Psyco in the school - Elee & Mark

-Nem vagy! - Mondom még mindig ráncolt homlokkal és felhúzott szemöldökkel, mert még mindig nem értem, de az fix, hogy Elee sok minden, csak nem hülye. Na mindegy, lapozok, mert ezt sosem fogom megtudni. Nők...
-Akkor maradjunk annyiban, hogy nem vagyok nyuszi, tehát nem hiszek neked, viszont magam választom meg az időpontot, amikor a bizonyításodra vágyom! Hm? - Hasonlóan huncut vagyok én is, és ezt a sunyi vigyorom is alátámasztja. Háhh. Túl egyszerű volna itt és most cselekednie, hogy csak úgy ledobja mondjuk a pólót, vaaagy beszáll a kocsimba, és... Neeem. Ennyire nem vagyok egyszerű.
Hogy nem hagynak aranyközéputat a nők, arra csak mosolygok, aztán a kifakadásán már nevetek.
-Te akarsz több pontot, hát neked kell kitalálnod az ízlésem. Mi abban a móka, ha megmondom, hogy mit akarok látni, majd megadom rá a 10-est? Sokkal izgalmasabb, ha megpróbálsz a fejembe látni! - Ez olyan, mint a miniszoknya... Amíg nem tudod, mi van alatta, sokkal izgalmasabb a látvány, mint mikor totál pucér a csaj. Oké, nem mondom, hogy az nem jó, de a sejtelmes, ami a fantáziádra van bízva, az az igazi. Ha a képedbe van tolva minden, az veszít az értékéből.
-Egyefene... Legyen nyolc. - Könyörülök meg rajta, de nem én lennék, ha nem szívatnám továbbra is.
-De csak azért mert hozzám nyomtad a cicidet! - Nem, nem vagyok annyira kiéhezve, hogy egy ciciért 2 ponttal többet adjak, de én már csak ilyen kis majom vagyok, aki mindig baromkodik.
Jókat mosolygok még a csoportképen, és a választáson is, a képért pedig nem kell majd könyörögni, természetes, hogy azonnal átküldöm, amint kapok elérhetőséget. Egy úttal a számát is megadhatja és akkor abszolút jól zárom a napot.
Ahogy haladunk előre a tömegben, el a tett helyszínéről, ismét kezd kísértetiesen hasonló lenni a szitu, mint nemrég az iskola épületében. Én töröm az utat, ő nyargal utánam. De hát ez már csak ilyen. Csináltatok valami sportoló egyenruhát, és a hátán a csapatom helyett a Jégtörő kifejezés lesz... Elee biztosan értékelné.
Hogy kifakad azon, hogy egy póló segít azon, hogy letagadjam, bármennyire is részt vettem az udvaron történtekben, arra csak egy jelentőségteljes pillantást a válaszom. Hát, kislány, többet ésszel... Vadalmaként vigyorgok, hogy nekem volt annyi eszem, hogy ne vizeskedjek, de hát sebaj, majd a kocsi elrejt. Legalábbis a sajátom mellett állok meg, a batár nagy Lincoln mellett, amit már többen ismernek, hiszen ilyen nem mászkál az utakon egyelőre, csak ez az egy...
-Nem tudtam, hogy kocsival jöttél! - Nézek rá ártatlanul. Totál csak az volt bennem, hogy majd én kis kedves hazaviszem, vagy ilyenek.
-Azt hittem jól jönne egy fuvar, ha már ennyire benedvesedtél... - Akár haza is jöhetsz velem, szívesen átöltöztetlek.
Bahh, dehogy. Ma ismerted meg! Reseteld az agyad, könyörgöm...

Nem tudok tiltakozni, ellenkezni vele, mert épp azon vagyok, hogy rendezzem a vonásaimat. Ha tudná, mik fordulnak meg a fejemben, egyből megváltozna a véleménye. De legyen igaza, mit bánom én.
- Legyen! – mondom, és vigyorogva biccentek. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kérni, és főleg azt, hogy mikor. Meg kell hagyni, ravasz terv, de nem vagyok hajlandó kihúzni magam alóla. Bátorságpróba így rábíznom magam valakire, akit aligha nevezhetnék az ismerősömnek, ahhoz még nem telt el elég idő. Még csak egy helyes srác a suliból.
Hogy legyek kreatív és jöjjek rá miden segítség nélkül, hogyan tudom elérni a tíz pontot, beugratós dolog. Ha magamra hallgatok, könnyen túllőhetek a célon, ha meg szemérmeskedek, akkor még akár pontot is veszíthetek.
- Ha jól értem, akkor ez most kihívás. – félrebillentem a fejem, úgy nézek rá, keresem a tekintetét, mert az sok mindent elárul. – De ha nekem később kell bizonyítanom, akkor későbbre halasztanám a pontvadászatot is. – nem ugrok be, mert óriásit tévedhetek, és azt soha nem bocsátanám meg magamnak.
- Jaaaj, nagyon édes vagy! – vigyorgok, hogy megvan legalább a nyolcas. Királyság, haladunk! Aztán elnevetem magam, ahogy meghallom az indoklást is. – Szóval, ha még egy kicsit hozzád bújok, akkor lehet szó még egy-két pontról? – kislányosan nagyokat pislogva nézek rá, bár sejtem, hogy nem lesz ennyire egyszerű dolgom, különösen, hogy már tudom, hogy nekem kell kitalálnom, mivel vadászom le azt a maradék két pontot. De talán elszólja magát, és kapok némi információ morzsát. Nem tagadom, jól jönne.
Elkészül a csoportkép is, én pedig azonnal lecsapok, hogy megszerezzem. Megadom a számom Marknak, hogy itt helyben átlökhesse a remekművet, na meg persze azért, mert ez remek ok, hogy számot cseréljünk. Legalább az is ki fog derülni a közeljövőben, hogy mennyire érdeklem – persze csak ha a mai nap folyamán nem derülne ki.
Újabb tömegverekedés során jutunk el a parkolóba, de mivel vakon követem, az Ő autójánál kötünk ki. Impozáns, nem mondom, bár nem lehet vele egyszerű parkolni. Az is igaz, hogy több hely van benne, mint az én kis 500-asomban. De nem, nincsenek pikáns elképzeléseim a folytatásról, tényleg!
- Egy fuvar mindig jól jön. – nevetek rá, mert hát amúgy tényleg – Legalább majd vissza is hozhatsz a kocsimért valamikor… - rákacsintok, mert egy fuvar nem fuvar, hogy egy kicsit átalakítsam a jó öreg mondást a sörről, meg arról, hogy mennyit is kell inni belőle. Arról nem is beszélve, hogy másképp is benedvesíthetne. Mondjuk belülről… Uh, lehet, hogy mégis a saját kocsim után kéne néznem. Mondanám, hogy le kéne hűtenem magam, de azon már túl vagyok, vagy mi.

Vigyorogva vonom fel egyik szemöldököm, mikor belemegy a játékomba. Hohóó. Tényleg nagyon pajzán csajszi. Na de akkor most aztán ki kell tennem magamért, és valami olyat kérni, hogy... Hú. De mit is kérjek? Hm. Sebaj, nyertem egy kis egérutat, míg döntenem kell.
-Nevezhetjük így is! - Sugárzó mosolyom mögött azért érződik a játékosság. Naná, hogy kihívás, hát mi más?
-Hm. Legyen. - Első körben kicsit csalódott vagyok, hogy nem akar tovább a kedvemben járni, de nagyjából ugyanazzal a hangsúllyal egyezem bele, mint ahogy ő mondta nekem. Miért érzem, hogy ebből csak az lesz, hogy iszonyat módon húzni fogjuk egymás agyát? Bár talán pont ez lenne a lényeg. Ki tudja.
Minden esetre nincs sok időm agyalni, mert jön a csoportkép, meg a küldözgetés. Nem Elee-ként írom be a telefonomba, hanem Vízespólósként. Erről hamarabb fog eszembe jutni, mint az Elee-ről. Bár kétlem, hogy mindezek után, még el tudnám felejteni.
A kocsimhoz érve ledumáljuk a fuvarozást, így vigyorogva nyitom ki az ajtót, majd visszaszólok a másiknak.
-Mondjuk jó lenne, ha nem vizeznéd össze az üléseket, szóval nyugodtan leveheted a pólód! - Tényleg csak poén szint, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem kell majd neki könyörögnöm érte. Tény, hogy vicces lenne egy félmeztelen csajt furikáznom, de elég bevállalósnak néz ki. Azért persze túl őrült, ha erre is képes, de miért rontanám el a saját játékom?
Hogy majd visszahozhatom a kocsijához, arra csak vigyorgok. Nekem nyolc, simán vissza is hozom. Vagy bezárom a pincémeb és többet nem lesz szüksége kocsira. Wáhháhhááá. Pszt.
-És hová is megyünk? - Kérdezem mikor beindítom a halkan duruzsoló motort és bekötöm a biztonsági övem. Nekem legalábbis nem egyértelmű, hogy fogom magam és elfurikázom hozzám egy tiszta pólóért.

Azt hiszem, tetszik neki a játék gondolata. Az meg nekem tetszik, hogy végre valaki hajlandó velem egy kicsit mókázni. Ajánlom neki, hogy valami olyat kérjen tőlem, amit magamtól is megcsinálnék, szóval nem örülnék, ha nyilvános helyen kéne vetkőznöm, vagy ilyesmi. Baromira nem hiányzik egy jó kis netes botrány hullám, Apa még a végén kinyírna. Saját kezűleg.
Kihívás, szuper! Szélesen elvigyorodom, mert látom rajta, hogy ugyanannyira fogja élvezni, mint ahogy én. Imádom az ilyen játékokat, főleg, hogy tudom, milyen jellegű kis mókába csöppentünk bele.
- Ó, ne legyen ilyen savanyú az arcod. – mosolygok rá, mert mintha egy kicsit rosszul esne neki, hogy nem dobom le itt és most magamról a cuccaimat. De mint mondani szoktam: türelem, tornaterem.
Megérkezik a telefonomra a kép, ezzel egy időben megkapom Mark telefonszámát is, de hát én marha ravasz vagyok, ugye, szóval nem kapom elő a telefont, és nem vetem rá magam azonnal a számára. Majd otthon, csendes környezetben, ahol senki nem látja, elmentem a számot.
Már a kilincsen van a kezem, amikor meghallom, hogy nem szeretné, ha összevizezném a kocsiját. Ha arra számít, hogy most ledobom a pólómat… Mondjuk, beleférne, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. És ha már játszunk, akkor kezdjük is el, mert remek ötletem támadt!
- Oké, nem fogom. – rávigyorgok – Várj itt, mindjárt jövök!
Gyorsan körbenézek, hogy hol is van a kis autóm, de szerencsére nincs messze. Elmegyek érte, és közben csak remélni tudom, hogy nem legyint utánam, és megvár. Beülök a kis 500-asba, és a kellemesen doromboló kis pukkanccsal a hatalmas Lincoln mellé gurulok. Meleg van, az ülés meg megszárad, ebből én nem csinálok gondot, de gyanítom Mark sem azért szólt rám, mert ennyire finnyás lenne.
- Egy perc az egész. – mondom mosolyogva, amikor kiszállok és a csomagtartó felé veszem az irányt. Mindig van nálam egy váltás póló, ha a lovak összekoszolnának, és még mennem kell valahova. A csomagtartóban kutatok egy kicsit, mert van ott minden, aztán egy gyors pillantás után hátat fordítok Marknak, nehogy már azt higgye, hogy én akárki előtt levetkőzöm. Lekapom a vizes cuccot, a kalaptartóra terítem és belebújok a szárazba.
- Mehetünk, most már nem tocsogok… - mosolygok, és beszállok a hatalmas kocsiba.
- Ó, hát… Nem tudom. – elnevetem magam, mert azt hiszem abban reménykedtem, hogy elrabol egy kis időre, és nekem majd nem kell gondolkodnom, de hát igazából mindegy is. – Egy normális kávé? Vagy még mindig éhes vagy? Esetleg egy jó csirkemelles szendvics?
Én is bekötöm magam, bár tisztában vagyok vele, hogy a vizes melltartó hamar foltot fog ütni a száraz pólón is. De hát ez LA, majd megszárad!

