Jesszus de megijesztettél!

Felderül a szívem mikor megpillantom az utcán sétálva a kedvenc fotósom kiállításának óriásplakátját. Ez a jó L.A.-ben, mindig mindenről értesülsz. Imádom ahogy pörög ez a város. De hiszen ez ma van ! Tudatosul bennem a gondolat  és már szinte sprintelek is az kiállítás helyszíne felé. Berobogok a terembe, hiszen már éhezem arra, hogy valami kultúrát és művészileg inspirálót láthassak. Mióta a Francesbe járok nem volt időm efféle kikapcsolódásra és feltöltődésre, pedig éppen az ilyenekért jöttem ebbe az iskolába.
Néhányan furcsán nézhetnek rám ahogy a laza cuccomban berobogok a terembe és minél gyorsabban a képek elé akarok jutni. Imádom a stílust, a laza művészéletet kifejező műveket.Néhány közeli képet mustrálgatok. A címek nélkül egy avatatlan szem nem veszi észre mi is lehet az. Milyen furcsa is a világunkat ilyen részletességgel látni, akár csak a biológusok és megfigyelni a dolgok összetételét. Úgy belemelegedek a képek mustrálásába, hogy fel sem tűnik ahogy a közelembe sodródik valaki, akinek ha kedve lenne megfigyelhetné akár az én sokat dicsért alakomat is amit most éppen sportos pulcsi laza felső és fekete cicanadrág van, de  nem teszi, hiszen a képet kell néznie ha kérdést tesz fel róla, ugyanis csak arra leszek figyelmes, hogy szavakat intéznek hozzám. Mivel ennyire el vagyok merülve majd szívrohamot kapok ahogy kizökkentenek és talán ugrok is egy picit a váratlan beszélgetéskezdeményezés.De ekkor esik le, hogy mely szavakat intézték hozzám az imént, méghozzá témához illőt, milyen furcsa számomra, hogy egy idegennel értelmes beszélgetést lehet lefolytatni mintsem azt ecsetelni, hogy miért nem megyek vele szobára, vagy azt elmondani, hogy nem vagyok díler vagy bűnöző attól, mert tetoválásokkal vagyok borítva. Ebből következik, hogy mosolyogva üdvözlöm és beszédbe elegyedek a hosszú hajú fickóval akit mellé sodort az élet.
-Üdv! Hát személy szerint úgy vélem mindenki azt látja bele ami őt tükrözi. Ez a jó a művészetben. Én például bolygókat látok benne vagy pedig valami elvont kavalkádot.
Fejtem ki vélhetőleg elég értelmesen a véleményem bár már magam sem tudom megítélni.

Jesszus de megijesztettél!

Az ijesztés miatt bekövetkezett sokkból ocsúdva szerencsére felismerem a helyzetet, de azt hiszem már megint jól bemutatkoztam... Hát nem halálra rémülök az első olyan humanoid létformától aki csak a közelembe kerül. Néha kezdem magam az átlagnál is antiszociálisabbnak érezni. De nem baj, mostmár van kivel beszélgetni. még ha az ki is röhög az ijedősségem miatt. Pedig én nem vagyok ijedős esküszöm. Csak a sötéttől a villámoktól .../fél órás felsorolás/-tól félek. Mos pedig felvehetem a listára a kiállításon mögém lopódzó embereket is. Ez az egy azonban mosolyog rám és értelmes beszélgetést folytat velem. Az én és az ő legnagyobb szerencséjére is. Érdekes a feltevése, cseppet el is gondolkodom rajta. Azt szokták mondani cuki arcot vágok ha gondolkodom. Én viszont ezt mindig elutasíítom. ÉN NEM VAGYOK CUKI!
-Igazad lehet, ez is befolyásolhatja , de az ideális esetben egy hozzáértő számára sokat elárulnak az efféle asszociációk. És Te mit gondolsz? Mi lehet ez?
Kérdeze meg tőle érdeklődően. Élvezem, hogy végre egy szellemileg serkentő beszélgetésben vehetek részt, a szokásos, mennyit kérsz? iszol még? kész a beadandód? kérdések helyett.
-Tudod, mindig is érdekelt rólam mit lehetne így kideríteni vagy, ha tudnám mit jelentenek akkor milyen könnyen lehetne kiismerni másokat.
Kalandozom el csöppet majd leesik, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak.
-De most esik le, hogy a csevegés közepette be sem mutatkoztam. Lolita vagyok.
mosolygok felé kedvesen és közben a lehető legészrevétlenebbül végigmérem.

