Kell ennél jobb bemutatkozás? ~ Nana és Sebastian

Hát ez a nap ez... hú. Kezdjük ott hogy reggel mikor felkeltem és belenéztem a naptárba - amit pár napja nem néztem, mert lekötött hogy át akarom hívni Henryt meg Josht és takarítottam és hasonlók - konstatáltam hogy ma kivételesen jelenésem van reggel a rádióban, mert Gabriel cserélni akart velem a barátnője diplomaosztója miatt. És van fél órám beérni hogy felolvassam: Jó reggelt Los Angeles, itt Sebastian Drayton satöbbi satöbbi. itt nem csak a főnök néz hogy nem vagyok benn de mindenki aki várja a reggeli híreket. Szóval ahogy voltam kipattantam az ágyból, nem kell nekem fekete tea, olyan éber lettem... Villám gyorsan tettem be a kontaktlencsét, fésültem meg a hajam és már vettem is fel egy pólót amit értem, valami sima fekete, asszem apocalypticás. Kis kontraszt a komoly zenei stílushoz. A pizsamagatyát amiben alszom hirtelen át sem veszem, az is fekete, duplán nem esik le, csak gyorsan felveszek egy bokazoknit és a tornacsukám, felkapom a táskám és megyek is. Mivel a rádió nincs messze - többek között ezért is ezt választottam - ezért elkezdek futni. Nem vesződöm a kocsival, nincs hol parkolni, elmenne egy csomó idő.
Szerencsére beérek és kissé többször véve levegőt de felolvasom a híreket. Délben aztán mehetek is, bár mivel nem reggeliztem otthon, benn pótoltam, de kapkodnom kellett és leettem a gatyám. Akkor vettem észre hogy nem vettem át a pizsamám. Pedig ezen látszik hogy jó kis pizsama, még csak melegítőnek sem fogható fel. F.sza. Na mindegy, épp sétálok haza, mert hát húsz perc, mi az, nem fogok futni. Épp mindenféle boltok előtt sétálok el, amikor az egyik élelmiszer bolt elől elszabadul valami buldog és felém rohan. Állnék el az útjából, de szagot fog, betámad középen és... nyalogat? Akkora feje van mint a mellkasom basszus, ezt hogy toljam el? Azért próbálkozom, mert... nem nem nem, ez nem jó, sőt, ritka gusztustalan hogy tocsogok a nyálban lassan és valószínű azt a húspástétomot érzi amivel leettem magam de ne már... ennyire nem volt finom!
-Ne... neennenee.... - Már a fülénél húzom a kutyát, de ez masszív eb. Végre odajön hozzám a gazdája, valami titkárnő feelinges csaj, undorodva néz rám. Rám? Hüledezve meredek rá, hogy nehogy már az én hibám legyen, erre csettint kettőt és elindul.
-Masni, gyere a gazdival, ne játsszál. - Azzal elmegy a kutyával, én meg tátott szájjal lesek, hogy semmi bocs, akármi? Végignézek magamon, középtájt tiszta nyál vagyok, pizsamában állok... nos. Mi jöhet még? Tuti megtartom magamnak a sztorit, mert ez nagyon égő. Ahogy felnézek, kettő bolttal odébb van egy ruha bolt, lehet be kéne menni... azért mi van ha az egyik ügyfelem most akar otthon megkeresni?! Basszus...

Amióta nem vagyok emo lett egy csomó új hobbim - amikhez egyáltalán nem értek. Az egyik ilyen, amit korábban is csináltam már réges-régen az a futás, ez jobban megy, mert csak szaladni kell, nem egy was ist das, aztán a főzés, amióta pasiszobába költöztem. Tudom, tudom, elment az eszem, dehát a lányokkal soha életemben nem jöttem ki, még a kolesz vezetők is úgy gondolták így lesz a legjobb az egész népességnek. De ezek az állatok mennyit zabálnak! Úúúúrr isteeen, napok alatt elfogyott a müzli, a kakaó, kenyér, felvágott, tök alap dolgok. És akkor ezt most bízd egy pasira? Azok elmennek és tej helyett sört vesznek nekem, kenyér helyett meg kiflit, valahogy nem egészen van ki nekik minden kerekük. Ráadásul meg fog jönni holnapután és azt mégsem mondhattam Lulunak, hogy hozzál nekem tampont. Úgyis futni akartam. Tudok a sarkon egy élelmiszerest, kitűztem a célt, bedugtam a fülembe a hallgatókat és nekiiramodtam. Elég állatságot mixeltem, nem lehet rá lányosan mozogni, szóval furán futok, messziről úgy nézhetek ki mint egy Tirex. Eljutok a boltig, megveszek mindent és olyan elegáns kis élelmiszer tasakot kapok, mert az ingyen van, amit ölbe kell vinni. Futós cucc van rajtam, edzőcipő, feszülős nadrág és az a hogyishívják futófelső, ami a melledet takarja, de a hasadat nem, gondolom nem mutogatásból találták ki, hanem, hogy ne izzadjon be.
Ekkor esik meg velem életem egyik legszebb élménye. Én is ültem már youtube előtt röfögve, sörrel a kezemben, hogy az év legnagyobb failjain vihogjak, de élőben... Sosem hittem volna, hogy látok valakit póruljárni. Gyanútlan kilépek, nem is sejtem, hogy fogok látni valami szokatlant, amikor észreveszek egy pizsamás srácot. Vigyorgom az orrom alatt, éppen arra tart amerre én, megyek utána értelem szerűen, amikor egy maca meg a ronda dögje lekapja a gyereket, de szó szerint. Először azt hiszem leharapja a tökét, szóval elkerekedett bagólesővel megkerülöm a srácot a jelenettel együtt és premier plánban nézem végig, ahogy a kutya, a kutya.....
Akkora röhögés tör elő belőlem, hogy elejtem a táskát, még jó, hogy nem vettem tojásokat és csak hahahahahahahahahahahahahahaha
hahahahahahahahahahahahahahaááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ááááhahahahahahahahahahahahahahaha
hahahahahAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAH
Tör elő a torkomból, nem őrjöngök azért, de kacagok istenesen.
- Jóég te szerencsétlen
Közlöm bőgve, merthogy a könnyeim is eleredtek.
- Jól vagy? Nem kapott be?
Köszönöm a hülye pi*ának ezt a páratlan élményt, míg élek el nem felejtem, még az unokáimnak is mesélni fogom és azok majd elmondják a saját unokáiknak és így...úristen soha el nem felejtődik hogyan szippantott le nyilvánosan egy kutya egy pizsamás srácot a közért előtt.

Hát a kutya nagyon durván lekap, komolyan, ha egy nő térdel le egye fene, mondom menjünk be valami mosdóba de egy kutya?! Wáh... Erre hallom hogy valaki oldalt olyan durván kiröhög, hogy szinte fáj. Ráadásul otthagy az a nyomorult kutyatartó, de utálom a kutyákat amúgy is, macska párti vagyok, ezek után főleg, de szóval otthagy. Eszem megáll.
Legalább valaki jól szórakozik, mások halkabban kuncognak, csak ez az egy lány nevet ki rendesen, ő legalább őszinte, ezt vehetjük annak is, így nem haragszom.
-Ez lesz az új becenevem... Szerencsétlen Sebastian, a Drayton elhagyom... - Morgok, széttárt karokkal állva és nézve a nyálat, ami ott csüng rajtam, ritka gusztustalan. Legszívesebben letolnám magamról és kidobnám az első kukába de... félek megbüntet egy zsaru. Bár nem lennék meztelen, erősen fontolgatom.
-Nem... még csak az kellett volna, cincoghatnék ezentúl. Basszus... Komolyan hogy lehet ennyire szar hónapom... Válaszolj! És ne úgy hogy leszar egy galamb, mert nem vicces! - Magyarázok az ég fele, nem mintha hinnék bármi válaszban. Bár a galamboktól most tartok kicsit.
-Basszus, én lesz.rom, én ebben nem maradok... - Tolom le a gatyám, jöhet rosszabb? nem hiszem, fekete alsónadrág van rajtam, fogjuk fel rövidnek míg nem veszek egy másikat. - És most veszek egy nadrágot. - Mondom ahogy látványosan kidobom a mellettünk lévő szemetesbe. Sokan csak lesnek, de ezek után hol érdekel?
-De látom neked páratlan élményt nyújtottam, elárulod kinek a napját ragyogta be páratlan balszerencsés csillagom? - Érdeklődöm meg a nevét, közben szedegetem fel a zacskó tartalmát, gondolom attól hogy a rekeszizma izomlázas lett még felszedi egyszer.

Hát ez, ez nagyon kéééész, levegő után kapkodom, bár egy zsebkendő is elkéne. A csávó közben sajátosan bemutatkozik, a Sebastianon felcsillannak a szemeim. Kuroshitsuji!
- Úh, imádom ezt a nevet! Üdv Szerencsétlen Sebastian én Rohadt Nagy Mázlista Nana vagyok.
Vigyorgok, integetek csak, hozzérni ehhez a sráchoz most nagyon hahahahaha lenne. Pedig szoktam fogdosódni, bemutatkozáskor pl mániám megrázni az emberek kezét. Istenem, ez a gyerek nagyon vicces!
- Miért más kutya is csinálta már neked? Ejjj, akkor elgondolkodhatnál, hogy lehet nem a hónap hibája.
Vigyorgok, egyszerűen képtelen vagyok levakarni, akár egy pillanatra is. Egyébként szegény srác. Hahhaha, haha! Ha Kezd elmúlni a röhögőgörcs, de azért olykor ráz még rajtam egy adagot. Azt hiszem Istenhez beszél... Ó uram add, hogy leszarja valami! Akkora lenne! Felnézek az égre, semmi. Sebastian lenyalása óta most vágok először facsali képet.
- Kár.
Mire visszanézek rá már nincs rajta alsógatya. Megint vihogok.
- Woow, imáim mégis meghallgattattak
Hülyülök, igazából ez eszembe sem jutott, de jól hangzik és a srác lábai sem rosszak, bocs, szőrösek, hahahaha. Nyelek, szóval végignézek rajta, kíváncsi vagyok átütött-e a kutya nyála // ezt döntsd el te XD//
- Én a helyedben megtartanám a régit emlékbe, vagy add nekem.
Visszamegyek a koleszba egy összekutyanyalt férfi pizsamanadrággal, de megnézném Lulu képét!
- Az biztos, ezt sosem felejtem el! Egyébként csak Nana
Leuggolok és szedegetem a cuccom, a kakaót meg a tamponokat én találom meg, nekem is vannak ciki dolgaim, mondjuk én nem szégyellem csak vigyorgok még mindig. A segítséget megköszönöm.

Csak nézek rá vajon gúnyolódik-e rajtam, de úgy fest nem. Az övé érdekes, gondolom becenév.
-Kézcsók Nana. - Morgom, most így nem adnék csak szóban mondom, sóhajtok egyet. Legalább valakinek feldobtam a napját, álljunk pozitívan a dolgokhoz. Komolyan... nah... hát... nem megy.
-Hah nem, nem, eddig a kutyák kíméltek. Egyéb hülye dolgok voltak... - Bár lehet neki tetszene ha elmesélném, de max komfortosabb állapotban tenném meg.
-Köszönöm az együttérzést, ennyire ne légy hívő, hogy sóvárogd az isteni kinyilatkoztatást, oké? - Sandítok rá, de már én is nevetek, jó ha leszart volna egy madár attól én is kiakadtam volna, kínomban így is röhögök, nem kell ehhez égi áldás.
-Hah? - Nézek rá, kicsit aggódva lesek a hátamra, hogy mégis leszart valami, jaj ne már. De aztán mivel semmi, lenézek magamon. - Ó, csak nem azért imádkozol esténként lefekvés előtt hogy valaki a nyílt utcán vetkőzzön előtted? - Vigyorgok rá, durva lenne.
A kutya nyála minimálisan ütött át, azért is vettem le, mert kezdte teljesen felszívni a nadrág és nem akartam megvárni.
-Kukázd ki ha kell, én tuti nem tartom meg, van másik pizsamám. - Aztán arcon csapom magam, még ez is. Pizsama... kész vagyok.
-Örülök csak Nana. Nálam meg maradjunk a csak Sebastiannál jó? - Sóhajtom de mosolygok rá. Jó, be kell valljam, ha lány lennék és ezt látnám én is röhögnék. Mivel férfi vagyok átéreztem volna hogy kínos, így hogy átéltem meg... hagyjuk.
Látom miket pakolgat, de fel sem veszem. Hát jobb hogy tampont használ, minthogy mindent összevérez...
-Nah, megvolt a napi jó cselekedetem is, bearanyoztam a napod, szerintem karikázd be pirossal a naptárban. - Vigyorgok félszegen, szemforgatva, majd sóhajtok. - Na jó, tényleg veszek egy nadrágot... így nem mehetek haza... - Csóválom a fejem, ha jön velem nem köszönök el, ha meg elmegy, akkor sincs semmi, biccentek neki.
A boltban elegánsan mosolygok az eladóra, szerencsére ő nem látta az esetet, de azért feltűnik neki hogy nincs rajtam gatya, mutatja is merre a férfi osztály, hálásan mosolygok rá, aztán ha elfordultam nyögök, hogy basszus már.
Persze divat bolt, bőrnadrágok és farmerek. Azok is szűkek és némelyik elég... na mindegy. Valami kommerszebb feketét próbálok keresni.

Naplót kéne vezetnem! Vagy blogot. De az olyan személytelen, inkább naplót. Kíváncsian nézek rá, ha azok a sztorik is ennyire jók akkor meghallgatnám őket.
- Elmesélhetnéd és akkor talán írnék belőled egy könyvet. Menő címe lenne: Sebastian!
Tényleg nagyon szeretem ezt a nevet, az a démon irtó szexi, főleg a kacaja: kukukuku
Röhögök még mindig, a hasam is belefájdul, még az ima sem marad el.
- Pedig tiszta apáca alkat vagyok!
Megfeledkezem róla, hogy már nem vagyok emo és nem hatszínű a hajam, tök átlagos lettem, kicsivel később leesik, de akkor már mindegy. Azért nem kell imádkoznom, Lulu szokott vetkőzni előttem és mivel fiúkkal nőttem fel megszoktam a meztelen pasikat. Beharapom az ajkamat és lágyabbra veszem amúgy erőteljes, életvidámnak mondott hangom.
- Lebuktam. Egy ilyen show után az ember számít a folytatásra
Magyarázom nevetve, azért a nyílt utcán még Lulu sem vetkőzik nekem és hát ez a Sebastian van annyira jó pasi mint a démon névrokona a Kuroban...látványnak sem utolsó, vetkőzzön csak, én jól járok. Megint hangosan kinevetem, hogy van másik pizsamája, a fejem is megcsóválom és persze adom az úrilányt, aki még sosem túrt kukába.
- Azt hagyd meg a fangirljeidnek
Kacsintok rá, közben szedegetem a dolgaim. Még egyszer nagyot mosolygok rá.
- Vettem Sebastian.
Úgy látom búcsúzik, felállok én is elköszönni. Pirossal épp a nehéz napjaim szoktam bekarikázni, de már úgyis látta a tamponokat.
- Hm...akkor a menstruációmról mindig te jutnál eszembe, gyakran fogod vakarni az orrod
Tartja a mondás, ha emlegetnek viszket az orrod, erre célzok éppen.
- Szerintem neked már édesmindegy, de ahogy gondolod, csao
Végtére is ez egy bokszer //én annak képzelem// tök olyan mint egy strandgatya. Ha bemegy én nem megyek utána, miért tenném, hanem ez a gatya nagyon izgat, főleg Lulu miatt. Annyira érdekelne mit szólna, mert ez tényleg annyira kihagyhatatlan...
Á, biztos soká elvan a válogatással, amíg bent van gyorsan kihalászom, nem vagyok szívbajos, beletúrok. Az a baj, hogy bajosan megy, közben fintorogva söpröm arrébb az egyén szemetet. Remélem nem jön ki, még...egy kicsit még...hoppá beleejtettem a tejet. Fenébe! Most már komolyabban a kuka fenekére nézek.

Sandán pillantok rá, kicsit megemelem a szemöldököm, könyvet belőlem? Ennyire vicces lennék?
-Úgy fest tényleg kedveled a nevem. - Csóválom a fejem mosolyogva.
-Jaj hát nagyon, teljesen, Nana nővér. - Vigyorgok, na jó, hagyjuk már. Annyira apáca amennyire én pap. Kicsit együtt érzőbbnek kéne lennie és nem kiröhögni engem a világból is.
-Lehet szó róla, de nem itt. Akkor számomra nem olyan folytatás lenne amiért megérné. - Vigyorgok rá, szép lány, most hogy megnézem, nagyon csinos.
Jó, a pizsama miatt hagyom hogy kiröhögjön, én is röhögök már kínomban, hogy ilyen nincs.
-Jól van, hagyom hogy összevesszenek rajta. - Kuncogok.
-Hmmm, így se jutottam eszébe még lánynak, fő a változatosság. - Mondom amolyan uhh fejjel, de nevetek.
-Ez kedves, kösz. - Nevetek csak, lehet igaza van és mindegy, de mentem a maradék büszkeségem.
Biccentek, nem áll szándékomban feltartani, meg jó lenne felöltöznöm, ahhoz pedig be kell mennem a boltba.
A boltban nem válogatok nagyon, ismerem a méreteim, gyorsan felkapok ott helyben egy fekete farmert, jó rám, még öv sem kell. Ritka jó, a szára kicsit hosszú, majd felhajtva hordom, jó lesz. Gyorsan fizetek is mosolyogva, levágja a nő a címkét nekem, majd kimegyek sóhajtva. Szórakozottan körbenézek, erre látom hogy elmélyülten kukáz a lány, a szám elé kapom a kezem és odaállok mögé, fölé is hajolok hátulról, de előtte megnézem magamnak a fenekét. Aztán ha ott járok a vállánál vigyorogva szólalok meg.
-Kicsit jobbra és erősen markold meg, jó lesz az, el ne engedd, de a nyállal vigyázz. Csúszik... Meg tudod csinálni! Egy igazi guberálónak nincs lehetetlen! - Vigyorgok, ne már hogy kikukázza! Csak nevetek, kész vagyok. Most rajtam a sor hogy jóízűen kacagjak egyet, közben átkarolom magam, ilyen nincs és mégis van!

Biccentek, nem látta a Kurot, de pasinak nem is ajánlanám, gyanús benne az a szerelmi szál.
- Ez irtó hülyén hangzik. Lehet megérné a poén kedvéért
Megerőszakolnám a papokat, hehe, úgyis el akartam veszteni a szüzességem, akkor már stílusosan kéne egy templomban. De csak mosolygom rajta, lennék vajon ennyire elvetemült? Heh, ez most pikáns beszólás akart lenni? Igaz, én is tettem rá megjegyzést, de nekem szabad, ő vetkőzik. Végülis neki is szabad, nagyon helyes pasi. Hosszú pillantást vetek rá, nem nagyon csináltam még ilyet, tényleg csak haverkodtam a fiúkkal, de viccesnek nagyon vicces. Talán még templomba is jönne velem.
- Ajjaj meg sem merem kérdezni neked milyen folytatás érné meg. Aki így nekivetkőzik egy kis nyáltól nagyon perverz lehet
Ugratom mosolyogva és próbálom elkerülni azt a helyet ott a lába között. Van humora is, a fangirljeit illetően biztosan. Vele kuncogok.
- Biztos unalmas csajaid lehettek eddig, te szegény
Biztos nagy casanova a hajtincse sem áll jól, össze-vissza kunkorodik. Sőt biztos most is van egy pár nő a tarsolyában. Kedves vagyok, igen, el is megy, hát ennyi volt, kár.
Mindegy, úgyis bent lesz egy darabig, addig szétnézek a gatyája után, de fenébe nem találom és még a cuccaim is beejtem. Hoppá, megmerevedek, amikor újra meghallom a hangját. