Éppen kontrollról kifelé tartok a kórházból és már nincs az arcomon a kényszeredett mosoly, melyet a munkatársaim kedvéért vettem fel: "Igen, jól vagyok, akár holnap tudnék már dolgozni!", amikor pittyeg a telefonom. Üzenet. Nem nézem meg azonnal, szükségem van egy kávéra, össze kell szedni a gondolataim. Becélzom a kávéházat, rendelek, leülök az ablak mellé, ami a kórházra néz, és automatikusan kevergetem a kávém (éppen csak azt felejtettem el, hogy nincs még benne cukor).
Mintha ezer éves lennék. Nehéznek érzem magam, és semmihez nincs kedvem, igazából dolgozni se, de ha azt nem kezdem el, betekeredek. Könnyű az önsajnálatban fürdőzni. Mindenről én tehetek. Mindennek én vagyok az oka. Minden elrontottam. El kéne menni valahova, elszökni megint, új életet kezdeni, eltemetni a múltat... De ez korábban sem jött be. Hova mehetnék? Új-Zélandra? Az sincs elég messze. A fájdalom elől nem lehet elbújni.
Emlékeztet újra a telefon, hogy sms jött, nézzem meg, és most kikotrom a táskámból. Ismeretlen szám, egy pillanatra gondolkodom rajta, hogy meg sem nézem (biztos valami reklám), de aztán megnyomom az olvas opciót. Kétszer vagy háromszor olvasom el az üzenetet, mire felfogom. Megmeredek ültömben (nem mintha eddig nagyon izgága lettem volna), aztán olyan hirtelen pattanok fel, hogy felborítom a kihűlt löttyömet. Pénzt szórok az asztalra, számolatlanul, és úgy rohanok kifelé, mint akit seggbe lőttek. Reeven?
Taxi húz el a kávézó mellett, feltartom neki a kezem, hangosan csikorogva fékez. A hangra összerezzenek. Egy pillanatra lever a víz, de aztán már szaladok az autó után, és bevágom magam a hátsó ülésre. Kapkodva nézem meg megint a címet, (izgalmamban már elfelejtettem), aztán már robogunk is...
Van Isten! Vannak még csodák! A taxiban igazi mosoly terül szét az arcomon, miközben egy gyors üzenetet pötyögök Reevennek: "Úton vagyok!"

Szerencse, hogy most sem hazudtolom meg magamat, és valaki más előrébb kerül nálam (talán mégsem vagyok annyira önző), és elfelejtem egy kicsit a bánatomat is, magamat is, a depressziómat is. Reeven...
Másfél éve már, hogy eltűnt a szemem elől, pedig egy rövid ideig napi kapcsolatban voltunk, és bármennyire is zűrös volt a srác, én nagyon kedveltem, mert mellette mindent lehetett, csak unatkozni nem. Igyekszem a legtöbb emlékem előkotorni róla, még azokat is, amelyek nem a legjobb színt vetik rá. Nos, nem haragszom rá, mert elcsavarta apám barátnőjének a fejét, és azért sem, mert felgyújtotta a főnővér szobáját, még azért sem, ahogy Liotól meg akart védeni... (Francba, jaj, Lio!) Fájdalmas görcsbe rándul megint a gyomrom, egészen a torkomig szorít, gondolkodnom kell, arra gondolni, hogy eresszem ki a levegőt, és szívjam be újra. Lassan. Egy... két... há... és újra... és megint...
Hol is tartottam? Reeven... Kifelé bámulok az ablakon, de a házakat, melyek mellett elsuhanunk, nem is látom. Az unokatestvérem arcát látom, a csibészes mosolyát, fürkésző tekintetét, gyakran zilált haját. Nem az utolsó este él leginkább az emlékeimben, amikor nagyon fel volt dúlva, hanem egy másik este, amikor szétröhögtük magunkat az egyik koncert után, és néhány haverjával voltunk inni. Eszméletlen, miket sztoriztak, akkor a felét sem hittem el, de a későbbiek tükrében már másképp látom a dolgokat.
- Kisasszony...- a taxis kezének érintésére "ébredek", rendesen össze is rezzenek, amikor észreveszem, hogy áll az autó.
Igyekszem felnőttként viselkedni, és nem pánikolni, az órára nézek, és némi borravalóval toldom meg a mutatott összeget, ami nem csekély, gyanítom, megbuherálta a kijelzőt, de nem érdekel. Szeretnék kiszállni, friss levegőt szívni, aztán megölelni azt az embert, aki utoljára mondta nekem: "Szeretlek". Vajon tényleg ezt akarta mondani, vagy csak be volt tépve?
Megállok a járdán, szemügyre veszem a házat, ellenőrzöm újra a címet. Észreveszem, hogy lebben a függöny, és megindulok a ház felé, szememre húzva a napszemüvegemet. Vajon Reeven albérletben lakik itt? Miből tartja fent? Sosem tudott a pénzzel bánni... Megigazítom a táskám a vállamon, célirányba veszem a bejárati ajtót, és egy pillanatig gondolkodom, kopogjak-e, hiszen valaki kikémlelte, hogy jövök, ez tuti. Reeven lenne az? El tudnám képzelni róla... De az ajtó nem nyílik, hát bekopogok.