Vannak még úriemberek

Nocsak. Végre valaki feltett egy olyan kérdést amin el kellett gondolkodnom. Furcsa, hogy az emberek milyen ritkán kérdeznek fontos dolgokat. Mindig csak a lényegtelenségekről beszélünk.
-Abban biztos lehetsz.
Mosolygok egyetértően.Hogy ne lenne az? De én sosem akartam pszichológus lenni. Túl mélyen belelátsz az emberekbe és túl nagy károkat tudsz okozni.
Futóhomok? érdekes felvetés és jobban belegondolva van is benne valami. De mindenki mást lát akár egy foltban is , nemhogy egy elmosódott fényképben. Erre született a pszichológiában a Rorschach-teszt is ha jól tudom.
-Én sem mondtam, hogy ez ennél nem komplikáltabb ám elárul dolgokat ez tény és való. Az ember minden választása a saját állapotából fakad. Nyilvánvalóan egy képre mondott vélemény nem éppen elég egy teljes kórtörténethez de kiindulásnak teljesen megfelel. Mindig változunk ez tény és való. Sosem maradunk ugyan olyanok hiszen a történések befolyásolnak minket vagy jó vagy rossz irányba. Ezért nem létezik tökéletes ember sem. Lehet még egy mesében sem.
Hozzátenném valószínűleg ezért nem igazak a Jézusról szóló Bibliai történetek sem. Vagy ha mégis ez akkor sem minden amit tett életlében. Mindenkinek van sötét oldala. Kérdés, hogy hagyjuk e elszabadulni vagy sem. És ha sohasem akkor vajon boldog életet élhetünk-e? Szerintem semmiképp. Az embereknek szüksége van a rossz oldalukra is és olykor egy kis fájdalom  a jó irányba is terelheti őket.
Végre bemutatkozunk és megtudom a nevét, de legnagyobb meglepetésemre kézcsókkal köszön. Úgy meglepődöm ezen a gesztuson a mai világban, hogy egy csöppet talán el is pirulok. Igen még nekem is vannak érzéseim. Milyen fura nemdebár? Talán nem haltak még ki az úriemberek a teljes Föld bolygón vagy csak jól álcázott trükk lenne az egész? Esetleg szimpla kedvesség? Teljesen összezavarodom a történtekről. Lehet, hogy ez történik ilyen esetben az olyan lányokkal akik naponta háromszázszor folytatják le az olyan típusú kérdések megválaszolását mint a "Mennyibe fájna ha eljössz velem egy körre? " vagy a "De jó vagy baby, nem mutatod meg mennyire? " esetleg az "annyira meg akarlak kapni, van barátod? " kezdetű nóta különböző permutációit.
Még érdeklődik is rólam Sebastian .. hmm egész szép név.
-Tulajdonképpen mindkettő és egyik sem. A kedvenc fotósom az illető akit példaképemnek is tartok valamilyen szinten. Elvégre magam is fotós lennék, amolyan amatőr kontár de talán fejlődőképes.
Nevetem el magam. Kissé alábecsülöm a képességeim , vagy mégsem? Sosem tudom meghatározni, hogy az ami nekem tetszik az vajon másnak is tetszene-e.
- És téged mi szél fújt erre a kiállításra? Csak nem az én halálra ijesztésem?
Viccelődöm, de az semmiképp sem vicc, hogy szerintem abban a pillanatban majd megállt a szívem.
De ha már így belemelegedtünk a beszélgetésbe nekem is illene valami témát feldobni.
-Különben mi a véleményed, érdemes volt idáig eljönnöd a képekért vagy csak időpocsékolás volt?
Érdekel a véleménye mert úgy vettem észre a többi látogató, leszámítva a fotós körökben is ismert arcokat nincs nagyon elragadtatva a kiállítástól és talán sikerül áttérítenem a sötét oldalra Sebastiant, hogy ő is megkedvelje kedvencem munkásságát.  