Nagyon lelkes vagyok a játék hallatán, hogy mekkora szívatás lesz ez egymás részéről, de mégis ott van bennem a kínlódás megint, hogy mégis mit kérjek. Ha túl kicsit kérek, nyuszi leszek és béna, ha túl nagyot, akkor elszállt, beképzelt görény... Agyalás lesz ezerrel, hogy mi is legyen az igazi kívánság.
-Savanyúnak tűnnék? - Kérdezem meglepetten, hogy ennyire nehezen tudnám palástolni az érzéseimet. Minden esetre jót mosolygok magunkon.
A telefonosdit hamar letudjuk, aztán irány a kocsi, de Elee úgy érzi, itt az ideje Houdinit játszani. Egy rövid időre eltűnik, majd mellém gurul egy, az én kocsimnál legalább kétszer kisebb szerkentyűvel és kotorászni kezd a csomagtartójában. Csak homlokráncolva agyalok, hogy mi is következik és a pár perces színjáték végén megjelenik száraz pólóban.
-Ó, szóval belefér a játékba a csalás is! - Ravasz vigyorral tekintek rá, hiszen igen, az volt a cél, hogy simán ledobhatná a pólóját, ami megvolt, csak nem éppen így képzeltem el. Ahh... Kacérság. Bedőlök, elveszik az eszem, aztán átejtenek. Én szegény. Minden esetre jókat nevetek az eszes cselen.
Mindezek után még képes beszállni mellém és vigyorogva meginvitál egy kávéra, ami eégsz jó ötlet.
-Nekem belefér. Úgyis itt az ebédidő! - Ha ennyivel megelégszik, én szíves örömest szállítom el egy jó kis étterembe, vagy valami lazásabb helyre. Szerzünk kávét, meg betömünk valamit a buksinkba, aztán mindenki mehet a dolgára, vagy lehet mókázni a városban. Meglátom még, hogy a cseles hölgyemén mégis hogy fog dönteni, hiszen ő a nő, kijár neki a döntés joga.
Beindítom hát a szelíden morgó motort és megindulunk a város felé.
-Azért látni szeretném a két nyomi, bocsánat, nyertes arcát, amikor besasszéznak a HÖK-re... - Az valami mesés élmény lehet.
-Na meg bízom benne, hogy nem fognak emlékezni az arcunkra... - Nevetek fel, mert akkor talán bajba is keveredhetünk. Az szerintem alapban is tény, hogy mindketten erősen tagadni fogunk és akár közös ürügyet is kifejleszthetünk, hogy hol voltunk... A telefonokról a bizonyíték egy kattintással eltüntethető, így nem kell nagyon félni.
-Mit gondolsz? - Bökök fejemmel egy út menti bisztróra, amit megpillantok. Nem tűnik úgy, hogy tele lenne, mégis egész kikupáltnak tűnik, hogy jó legyen a kaja.
Amennyiben beleegyező választ kapok, be is gurulok a parkolóba, aztán lassan nekieshetünk, hogy megtömjük a pocakunkat.

Mosolyom széles, ragyogó, mert éppen a kedvenc játékomhoz találtam partnert. Imádom az agyhúzást, főleg, ha egy helyes pasival mókázhatok. Azért elég vicces, hogy azt hiszi, nem látom az arcán a csalódottságot. Bevállalós vagyok, igen, de hogy ledobjam a pólómat egy csettintésre? Hát, talán meg is tettem volna régebben. De nem szeretném, ha Mark azt gondolná rólam, hogy egy üresfejű, könnyűvérű tyúk vagyok. Mert mondjuk üresfejű nem vagyok…
A parkolóban keltek némi meglepetést. Egyrészt, mert lelépek néhány percre, másrészt mert hiába dübörög 160 ló a motorháztető alatt, ha ránézésre egy bevásárlókocsit vezetek. Istenem, beszélnem kell Apával a szülinapomról… Gyorsan pólót cserélek, és már be is pattanok mellé a hatalmas kocsijába.
- Soha nem mondtam, hogy nem csalok. – rákacsintok, és bekötöm magam. Kávézást javaslok, bár szívem szerint arra vágyom, hogy valami olyan helyre vigyen, ahol nekem esik, és kicsit korhatárosan szórakozhatunk. De simán lehet, hogy csak én vagyok ennyire… Éhes? Na, jó, jobb lesz, ha hagyom ezt a témát.
A motor halkan duruzsol, egész másképp, mint ahogy az enyém szokott feldorombolni.
- Ó, ne is mondd! Azt az arcot is le kéne fotózni… - igen, kétségtelen, hogy jó lenne látni a döbbenetet, a csalódást kiülni a hős arcokra, a büszkeséget látni leolvadni, ahogy az arcukra fagy a mosoly…
- Hát… Lehet, hogy bajban leszünk, de szívesen biztosítok neked alibit. – oldalra fordítom a fejem, hogy jól megnézhessem magamnak. Jól áll neki ez az autó, és hát… Meg kell hagyni, jól néz ki, na!
- Nekem jó, ha neked is jó. – mondom mosolyogva, amikor meglátunk egy jó kis büfé szerűséget az út mentén. Kiszállok, mondhatni kiugrok a kocsiból, annyival magasabban van, mint amihez szokva vagyok. A kis bisztró olyan, mint amilyennek egy ilyen helynek lennie kell. Legalábbis kívülről. Villódzó fények, hatalmas ablakok. Érzem a sülő bacon, virsli és palacsinta illatát, és azt hiszem, tényleg itt lehet az ideje egy kis evésnek.

Elee csupa meglepetés. Nem csak azért, mert egy villanásnyi reakciót is észrevesz, többek között pedig az is lejön neki, ha éppen csalódottnak tettetem magam, hanem azért is, hogy egyrészt tart magánál váltás pólót, hogy tud autót vezetni, és hogy még egy játékban is képes csalni. Mindig meg tud lepni. Minden esetre jó kedvvel tölt el mindez, nem rovom meg érte. Viszont feljegyzem képzeletbeli listámra és alkalomadtál előszedem, hogy simán csalhatok.
-Azt hittem tisztán játszunk! - Jegyzem meg vigyorogva. Ó Elee, hogy mit kapsz te ezért... Még azt a cseppnyi örömöt is elveszed az embertől? Szégyelld magad.
Hogy éppen a másik pajzán éhsége mekkora, arról fogalmam sincs. Odáig eljutok, hogy viccelődünk egymással, de azért annyira egos nem vagyok, hogy fel is merüljön bennem valami komolyabb szándék. Jó, felmerülni azért felmerül, hiszen elég dekoratív csaj és aki azt mondja, hogy eszébe sem jutna semmi 18 éven felülieknek szóló, az aztán fix, hogy hazudik, de még csak most ismertem meg és nem vagyok az "ajtóstul a házba" típus. Eddig legalábbis nem ez voltam.
-Baromira sajnálom, hogy lemaradunk róla... - Biggyesztem le az ajkam, és valahogy kell keresnem valami kockát a suliban, aki fel tudja törni a biztonsági kamerák rendszerét. Hátha pont a HÖK irodában is van egy és meg tudnánk szerezni a felvételt. Ahh. Mennyei manna lenne.
-Mondjuk girhesebb srácot is választhattál volna, hogyha éppen megemlítik nekik, hogy át lett verve a feje, akkor ne tudja helyből kitépni a karjaimat, de segond... - Pillantok vigyorogva Eleere, egy pillanatra levéve a szemem az útról. Mondjuk nem biztos, hogy az izom ésszel is párosul, de sosem lehet tudni. Én legalább valszeg butát választottam, akit apu pénze vagy valamelyik férfi kolléga leápolása juttatott be. Tőle túlzottan nem kell félni. Na de a kigyúrt... Sebaj. Mindenen aggódjunk a maga idejében.
-Igen? Tanúsítod, hogy az egész délelőttöd velem töltötted? Kettesben? - Vigyorgok a kormányra, hiszen még egyszer nem pillantok oldalra, de érzem a tekintetét. Huncut egy csaj, az fix. Vagy csak ennyire bejönnék neki? Áh, dehogy. 10-es. Mit kezdene velem? Vagy csak a bizonyítási vágya tört elő, mert kicsit vicceltem vele? Nem tudom. Minden esetre áldom, hogy ekkora a hátsó tér... Khm...
Eltérve pajzán gondolataimtól, be is hajtok a bisztróhoz és leparkolom a kocsit. Hamar a friss levegőn találjuk magunkat, a gépcsodát pedig egy gombnyomással és egy pittyenéssel kísérve be is zárom, hogy aztán befelé terelődjünk a finom illatokra.
-Gyere, megtömlek... - Behúzom a nyakam egy pillanatra, mikor rájövök, hogy mit is mondtam. Kell nekem ilyen hülye pajzán dolgokra gondolni és összevonni a "megtömjük a hasunkat" kifejezéssel, létrehozva egy félig pajzán, félig morbid egyveleget... Kissé zavarba jövök, majd hozzáteszem:
...kajával. - Látszik rajtam, hogy kiül az arcomra valami önostorozás féle, hogy ekkora barom nem lehetek, így aztán mindenféle vigyorgás nélkül egy asztalhoz kalauzolom magunkat és belevetem magam az étlapba, hogy leplezzem zavaromat. Áfonyás palacsinta, sült bacon, tükörtojás, kávé... Akad meg a szemem a fontosabb pontokon, aztán már csak valami pincérre kéne várni, hogy kibújhassak a papírokból és kaphassunk valami ehetőt és egy normális kávét...

Senki egy szóval nem kötötte ki, hogy nem lehet csalni. Én pedig nem vagyok rest nyitogatni a kiskapukat, mert hiába minden, hogy szeretek csábítani, a dolognak soha nem az egyszerű végét szeretem megfogni.
- Á, az túl unalmas és kiszámítható lenne! – legyintek nevetve – Arról nem is beszélve, hogy csak annyit mondtál, ne vizezzem össze a kocsidat. Egy szóval sem mondtad, hogy hogy oldjam meg. – vigyorogva nézek rá, mert bár sejtettem, hogy mit szeretne, ez jó lecke lesz, hogy ha virágnyelven beszélgetünk, akkor én bizony csalafinta leszek.
- Én nem aggódnék, szerintem az első pár héten, ha elég ügyesen fülelünk, kapunk majd híreket, hogy mi volt. – megvonom a vállam, bár mélyen belül azért érzem azt, ami Markot is piszkálhatja. Igen, érzem én is, óriási a kísértés, hogy visszarohanjak, és valahogy lesből megnézzem a fejeket. De már mindegy.
- Aggódsz? – szélesen elmosolyodom – Ne tedd, az ilyen felfújt srácokon nincs semmi, csak a máz. Ugyanolyan műek, mint a csaj, akit megkoronáztál. – akárki akármit mond, a szteroiddal felfújt srácokban kevesebb erő van, mint egy lepkefingban. Na, talán annál több, de az állóképességükkel szerintem lehet némi gond.
- Tanúsítom. – bólintok, bár nem néz rám – Csak meg kell beszélnünk, hogy mit csináltunk, nehogy ketten kétfélét mondjuk, mert az elég ciki lenne.
Igazság szerint nem tudok rajta kiigazodni. Van egy olyan érzésem, hogy a fejében egészen más gondolatok szaladnak át, mint amit végül kimond. De mivel hangos szóban elég visszafogott, hát eléggé el vagyok bizonytalanodva. Mert most akkor két lehetőség van, mert a harmadikba nem merek belegondolni; van barátnője, nem jövök be neki, és a harmadikról nem beszélek. Kiidegel, úgy szeretnék kapni valami infót, hogy van-e értelme egyáltalán az erőlködésemnek. Vagy valahogy meg kéne sürgetnem azt a dolgot, hogy kérjen tőlem valami bevállalósat, hogy kiderüljön valami.
A parkolóban kipattanunk a kocsiból, azonnal megcsap az olajban sülő ételek nehéz, nyálcsorgató illata. Oldalra kapom a fejem, hogy ránézzek, mert amit mond… Hát, enyhén szólva félreérthető, na. Mintha már bánná, amit mondott, még hozzáteszi kicsit halkabban, hogy csak a kajára gondolt. Aha, perszeeeee! Tudod, kit etess ezzel apukám! Most aztán, kibújt a szög a zsákból.
- Kolbásszal? – nézek rá nagy szemekkel, mintha teljesen hülye lennék, de az már talán csak kiderült számára, hogy az IQ-mal nincs nagy baj, csak a humorom pikánsabb talán a kelleténél.
Leülünk egy asztalhoz, bebújik az étlap mögé, és őszintén szólva nem értem. Egy kis poénnal el lehetne ezt ütni, bár nem mondom, hogy nem hallgatná sokáig. Szerintem így is eleget fogom ezzel szívni a vérét… Gyorsan kitalálom, hogy mit ennék, mert a kávé biztos, aztán jöhet egy kis rántotta baconnel, na és persze a jól megérdemelt befejezés, a juharszirupos vajas palacsinta. Igazi reggeli, amilyet régen Apával is ettünk. Uh, de rég volt…
- Valami kellemetlen ismerős van a közelben, hogy ennyire bujkálsz? – én már tudom, mit eszem, ezért a laminált kártyácska már az asztalon fekszik, és kémlelem a terepet a nyúzott pincérnő tekintetét keresve. Mark viszont olyan hévvel bújja az étlapot, mintha kötelező lenne.

-Jogos! - Bólintok elismerően, hogy valszeg igaza van, tényleg unalmas lehetne tisztán játszani, de ettől függetlenül a másik még egy mocskos kis csaló.
-Olyan vagy, mint egy gonosz Dzsin, aki mindig direkt rosszul teljesíti a kívánságokat! - Mondom nevetve. Igen, igen. Nem is egy film készült erről. Jöhetnek a folytonos apró betűvel tarkított kívánságok, de mindig fog találni valamilyen kiskaput, amivel megszívasson. A végén pedig csak a teljesen önzetlen kívánság marad, amivel megválthatja magát... Ebben az esetben viszont nem sokra megy egyikünk sem, ha felszabadítás gyanánt elengedem Dzsini-Elee-t... Báááár! Végülis kívánnom kell valami extrát tőle, nem? Kívánhatnám azt is, hogy tegyen belátása szerint. Hm... Uh. Nem, nem! Nem jut eszembe semmi. Neeem! Fujj! Nem. Szexuális túlfűtött vagyok és még kávét akarok, hogy pörögjek is? Maga az ördög ül az autómban, ez már fix...
-Persze, de nem szeretném a véletlenre bízni! - Biztos van kocka a suliban, akit betámadhatok. Csak ki kell derítsem, hogy ki az. Ilyen egyszerű. Én is tudok apróságokat, de ez már nem kis kunszt... Mondjuk erre jó lenne Lionell is, de azzal a tetűvel én nem tárgyalok munkaügyben. Dróton rángat és még a lóvémat is elszedi a bőröm mellett. Kizárt...
-Ha egyedül lesz, nem aggódom, de ezek az izomagyak sosem egyedül babusgatják a biepszüket... - Nézek a másik felé. No igen. Ha mázlim van, nem ismernek fel. Kicsit borostásabbra váltok, vagy kócosabbra és kutya bajom se lesz.
A megkoronázott lufifejű Barbie-ra csak vigyorgok. Hát mit tehettem volna? Nagy melle volt és elsős. Ha nem őt hozom győztesnek, kifütyülnek... Hiába volt nála díjnyertesebb, csak gólyát lehetett választanunk a saját szabályaink szerint...
-Egyértelműen olyat csináltunk, amit nem mesélhetünk el, mert belepirulnának... - Vágom rá nevetve. Akkor még az sem lenne gáz, ha belepirulunk a füllentésbe, mert még azt hiszik, hogy nem akarjuk kitárni csak a mocskos kis titkainkat.
Pajkosságom bezzeg nagyon hamar alább hagy, mikor hangosan is kinyögök valami otrombaságot, amit nem kellett volna, és hiába próbálom menteni a helyzetet, Elee nem az az üres fejű fruska, akit át tudnék vágni, hogy mit is akartam én mondani. Mindezek tetéjbe pedig még a vérem is szívni kezdi...
-Maradjunk a piténél... - Próbálok szépíteni, de itt, a fene nagy júeszében pont a pitével nem kéne jönni. Ebből már halálom után sem mászok ki. Távozz Sátán!!
Kínok közepette érem el a bejáratot és az asztalt is. Kínoz a vágy is, illetve úgy érzem egy kicsit fel is sültem. Néha laza vagyok, aki teszi az agyát, de csajozáskor ez azért nem megy. Főleg, ha nem épp valami buta libával van gond. Ahogy Liz mondaná, okosnak tenni magad lehetetlen, hülyének könnyű... Na igen, ez vagyok én.
-Nem. Csak szeretnék biztosan jól dönteni! - Dugom ki a fejem egy pillanatra a menükártyából, de Elee pillantása azonnal tudatja velem, hogy hééé haver, ne csináld már, hogy ekkora gyökér vagy! Le is teszem és intek a lusta pincérnőnek, aki alig vonszolja el magát az asztalunkig. Unottan rágózik, én pedig felvonva a szemöldököm, leadom a rendelésem, megvárom, hogy Elee is kérjen és bízom benne, hogy hamar kihozzák az ételt. A kávé szerencsére hamar elénk kerül.
-Hát, jobb mint a suliban... - Dicsérem a feketét, mintha kötelező lenne. Igazából nem az, de jelenleg elég furán érzem magam, így hát valamit mondanom kell, hogy ne tűnjek teljesen gyökérnek. Legalábbis ennél jobban ne.

- Hé, én nem vagyok gonosz! – felháborodásom teljes mértékig színlelt, próbálom titkolni a nevetésemet. – Egyébként is, én nem hallottam kívánságot. És lámpát sem dörzsölgettél, vagy bármi mást, hogy előcsalogass. Legalábbis tudtommal nem.
Ó, igen, szívesen leszek a Dzsinje, aki teljesíti a kívánságait, de azért azt is lássuk be, hogy némi művészi szabadságot is igénybe vennék a végrehajtásoknál. Az úgy poén. Az is tény, hogy még egy kívánsággal tuti lóg, és azt illene úgy teljesítenem, hogy nem keresek kiskapukat.
- Hát, akkor kénytelen leszel leakasztani valami veszett jó informátort. – vigyorodom el. Kérem, aki tuti infókra vágyik, az küzdjön meg értük. Nekem elég az is, ha kihallgatok néhány csajos csevejt a folyosókon, vagy egy-egy teremben. Akárhol. A pletykák mindenhol ott vannak, nem igaz?
- Jó, de szerintem egy-két jól irányzott szarkasztikus megjegyzéssel meg tudod őket zavarni. Eszük nem sok, szóval ha elég ravasz vagy, lesz időd futni! – elnevetem magam. Hát most mit kell ezen aggódni? Szerintem meg amilyen intelligens bandával van dolgunk, nem lesz ebből semmi komolyabb gebasz. És ha Ő választhatta a lufi mellő Miss P-t, akkor nekem is hasonló kaliberű gyökeret kellett megkoronáznom, úgyhogy tulajdonképpen Ő kezdte.
- Ó, tényleg? Én szeretek pirulni… Elmondod? – szélesen mosolygok, mert hát mi van akkor, ha nem valami prűd bandával állunk szemben és konkrét infókra van szükségük? Mondjuk erősen kétlem, hogy bárkinek bármi köze is lehet a szexuális életemhez, de azért szeretném megtudni, hogy mit forgat a fejében az én drága Jégtörőm.
A parkolóban elég jó kis helyzetbe hozza magát, és bár kicsit ráteszek egy lapáttal, a végső döfést saját magának köszönheti.
- Pitével? Pont azzal? – eleresztek egy halk ciccegést, és jót nevetgélek magamban, amíg Ő szemlátomást próbálja elásni magát, az étlappal takarózik.
- Ugyan, ne csináld már, mi a baj? – jó, oké, ez már nem vicces. Ne már, hogy ennyitől kiakad, hát ilyesmi bárkivel előfordulhat, én is szoktam hülyeségeket beszélni. – Az a baj, hogy meg akarsz tömni? Figyelj, nem gáz, én benne vagyok, amíg nem a preparálásra gondolsz, mert veszettül fiatal vagyok még a halálhoz.
Leinti a pincérnőt, rendel, én is leadom a rendelésemet, aztán epekedve várjuk a kávét. Meg is érkezik, de az igazság az, hogy jobb ugyan, mint a büfés kávé, de amit én tudok főzni otthon, az klasszisokkal jobb. Igaz, nekem olasz kávéfőzőm van és méreg erős feketéket tudok vele gyártani. Európában kellene élnem…
- Alakul. – biccentek, mert annál rég ittam rosszabbat, és az még akkor volt, amikor hittem az automatáknak. Életre szóló lecke volt, az már tuti sicher biztos.

-Ó, dehogynem! - Bólintok rá, hogy megerősítsem a szavaim. Naná, hogy gonosz. Mi az hogy?
-Nem nagyon kellett dörzsölgetni, hogy előbujj! - Vigyrogok a másik képébe, de ha ennyire szeretné, mondjuk megsimogatom dörzsölés gyanánt a... Mit is? Persze ettől még mit sem változna a dolog, hogy hivatalosan is előjön a lámpásnak nevezett apró autójából, hiszen így is úgyis gonosz dzsin maradna...
-Meglesz! - Azt hiszem tudnék is rá megfelelő embert, de majd meglátjuk, hogy mekkora kópé ilyen téren. Nem mondanám barátnak, de ismerjük egymást, ééés talán egy kis mókában is benne lenne. Majd kiderül.
-Kétlem, hogy futni kéne előlük... A csajnak letörne tőle a műkörme... - Még a kezemmel legyintek is plázásan, mert az úgy vicces szerintem, de inkább keltek meleg hatást.
...a srác meg hamarabb repülne a lufivá fújt izmaival, mint hogy fusson... - Ettől függetlenül azért lehet tőlük félni egy kicsit. Ki tudja milyen kapcsolataik vannak. Bár ők még nem tudják, hogy nekem milyen kapcsolataim vannak és velem nem kéne játszani, de hát hagyjuk meg a mókázás lehetőségét. Eleenek nagy valószínűséggel igaza van, hogy nagyon nem kell tőlük tartani, viszont fix, hogy egy cingár kockával még viccesebb lenne a vízespóló győztesek párosa.
-Nem. A fantáziájukra bízzuk. - Vigyorgok. Na persze, majd itt ötleteket adok, meg referenciát, mi? Neeem. Ha kíváncsi, majd megtapasztalja, de nincs verbális kóstoló. Még mit nem?
Hogy éppen mi jár a fejem az étteremben, és mennyire ásom el magam a következő percekben a megnyilvánulásaimmal, az már szinte komikus. Magam sem tudom, hogy miért merültem ilyen mélyre és miért nem tudok kiúszni, de amikor Elee kérdezni kezd, hát az a végső döfés...
-Semmi! - Vágom rá. Mármint nincs baj. Miért hiszi, hogy baj van? Nincs.
A rögtönzött kis mondológtól viszont kb tátva marad a szám, leesik az állam, kigúvad a szemem, egy szóval elképedek. Jah, hogy már ennyire nyíltan beszélünk? Wow... Gyors a tempó, nem mondom.
-Nem tudtam, hogy te is kajafetisiszta vagy! - Nincs jobb ötletem ara, hogy mégis hogy vágjam ki magam a legjobban. Simán átléphetett volna az étlapos incidensen, erre rátesz. Honnan veszi, hogy megtömném? Na meg ilyen nyíltan? Persze nem eshetek neki, hogy "Hé kislány, mit képzelsz? Azt hiszed bárkit és bárhol?", mert ha éppen nem erre gondolt, akkor még mélyebbre ásom magam, hogy én viszont igen. OMG. Mióta gondolkodom én női aggyal? Úgy látszik szűkitenem kell a csajokkal való ismerkedést és a velük töltött időt, mert a végén tütüben és rózsaszín pólóban fogok feszíteni. F*ck.
-Nem épp libatömés, de bírom, mikor esznek előttem a csajok. Jó sokat... - Látszik az arcomon, hogy a tettetett komolyság csak valami hirtelen jött elmebetegség. Én már csak ilyen vagyok. Hol azt találom ki, hogy ufó vagyok, hol azt, hogy rajongom a My little Pony-ért... Valszeg valami pszichológia problémám lehet, hogy mindig kitalálok valamit... Ideje lenne ellátogatnom egy specialistához.
Hogy a kávé milyen, csak biccentek csodálkozva, mert nekem az itteni is bőven meghaladja a jót. Bírom az erős piát, de a méregerős kávé nekem már sok. Elee viszont úgy tűnik nem ez a szint. Megesik.

Na, az igazság az, hogy a gonosz jelzőt még nem kaptam meg sokszor. Nem tagadom, egy párszor már igen, de az utóbbi időben sűrűsödnek a gonosz pillanataim. Talán vissza kéne vennem az arcomból egy kicsit? Meglehet…
- Szóval nem csak gonosz Dzsin vagyok, de még túlbuzgó is? Basszus, vissza kell fognom magam, mindig lebukok… - forgatom a szemem és próbálok bosszús arcot vágni, de igazán nehéz, hiszen a mosoly feszíti az arcomat rendesen.
- Na, ha meg ilyen rózsásan látod a helyzetet, akkor minek stresszelni? – tényleg nem tudom követni, bár meglehet, hogy a kis meleges legyezgetése zavart meg. Nem vagyok hajlandó komolyan venni azt a megnyilvánulását, mert nem lehet, hogy meleg. Kizárt! Megtiltom neki! Inkább legyen foglalt, akkor nincs minden veszve.
- Ah, most meg te vagy gonosz! – csalódottan felsóhajtok. Már kezdtem reménykedni, hogy bepillantást nyerhetek a fantáziájába.
Az éttermi jelenetünk beillene szerintem valami szerencsétlen romantikus vígjátékba. Vagy csak egy szimpla vígjátékba. De ha most valaki ki akarja rabolni az éttermet, akkor még akár egy akciófilmbe is. Én ezt nem bírom! Olyan jól indult a mi kis kapcsolatunk, szitkozódtunk, nevettünk, szívattuk a népet, és akkor most itt leül a hangulat? Ne már!
Elhúzom a szám, amikor azt mondja nincs baj. Persze, alig ismerjük egymást, és fogalma sem lehet arról, hogy megbízhat-e bennem vagy sem, de ha velem van baja, akkor igenis mondja meg telibe az arcomba! Bár ezt kétlem, akkor nem hozott volna el kajálni, hanem fogta volna magát és ott hagy a parkolóban.
- Hát pedig… - elnevetem magam, mert most ezzel rendesen kivágta magát. Lassan kezdem az érezni, hogy méltó ellenfélre bukkantam ebben a játékban. Amikor már azt hinném, hogy eleget kerülgettük egymást, akkor csavar rajta még egyet. És ugyanakkor el is bizonytalanodom. Mert mi van akkor, ha csak én képzelek az ilyen elszólásai mögé bármit is? Mi van, ha azért bujdokol az étlap mögé, mert pontosan tudja, hogy félreértem, és Ő igazából nem is akar semmit? Ha azért hozott el kajálni, mert jófej? Áh, utálom ezt a sok feltételes módot, ezt a találgatást. Most már igazán kiteregethetné a lapjait…
- Ú, de ugye nem arra izgulsz, ha úgy zabálnak a csajok, mint valami kiéheztetett disznó? Mert azt hiszem, az nekem már sok lenne… - teszem hozzá, megnyugtató, hogy nem a salátát rágcsáló csajok látványa izgatja a fantáziáját, mert akkor gondban lennék. Persze, szeretem a salátát, jó is az. Köretnek.
Megérkezik a kávé, és rá kell jönnöm, hogy nem olyan rossz ez, mint amilyennek érzem, csak hiányzik mellőle a cigi. De most nem fogok itt nekiállni hisztizni, hogy beltérben miért nem lehet rágyújtani. Ilyen a függőség, most kénytelen vagyok ezt a kis áldozatot meghozni az ügy érdekében. Bár hogy ez milyen ügy, és milyen áldozatokat követel, arról egyelőre nem sok fogalmam van.

Somolyogni kezdek, ahogy Elee levezeti a titulus listáját. Hát igen... Úgy lenne teljes, hogy a túlbuzgó, gonosz, 10/10-es, vízespólós, ~~baromi dögös~~ gonosz Dzsin, aki semmilyen kívánságod nem fogja teljesíteni. Bár biztos kihagytam valamit. ~~Mondjuk a baromi dögöset, meg a rámenőset...~~
-Ideje volt, hogy észrevedd magad! - Én bezzeg sugárzó vigyort virítok felé. Bírom a kis csipkelődős stílusát. Jobban szeretem az ilyen típusú csajokat, mint a plázákat. Talán Lizzel is pont az ilyen csípős stílusa miatt jövök ki jól. Bár az fix, hogy utóbbinak jóval csípősebb a stílusa...
-Ki tudja. Jobb félni, mint megijedni... - Rántok vállat a kérdésre. Nem fogom itt nyílt színen bevallani, hogy k**ra paranoiás vagyok... Sokszor olyan szinten előtör, hogy már magam sem tudom leállítani. Eszméletlen elmebeteg tudok olyankor lenni.
-Dehogy. Csak, ha te nem játszol tisztán, én nem játszom nyíltat! - Utalok gonoszkásan arra, hogy ha Elee csalt, akkor én miért osszak meg vele bármit. Valamit valamiért elv van, és ha én nem kaptam meg a póló nélküli élvezetet, akkor ő sem kap estimese előzményt... Még mit nem.
-Neeem, dehogy. Arra izgulok, ha folyton eszik. Néha napján a fojtogatós jelenetet sem vetem meg. - Felelem teljes komolyságot erőltetve az arcomra, de látszik, hogy nagyon kínoz a nevethetnék. Elee sem nagyon tud hová tenni. Néha egy egy apró mozdulat megjelenik az arcán, amiből hamar levenni, hogy nem tudja hová tenni a dolgot. Őrlődik, hogy vajon viccelek, vagy sem. Bár lehet, hogy teljesen más dolgon agyal, én mégis ezt veszem le belőle. Ha tudná, hogy ennél betegebb dolgokat is találtam már ki... Őszintén szólva miért is találok ki ilyeneket? Lehet nincs is önbizalmam és ilyenekkel próbálom felhívni magamra a figyelmet? Pszichológiai eset vagyok, ehhez már kétség sem fér. Paranoiás elmebeteg. Szólnom kéne a pincérnek, hogy csak műanyag evőeszközöket, vagy kanalat hozzon a kajához...

