-Nem félek én semmitől! - Ilyen egy kemény orosz. Még ki is húzom magam és éppen csak a mozdulat hiányzik, hogy a mellemre verjek az öklömmel, hogy tudassam, milyen kemény is vagyok. Szerencsére nem teszem. Még a végén valami viking hatását kelteném, és még nincs itt a halloween, hogy ezt kimagyarázhassam...
A modellkedésről szóló történetét figyelemmel kísérem, helyenként az ajkam is megremeg, ahogy hallom a dolgokat. Tény, hogy nem konkretizál, de bőven akad fantázia abban a nagy tök fejemben és el tudom képzelni, hogy mi minden történik.
-Az a nagy baj, hogy ezt valamilyen szinten maguk a lányok is elrontották. Lévén, ha senki nem lenne olyan, hogy bármit bevállal, csak azért, hogy neve legyen, akkor nem lennének extrém kérések. Viszont mindig akadni fog olyan, aki bevállalja, és onnantól az a szint. Ha nem vállalod, mehetsz a sunyiba... - Ez persze az élet minden területén így van... Minden munkahelyen akad egy családmentes, anyuci pici fia/lánya, akinek max egy macskája van, és senki nem várja haza. Unalmas, sivár élete van, amit a munkába öl. Ezáltal éjjel nappal dolgozik, megfelel, a főnök pedig mérceként használja, hogy az a szint. Viszont az értelmes emberek nagy része erre képtelen... Nem tud droid lenni, mégis az az elvárás. Nem nagyon tudok dűlőre jutni, hogy headshot minden ilyen nyominak, vagy csak helyre kéne billenteni a nyomorult életüket, hogy ne legyenek ilyen gennyládák? Áh... Headshot. Az gyorsabb és kíméletesebb mindenkinek...
-Egy egészen kicsit! - Rámosolygok, hiszen nincs ezzel baj. Első körben furcsa volt, de kezdek belemelegedni ebbe az ismeretségbe, érteni, hogy miért olyan amilyen. Már csak nekem kéne elmesélnem, hogy helyenként miért vagyok olyan, amilyen, de ilyenekbe nem szeretek belemenni. Maradjak az a kis elmebeteg orosz, akinek hisznek, úgy a legjobb nekem is.
A lovakra terelve a szót ismét felötlik bennem legutóbbi próbálkozásom a pónik terén, és lehet, hogy most itt az alkalom, hogy valaki megértsen. Mármint a képzeletbeli rajongásomat a pónik iránt, amit azért találtam ki, mert unatkoztam és szívatni akartam Lizt, de olyan jól sikerült, hogy nem elégedhetek meg egyetlen áldozattal.
-Még bármi megtörténhet! Megszeded magad grafikusként, aztán elnyargalsz a naplementében... - Nyögöm ki hatalmas vigyorral a képemen. Végülis, ha az ember keményen küzd, biztosan elérhető...
-Egyébként én is bírom a lovakat. Csak én a póni verziót... Főleg, ami színes és seggtetkós! - Közlöm komoly képpel. Kedvenceimet csak körbeírtam és lehet, hogy nem is fogja érteni, hogy miről van szó, de majd szépen elmagyarázom, hogy a pici éneklő lovacskákról beszélek a meséből. ^^ Édesek.

Nem is csoda, ha Elee megmosolyogja a flegmázásom, miszerint nem félek semmitől. Részben tőle is félek, pont ezért alakult ki egy kisebb konfliktus közöttünk... És még én vagyok a kemény orosz, a sztyeppék királya, mi? Jah...
Minden esetre megjegyzést nem tesz, inkább a modellkedésről beszél.
-Nem, nem ezt mondtam. Biztos van hibás a megrendelők között, a lányok között, és mindennemű egyén, aki körülöttetek forog hibázhat valamiben. Legfőképpen már az gáz, amilyen dolgokat elvárnak tőletek, de mondd azt, hogy nem volt valaki aki elkezdett igent mondani anno a legőrültebb dologra is... A szereposztó dívány sem véletlen alakult ki... - Tény, hogy van, akinek nincs más választása, és az is, hogy minél őrültebb dolgokat vállal el valaki, annál őrültebb elvárások követik egymást a jövőben... Végülis részben a lányok is hibásak, igen... Valószínűleg ebben nem fogunk dűlőre jutni, hiszen ő benen volt, én meg soha nem is leszek és nem is akarnék...
Szerencsére mindketten felismerjük a tényt, hogy a másik meggyőzése nem fog menni és inkább másfelé kalandozunk. Pacigolunk. Jó az.