Míg a taxiban magamat és az emlékeimet kaparom össze, gyorsan oda is érünk. Jó és szép környék, kicsit megállok, hogy jobban szemügyre vegyem, nem csak a házat, hanem az utcát is. Hát, ezen biztos végig mernék menni egyedül... Megrázom magam.
Megcélzom a házat és várok egy kicsit, hátha kinyílik magától az ajtó..., hisz arra számítok, aki kémkedett, talán elém is jön. Tévedek. Kopogok, kosztümben nyit ajtót egy csontos nő, aki csak halványan emlékeztet apára, és azokra a képekre, amikre emlékszem róla, hiszen ő a rokonom, mivel Reeven anyja az, személyesen.
Meglep a hangja, a gesztusa, a mosolya... Igaz, rokonok vagyunk, de talán kislánykoromban találkoztunk utoljára, nem is emlékeztem rá, számomra ő idegen. Gondolkodom, ismerheti-e a magyar nevemet, aztán úgy gondolom, nem is lényeges, itt Amelia vagyok, és ez a lényeg.
- Amelia...- mondom megilletődötten, és mereven bújok az ölelésébe, amit nem tudok mire vélni, amikor nem is a keresztnebvén mutatkozik be. Nekem is emlékeznem kéne, de NEM TUDOK! Remélem, Reeven majd kisegít.
Nem szeretm ezt a nőt, úgy érzem, amikor a legnagyobb bajban volt Reeven, akkor hagyta cserben, de sajnálom is, mert láthatóan megviselték az események (hacsak nem ő küzd valamilyen alattomos betegséggel). Mennék beljebb, szerencsére az udvariaskodás nem sokáig tart, bár a "papának" is be leszek mutatva, mielőtt Reevent üdvözölhetném. Szerencsére ő nem akar keblére ölelni, bár a szavain meglepődöm.
- Tegezzenek nyugodtan, elvégre rokonok vagyunk!- kérem tőlük, bár az sem bánom, ha nem szólnak hozzám. Kisasszony mégse legyek már!
- Szia- hajolok Reevenhez mosolyogva, hogy szívből magamhoz öleljem.
- Piszkos csirkefogó- súgom a fülébe, hogy csak ő hallja, és még nem engedem el, annyira jó, hogy érzem.
A végtagjaira tett utalást elértem, bár látom a mankókat, a felső végtagok hajlélonyságából nem tudom kikövetkeztetni, mennyire súlyos a helyzet. Reeven mindig is vékony csontozatú volt, a lábai most is pipaszárak, nem tudom, mennyi ebből az izomsorvadás.
- Örülök, hogy jelentkeztél...- engedem el végre, és a helyet keresem, ahova letehetem magam, lehetőleg a közelébe. A szemeit keresem, szeretnék vele lenni, megtudni mindent, mióta, hogyan, mikor...? De nem feledkezhetem meg a szüleiről sem.
- Édesapám biztosan örülne, ha családostól vendégül láthatnánk benneteket valamelyik hétvégén...- nézek rájuk, körbe, de a szemem Reevenen állapodik meg, újra és újra. Kimondhatatlanul örülök, hogy újra látom.

A rokonaim viselkedése kicsit (?) merev, úgy viselkednek, mintha nem is kisasszony lennék, hanem maga a Vaslédi (JÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!), mindenesetre úgy kell őket figyelmeztetnem, hogy legyenek már lazábbak, csak a rokonkislány vagyok.
Reeven a szokott formáját hozza, éppen, mint az első találkozásunkkor a reptéren, most is humoros, legalábbis nekem az, a szüleinek nem annyira... Végre őt is magamhoz ölelhetem, ez már tiszta szívből megy, nem olyan mereven, mint az anyjával. Megérzem, hogy kissé kapaszkodik belém, mintha neki is jó lenne ez a fajta üdvözlési mód, és nem engedem el egy darabig, így halk párbeszédet is folytatunk, mielőtt elengednénk egymást.
Az anyjának háttal vagyok, a rosszallását nem látom, amikor Reeven a mosdatásról beszél.
- Jó illatod van. Autós légfrissítő az új medálod? - kacsintok rá. Nem érzem a kóma szagát, ha létezik egyáltalán olyan. Ha jól ápolták, márpedig a NY-i központ híres a gondos ápolásról, elvileg még felfekvése sem lehet. Remélem, az izmai sincsenek olyan rossz állapotban, ahogy beállítja.
Majdnem elnevetem magam, ahogy beszél az elmúlt időszakról, de az apja dörgedelmes hangja belém fojtja a nevetést. Reevennek illedelmesen csak annyit mondok:
- Minden rosszban van valami jó...- talán jobb is, ha nem emlékszik, mennyire elcsigázott volt és kétségbeesett. Én sem szívesen emlékszem az utolsó órákra, amit együtt töltöttünk. Olyan volt, mintha... Hiábavaló lett volna minden próbálkozásom. Saját rokonomon nem tudtam segíteni, és ez bennem is eltört valamit. Olyan vak és buta voltam!
Meghívom őket magunkhoz, apám nevében is, tudom, nem tiltakozna. Ha mégis, az én kedvemért mégis jó képet vágna a dologhoz. Reeven anyja furcsán reagál, látszik, nem értem, miről beszél (pedig tisztában vagyok vele, Reeven mit tett, azzal nem, hogy ezt a szülei is tudják... Apám biztosan nem mondta el, az nem lehet, azt nekem is mondta volna, és különben is...)
- Ugyan, miért? Reeven nem tett semmit, amiért bocsánatot kellene kérnie apámtól. Nekünk kell bocsánatot kérnünk maguktól, hogy ... ez megtörténhetett...- hajtom le a fejem, ezt komolyan is gondolom, én nagyon is hibásnak érzem magam az egészben. Jobban kellett volna figyelnem, észre kellett volna vennem, meg kellett volna akadályoznom... és nem lett volna szabad hagynom, hogy elmenjen! De úgy látszik, nyúlnak születtem, és az is maradok...
Reeven keze után nyúlok, hogy megszorítsam.
- Mindenben számíthatsz rám. Ha kell, veszek ki szabadságot is, hogy be tudjalak vinni a kezelésekre..., ha még jársz...- a botokra nézek, talán még van rehab, vagy mozgásterápia, vagy bármi... Nem tudom, hol tart a kezelése, de szeretném kivenni belőle a részem, legalább ennyivel tartozom. Sokkal többel is.