Elenore O’Hara, a gonosz Dzsin. Esküszöm, lecserélem az edzői névjegykártyámat egy ilyenre! De cserébe csinálok neki is egyet: Mark, a Jégtörő. Persze lehet, hogy neki ebből elég lenne egy póló…
- Szólhattál volna korábban is! – rosszallóan nézek rá, de persze mosoly bujkál a szám sarkában, és érzem, ahogy forrni kezd a vérem a mosolya láttán. Basszus, annyira jól néz ki!
- Jó hozzáállás, de azért… Tudod felesleges olyanon agyalni, ami lehet, hogy meg sem történik. Legalábbis szerintem. – hihetetlen, hogy én bármikor tudok váltogatni a komoly téma és a hülyeség között. Oda-vissza, ráadásul. Most a hülyeség felől haladok a komoly téma felé, de volt már rá példa, hogy komoly témából csináltam viccet.
- Ne már! Ne legyen már ez is az én hibám, hát nem igaz! – durcásan ülök mellette, összefonom a karom a mellkasom előtt. Igenis gonosz! Igaz, ami igaz, mond valamit ezzel, hogy nem volna fair, de hát az élet már csak ilyen.
- Akkor a kikötözés nálad alap, nem? – komoly fejre komoly kérdést kap, mert bár meglep, hogy ilyen fantáziaképei vannak, nem tűnik ekkora állatnak, még ott van a lehetőség, hogy csak poénkodik, mert mintha küzdene saját magával. Mondjuk a kikötözős szex egyáltalán nem rossz… Igaz is, régen volt már benne részem, szóval nem mondanék rá nemet. Szerencsére megjön a pincérnő és elénk vágja a kaját, így eliramodnak a pajzán kis gondolataim. Újra tudatosul bennem, hogy tulajdonképpen iszonyú éhes vagyok, mert ma még nem ettem semmit, úgyhogy neki is állok, hogy teszteljem a szakács tudását. Nem mintha valami Michelin csillagos fogást rendeltem volna…

-Egyszer már szóltam, de... - Jelentőségteljes a pillantás, éreztetvén, hogy sokat nem ért, hogy szóltam. Mert a suliban utaltam rá, hogy szálljon le a 10/10-ről, mert el van szállva, és érzékelte is, dee ettől függetlenül változatlan a helyzet. Persze vigyorgok, mint a fakutya, mert van mire elszállnia, de azért a túlzott magabiztossága némiképp riasztó számomra. Ez utóbbiról persze nem kell tudnia.
-Meglehet. Én inkább felkészülök minden eshetőségre! - Paranoiás vagyok és gyakran pesszimista is. Bőven jobb, ha felkészülök a legrosszabb esetre, mert akkor már csak kellemes csalódás érhet. Részben talán magamat védem így, de ez megint a pszichológiai kartonomra való feljegyzés.
-Mondtam egy szóval is, hogy a te hibád? - Vigyorgok rá szélesen.
-Emlékeim szerint nem, viszont viselned kell annak következményét, amit ki tudsz váltani az emberekből... - Ha már kicsit komolyodott a téma, én is váltok. Az emberek mindig olyanok, amilyen hatást a másik kivált belőlük. Senki sem egyforma mindenkivel, ahogy én sem. És amit jelenleg mutatok, az valószínűleg csak egy olyan személyiség, amit Elee viselkedése hozhatott felszínre. Ha ő csal, én dacoskodom. Bár az is tény, hogy ennyire nyíltan irányítani nem tudna, és rávenni sem olyanra, amit nem akarok, ennek ellenére mégis ki lehet hozni mindenkiből valami teljesen mást egy fajta viselkedési sémát tartva elé. Szerintem.
-Ó igen! Mindennapos... Főleg férfiakkal... - Ha már ilyen bárgyú témába futottunk bele, hát csavarok rajta még egyet. Eddig ugyanis csak Elee emlegette, hogy a csajokra izgulnék bármilyen módon. Itt az ideje, hogy egy kicsit letörjem. Kikötözőset csak féfiakkal játszom. Pfujj... Persze mindennek fele sem igaz, mert a kikötözős dolog számomra baromira nem vonzó, ahogy a férfiak sem, de úgy érzem, túlzottan feszegeti már a szex témakörét. Persze, forró ismerkedéssel kezdtünk, de ettől még nem fogom rávetni magam a kocsiban. Remélhetőleg...

Még hogy szólt! Hát a szájával lehet, hogy mondta, de én inkább e testbeszédre figyelek, ha csábítgatásról van szó, az sokkal őszintébb. Most mégis összezavar, mert elvesztettem a fonalat, már nem tudnám megmondani, hányadán is állunk egymással. Talán csak szerettem volna, ha arról árulkodik a teste, hogy bejövök neki. Mégsem adom fel, nem vagyok az a típus, különben is remekül álcázza a bizonytalanságomat, hogy ennyire erősnek és magabiztosnak mutatom magam. Évek óta működő módszer, nem most fogok változtatni.
- Végül is, igazad van. – ráhagyom. Ha kimondaná, amit gondol, egyet is tudnék érteni vele, ezt én is így látom az esetek többségében. Ilyen vagyok mélyen belül: pesszimista. Általában elhessegetem a negatív gondolatokat és erőszakosan helyettesítem őket valami pozitívabbal, hogy ne legyek annyira deprimáló mások számára.
- Nem, én mondtam… - attól még mindig durcázok, karjaim természetes push upként működnek, de ez csak puszta véletlen, én tényleg próbálok komolyan befordulni, hátha ezzel egy kicsit megenyhítem a szívét. – Hatással? Milyen hatással vagyok rád, mesélj! – egy pillanat alatt elszáll a sértettségem, és olthatatlan kíváncsiság veszi át a helyét. Ha hatással vagyok rá, és ezt még kis is mondja, akkor ideje, hogy ezt meg is ossza velem, had tudjam már én is!
- Betegebb vagy, mint gondoltam… - nevetem el magam, és újabb ékes példáját mutatom be annak, hogy hogyan is nyomom el a pesszimizmusomat. Nem lehet, kizárt, nem engedem, hogy meleg legyen! Nem cseszhet ki ennyire a társadalom nőtagjaival! Viszont, magyarázatot adna sok mindenre, de ezt akkor sem vagyok hajlandó elfogadni. Egyszerűen nem!
- Na, jó, kanyarodjunk el valami kevésbé buktatós témához. Mit tanulsz a csodálatos egyetemünkön? – annyira elzárkózik, annyira csavargatja a szópárbajt, hogy nincs értelme feszegetnem. Szerettem volna hinni, hogy nem lesz ennyire merev, hogy kicsit lazul, ahogy egyre több időt töltünk együtt, hogy már ennyi minden van mögöttünk, közös csínyek, meg hasonlók. De nem, mégsem lehetek rá akkora hatással, vagy remek az önkontrollja, mert egyre csak távolodunk attól a végkimeneteltől, amiben reménykedtek. Igazság szerint nem vagyok hozzászokva az elutasításhoz, nehezen is viselem, de elviselem. Kellenek a pofonok, és még a végén tanulok is belőle valamit, elvégre minden okkal történik…

Hiába próbálkozik az ember, ha süket fülekre talál. Azzal persze nem vagyok tisztában, hogy nagyjából fel sem fogja, mit mondok és csak arra figyel, mit csinálok, de ha tudnám, biztosan csak eltátanám a számat, hogy "Tényleg?" Sekélyesnek gondolnám hirtelen, de ki tudja. Persze beszéletünk, de vajon holnap emlékezni is fog minderre, vagy csak arra, hogy meg vagy nem fektettem?
-Tudom! - Bólintok kaján vigyorral. Mert volna mást mondani.
-Hát akkor min durcázol? - Látom ám, hogy megsértődik és nagy sértettségében még a melleit is jobban a képembe pakolja, amit természetesen egészséges férfi létemre nem tudok csak úgy ellegyezgetni az orrom elől, de ettől függetlenül nem fogok tátott szájjal bámulva csüngni rajtuk. Láttam már elég cicit ahhoz, hogy ez ne így legyen, de figyelmenkívül nem tudom hagyni. Minden esetre jó kedvvel tölt el, hogy ennyire bedurcizik saját magától. Zseniális alakítás. Valahogy úgy érzem, hogy nagyon küzd azért, hogy mindenki felfigyeljen rá. Éppen csak elejtettem egy fél mondatot, hogy érzelmeket válthat ki más emberekből és azonnal azt szűri le, hogy rám van hatással. Naná, rám is, de kétes, hogy kire milyennel...
-Mindenkiből váltasz ki valamit, nem? Nagyon kevés azon emberek száma, akik közömbösek maradnak a másik iránt. Ilyen alapon mindenkire hatással vagy, ahogy rám is. Más kérdés, hogy mi ez a hatás... - Elcsendesedem és itt megszakad a mondanivalóm, de kétlem, hogy ezt ennyiben hagyhatom. Miért kéne nyíltan kimondanom, hogy ez a hatás talán annak köszönhető, hogy nagyon csinos lány, és a rámenőssége is közrejátszhat? Ennyire önbizalomhiányos lenne? Kell neki a megerősítés, hogy mindenkiből ugyanazt tudja kiváltani? Esetünkben férfi emberek körében a vonzalmat? Megeshet. Minden esetre hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vált ki vonzalmat, mert nagyon dögös, és ezt tudja is magáról, de ettől még nem fogok azonnal elszállni. A száma megvan és ahogy egyre jobban a témába merülünk, úgy érzem kapható is lenne alkalmanként egy kis mókázásra, de ezt még halvány homály fedi. Őszintén szólva azt sem éppen értem, hogy miért agyalok későbbi alkalmakon? Bőven elég, hogy itt és most hozhatnák már a kaját, mert baromi éhes vagyok.
-Köszönöm, de ez nem betegség. Eddig még nem tudták gyógyítani! - Villantom rá 1000 W-os mosolyom, hogy nyomatékosítsam az őrültségem.
-De nyugi, csak hétköznap vagyok őrült! - Szombaton és Vasárnap kimenőt kap az őrült alteregóm és normálisba váltok. Vagy nem. Arra viszont feletébb kíváncsi lennék, hogy mi mindent is magyarázna meg, ha meleg lennék. Baromira nem érzem, hogy bármit is megmagyarázna... Melegnek néznék ki? Fuck...
-Buktatós téma? - Kicsit összeszűkül a szemem az értetlenkedéstől. Mi az, hogy kevésbé buktatós téma? Az eddigi témákat bebukta? Azt hittem haverkodunk, hülyéskedünk, erre jön, hogy buktatós. Vagy csak az nem tetszik neki, hogy nem fogok nyíltan szexuális vonzalmat mutatni iránta? Rögtön első alkalommal neki kéne esnem? Néha működik az ilyesmi, de ahhoz tetemes mennyiségű alkohol és egy jól átmulatott éjszaka szükséges, nem egy szórakozottabb iskolanap... Tényleg ennyire felszínes lenne? Kevesebbet érne, mint hittem? Szeretek küzdeni a lányokért, és gyűlölöm, ha valaki kéreti magát, de azért ne essünk egymásba két másodperc alatt. Végeredményben azt sem ártana tisztázni, hogy valóban erre gondol a másik, vagy én akarok többet belelátni a dologba? Lehet, hogy tényleg merev lennék? Nem, nem hiszem... Csak más lehet az értékrendünk.
-Filmrendezést! - ~~És van szereposztó díványom is...~~ Nyögöm két falat között, hiszen végre elénk pakolták a reggelit, ami ebédnek is beillik és természetes, hogy azonnal nekiesek két morfondírozás között.
-És te? Mesélj! Hanyadéves vagy 10-es? - Kétlem, hogy végzősként még mindig a gólyatábori 10/10-re lenne büszke, de ha gólya lenne, nem játszott volna ekkorát a suliudvaron. Valahol a kettő között lehet érzésem szerint.

