Sparkling night - Seby és Elee kalandjai az alkonyban

-Érett zöld alma! - Nevetek, főleg milyen képet vág az állításomra. Valami azt súgja, nem hisz nekem, ahaha. Kár hogy a piros szilvás asszociáció nekem nincs meg, miszerint ha éretlen is vagyok, de édes, de sebaj.
-Akkor meg nem hiszem hogy baj lenne, ha mégis, csak szól. - Mosolygok, ezek szerint csak az alap aggódás és idegenhelyzet dolog játszik Eleenel.
A drog téma persze már nem ilyen könnyed, de sajnos a szerelmi vallomás sztorimhoz szorosan kapcsolódik a fejemben, még ha az említett le is ordított miatta hogy hagyjam ezzel, mert a kettő más tészta.
-Vegyes szerintem. Önmagáért is mert a heroin kikészítette, kiforgatta önmagából, de miattam is szerintem mert rettentően megviselt, hogy így kellett látnom. Meg szeretett mindig is annyira, hogy tudja, nem rosszból kértem, valami másban találjon örömöt. De gyógyszert szed alapból, szóval nem kéne más gyógyszereket bevennie rá... hah. - Dörzsölöm a homlokom, azzal kikészít.
Elmondom mit történt, azt persze nem, hogy azt hittem ott esem vissza én is alkoholistává, mert ha nincs Allegra bizony nem bírom feldolgozni a tényt egyedül. Szánalmas, de tényleg úgy érzem még egyszer nem menne az elvonó és a többi mizéria. De így nincs nagy baj, kis baj van, ha van egyáltalán, lehet csak én hiszem hogy a probléma létezik, közben meg csak túlreagáltam. De a hallgatása valahogy azt sejteti, nem biztos.
De nem hagy a bánat mocsarában elsüllyedni a kedves Elee, tudja mivel ürítse ki kellemesen az elmém, az ő lassú csókjáért amúgy is oda és vissza vagyok, főleg mikor elnyitja az ajkait, teret engedve a nyelves csóknak. Ő csak az ajkam nyalintja, én a nyelvét is cirógatom a sajátommal, nehéz megállni, de talán nem bánja. A csók végén tudom nem szereti, de talán elnézi, hogy kicsit lustán piszézem vele és az arcom az övének simítom, hálásan.
Az aggódás javát ki is mosta belőlem - teljesen sajnos nehéz, de ez nem az ő hibája - így tudok viccelődni újfent.
Mikor közli megvéd nevetek jóízűen.
-Én hős lovaginám! - nevetek, mert ez olyan hülye szó, hiába találó, na meg a piszézés is jó, szeretem, ahogy a közelségét is.
Pislogok rá, hogy jönnek a parancsok, na ezt megvárom, de csak nevetek megint mikor döntésre jut.
-Azt nem lesz nehéz, igenis! - Vidorkodom és követem kifele a másik helyiségbe.
-Igazából engem kicsit se zavar, csak ha a sok pia miatt ki kell menni a mosdóba már viccesebb lesz! - Nevetek, mert hát nem tudok úgy, hogy néznek. Ez elég gáz, egyáltalán nem vagyok szégyellős semmiben, de valahogy ez az egy nem megy. Mondjuk ha elfordul sem segít, mert ott áll mellettem. Ha tudná biztos kiröhögne, szóval még mismasolom az infót.
-Nekem megfelel! - Vigyorgok, elvégre korrekt beosztás.
Míg ő bontogat én a popcorn készítem elő. A tűzhelyes-serpenyős fajtát szeretem, szóval fel is teszem, azt hoztam (bár egy csomag mikrósat is ha Elee azt jobban szeretné) és ha kész, megkérdem honnan szerváljak egy tálat, amibe kiönthetem. Mivel ez sós és kell valami édes is, hát körbenézek mik vannak a pulton, látok kekszet, hát annak is keresek egy tálat és kiöntöm bele, könnyebb legyen venni és újraölteni.
-Hmmm, csábító! - Nevetek, már jönnek az ilyen viccek, mi lesz később? Azokra már nem fogok emlékezni, nincs gáz, ahaha.
-Na jó, tedd be, kezdjük el, meg tudjuk csinálni. - Döntögetem a fejem, ropogtatom a hátam, körzöm a vállam, mint aki nagyon bemelegít valami ütősre. Hát... ez az lesz.
-Ki a kedvenced amúgy? Edward? - Fontos kérdés, ha van kedvence mértékkel fikázom az illetőt, bár ha Edet mondja esélytelen a dolog.
A tálakat beviszem, ha még mond valamit azt is, készüljünk be alaposan, különben folyton ki fogok menekülni... de még okom is lesz, legalábbis erős ürügyem. Asszem mazochista vagyok...hmhm.

Fülig szalad a szám, mert lenne még mit sorolni a gyümölcsös kertbe, de talán ennyi elég lesz egyelőre. Különben is, mi az, ami még éretten is zöld? Borsó? Zöldbab? Karalábé? Mi van még? Csupa zöldség, azok nem édesek…
- Ha te mondod, cukorborsóm… - nevetek rá, mert ezt az egy lapátot még muszáj volt rátennem.
- Vagy nem szól, de akkor magára vessen. Néma gyereknek az anyja se… - vonom meg a vállam, mert igazán nincs értelme ezen feszengeni, mint ahogy pár perce megvilágosodtam ebben a témában. Vagy csak a bor teszi, mindenesetre eléggé lelazultam, az biztos.
- Akkor nem kell aggódnod, ha csak fele részben maga miatt tette le, már jók vagyunk. Gyógyszert? De azt gondolom, doki kontrollálja, nem? És amúgy mióta tiszta? – alapból szed gyógyszert… Basszus, akkor ez komolyabb téma, lehet, nem kéne belekontárkodnom. Az, hogy érzékem van a lelki dolgokhoz, és szeretek tanácsot adni – nem utolsó sorban persze azért, mert imádom a szaftos részleteket, de ugye valamit valamiért – nos, hát ez nem jelenti azt, hogy értek is az ilyesmihez, szóval… Lehet, hogy most kéne behúzni a féket.
Hogy eltereljem az Ő és a saját gondolataimat, megcsókolom, lassan, puhán, mert a helyzet ennyit enged meg pillanatnyilag. Jobb kezdet ez, mint bármi más, olyan ez, mint a békülő szex, csak mi nem vesztünk össze. Vigasztaló szex? Sokkal inkább, bár még csak egy egyszerű csóknál tartunk. Nem is olyan egyszerű, ahogy nyelve az enyémet simítja, érzem a jól ismert borzongást végigfutni a gerincemen, hogy a combjaim között összpontosuljon a forróság. Ennyire csókol jól.
Nem húzódom el, amikor hozzám simul, tudom, hogy szüksége van rá, mert neki ez fontos, én meg kibírom, elvégre nem fáj, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva.
A meghitt hangulat akkor száll el, amikor prüszkölve röhögök a lovagina szón, mert ez milyen már? Jó, biztos az alkohol teszi, de… Ló vagina? Ne már! Persze, tudom, hogy nem, de… Akkor is borzasztóan hangzik.
- Csak nem zavarna a közelségem? Ha jól rémlik, nincs miért zavarban lenned… - kacsintok rá, mert persze szívesen segítenék neki, ha gondban lenne – Tudod, egy rendes feleség mindent megtesz a férje boldogságáért…
Leosztom a szerepeket, valahonnan varázsol magának serpenyőt, képes életet lehelni a tűzhelybe is, nem mondom el neki, hogy nekem ez komoly fejtörést szokott okozni, amikor szökőévben egyszer csinálok rajta valamit, én meg kifosztom a hűtőt.
- A szekrényben vannak tálak a… - hátrafordulok, hogy betájoljam – a jobb… Nem, a bal térdednél.
Tiszta szerencse, hogy tudom, mi hol van a konyhámban! Csoda, hogy vannak edényeim, de tényleg.
Előkészítem az első kört, és ha tálalta a nassolni valót, akkor a citrommal megágyazok a sónak a kézfejemen, és felé nyújtom a poharát. Toljuk le az első kört, aztán majd jön a többi is. Tálcára teszem a kiürült feles poharakat, a sót, a citromszeleteket, a tequilát, két új boros poharat és a fehérbort, hogy bevigyem a dohányzóasztalra, míg Ő hozza a tálakat.
- Nyugi, ennyire nem lesz vészes, túl lehet élni! – nevetek, ahogy látom, rágyúr a filmekre.
- Dehogy! – forgatom a szemem – Bella apja nem vészes amúgy, vele tudnék azonosulni, bár egy kicsit lassú felfogású az öreg… - vonom meg a vállam, aztán ha lepakoltam, felkapom az első rész dobozát és bebűvészkedem a lejátszóba.
- Kezdjük akkor… - huppanok le ismét mellé és elindítom a filmet.