Vannak még úriemberek

Mikor Jézus kerül terítékre úgy érzem hasonlóképp viszonyulunk a témához. Erre, hogy kitalálta a gondolatom egy elégedett mosoly ül ki az arcomra amiben állítólag némi huncutság is fellelhető. valószínűleg  azért élvezem ennyire a beszélgetést mert végre olyasvalakivel folytathatok ilyen beszélgetést akire úgy érzem intellektuálisan is ellenfélnek tudhatok ha mást nem a nálam csöppel több  élettapasztalat végett, hiszen Sebastian valamivel idősebb mint én ebben biztos vagyok. Mindig is az idősebb fiúk voltak akik megfogtak, mert rájuk fel lehet nézni és tisztelni lehet mondjuk a több tudásuk miatt. És ezt nem feltétlenül csak a párkapcsolatok terén értem, hiszen egy barátot is egyenrangúnak kell tartani és általában az ember olyanokkal szeret egy légtérben lenni akik nem készítik ki a tudatlanságukkal vagy a neveletlenségükkel.Vagy nincs igazam?
-Az életünket annyi minden befolyásolja, hogy egy élet is kevés kielemezni valakit. Minden egyes nap alakít és formál rajtunk. Minden elszalasztott lehetőség nyomot hagy és minden pillanattal változik a sorsunk éppen ezért mondták a romantika korának alkotói, hogy azért töredékesek a műveik, mert a valóság megfoghatatlan és leképezhetetlen. Ezt szeretem a fotózásban is, hogy ezzel mégiscsak megfoghassunk egy pillanatot ami fontos számunkra.
Habár a középkori vanitasirodalomban azért is volt a könyv jelkép hiszen az örökre megőrizni próbált tudást olyan gyenge testbe helyezzük , mint egyszerű papírlapok. Ezen analógia alapján a fénykép is összetéphető és elégethető és megsemmisíthető. Mégis szeretem azt hinni, hogy így konzerváljuk az adott pillanatot, érzést, környezetet.
Eközben a valóságban mikor nem az irodalom vagy más művszeti ágak területén kalandozom Sebastian jól zavarba is hoz, pesze csak somolyog rajtam. Biztos vicces lehet ahogy érzem, hogy rákvörösre pirulok, mert olyan régen volt hasonlóban részem, pedig sokak még udvaroltak is de akkor sem jutott ez eszükbe. Valamikor ekkortájt határozom el magamban , hogy innentől nem foglalkozom az olyan suttyókkal akik nem is ismerik az efféle üdvözlésformát. Azthiszem egyedül halok meg.
Egy igazán szép mondatot kapok amire elmosolyodom amolyan köszönetmondóan, hiszen én ezt egy magamat bíztató gondolaként raktározom el a memóriámba.
-Remélem igazad van. Ha összejön az álmom biztos, hogy ezzel a mondattal ellátott meghívót kapsz az első önálló fotókiállításomra.
Kuncogom el magam, majd hamarosan újabb kuncognivalóm lesz mikor elképzelem mi lett volna ha valaki indokolatlanul a fülembe sutyorog. Hát lett volna ám az igazi meglepi...mármint Sebnek, mert olyan gyomrost kapott volna szerintem hátrafelé, hogy az intenzíven végzi.
-hát lehet , hogy akkor most nem így cseverésznénk.
jegyzem  meg de nem teszem hozzá az előbbi gondolatomat, mert akkor a végén még pszichopatának néz.
-Nem rossz motiváció. Mindent el kell kezdeni valahol.
Jegyzem meg kedvesen, hiszen nem lehet mindenki fotóguru és az élet így szép.
-Ennek őszintén örülök. MIndig remek ha sikerül valakivel megszerettetni a fotózás olyan formáját ami nem egy kamerás mobillal készül tükörből egy szórakozóhely sötét sarkában.
Vigyorgok egyet, hiszen az ha ez tetszett neki már fél siker ha a fotóművészet imádat megértése a cél.
-Szerintem azzal. Ehhez ha jól tudom csak egy speciális beállítás kell és egy jó téma,amit érdemes lefotózni. Egyébként én még szerelni is szoktam a gépeimet. Ez nekem olyan mint a pasiknak a kocsi vagy motor bütykölés.
Jegyzem meg félvállról, mintha csak teljesen természetes lenne, közben tovább lépek a következő képhez és ha szerencsém van talán Seb is jön, ha csak nem unt meg máris.