Istenem, hogy a pasik mennyire tudnak örülni, hogyha rájuk hagynak valamit! Eszméletlen, hogy Markot is ilyen egyszerű boldoggá tenni. Mondjuk, jó tudni, mert akkor nem kell vele vitázni, csak legyinteni, hogy ja, persze igazad van, és máris mosolyog.
- Azon durcázom, hogy igazad van… - morgom magam elé, de persze közben koncentrálnom kell, hogy ne vigyorodjam el, elvégre én most durcás vagyok. Aztán feladom, inkább szélesen elmosolyodom, és kíváncsiskodni kezdek, hogy ugyan meséljen már róla, milyen hatással vagyok rá, de a konkrétumok helyett csak valami pszicho maszlagot kapok arról, hogy mindig mindenki mindenkire hatással van.
- De, igen, így van. Csak azt gondoltam, hogy ha már így külön kiemeled… Mindegy, hagyjuk, nem lényeg. – csak legyintek, nem látom értelmét, hogy magyarázkodjak. Ha nem akar erről beszélni, úgysem fog, akkor meg minek törjem magam? Láthatóan nem ugyanazon a hullámhosszon vergődünk, csak néha egyeznek a hullámhegyek és –völgyek. Van ilyen, ezen még dolgozni kell, bár simán lehet, hogy csak tényleg vissza kéne vennem az arcomból. Mondjuk, vissza is fogok, mert nem fogok energiát fektetni valamibe, ami láthatóan elég egyoldalú. Igen, köszönöm, tisztában vagyok vele, hogy jól nézek ki. Hogy valaha még jobban néztem ki, arra már sokan nem emlékeznek, már megkopott a hírem, meg persze simán lehet, hogy soha nem is hallott rólam korábban, ami mondjuk elég nagy kérdőjel, hogy hogy nem lapozgatott olyan újságot, amiben megjelentek a képeim. Persze nem mindenki tartogat ilyet az éjjeliszekrénye fiókjában, de szerintem annyival nem idősebb nálam, hogy pont elkerültük volna egymást e tekintetben. Persze lehet, én már semmit sem tudok, és az egóm is túl nagy, biztos, mert hát mégiscsak modell voltam, vagy mi, azok meg ilyenek. Ha mégis elbizonytalanodnál, a világért ki ne mutasd, mert az látszik a képeken, átjön a kifutón, és szigorúan tilos, mert nem leszel foglalkoztatva. Örök érvényű törvény, amit már soha nem fogok tudni kitörölni az agyamból, mert úgy belém verték, mint a szobatisztaságot.
- Nézd, nekem semmi bajom a melegekkel, tényleg. Kifejezetten szeretem őket, mert szerintem a világ legjobb dolga, ha az embernek van egy meleg legjobb barátja. – nem is erre értettem, hanem hogy csak a pasikkal vonzza a kötözködés. Nekem ebből az jött le, hogy kikötözni csak pasit szeret, csajt nem, de hát biztos félreértettem.
- Igazán megnyugtató, akkor esetleg majd hívj fel hétvégén, amikor már nem vagy az! – nevetek, mert ilyet sem hallottam még, de mondjuk nem is zavar az őrültsége. Szerintem senki nem normális, ezt a világot épp ésszel nem lehet túlélni, kell egy kis bolondozás mindenkinek. A kérdés ott van, hogy megtaláljuk-e a megfelelő arányokat.
- Hát, nem tudom… - félrebillentem a fejem, úgy nézek rá. Mit nem ért? Ő nem érzi, hogy elbeszélünk egymás mellett? Hogy kezd kihűlni ez a szexuális töltetes viccelődés? Hogy már inkább csak szenvedés az egész? Hogy már agyalni kell a következő poénon? Én belefáradtam, nekem erre nincs szükségem, akkor beszélgessünk semleges témákról, klisékről, hogy inkább kutyás vagy macskás, van-e testvére, mikor van a születésnapja, meg mit tudom én. Kezd ez is egy randira emlékeztetni, pedig nem az, és jönnek elő a friss élmények. Istenem, csak tudnám, miért fogok ki töketlenebbnél töketlenebb pasikat, és miért hitetem el magammal, hogy lesz az még jobb is. Ha már azt megtanultam, hogy a rosszfiúkat nem lehet megszelídíteni, akkor azt miért nem tanultam még meg, hogy akinek nincs töke, annak nem is lesz? Egyre kisebb falatokkal eszem, már nem tetszik annyira a szituáció, nem érzem jól magam benne, de nem azért, mert nem a szexről beszélünk, hanem mert valami negatív energiát érzek, ami felém árad, és az olyat nem szeretem. Felesleges rákérdeznem, úgysem mondaná az arcomba, mint ahogy eddig kábé semmire nem válaszolt nyíltan, mindig csak csűrve-csavarva, virágnyelven.
- Ó, az izgi. És nem túl telített a piac? Úgy értem, van kilátásban valami, hogy el tudj majd helyezkedni? – komolyan érdekel, én azért nem filmes szakmát választottam, mert féltem, hogy a diplomám csak arra lesz jó, hogy kitöröljem vele a seggem. Nem mintha a saját szakmámban akarnék érvényesülni, de tulajdonképpen biztonságot ad, hogy akár rendes, civil melóm is lehetne, ha nem az élsportba szeretnék annyira betörni.
- 10-es? – meglepődök, mert oké, hogy bent a suliban én hoztam fel, de nem gondoltam volna, hogy még itt is ezen fogunk lovagolni. Lovagolnék inkább máson… Van nekem nevem, még tudja is, hát gyakorolja! Őszintén remélem, hogy a telefonjában nem így vagyok benne, annál megalázóbb kevés lenne. – Másodéves vagyok, a „még izgalmas, de már vége lehetne” fázisban. És te? Hanyadik évedet húzod? – pofátlanságnak éreztem volna, ha erőteljesen megnyomva a nevén szólítom. Ennyire nem vagyok kekeckedős kedvemben.

-Ó, szóval te is az a lány vagy, aki bedurcázik, ha nem neki van igaza! - Felnevetek. Nagyjából a nők 99%-a ilyen szerintem. Szeretik tudni, hogy nekik van igazuk. De persze sok pasi is így van. A kapcsolatok nagy részében megy a versengés ilyen téren, a kérdés, hogy el tudják-e fogadni a vereséget, vagy sem. Elee-vel pont ugyanaz a habitus lehetünk, akik baromira nem fogadnák el a másik győzelmét. Bár elég béketűrő típus vagyok, lehet simán átengedném neki a győzelmet, mint a suliban az ismerkedés leelején. Pont ezért nem küzdöttem vele, hogy ne kelljen kimondani, ha nyert. Hmhm...
Mindezek után lejátszódó félmondatai és melegek jogai melleti pártfoglalása nevetésre kényszerít. Először ugyan csak felhúzom a szemöldököm és szinte eltátom a szám, majd miután sikerült leküzdenem a számban lévő falatot, röhögésben török ki. Úgy látszik igen jól meg lehet bolondítani a lányt és még el is tudom bizonytalanítani. Rendkívül jó vagyok ma. ^^
-Na jó... Na jó... - Kacagok még mindig és alig tudom rendezni magam, hogy kinyögjem, amit akarok... Megtörlöm a számat egy szalvétába, közbe még kicsordul majdnem egy két könnycsepp a fokozott nevetéstől, majd ha már tényleg sikerült rendezni magam, megköszörülöm a torkom, hogy tisztázzak pár dolgot.
-Szóval. Azt hiszem muszáj tiszta vizet önteni a pohárba, mert ez egyre komikusabb. - Próbálok komoly hangot megütni, de olyan komolysággal ecsetelte, hogy meleg lennék, hogy nem bírok magammal.
-Nem vagyok meleg! Sőt. Nem bírom az erőszakos, kikötözős szexet sem. Mindössze úgy éreztem, hogy annyira nyomulsz szex témában, hogy lassan már forr a levegő és még az sem elég, így gondoltam benyögök valamit, hogy kizökkentselek a komfortzónádból. - Ó igen. Mániám mindenkit kizökkenteni. Jó látni a reakciókat. No meg az az igazság, hogy úgy veszem észre Elee csak akkor van elemében, ha pajzánkodhat, és vezetheti a pasikat az orruknál fogva.
-Jó csaj vagy, ehhez kétség sem fér, de úgy érzem, minden áron az a mániád, hogy felhívd magadra a figyelmet és begyűjtsd az elismerést. Leszólhatsz, ha ez nem így lenne, de nekem ez az érzésem. Viszont azt is meg kell értened, ha valaki nem kapja be a horgot azonnal. Jelen esetben úgy érzem, nekem nem ez az esetem. Mármint... Tényleg nagyon csinos vagy, és vicces, jó veled társalogni, csipkelődni, de néha úgy érzem, hogy átbillensz egy olyan határon, ami nekem sok. Nem vagyok az a típus, aki azonnal él egy felkínálkozó lehetőséggel. Nekem ennél több kell. - Magyarázom meg, hogy miért nem vagyunk még mindig a kocsim hátsó ülésén. Persze igyekszem burkoltan fogalmazni, mert nem akarom megbántani, de azt is megértem, ha itt rögtön feláll és elhúz. Nem szeretem, ha nyomulnak, vagy rám kényszerítenek valamit. Szeretem, ha valami kialakul, ha van egy kis kapcsolat és utána jön magától minden. Én egyelőre elhülyéskedtem vele, mégis azt érzem, hogy ha nem nyilvánítom ki azonnal, hogy tetszik és jó csaj, akkor irgumburgum. Bár meglehet, hogy köze nincs semminek ehhez, de muszáj volt tisztáznom magam. Néha belőlem is kifakadnak a gondolataim és kénytelen voltam. Jelen helyzetben ez még mindig jobb, mintha azt hiszi, hogy meleg vagyok...
-Egyébként pedig nem tudok garanciát vállalni, hogy szombatra teljesen magam mögött hagyom Mr. Hyde-ot... - Bár jelen esetben inkáb Dr. Jekyll vagyok, és esetleg hétvégére leszek Mr. Hyde. Ki tudja... Ilyen ez a tudathasadás...
Hogy őszinte beszédem mit fog kiváltani, azt még nem tudom, minden esetre ezek mellett úgy érzem, a feltett kérdéseire még válaszolok, aztán maximum nem várja meg, vagy csak utána hagy faképnél, mert hogy illedelmes nő. Ki tudja?
-A piac a legtöbb filmes szakmában telített. Elhelyezkedési lehetőséggel csak nagyon kevesen büszkélkedhetnek. De érdekel a forgatókönyv írás is és gondolkodtam rajta, hogy azt a szakot is elvégzem. Nem tudok szabadulni ettől az egyetemtől. Lehet ez a végzős para... - Egyúttal burkolt választ adok a hanyadéves kérdésre is. Hogy Elee mit csinál, azt még ugyan nem árulta el, de majd egyszer behatóbban megismerjük ezt is, ha még érdeklem.
A 10-es dolgot nem magyarázom meg. Lehet, hogy úgy érezte, ez valami skatulya, mint annak idején a Dr. House-ban, de nem annak szántam. Inkább csak viccnek, amiért annyira el volt ezzel a minősítéssel. Láthatóan pedig nem veszi poénra, így hanyagolom is a dolgot...