A cukorborsón nevetnem kell, amúgy van olyan zöldség? De komolyan, annyi hülyeség van, vajon létezik igazán édes borsó? Cukorborsó? Nevetek, nincs erőm megkérdezni, de lehet csak tovább röhögne rajtam Elee (vagy azért mert tudja hogy nincs vagy azért mert tudja hogy van).
-Persze, persze. Nagy fiú már... elvégre az előbb közölted nem vagy liliomtipró. - Majdnem liliomtaposót mondtam, de ez az alkohol hatása én mondom. Csak kicsit botlott a nyelvem, elnézi egész bizonyosan.
-Lassan hét éve... de az utóbbi kettő évben alig láttuk egymást, hogy Los Angelesbe költöztem. De mikor meglátogatott nem volt rajta nyoma drogproblémának. Láttam leépülve, kifordulva önmagából, szerintem tiszta. A drog betegítette meg. Arra szed gyógyszert. - Magyarázom Eleenek, de valószínű érzi rajtam, hogy ez nekem nem csak kényes de fájó pont is, mert puhán csókol, gyöngéden űzi ki a megrázó gondolatokat a fejemből. Persze a teljes sikerhez én is belekontárkodom a dologba, szeretnék egy igazi csókot kérni, így mikor elnyitja a száját gyöngéden kérem szavak nélkül, csókkal a francia módit. Elee csókja amúgy is kísért, mióta először Párizsban olyan lassan forrtak össze az ajkaink. Nem mondom, hogy a hevesebb csókjai nem bizsergetőek, de a lassú csókja könnyen tenne engem is függővé. Nem csoda hát, ha kicsit elnyújtom, hálásan piszézve vele egy keveset, mert én sajnos másképp nem bírom kifejezni, mennyire sokat jelent nekem ez a gyöngédség, amit ad, ahogy adja.
Persze könnyen megtörjük az idillt, de nem bánva, mert megint röhögünk, nem bírjuk ki. De ez a legjobb gyógyír én mondom, szóval én is kiérzem a lovagina szó rejtett tartalmát és ahogy elkezd nevetni a szón, mert engem is megnevettet, már-már azon nevetek, hogy Elee nevet. Kissé rá is borulok, a vállára, mert hat az alkohol, vagy a csókja részegített meg, azt nem tudom, de tény, egy álló nap tudnám csókolni és cseppet sem unnám meg, sőt.
Vigyorgok, csaknem szégyellősen hajtom le a fejem, hogy azt mondja nincs mit szégyellnem, nem is az hogy lát meztelen, hát látott, sőt... érzett, csókolt, ahogy én őt, de... basszus, dunsztom sincs mitől vagyok olyankor zavarba. Inkább hátrafésülöm a hajam és vigyorgok.
-Óh, nagyon is tudom mennyi mindent meg tudsz tenni a boldogságomért, fürödtem mámorban általad édesem... - Vigyorgok, mert attól hogy az utójáték nem klappolt még nagyon is élveztem a köztes dolgokat. Jobb nem belegondolni az odaadó lenti csókjába, mert sosem lazul a nadrágom.
Kinn végre már magamra találok, a konyha számomra nem idegen, elvégre Henry miatt egészen kitanultam az alapokat, talán többet is, végtére is gyorsabban gyógyult ha vitamin gazdag ételeket készítettem és hasonlók. A londoni félkész kaják java nem túl tápláló...
-Fő a magabiztosság életem, milyen ritkán főzöl? - Nevetek, direkt így kérdem, mert ahogy elnézem a gyakoriság a kérdésben már eleve valótlan lenne.
Míg a kukorica készül kínál a tequilával, elkapom a kezét vigyorogva, hogy lenyaljam gonosz mód és lehajtsam a piát, majd harapjam a citromot. Ez még mindig savanyú a fenébe is. Aztán némi torokköszörülés után szólalok meg.
-Bocsi, de a kajafelelősnek ez kijárt! - Vigyorgok, az más kérdés, hogy az ő szép kezecskéjéről ezerszer finomabb a cucc.
-Hááát... de félek az agysejtjeim erősen megcsappannak. Így sincs túlnépesedés Sebastian-land-en, de eztán pláne nem lesz! - Kacagok, leteszem az asztalra a zsákmányokat, bár a popcornt inkább aztán mégis az ölembe veszem és letesztelem, valóban jó lett-e. Jah, só, még jó hogy Elee hozta a piához, jó lesz ehhez is.
-Hál'isten... - Könnyebbülök meg hogy nem a mártírképű Casanova utánzat a kedvence. - Miért, bárki okos ebben a filmben? - Kérdezem hitetlenkedve. Asszem rasszista vagyok ezzel a filmmel. Fúj, micsoda dolog, ejnye Seby.
-Ha muszáj... De ha inkább csókolóznál... - Nézek rá szépen, hátha bejön, de amilyen peches vagyok kegyetlen mód megnyomja a play gombot és elindul a borzalom a gyanútlan kis őzgidával a csillogó bozótban... Persze már ekkor lesújtottan nézek Eleere, hogy mi ez a sz.r és komoly-e hogy ezzel indul a film, és amúgy is... De legalább a zenével nincs bajom, inkább tolom a barátném orra alá a kukoricát vegyen és unottan rágicsálok, hogy figyeljem az apucit, hogy valóban kóser-e az öreg.
-Fogadjunk neked is volt a gimiben olyan srác, olyan nagymenő srác, akiért epekedtél Elee szívem... - Vigyorgok rá, mikor meglátjuk Edet a világfájdalmas arcával karöltve. Komolyan, ez a férfiideál? Ez? Fura ízlésük van a lányoknak...

Ha tudnám, miért mulat olyan jól a cukorborsón… Szívesen felvilágosítanám a helyzetről, ha értenék az ilyesmihez, de azt hiszem már láttam a hiperben ilyen feliratot, szóval, ha minden igaz, akkor létezik.
- Hát nem is, nem jellemző… - mosolygok, mert nem jellemző rám, hogy fiatalabb pasival kezdjek. Ahhoz valami nagyon extrát kell tudnia, de ugye egy fiatal tacskónak nem sok olyan tapasztalata lehet, amivel le tud venni a lábamról.
- Akkor nincs miért aggódnod érte, de tényleg. Bízz benne, és hidd el, értékelni fogja! – bíztatom, nyugtatom, mégsem tűnik annyira botrányosan szarnak a helyzet, mint elsőre hittem. Én már temettem volna a dolgot, de nem szabad látatlanba, előre ítélni. Meg amúgy sem vagyok az az ítélkező típus.
A témát lezárandó, és a gondolatait elterelendő megcsókolom, puhán, lágyan simítva az ajkait, de persze nem bírunk megállni egy egyszerű csóknál. A nyelvünk összeér, és jóleső bizsergés száguld végig a testemen. Néha elcsodálkozom, hogy azt meg tudjuk állni, hogy ne essünk egymásnak időről időre. Különben is puhulok, Seby miatt is, Josh miatt is, és Dominic sem utolsó szempont, de már talán arra is hajlandó lennék, hogy szex után kicsit hozzá bújjak. Elvégre Párizsban is mellé feküdtem egy kicsit, és nem lett semmi bajom, szóval…
Levagináz, pontosabban lovagináz, ami valljuk be, nevetséges, már maga a szó, meg persze amit belehallok, hála a bornak. Remekül szórakozunk, és hiszem, hogy a film botrányos színvonala sem fogja letörni a kedvünket. Kicsit mintha zavarba hoznám, de ezt is olyan édesen tudja előadni, átkarolom a nyakát és magamhoz húzom, megölelem, mint a tesója, de persze nem elhanyagolható tény, hogy kicsit sem testvéri a kapcsolatunk, szóval ebből még bármi lehet ma.
- Édesem, tudod, hogy csak kérned kell… - mondom egy játékos mosollyal, mert ha csak a vérét szívom is jó, de ha véletlenül komolyan vesszük, akkor sem történik semmi. Nekem belefér, neki belefér, akkor mi a probléma?
Kimegyünk inkább a konyhába feltankolni, és persze nem hagyja ki, hogy ne szóljon be, amikor nem tudom egyből, hogy mit hol talál. De hát én mondtam, hogy nem vagyok egy nagy konyhatündér, nem is veszem túl komolyan a csipkelődést.
- Elég ritkán ahhoz, hogy a legtöbb cuccom vadiúj legyen… - nevetek, ahogy kinyitom a fehérbort, és kitöltöm a két shot-ot. Cseles, elhappolja előlem a sómat, és fel is hajtja a maga felesét, én meg ott állok, mint valami bamba csaj, de elvigyorodok, mert későbbre akartam hagyni az egymás nyalogatását, de nekem így is jó. Megfenyegetem az ujjammal, persze vigyorogva, aztán félredöntöm a fejét és a nyakára csókolok, hogy aztán oda szórjam a sót, és onnan nyaljam fel. A tequila édessége remekül ellensúlyozza a sót, és előkészíti a terepet a citromnak. Fintorgok, ahogy a savanyú lé marja a torkom.
- Életem, nem kell félni, ha kezdene kifolyni az agyad a füleden, kikapcsolom, és mentem a menthetőt. – simítom meg az arcát, mert rám bízhatja magát, tényleg, nem akarom, hogy zöldség legyen belőle. Rendezkedik, amíg beteszem a lemezt, aztán mellé vetem magam. Jelentőségteljes pillantást eresztek meg felé, hogy hogy kérdezhet ekkora hülyeséget, ez a film a tini lányok bibliája, itt mindenki bölcs, extra magas IQ-val, meg amit akarsz. Kár, hogy az ideg szét tudna vágni, ha ilyen ostoba emberekkel kéne együtt élnem, mint amilyen Bella, meg a kis vámpírja. Mondjuk Alice jófej, a legnagyobb troll a családban, de nem, maradjunk annyiban, hogy szörnyű az egész.
- Jó, egyezzünk meg abban, hogy minden egyes befejezett rész után jutalmat kapsz. Na, mit gondolsz? – vigyorgok, miközben belemarkolok a kukoricába, és megnyomom a play gombot. Kezdjük, ne legyen sok ideje gondolkodni. Az őzikés jelenet… Amikor először láttam, azt hittem, rossz filmet nézek, vagy hogy az egész egy vicc. Ki akar dokumentumfilmet sasolni, amikor kitépheti a haját is a botrányos vámpír lámúrtól?
Összeszorul az állkapcsom, ahogy megpiszkál kicsit. Nem tudhatja, de eléggé a gyenge pontomon ugrál ezzel a témával. Aztán mégis inkább elviccelem, mert régen volt már, és minek rajta keseregni, elvégre elvileg már túlléptem a dolgon…
- Volt. – nézek rá komolyan, aztán elvigyorodok: - És meg is kaptam! – rákacsintok, mert tulajdonképpen megvolt a csávó, csak kicsit belereccsentem.
- Na, de nem én vagyok a téma, nézd a filmet, mert nem lesz jutalom! – dorgálom meg persze csak viccből, aztán újabb adag kukoricát teszek a magamévá.

//http://www.mindmegette.hu/zsenge-borso-cukorborso-zoldborso-18924 A cukorborsó nagyon finom, ha egy kis vajon megforgatod petrezselyemmel Very Happy

//

Mosolygok, hogy nem a fiatal pasik a zsánerei, kevés az a nő, aki fiatalabb férfivel kezd. Már ha nem ötven éves és hasonlók persze.
-Jól van, igazad van, lehet több az sok lenne. Igyekszem nem túlgondolni és túlaggódni... - Mosolygok, igaza lehet. Anno is itt rontottam el és valóban olyan vehemensen mondta hogy rég nem ez a baja, hogy... igaz kell legyen.
A csók teljesen helyrehoz, elvonja a figyelmem minden aggodalomról, minden feszültségről, így könnyen állok le vele megint bohóckodni, röhögni.
Némileg zavarba hoz, mert ugyan miket mond már, de ahogy átkarol vigyorognom kell, nevetnem, hogy lehet Elee mellett "kinőném" a zavarom, ki tudja. Adok az arcára egy puszit, ha már közel van, meg annyira jól esik csókolgatni, azaz jól esne, de csak egyet adok, ne tűnjek telhetetlennek.
-Mmmm... Neked is édes, akármit... - Na jó, muszáj röviden a száját is megcsókolnom, de éreztetni szeretném, én is komolyan gondolom. Ha bármi jól esne neki itt a nagy önmegtartóztatásában, nekem (is) belefér és nem csak a szexre gondolok, sok alternatív testi öröm van.
-Óóó, pedig ilyenkor azt kell mondani, vigyázol rájuk, mint a féltett kincseidre, azért ilyen gyönyörűségesek! Hozzak át pár szakácskönyvet? Nekem nagyon sok van. - Vigyorgok, tény ami tény, az egyik polcomon csak az van, mert mindenfélét kipróbálgattam.
A rövidet muszáj elcsakliznom tőle, már a sót a kezéről, látom megleptem, de nem hitte hogy kihagyom, mikor róla sokkal finomabb? Persze vigyorog, megint, de csak az ajkamba harapok pajkosan. Na őt sem kell félteni, érzem a nyelvét a nyakamon, vámpíros hangulat ON. Megsóz, vigyorgok, hogy édesezzük egymást folyton, most meg sóval ízesítjük a másikat, valahol vicces. De valószínű csak a pia hat, hogy baromságokon gondolkodom, főleg hogy jól esik hogy részese lehetek a tequila szertartásának.
Persze kifejtem, hogy agyromboló film jön és már rég nem vagyok ép, de csak megsimogatja az arcom, reflexből fordulok bele kissé és mosolyodom el ahogy lejjebb ereszkedik a szemhéjam, olyan jó.
-El is várom, mert a nyakadon maradok gügyögve a plafont bámulva. Akkor már a kaktuszod szebb dísz és kevesebb vele a gond! - Vigyorgok.
A kérdésemre olyan nézést kapok, hogy ne legyek már szőke nő, ha valaki nem érti meg a film mély mondandóját az magára vessen, vigyorogva csóválom a fejem.
-Hmmm, jó, de mindig kicsit emelj rajta, mert félek a vége felé elég nagy löket kell. - Nevetek, de charme-os mosolyt eresztek meg, hogy jó ötlet, nagyon is, lesz motiváltságom.
Mivel a filmet is nézem, próbálom megfejteni miért ezt a nyomorékot tették meg főhösnek nem érzékelem Elee feszengését. Főleg hogy nem is sejtem, mibe tenyereltem bele. A komolysága megszeppent egy pillanatra, de ahogy elvicceli gyorsabban olvadok fel mint hóember a kánikulában.
-Háh, nem is volt kérdés, hülye az a pasi, vagy meleg aki elutasít, nem? Főleg mert édes és bájos vagy. - Bújok kicsit oda a nyakához, hogy ráhintsek egy csókot de már ülök is vissza, hogy nézzem ezt a... filmet.
Hát egyelőre ritka unalmas, azt kell mondjam.
-De te milliószor, ha nem billiószor érdekesebb vagy, nem lehetsz olyan kegyetlen hogy csendben kelljen végigülni! - Nyöszörgök elégedetlen mellette, mert ne már. De szót fogadok, jön a biosz óra és értetlen ráncolom a szemöldököm.
-Mi van, nem fürdött két hete a csaj vagy mi? De jó hogy nem szagos a tévé b.ssza meg... - Sóhajtom, nem bírom befogni. - Mi van, hányni fog? A vámpírok nem is tudnak... vagy ez igen? Én is hányok a csajtól, de nem is én vagyok a csajok Adonisza, ne már, komolyan, mi ez már? Elolvasta a forgatókönyvet és gyomorforgató volt? Mi ez a szenvedés már? Végig ez lesz? - Csak úgy ontom magamból, mert ez felfoghatatlan, mit lett rosszul és mit szenved ott és amúgy is. Bella meg a hajszagolgatása, a nyöszörgése. Anyám...