Vannak még úriemberek

Néha úgy érzem , hogy mégis volt értelme annyit járni az irodalom órákra a gimnáziumi és általánosos évek alatt. Most végre kiélhetem magam, mint kiállításjáró sznob művész. Felemelő érzés. Főként, hogy beszélgetőpartneremben, nemcsak egy kedves de igen művelt embert is megismerhettem. Manapság ritka az ilyen, főként férfiak között. Vagy csak én járok mindig rossz társaságba?
Mondhatni iszom a szavait és könnyeden társalgok a romantikus művészekről és gondolkodom a vanitasirodalomról, miközben szemkápráztató mosolyomat pedig Seb élvezheti, már ha az neki tetszik, de ha nem jelen pillanatban azt sem venném zokon, hiszen egyrészt én sem tetszhetek mindenkinek( akármennyire is szeretnék..de nem szeretnék) másrészt pedig amúgy sem pasit fogni jöttem ide. Csalódtam én épp eleget a férfi nemben, köszönöm szépen nekem ennyi elég volt belőlük egy ideig.
-Ez benne a csodálatos nem igaz? A művek hol görbe tükröt mutatnak az emberiségnek amit valaki megért valaki nem , hol pedig egyszerűen csak gyönyörködtetnek.Olyan kár, hogy a klasszikus képzőművészet lassan kihalóban lévő fogalom. Az emberek már nem olvasnak és nem írnak verseket, nem gondolkodnak eleget. Nem szobrászkodnak és nem festenek.De hál'istennek átveszik ezek helyét a modern művészeti ágak.
Legalábbis merem remélni.
-Tartsunk bizony, a végén még sikerül rávennünk az embereket kicsit nagyobb odafigyelésre.
Rég osztottam meg a véleményem valakivel ilyen kulturált formában és témákban.Örülnék ha elküldhetném azt a meghívót neki, hiszen az azt jelentené, hogy teljesült életem nagy vágyálma és révbe értem.
[colr=royalblue]-Ne aggódj, megpróbálok tenni érte minden nap. Folyton fotózok, olvasok a neten a különböző technikákról és megpróbálom képezni magam.[/color]
Folyamatos mosolyok és nevetgélés közben zajlik a beszélgetés és ez azért is etszik, mert őszinte mosolyra a mai világban nem nagyon van lehetőség.Jót nevetek ahogy elképzelen a karakteres arcon vöröslő női pofon nyomát.
-Mernék én elcsúfítani egy arcot? Nem hiszem, de valami reflex szerű gyenge kalimpálásnak azért talán "áldozata. lettél volna.
Teszem hozzá még mindig kuncogva.
Következő két állítására helyeslő hozzászólást várhat és meg is kapja amit vár, azzal a kis helyesbítéssel, hogy én sem tartom túl nagyra az efféle csodás képeket amint két elmosódottan, erőltetetten csücsörítő nagymellű festett szőke utcalénynek(, mert ez már nem lány aki olyasmit művel) bélyegzendő egyed pózol belemutatva az XYZZSTripod 8-as telefonját egy koszos tükörbe.
Közben elmesélem neki, hogy szét is szedem a gépeimet néha. Miért lepődik meg ezen mindenki? 10 éves korom óta csavarhúzókkal és fényképezőkkel fekszem és kelek.
-De szét ám és a legnagyobb csoda, hogy általában össze is tudom rakni, bár a laptopok nekem már túl bonyolultak úgyhogy sajnos abban nem tudnék segíteni ha a laptpod mondja be az unalmast.
Pedig néha milyen jól jönne ha lenne az embernek egy személyi szerelője nem?
Érdeklődni kezd arról, hogy mi foglalkoztat még a fotózáson kívül, hát jól beletenyerelt a művészetbe , mert másról se szól az életem.
-A fotózáson kívül? hmm...inkább a zene és a koncertek az én világom illetve saját magamnak amatőr módon verseket firkantgatok, bár az hogy ezeket versnek titulálom .. hát Edgar Allan Poe forog a sírjában.

