hogy mennyien faggattak, mi történt velem? A lánybúcsúztatótól? Dr Feketéről? Fura egy alak... A faterról, aki lehet, hogy nem is a faterom? Markról, akit majdnem elgázoltam? Reevent sem akarom a vírusairól kérdezni; épp elég lehangoló, hogy most is hányt, nem akarom, hogy a betegségére koncentráljon. (Bár pihennie szükségszerű)
- Eléggé el voltam keseredve, de tartotta bennem a lelket, hogy veled mennyi programunk lesz, már egy naptárt is vettem, csak erre a célra, hogy beleírogassuk, mit mikor fogunk megcsinálni... És tudod, örültem, amikor meghallottam a dalodat, mert ezek szerint te is gondoltál rá...- simítom meg a karját.
- Tehetek érted valamit? Bármit? - valami mintha foglalkoztatná, vagy csak túlaggódom a dolgot?

Megbeszéljük, hogy egy kicsit ledől, de aggodalmaskodik a nadrágja miatt.
- Leveheted, ha neked úgy kényelmesebb. Keressek neked egy pizsamát?- tőlem átöltözhet, ha neki úgy kényelmesebb, bár felhajthatjuk a lepedőt is... Nincs hideg. Ha húzodozna a vetkőzéstől, felajánlom utóbbit is.
Míg lefekszik, a hetemet foglalom neki össze. Érdekli, s nem akarom, hogy azt higgye, ki akarom zárni bármiből, elvégre én is kíváncsi lennék rá, mi minden történt vele.
- Mozgalmas volt... És elsodortam egy srácot az autóval, egy másik... lekapott...- pirulok el, de mosolyogva vonok vállat. Túléltem, itt vagyok.
Lefekszik, mellé ülök, úgy helyezkedem, hogy hozzá tudjak érni; valahogy birizgálnom kell. Beszélek neki arról, milyen sokat foglalkoztatott a terv, hogy együtt csinálunk programokat, és hogy vettem hozzá naptárt, olyan naplószerűt, hogy aztán majd
minden kalandot le tudjak írni, és adj'Isten majd képest is tudjak mellé biggyeszteni. (Amit Reeven készít majd, természetesen). A dal említése most is furcsa reakciót szül, nem a boldog örömöt látom rajta, hanem mintha szomorkodna.
- Reev, mi baj? - megsimítom a kezét, ha engedi, ujjaimat az övéi közé csúsztatom.
- Ezzel mindig bajban voltam. Tudod, a suliban, verselemzéskor. Sosem értettem, miért kérdezik: mit gondolt itt a költő? Én azt honnan tudjam? Arról tudok beszélni, számomra mit jelent, amit írt... Így van a te daloddal is. Az üzenete... nekem jó hír; azt ígéri, sosem halunk meg, mindig számíthatunk egymásra, együtt maradunk, ahogy ... megbeszéltük. Érdekes volt, hogy kissé melankólikus volt a zene, amit komponáltál hozzá, de talán... ez talán arra fogható, hogy a múlt hét keresztbe tett, nem mehettünk máris barlangászni... - igyekszem neki elmondani, mit éreztem akkor. Igen, kissé ambivalens volt, mert azt hittem, nem is bízik igazán abban, hogy ez valaha megtörténik.
- Sebastian nagyon figyemes. Nem miattad ment el, hanem azért, hogy kettesben tudjunk maradni. Meséltem neki, milyen klassz volt az a hétvége veled... - harapok az ajkamra. Mindent azért nem meséltem el- Valószínűleg azt hiszi, zavarna, pedig tudom, hogy téged sem zavarna, ha itt lenne. Úgy láttam, ti is jól összebarátkoztatok- nézek rá meleg, csillogó tekintettel, hálásan- Egyikünk se akarja, hogy elmenj. Te talán rosszul érzed magad a társaságunkban?- költői a kérdés, nem hiszem, hogy így lenne, nem is jönne el, nem is így viselkedne. Csak ezt a depresszív dumát hagyná abba!
- Jó társaság vagy, szeretek veled lenni. Ne beszélj butaságokat, elég baj nekem, hogy elsőre ilyet mondtam; azóta másképp gondolom!- engesztelést kérve nézek rá. Elsőre túl nagy volt a kontraszt, és amíg nem beszélt róla, nem tudhattam, hogy az a "régi" Reev nem is igazán volt önmaga. Én szerettem azt is; és szeretem a mostanit is, de ezt úgysem hinné el. Ha szeretek valakit, meg kell tudnom magyarázni, hogy miért?
- Inkább beszélj egy kicsit a dalodról. Te vagy a legbiztosabb benne, mit akartál közölni vele. Elárulod nekem is, hogy értsem? Vagy arra gondoltál, amire én? Akkor miért lettél szomorú?

Felhajtjuk a takarót és a lepedőt, most minden holmi egy kupacban, Sebastian "térfelén" pihen. Gyorsan végzünk, Reeven segít, aztán végre lepihen egy kicsit. Szokásához jó híven kérdésekkel kezd el bombázni (bár én lennék ilyen jó kérdező), és lassan megnyílok neki, pedig nem akartam a saját hülyeségeimmel bombázni. Azt gondolom, az egyikre majd hű, a másikra meg haha lesz a válasz, de megint nem voltam jó önmagam kifejezésében. Vagy túl sokat dumálok, vagy túl keveset...
- Hát..., esett az eső, én meg...- (sírtam), ezt nem mondhatom el, mert jönne a kérdés, miért?- figyelmetlen voltam egy kanyarban, és elsodortam egy srácot. Végülis ... eltört a hüvelykujja, a lábán; de még csak be sem kellett gipszelni... És jó fej volt, tényleg, időnként ő tartotta bennem a lelket- hadarom, egyre gyorsabban, a végén már mosolyogva.
//Többet nem nagyon tudok írni, mert kb itt tartunk a játékban//
- Nem ismered ezt a kifejezést? - kuncogok, aztán hátra nézek, be van-e csukva az ajtó. Sebastiannak említettem, de nem akarom, hogy Josh is meghallja, amit Reevennek akarok mondani- Az olyan lepkefing csók, aminek általában komoly folytatása szokott lenni...- rántom fel a vállam. Valahogy így írnám le. Az a pasas tuti nem érte volna be ennyivel, ha...- Azt hiszem, fel akart szedni, de nem komolyan, csak olyan alkalmilag- Igazából most pirulok el. Én magam is vallom, hogy részben oka voltam az egésznek, biztos nem voltam elég határozott, vagy adtam olyan jeleket, amiket nem kellett volna (csak tudnám, mik azok?)- Hazajöttem, nem esett bajom, jól vagyok!- teszem hozzá, mert látom, ahogy forr a vére. Hogy felélénkült hirtelen a haragtól! Meg kell ölelnem, ez az a tűz, amit hiányoltam belőle, de lám, nem veszett el, itt van!
- Nem történt semmi. Igazából csak nem szabad innom, ha nincs velem Sebastian, vagy nem vagy velem te... Kicsit fejbe vágott az alkohol, nem volt elég gyors a felfogóképességem...- hamarabb rájöhettem volna, mit akar. Gondoltam is rá, de olyan hihetetlennek tűnt, amit mondott! Józanul sem hangzik jól.
Sokkal kényelmesebb arról beszélgetni, ami közöttünk kovácsolódott. Tervek és naptár, meg az a dal... Most megint elfog az a furcsa érzés, hogy csalódást okoztam neki, és hiába igyekszem elmondani saját érzéseimet, ez sem teszi őt boldoggá. Mi kerülte el a figyelmemet?