//Óóó köszke xDDD Lehet kipróbálom Very Happy

//

Kisebb-nagyobb hullámzáson megy át a társalgásunk, ahogy gond nélkül nevetgélünk, majd komolyabb témákat érintünk, aztán egy csókkal pecsételjük meg a nehezebb témák lezárását, és ismét jól mulatunk. Talán kissé zavarba is hozom, bár nem tudnám megmondani, hogy mivel, vagy hogyan. Mindenesetre ezt is gyorsan átlépjük, puszival hessentjük odébb, mert mi mással is tehetnénk, nem igaz?
A konyhába megyünk inkább, mert a vörösbornak már lőttek, és amúgy is ideje valamit nassolni, mert különben nagy baj lesz.
- Basszus, komolyan! Mindig elfelejtem, de hát előtted amúgy sincsenek titkaim, Édes… - nevetek, mert tulajdonképpen igaza van, majd ha legközelebb valaki a konyhámba téved, ezt fogom neki mondani.
- Nem, nem szükséges, egyedül amúgy is ön- és közveszélyes vagyok a konyhában, felügyeletre szorulok. Tudod, nem való éles szerszám a gyerek kezébe… - grimaszolok, mert eszembe jut, mi történt Joshnál, és hát… Na, szóval hagyjuk!
Lenyúlja a felest, amit magamnak szántam, bár nem is ez lep meg, hanem ahogy elkapja a kezem és lenyalja róla a sót. Mit is vártam? Na, ugye! Én sem vagyok szívbajos, a nyakát nyalogatom, mintha csak előkészíteném a harapdálásra. Aztán lehúzom az édes, égető italt és citrommal a számban kezdek pofákat vágni Sebyre, mert már eleve nem vagyok normális, az alkohol meg nem segít a dolgon.
- Ó, ne aggódj, ha zokni leszel agyilag, akkor is ápollak majd. Persze jobban örülnék, ha nem kéne pelenkázzalak, de hát na! – vigyorgok, ahogy belefordul a kezembe, mert nem szabad ilyenekkel viccelni, de hát mi az esélye annak, hogy néhány borzalmas film ilyen hatással lenne rá? És amúgy tényleg ápolnám, főleg, ha miattam kerülne ilyen állapotba. Anyatigrisként őrizném.
- Igenis, főnök! – nevetek – Majd kitalálok valamit, amivel motiválhatlak újra és újra…
Tulajdonképpen semmi konkrét elképzelésem nincs, de hát majd úgyis hozza az élet, a pillanat, meg az addigra elfogyasztott alkohol mennyiség.
- Nézd, ízlések és pofonok, de tény és való, hogy ritkán kapok kosarat. – vonom meg a vállam vigyorogva, mert azért nincs okom panaszra, igaz manapság már szeretek kevesebbet mutogatni magamból, mióta kicsit kikerekedtem, meg mintha kezdenék lenyugodni is, de azért még mindig bárkit az ujjaim köré csavarok. Legalábbis szeretem ezt hinni.
- Nem kell teljesen csendben maradnod, csak… - teletömöm az arcom popcornnal, és megvonom a vállam. Ha nagyon beszélgetni akarunk, akkor akár ki is kapcsolhatjuk a filmet, amúgy is öngyilkos merénylet egyben megnézni az összeset, de legalább az elsőt szenvedjük végig tisztességgel.
Remekül mulatok azon, ahogy kiakad Edward reakcióján Bellára. Nekem megvan a könyvből a rész, ahogy a kis liba azon agyal, hogy a kedvenc epres samponjának talán mégsincs olyan ellenállhatatlan illata.
- Á, várd ki a végét, de amúgy igen, az egyik fő szál, hogy ezek ketten szenvednek egymás mellett és egymás nélkül. Csodálatos kapcsolat kezdetének lehetünk tanúi… - forgatom a szemem és előre dőlök, hogy újabb adag tequilát töltsek a két feles pohárba. Seby elé tolom az egyiket és középre húzom a sót, meg két szelet citromot. Komolyan, majd megeszem a saját ajkaimat az izgalomtól, ahogy Bella azon agyal, vajon merre járhat Edward, amikor jön az a rész, amikor végre megint megjelenik, és egyből puzsipajtások, máris úgy beszélgetnek, mintha ezer éve ismernék egymást, ami csak abból a szempontból nem stimmel, hogy Bella halandó ember, tehát kizárt dolog. Ahogy azt az aranyozott hagymát szorongatja… Jaaaaaj, és Edynek olyan szééééééééép borostyánszín szemei lettek hirtelen! Bah… Hányinger, komolyan. Szegény Seby…

Nevetek, hogy kifakad ezt elrontotta, kicsit mázolni kell az igazságot az edényeit illetően a konyhában.
-Nincsenek, nincsenek Édes, de én így imádlak, ahogy vagy, nem is kellenek! - Vigyorgok, amúgy van benne valami. Nem hiszem hogy lenne olyan hibája amit ne bírnék feldolgozni. Na jó ha mondjuk ölt már embert az nagy falat lenne, de nem is szélsőségekre gondoltam elsősorban.
Vigyorogva csóválom a fejem, hogy ugyan már.
-Akarod hogy mutassak majd egyszer pár trükköt meg könnyebb kaját? Hét éve főzök, van némi rutinom. - Mosolygok, basszus, már hét éve... uhh... telik az idő.
Meglesz az első kör tequila, jami! Igazából mi alkohol nélkül is lazák és hülyék vagyunk, de nem is ezért iszunk. Azért iszunk, hogy a pia pusztítsa az agysejteink, ne a film...
-Aww... na ezért is vagy ennyire ellenállhatatlan! Elfogadsz akkor is ha öntudatlan folyik a nyálam! - Röhögök, mert jaj ne, nem akarok agyhalott zombi lenni.
-Okéééé! - Mondom intonálva, hogy benne vagyok, nagyon is, legyen csak kreatív és élesszen újra!
-Nem csodálkozom, azon csodálkoznék ha nem így lenne! - Puszilgatom kicsit, de tényleg, csinos, szexi, vicces, nagyon vicces és még okos is. Na meg szellemes. És a többi... szóval remek parti a másik, én is imádok vele lenni.
-Hah... jó... - Sóhajtom, akkor nézzük ezt a... szóval nézzük. De nem bírom, annyira idiótaságok vannak benne, hogy ez kész. Nem is értem mitől lesz rosszul, annyira groteszk az egész, hogy inkább undorító, mintsem kedvcsináló.
-Aham... tudom, gyerekük lesz... lelőtték a csattanót a kolléganők még régen... - Forgatok szemet mert, hát na, ez annyira pocsék. Még hogy szerelmi történet. Nem látták a Szerelmünk lapjait, vagy bármi normális romantikus filmet. Hogy én miért láttam? Őőőő titok.
-Duplázzunk... - Mondom halál komolyan, mert... mondd ki! Mondd ki! MONDD KI!!!.... b.zdmeg...
-Anyáám... - Veszel el a tequilát, Elee kezét, nekem ez most kell, nagyon kell, ennyi finom dolog érjen, mert ez a film molesztál és bánt. Ha akarja, én is adom a kezem, vagy amim akarja, le is hajtom a piát, beleharapok a citromba de elcseszem. Odanézek mikor közli ilyen egy ragadozó és elkezd csillogni mint valami csillagszóró... Félre is nyelek, végigmart torokkal nyekergem amit nem bírok elfojtani.
-B.zdmeg... Lestat meg a többi akkor mi te hülye... mert te...kkkhhkk... úh... ne máár - Ütögetem magam, mert ez az egyik mélypont nálam. Ed apja még hagyján, ő olyan... nem tom, izgi volt hogy doki vagy valami de ez a sz.r... hogy ő ragadozó... én meg lány vagyok.
-Igyunk még egyet... könyörgöm... - Nézek rá, kezem végighúzom az arcom egyik felén, hogy nem bírom, csináljunk valamit. Csináljon valamit, gyengébb vagyok mint gondoltam.