-Jó, tudom is én, hogy mennyibe fáj egy ló... Minden esetre feladni azért nem kell elsőre. - Ha mindenki így állna mindenhez, hogy lehetetlen, akkor sosem lennének sikersztorik. De hát Elee makacs. Majd rajzolgat pacikat, csinál velem egy pacis animációs filmet és meggazdagszunk. Ennyi.
Hogy megemlíti, hogy vannak seggtetkós pacik, azon csak felhúzom a szemöldököm. Egy dologról beszélünk? Ki az az állat, aki kivarrja a lovát? Nem fáj annak a szegény állatnak? na meg a szőre... Mi?
Erre persze megint bedobja, hogy b*zi lennék... OMG...
-Most mégis mi a halálért lennék meleg? Bírom a My little ponyt, és aszittem, hogy találtam egy megfelelő lovas beállítottságú valakit, de úgy tűnik a fene nagy Amerikában minden csaj előadja, hogy mennyire béna egy mese ez. Hát milyen kislányok voltatok ti? - Tényleg értetlenül állok előtte. Liz nem szereti, mert kemény kiscsaj volt... de aki szereti a lovakat, az hogy nem? És miért vagyok ettől meleg? Furák ezek az amerikai lányok... Ezek szerint Liz lezbikus, mert állítása szerint egy Superman babával játszott és lelézerezte a pónis kislányokat... Vagy csak kamuzott, mert ezek szerint itt nincsenek is póni rajongó kislányok... Szörnyűség...

Nem úgy tűnik, hogy rövid időn belül zöld ágra tudnánk vergődni modell fronton, de biztosan neki van igaza, hiszen ő járt benne. Ennek ellenére akkor is úgy hiszem, hogy valaki mindig elindítja a lavinát, és nem ok nélkül lesz valami átkozottul rossz. Persze van fantáziám és el tudom képzelni, hogy hány lányt zaklatnak a kedves munkaadók, menedzserek, vagy akármik. Vagy éppen ruhátlan fotózások halomnyi árgús férfiszem mellett. Nem kellemes, de tényleg hiszem, hogy nem kötelezhetnek erre senkit... Akinek ez sok, az ne csinálja... Sok ilyen szakma van. Aki nem bírja idegekkel, az mehet a fenébe. Minden esetre sem nem vagyok nő, sem nem vagyok modell, így dunsztom sem lesz róla soha...
Szerencsére Elee okosabb nálam és felismeri, hogy úgysem tudjuk egymást meggyőzni az igazunkról, így inkább hagy szamárnak lenni és továbblép.
-Szerintem el tudom képzelni, de mesélj! - Széles mosoly jelenik meg az arcomon, szívesen meghallgatom, hogy mibe is fáj a pacik fenntartása... Gondolom az alján kezdi úgyis, hogy kell egy muksó, aki eltakarítja a trágyát, és neki fizetni kell a kedves kis bérét... No de ki tudja még mi van? Biztos a versenyek is szép összegbe kerülnek, ha egy ekkora állat beteg lesz, akkor az orvos is megáldhat egy szép csekkel... Ki tudja? Sosem voltam lovak között, annek ellenére, hogy nagy pónimániámról teszek folyton tanúbizonyságot.
-Nagyon helyes. Akármilyen szarnak tűnik a helyzet, feladni sosem szabad. Mivé leszel akkor? - Rendkívül drámai tudok lenni, így nem csodálnám, ha simán kiröhögne... Persze ettől függetlenül tényleg hiszem, hogy az álmok visznek előre és sosem adhatod fel... Akkor elborít a világ szennye és alatta maradsz.
-Ez komoly? - Bután nézek rá, mikor levezeti a tetkós pónit. Tényleg ilyen elmebetegek? Remélhetőleg a lovaknak nem lesz tőle baja legalább... Minden esetre igyekszem a szerepemnél maradni és lelkes lesz az arcom, hogy mekkora jóságos ötletek vannak.
-Szóval simán rózsaszínre fújhatom a kis szerencsétlent, és még kaphat egy cuki csillagos tetkót is a hátsójára? Király. Miért nem én találtam ezt ki évekkel ez előtt? Simán meggazdagodtam volna... - És emellett póni szenvedélyemnek is hódolhattam volna. A festék mellett árulhattam volna mindenféle pónis játékot, figurát, matricát és minden egyebet, ami a sok kis burzsuj lurkónak kellhet. Nem értek én az üzlethez... Gyáááhh.
Persze a kedvem nem az fogja elvenni, hogy kaki az üzleti érzékem, hanem inkább az, hogy folyton melegnek hisznek. De nem csak Elee, és ez a legrosszabb... Bezzeg, ha itt rögtön asztalra fektetném, és ellátnám a baját, akkor meg jönne, hogy biztos csak az igazságot akarom palástolni, vagy az, hogy paraszt vagyok, akinek csak pár alkalomra kell valaki. Sosem fogom megérteni a nőket... Ha kedves pasi vagy, azonnal buzi is. Nyilván...