- Szomorúnak tűnsz. Megbántottalak? - talán volt még valami üzenete annak a dalnak, és nekem értenem kéne. Ha újra meghallgathatnám, rájönnék?
Igazából többnek tűnik, mint szomorúnak. De mi oka volna a depresszióra? Meglehet, én is bele játszok, valamit elszúrtam, de... ez nem friss rosszkedv. Hadar, mintha csak le akarná tudni a választ. Csendben maradok egy kicsit, és most én érzek szomorúságot. Most valójában mégsem akarja? Miért érzem úgy, hazudik? (Titkol valamit?)
Nem akarom, hogy elmenjen. Bár még Sebastian is Josh is valószínűleg a lakásban vannak, ők ketten elvannak egymással. Mi is el lennénk... Tudnánk jól lenni, ha megint nem lenne közöttünk egy fal. Miért emelte fel? Mikor? Miért? Amikor már egyszer lebontogattuk őket, közel kerültünk... Mindaz csak illúzió lett volna?
- Értem- mondom röviden, és elkönyvelem magamban, biztosan sikerült megbeszélni, ha engem már nem hívott fel- Sebastian sem említette- és nézek rá kérdőn, akar-e engem beavatni, vagy ez is csak lógva marad a levegőben. Ha nem szólal meg, rákérdezek- Már megoldódott? Engem nem avatsz be?- ha már engem akart hívni, talán elmondhatná most is.
Feszültség van a levegőben, és ő nem néz rám. Talán én feszélyezem? Tagadja. A hangja riadtnak tűnik vagy meglepettnek, nem tudom igazán eldönteni.
Igen, már biztos. Valamit elszúrtam, az első alkalommal, amikor találkoztunk, amikor azt mertem mondani, hiányolom belőle a régi Reevent. Nem hiszi el, hogy így is szeretem, hogy tudom szeretni, hogy kötődök hozzá (hogy akarok kötődni).
A dalról kérdezem, hátha elárul valamit azokról az érzésekről, amik motiválták, amikor írta. Megint zavarba jön, túrja a haját.
- Egyáltalán, miért gondoltál ilyesmire? Ez pont ellenkezője, amiről beszéltünk! Megijedtél, hogy meggondolom magam? Mi okom lenne rá? - Nem, nem tudhat róla, mi folyt közöttünk apámmal. Vagy mégis? Reeven anyja végig tudta? Próbálom összerakni a lehetséges magyarázatokat, de nem igazán vagyok képben jelen pillanatban. Még magam sem tudom a választ; anyám nem adott egyértelmű- sőt semmilyen- választ a kérdéseimmel kapcsolatban.
- Én sem akarlak téged elveszíteni- mondom neki halkan- Ide bújhatok melléd? Egy kicsit?- mutatom az ujjaimmal, mennyire, aztán mellé fekszem, mint abban a nyaralóban, és hozzá bújok, átölelve őt. Nem érdekel, hogy a rokonom vagy sem, mit sem számít, mert a lelkembe égett, hogy vigyázni fogok rá. Halálomig. Bár lehet, hogy épp ő vigyáz énrám. Ki tudja? Az élet kiszámíthatatlan.

- A lelkiismeret-furdalásomon kívül nem sok, bár a srácnak is fájhat a lába, nem kétlem. De járóképes maradt- a feszültség kis nevetésben tör ki belőlem - Inkább a deszka érdekelte, mint az ülőkocsi, pedig még azt is felajánlottam (volna), hogy szerzek neki egyet.
A másik sztori miatt inkább mérgesnek látom, pedig egyedül énrám lehet mérges. A szavai hallatán megint elpirulok. Ő is..? Eszembe jut az a csók, amit én adtam neki, bár az nem volt lepkefing. Nem erről az oldaláról közelítem meg a kérdést, mert zavarba jönnék (és azt hiszem, ő is). Inkább kizárom ebből azt, ami közöttünk történt, vagy történhetne...
- Elvileg lánybúcsúztatóra hívtak, mert Lídia férjhez megy, de épp akkor jöttem el, amikor ő megérkezett.
Azt hiszem, helyesen jártam el, őróla is mintha kőhalmok gördültek volna le.
- Azt mondta, gyerekgyógyász egy másik kórházban, Dr Black..., de tudod, valamiért nem volt hiteles. Nem tudom megmagyarázni...- rázom a fejem; ez csak egy érzés. Talán mert kis esélyét látom, hogy valaki így nézzen ki és így táncoljon, miközben azt mondja, a gyerekgyógyászat a mindene? - De hagyd, azóta sem láttam. Vagy megértette, hogy nincs esélye, vagy sosem voltam érdekes számára.
Kellemes érzés tölt el, hogy megint megvédene, de jelen esetben ezt teljesen feleslegesnek tartom. Nem vagyok veszélyben. Dr. Fekete eltűnt az életemből, s nekem eszemben sincs keresni. Remélem, ez fordítva is igaz.
- Ártatlannak tűnő koktél volt. De megfogadtam, sem egyedül, sem éhgyomorra nem iszom többé...- ez jó lecke volt. Annyi rémtörténettel találkozik az ember, mégcsak az kéne, hogy magam is átéljek valami hasonlót.
- Nem volt kétes hely, Reeven...- ó, azért ne gondolja, hogy teljesen idióta vagyok. Aztán bólogatok- Kísérő nélkül ígérem, soha! Neked meg még tartozom egy ilyen kalanddal...- (ami az ivásról szól) Kuncogok.
Igyekszem rá fordítani a figyelmemet, de csak bujkál a kérdéseim elől, és ez fájdalmas emlékeket idéz. Megint gátlásokat érzek kettőnk között, pedig ennek nem így kellene lennie.
- Te tudod..., de akkor épp ez az indok, hogy pihenj egy kicsit, nem is értem, miért tiltakoztál...- icipici célzattal, hogy sejtem én, nem akar beszélni előttem arról, ami valóban foglalkoztatja. Talán ráhibáztam valamivel, amit kimondtam, kicsit összerezzen, és megint tagad. Ráadásnak elsápad, mintha szellemet látott volna.
- Oké, megértem. Nem akarsz beszélni róla. Ez világos beszéd, nem olyan maszatolás, amit eddig csináltál. De szeretlek, és nem foglak kínozni, hogy beszélj, nekem sem esik jól, ha faggatnak. n csak azt szeretném, ha tudnád, és főleg elhinnéd, megbízhatsz bennem. Egyetlen titkodat sem fordítanám ellened. Én is bízok benned, hát nem érzed?
Csak remélni tudom, ha olyan dologról van szó, ami folyamatosan foglalkoztatja, úgyis ki fogja bökni.
- Én is hajlamos vagyok magamban tartogatni, tudom, de nem mindig előnyös elodázni...- mondom aztán. Én is dolgozom az ügyön, hogy nyitottabb legyek. Azt hiszem, ennek csak az a feltétele, hogy jó legyen az ember partnere, akivel beszélget. (És csodálkozom, ha azt érzem, nem vagyok elég jó?)
Beszélgetünk a dalról. Azaz ez nem egészen pontos: a kérdéseim megint válaszolatlanul maradnak, és ezen elgondolkodom. Vajon mi okom lenne rá, hogy el akarjak szakadni tőle? Van olyan tett vagy gondolat a világon, amivel meg tudna bántani? Talán igen, de akkor nem ismer. Lehet, hogy gyenge vagyok, de kedves és jószívű. Képes vagyok megbocsájtani, hisz volt már erre példa (és lesz is, valószínűleg)
Odabújok mellé, amikor átölel, közelebb vackolom magam hozzá, fejem a vállgödrébe fúrva, beszívva azt a jellegzetes illatot, ami Reevené. Most már az ő illatát is felismerném, mert van egyfajta jellegzetessége. Valószínűleg minden embernek van. Picit megemelem a fejem, hogy elérjem az állát, oda adok egy puszit, aztán visszabújok korábbi helyzetembe.