Na igen, nem vagyok egy konyhatündérke, szégyen vagy nem. Sebynek be merem vallani, meg hát amúgy is kiderülni hamar, minek titkolni?
- Micsoda szerencse, pocsékul titkolóznék előtted. – nevetek, mert amúgy jó vagyok benne, de neki van valami olyan kisugárzása, ami ezt ellehetetleníti.
- Nem, köszi, már elszegődtem rabszolgának máshoz… - vigyorgok, de egy kicsit el is gondolkodom. Mi van mostanában, hogy ennyien meg akarnak tanítani főzni? Talán jel, talán nem. De édeskék, hogy ennyire ki akarnak okosítani.
Megkezdjük a kemény ivást, nem azért, mert másképp nem vagyunk hülyék, csak a feeling kedvéért. Legalábbis én azt tapasztaltam, hogy józanul is legalább annyi baromságot tudunk összehordani, mintha legalábbis be lennénk állva.
- Igen, és azért szeretsz ennyire, mert tudod, hogy összefirkálom az arcodat, ha tehetsz ellene, ha nem! – nevetek, mert valahogy el kell viccelnem ezt a témát. Tényleg ápolgatnám, de azért inkább ne legyen zöldség. Jobban szeretem, így, önállónak.
- Á, nem voltam én mindig ilyen vadmacska… - mosolygok visszafogottabban, kicsit talán meg is illetődve a pusziktól. Azt nem teszem hozzá, hogy újabban kezdek szelídülni, visszatérni a világgá szaladásból. Már a kerítésen belül vagyok, csapzottan, a kertben, de még nem vagyok a házban, a szobában, még nem lehet simogatni, még nem dorombolok. Csak szép lassan, ha csak nem ér egy újabb támadás, és nem szaladok vissza az erdőbe.
- Mindent tudsz… - mosolygok szarkasztikusan, mert hiába akar lenyűgözni, ezzel nem vonhatja ki magát a filmek végigszenvedése alól. Nem hagyom magam megtéveszteni, megvezetni, manipulálni.
- Jó ötlet… - bólintok. Ez a rész rengeteg élcelődés alapja lett később. „Hideg a bőröd, kerülöd a napfényt… Tudom, mi vagy. Egy kib.szott hóember baszki!” Elmosolyodom, ahogy ez eszembe jut, és kitöltök két újabb adag rövidet. Lehúzzuk a második és a harmadik kört, folytatjuk a borzongató mazochista merényletet. Kitör belőlem a nevetés, ahogy Seby nem bírja tovább és kifakad. Teljesen jogosan, teszem hozzá.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar elpattan az agyad… Ha így folytatjuk, alkoholmérgezésben fogunk fetrengeni, de legyen neked karácsony, meg gyereknap, igyunk! – vigyorgok, és újabb adagot töltök. Már nem megy úgy a koncentrálás, kicsit megy az asztalra is, de üsse kavics, majd takarítok egy jót. Minő meglepetés, Bella ismét szenved, kínlódik. Mindenkinek jobb lenne, ha fogná magát, és felvagdosná az ereit. Lehetőleg Edward közelében tegye, és akkor nem megy kárba a vörös méreg, ami az ereiben csordogál. Magam alá húzom a lábam, és Sebynek dőlök, mert kezd nehezülni a fejem, és olyan kényelmesnek tűnik a válla.

-Igen? Talán valami Sherlocknak gondolsz? De én csak örülök ha bízol bennem. - Mosolygok szélesen és hálásan, mert tény, én is bízom benne, de sosem élt vissza vele. Még csak ki sem nevetett egyszer sem, vagy morgolódott a dolgaim miatt, amiért tényleg nagyon hálás vagyok, mert tudom, hogy nem egyszerű velem.
-Igen? Na jól van, akkor legközelebb mutasd meg mit haladtál! Mindenképp megeszem, ígérem. - Teszem a mellkasomra a kezem vigyorogva, hogy nem fog feleslegesen szenvedni, ha nem lesz finom is el fog fogyni (vagy rendelünk pizzát, de a B tervről még nem szólok, bízom benne hogy ügyes lesz, mert miért ne lenne?)
-Tudom hogy kisminkelnél és befonnád a hajam. - Bólogatok, hogy tudok ám a piszkos kis vágyairól! Persze hülyülök.
-Hmm... Szelíd kismacska... - Mosolygok rá, mert biztos aranyos lehetett vagy nem is tudom mi a jó szó erre.
-Igen? Ú, az gáz, reméltem lesz benne más csattanó is de akkor már nem is reménykedem... - Szörnyedek el, mert hát ez a film rosszabb lesz mint gondoltam. Szííííívás.
Szaporán bólogatok, hogy jó ötlet az ivás, igen-igen, szerintem is, ne aprózzuk, tompulni akarok. Ez egy új fajta menekülés az alkoholba olala.
-Hát de... de... - Nem már beszéli sem megy, feladtam, csendben beletörődtem hogy ne keressek logikát vagy realitást a filmben és nem azért mert vámpíros, hanem úgy általánosságban.
Lehajtjuk a második kört most, amúgy a harmadik, negyedik? Nem számolom már most sem, elvégre lesz még pár.
Sóhajtok, hogy megint megy a szenvedés, ez kész. Elee nekem dől, ha nem zavarja átkarolom, simogatom a karját.
-Szerencsétlen Charlie... de komolyan, ez milyen már... hazudhatta volna, hogy az anyja mondta menjen, akármi, nem így közölni meg elhúzni. Annyira önző ez a csaj, nem gondol bele mennyire fájhat ez az apjának? Pfff.... Remélem nekem értelmesebb lányom lesz. - Zúgolódom, de már csendben, mert milyen már? És még csak nem is tudom, hogy lesz jobb is. De majd morgok akkor is.
-Ez a szőke pasi nem öli meg mi? Legalább megcsonkítja, valami? Maradandó sérülés? Kivételesen örülnék egy kis szadizmusnak a filmben.... - Vigyorgok hogy neee, ez fáj. De legalább hamarosan vége, bár... jön a következő szóval mégsem.

- Hát, ha nem is vagy olyan ravasz, mint Sherlock… - vigyorgok, mert ezen akár simán be is sértődhet, persze csak játékból - …de melletted nem érzem szükségét. – vonom meg végül a vállam, mert mellette tényleg lehetek az a bolond csaj, aki tényleg vagyok. Nem kell viselkednem, nem kell megjátszanom magam.
- Uh… Bátor vagy, ugye tudod? – grimaszolok – Figyelj, mindenki jobban jár, ha én nem mocorgok a konyhában, múltkor is majdnem kinyírtam magam egy egyszerű omlettel… - forgatom a szemem, mert ez így sokkal durvábban hangzik, mint ami valójában történt, de tulajdonképpen dióhéjban ennyi történt. Jó, messze voltam a haláltól, és azt a sebet sem az omlett okozta, hanem a kés, de ja, tulajdonképpen igazat mondtam.
- Az a minimum, édesem! A minimum… - biztosítom róla, hogy a kisminkelése és a frizurája átrendezése annyira alap, hogy annál sokkal többet tennék vele. Bár inkább akkor szívatnám meg, amikor csak szimplán nagyon mélyen alszik, mint akkor, amikor tényleg nem tud védekezni.
- És tényleg… - mosolygok, mert igen, voltam én szelíd kismacska is, csak aztán kóborlásra lettem ítélve. Ez van. Rossz cica voltam és kirúgtak. Nem, amúgy nem, csak rossz gazdim lett és megléptem. Azóta nem kívánok gazdás macska lenni. Bár lassan már lehet, megjön az eszem.
- Sajnos, drágám, nincs remény. – sóhajtom, és jobbnak látom, ha ezt a rossz hírt megkoronázom egy kör piával. Bedobjuk és kezd nekem is nagyon elegem lenni Bellából, meg a nyomorából. Sebyhez bújok, hogy védjen meg, mintha legalábbis Ő akarta volna megnézni ezt a borzalmat és nem én erősködtem volna.
- Igen, de akkor nem engedte volna el, vagy utánamegy. Így annyira megbántotta, hogy soha többet ne akarjon vele szóba állni. – felpillantok rá, és még hozzáteszem: - Nemár, hogy ezt is magyaráznom kell! – megjátszott elszörnyedéssel nézem az arcát, de nem bírom sokáig, hamar elvigyorodom.
- Á, dehogyis, akkor nem lenne második-harmadik-negyedik rész… - fásultan legyintek, mert érzem, ahogy zsugorodik az agyam. James nem is olyan rossz pasi, amúgy, főleg, hogy ki akarja nyírni ezt a vérszegény bandát. Hú, de humoros vagyok ma! Elsötétül a kép, megjelenik a stáblista. Megpaskolom a combját, mert ügyesen túlélte az első részt.
- Na, édesem… Vagy inkább sósom, annyit sózlak mostanában. – eltolom magam tőle egy pillanatra, hogy leállítsam a DVD-t, már a zenéje is kiakaszt… - Szóval, akkor azt hiszem, jár neked egy kis jutalom. – kacsintok rá, ahogy újra közelebb húzódom hozzá. Alapvetően, így első körben egy csókra gondoltam, de ha van valami extra kívánsága, talán megfontolom.

Durcásabban csücsörítek a számmal hogy burkoltan "leegyszerűz" ha nem is lehülyéz, de csak hülyülök, tudom hogy nem sérteget, vagy ha így is gondolja hát... nem tartom magam valami körmönfontnak, szóval...
-Helyes, öribariknak butaság titkolózni! - Vigyorgok szélesen, mert az öribari olyan hülye szó... amúgy is mindig valami bárány jut eszembe róla. Beee.
-Nem, én merész vagyok! - Húzom ki magam, némi oldalprofilt produkálva, mint valami szuperhős, gondolatban lobog mögöttem valami köpeny is. - Jaj ugyan már, ne túlozz! Én akkor is megkóstolnám! Egyezzünk ki! Ha nem leszel túl macskajajos holnap te készítesz reggelit! Ha nagyon az vagy, majd csinálok én. - Kacsintok, mert valószínű kvára fog fájni a fejünk, de nekem úgy is megy már, szóval igazából mindegy, de ha véletlen mégsem, akkor megfogtam az én kis drágám. Muhahha, már ha belemegy persze.
-A minimum? Már beöltöztettél úgy, mint egy echte meleget, van más vágyálmod is? - Nevetek, hujjuj, félnem kéne?
Mosolygok rá, hogy volt amikor még kis szolid cicuska volt, biztos édes kis kölyökmacska ajj... szeretem a kismacskákat, a fejemben elképzeltem egyet és ráaggattam az Elee nevet... na ha Elee is olyan volt akkor meg tudtam volna zabálni. Mondjuk... ez még most is áll, pedig nem olyan mint egy kismacska, hmmm... hiba a Mátrixban? Nem, csak hat a pia.
-Bvah... még jó hogy sok pia van. - Nélküle tényleg behalnék, azt hiszem. És mint a mellékelt ábra mutatja, még nem ittam eleget. Vagy sírnék... nem, azt nem, hamarabb lennék dühös. Hm... új kínzási módszer, be kéne adni a CIA-nak vagy valami.
Közelebb bújik, hát átkarolom, elvagyok azzal, hogy cirógatom, addig sem teljesen a filmnek csúfolt celluloid darabra összpontosítok.
-De szóba fog... - Nézek rá amolyan hagyjuk már ezt fejjel, de aztán vigyorgok, hogy akadékoskodik. - Alássan elnézésedet kérem fenséges szakértőm! - Mondom leheletnyi gúnnyal, de inkább vigyorogva és csipkelődve, mert szórakozom csak.
-Jaj de káááár lenne, komolyan... - Borzadály.
De végre vége, legalább ennek a résznek. Komolyan inni kell, megint. Segíteni fog egyáltalán? Lehet ez ellen nincs mentő. Elee paskolására révedek fel.
-Csak hogy elnyomd az édességem, nem passzolna a piához... - Vigyorgok, főleg hogy közelebb jön. - Jár jár, de nem kicsi... kérek majd egy kis extrát... - Hmm, a piáról és a csókról eszembe jutott valami, de előbb rásimítok Elee arcára és puhán megcsókolom, ha már hajol és erre gondolt, mint jutalom. Ahh, na jó, ezért megérte végigszenvedni ezt a másfél órát. Kicsit elnyújtom, lassú csókot kérek szépen és gyöngéden, egészen elveszve benne, mert ez kellően átmos engem és nem fogok morgolódni a következő rész berakása miatt. Szabad kezemmel a combját simogatom, talán nem bánja. De hát ki akarom élvezni egészében hogy lassan omlik a csókja a számban, hogy érzékien simogathatja a nyelvem az övét.
Persze nem csókolhatom nagy bánatomra a végtelenségig, muszáj elválnom az ajkaitól.
-Hmm, asszem innom kell megint mielőtt folytatjuk... de dobjuk fel picit... hagyod? - Harapok az ajkamba, míg vigyorgok rá, huncutság van a szememben, mint említettem szeretnék egy kis extrát.

Ha nem is sértődött meg, jól játszik, mert egy pillanatra kihagy a szívem, az ajkamba harapok, és azt kívánom, bár másképp fogalmaztam volna meg a mondandómat.
- Öribarik? – vigyorodom el, de azért kicsit el is nyílik a szemem, mert hogy a tinilányok így kommunikálnak, az valahol természetesnek mondható, de Seby… Ő egy érett – khm – férfi, szóval ne már!
- Bátor Sir Hős Seby! – nevetek, ahogy szuperhősös beállást produkál – Nem, ezt nem akarhatod. Komolyan, amikor meg kellett volna tanulnom omlettet csinálni, belenyiszáltam az ujjamba és elájultam, szóval nem csinálok neked reggelit, maximum mogyoróvajas lekváros szendvicset, vagy müzlit tejjel, vagy valami mást, amihez nem kell nagy tudomány…
Elhiszem, hogy bátor, tényleg, hogy bármit megenne csak azért, mert én raktam elé, de nem tenném ki a veszélynek, hogy esetleg megmérgezem.
- Igazad van… De, még nem sminkeltelek ki, és nem festettem be a hajad, szóval azért van még mit bepótolni! – nevetek, mert ha tehetném, megtenném, de úgy sokkal viccesebb lenne, ha ezeket valahogy úgy tehetném meg, hogy ehhez teljesen észnél van, és mégsem tud tiltakozni. Mondjuk, ha veszítene egy fogadást…
- Így sem lesz elég… - sóhajtom, mert ez borzasztó, tényleg, kezdem nem érteni magam. Hogy is jött ez az ötlet? Inkább hozzábújok, simogat, és ez valahol megnyugtat.
- Na, jó, igazad van, inkább nem magyarázok. – nevetek, mert kicsit túlzásba estem a film védelmét és felmagasztalását illetően.
Szerencsére vége a szenvedéseinknek, legalábbis az első fázisnak.
- Extrát? Csak ne olyan hevesen… - ciccegek kicsit, de tőlem lehet egy kis extra, persze ez nagyban függ attól, hogy mi is az extra nála.
Lassan, és lágyan csókol, ez teljesen korrekt jutalom, szerintem. Finoman mozdul az ajkam, a nyelvem, benne vagyok ebben a lustán érzéki játékban. Érzem ujjait a combomon, kicsit elmélyítem a csókot, mert másképp nem tudom jelezni, hogy nincs ellenemre.
- Csupa fül vagyok, mire gondoltál? – kérdezem, és érzem, ahogy feszül az arcom a széles mosolytól. Kíváncsi vagyok, hogy mivel akarja feldobni az ivászatunkat.

Elröhögöm magam az a feeeej, na az minden pénzt megér! Főleg hogy azt hitte megsértődtem, nem vagyok én olyan. Legalábbis ilyenért nem fogom bevágni a hisztit vagy mit.
-Úgy mondják nem? Vagy azóta van gázabb szó rá, ne habozz, tanítsd meg! - Nevetek és vigyorgok mint a fakutya, ez kész.
A bátor sir hős Seby kombó azonban tőle is üt, mert ennél faramucibban nem is lehetett volna összerakni.
Na most rajtam a sor, hogy elkerekedjenek a szemeim.
-Szívecském... hogy tudtad ezt produkálni? Ráadásul az omletthez még kés sem kell... Édes... amúgy nekem a bizarr mogyoróvajas szendvicsed is tökéletes. - Mosolygok rá, elveszem a kezeit és megpuszilgatom, szerencsétlen, nem csodálom hogy fél kotyvasztani, ilyen emlékekkel.
-Befesteniiiii? Mégis milyen színűre óhajtod átszínezni hmm? - Nevetek aztán a kanapén már, mert elképzelni nem tudom mi baja a hajszínemmel.
-Had emlékeztesselek, ezt TE akartad édes gyöngyöm, szóval... - Húzom kicsit magamhoz, mert hát tényleg ő találta ki, amúgy meg talán elég lesz a pia, hátha azt mind megisszuk mehetünk a detoxba.
-Helyes életem, helyes. - Vigyorgok, mert már majdnem elhittem, hogy komolyan talál benne bármi logikát.
-Nem lesz az heves... - Búgom és megcsókolom, roppant mód élvezem az egészet, a csókja intenzitásán pedig azt is érzem, hogy nem zavarja, hogy közben kicsit máshol is simogatom, ami külön jó.
Aztán csak szélesen elvigyorodom, hogy érdekli mire gondoltam, de elmondva nem olyan, szóval kis bizalomjátékba kezdek.
-Hmm, annyi a dolgod, hogy elfekszel életem... - Vigyorgok, óh, persze nem csak ennyi, de ha hagyja, akkor kicsit lejjebb ülök a kanapé szélén, hogy elférjen és felhajtom a hasán a pólót, persze amolyan csibészes vigyorral.
-Mondtam hogy rólad finomabb... de rólad minden finomabb... - Ecsetelem és töltök ki egy pohárba pár korty tequilát és elveszem a sót. Ha hagyja és nem ugrik el, esetleg állít le, sejtve mit akarok, akkor a köldökébe és köré öntöm a piát. Nem sok inkább csak a hangulat teszi majd élvezetessé, feltéve ha nem mocorog, mert akkor elfolyik az egész persze. Ha hagyta, akkor a nadrágja felett nyalom végig az alhasát és ott sózom meg a bőrét, majd elveszek egy citromot. Innen nem nehéz kitalálni már mi jön: lenyalom a sót, kiiszom a nedűt míg kezemmel az oldalát simogatom és beleharapok a citromba elégedetten.
-Így sokkal hangulatosabb. - Vigyorgok ha hagyta, ha nem, akkor csak elmondtam mit szeretnék így pontról pontra, hátha kedvet kap. Főleg hogy utána előszeretettel csókolgatom még a hasát, hogy ne maradjon só vagy szesz rajta, én ilyen kis gondos vagyok ugye.

Nem lehetek benne teljesen biztos, hogy nem sértettem vérig, pedig tényleg nem is akartam, csak rosszul jött ki a dolog, de amikor elröhögi magát, már számomra is világos, hogy csak szívat.
- Így, de… Hány éves is vagy? És különben is, legjobb tudomásom szerint pasi vagy, szóval… - nevetve fenyegetem az ujjammal, mert ne kezdjük el, tényleg ne. Ezzel és csizéssel – értsd: köszcsi, puszcsi, stb. – lehet kikergetni kettő másodperc alatt a világból. Sosem voltam ez a típus, és sosem csíptem az ilyen lányokat. De az, hogy Seby ezzel szívja a véremet, extra nagy pofon, mert pasitól ilyet én még az életben nem hallottam!
- De kellett, mert kellett bele szalonna. De nem ez a lényeg, mert a késsel jól bánok, nem is értettem már akkor sem, hogy mi volt a probléma. Csak egy újabb bizonyítéka, hogy a konyhában nem mozgok túl otthonosan. És egy jel, hogy talán nem is kéne erőltetnem… - fintorgok, mert komolyan remekül indultak a tanulmányaim a gasztronómia csodás területein.
- És a mogyoróvajas szendvicsem pedig istenkirály, és egyáltalán nem bizarr! – bököm oldalba nevetve, mert ahhoz nem kell nagy tudomány, csak a jó arányokat kell eltalálni. Igazi kis energia bomba reggel, kitart jó pár órán át, bár az is igaz, hogy nem lehet minden reggel ezt enni, mert akkor rövid időn belül képtelen lennék kipréselni magam az ajtón…
- Hát, nem is tudom… Valami rikító színre, de sajnos ahhoz ki kell szőkíteni. – mérhetetlenül komoly arccal méregetem, megemelek pár tincset, forgatom az ujjaim között, mérlegelek. Egyébként semmi bajom a hajával, de hát olyan nekem, mint egy élő baba, öltöztetni már öltöztettem, nincs más hátra, mint a színezés.
- Igen, tudom, de nem gondoltam bele, hogy ez nem csak a te kínzásod, hanem az enyém is. Így már nem is annyira jó ötlet… - fájdalmasan sóhajtok, mert tény és való, hogy képes voltam már egy párszor megnézni ezeket a filmnek csúfolt valamiket, de ahhoz olyan hangulatban kell lenni. Mondjuk szakítás után, vagy csak valami nagyon depressziós magányos estén, amikor rájövök, hogy nekem sokkal jobb, mert nem én vagyok Kristen Stewart.
Nem ér váratlanul a csókja, annál is inkább, mert én sem terveztem másképp a jutalmát, és nem tagadhatom, hogy jól esik. Jó benne. Nagyon jó. Ezer wattos vigyort villantok, ahogy arra kér, feküdjek le. Ó, van egy sejtésem arról, hogy mit szeretne, de persze tettetem a hülyét. Lefekszem, engedelmesen homorítok, hogy fel tudja húzni a pólómat, és próbálok nem mocorogni, ahogy a hideg tequilát a hasamra önti. Ajkamba harapok, kicsit sziszegek, de nem vészes. Az viszont tényleg extra, hogy veszélyesen délre merészkedik a sóval, de nem bánom. Önkéntelenül is megemelem a hasam, hogy minden cseppet magáévá tehessen, nehogy bármi is kárba vesszen. Érintésébe beleborzongok.
- És tényleg… Akkor most én jövök! – mondom kaján mosollyal, és felülök. A pólómmal nem foglalkozom, tőlem maradhat így is, feltűrve. Fogok egy szelet citromot, és ha engedi, az ajkai közé rakom. Elkapom a csuklóját, és a vékony bőrre csókolok, megsózom és onnan nyalom le. Bedobom a tequilát is, aztán jöhet a citrom, és amíg a savanyú lé a számba árad, ajkaim az övét simítják.

//A Bátor Sir Hős jelzőt pedig ez ihlette: https://www.youtube.com/watch?v=tAmQ8ujsLjs//

Nagyon röhögök, hogy fenyeget, dorgál, még véletlen se használjak ilyen szőke nős cukcsiságokat, nem bírom megállni.
-Huszonnyolccsi vagyok és... és pascsi... - Adom elő meleg "akcentussal" de bele-bele röhögök, mert amúgy én is utálom, de hát Elee vérét szívni olyan édes és bódító, hogy inkább meg sem hallom a saját szavaim, Elee drága fejére koncentrálok.
-Szalonna? Az omlettbe? Én mindig vajjal csinálom... - Simogatom az állam, állítólag egészségesebb, Herny miatt meg erre koncentráltam. Meg én tejjel csinálom, ahhoz a szalonna nem passzol. - Én tudom a megoldást életem bimbaja! - Jövök rá, és úúú micsoda megvilágosodás! - Ne a konyhában csináld a kaját! Max a sütős részt! Akkor gond letudva! - Vigyorgok, lehet hülyének néz, de lehet lesz benne ráció, majd ő eldönti. Elvégre lehet csak a konyha maga idegen neki. Így is-úgy is most én vagyok a hős sir Sebastian, szóval belefér.
-Hátöhm, hogyne, akkor reggel kérek szépen, majd elválik! - Vigyorgok, mert ez nekem túl édesnek és gej kajának tűnik, de ha ő mondja...
-Rikítóó? Jaj egyszer találkoztam egy rózsaszín, de echte pink színű hajú leánnyal, nagyon durva volt. De mi bajod a barnával? Legalább megy a szememhez! - Vigyorgok, juj, már a szőke is bizarr nekem hát még valami kék vagy ilyesmi.
-Áhá látod! Aki másnak vermet ás... jó ebbe most együtt zúgtunk bele, pedig már érzem ez a film eltemet... De most már szenvedünk, kemények leszünk! - És hirók és a többi.
A csók és az extra jutalom azonban kárpótol, ó nagyon is, főleg ahogy kínálja magát hogy ihassak róla és nyalogathassam áh, észbontó. Ki is élvezem, de csúnyán, hogy amolyan tálcám-poharam egyben és noha nem vagyok tequilás, Elee nagyon is megszeretteti velem ezt a piát, komolyan mondom.
-Ahh... jó... - Vigyorgok, mert hát én semmi jó elrontója nem vagyok. Az hogy a pólóját így hagyja engem aztán pláne nem zavar, szeretem Eleet nézegetni, fázni kétlem hogy fog, így inkább azt figyelem, mit szeretne. A citromot elveszem, a édessel ellentétben a savanyú nem zavar, adom a csuklóm is. Persze a citrom lesz a lényeg, de ahh, csak megőrjít, újra csókolni szeretném, főleg hogy az ajkai a számat érintik. Ahogy elhajol és kiveszem a számból a citromot nem is bírom megállni, hajolok felé, gyengéden rásimítva az arcára és váltok egy tequilás-citromos csókot vele, ha hagyja, a citromot letéve a tálcára felszabadult kezem meg a meztelen oldalát simítja, forrón. Kicsit a fogaim, majd ajkaim közé veszem az alsó ajkát, nyelvem végigfuttatom rajta lassan, élvezettel, mintha csak valami maradék nedűt lopnék el róla. Folyton elveszi az eszem ez a nő, az ő hibája, nem is az enyém!

Fenyegetésem hasztalan, falra hányt borsó, sőt, olaj a tűzre. Ki sem mondom, mire gondolok, bosszant tovább. Valószínűleg a homlokomra van írva…
- Na jó, az ajtó arra van! – mutatom az irányt az egyik kezemmel, míg a másikkal a derekánál fogva a megfelelő irányba kezdem tolni. Ha ezt így folytatja, komolyan mondom, hogy kihajítom!
- Nézd, én nem tudom, tényleg, én csak csináltam, amit mondtak… - megvonom a vállam, mert nekem halovány lila lepkefingom sincs, hogy mit kell csinálni, hogy a végeredmény egy ehető omlett legyen, szóval teljes mértékig Josh utasításaira hagyatkoztam. S mi lett a vége? Persze nem Ő tehet róla, csak az én bénaságom kellett hozzá. De hogy miért ájuldoztam? Remek kérdés.
Felszalad a szemöldököm a megfogalmazáson, de aztán kíváncsian várom a megoldást. Valami másra számítottam, és kissé csalódottan, sőt, bosszúsan nézek rá.
- Komolyan? Ennyi? Cöh… - ciccegek kicsit, mert nem a konyhával van bajom, hanem a teendőkkel. Mindenesetre, ha konyha fóbiás lennék, nem lenne rossz ötlet.
- Hát kapsz is, életem! – vigyorgok, mert fellelkesít a gondolat, hogy valami olyat adhatok neki, amit nem tudok elrontani, és amit még nem ismer – Ha nem ízlik, akkor meg jól elviszlek az egyik kedvenc reggeliző helyemre. – kacsintok rá, mert kaja nem sok van a hűtőben, de ha esetleg nem jönne be neki a sós mogyoróvaj és az édes-savanykás áfonyalekvár kombinációja, alig pár sarokra van egy remek kis kávézó. Heti két-háromszor ott reggelizem, szóval ki van próbálva.
- Rózsaszínből kaptál már eleget… De egy jó kis türkiz jól állna. Nem az egész, csak pár tincs. Szuper lenne. – mondom egész komolyan, mert vizuális típus vagyok, és szerintem nem nézne ki rosszul.
- Igen, tudom. Majd kieszelhetsz valami büntit érte. Megérdemlem… - hajtom le a fejem, behódolva, mert ezért bárki más a pokolra jutna, én sem úszhatom meg szárazon. Egyelőre azonban még csak az Ő jutalmánál tartunk, és még kreatívkodik is egy kicsit. Nem csak neki jutalom, azért azt meg kell hagyni. Azért engem sem kell félteni, teszek én is rá egy lapáttal azzal, hogy a szájából veszem el a citromomat. Belemegyek a játékba, viszonzom az édes-savanyú csókot, aztán elhúzódom.
- Életem, kapsz egy kis haladékot. Muszáj kicsit egyedül hagyjalak, mert pillanatokon belül bepisilek! – nevetek és feltápászkodok. Kicsit zúg a fejem, a balance sem az igazi, de hát kérem, aki ennyit iszik…

Huhh, nagyon megelégelt, átkarolja a derekam, húz kifele, de én csak a nyakába borulok, csókolgatom és röhögcsélve próbálok komoly, illetve megszeppent maradni.
-Neeehehehee, ne, hát én szeretlek, imádlak, naaaa! - Hízelgek neki, hogy ne küldjön el, ha hagyja meg is ölelem tiltakozásom ékes jeleként, hogy maradni óhajtok.
Nevetek kicsit, hogy ennyire nem tudja vagy csak nem érdekli.
-Jól van édesem, csak mondtam. Amúgy a szakácskönyv dettó ilyen, ugyan így tudsz gyakorolni, nem láttad mikor először kísérleteztem... vehettem egy új edénykészletet... - Vigyorgok, mert hát mindet odakozmáltattam, aztán én meg az edénysikálás... aha, na persze, a gyártó álmában.
-Aaaj, hát de neeem? Amúgy mondtam, ha mosogatsz én főzök neked, ez is egy megoldás és közben ellesed minden technikámat. De ne legyél már ilyen szigorú! - Nevetek duzzogva, hogy ő hajtogatja hogy a konyha így a konyha úgy.
-Jól van, de mint mondtam, bármit raksz elém, ha a két szép kezeddel csináltad, meg fogom enni. - Mosolygok, mert nekem az is számít, hogy ő csinálta, ennyi. Meg ettem én a saját elcseszett főztöm is (ahogy Henry is szegény) szóval edzett vagyok.
-Uhh... melír mi? Azt mondod fel kéne dobni, ki is nézzek valahogy? - Vigyorgok, mert szerintem ritka hülyén néznék ki, de kimosható samponnal vagy mi a fene az bevállalnám buliból, ha Elee valóban élvezetet lelne benne. Cserébe persze kérnék mindenfélét, mi se természetesebb!
-Az tuti... - Somolygok, hogy itt összeszégyelli magát, azért annyira nem vészes, még. Meg így hogy kárpótol, meg iszunk is, egész elviselhető.
Nevetek aztán később a kis extrás jutalmak után, hogy ki kell mennie.
-Az nem lenne szerencsés, menjél csak! - Nem is értem miért nem film közben ment ki, nem lett volna kár azért a pár kihagyott képkockáért, de lehet komolyan vette a szolidaritást.
Míg ő kinn elvan, kicserélem a DVD-t a második részre és eszem pár kekszet, elvagyok, várom hogy visszajöjjön. közben nézegetem némi fintorral az utolsó rész borítóját meg hátul a leírást a filmről, hát... aha...
-Amúgy kivel láttad először ezeket? - Kérdezek a filmekre úgy amblokk mikor visszajön, mert hát csak nem egyedül szenvedte végig őket.

//Megnyerted az 1700. hszem XD //

Igen, vannak dolgok, amiket a legrövidebb ideig sem viselek el, és most sikeresen beletenyerelt egy ilyenbe. Nem vagyok szívbajos, annál is inkább, mert ismer már annyira, hogy nem vesz teljesen komolyan, épp csak annyira, amennyire szükséges. Persze azonnal puncsol, hogy maradna, pedig ha tudná, mi vár rá… Sikítva menekülne, és megragadná a lehetőséget, hogy lelépjen.
- Jajaja, persze, persze… - forgatom a szemem, de mosolygok mellé, mert tudom én, hogy csak a véremet szívja, de én is az övét, azt az édeset.
- Azt hiszed, viccelek. – nézek rá komolyan, mert senki nem szokta elhinni, hogy mennyire nem vagyok otthon a főzésben – Ha tudnád, mire vagyok képes, vagy inkább mire nem, akkor nem ajánlgatnád, hogy egyedül garázdálkodjak itthon. – most már nevetek, de azért ebben van némi igazság.
- Hát, ha olyan jól főzöl, amilyen finom a sütid, akkor kénytelen leszek megfontolni az ajánlatodat, bármennyire is utálom a mosogatószivacsot. – sóhajtom, mert sajnos igaz, hogy mindennek ára van. Csak az a kérdés, hogy mekkora az az ár, és megéri-e a szenvedést. Költségek és haszon, ezeket kell mérlegelni. Tiszta közgazdaságtan. Pfuj!
- Én ezt értem, édeske, és értékelem is, csak nem szeretném, ha szalvétába köpködnéd a falatokat és aztán korgó gyomorral indulnál haza. – csak most esik le, hogy arról beszélgetünk, hogy itt reggelizik. Ez ugyebár azt jelenti, hogy itt alszik. Ingoványos talaj, de majd lesz valahogy, biztosan megoldjuk valahogy.
- Igen. Vagyis nem teljesen. Tényleg csak egy pár tincs… - megvonom a vállam. Szerintem jól állna neki, de persze az Ő haja, nem erőltetek semmit. Persze tök szívesen megcsinálom, ha esetleg belemenne.
Muszáj kimennem pisilni, mert szobatisztaságom forog kockán, de remélem el lesz egyedül arra a két percre. Vagy annyi se, annyira nem nagy a lakás.
- Á, látom jó kisfiú voltál! – vigyorgok, ahogy visszaérek, és látom, hogy már bekészítette a második részt – Fagyi? – nekem jól esne, de ha Ő is kér, akkor többfélét hozok két kanállal. A választól függően megpakolva térek vissza a konyhából, és ledobom magam mellé a kanapéra, és felkészülök a válaszra.
- Hát, kérlek, még modell koromban az egyik kedves kolléganőm ajándékozott meg a díszdobozos gyűjteménnyel, és egyből fel is avattuk. Már nem emlékszem, milyen agyrágó bogár támadott meg minket… - húzom fel végül a vállaimat, és lepattintom az egyik fagyis doboz tetejét.

//Tiéd volt az 500.-om Very Happy

//

-Nem hiszed? - Dorombolom, mert hát tényleg szeretem-imádom, nem is fér hozzá kétség.
-Hmmm, elhiszem, hogy úgy érzed nagyon pocsék vagy benne, de bármi megtanulható. Mondom, kérdezd Henryt, az elején ehetetlen volt amit csináltam, mert vagy elfűszereztem, főképp elsóztam, vagy odaégettem vagy nyers maradt a közepe... ilyenek. Idő míg ráérez az ember. Hidd el édes, nem vagy reménytelen, maximum több idő kell neked, mint az átlagnak. - Mosolygok rá kedvesen, az én szememben ő cseppet sem béna, csak még keveset tud. Ennyi.
Nevetek, hogy csábító lett az ajánlatom.
-Nem volt rám panasz az elmúlt egy évben legalább. - Vigyorgok, mert amúgy tényleg. Max a levesemre, de így utólag belegondolva, Henrynek nem is a kajával volt baja, hanem velem... hm.
-Olyat én nem csinálok, egy sir hős lovag ilyet nem tesz! - Vigyorgok, már nem emlékszem mit mondott rám pontosan, de érezheti, valóban megeszem. Legfeljebb, legközelebb udvariasan hárítom azt a kaját.
Igazából eleve úgy jöttem, ha én beiszok mint állat, nem keveredem haza. De úgy sejtettem, nem zavarja ha a kanapén alszom, elvégre csendes vagyok, max egy fájdalomcsillapítóval húzom le reggel, mert hát a másnaposság... na igen. Meg amúgy is kocsival jöttem, muszáj aludnom hogy kimenjen belőlem a pia.
-Most komolyan? - Kérdezem vigyorogva, mert ahogy elnézem ő komolyan gondolja. - De miért türkiz? Na meg... nem lehetek rikítóhajú, tolmács vagyok, üzleti megbeszélésekre járok... ha értelmes melírt raksz bele hagyom, amúgy max egy hétvégére szórakozhatsz velem édes és ki kell jönnie. Na meg kérek valamit érte... - Vigyorgok, mert érdekel már, mi jár a csinos fejében, mit kezdene a hajammal.
Mikor kimegy elvagyok, csak vigyorgok a szavaira.
-Én mindig jó kisfiú vagyok! Édes és ennivaló cukorfalat! - Nem bírom kihagyni, főleg hogy hááát... sántít a dolog, de tudom, hogy Elee így is kedvel, nekem több se kell.
-Aham, miért ne? Bánatos rész jön? - Kérdem vigyorogva, mert hát miért ne, de amúgy is jó a fagyi. Úgy is lángol a testem, főleg a piától, de Elee miatt is, jobb lesz lehűteni magam.
-Hmmmm... a gyönyörű modellek ahogy nézik Edward Cullent és... - Összepréselem a szám. - Jobb pasira számítottatok mi? - Nevetek, mert hát nem tudom mi motiválhatta őket.
-Akkor mennyi idős voltál? - Nem emlékszem, kérdeztem-e vagy mondta, szóval inkább rákérdezek megint. Közben elveszem az egyik kanalat és ahogy letette a fedőt közelebb araszolok mellé és veszek a fagyiból. Hm, jobban esik mint gondoltam, de talán mert nem olyan édes és hűvös.

//Ezek a szép kerek számok *.* //

- Valahogy gyanús vagy nekem… - méregetem kicsit, de persze nevetve, mert dehogynem tudom, hogy csíp engem, én is csípem a hülye fejét.
- Tudom, gyakorlat teszi a mestert, meg az ismétlés a tudás anyja, de… - megvonom a vállam. Ha majd szükséges lesz, megtanulok mindent, csak motiváció kérdése.
- Hát… Ide mindig jöhetsz főzni, csak akkor szólj előtte, hogy bevásároljak. – nevetek, mert be kell vallanom, hogy a hűtőmben általában csak félkész kaják vannak, vagy olyan alapanyagok, amiket nem kell főzni, sütni, előkészíteni. Zöldségek, gyümölcsök, joghurt, tej, felvágott, sajt, vaj, ilyesmik.
- Jól van, jól is teszed! – rákacsintok, de azért remélem, hogy őszintén megmondja, hogy nem ízlik neki a cucc. Tényleg nem sértődök meg, azért nem akkora cucc összedobni egy ilyen szendvicset, és van a közelben reggeliző hely, nem is egy.
- Hát, nem tagadhatom, hogy szívesen birizgállak… - nevetek – Nem muszáj türkiznek lennie, tőlem választhatsz másik színt is. És nem kell aggódnod, megvannak az eszközeim a pár órás színezésre is. – jelentőségteljesen nézek rá, hogy ez akkor teljes mértékig egy alkunak minősülhet. Mondjuk nem ártana tudni, hogy mit kér érte cserébe…
- Úúúúúristen, hazudj kisebbet, akkor még talán el is hiszem… - túrok a hajamba, nevetek, mert még hogy jó kisfiú, meg cukorfalat! Hát azért na ne már, hát tudom, hogy milyen rossz is tud lenni. Kit akar átverni?
- Ez az egész ötlet bánatos, de dobjuk fel, amennyire csak lehet! – forgatom a szemem, és megyek a konyhába, hogy elővegyem a fagyikat.
- Jaj, nagyon is tudtuk mi, hogy mire vállalkozunk, de azt hiszem, hogy fogadtam a lánnyal, hogy végig bírom nézni kiakadás nélkül. Mondanom sem kell, vesztettem… - vallom meg neki töredelmesen, de hát nincs az a normális emberi teremtmény, aki nem vinnyogna az ilyesmitől.
- Tizenkilenc körül lehettem… - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem tudom, mikor volt ez pontosan – Miért fontos ez?
Belekanalazok a gyümölcsös-joghurtos fagyiba és lassan szopogatom a kanalat. Jól esik, annyira, hogy el is felejtem elindítani a filmet.

-Ééééén? - Mutatok magamra vigyorogva, ártatlanul nézve ki a fejemből, de nevetek, hogy méreget. - Most mondd hogy nem szeretsz! - Áj, hát tudom, hogy tudja, hogy hülye vagyok, elfogadott már, csak nem mondja ki!
-Meg kinek a pap kinek a paplan... jajaja, jah bocs, az nem ide jön! - Vigyorgok rá, hogy fel a fejjel, ne vegye véresen komolyan. De amúgy igen, senki nem mondta, hogy gyors és könnyű lesz. Pizzát rendelni sokkal egyszerűbb.
-Jól van, majd akkor legközelebb főzőcskézünk és csinálsz mondjuk... pudingot! Azt tuti nem rontod el, ne mondd hogy nem tudsz pudingot csinálni, tudom hogy tudsz! - Vigyorgok rá.
-Húha.... nagyon veszélyesen hangzik, ez a... megvannak az eszközeid duma... női cucc mi? Csupa misztikum... - Vigyorgok, ez kész. - Hát jól van, cserébe mondjuk hmmm... - Ütögetem a szám, mit kérjek, valami vicceset kéne... - Hmmm cserébe míg csinálod a hajam énekelgetned kell! De vegyesen ám! Mindenféle gyerekdalokat is, ilyeneket. Szórakoztass! - Vigyorgok, sokan nem mernek vagy szeretnek énekelni, persze Elee szerintem mer, de attól még legalább elleszünk. Na meg ha valóban kijön a hajamból a cucc, nem számít. Ha meg nem jön ki... lesz egy vészhívásom Violetnek. Hú de pipa lesz, na de sebaj.
-Neeeem iisssss, hát valld be, hogy oda meg vissza vagy értem, a férfias valómtól! - Röhögök, mert hát szakállal kva hülyén nézek ki (így meg kb kölyök képem van) lehetnék izmosabb is, de a futás miatt szálkás maradok, szóval nem a tipikus izmos-szőrös pasi vagyok. De annyi bizonyos, inkább rossz vagyok mint jó, főleg ha a felnőtt tartalmakat érintjük, olala.
-Nem, tévedsz. Nem bánatos. Ez abszolút nem az. Ez irrrrrrrritáló! - Hat a pia, már nyomok minden szót megfele, vigyorgok, pedig kekszet is majszolgatok. ÚÚ de fagyi!
-Botor fogadás volt a részedről, ez kábé olyan minthogy ha mi találkozunk nem röhögünk, hanem fapofával beszélgetünk végig, menj már! - Röhögök, mert hát kábé ugyan annyi esély volt/lenne a kettőre.
-Üh-üm. - Rázom a fejem és lenyelem a fagyit. - Csak érdekelt. Jobban el tudlak képzelni. De ha 19 voltál nem ütötte az egyetemet, nem zavart? - Kíváncsiskodom, mert nekem nem ment volna a tanulás mellett még egy ilyen időigényes munka is. Örültem, hogy elolvastam minden könyvet és elolvastam minden cikket... meg hasonlók. Na meg bulizni is kellett, mi sem természetesebb, csajozni... ezek tök időigényes dolgok.

- Nekem te mindig gyanús leszel, maradjunk annyiban. – húzom el a szám, de mosolyba fordul, mert nem több ez, mint vérszívás, de hát szerintem Ő sem veszi ezt a beszélgetést túl komolyan – Imádlak, életem, egyszerűen imádlak, nem tudnék nélküled élni. Most jobb? - nevetek, mert ha nem is lángoló szerelem perzseli köztünk a levegőt, de azért elég jól megvagyunk egymással. Még annak ellenére is, hogy rá akar venni, hogy közösen főzőcskézzünk.
- Nem, kizárt, biztos, hogy nem. Te főzhetsz a konyhámban, neked megengedem, de én maximum néző leszek. – hárítom a dolgot, elvégre bőven sok, hogy Josh tanítgat, és akkor legyen is ennyi elég. Különben sem szokott jól elsülni, ha egyszerre két „edzője” van az embernek…
- Az, tiszta varázslat… - bólogatok vigyorogva, mert hát a hajszínező kréta minden, csak nem misztikus. Legalábbis nekem.
- Énekelgetni? Hát, édesem, te akartad… - nevetek, kicsit azért kínomban, mert viszonylag elviselhető a hangom, de a zuhanyon kívül nem nagyon szoktam kiereszteni. Na jó, de, de vagy csak akkor, ha egyedül vagyok, vagy ha túlságosan belefeledkezem a zenébe a kocsiban, vagy esetleg az utcán. Volt rá példa…
- Ó, most leginkább egy kisfiúra emlékeztetsz, akit huncutságon csíptek… - nevetek vele, félrebillentett fejjel nézem, mert olyan kis kölyökképű, de nem tudom… Szerintem nem hiányzik róla semmi. Ami azt illeti, nyugodtan mondhatjuk, hogy bejön így, ahogy van. És pont, nincs is mit ragozni tovább.
- Na, igen, így is mondhatjuk, de az biztos, hogy kevésbé lenne szórakoztató, ha nem dobnánk fel a hangulatot, úgyhogy ne is vacakoljunk. Igyunk! – úgy érzem, eljött az ideje, hogy a fehérbort is megteszteljük, már eleget levegőzött. Töltök két szűkös adagot és koccintásra emelem a poharam: - Fenékig, vagy soha többé szex! – na, ezért nem töltöttem rendes adagot, mert kizárt dolog, hogy az örökkévalóságig önmegtartóztassak.
- Érdekes találkozó lenne… Ki kéne próbálnunk egyszer, ha már így felvetetted. – kacsintok rá, mert nem hiszem, hogy sokáig bírnánk, de legalább ezer százalék, hogy jól mulatnánk, amikor feladjuk.
- Hát nem, mivel az érettségi után nem mentem egyetemre, hanem dolgoztam. Még csak most kezdtem a második évet, szóval kicsit megpihentettem a dolgot. – elszopogatok egy kanál fagyit – De nem bántam meg, szerintem korai lett volna, ha tizennyolc évesen nekiállok felnőni. Így kibuliztam magam, nagyjából, és jobban tudok a tanulásra koncentrálni.
Ja, persze, jó is lenne, ha így lenne, de jól hangzik, szóval mondjuk. Korántsem érzem azt, hogy csak a tanulásnak élnék, mi sem mutatja jobban, mint hogy most is saját szenvedéseimet tetézem csupán azért, mert szerettem volna kicsit megkínozni. Erről jut eszembe! Előkotrom a távirányítót és elindítom a második részt. Kezdődjék hát a következő adag nyál tenger!

-Ó, hát legalább sosem válok megszokottá, mindig kellőképp odafigyelsz rám! - Vigyorgok, csak pozitívan! De ahogy elkezd bókolni, még ha poénból is persze, de azért mindig jó ilyeneket hallani. - Mmmm, ahaaaam, Szeress méééég! - Piszézek vele ha hagyja, de nevetek, szinte dorombolok, de hát miért ne?
-Jól van, na majd akkor néha együtt ebédelünk, mit szólsz? - Ameliával is remekül működik a dolog, Eleevel is legalább annyira kellemes lenne szerintem.
-Úúú, akkor felveszem a szemüvegem, rajzolunk egy villámot a homlokomra és tiszta Roxfort! - Nevetek, az kéne még!
-Ühüüüm, én-én, szóval dalolásznod kell majd nekem! - Vigyorgok, érzem én hogy vicces lesz.
-Ááájh, hát kicsinek már nem vagyok kicsi semmilyen szempontból, hékás! - Nevetek, mert legalább húsznak mindenki belő, az meg már nem kisfiú.
-Egyetértek! - Mondom, önt is egy kis bort, ú de jó kedvünk lesz hamarosan, bár már most is az van de mindenki értett mire gondoltam. - Na még csak az kéne... - Röhögök és lehúzom, mi vagyok én, szerzetes?
-Áh, szerinted meddig bírnánk? Báááár ha fogadunk valamiben lehet nagyon küzdenénk, legyen. Aki nyer, mit kap? - Vigyorgok, tegyük érdekesebbé a lehetetlen feladatot!
-Áh értem. Én mondjuk hamar letudtam, de nem is volt választásom ami azt illeti... de nem bántam meg. Elég bulis volt az életem kamaszként, szóval. - Mosolygok, akkor annak éreztem most már fárasztana, az is biztos. De ezért is maradok a fenekemen itt Los Angelesben.
De Elee nem kímél, elindítja a következő részt. Hát... aham... töltök inkább még magunknak bort és nassolgatok némi kekszet. Persze jót röhögök, mikor telibe ellökik a kis csajt mikor elvágja az ujját.
-Úú ezt visszatekerhetnénk, olyan szép volt, mond hogy csupa ilyen lesz! - Nevetek, bár a Kiss me rész kiveri a biztosítékot és csak nézek ki a fejemből.
-Ha engem így buzdítanának csókolózásra... ú basszuskulcs... még az ÉN kedvem is elmenne... pfff ne mááár! - Röhögök nagyon és Elee felé fordulok, nagy nehezen amolyan zombi arcot veszek fel, tehát elég hülye fejet vágok.
-Elee... csókolj meg... - Érdekel működik-e, szerintem nem kapok csókot vagy ha mégis akkor jó dolgom van. Persze a számat nem csukom be, hogy teljes legyen a hatás, elvégre a színésznő is ettől "szexi".

Ha poénból is, de szerelmet vallok neki, had éljen, én nem vagyok semmi jónak az elrontója. Ahogy reagál, azért pedig megéri szerelmet hazudni neki, mert Ő is tudja, hogy nem kell attól félnie, hogy a párizsi lánykérést véresen komolyra fordítom, és magamhoz láncolom. Ahogy hozzám bújik, piszézik, a nyakára fonom az ujjaimat, körmeim finoman karcolják tarkóján a bőrt, mert úgy rémlik, hogy ezért oda van. Hogyan is szerethetném máshogy, ha nem úgy, ahogy Ő azt igazán szereti?
- Jó, az jó, az belefér. – megkönnyebbülök, mert ha újabb főző leckéket kellene vennem, akkor kiszaladnék a világból.
Hogy Sebastian Potterré akar válni, csak egy csendes kis kacajt vált ki belőlem, mert nem tudom elképzelni olyan kis szerencsétlen bénának, aki csak azért éli túl, mert jól tud barátkozni. Seby elég eszes, hogy saját hajánál fogva rángassa ki magát a gubancokból, nem kell neki varázslat. Viszont az, hogy énekelgessek neki… Hát, kénytelen leszek gyakorolni előtte kicsit a zuhany alatt, mert szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány ember hallotta már csengő hangomat dalban kiteljesedni.
- És, az egód sem panaszkodhat… - bököm oldalba kuncogva, mert hát tényleg nem kicsi, de azért imádom, mert képes így reagálni.
Iszunk, húzóra, mert mindketten tudjuk, hogy nem való nekünk a visszafogott élet. A bor, bár nem túl erős, mégis marja a torkom, forrósággal önti el a testem, ahogy leérkezik a gyomromba. Lehunyt szemmel élvezem pár pillanatig, aztán máris másra figyelek. Sebyre természetesen.
- Hmmm… Nem is tudom, de valami olyan kéne, amiért érdemes küzdeni, különben elkumantjuk a dolgokat, az meg nem buli. Mire gondoltál? – vannak ötleteim, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy Ő mit forgat a kis tollas fejében. Aztán kibeszéljük az egyetem előtti éveinket, meg az egyetemieket, bár abból nekem még jó pár van. Ennek örömére elindítom a következő részt, és egy mosollyal nyugtázom, hogy újabb adag alkoholt tölt ki mindkettőnknek. Az a rész különösen tetszik neki, hogy Bella átrepül a fél Cullen rezidencián, és én boldogan teszek eleget kérésének, hogy tekerjem vissza ezt a részt. Én is szívesen nézem kecses röptét, és szenvedő fejét,mert ez való ide, nem az ostoba vámpír románc.
- Lesz még jó rész, ne izgulj! – nevetek, mert ebben a részben tetőznek Bella szenvedései. Aztán nem sokkal jön az ominózus csók jelenet, amitől a hideg kiráz, mert hiába nem vonzódom a lányokhoz úgy egyáltalán – khm… kisebb kivételek mindig adódnak – ez a tésztaképű szörnyűség eléggé el tudja venni a kedvemet az élettől is, nem hogy a libidómat röppenti a béka segge alá. Seby kiakadása teljesen jogos, legalábbis én is annak érzem, bár az is biztos, hogy a terjedelmes rajongói tábor meglincselne minket a fenti viselkedésünkért.
- Kérd szebben. Nem, kérd jól és megkapod, de ezért… - megrázom a fejem, mert egy ilyen kérésért nem hogy csókot nem fog kapni, de még el is bujdokolok.
És akkor jön az a rész, ami szerintem megmutatja Miss Stewart valódi színészi képességeit: egyhelyben ülni, míg körbe szalad a kamera, és hipp-hopp eltelik néhány hónap. Na, ez a csaj ennyit tud; ugyanaz az arckifejezés, szenvedés mesterfokon. Blah!

Imádom érte hogy csak poénból is, de eljátssza hogy epekedik értem. Kérem is hogy szeressen még, meg is lep, hogy megteszi, kellemesen megborzongat a hideg ahogy a tarkómmal játszik, halkan egy esetlen sóhaj is elhagyja az ajkaim, ahogy lejjebb csukódnak a szemeim, puhán tapasztom az ajkam az övére, hálaként. Na igen, ezt el bírnám viselni, de ki nem?
-Okés, hidd el, ehető lesz, még ki is választhatod mi legyen. - Mosolygok, bár ha ő veszi az alapanyagokat, akkor adott hogy mik lesznek a lehetőségeink.
Hülyéskedünk, az egomnál kötünk ki, hogy egészséges szinten van. Igazából nem, de jobb magammal is elhitetni, hogy kicsit nagyobb a mellényem.
-De ezért imádsz, szereted ha kitöltöm vele a teret! - Nevetek, hogy megbökött.
De iszunk is, hogy kellő alapunk legyen a második felvonáshoz, szerintem egyikünk sem bánja, főleg mert a bor is finom.
-Konkrétan semmire... de mondjuk ha nyerek, akkor együtt töltjük az egyik hétvégét valamelyikünknél és az lesz javában amit én szeretnék, mert lesz vétójogom. - Vigyorgok, nekem ez eléggé tetszene, érzek benne elég potenciát, hogy küzdjek a győzelemért. Biztos lenne benne pár Elee számára szívatósabb program, csak hogy kiengesztelhessem valami mással (esetleg bizonyítsam, bakfitty volt az előző, így essen kétségbe, ahaha).
-Na és te életem? Mire gondoltál? Vagy valami másra? - Kompromisszum kész vagyok, hallgatom.
Nevetek, hogy visszatekeri a jelenetet, hogy Bella madárkát játszik szárnyak nélkül.
-Gyönyörű. Bravissimo! - Röhögök, ez a rész még elmegy ebben a részben, de milyen lesz a többi? - Oh, van isten! - Nevetek, hogy lesz még ilyen, ne izguljak nagyon.
De hát ez a csókjelenet teljesen kiakaszt, valahogy a maradék egy morzsányi szemléletem is elszökik, hogy ez egy NŐ és lehet rá nőként tekinteni, nem csak valami izére... El is játszom Eleenek, de hát túl jóra sikeredik, mert elhajtana, hát kérem jól, mert nem akarom, hogy ez maradjon meg benne, hogy ilyen életképtelen vagyok mint a főszereplő (aki nem főhős mert semmi hősies nincs benne...) Szóval odahajolok a füléhez és belesóhajtom:
-Kérlek... - Némi erotikával is fűszerezem, vágyittas arccal, ahogy epekedem egy csókjáért, mint mindig, ajkam az övére simítom épphogy. Remélem ez elég szép kérés volt, az tuti hogy belém szorult érzelem és mimika, nem olyan vagyok mint Swan kisasszony. Na meg nekem tényleg tetszik Elee, nem csak színészkedem (vagy próbálok, ugye...).
Aztán egy percre nem figyelek és eltelik több hónap... hmm, miért nem így halad a film végig? Sokkal jobb lenne, főleg hogy még Ed sincs, tiszta Hawaii...

karakterinformáció

» Estimese - Seby és Elee
» Vadászat! ~ Elee és Seby
» Elee & Seby - Reconnecting
» Csöngetett Mylord? ~ Elee és Seby
» Csöngetett Mylord? - Elee és Seby No.2

Sparkling night - Seby és Elee kalandjai az alkonyban

Sparkling night - Seby és Elee kalandjai az alkonyban

Similar topics

Similar topics