Skatulyák, dobozok, fiókok. Igen, előkerülnek ismét, bár ez az emberi természet velejárója, nincs is értelme harcolni ellene. Mindig mindenki skatulyáz, csak vannak, akik felvállalják és kimondják, míg mások csak gondolatban teszik.
- Nincs az a nő, aki ne szeretné hallani, hogy igaza van. – hogy nevet, jelzi, mennyire hisztis is tudok lenni, ha véletlenül vesztésre állok. Ideje visszaszereznem a humorérzékemet, elvégre valaha tudtam saját magamon is nevetni. Mi történhetett?
Kicsit harapósabbra sikerül a mondandóm, mint terveztem, legalábbis kevesebb viccelődési lehetőséget ajánlok fel, de nem is bánom – annyira – mert így előcsalogatom a kívánt információkat. Az, hogy ilyen remekül szórakozik a kis hisztimen, az egómat sérti ugyan, mégis valahogy jobb kedvre derít, mert legalább tudom, hogy mégsem annyira fapofa, mint hittem egy fél perccel korábban.
- Hát, az biztos, hogy ezzel sikerrel jártál! – rendesen összezavart, ez tény, pedig általában bízom am megérzéseimben. Bólogatok, hogy hát ja, engem is meg lehet viccelni, nem vagyok én akkora agytröszt, meg gondolatot sem tudok olvasni. – Hogy nem vagy meleg, örömmel hallom, kevésbé, hogy a kötözködés nem játszik. Nézd el nekem kérlek, hogy ilyen nyíltan beszélek a szexről, én ehhez vagyok szokva, általában nem sok mindenről tudok beszélgetni pasikkal ezt leszámítva. Nem mintha nem akarnék, csak… - megvonom a vállam. Valahogy ritkán találkozom olyan fickókkal, akik kíváncsiak rám, Eleere. Ők csak azt akarják tudni, hogy megdönthetnek-e aznap vagy nem. És én megelégszem ennyivel. Lehet, hibázom, talán többet kéne elvárnom, de így alakult.
- Bocs, én ilyen vagyok. Valahogy sokkal könnyebben továbblépek ezen a témán, ha tudom, hogy hányadán állok a másikkal. Ezt viszont ki kell provokálnom így vagy úgy. Mint ahogy most is megtettem. Szóval bocsi, ha belemásztam e lelkedbe, vagy az intim szférádba, vagy akármi. – csak imádkozni tudok, hogy ne kérdezzen rá a miértekre. Akkor itt helyben dőlök a kardomba, hogy rövid időn belül másodszorra kéne kiteregetnem a kis titkaimat. Tökre értem, amit mond, bár fura nekem, nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez, de ez csak újabb bizonyíték arra, hogy nagyon rossz társaságban tengettem napjaimat, éveimet eddig. Még a végén kiderül, hogy vannak normális pasik is a világon. Csak jól rejtőzködnek, ehhez kétség sem fér.
- Nézd, ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani. Én sem ígérhetem, hogy nem ejtek meg majd egy-két pikánsabb megjegyzést, ha magas labdát adsz, mert nem hiszem, hogy vissza tudnám fogni magam… - mindenesetre nagy az esélye annak, hogy felvegyem neki a telefont, hacsak nem olyan időpontban hív, amikor jobban jár, ha nem szólok hozzá.
- Hát, egy jó forgatókönyv remek belépő tud lenni. Van már valami ötlet? – bíztató mosolyt eresztek meg felé, mert hát a remény hal meg utoljára. – Egyébként meg miért is akarnál kimaradni az ilyen jó kis mókákból, mint a mai is? – elnevetem magam, és újra kedvet kapok, hogy folytassam a késői reggelit/korai ebédet.

-Nincs az a férfi sem... - Legyünk őszinték. Tök mindegy, mi az ember neme, imádja, ha igaza van. Mindenki. Kivétel nélkül. Aki mást mond, az hazudik...
Hogy éppen sikerrel jártam volna meleg fronton, csak mosolyt csal az arcomra. Hát no. Én már csak ilyen őrült tudok lenni. Nem polgárpukkasztó, csak mindenkit ki akarok rántani abból a kis meleg zugból, ami számára kényelmes. Viszont Isten irgalmazzon annak, aki velem ugyanezt akarná tenni...
-Nem másztál sehová. Én szeretek csipkelődni, bírom a szexuális poénokat is, de egy kicsit soknak éreztelek. Egyszerűen baromira vágysz az elismerésre. Szerintem. Ezáltal pedig annyira leadod magad, hogy az már méltatlan. Érdekes vagy, vonzó, és van a fejedben is valami, szóval nem értem, miért alakult ez ki... - Célzok arra, hogy ő már ilyen marad. Az elmondottak alapján pedig hiába akart volna az eszével hódítani, megtanulta, hogy a testével könnyebben és gyorsabban megy, és bele is törődött. Elfogadta, és lassan már el is hiszi, hogy ez így neki is jó. Persze, ha tényleg jó neki, az a saját döntése, ő tudja, de kétlem, hogy lenne nő, aki tényleg erre vágyik, hogy ideig óráig elismerik a teste miatt, aztán dobják, mint egy használt zsepit... Necces. Talán önbizalomhiány? Lehet, hogy inkább pszichológusnak kellett volna mennem... Akkor magam is ki tudnám kezelni és másokhoz is jobban értenék. Kérdés, hogy akarnék-e?
Egy a lényeg, a helyzetet úgy érzem tisztáztuk, egy blokkot feloldottunk, így talán folytathatjuk is kellemesen a reggelizést. Nem fogok kérdezősködni, az ő dolga. Ha akarja, úgyis elmeséli kérdés nélkül. Ha pedig nem, akkor valószínűleg az pont olyan dolog, amit meg akar magának tartani. Nekem is van ilyen. Abszolút érthető.
-Nem is kell. Sőt... - Vigyorogni kezdek, hogy nehogy már az járjon a fejében, hogy itt és most megjelent a pap, aki nem akar paráznaságról hallani, főleg nem házasság előtt. Nem vagyok prűd. Tökéletesen egészséges férfiember vagyok, normális vonzalommal a szép nők irányába, de néha nekem is engedtessék meg, hogy húzok egy határt, ami alá nem adok. Ez itt volt meghúzva. Slussz.
Ígérni meg talán nem ígértem semmit. Csak előre bocsátottam, hogy ki tudja, őrült maradok-e szombatra. Elvileg hétvégére kimenőt kapok.
-Lényeg a jó forgatókönyv, persze, de rendezőként nem ez alapján fognak megítélni. Öteleteim meg akadnak, de majd az élet hozza, hogy miként is gondolkodnak a nagyok. Maximum én is alacsonyköltségvetésű filmeket fogok gyártani, amiben valami hatalmas, CGI állat rohangál és gyilkolja a szerencsétlen statisztákat... - Felnevetek, de azért bízom benne, hogy nem ez lesz a sorsom. Megpróbálok mindent megtenni ezért. Nem azért utaztam és tanultam ennyit, hogy csak úgy elsikkadjak. Léhűtőnek tűnök, de azért küzdök, ha valamit el akarok érni.
-No és te? Mi lesz belőled? - Kérdezem két falat palacsinta között. Érdekel, hogy mit csinál, mik a tervei.

Tény, hogy az emberek szeretik, ha igazuk van, hát még ha el is ismerik! A különbség ott rejtőzik, hogy vannak, akik tudnak veszíteni. Én nem tudok, illetve csak nagyon nehezen, amikor tényleg nincs értelme feszegetni a határokat.
- Te valami lélekbúvár vagy? – összehúzott szemmel méregetem egy pár másodpercig, aztán csak megrázom a fejem, és igyekszem összeszedni magam. – Amúgy igen, rossz szokás… A modell múlt hatása; elhitetik veled, hogy szart sem érsz, aztán kidobnak a vakuk elé. – elnevetem magam, és megrázom a fejem. Nem olyan nagy ügy, majd igyekszem odafigyelni, hogy kicsit visszavegyek az arcomból. Talán Josh-sal is ez volt a baj? El kéne gondolkodnom, hogy miért is kapom ezeket a dolgokat az utóbbi időben. Talán ideje lenne normális életet élni, kapcsolat után nézni, vagy egy kicsit egyedül lenni… Talán véget kéne vetnem a kicsapongó életemnek, mert most még jól áll, de szar lesz, amikor majd negyven éves koromra így marad minden, és majd mindenhonnan csak az elutasítást kapom… De ugyanakkor ott van az érem másik fele is: 22 éves vagyok, vad, és szabad. Minek kössem le magam? Most még korai, még élnem kell, és ha leláncolnak, elsorvadok… Áh, inkább választanék valami köztes megoldást. Olyan nincs?
- Még szerencse… - vigyorodom el, hogy nem fog lenyakazni, ha nekiállok csapkodni a labdákat. Nagy gondban lennék. – De azért majd igyekszem visszafogni magam. – rákacsintok, hogy értettem én a célzást, nem fogom kicsinálni. Nagyon…
Belekezd a magyarázatba, hogy milyen is Hollywoodban frissen végzett rendezőnek lenni, és hát mit ne mondjak, nem egy könnyű pálya. Én nem is tudnék elhivatott lenni, ha tudnám, hogy egy a millióhoz az esélyem, hogy befussak. A forgatókönyvírás már más tészta, az talán menne, de jó helyen vagyok én a rajzolgatással. Főleg, hogy a papír Apának kell, hogy kirakhassa a falra, és dicsekedhessen vele. Akkor talán békén hagy, és belevethetem magam a nemzetközi versenyek csodás, pezsgő világába.
- Micsoda kilátások! – elnevetem magam, mert megjelenik előttem, ahogy egy jelenetben indokolatlanul vérengző, rosszul animált szörnyetegek randalíroznak.
- Arra vagy kíváncsi, hogy mit tanulok, vagy hogy mivel szeretnék foglalkozni? – nézek rá a lehető legbájosabb mosolyommal. Hozzá vagyok szokva, hogy az emberek nem értik, minek tanulok, ha nem is akarok ezzel foglalkozni. Jó, mondjuk ez így, ebben a formában nem igaz, mert érdekel, amit tanulok, csak van olyan, ami még ennél is jobban piszkálja a csőröm: a lovak.