- Csak hogy ne idegeskedj miatta: egyetlen olyan dolog sem jutott eszembe, ami miatt haragudnék rád. Amúgy sem vagyok haragtartó. Mindent meg lehet beszélni, mindent meg lehet oldani. Valószínűleg ezt már tudod, Sebastian sem mondhatott mást...- említette, hogy beszélgettek. Csak ráérzés, hogy nem komolytalan ügyről volt szó. Magyarázná, miért is viselkednek így egymással... És akkor hirtelen felpattan a szemem: közös titkuk van.
Kettős érzés jár át: a szomorúság, hogy nem én vagyok a titkai tudója, és az öröm, hogy legalább van kivel megosztania. Abban biztos vagyok, hogy Sebastian jól kezeli a helyzeteket. Nem féltem tőle Reevent. Ha hallgat Sebyre, minden jóra fordul.

Féltem, hogy majd lebénáz, hogy elütöttem valakit, de mintha nem venné nagyon komolyan. Inkább értetlenség van az arcán, mint harag, mintha csodálkozna. De bólogat, elfogadja, hogy a körülmények szerencsétlen (vagy épp szerencsés) összjátéka okozta az egész kalamajkát. Bár ráncolja a homlokát, ez csak annak szól (szerintem), hogy legközelebb legyek figyelmesebb.
- Mondjuk úgy, próbálkozott. De akkor se tudtam volna értelmesen reagálni, ha történetesen független lennék...- elpirulok. Én meg a nőiességem, mintha két fogalom lenne. Nem igazán tudok magammal mit kezdeni; amúgy sincsenek túl jó tapasztalataim. (Sebyvel más a helyzet, de az a kapcsolat még gyerekcipőben jár)- Sosem voltam az egyéjszakás kalandok híve.-Hogy másképp alakultak a dolgok, magyarázható, hogy nem én akartam úgy. Ha csak ennyi lett volna a célja, rossz lóra tett, egyetlen szép szavával sem tudta volna leimádkozni rólam a bugyit. Ennyi tartás azért van bennem.
Megindít, hogy ennyire szívén viseli a sorsom. Szeretettel nézek rá.
- Jól van, megígérem. De most már lazítsd el magad, pihenj, fáradtnak látszol...- simogatom gyengéden. Szegénykém, kókadozik, bizonyára régen aludta ki magát rendesen, és csak annyi kellett, hogy vízszintben legyen...
- De majd csak ha neked is szabad... Nem szeretnék ártani se neked, se magamnak, de jó lenne egyszer istenesen berúgni!- nevetgélek. Nem akarom mérgezésig inni magam, de szívesen kipróbálnám, milyen, amikor forog a világ... (biztonságos körülmények között)
- Rossz válasz. Ha itthon vagy nálunk, hogy zavarhatnál? - nem lehet elégszer mondani, hogy ide bármikor jöhet. Sebastian se küldené el, ahogy én sem mondanék nemet Henryre, ha jönni akarna.
- Édes vagy, de Sebastian mindig itt vagy, téged meg sokkal ritkábban látlak, mint szeretném... Szóval, most te vagy előnyben- mondom ezt nevetgélve. Igaz, Seby közelségét is szeretem, de nem bántó, hogy ő most Josh-sal lenne inkább. Ők sem találkoznak túl gyakran. (Nem is értem, miért nem. Josh is jöhetne hozzánk gyakrabban) Csak hát..., pár dolgot szerettem volna megbeszélni, amit a napokban nem sikerült. És neki is volt meglepetése ebéd közben... Ez a hétvégi meló, ah...
- Igazad van. Olyasmi ez, ami után azt mondanád: te előre megmondtad, te tudtad, megmondtad... Ez ... Nem épp kellemes érzés. Szembesítenél vele, mekkora butaságot csináltam, pedig te figyelmeztettél...- húzom el a szám. Reevennek nem volt szimpatikus Lio. Ha tudná, hogy kapcsolatom volt vele, biztos nagyot esnék a szemében.
Aztán sóhajtok egyet:
- Már túl kéne lenni rajta. Más, hogy az ember elhatároz valamit, de ez nem ilyen könnyű. Mindaddig, amíg el akarom felejteni, éppen az ellenkezőjét csinálom: emlékszem rá. Van ez ellen valami jó módszered?- nézek rá kíváncsian, kissé szomorkásan.
Elmélyülünk, a dalról beszélgetünk, újabb önbizalomadagot csepegtetünk egymásba, és megerősítjük a fogadalmunkat. Össze is bújunk, eskü, mint a szerelmesek, de nem bánom, szeretem ezt az érzést, és tudom, hogy Reeven is így van vele. Közelebb ölel magához, orromhoz dörgöli az orrát, érzem a lélegzetét az arcomon. Padlóra tudna küldeni, nem is tudja, milyen kedvemre való, ha így viselkedik, így ...érez. Remélem, nem csak bebeszélem magamnak, hogy szeret. (Ártatlan gondolom, nem szerelemmel.)
Bárhogy gondolkodom, nem jut eszembe olyasmi, ami miatt nekem okom lenne Reevenre haragudni. Érdekes, hogy amikor erről beszélek neki, hirtelen hogyan reagálja le a dolgot. Mint akit megcsíptek. Míg én arra ébredek rá, valamit közösen titkolnak előttem (ami önmagában nem lenne baj, a fiúknak lehetnek közös titkaik), Reeven egészen kifordul magából, és úgy viselkedik, mint akire pánikroham tört.
- Reev, mi lelt? - ugrok utána, ölelem át a vállát, igyekszem keresni a tekintetét, de úgy tűnik, nem lát... Nem csak engem, semmit se; a mozgása széteszik, mintha alkohol hatása alatt lenne. Az első reakció m a rémület, vajon mi történt vele, amikor már éppen majdnem elaludt... A szavait nem igazán értem. Ki mondta? Mit? Máris elfelejtem, hogy én hoztam szóba Sebastiant.
- Itt vagyok, semmi baj, nyugodj meg...- kántálom neki, és próbálom kicsit ringatni az ölelésben.
Nem sejtem, mi izgatta fel hirtelen. Akaratlanul mondtam vagy tettem valamit, amitől... bepánikolt. A fizikai jeleit felismerem a reakcióinak. De könyörgöm, mitől fél?

- Ha nekem tetszene valaki?- nézek rá, és kissé elpirulok, mert hát, ha így nézzük, ő is tetszik.
- Arra mindenképpen- bólogatok hevesen. Maradjunk ennyiben. Így nem kell magyarázkodni. Nem lennék hiteles.
Reeven olyan, mintha a testvérem volna; figyel rám, ás védeni akar, megóvni minden veszélytől, de tudnia kell, vannak helyzetek, amikben meg tudom védeni magam, és nem kell minden férfit helyre raknia, aki rám néz...
- Nem, ennyi nem elég. Semmi olyat nem szeretnék tenni, amiről úgy vélem, rosszul esne, ha velem tennék meg. Gondolj csak arra, hogy most... Sebastiannal élek. Nekem fontos, hogy bízhassak benne, és számára éppen ilyen fontos ugyanez- vélekedek. Lio más tészta, ő a múlt, és nem titok Seby előtt. Tisztában van vele, hogy volt, és hogy még... van is (egy kicsit). Én meg reménykedem, hogy nem kell majd 4 (vagy több) év, hogy elfelejtsem.
A hedonista életvitelnek is megvannak a maga veszélyei.
- Látod, ennek örülök. Én is benned, különben veled se mennék inni!- kuncogok.
Hazudhatom magamnak, hogy nővéri puszikat szeretnék vele váltani. De erős vagyok, és megállítom a bűnös fantáziálgatást! Azt majd kiélem Sebastiannal (ha hagyja)...
- Hogyne féltenélek? Fontos számomra a jólléted, az egészséged, nem akarnék ártani neked!- nem értem, miért hajtogatja, hogy ne foglalkozzak vele. Épp ez a szándékom! Nem értünk egyet?
- Persze, nem bánom, ha ők is ott vannak, Josh is elég rendes srácnak látszik. Csak éppen... három fiúval menni szórakozni? - forgatom a szemem- Neked és Joshnak is hoznia kéne még valakit. Az lenne az igazi buli!- mondom és kuncogok, bár arról, hogy kettesben igyunk Reevennel, nem akarok lemondani. A múltkori alkalom is jó volt. Nem akarom leitatni, nem élném túl, ha miattam érné baj, miattam lenne szüksége segítségre.
- Na, erről van szó- csakhogy végre belátja- Seby megértő, és boldognak akar látni; te pedig boldoggá teszel- mosolyogva nézek rá.És egyértelműnek látszik, hogy ő is örül, hogy vagyok neki. Egyszer majd elmondom neki, miféle gödörből húzott ki. Csak az hosszú mese, nem a mai nap terhe.
Megbántom azzal, amit mondok, amit feltételezek róla, pedig a meglátásai sokszor bejöttek már. Talán általánosítok, és ő nem olyan?!
- Igaz, MÉG nem fordult elő. De te tisztán látsz, és okos vagy, én meg nem ... - Lio kapcsán emlékszem a bíráló megjegyzéseire, és hogy óvnom kéne magam tőle, én pedig (ennek ellenére) nem távolodtam el tőle. Sőt. És mit teszek most? Sebastiannal kapcsolatban is vannak megjegyzései, de mintha figyelmen kívül akarnám hagyni, mert annyira másnak látom őt. De ez esetben kinek van igaza? Neki, ugyanúgy, mint Lionál? Ha így lenne, társkereső és tanácsadó irodát kéne nyitnia, nem fotostúdiót!
- Ne haragudj, igazad van...- bújok hozzá közel, puszival engesztelem, nem akartam bántani.
Közel vagyok, hogy valljak neki, az egész ügyről, érzésekről, vágyakról, álmokról..., de a helyzet nem igazán alkalmas, és igazából jelentősége sincs. Inkább hagynám pihenni, aludni, hiszen másról sem szól a "pihenése", mint rólam beszélni. Látom rajta, hogy fáradt, össze is vackolunk. Inkább megnyugtatni akarom, hogy pihenhet, aludhat, és azzal a céllal, hogy jó érzéssel aludjon el (s mert így is gondolom), kimondom azokat a szavakat, ami aztán épp ellenkező hatást ér el. Izgatottá válik, felugrik, arcát aztán könny áztatja... Felugrik, az ajtó felé, én ösztönösen utána. Az ajtó felé botladozik, de mielőtt elérné, elesik, és én így érem el. Értetlen vagyok, zaklatott, és nem értem mire vélni Reeven reakcióját. Félek, hogy elhagy, mint ahogy elhagytak már korábban, szavak, magyarázat és érzések nélkül, káoszban, összezavarodva.
- Reeven... lassan, lassabban! Lassan vegyél levegőt! Figyelj a hangomra, számolj velem...- erősnek kell lennem, bár én is pánikközeli állapotban vagyok. - Beszívod a levegőt egy... kettő... három- csinálom vele, és közben simogatom a hátát- Jó mélyen, a mellkasodba, és lassan fújd ki... egy...kettő...három... négy... Megint- ismételgetem, fújtatok és csinálom vele a légzőgyakorlatot, bár úgy reszket, mint a nyárfalevél, és talán elharapta a nyelvét is. Látom, hogy vérfoltos a szája, mégsem teszek semmit. A nyál jó vérzéscsillapító, ülünk, nem lehet belőle nagy baj.
Lázasan turbózom az agyam, mi lenne a legjobb. Vajon itt vannak még Seby és Josh? Meghallották, hogy Reeven elesett? (Bár nem járt nagy robajjal) Gyanítom, hogy már elmentek, bár nem hallottam csukódni az ajtót. De más zajt sem hallok. Csend van. Reeven nyögései és szuszogása töri csak meg a csendet, és a szavaim:
- Belégzés, lassan, egy... kettő... három...- súgom-búgom a fülébe, és nem engedem, hogy kikapcsolja az agyát, figyelek rá, hogy tegye, amit mondok. - Figyelj! Lassan!
Szorosan mellé helyezkedem, átkarolom a vállát, simogatom a haját közben.
-... és kifelé, lassan... egy... kettő....
Lehet, hogy sírni kell. Valami eszébe jutott, valamin kiakadt. Nem baj. Nem baj, ha kijön a feszültség, nem baj, ha sír.
- Ha jobban vagy tőle, sírj csak. Itt vagyok, nem hagylak magadra, úgy... szépen....- ringatom.
Vajon mi zaklatta fel?

- Ha nem lenne Sebastian...- olyan "régóta" ismerem, fel sem merül bennem, hogy számba vegyem, tetszene-e valaki. Biztosan. Szemem és ízlésem nekem is van (bár nem a legjobb), valaki biztos tetszene. Más kérdés, hogy általában nem tetszenek azok a férfiak, akiknek én tetszem, és nem tetszem azoknak, akik nekem tetszenek. - Nőből vagyok, azt hiszem, jól esne, ha közeledne egy normális pasas. De ez kitétel: legyen normális!- A hülyékből nem kérek. Annak ott vagyok én.
- De most komolyan... Nem a kívánságokkal van baj, az ember olykor mindenféléről fantáziál... De nem tennék olyat, amit nem szeretném, ha velem tennének. Sőt, olyat akarok tenni, amit én is szeretnék "elszenvedni"!- rötyögöm el egy kicsit, ez így hülyén hangzik, de hiszek abban, hogy a jó jót szül. Így kell lennie, a szeretet így épül fel, így lesz körkörös, így lesz mindig építő jellegű.
- Nem értesz egyet?- kérdezem, amikor látom, hogy ráncolja a homlokát.
Az ivást a bizalommal kötjük össze.
- Ez most úgy hangzott, mintha nem szabadna bíznom benned- kacsintok rá. Nem fordult meg a fejemben, hogy óvatosnak kéne lennem vele. Volt rá alkalma, hogy próbálkozzon, de ilyesmi eszébe se jutott. Egy ágyban aludtunk. És még pizsit is ő hozott nekem!
Reeven arca közben változásokon megy át. Szép mosolya lassan elhomályosul, egy pillanatra talán csodálkozás, aztán valami más: döbbenet vagy szomorúság sápítja el. Talán "csak" azért, mert nincs társa, akit hozhatna magával?
- Mondtam már, ne izgulj, legkésőbb év végéig rád talál a boldogság...- erősítem meg, amit már mondtam neki. Biztos vagyok benne, hogy nem kell sokáig várnia rá.
- Oké. Kettesben- mosolygok rá szélesen. Én is így szerettem volna. Aztán majd bővülhet a társaság, az sem lesz probléma. De kellenek azok a közös programok, amik csak a miénk.
- Reev, ez nem jövő idő, ez már élő, ez a jelen, nem kell ehhez semmiféle erőfeszítés...- simítom meg az arcát. Még mindig nem hiszi el, milyen jó hatással van rám, hogy kötődik hozzám, hogy akar velem lenni, hogy... szeret! Ha nem is mondja, tudom, hogy így van, a közös hétvége után kétségem sincs felőle, hogy így van. Én sem érzek másképp.