-Kezdem azt hinni, hogy körülöttem tényleg minden csaj pasis beállítottságú... - Nyugtázom, miközben a másik arcát fürkészem, hogy rálelljek a füllentés nyomaira. Nem lehet, hogy még ő is kisautós fajta! Hihetetlen... Bezzeg Demit elfelejtettem megkérdezni, hogy pónis-e, vagy autós... De amennyire elvolt a "kutyuskákkal", ő szerintem pónis lenne... Mindig rossz lóra teszek. Ejh...

A modellkedés témáját hamar sikerül lezárnunk. Valószínűleg nem vagyok elég megértő, és inkább rám hagyta. De hát mit is láthatnék a dologból, ha nem volt hozzá közöm soha? Lényegében mindegy is talán.
A lovakra terelődünk inkább, s míg ő mesél, én befejezem az untánrendelés elfogasztását is, és csak bámulok a másikra.
-Két havonta kell patkoltatni? Mi a túrót csinálsz egy fémdarabbal, hogy ilyen gyorsan eltűnik róla? - Nem vagyok egy észlény, de még az autógumi sem kopik ilyen gyorsan, pedig az aztán nem fém. Minden esetre valóban nem lehet olcsó így levezetve a dolog...
-Mindezekből pedig még kimaradt, hogy zabálnia is kell, amit gondolom nem a mezőn legelészés tesz ki... - Gyanítom, hogy aki ilyen komolyan veszi az nem éri be némi zsenge zölddel, hanem valami speckó tápot szerez a négylábújának... Kemény. Bár, ha azt vesszük, mikor megdöglik, esetleg eladhatja a húsát, bőrét, a csontjából meg főzhetnek ragasztót, vagy szappant... Ment ez régen is, biztos most is dívik... Megemlíteni persze nem merem, még poén szinten sem, mert amennyire el tudunk beszélni egymás mellett, még félreértené és a képembe öntené a maradék kávéját. Kicsit fanatikus lovasnak tűnik, így az állat halálát emlegetve gyaníthatóan hamarabb lennék én halott, mint a nyamvadt paci.
-Az veled a baj, hogy túl sok minden érdekel behatóbban. Valamelyiket fel kell adnod. Kétlem, hogy napi 24 óra elég lenne arra, hogy minden álmod megvalósítsd. - Húzom el a szám. Legalábis, ha érdekli az a meló, amit tanul, az egy napi átlagos állás keretében is elég sok időt elvesz. Feltéve, ha nem kell túlórázni, ami valljuk be, valszeg nem így lenne. Ha még hazaérés után szeretne pár kör ügetni, akkor esélye nincs, hogy legyen családja, akivel foglalkozik, vagy éppen kevesebbet fog aludni. Legalábbis szerintem nem tűnik túl kivitelezhetőnek, hogy megfelelő mennyiséget tudjon készülni félprofi versenyzőhöz és még dolgozzon is mellette, valamint élő ember maradjon. Necces, de hát majd tudja Elee, hogy mit csinál. Nem egy elveszett lány.
A díszíthető pacikhoz érve hamar képet kutat nekem, én pedig érdeklődve fordulok a telefonja felé, majd kitör belőlem a röhögés.
-Azért a ló fején abszolút látszik, hogy "Ember, kinyírlak, ha ezt más is meglátja". - Mutogatom a macskakörmöket röhögés közben. Szerencsétlen állat brutálisan néz ki és tényleg nagyon gáz.
-Ha mondjuk csak egy szív lenne a popóján, még aranyos is lehetne... - Mint az igazi pici pónik. Azok sincsenek agyon díszítve... De ez. OMG...
A kitörő örömöm akkor kezd alább hagyni, mikor ismét melegítjük a témát, ám hamar kivágja egy jól irányzott poénnal az egészet. Fejemet ingatva vigyorgok a másikra, s már nem is emlékszem az egészre.
-Akkor jöttél rá, hogy most már neked is van mivel játszani? - Ahh. Béna poénok ezrei... Mark barátom, tanulnod kell még neked ezt. Abból indultam ki, hogy a fiúknak már kicsi koruk óta van mivel játszani... A lányoknak ezek szerint el kell érni a serdülőkort. Hm. Ki tudja. Bár a mai lányok még nem is serdülnek, mikor már a fiúkéval játszanak... khm...