Elnevetem magam, rekedtesen, mint aki elszokott már az efféle hangoktól, pontosabban a hangok kiadásától, hiszen szívből már régen nevettem, de ez humoros volt, való igaz.
- Könyörgöm, csak ne fenyőillatút... -súgok megint, attól felfordul a gyomrom, bár mitől nem? Még mindig rosszul vagyok, rossz a gyomrom, pedig már nem kell szednem annyi antibiotikumot (és rendesen eszek!). Most ennyivel több a gyógyszerem, a mellékhatások kivédésére plusz 3x1 tbl, rájuk nézni sem bírok, mert nem is jobb velük. Igazán rossz beteg vagyok, magammal sem vagyok kibékülve. Pedig igyekszem... Nekem sem jó így.
Reeven azonban feledteti a problémáim, nem egészen úgy, ahogy Reeven felejt(ett). Amnézia. Lehet áldott vagy átkos, néha magamnak is azt kívánom, jobban be kellett volna ütni a fejem, és talán haza sem érni vagy ne emlékezni arra, ami történt, meg arra, ami otthon várt a kórházasdi után, de mindegy.
Furcsa beszélgetés veszi kezdetét, már kezdem érteni, miért van ott mindenki. Mintha elvárnák Reeventől, hogy bocsánatot kérjen, nem is értem, miért kell az ilyesmit kierőszakolni, ez nagyon ciki, rám nézve és Reevenre nézve is. Én éppen olyan felelősnek érzem magam, tehát akár én is kérhetnék bocsánatot. Erre csak Reeven érez rá, oda is szól nekem, és a kézszorításával is támogat. Szeretettel nézek rá. Lehetett volna másképp? Igazából nem tudom megítélni, és ahogy az okosok mondják, a múltat már úgysem lehet megváltoztatni, kár azon siránkozni, mi lett volna, ha...
Valamely részben mégis felelősnek érzem magam, de már ezt sem hangsúlyozom, a srác nyilván érzi, a szülei meg elvakultak, mert csak a saját érdekeiket nézik: legyen kiegyenlítve a számla.
- Hát jó...- sóhajtok. Nem rossz, ha gyógytornász jár hozzá. - Most éppen szabadságon vagyok, ráérek, jöhetek bármikor...- nézek rá, szívesen lennék vele gyakran, akár naponta, ha nem megyek az idegeire, mert lehet, hogy néha elbőgöm magam. Nem tudhatom előre. Gondolom, neki meg erre pont nincs szüksége. Hajaj, egy sánta meg egy béna támogatják egymást, klassz lesz!
Aztán Reeven apja felé fordulok.
- A tűzeset? Nem tudom, milyen elképzelésetek van róla? Nem volt életveszélyes, a szobák mindegyike amúgy is füst- és tűzjelzővel van ellátva, a víz 10 másodpercen belül oltani kezdett, senki nem volt veszélyben, és csak az a néhány papír semmisült meg, ami kint volt az asztalon...- szándékosan kicsinyítem a dolgot, mert sejtésem szerint a főnővér eltúlozta, így kompenzálok. A részleteket amúgy alig ismerem. Oké, kiégett a szoba, már ami gyúlékony volt, de a bútorok csak füstösek és feketék voltak, nem égtek el... Nincs bűntudatom. Reeven tettén ugyan meglepődtem, de ha végiggondolom, mit szívatott az a szipirtyó, csak annyit mondhatok, így járt. Tudom, gonosz vagyok, de egy cseppet sem sajnálom.
Elhallgatok, nehogy kimondjam, amit gondolok, hogy ha több információval látna el Reevennel kapcsolatban, ha tudunk az alkohol és drogproblémáiról, a piromániájáról, talán jobban odafigyelünk rá... Nem tudom. Most sem tudom, másképp viselkedtem volna-e vele. Egy huszonéves srácnak nem foghatom állandóan a kezét!
Látom, hogy pillongat Reeven az óra, majd az ablak felé, erőtlen keze miatt azt gondolom, rosszul van, szabadulna, és hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezem.
- Levegőznél? Van mód rá, hogy sétáljunk egyet? - Ha van tolókocsija, szívesen kitolom, eltolom, vagy ha a mankókkal közlekedik, szívesen sétálok mellette, támogatom, ha kell, csak szabaduljunk innen el. Mintha börtönben lennék, folytogat a feszültség. A szülei felé fordulok- Nem bánjátok? Igazából én is vágyom a levegőre, sok időt töltök falak között...

Kínos kis családi beszélgetésbe csöppenek, mintha én lennék az oka és a tanúja az egésznek, rosszul és feszélyezve is érzem magam, nem hiányzott ez nekem, menekülnék belőle. Az egyetlen jó dolog, hogy Reeven nem lett másmilyen, olyan, mint egy apró tüske az ember bőre alatt, birizgál, de megszabadulni nem lehet tőle, és nekem ez az érzés kifejezetten tetszik most, mert észrevéteti velem, hogy a halál után is van élet. Nekem Reeven a gyógyszerem? Tanulnom kell tőle. Hogyan csinálja?
A szüleivel igyekszem udvariasan távolságtartó lenni, és lekezelni, hogy Reevent mibe akarják belekényszeríteni, de aztán rájövök, ezen túl kell esni, bármennyire is nem szorulok én semmiféle bocsánatkérésre, sajnos, részem lesz benne, de szerencsére Reeven is edzetten veszi tudomásul, ahogy a szülei alázzák.
Próbálom kimenekíteni, és nagy nehezen sikerül... Végre elindulunk egy másik ajtó felé, a ház hátsó udvara felé, én pedig szorgalmasan követem az unokatesóm, mert minden vágyam megszabadulni képmutató szüleitől. Kiver tőlük a víz. Szerencsére, sikerült megmagyarázni, hogy senki nem volt veszélyben, sem beteg, sem nővér (én sem), és túl volt spirázva az egész helyzet. Hogy ki hisztériázott, nem kétséges.
Végre kettesben vagyunk, becsapódik a hátsó ajtó, Reeven rá nem jellemző módon érzékenykedik, én meg kínomban elnevetem magam.
- Istenkirály voltál, hallod?! - szélesen vigyorgok, aztán a nyakába dőlök, átkarolom, és csuklásszerűen sírok megint, mert még most sem hiszem el, hogy jól van.
- Jaj, ne haragudj!- engedem aztán el, kissé rá nehezedtem, meg aztán összebőgtem a vállát, hát szép kis nővérke vagyok, ha ledöntöm a lábáról.
- Semmi bajom nem esett, hárt arra nem emlékszel, hogy utána még találkoztunk? - kérdezem, és kitörlöm a könnyeket a szememből, előszedem a zsepimet és orrot fújok, aztán veszek néhány nagy levegőt, hogy legyűrjem a gyengeségeimet.

//Drága, az a tüske színtiszta bók; azt jelenti, felejthetetlen vagy! <3//

Szeretnék szabadulni Reeven szüleitől, túl idegenek és merevek nekem, nyomaszt az érzés, hogy Reevenből olyasmit akarnak kierőszakolni, ami nem jellemző rá, hogy égetik előttem, és alázzák, egyáltalán nem is voltam rájuk felkészülve, és hát én magam sem vagyok toppon, tehát a diplomáciai érzékem éppen a béke segge alatt. Nehéz titkolnom, hogy nem kedvelem őket, hiszen ők már (csaknem) lemondtak Reevenről... (És nem csak azon a tavaszon, amikor ide küldték NY-ból)
Reeven felébreszt bennem valamit, amit elfelejtettem egy időre, mintha éppen olyan kómás lett volna, mint a srác maga, vele együtt ment el, és jöttére most az én Liám is magához tér, a kis cinikus, aki csak nevetett, amikor a főnővér gonoszkodott vele. Számomra Reeven hős, aki kiállt értem, miattam, szembeszállt a Sárkánnyal, komoly károkat okozott neki (nem csak anyagilag). A másik ilyen Lio volt, aki szintén beszólt neki, de az egy másik történet...
Sírok egy kicsit a vállán, megkönnyebbülve, hogy ő már túl van a nehezén, és belegondolva hirtelen a sorsunkba, mi vár még ránk... Jaj, egyikőnknek sem lesz könnyű. Testet-lelket foltozni nem egyszerű.
- Én csak...- hüppögök- még most is alig hiszem el, hogy itt vagy...
Pedig ha tudná, hogy vertem a palávert, hogy eszébe ne jusson senkinek kikapcsolni a lélegeztető gépet! Akkor se, ha az EEG nem túl biztató, én hinni akartam, hogy minden jóra fordulhat, mert akkor sem volt más, aki hagyta volna, hogy... Ó, fenébe, megint ITT tartunk!
Megfeledkeztem magamról, ahogy rá bolrultam, nem tudom, menniy energiájába kerül megtartani magát, engem, gyorsan elengedem, de érzem, hogy megsimogat, megtart, támogat engem. Jaj, pont, mint régen.
- Hehe, könnyálló, kössz- mosolygok rá a könnyeimen keresztül, aztán megrántom a vállam- Voltam már jobban is.
Jelzem, hogy jelenleg nem kívánok róla beszélni, inkább kifújom az orrom, minden rendben, semmi bajom, haladjunk!
- Hű te...- forgatom a szemem- most komolyan beszélsz? - kicsit ugratom. Remélem, nem lesz egészen más, mint amit megszoktam, mert akkor falba verem a fejem. Szükségem lenne arra a lazaságra, arra a könnyed szemléletmódra, amit ő képvisel.
- Az nem baj, ha tudatosabban élsz- fordítom én is komolyabbra a szót- Legyen célod, mert azzal van értelme az életednek, de ne legyél merev, az nem vallana rád!
A ház felé lesek, kíváncsi vagyok, most is leselkedik-e valaki az ablakból.
- Nem tűnsz szabadnak ebben a házban... Volna kedved... elköltözni innen? Éppen van egy kiadó lakás... Az enyém volt... Hm? Szétverheted, formálhatod a saját kívánságod szerint.

Ki tudja, mi okból vagyok ennyire érzékeny, elég egy kedves mondat, és elbőgöm magam, kicsit Reevenre borulok, aztán gyorsan észhez térek, hogy elég neki a saját baja...
- Bakker, nagyon aggódtam érted!- mondom őszintén. Kezdetben minden szabadidőmben az ágya mellett ültem, meséltem neki vagy olvastam, mert hittem abban, hogy hallja, amit mondok neki. És kellett a fizikai kontaktus: ha én tudom, hogy ott van, ő is érezheti, hogy én ott vagyok. A test nem felejt, mégha az agy nem is működik tökéletesen.
A számba harapok, mert valóban...., az utóbbi időben már kevesebbszer gondoltam rá, a szüleivel nem tartottam a kapcsolatot, de már a kórházzal se nagyon... Így maradhattam le róla, hogy magához tért. Elmosolyodom, amikor ezt a maga módján magyarázza; lényegében egész költőien fogalmazza meg, és ez tetszik.
- Mindenkinek megvan a maga baja, én is szembesültem néhánnyal, maradjunk ennyiben...- mondom lemondóan, legyintve és odázva a témát. Nem akarok magamról beszélni.
Gyorsan veszi a lapot, fel is teszi a kezét, hogy visszavonul. Csak még felajánlja, hogy meghallgat, ha kellek neki.
- Köszi, észben tartom- bólogatok. Nem tudom, Liot ki akarom-e vele beszélni, elvégre ők ketten sosem voltak kebelbarátok. Vajon körberöhögne, ha elmondanám, mi történt közöttünk? Nagy valószínűséggel. Inkább nem is égetem magam. Amúgy is, minek?
Sokkal könnyebbnek tűnik róla beszélgetni, de először meglep az a komolyság, ahogy nekifog. Elsőször azt hiszem, színészkedik, sosem volt idegen tőle, hogy úgy adja elő a hülyeségeit, mintha az lenne a tuti, és emiatt sokat nevettünk (bár bosszantott is néha, hogy meg tud vezetni).
- Kérlek, ne haragudj! Figyelek!- adok neki egy puszit, békét akarok kötni vele, nem akartam, hogy azt higgye, nem veszem komolyan.
- Úgy látszik, eljött az ideje, hogy elszakadj a régi énedtől..., de nem tagadhatod, én főleg azt ismerem, amikor még felelőtlen voltál!- állok meg vele szemben.
- Mondjuk úgy, vannak elképzeléseim. Bár némiképpen én is változtam, kevésbé vagyok álmodozó, talán..., de hiszem, hogy nekem is megvan a magam útja, a magam társa, a boldog jövőm...- húzom el a szám, ez most biztosan nem túl hiteles, hiszen összetörtek az álmok, amiben hittem.
- Oké, tudod, a nagy tervekhez is apró lépésekben vezet az út. Neked mi az első? - nézek rá kíváncsian, hiszen úgy tűnik, valóban elhatározta magát, tiszta marad.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy figyelnek minket, és azt nem titkolta Reeven sem, hogy nem tetszik neki a szülei "gondoskodó figyelme". Alternatív ötlet, hogy költözzön a "volt" lakásomba, elvégre apámhoz nem hívhatom, annyira azért nem maradt felejthetetlen az a kis esemény, hogy megfektette "pótanyut".
- Tőlem akár holnap is, már alig van ott cuccom... Ez..- gondolkodom- nem az a hely, ahol a lányokkal laktam. Azóta elköltöztem onnan, ők is, egy saját lakást vettem, de... most nem szívesen vagyok ott. Szóval éppen pár napja döntöttem el, hogy kiadom, eladom, de még nem léptem semmit... Örülnék, ha te laknál ott, de átalakíthatod, ha nem tetszik, tudod, nem feltétlenül egyezik az ízlésünk...
Bieberre csak elnevetem magam. Megrántom a vállam. Fene se követi, él-e még.
- Segítsek pakolni?- már rutinom lesz benne. Kérdés, a szülei mit szólnak majd hozzá, de Reeven már nem gyerek. És én sem akarnék velük élni. Ha kell, elrabolom.