Csak azért nem kérdezek vissza, ő boldog-e, mert tudom, hogy nem. Sajnos, nem boldog; én nem tudom azzá tenni, ez a kapcsolat nem elég neki, és meg is értem. Férfiből van, de épp úgy szüksége van igazi társra, mint nekem.
A titkolózás kapcsán aztán véletlenül bántó dolgot mondok neki, legalábbis nem tetszik neki, hogy azt feltételezem, szememre vetné, ha bebizonyosodik, neki volt igaza valamiben.
- Ez igaz. Meg is lep, hogy vannak dolgok és vannak személyek, amikről és akikről a véleményünk szögesen eltér- húzom fel egy kicsit a vállam. Valószínűleg ez abból adódik, hogy ő férfi, én meg nő vagyok. Ő realistább, mint én és úgy látja a dolgokat, maguk valójában, amilyenek, nem képzel oda olyan dolgokat, amik nem is léteznek.
- Éppen ezen dolgozunk, nem? Hogy jobban ismerjük egymást...- nézek rá kedvesen. Hiába vagyunk rokonok (vagy nem, ez most nem is jut eszembe), nem jelenti, hogy egyformán gondolkodnánk. Még anyámmal és apámmal sem jutok mindig közös nevezőre. - Emiatt ne fájjon a fejed, ez hamar megoldódik!- Jaj, ne legyen már szomorú, mert megszorongatom!
Fura, mennyire másképp látjuk magunkat. Nekem az, ami van, egy nagyon biztató kezdete valaminek. Már előre látom magunkat, akár 80 évesen is, ahogy összenevetünk, ahogy szokásunk. Nekem valóságos, hogy megvalósítjuk a listán szereplő dolgokat, hogy mindez még inkább összekovácsol minket, bár arra is büszke vagyok, és azt is erősnek érzem, ami most van kettőnk között. Én már most szeretem és ragaszkodom hozzá, és úgy vélem, ő is így érez. Miért romlana el bármi is?
Megpuszilom, lassan elcsitul. Aztán megint egy fordulat...
Mint egy pánikroham, majdnem engem is elsodor, de milyen "nővér" lennék, ha nem tudnám elcsitítani? Példát kell mutatnom, az utat, amin ki tud ebből jönni, és közben fizikailag is, pszichésen is támogatom. Annyira ellentmondásos, amit mond és ahogy viselkedik, le se tagadhatná, hogy baj van. Már kevésbé hiszem, hogy hányt. Az arca éppen úgy néz ki (vagy kicsit rosszabbul), mint amikor Sebyvel jöttek ki a fürdőszobából. Talán nem is hányt, akkor is sírt, csak nem akarta (nem merte) elmondani. Neki se mondta el? Sebastiannak nagy tehetsége van, hogy az emberből kihúzzon bizonyos dolgokat, de nekem ilyen képességeim nincsenek. Hiába az elmélet: segítő beszélgetés, aktív hallgatás... ezek Reevennel kapcsolatban sosem váltak be (igazából Lioval sem, de ezen már nem kéne rágni magam).
- Mondd, hogyan segítsek rajtad, ha nem tudom, miben van szükséged támogatásra?- kérdem, halkan, és nem számot kérően. Zavar a tehetetlenségem. Zavar, hogy nem elégséges az az alap, amit már lefektettünk. Megint légvárakat építenék?
Összefordulunk, a földön ülve karolom át, hagyom, hogy a mellkasomra döntse a fejét, és áztasson a könnyeivel. Szorosan össze kell szorítanom a szemem, hogy ne sírjak én is. Mintha a szívemet tépnék. Miért vagyok ilyen tehetetlen? Miért nem vagyok képes segíteni? Mi bánthatja ennyire? Ölelem és ringatom, simogatom a haját, mely egyre nedvesebbnek tűnik. Összeizzadunk, meztelen vállamat Reeven könnyei és hajszálai csiklandozzák.

- Hű, remélem, azért annyira nem!- fojtok magamba egy kuncogást. Milyen elvárásaim lehetnek? Mit jelent nekem normálisnak lenni? Semmi egyéb elvárásom nincs, csak hogy önmagam lehessek egy kapcsolatban, és hogy ugyanez tudjon lenni a másik is, mindezt úgy, hogy jól működünk egymással is.
- Így működik! Rá mosolyogsz valakire, visszamosolyog! Ugyanígy nagyban...- hát jah, az optimizmusom még mindig nem veszett ki belőlem.
- Lehetnek helyzetek, amikben nem baj, ha kissé könnyelmű vagy - ha csak ennyi a baja, én is szoktam ilyen lenni- de nem dönthetünk mindig kedvünk szerint, előre is gondolkodni kell; azokra az eseményekre, amelyek várható következményei lehetnek egy-egy kívánságunknak...- nem gondolok konkrét dologra, csak úgy általánosságban fogalmazok.
- Tudom, hogy nem akarsz rosszat nekem- simítom meg újra meg újra. Nem is feltételezem, hogy könnyelműségből bajba sodor. Talán épp ez a kulcs, hogy kontroll alá vonjam: ha folyamatosan mellette vagyok, talán kialakul egy egészséges viszonyulása a dolgokhoz, és kevésbé tesz majd felelőtlen dolgokat. Bár a pirománia impulzuskontroll hiánya, sajnos, betegség, még azt sem mondhatom, hogy tehet róla, mert nem. Hosszadalmas munka a belső kényszert leküzdeni.
Megbeszéljük, hogy kettesben megyünk el először inni, bár a társkérdés -láthatóan- zavarja.
- Ne feledd, "szögedi boszi" vagyok, beválnak a jóslataim!- kacsintok rá. Hiányzik a mosolya.
Meg kell erősítenem benne, hogy örülök a jelenlétének, és hogy boldog érzéssel tölt el, hogy velem van, jelen az életemben. Reeven , ha valamiben, ebben nagyon hasonlít hozzám: éppen olyan önbizalomhiányos, mint én vagyok (voltam).
- Nem csak az enyém. A tiéd is. De te is tartsd szemed előtt, mik azok a dolgok, amik örömet okoznak. Ezek jelenthetnek kapaszkodót, hogy leküzdjed az akadályokat, amikről úgy véled, nehezíteni akarják az életedet. És ezekhez kitartóan ragaszkodj!
- Látod, itt van Sebastian, példának. Azt gondoltad, rossz ember, és ki tudja micsodákat..., most mégis jóban vagy vele. Beszélgettetek és kiderült, ok nélkül féltél (vagy féltettél) tőle, hm?- mosollyal nézek rá. Örülök, hogy megváltozott a véleménye; nem biztos, hogy könnyen le tudtam volna mondani bármelyikükről is. Hogy is van az elvem? Ragaszkodjak azokhoz a dolgokhoz (és emberekhez), mik/akik jót tesznek velem? Kizárt, hogy Seby vagy Reev kiszorulhatna a körből.
Bólintok, hogy egyetértek, nem feltétlenül kell mindig, mindenről egyforma véleménnyel lennünk.
- Így van!- abba nem mennék bele, hogy közben mindketten folyamatosan változhatunk, és a megismerés egy folyamatos tevékenység, aminek sosincs vége. Mert ha így van, ez is csak jobban összekovácsol minket.
Reeven szinte teljesen ki van merülve. Fizikai tüneteket produkál, ideje volna már aludnia is egy kicsit...