-Vagy látens buzi vagyok... Mondd ki! - Tudom, hogy ezt akarja. Szinte érzem minden porcikámban, hogy nem azt akarta mondani, amit... Értem én. De hát akkor megmaradok a buzi jóbarát kategóriában. Nem ő az egyetlen ilyen csaj.
Az éttermi levegőből viszont úgy érzem, egy időre elég. Túltelítődtem kajával, illatokkal, és lassan a kajakóma is beáll, így érdeklődöm felőle, hogy Elee hogy látja, rendezhetem-e a számlát, vagy kér még valamit? Amennyiben persze nem, akkor fizetek, aztán gondolom elhagyjuk a helyet. Nem mintha terelni akarnám, hogy elég volt belőle, de minek üldögéljünk itt tovább? Nem vagyok egy úriember, mi? Shit...

Hamar rájöhet az ember lánya, hogy nem vagyok éppen atomfizikus, főleg, ha nem olyan a téma, ami szívemhez közel áll, mert akkor arról aztán tényleg semmit nem tudok. Mint egy ötéves... Talán ezért is nem buknak rám a nők. Nincs túl sok eszem, de azért szerethető vagyok. Csak nem úgy...
-Na várj, de akkor minek a patkó? Megpatkolod, hogy ne legyen baja a patájának, de le kell szedni, mert nem tud kopni. Nem egyszerűbb, ha kopik a patája magától? - Vagy akkor már túlzottan kopna? Sosem foglalkoztam lovakkal, és akkor sem értek ehhez, ha felróják, hogy hülye vagyok, ennyit illene tudni. Hát ez az általánosan művelt egyén nem én vagyok. Nekem rohadtul fura, hogy minek bonyolítják ezt túl. Patkó, meg nem patkó... Na meg aztán biztos meg lehet ülni a lovat nyereg nélkül is, csak az úrikény követeli meg, hogy drága nyerget vegyél... Csóri ló amúgy is biztos baromira imádhatja, hogy cipelhet valakit. Főleg, mikor kis dagi úrigyerekek ülnek a hátán. Szerencsétlen állat... Minden esetre nem az én dolgom, hogy megvédjem őket, még csak vega sem vagyok, de azért agyalok fura dolgokon.
-Ahha. Szóval ez ilyen lóvoda... - Mármint ló óvoda, ahol óvják a szegény párát. Világos. Igazából nem is rossz dolog. Főleg a tartónak, ha akad olyan, aki csak megveszi a lovat, mert van rá keret, aztán beküldi egy ilyen paci megőrzőbe. Keresnek rajta, azt csinálják, amit szeretnek, a patásnak meg jó helye van. Jó kis biznic ez a lózás.
-Végülis az emberek 99%-ának duplaannyi idő kéne, mint ami rendelkezésre áll... - Sokkal jobb lenne, ha több idő jutna mindenre. Akkor mindenki foglalkozhatna mindennel, ami érdekli és nem kéne csak elekóstolgatnia, vagy csak egyet választania. Szerencsések, akik mindenben ki tudnak teljesedni.
Persze ez az ember nem én vagyok, hiszen ha össze tudok akasztani pár normális csajt a béna viselkedésemmel és nem kerülök éppen balhéba, akkor már szerencsés napom volt. Ma mondjuk majdnem összejött mindkettő. De persze nekem ezt is el kell k*rni és lemaradni valakiről, de akkor is kihasználás szaga volt. Gyökér egy csávó vagyok, ez van... Át kéne lassan gondolnom magam, hogy most csajozógép akarok lenni, vagy valami érzelmes kis mócsing? A kettő együtt nem megy.
-Na jó, ne gondold komolyan. Totál beteges és gyökérség ez a szar. Mennyivel viccesebbek azok az állatok, amik önmagukban mintások! - Mármint rengeteg olyan fotót találni a neten is, amin a saját bundájuk színe tér el vicces formában. Bajszos macskák, vagy szív mintás kutyák. Ezereszer viccesebb a természetes, mint egy ilyen csicsaló. De azért a pici pónik aranyosak. Tény, hogy most már kezdem átlátni, hogy mire is ösztönöz egy két idiótát. Hm... Attól még cukik.
Hogy éppen a tini Elee mivel játszott, azon csak jót röhögök. Veszi a poént és jobbat kreál belőle. Abszolút nem pálya ez a csaj. Túl hülye vagyok én hozzá, de azért csípem a társaságát.
-De gondoltad! - Vetem be a nagy trükköt, hogy tudom én, nem olyan ártatlan a másik.
Azzal jókat vigyorogva fizetek, meg szállítom vissza az iskolához, aztán békében el is válunk.
Lesz min agyalnom a nap hátralévő részében. Lehet ideje lenne végig gondolni, hogy mennyi érv van amellett, hogy meleg lennék... F*ck...