Vannak még úriemberek

Mindig igyekeztem a lehető legtájékozottabb lenni a körülöttem folyó világról. Még arról is tudtam ami a leginkább hidegen hagyott, így nem meglepő, hogy ha társalgásról van szó akkor nem akadnak problémáim. A kapcsolattartás terén már annál inkább , hiszen vagy el vagyok havazva vagy úgy be vagyok sokalva, hogy leginkább egy sötét sarokban dúdolnám végtelenítve  az én kicsi pónim reklámzenéjét. Seb közben mond egy érdekeset azzal, hogy francia költőket ismer és kifejti a véleményét a művészetkedvelők számának fogyásáról amire egy egyetértő sóhajtást kap válaszul, majd immár a francia témát próbálom forszírozni.
-Mindig is gyönyörűnek találtam a  francia verseket, annak ellenére, hogy nem beszélem a nyelvet.A hangzása nagyon megkapó, mondhatni már már erotikus. Nem véletlenül a szerelem nyelve.
Mondom belegondolva, hogy tulajdonképpen ha egy helyes francia pasi elkezdene fűzni franciául 5 perc se kéne neki. Szégyen vagy nem ellenállhatatlan.És nem utolsó sorban a franciáknak köszönhetjük a francia csókot ami ugyebár a világ egyik legkirályabb elfoglaltsága.
-Akkor még valami közös bennünk -A lehető legszebb mosolyom villan mellé.
-Milyen szép és igaz mondás. Főleg a mai rohanó világunkban muszáj valahogy lerövidíteni minden tevékenységet és ez tönkreteszi az embereket, én is ennek áldozata vagyok sajnos.
Húzom el a szám grimaszolva ezúttal és hajtom le egy pillanatra ennek következtében a fejem , majd mikor felemelem egy rakoncátlan tincs a szemen elől akarja eltakarni a művészet újabb remekeit.
Erre fittyethányva csevegek nevetek és mosolygok tovább. Csikizéssel fenyeget! Ejnye erre most ráhibázott. Nem bírom ha csikiznek egyből nevetni kezdek és szabadulni próbálok.
-Hát megpróbálni megpróbálhattad volna,de akkor tuti nem maradok ilyen kultúrált. Ha csikiznek egyből röhögő kattant leszek, nagyon nem bírom.
Totál lefegyverzés. semmi esélyem nem lenne és nem tudnék tenni semmit és ezért megúszná a bordatörést. Már addig a pillanatig ameddig fel nem ocsúdok a csikizés utáni sokkból.
Hamar elkotyogom, hogy szét is szedem és szerelem a gépeim. Hát igen , habár ha egyszer valamit a szó szoros értelmében darabokra szedsz utána kész közdelem és rejtély, hogy össze tudod e rakni.
-Hidd el néha igazi csoda, hogy működnek egy-egy akcióm után.
Hiszen abban igaza van ha nem lennék biztos a sikerben nem szedném szét, azonban tény, hogy
volt már pár álmatlan éjszakám, de csatlakozom a kedélyes nevetgéléshez. Nagyon örülök, hogy ma éppen itt kötöttem ki. És annak is örülök, hogy megismerhettem Sebastiant. Hiszen vele együütt már legalább ketten leszünk az első kiállításomon.
-Ebben van igazság. De általában akkor írok verseket, mikor nagyon letisztulva egyetlen dolgot akarok nagyon kifejezni, de néhányszor így is volt már olyan problémám , amit te említettél. Nem könnyű dolog . Mindig csodáltam mikor az irodalomról volt szó, hogy a költők ennyi mindent ki tudtak fejezni szimplán azzal ahogyan a vers meg volt szerkesztve. De mikor magam kezdtem el írni akkor rájöttem, hogy ez néha magától jön. A szavak néha csak egymás után vetődnek a papírra, mint az Arany virágcserép című könyvben Serpentina szavai Anselmusnak.
Nem tudom ismeri e a művet.Én nemrég vettem a fejembe, hogy elolvasom. Két nap alatt a végére értem de teljes káoszt hagyott a fejemben. Mintha valaki beszívva írt volna egy egész könyvet. Talán egyszer kipróbálom.
-Általában mindenevő vagyok ilyen téren. Voltam már rap és pop-rock koncerten is, de hallgatok discot is. De talán leginkább a Hip-hop az én világom.
Vallom be. Nagyon sokféle dolog iránt érdeklődöm, mondhatni szinte mindenért így nehéz kiismerni . ennek örülök, hiszen nem utálok jobban semmit mint azt ha valaki unalmas és egysíkú.
A következő mondatára vigyorgok egy sort. Magamra ismertem benne. Mindig is imádtam volna megtapogatni a képeket. a sajátjaimmal persze nem olyan szórakoztató mint egy kiállított műalkotással.
-Ne áruld el senkinek, de... -ekkor már vigyorogva hajolok közelebb a fléhez és félsuttogve fejezem be a mondatot.
-én is.

Vannak még úriemberek

Órákat regélhetnék a francia nyelv iránti lelkesedésemről, nem is értem miért nem tanultam meg soha. Talán, mert sosem voltam jó a nyelvtanulásban. Azért pár szót még az én mogyorónyi agyam is befogad, mint például nap vagy szia vagy  akár a csók. Sebastian mintha csak belém látna kezd el szavalni franciául. Ismerősen csengnek a sorok , de nem is tudom honnan. a csók szót persze felismerem. Kínzóan szexi így hallgatni ezt a csodálatos nyelvet és verset na meg persze ugye azt sem mondhatjuk, hogy sebastian az utolsó a sorban ami miatt jó ez így. Ha most valami füstös bárban  lennénk kezeinkben egy egy pohár jóféle piával lehet arra várnék, hogy megcsókoljon. De jelenleg csak verbálisan emlegettünk bármiféle csókot. Órákig tudnám hallgatni, de persze szerintem ezzel a legtöbb lány hasonlóképp lenne 14-től 76-ig. DE sajnos félbeszakad a szavalás én pedig kénytelen vagyok felocsúdni , hogy folytathassuk a beszélgetést.
Persze következő mondata után meg persze azok után, hogy felrázta kissé elsorvadni látszó érzékeimet szíves örömest megyek bele a szemezésbe ami mondhatni csak úgy megtörténik, automatikus reflex ha valaki olyannal találkozom aki felkeltette az érdeklődésem valamivel.  
-Ebben biztos vagyok.
Vigyorgom sokatsejtetően bár nem önszántamból. Nem kontrollálom magam, hiszen nincsen rá okom nincs cél amiért manipulációt kéne bevetnem. Csak élvezem a társalgást.
-Igazad van. mosolygok közvetlenül.
Majd kiderül az is hogy meghalás közeli állapotba kerülök a csikizéstől. Milyen gonosz lenne ha elkezdene csikizni. Hát lenne ehhez szíve? Csak viccelek a helyében én jól kiröhögném magam ahogy látnám magam szenvedni de lehet csak én vagyok ilyen gonosz.
-Szólj előre had írhassak előtte végrendeletet.
Nevetgélek és remélem a legjobbakat. Hátha tényleg hagyja megírni a végrendeletem.
A szerelői múltamon kezdünk el poénkodni én pedig ismét elgondolkodom vajon ttényelg érteke hozzá vagy valóban csak puzzleözök... Talán az utóbbi?
-Hát nemtudom, de még működnek.
Nevetgélek, habár ha ez nem így lenne már rég feladtam volna a szerelői karrierálmaimat. Márha lett volna ilyenem valaha.
-Pontosan, örülök, hogy legalább a hasonlat érzékletesre sikeredett.
A zenei ízlés úgylátom nem egészen passzol de egye fene, nem lehet mindenki ugyanolyan.
-Csak hobby szinten olykor.
Néha jólesik így is kiengedni a fáradtgőzt.
Talán sikerült jól meglepnem hogy közelebb hajoltam hozzá. Furcsa hogy az embereket hogy meglehet ezzel döbbenteni ha valaki ilyen közvetlen. Már ár nevetséges hogy félnek az emberek saját embertársaik közelségétől. Másra is sikerült már így ráhoznom a frászt, de Sebastian talpraesettnek tűnik.
-Akkor minden a legnagyobb rendben.
Vigyorgok mellé aranyosan.