Amikor zokogásban tör ki, ösztönösen ölelem magamhoz, és nem is engedem ki a karjaim közül. Miféle feszültség gyülemlett fel benne, ami ilyen erős reakciót váltott ki belőle? Menni akar, hüppögve próbál szabadulni, miközben erősen dörgöli az arcát.
- Reev, édes, ...- próbálom elvonni a kezeit az arcától, legalább ne marja véresre. Azt mondom neki, sírja ki magát, lehet, hogy már önmagában ez is enyhítene a feszültségén, miközben a pánikot a légzőgyakorlattal enyhíteném.
Furcsa nekem, hogy miattam akar jobban lenni, úgy érzem, nem bízik saját magában, a saját erejében. Ennyire nem szabadna bálványoznia (ha ez egyáltalán annak minősül. Beszélnem kéne egy pszichológussal? Az enyém elég gyatra...)
- Ezt ki kellene verni a fejedből. Nem veszítesz el. Olyan vagyok, mint egy pióca, meglátod. Nem olyan könnyű ám megszabadulni tőlem!- Mert sír, nem lett a szememben kevesebb. Sőt, azt hiszem, a férfiak szemében helytelenül, mint gyengeség jelenik meg a sírás, pedig csak az az igazán bátor férfi, aki képes kimutatni az érzéseit.
Nem engedem el, ölelem, simogatom, a kezét próbálom elvonni az arcáról, hogy ne marja jobban össze.
Aztán meglepő dolgot mond. Azt a félelmét fogalmazza meg, hogy miért fordulnék el tőle.
- Nem bírálhatok senkit, az nem az én feladatom, Reeven- ringatom tovább.  Bűn? Miféle bűn? - Egyikünk sem hibátlan. De mert sírsz, biztos vagyok benne, hogy ha rosszat is tettél, már megbántad. És ha így van, én miért haragudnék rád? - Reeven érzékenységéből adódóan azt is el tudom képzelni, még mindig a drogozás vagy a mostohaanyám elcsábítása miatt szégyenkezik.

- Pont ez benne a... Milyen tetőn? - nézek rá értetlen, de felcsillan a szemem. Romantikus képzelgésemben úgy hiszem, egy lányt vitt fel oda (valahol).
Reeven megnyilvánulásai sokszor elgyengítenek, meglágyítanak. Mint valami anyai ösztön, úgy érzem, babusgatnom kell, és kevés híja van, hogy nem dédelgetem tényleg folyton.
- Ú, de komoly! Szerintem nem is kell decemberig várni!- jókedv csendül a hangomban, ellensúlyozva a bánatot, ami Reevenből sugároz.
- Naná... Ez nem önző dolog. Valaki azt állítja, másokat sem tudsz boldoggá tenni, ha te magad nem vagy az. De...- nézek vele farkasszemet- te képes vagy boldog lenni, hiszen az én életembe is pozitív változásokat hoztál!- bólogatok komoly képpel, aztán csak elnevetem magam. Hiszen ki tudja, hol lennék, ha nem küld nekem sms-t azon a csütörtökön...
- Igen, ez az, öröm, nevetés, bolondozás, játék... barátok, szerelem, napfény, buli...- hehe, bagoly mondja verébnek. Magamat se árt meggyőzni, mi? (Amúgy nincs okom panaszra!)
Elkap az optimizmusom, olyan erővel tör felszínre, hogy Reeven minden ellenállását lerombolhassa, de még sejtelmem sincs, milyen erőkkel kell szembenéznem.
- Úgy érted, a népszerűsége árthat nekem? - merevedek le egy pillanatra. Tudom, hogy egy dologhoz két ember kell, és bízom abban, amiben megegyeztünk, de ismerem az érzést: kísértés... És Sebastian valóban nagyon vonzó, ráadásul csinos, fiatal lányok veszik körül nap mint nap. Ráadásul a stílusa is... Ah, nem szabad elveszítenem a belé vetett bizalmamat! Inkább megerősítem magamban Reeven szavait: "nagyon rendes". Igen, ez biztos, ezt kezdetektől tapasztalom magam is.
Minden elsimul körülöttünk, és összebújva próbálunk pihenni, amikor újra fordul a kocka. Menekülne, pedig az ajtót sem találja, ereje sincs igazán... És persze, itt vagyok én, aki egész testemmel megakadályozom, hogy így menjen el, feldúlva, felzaklatva. Valahogy hatok rá, csitítgatom, aztán már csak ölelem, hagyom, hogy történjen, amennyinek történnie kell, és aztán kibuknak belőle szavak, amiknek kezdetben nem is érzem a súlyát. Még ring a karomban, még érzem, ahogy áztatják a könnyei a vállamat, amikor megértem, hogy mit tett korábban. Egyszerre szembesülök vele, hogy nem véletlen túladagolás okozta a kómát, és hogy ennek mi volt a közvetlen kiváltó oka.
Reeven nem tudja befejezni, mert keserves sírásban tör ki. Magamhoz ölelem. A fejemben összeáll egy mozaik; el sem tudom mondani, mennyi mindenre gondoltam, amikor Reevennel AZ történt. Szóval... akaratlan, de négy ember halálát okozta, aztán ő ... saját maga ellen fordult. Gombócérzés lesz a torkomban, szólni sem tudok, sírás fojtogat, de nem sírhatok. Hogy sírhatnék ebben a helyzetben, amikor neki is megerősítésre van szüksége?
- Tudja ezt... valaki... más is?- a lányon kívül persze, aki megkereste. Ki lehet?
Elég idő telt el azóta, hogy Reeven itt él LA-ben, ha valaki felelősségre akarta volna vonni, már megtette volna. Vagy erről lenne szó? Eljárás folyik ellene?
- Azt mondod, nem volt szándékos... - kapaszkodom a szavaiba, és azon gondolkodom, a pacientúrámban van-e valaki, aki, aki segíthetne jogi ügyekben. Ha nem is jogász, de a jogot biztosan jól ismeri... Usui!
- Ne félj, kitalálunk valamit!- mondom és ölelem-ringatom tovább. Biztosan van rá mód, hogy bebizonyítsuk, nem ...szándékos emberölés történt! Csak rá kell nézni Reevenre, nem bűnöző!

Nem kell hozzá élénk fantázia, hogy el tudjam képzelni, milyen céllal megy Reeven egy lánnyal egy háztetőre egy lánnyal... Az ajkamba harapok, örömmel, hogy igyekszik ismerkedni, és ráadásul ilyen "romantikusan". Nekem biztosan tetszett volna a helyzet. De én javíthatatlanul romantikus vagyok, ez van.
- Vagy úgy...- Régi? Sosem hallottam még Tessről. Nincs ezzel probléma, nem ismerhetek mindenkit Reeven életéből, amikor nekem is csak néhány hetem volt az ő (régi) életében. Bólintok, meséljen, ha szeretne, amikor csak akar. Látszik, hogy most más dolog foglalkoztatja.
- Miből gondolod?- nem szeretem, amikor negativisztikus, bár ha valami bonyolult... Talán a csajnak van valakije. Nem könnyű, ha Reeven "más állapota" közben ő továbblépett. Hiszen most az is megfordul a fejemben, talán korábban volt egymáshoz közük, és az idő belerondított a dolgokba. Nem mindig jó barát az idő.
Próbálom a dolgok pozitív oldalát hangsúlyozni, hogy milyen hatással volt rám, és mire tartom képesnek én őt. A pozitív kivetítések is bevonzzák a jót, ugye? Akkor minden erőm Reevené! Ő meg cuki, bólogat, mintha mindent elhinne, holott csak velem akarja elhitetni. Éppen csak azt felejti el, az egészre nincs egyedül, megnyert piócának engem, én pedig nem fogom hagyni, hogy elfelejtse a terveit!
Sebastianról beszél, hogy milyen a suliban, milyen kéet sugároz, és hogyan viszonyulnak hozzá a csajok. Nem vagyok bizalmatlan iránta, de én is észrevettem már, hogy népszerű, ami a hölgyeket illeti. Nincs okom rá, hogy féltékeny legyek rá, és velem kifejezetten szépen  bánik, okom nincs panaszra, és nem érzem magam sem elhanyagolva, sem megcsalatva. Szóval...
- Úgy látod, komolyan?- dobban meg a szívem a gondolatra, hogy Reeven azt mondja, látszik Sebastianon, hogy szeret. Biztos vagyok benne, hogy nem mondaná csak az én kedvemért. Amikor beszéltem neki Lioról, őt is lehúzta, nem érdekelte, hogy láthatóan bele vagyok esve. Sebastian szeretete pőedig valahol kézzel fogható, és az is érthető, miért nem mondja. Ah, ez sem egy könnyű sztori, de idővel rendeződnek a soraink, és minden a helyére kerül. Nem aggódom. Én is tudom, mit érzek. Csak ... Csak. Mindez azonban nem állhat útjába a kapcsolatunknak, mert valami igenis összeköt bennünket. Meglehet, erősebb lesz a szerelemnél is.
Hogy milyen kapcsolat erős a szerelemnél, reeven mutatja meg. Bennem. Erősebben kapaszkodom belé, és ragaszkodom hozzá, mint valaha Liohoz, pedig elmémben az a kép él, az életem is feláldoztam volna érte. Nem kellettem neki, de Reeven megölel, és a vállamon sírva vallja meg a múltját, amiről - hirtelen felismerésként ébred bennem a gyanú- azt gondolja, örökre elszakíthat tőle.
Némán figyelem, aktív hallgatóvá válok, és bólintok, röviden, érezze, lássa, hogy figyelem, közbevetve egy-egy igen, értem szócskát, miközben folynak belőle a szavak (végre!), és én érzem, hogy megtört közöttünk a jég (legalábbis az egyik, nekem még vallanom kell). És miféle erő, mely hajtja, űzi, miközben reszket, hogy majd elfordulok tőle? Honnan ez a bátorság, ez az erő, ez a remény?
Kezemet a térdére teszem, finoman szorítok rajta egyet, amikor azt mondja, félt elmondani, de most képes rá, és a véleményemre kíváncsi... S közben elmondja, ki Tess, mi történt, milyen próbálkozásai voltak, az apja hogyan avatkozott be, és ettől ő mennyire nyomorultul érzi magát.
- Reeven...- simítom meg a haját- nem tudom, hogyan is juthatott eszedbe? Ki vagyok én, hogy követ vessek rád? Különben is, nem te tehetsz róla!- annyi mindent mondanék egyszerre, oly sok kérdés van benne, annyi lóg még a levegőben, egyszerre meg sem tudnám min válaszolni.
Egyenesen a szemébe nézek, úgy mondom, felemelve kissé az állát:
- Szeretlek. Éppen úgy, ahogy kint a titkos helyünkön vagy akkor este. Érezted, érzed, érezned kell most is. Így van?
- Ne menj el, ne hagyj el. Úgy érezném, te hagysz  el, és egyébként sem gyűlöllek. Csak annyiban érint, amit elmondtál, hogy te szenvedsz tőle. Ami téged bánt, engem is, de biztosan megtaláljuk a módját, hogy feloldjuk ezt a ... tehetetlenséget benned. Én nem vagyok pszichológus, de utánajárhatok, hogy ajánljanak egy jót. Egy igazán jót....
Ha engedi megint átkarolom, magamhoz húzom. Őneki sem lenne most jó egyedül.
- Tess...- fent volt vele a tetőn. Nem ment volna oda önszántából Reevennel, ha még haragudna rá- sem ellenséges veled, jól sejtem?
Ő volt börtönben Reeven helyett. Hogy került az egész ügybe? Mi köze hozzá? Hogyan tudták rákenni a gyanút?
- Nem vagy tehetetlen. Neked dolgod van és feladatod, és a régmúlt eseményeiért is vállaltad volna a kötelezettséged. Nem tehetsz róla, hogy az nem úgy alakult. Ha engedi, karold fel Tesst, segíts neki, talán épp úgy nehezen találja a helyét a világban, mint te. Neki az a másfél év éppen úgy kiesett...- próbálom más nézőpontba helyezni a dolgokat. Hiszen most kint van a lány, kimenőre meg nem nagyon szokták elengedni csak úgy a népeket...
- Mondd, hogy segíthetnék én? Mit tegyek, hogy segítsek rajtatok, nektek? - a támaszban az a legjobb, hogy mindig több lábon áll. Nekem van pénzem, és vannak kapcsolataim, ráadásul reevennel szemben sem vagyok közömbös. De mi a negyedik láb? Hogyan lesz mindez kiegyensúlyozva? Meglehet, éppen az nem jut eszembe, ami Reeven számára a legfontosabb!

- Oké. De tudod..., bármikor...- Ha valakinek, nekem van abban tapasztalatom, hogyan lehet tologatni a témákat napról-napra. Nem mindig jó megoldás. Bár néha hallgatni jobb. Mindig utóbb derül ki!
Sebastiant hozza szóba, és nagyon örülök annak, amit mond. Valószínű, hevesebb a reakcióm, mert visszakérdez, ráérezve valamire.
- Számtalan más módon adja jelét, de...- félrehúzom a szám. - Nem mondja. Valahol megértem..., én...- Sóhajtok- Nem a kimondott szó a lényeg- teszem hozzá, és próbálok ebben hinni. Sebastiannak én sem mondom egy ideje, hogy szeretem, de bízom benne, hogy érzi. Megsimítom Reeven karját, hogy ő biztosnak véli a dolgot, és nem csak Sebastiant illetően, hanem mert rólam van szó. Csorbult önértékelésemre ez is gyógyír.
 
Ülünk a földön, és Reeven összetörik a karjaim között. A történet lassan bontakozik ki előttem, és -mintegy beleélve magam Reeven helyzetébe- megértem, hogy miért félt beszélni.
A kérdésemet félreérti, én nem az eseményre gondoltam, hanem arra, félt megnyílni előttem, de így is képesnek érzem magam arra, hogy folytassuk a beszélgetést.
- Baleset volt... - enyhítem a terhét, hiszen ez nem fedi teljesen a jogi valóságot. Gondatlanság? A lényeg azonban az, hogy nem szándékos emberölés... Az nagyon durván hangzik.
Egyre jobban sír, de legalább nem vonja ki magát az ölelésemből. Áztatja a vállam és a ruhám, de nem foglalkozom vele. Reevennek támaszra van szüksége, és arra a kötelékre, amit szőttünk magunk között. Hogyan is hihette, hogy könnyen elszakítható?
- Igen, szeretlek!- ismétlem meg neki, és simogatom tovább, ahogy rám néz, még a könnyeit is megpróbálom letörölni, ha engedi. És kimondja, hogy ő is. Lehunyom a szemem, hálát adva Istennek- Tudom, tudom- ringatom, megpuszilom a homlokát.
Valamiért a fejébe vette, hogy jobb lenne neki elmennie. Érzelmileg hatok rá. Nem a legszebb módszer, de Reeven egyébként csökönyös, most kihasználom, hogy fontos vagyok számára. Mintha nekem lenne szükségem rá, és így beléphet a védelmező szerepébe. (Be kéne íratkoznom valami tanfolyamra, mondjuk pszichológiára, hasznát vehetném!) Jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy helyes, amit teszek. Jobbat viszont nem tudok.