Reeventől nem is kell kérni, ösztönösen ölel magához újra, megint a kishúgának érzem magam, amikor így átnyalábol. Jól esik, bár azt a fajta nyugalmat nem sugározza, mint Sebastiané.
- Én is sajnálom...- nézek rá még nedves szemekkel. Persze, nem azt sajnálom, hogy aggódnom kellett, hanem azt, amin át kellett mennie. Ami odáig vezetett, hogy...
- Kérdezhetek valamit? Az... szándékos volt vagy baleset?- Nem mondtak akkor túl sokat, csak hogy feltehetően a drog okozta azt "állapotromlást", s azt sem kötötték az orromra, a drog minősége vagy mennyisége volt a kiváltó ok. Én nem számítottam közvetlen hozzátartozónak, az adatokat pedig titkosították a számítógépben, így még "beslőleg" sem férhettem hozzá.
Megnyugtat, ahogy tekintetével megerősíti a szavait, mintegy pecsétet adva rá, komolyan gondolja, benőtt a feje lágya.
- Igen, szeretném azt hinni, ez is egy lépcsőfok volt a boldog életemhez- mondom, kicsit keserűen, hiszen ez azért mégsem ennyire egyszerű. Most még nagyon fáj, ami történt. Nincs eszemben kritikával illetni Reevent, mert én sem vagyok jobb nála. Annak idején én igyekeztem "bölcseségekkel" tömni a fejét, mert olyan szétszórtnak tűnt, mint aki azt sem tudja, melyik korban él.
Szokatlan tőle ez a fajta megközelítés, de aztán rájövök, nem csak velem szemben komolykodik. Mintha saját életét is más objektíven keresztül látná, és bár először meglep, később már komolyabban veszem én is. Puszival engesztelem, ha megbántottam volna. Így tisztázzuk a dolgokat.
- Kérlek, ne ültess megint hintába...- nézek rá, és eléggé szenvedek. A magam baját is nehéz emészteni, ehhez nincs erőm, hogy minden rezdülésére figyeljek. Amúgy is félre értek mindent, most olyan érzékeny vagyok, mint a frissen felsült bőr. Hogy lehet egyszerre felelőtlen és felelősségteljes? Nem tudom követni, sajnálom...
- Minden döntésednek van következménye, legyen ez az alap, de ezt te már jól tudod. - Nem kell felesleges köröket futni, nem akarom, hogy megunjon, vagy megorroljon rám, hogy olyanná válok, mint a szülei. Neki kell éreznie, mi fontos számára, és mi nem az, helyette nem hozhat döntést senki.
- Mint akárki másnak, általánosságban, persze, család, gyerek. Munkával nem lesz gond, az mindig akad, bár képezni sosem árt magam- sorolom az elképzeléseim, nagy vonalakban, mert hát konkrétabb most nincsen (és már régóta nincs, ha őszinte akarok lenni magamhoz).
- Dícséretre méltó, hogy tanulni szeretnél, Reev- mosolygok rá. Ez jó ötlet, tanulni jó, a többi ráér. Minden ráér, fiatal még. Így is többet tapasztalt már meg, mint kellett volna. - Ez tényleg jó, segítek, ha kell...- Unalmas? Mihez képest unalmas? - Nem lehet mindig ezer fokon égni... - kiszívni az élet velejét. Ha túl gyorsan akarja csinálni, megint hibázik... Aggodalmam csak az írja felül, hogy ő büszke magára. Talán nem lesz gond.
Felajánlom neki a lakásom, ha szabadulni akar, és jól éreztem, mert le is csap az ötletre.
- Ne izgulj, csak rám veszélyesek- mármint a kísértetek. Azért is megyek onnan- Én vezetek!- Na, még csak az kéne, hogy az apja is eljöjjön...
Kicsit rámragad a lelkesedése, de még nem akarok indulni. Jó megpihenni, beszélgetni egy kicsit.
- Erre ne legyen gondod... Amíg talpra nem állsz, fizetem tovább a rezsit, így csak kajára kell költened... - valahogy támogatom én is. Sokat segítene, ha megengedné. - Ha lehet, lakj ott egyedül, benned megbízom, de... Majd meglátjuk- Nem szeretném, ha megint rossz társaságba kerülne. Ha egy bolond lakótársa lenne, aki minden hülyeségbe belevinné vagy nem hagyná tanulni.. Á, túl nagyok a félelmeim. El kell őket engednem. Bíznom kell benne.
Bólogatok, hogy a zenéléshez ért, erre emlékszem, gyönyörű a hangja, és a gitáron is jól játszik.
- Nem is tudtam, hogy érdekel a fotóművészet!- kapom fel a fejem. Aztán nevetek, ahogy elképzelem, hogy ő a pókember- Ha ilyen ambícióid is vannak, akkor másik szakra kellett volna jelentkezned!- mármint, ha a kamera másik oldala érdekli, a maszk... esetleg maga Pókember?
Van a kertben néhány pad (vagy szék), ha arra kalauzol, leülök vele, és megpróbálom élvezni azt a kevés napot, ami a felhők közül ki-kitör.
- Mikor kezdesz a Főiskolán? - elvégre év közepe van, vagy különbözetit kellene tennie, vagy még van szabad féléve... Azalatt simán letehetné a jogsit, talán még egy képzésre is beíratkozhatna, ha nagyon unatkozik.

Kettesben maradunk a ház mögött, legalábbis hallótávolságon kívül a szüleitől, és egy rövid időre előtörnek belőlem az érzelmek, szinte elgyengülök, ahogy a vállára borulva kifakadnak a könnyeim. Ha tudná, milyen könnyen fakadok az utóbbi időbe sírva, meg sem lepődne, de nem ilyen pityogósnak ismert meg (legalábbis remélem).
Részben ennek ő maga az oka, meg ami vele történt, és valószínűleg úgy érzi ő is, miatta sírok, mert azt mondja, sajnálja, hogy aggódnom kellett érte. Tény, hogy miután eltűnt az autómból sokmindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy majd eszméletlen (kómás!) állapotban látom újra, és tény, minden lehetséges időmet mellette töltöttem az első hetekben, de... Nem érzem úgy, ez áldozat lett volna részemről. Így én sem ezt a részét sajnálom, hanem azt, hogy egyáltalán idáig jutott. Persze, megfordult már akkor is a fejemben, hogy nem baleset volt, hanem szándékosan akart magában kárt tenni...
Mintha erre utalna az a csibészes vigyorral elejtett reakciója is: "én nem sajnálom". Összeszedem a bátorságom, hogy megkérdezzem, hogy is történt az az eset, de sokkal vakmerőbb vagyok, mint ahogy azt feltteleztem. Reeven inkább meglepettnek látszik, és a kérdése ártatlannak állítja be, én pedig rögtön elpirulok, mennyire felelőtlen voltam.
- Ne haragudj, meg sem lett volna szabad kérdeznem- akkor se, ha nincs amnéziája, de ebben az esetben most külön örülök neki, hogy ez a rész kiesett. Vannak dolgok, amire igenis jól emlékszem, és annak ellenére, hogy milyen sokat nevettünk, néha megdöbbentett, milyen gyorsan tud a hangulata változni (zuhanni). Emlékszem arra is, milyen volt, amikor az út széléről szedtem fel, és arra is, mennyire kétségbeesettnek tűnt, amikor utoljára beszéltünk.
Tény, hogy nem vagyok valami jó társalgó, egyébként sem, de mostani állapotomban még inkább szita az agyam, és elsiklok esetlegesen olyan témák felett, amire jobban fel kellene kapnom a fejem. Érzéketlen tuskó vagyok, legalábbis a látszat ezt mutatja, mert 20 napig saját bűneim és veszteségeim emésztették minden gondolatomat. Így leszek hamarabb én a téma, pedig jobb lenne ezt elkerülni.
- Bizonyára igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít- mondom inkább irónikusan, mint komolyan, ez most éppen nem érdekel, vagy nem hiszem el, annak ellenére sem, hogy egyszer már megtörtént. Mindig éppen az átélt fájdalom a legnagyobb.
Szokatlan nekem Reeven új arca... Régebben mindenből viccet csinált, a legapróbb dolgokból is. Nagyon hevesen reagált a dolgokra, és sokszor meggondolatlanul, mondhatni, szélsőségesen; most pedig olyanfajta bölcsességeet ejt ki a száján, amit akár apámtól is hallhatnék. Éppen ezért először azt hiszem, most is csak játszik (ültet hintába), hogy kétségek közé taszítson, melyik állítás igaz, mely hamis? De amikor nyíltan kérem tőle, ne csinálja ezt, megint megbántom, és a puszi sem segít, hátralép belőle, tekinget, mintha nem is akarna már a szemembe nézni. Némiképp alkalmazkodva hozzá adok neki igazat, lényegében nem mondok mást, amit gondolok (általában). Amikor hozzá beszélek, magamat is elemzem, a két ügy összefonódik, elmaszatolódik, és én nem, de ő észreveszi, hogy az ő kárára. Félreértem.
Tématerelést annak veszem, hogy Ő nem akar a továbbiakban beszélni róla, és nem veszem észre megbántottságát (saját hibáimat se!). Általánosnak tűnő kérdésére általánosságban válaszolok. Élni sincs kedvem, nemhogy kitalálni, milyen célok lebegnek a szemem előt.
Szánalmas beszélgetőpartner vagyok. Minden lehetőségbe kapaszkodom, hogy tudjak válaszolni, de csak üres frázisok jönnek ki a számon, nincs bennük semmi értelem. Bár nem tartom rossz dolognak, hogy Reeven tanulni akar, észre kéne vennem, hogy a szavai mögött számtalan kérdés lapul.
Megint elmerengek... figyelmetlenül. A szavai úgy érintenek, mint egy kavics a tó nyugodt tükrét: ahogy bele csobban, hullámokat vet. Akárhányszor próbáltam kitörni a biztonsági zónámból, mindig megégettem magam. Mindig, kivétel nélkül. Mégha nem is azonnal, a későbbiekben alattomosan csapott vissza, és jobban megmart, mintha leforráztam volna magam. Úgy érzem, nem szabad kockáztatni, azaz... Van, amiért érdemes, de ha már így gondolkodom, máris mérlegelek, és az... nem kockázat. A kettőt nem tudom elkülöníteni, nekem az égés a csalódásokkal forrt össze, és emiatt nem tudok egyet érteni. Fonoman húzom fel a vállam, hogy éreztessem, nem akarok erről vitázni vele, bár más a véleményem, mint neki.
...
A lakás lenne jó téma, de mint kiderül, ezt is elszúrom, persze, nem is derül ki azonnal. Az jó ötlet, hogy ő költözzön oda, de bele sem gondolok teljesen, milyen keretek közé szeretném szorítani. Én csak szabadulni vágyom onnan, és -ha már így esett- olyan személyre bízni, aki valamelyest vigyáz rá. Hiszen rengeteg munkám van benne, és valahol sajnálnám, ha elveszne, de visszamenni, és ott élni, jelenleg úgy érzem, hosszú távon képtelen lennék. Az elmúlt napjaim sem voltak nyugodtak ott.
Segítségül ajánlom fel, hogy az anyagiak terhét magamra vállalom (úgymint rezsi, a lakás egyéb költségei), d e a"talpra állás" megint szerencsétlen hasonlat, sajnos, félre is érti.
- Ó, bakker, nem fizikai értelemben gondoltam- és magamat korholom, hogy lehettem ilyen hülye. - Csak az jutott eszembe, anyádékat biztosan meg kellene győzni. Az anyagi dolog ne legyen akadály, csupán ezt akartam kifejezni!- nézek rá szánom-bánom bűneimet arckifejezéssel.
Szavaira biccentek. Megértem. Ő sem lehet mindig egyedül. És meglehet, a lakás sem tetszik neki... (Főleg mostani állapotában, amilyen elhanyagolt és lehangolt!) Ezen még gondolkodnom kell. Őt is féltem... Reevent, a régi cimboráitól, a drogtól... a bajtól.
- Ha nem gond, adj nekem pár napot, most úgyis rumli van, és addig ezt is átgondolom, oké? - Mert hát úgy volt, nyomban indulunk, és megnézi a lakást, de ez most nem is tűnik annyira jó ötletnek. Viszont már tudom, mit fogok csinálni délután... (Takarítani)
...
Rajtam valamelyest segít, hogy szóba jön, Reeven lehet az utódom a lakásomban, és az ezernyi feladat, ami rám vár, kissé kihúz a letargiából, ahová észrevétlenül süppedtem.
A következő téma pedig inkább viccesnek hat, ahogy Reeven előadja, miért is vonzódik a fotózáshoz. Úgy tűnik, mintha csak azért választotta volna ezt a szakot, mert a Pókembert utánozza. (Ezt magam sem hiszem el, bármi legyen a látszat!)
- Hát... Oké..., jó- mondom zavartan, mert nem tudom, miért akar engem fényképezni, amikor rengeteg lánnyal lesz dolga, akik szebbek is, jobbak is nálam, és minden vágyuk, hogy valaki felfedezze őket, mint leendő moelleket. Nekem semmi tehetségem az ilyesmihez, félek, csak hátráltatnám vagy bosszantanám.
...
- Ó, az jó! Az már mindjárt itt van...- Február! Úgy telik az idő, hipp-hopp eltelik az a néhány hét (?) //Most milyen időt írunk a játékunkban?//
Mosolyogva nézek rá, mert őszintén örülök neki, hogy ambíciói vannak, és nem hagyja el magát a nehezségei ellenére sem (hogy bottal közlekedik) , bevállalja az egyetemet, de még a külön lakást is. Nem csak a szavai árulkodnak róla, hogy képes mindezt megcsinálni, hanem az a fajta tartás is, amivel most rendelkezik. (Nem a könyökmankó teszi). Nem állítom, hogy férfi lett belőle, mióta nem láttam, de sok szempontból megváltozott. És tudom, hogy ez még csupán a felszín, hiszen alig beszélgettünk még bármiről.
Elnevetem magam, ahogy fintorog és felhúzom a szemöldököm.
- Miért pont arra? Mi közöd a franciákhoz?- kérdezem, még mindig kuncogva, és egyenlőre eltitkolom, sejtem, ki lesz a tanára.

Kettesben akartam lenni vele. Feldobott, hogy jelentkezett, és megörültem annak is, hogy láthatom. A szülei azonban nyomasztóan hatottak rám, ezért akartam csak vele lenni. Úgy éreztem, ennek ő is örülne; a szüleivel szemben tanúsított szemtelen beszólások csak parázsnak számítottak a tűzben.
Megkönnyebbülés és gyengeség vesz rajtam erőt, amikor sírok egy keveset, aztán kezdődnek a gondok (vagy amiket annak hiszek). A közlékeny Reevent közelítem meg, elfelejtve, hogy vannak dolgok, amikre nem emlékszik, és túl lövök a célon. Ahogy visszakérdez, úgy érzem, elítélem azért, amit feltételezek. Megsimogat, de az érintés nagyon suta.
- Ó, Reev, ebben nem vagyok jó, én nem értek ehhez...- Sosem akarnék rosszat neki. Most mondjam, amit én tapasztaltam? És mi van, ha tévútra viszem? - Semmire nem emlékszel?
Aztán meglátom a kérdést a szemeiben, és sóhajtok.
- Nem voltál ciki. - Sírni lenne megint kedvem, mert emlékszem, ahogy ült mellettem a kocsiban, és felfedte a titkait, illetve, hogy miért kell elfelejtenem. Emlékszem, hogyan búcsúzott, bár akkor még nem tudtam, hogy ez az... és aztán napkkal később már sápadtan és csövekkel teli láttam viszont. - Be voltál lőve. Úgy tűnt, valaki megvert, és nem igazán voltál képben, mikor ettél utoljára. A szüleidről beszéltél és arról... - nem, arról a gyilkosságról mégsem beszélhetek neki, véletlen volt!-, hogy .., hogy... nekem sem lenne szabad bíznom benned.
Lehajtom a fejem, összezárom a szemem. Remélem, ezzel nem vetem vissza a pozitív életbe vetett reményeit.

Időnként komolyabbnak tűnik, más szavaival éppen azzal ellenkezik, amit kimondott az előbb. Bár meglehet, én vagyok csapongó, nem feltétlenül és mindig tudom követni, ezért érzem úgy, hogy a régi és új Reev élvezi, hogy bizonytalanságban tart. Olyasmi állapot ez, mint Lionál, és ilyenkor mindig hallgatagabb vagfyok; védve magam, saját tikaim. Vajon nem lennék nevetséges, ha a magam kicsinyes problémáival hozakodnék elő? Na nem, inkább hallgatok. Visszajönni a halálból, az valami! Túlélni egy vagy két szerelmi csalódát... bakfitty.
- Nem rontottad el, én vagyok érzékenyebb- nyúlok most én utána, hasonlóan sután érintve meg őt, ahogy érintett ő az előbb.
Bár látnék a fejébe, könnyen magamhoz szorítanám, megköszönve, hogy ő is igyekszik a maga módján feltérképezni engem. Nem tudhatja, mit rejtegetek, Nagy Fehérről is csak halványan beszéltem neki, és Lio... , nos nem tett rá jó benyomást. Ha most bevallanám, az a férfi is elcsavarta a fejem, az önbecsülésem ásnám alá előtte.
- Komoly vagy. Más vagy... Vagy most is játszanál vetkőzőst a mozgólépcsőn?- Kacsintok rá, és igyekszem mosolyogni. Jobb, mint megint sírni!

A lakással kapcsolatban mindig is ambivalens érzéseim lesznek. Egyrészt az enyém, saját ötletekkel van tele, az én ízlésem szerint alakítottam ki... Mégis csak Lioval lett teljes. Lio viszont elment, és a hiány most éppen olyan kézzel fogható, mint az ágynemű, amiben utoljára aludt. Szabadulni akarok tőle, és mégis megtartani, távolról szemmel tartani, vajon eltűnik-e valaha róla az a "lila köd". Talán ezért vagyok szigorúbb, amikor a feltételeket szabom, és másodsorban Reevenért. Hogy ő biztonságban legyen ott. Őt el tudnám képzelni (és viselni) ott, de sajnos, megint rosszul fogalmazok. Kell egy kis idő, míg leesik.
Valami benne is összeáll, most ő vall, nyúl mélyebbre, hogy felszínre hozzon valamit, amit talán el sem akart mondani. Már az első szájrágcsánál megértem, milyen komoly ez a lépés, amit most miattam tett meg. Sokkal erősebb, mint képzeltem. Sokkal komolyabb. És ő csak folytatja. Kevés kell hozzá, hogy megint sírjak, úgy látszik, ez a bőgések napja.
Valószínű, hogy valóban sírjak az ment meg, hogy orra bukik. (Vagy a fenekére huppan.) Aznnal ülök mellé, mintha szándékos lett volna az a mozdulat, és szóvá sem teszem, nehogy zavarba hozzam. Kicsit nevetek, kicsit sírok, amikor beszélni kezdek neki.
- Hát jah. Hiányzik a bolondos Reev. Most nem is szólítottál nagybácsinak!- nevetem el magam, és elnyelem a gombócot a torkomból. Erre vajon emlékszik? Aztán komolyabban nézek rá- Most is azt kérem tőled, mint régen... Adj időt, hogy megismerjelek. Akkor is úgy éreztem, több van benned, de sosem mutattál magadból annyit... mint ... most...
Bátrabban nyúlok a kezéhez, a tenyerébe akarom dugni az enyém, Megszorítani a kezét, kihasználva, hogy üres.
- Amúgy is szükségem van rád. Csak... - vállat rántok- Még magam sem tudom, hogyan.
A szememmel kérem, hagyja most ennyiben, ne faggasson tovább. El fog jönni az ideje, ha ki tudom mondani. Először magamnak is be kell ismernem, hogy mi történt. (Óránként és naponta reménykedem, illetve adom fel.)

Reeven aztán a lakástémát is rendezi, és bólogatok csak, "igen, igen, úgy jó lesz".
- Hétvégére össze szedem magam, a lakást is, átjöhetsz, tényleg, meglátod...-mondom, kapkodón, kicsit reménykedve, nem akarom, hogy azt gondolja, meggondoltam magam. Legalábbis vele kapcsolatban nem. Sokkal inkább vajból van a szívem, mint hiszi, ha kérne tőlem valamit (akár lakótársat is), nem tudnám visszautasítani.
Aztán elnevetem magam, ahogy engem szemkápráztatónak nevez...
- Képzelem... Még hasznos is lettem ezzel a két szatyorral a szemem alatt...- mutatok a szemem alá, kicsit nedves, de már törölgetem. Megkönnyebbültem, valamivel jobban is vagyok.
Még egy lépés, hogy jobbkedvre derítsen, éppen az anyja, aki francia etikettre íratta be. De a szavain nevetgélek. Nem árulom el, hogy így még inkább biztonságban tudom.
- Hé, biztos, hogy nem esett bajod? - és kuncogok, ahogy huzogatja a feneke alól a mankót. Azért szó, ami szó, elég nagyott zakózott.
Ha elneveti magát, nem tartom kizártnak, hogy magával ragad. Neki dőlök, és nevetünk. Aztán persze... (ha eljött az ideje), felugrom és feltámogatom.

//Szeretlek, Reev! //

Amikor másnak kell tanácsot adni, egészen magabiztos tudok lenni. Amikor saját magamról, vagy olyasvalakiről, aki közel áll hozzám, sokkal nehezebbnek tűnik a dolog. Figyelembe véve Reeven amnéziáját és azt, milyen pozitívan nyilatkozott a jövőről, nem tudom, hasznos-e a számára, ha elárulom, milyen benyomást tett rám utoljára (az események tükrében). De aztán meglátom az őszinte kérdést a szemeiben, és tudom, hogy valóban kíváncsi rá, nem csak játszik velem, hogy nem emlékszik "semmire". Elmondok néhány dolgot. Főként a benyomásaimat, és azt a helyzetet, amit őáltala ismerek, némiképp kozmetikázva, hiszen nem mindent mondok el. Nem is merem elmondani; attól tartok, mint akkor, most is szégyenérzet és bűntudat kerítené hatalmába, hogy valaki halálát okozta. (Legalábbis ő így mesélte el.)
- Senki nem tudja, baleset volt-e. Azt mondták, drog volt a véredben, de nem tudják milyen, így a mennyiségét sem tudták megsaccolni. Amúgy nekem keveset árultak el, lehet, hogy a szüleid ezt jobban tudják...- jut eszembe, mint alternatíva.
Szerencsére, nem komorodik el, inkább felnevet, ahogy az autóban esett élményeink mesélem neki. Nem világosítom fel, milyen véleménye volt a szüleiről, valószínűleg tudja, csak ironizál (vagy engem hintáztat). Sokáig nem tudtam és nem értettem, csak amikor azok a hírhedt leletek előkerültek, miért mondta nekem, hogy nem kéne bíznom benne... Emlékeztetem rá, hogy akkor ezt mondta, mert úgy gondolom, ebben tévedett, de ő megint azt mondja, ez igaz.
- Akkor ne tegyem? - nagyra nyílik a szemem, ő aztán sokkal közelebb állt hozzám bárkinél abban az időben... És most? Hogy még komolyabban is veszi az egészet? (Mi ez, ha nem megint egy hinta?) Ha úgy is tűnik, nem vagyok bizalmatlan iránta. Inkább bizonytalan...
Mondjuk, én már semmiben nem vagyok biztos. Magammal szemben sem, nemhogy másokkal. Számtalanszor játszottam végig, mit csináltam rosszul, hogy idáig jutottam, és egyértelműen magamat hibáztatom. Haszontalannak és feleslegesnek érzem magam. Erről viszont keveset árulok el Reevennek, mert nem az a cél, hogy őt is lehangoljam. Így sem egyszerű, bár aztán mentő gondolatom támad, és reménykedem, hogy ő sem felejtette el, milyen volt, amikor először találkoztunk... Beválik, összenevetünk, ráadásul új játékot javasol: zöldségpornót.
- Öhm, izé... - pirulok el- ehhez tényleg nem vagyok elég bevállalós. - A szülei csak egy dolog (bár már nem érzem úgy, hogy figyelnének a házból), de ha megint kérdés-felelek alapú lenne a játék, tuti, hogy én veszítenék.
Mire földre kerülünk, már túl vagyunk némi lelkizésen, akárhogy is, még ennyi sem könnyű, pedig lényegében én nem mondok semmit, csak hogy rossz periódusban vagyok, ő pedig annyit mond el, hogyan hatott rá, hogy megjárta a "túloldalt". Némán adja tudtul, hogy számíthatok rá, és sikerül elérnie, hogy ne zuhanjak ismét össze. Az ölelése melegebb és bensőségesebb, egy kicsit bele is bújok. Úgy látszik, gyengém, ha valaki így tud megölelni.

Beszélünk a lakásról... Nem lenne rossz, ha ő költözne oda, és most nem csak a saját érdekeimet tartom a szemem előtt. A hely, ahol laknak, tágas, és megvan az az előnye, hogy szép kertje van, a lakásom viszont közel van a központhoz, a kórházhoz, a sulihoz... Nem is olyan nagy, hogy ne lehessen egyedül fenttartani, de még ezzel sem lenne baj: besegítenék Reevennek anyagilag, ha csak erről lenne szó. (Ha ez lenne az egyetlen akadály). Látom Reeven lelekesedését, aztán eszembe jut, milyen lehangoló állapotok vannak otthon, és kicsit eltolom a "lakásnéző" időpontját.
Reeven máris programot ajánlana, azonnal igent is mondanék, ha nem tudnám, hogy estefelé be fog állítani Sebastian. Ma nem ebédet hoz, mint az elmúlt napokban, hanem vacsorát (legalábbis feltételezem), mert soha eddig nem jött üres kézzel, hiába beszélek neki, hogy ne tegye...
- Köszönöm, de ... ma nem így készültem...- beharapom az ajkam. Miért ilyen nehéz nemet mondani? Sebastiant se szívesen utasítanám el. - De ha eljössz hozzám szombaton, utána kiruccanhatunk. Elmehetünk fürdőbe, vagy fényképezkedni, ha szép lesz az idő, és addig nem csak a lakás, én is meg fogok újulni... Mit szólsz? - Ha már annyira fényképezni szeretne, legalább próbáljam magamból kihozni a lehető legtöbbet, nem?
Látom, hogy ficereg, és aggodalmasan nézek rá, vajon megütötte-e komolyabban magát, csak az önérzete tartott idáig, hogy eltitkolja.
- Segíthetek?- kérdem, és nem számít, hogy a csípőjét, fenekét kell érintenem- Jaj, ennyire megütötted? Hol fáj? Mutasd meg!
(Ah. Az ápolónő megint felszínre tör. Hát ennyit arról, hogy még egy hétig szabin kellene lennem. Lélekben máris újra dolgozom!)

// Feltétlenül olvasd el a pm-et is, mielőtt válaszolsz. Köszi  //