Vannak még úriemberek

Elvarázsol a francia vers és be kell valljam miközben hallgatom a szavait legszívesebben ott helyben a karjaiba ájulnék, de erős nőként tartom magam és úgy csinálok, mint aki több 15 évesnél és állom a tekintetet ami alatt van egy kis időm lenyugtatni a francia szavaktól felforrt vérem. Pedig ha igazán stillszerű akarnék lenni elsüthetném a kulcsmondatot "voulez vous coucher avec moi ce soir?"
Na de kérem hova kalandoztam én itt? Gyorsan össze kéne szedni magam, mert a következő szavai ismét bókba torkollnak, legalábbis én így értelmezem.
-Hajjaj.. akkor inkább egyszer csikizz meg és vedd fel ha ennyire meg akarnád őrizni.
Erre persze kacarászom is egy sort, bár nem is tudom ez ugyan olyan-e mint mikor csikiznek. Mivel nem hallom a fóka hangot így nem valószínű.
-Sok mindent ösztönszerűen csinálok és tudok mégsem volt még panasz.
Vigyorgok pajkosan ellensúlyozva az ő gonoszkodását.
Hamarosan a zenéte és a táncra terelődik a szó. Ezen a téren talán kevésbé passzolunk azonban abban biztos vagyok, hogy egy picit azért leesne az álla ha látna táncolni. De ezt a fegyvert nem egy fotókiállításon vetem be az biztos.
-nem a legkönnyebb de nekem ez a legjobban látványos.
Megígéri, hogy titkot tart. Micsoda óriási titkot bíztam rá, nemde? De tetszik, hogy vigyorog. Ezzel egyidejűleg  persze rám is rám ragad a mosolygása és vidáman felelek a kérdésre.
-Ha lett volna már itt sem lennék.
Lassacskán a kiálítás végére érünk én pedig alig figyeltema képeke. MIly gonosz! Elvonja a figyelmem a csodás művészetről! Ejnye-bejnye, de azért ezesetben ez bocsánatos bűn.

Vannak még úriemberek

A francia és a pajzánság nekem egy és ugyan az, főként ha az egy olyan hímegyedtől hangzik el akit egyrészt nem rúgnék ki nagyon az ágyamból másrészt elég értelmes is és lehet vele beszélgetni. Hát mi másra gondolna ilyenkor az ember lánya?
Kacajom az új téma ami elég vicces, hiszen hál'istennek Sebasiannak nem kell csikiznie annak érdekében, hogy élvezhesse az élő adás varázsát.
-Igazad van, ámbár magának a  műnek értékéből nem von le hogyha bakeliten hallgatja az ember.
Talán ezzel sarokba szorítom, bár idáig nem tudtam olyat mondani amire ne lett volna egy még frappánsabb megszólalása.
Fenomenális példa erre az, hogy a kétértelmű szavaimat valószínűleg félre (vagy nem is annyira félre)értelmezte.
-Aztmondod tesztelni szeretnél?
Nevetgélek bár már ki is tudja miről is beszélünk?  
A táncokról legyen szó nem éppen egyeznek a szokásaink  azonban én szívesen kipróbálnám a tangót, még sosem kértek fel úgy táncolni, hogy tudott is valaki. Talán utoljára a szalagavatón.
-Biztosan fantasztikus táncos vagy. Én sajnos sosem tanultam meg az efféle táncokat, annak ellenére, hogy biztosan élvezetes.
Jegyzem meg hiszem milyen jó már, ha egy pasi tud tangózni. Én legalábbis értékelem a pasikban ha valami oylasmit tudnak mai nem átlagos. Szerintem egy nőnek mindig fontos hogy tudjon valamit csodálni a férfiban.
-csak ha azok pszichopaták jóuram!
Somolygok kedélyesen csakúgy mint előtte a titoktartásra. Folyamatosan szemezünk, hiszen mi rossz van abban ha két ember élvezi egymás társaságát ? Ha csak nem nős egy féltékeny asszonnyal és két bőgő csecsemővel otthon akkor a szimpla flört inkább lélekemelő tevékenység.
Szomorúan konstatálom, hogy végére értünk a tárlatnak, így elválnának útjaink , azonban Sebastian meg akar hívni egy kávéra, amire persze örömmel mondok igent.
-Örömmel.Én is szívesen beszélgetnék még.