- Nem vagy rossz! - fakad ki belőlem, és ölelem szorosabban. Nem tudom, ki vágta ezt a fejéhez, tuti, hogy az illető nem volt normális. - Jó és értékes vagy!
Ajánlom, hogy keressünk orvost, aki hatékonyan tudná oldani benne ezt a feszültséget, aki fel tudná szabadítani a lelkét a teher alól, hogy aztán szabadon és örömteli életet tudjon élni, de alapból elutasítja a lehetőséget, a múltbéli anamnézise miatt.
- Reeven, mióta hurcolod magaddal ezt a terhet?- próbálom rávezetni, hogy segítségre van szüksége. Meg akarom őt nyerni a tervemnek, mert nélküle nem fog sikerülni, és egyedül nem tudja megoldani. Az a baj, én sem vagyok elég képzett, hogy megoldáási stratégiákkal fejlesszem a személyiségét. Igazából ilyesmire nekem is szükségem lenne.
- És ha... együtt mennénk? - Nem tudom, lehet-e, de talán igen. Talán, ha nem kell egyedül részt vennie a terápiában, könnyebben beleegyezi- Ezek segítő beszélgetések, Reeven, nem zárt osztály, nem is kell kórházi körülmények között lennünk, válogathatunk is a terepeuták között...
Tovább viszont nem feszegetem a témát, Reeven totál kétségbeesett. Meglehet, leginkább a társas kapcsolat kell neki (avagy a szeretet).
- Hogy verjen meg?- miféle megoldás? Hogy jutott eszébe? Látszik, hogy ezzel alaposan meglepett.
Nem csak az ő mellkasa fáj, én is nyomás alatt érzem magam, mintha ólomból lennék, és nem látom, hol, merre van a kiút.
- Szeretlek, Reev- ismétlem meg, mert erre van igénye- Őszintén mondom, nagyon szeretlek, és ezen nem változtat az sem, amit most elmeséltél.
- Igen, értem, hogy így érzel, és valószínűleg sokáig emlékezni fogsz rá. Az a cél, hogy helyesen ítéld meg magad. Hogy ne legyen állandóan bűntudatod. Hé, hé...
Úgy reszket, mint a delíráló alkoholista. Szerencsére, a tudata teljesen hozzáférhető.
- Gyere, menjünk vissza az ágyba. Feküdjünk le, pihenjünk, jó?
Mintha megszédült volna, ismét a hazamenésről beszél.
- Gyere. Itthon vagy, vigyázok rád, melletted maradok. Aludd ki magad... - beszélek hozzá nyugodtan, és igyekszem felhúzni őt a földről, hogy betámogassam az ágyba.
- Reev, figyelj rám, ugye, hallod a hangom? - hallucináció? Elhaló a hangja, kicsit meg is ijeszt, máris száguldanak a gondolataim, hányféle tünetet produkált az elmúlt percekben.
- Reeven, nyisd ki a szemed és válaszolj nekem: fáj valamid? - milyen jó, hogy konyítok az egészségügyhöz! Automatikusan nyúlok a csuklója után.
Ha képes vagyok rá, ha segít, befektetem az ágyba, és közben felmérem az állapotát.

//Ezeket majd te produkálod, nem tudom, merre akarsz haladni.//

Jaj, annyira utálom ezt, "aha", pedig el kéne fogadni, hogy ez a beleegyezés vagy egyetértés szava. De olyan... hiteltelen! Mintha csak le akarna rázni... (Nem szeretem)
Nem akartam "panaszkodni", Reeven mégis megütközik azon, hogy vannak hiányosságai a kapcsolatunknak.
- Tudod, már az is sokat jelent, hogy együtt akar lenni velem, mert... Azért se haragudhattam volna, ha örökre hátat fordít nekem- hajtom le a fejem. Aztán megérzem magamon a tekintetét, és összeszedem magam. Bólintok. Én is hiszek benne, hogy még ettől is lehet jobb.

A karjaimban sír, ott vall, fedi fel a múltja sötét foltját, ami azóta is kínozza, emészti. Azt mondja magáról, hogy gyilkos, de ezt nagyon rossz hallani. Ennek a szónak olyan kicsengése van, hogy az ember beleborzong, valami gonosztevőt társít az ember hozzá, de mindez annyira nem jellemzi Reevent! Szótlanul ingatom a fejem, nem értek vele egyet, mert közben ismét törnek fel belőle a szavak. Általuk jobban megértem őt. Valahonnan zsepit halászok elő neki.
- Megértem, hogy emiatt szorongsz, Reev. De meg kell bocsájtanod magadnak. Ha erre nem vagy képes, azt sem tudod elhinni, hogy mások képesek rá, pedig... Az idő a legtöbb sebre gyógyír. Az élet megy tovább, szokták mondani, és aki egészséges, nem a halálra gondol, hanem az életre. Épp elég büntetés neked, hogy majdnem meghaltál, hogy mégis bűntudat mar... Valószínűleg sokkal többet nyom a latban, minthogy ültél volna valahol... - Néha magam is úgy érzem, a lelkiismeret furdalás a legnagyobb átok. Megszabadulni tőle nehezebb, mint bármely kórságtól!
Ajánlom neki, hogy járjunk közösen pszichoterápiára. Sokat hallottam már olyan módszerekről, amelyek hozzáférnek a tudattalanhoz, de eddig távol tartottam magam tőlük. Azonban, amikor ilyen erős az önvád, nem biztos, hogy elegendő valami biológiai megoldás (gyógyszer). Ki kell irtani a probléma forrását vagy olyan lehetőséget találni, amivel meg lehet küzdeni vele. Én erre nem vagyok képes. Reevennek sem tudom egyedül segíteni.
- Eljönnél velem? Komolyan?- örülök meg a szavainak. Megkérdezem, ki a legjobb hipnoterapeauta, felveszem vele a kapcsolatot és... Meggyógyulunk. És ki.
- Az agresszió nem jó orvosság, Reev. Pillanatnyilag levezetheti a feszültséget, de nem oldja meg...- lényegében ugyanaz a helyzet, mint a lelkiismeret-furdalással.
Nem kell gondolkodnom, szeretem-e. Mint már sokszor megállapítottam, vannak dolgok, amik nem változnak.
- Aludni kell. A kialvatlanság megbetegíthet, ördögi kör, sosem győzöd le a mumusod, ha nem vagy elég erős hozzá! És ne felejtsd el, itt vagyok, vigyázok rád, elűzöm a rossz álmaidat, ne félj!- mint egy kisgyerek... Az onkológián akadtak gyerekek, akik nem mertek aludni, féltek a rossz álmoktól..., hogy meghalnak...
Rábeszélem, hogy menjünk vissza az ágyba, de közben csuklik a lába, nagyon gyengének tűnik. Az sem tetszik, ahogy görnyed, mintha fájna valamije. Ó, tudom én, mennyire tud fájni az önvád, a bánat, a .. depresszió. Reeven mondja ki és magamban igazat adok neki. Igen. A depresszió. Nagyon nagy ellensége önmagunknak!
- Elmúlik. Teszünk érte, hogy elmúljon, de most pihenj egy kicsit.
Ahogy elgömbölyödik az ágyon, mellé fekszem, simogatom a hátát. A fájdalomra gondolok, az övére, az enyémre. Néha tényleg jobb, hogy hagyjuk fájni, legalább van valami, ami működik, ami él bennünk. Magunkra húzom a takarót, noha nincs hideg. A meleg biztonságot ad, és lassítja az élettani funkciókat. Reeven is ellazul majd, lassul a szívverése, a vérnyomása, a légzése... remélem. Nem kelek fel mellőle, míg el nem alszik. És azután se.