Kicsit talán elragadtattam magam az utóbbi percekben. Először még nyeltem a gombócot, hogy mekkora elszólást tettem és most aztán végem van, bújkálhatok az étlapban, mert kívánom a csajt és ez kibukott belőlem, aztán egy kicsit átváltott a beszélgetés. Néha totál olyan tudok lenni, mint egy tudathasadásos. Vagy minimum személyiség zavaros...
-Nem dehogy... - Nevetem el magam a kérdésre. Nem vagyok lélekbúvárt, csak az ember jobban szereti mások elemzésével, vagy fikázásával leplezni a zavarát. Ez vagyok én... Könnyebb Elee-t kielemeznem, mint bevallani, hogy totál zavarban vagyok mellette... A poénkodás még okés volt, az nagyon megy, meg az agyhúzás, de amint egy kicsit ki kell nyílnom és levenni a bohóc maszkot, totál töketlen leszek.
-Ez akkora nyomorult dolog... Olyan gyönyörű nőket hordanak le, és mindezek után teljesítenetek kell. - Tényleg idegesítőnek tartom a nők kizsákmányolását. Annyira gyönyörűek legtöbben. Nem, nem mondom, hogy minden nő egy csoda és szép a maga módján. Biztos így van, de én azért szeretem a szép nőket. Ha valaki nem az, akkor nálam ugyan nem rúg labdába... Biztos nagyon kedves, és aranyos, de ha valakire külsőleg nem gerjedsz, ne mondd nekem, hogy bármi más annyira meg tud fogni benne, hogy ne undorodj, hanem szeresd... Mindegy. A lényeg az, hogy sajnálom a modelleket. Jó nézni őket, csorgatni a nyálad, de te nem látod az elkészült fotón, vagy reklámanyagon, hogy mennyire lehet önbizalomhiányos, vagy lelki problémákkal teli...
-Pedig te is jó nő vagy. Igazán nem kéne megerősítést keresned folyton. - Mindenkinek jólesik persze, ha megerősítik, hogy tényleg szép, tényleg okos, ~~tényleg feláll rá~~, de túlzásba sem kéne esni egy egészséges önbizalom esetén.
-Ahh, bazd, ne már... - Vigyorodom el, hogy vissza akarja fogni magát. Nem erre céloztam. Szar dolog, ha nem vágják, amit akarsz és meg kell magyarázni. Egyszerűen csak rohadtul nyomás alatt éreztem magam, hogy nekem itt most teljesíteni kéne, és azért Elee nem az a nő lehet, akinek nem volt még dolga senkivel, hogy ne legyen összehasonlítási alapja... Utálom, ha teljesítménykényszer van. Nem bírom a túl határozott nőket, egyszerűen úgy érzem, alul fogok maradni velük szemben minden téren. És nem érti... Minden esetre nem fogom neki megmagyarázni. Abban kellett volna maradnom, hogy meleg vagyok, akkor nem kéne paráznom, hogy miattam kell visszafognia magát, vagy hogy éppen mindenáron visszajelzést akar, esetleg többet is... Tényleg nagyon kívánatos csaj, de ugyanakkor szorongok tőle, hogy ha felnőtt akcióra kerülne sor, akkor nem tudnék teljesíteni. Ez meg elég ciki... Jobb, ha filozofikus alkatnak hisz, mintha körbejárja a sulit, hogy nem tudok levarrni egy dominánsabb csajt...
Minden esetre a lélekturkáló hamar bezár és inkább a munka kerül előtérbe...
-Valamiből meg kell élni! - Vigyorgok rá. Ez esetben pedig inkább a béna szörnyes filmek, mint a sarki hamburgersütöde...
-Mert, hogy nem egy a kettő? - Meglep a válasza, de egyre jobban érdekel. Nem elég, hogy lehordták modellként, még belekényszerítették egy szakma megtanulásába is? Lassan kezdem megérteni minden frusztrációját...

Fura ez az egész dolog Markkal; hol tökre megértjük egymást, és baromi jól szórakozunk, máskor meg mintha két különböző beszélgetést folytatnánk. Jó, nem, ez azért barokkos túlzás, de a realitások talaján maradva, hol azonos mértékben olvasunk a sorok között, hol nem.
- Ó, hála az égnek! – nevetek, mert az aztán igazán betenné a kiskaput. Nem csípem őket, mert kiforgatják az ember szavait, olyanokat adnak a szádba, amiket magadtól sosem mondanál, de még csak nem is gondolnál, aztán közlik, hogy az idő lejárt, és menj haza gondolkodni. Te meg legjobb esetben is egy hétig azon agyalsz, hogy akkor most mégis mi a retkes bánat van? Okosabb nem leszel tőlük, olyanok mint a film közben beszúrt reklám: mindig a legjobb résznél szakítják meg, a pszichomókus meg mindig akkor csapja be a jegyzetfüzetét, amikor meg kéne mondania, hogy miért van összetörve a lelked, és hogyan tudnál magadon segíteni.
- Na igen, de én szerettem. – megvonom a vállam, mert az elején tényleg jó volt. Amikor elhittem, hogy tényleg nem tudok semmit, és szívesen tanultam. Aztán, amikor már azt hittem, most már jó vagyok, nem kell mindent százszor megkérdeznem, akkor jött egy új főnök, egy új fotós, egy új minden lében kanál megrendelő, és megint le lettem bénázva. Egy olyan erős, domináns lány, mint én, nem viseli az ilyesmit olyan baromi jól… - Csak aztán kinyílt egy kicsit a szám, és már nem voltam a legkedveltebb lány az ügynökségnél. – elvigyorodom, mert nem tudom, hogy fogja értelmezni a szavaimat, de én már csak ilyen szókimondó vagyok. Most is, akkor is. Ezért is balhéztam össze a főnökkel. De a következő szavai meglepnek. Nagyon is.
- Köszi… - a tányéromra meredek, mert igen, ezt akartam elérni, hogy kimondja, amit gondol, most mégis valahogy… Nem tudok mit kezdeni vele. – Volt idő, amikor normális voltam, csak aztán… - felhúzom a vállam, ma már sokadszorra. Női mivoltomban tiportak el akkor, amikor a leginkább lett volna szükségem arra, hogy elismerjenek. Nyoma maradt, ez van.
Félrebillentem a fejem. Nem értem, valami megint nem kerek, mert nekem úgy jött le, hogy fogjam vissza magam, most mégis olyan, mintha nem ezt akarná. Majd próbálok valahogy az aranyközépúton haladni, vagy nem tudom…
- Ez tény, ezzel nem is fogok vitába szállni… - bólogatok nagy okos felnőttként, hogy igen, bizony, a való életben nincs pénz-fa, minden lélegzetvételnek ára van, nem is olcsó.
- Hát, nem egészen… - nevetem el magam – Nyilván, az is érdekel, amit tanulok, csak… - sóhajtok, mert egyszerűbbnek látom, ha az elején kezdem: - Számítógépes grafikát tanulok, ami érdekel, és szeretem, de nem ezzel akarok foglalkozni úgy isten igazából. Nem ez a nagy rózsaszín álmom. – iszom egy korty kávét, mert a függőségeim egyikét beltéren is legálisan kielégíthetem – Az álmom, az életcélom, ha úgy tetszik, az máshol van. Lovak között, nemzetközi versenyeken, együtt a nagyokkal… - a távolba bámulok, már nem a kis büfét látom, hanem egy hatalmas homokos pályát, 1.60-as ugrásokkal, tömött lelátókkal, és én ott ülök a nyeregben, a sorompónál várom, hogy szólítsanak, de a csengő… A csengő nem engem szólít, hanem a pincérnőt, mert elkészült a rendelés. Visszaránt a valóságba, kissé zavartan nézek Markra: - Bocsi, asszem kicsit elkalandoztam…

Mark és az értelem néha nagyon sok különböző fogalom. Az esetek nagy többségében fura, így aztán nem is várható el tőle, hogy ne legyen néha egy kicsi skizofrénnek tűnő, vagy elmebeteg. Jobban belegondolva elmebeteg is vagyok, így aztán nem csoda, hogy néha furán reagálok. Elee néha megijeszt, néha elvarázsol, én meg a pillanatnak élek, így aztán jön egy kellemetlen káosz, ami mégi érdekel. Olyan vagyok, mint a tömegbaleset... Nem akarod nézni, mert undorító, mégis nézed!
-Most miért? Feltárhatnám lényed sötét zugait! - Eszembe sem jut, hogy Elee-nél ez maga a kegyelemdöfés lehet, amilyen fantáziája van. Pedig most semmi olyan nem fordult meg a fejemben. Lehet, hogy már a tudatalattimba mászott és irányítani próbál. Ez lesz az! Őszintén szólva, ha nem így lenne, akkor baromira csodálom, hogy még itt ül velem egy asztalnál... Olyan nő, akivel bárki szívesen lenne, csak csettintenie kell. Erre itt ül, egy magam fajta lúzerrel, aki közli, hogy bocsi, túl ijesztő vagy ahhoz, hogy komolyra fordítsam a szót. Tényleg dolgoznom kéne a lelki problémáimon, mert jó alkalmakat szalasztok el. Bár talán húszonéves fejjel már az ember nem változik és megmaradok az a hímtaggal rendelkező női jogi aktivista, aki eddig is voltam... Gyalázat...
Bezzeg, aki csuklóból elutasít, az után koslatok. Aki meg határozottan kijelenti, hogy mi kéne neki és abban én is szerepelek, attól meg elriadok. Normális vagyok én? Ahh. Mindegy. Kérek még egy palacsintát inkább...
-Hát abban nem kételkedtem, hogy nem a szende, meghúzódó lány voltál... - Mosolygok a másikra. Mindent el tudok képzelni róla, na de ezt? Max egy fotózáson pár perc erejéig ki tud csikarni magából ilyesmit, de a való életben biztosan nem.
-Minden esetre elég gáz, hogy szarabbul bánnak veletek, mint egy pár lukas cipővel, akkor váltanak, amikor akarják és a csóró felhasználó ebből semmit nem érez, csak csorgatja a nyálát... - Célzok itt arra, hogy bármikor eldobhatják őket, és jön a következő, friss utánpótlás, közben lelki sebek ezreit kapják, a gyengék az elején elhullanak és talán egy életre megnyomorodik a lelkük és tán a testük is, mindezekből pedig az, aki az adott anyagot nézegeti, csak az jön le, hogy húúú meg haaa. Lényegében persze mindez mindegy, mert aki ezt akarja csinálni, az önként vállalja, én meg nem az az ember vagyok, akik meg akarja őket menteni, így én is csak a nyálcsorgatókat erősítem.
-Nincs veled semmi gond. Csak egy picit akaratos vagy! - Ujjammal mutatom, hogy mennyire picit és még a szemem is összehúzom, mintha azzal még kisebbet tudnék mutatni. Igen. Akárhogy is, de Elee akaratos, és ha nem az van, amit akar, na akkor van a baj. Viszont egész kezelhető a lány... Meglepő módon. Százszor rosszabb vagyok nála...
Hátradőlök a palacsinta végeztével, és persze kérek egy újat, mert én ennyivel baromira nem laktam jól... Ha partnerem is igényel valamit, amit az étterem képes kielégíteni, természetesen neki is rendelek, majd felé fordulva a maradék kávémat kortyolva figyelem, hogy mit is mond a munkásságáról. Szar lehet, ha valaki tanul valamit, amit bír, de nem az az igazi a számára... Mekkora lenne, ha mindenki az lehetne, ami akar? Valszeg káosz lenne a világban...
-Szóval szereted a pacikat! - Szűröm le a lényeget! Talán most végre egy hozzám hasonló lórajongóval hozott össze a sors, és nem járok úgy, mint múltkor Lizivel... Jobban mondva nem is vagyok ló rajongó, csak póni, de ezt majd csak akkor, ha tényleg jól értettem a dolgot... Nem akarnék megint előhozakodni valamivel, amiről azt hiszi, hogy beugratom. Olyan szörnyű, hogy egyesek nem értik meg az emberek vágyait és kedvteléseit... Brühü.

karakterinformáció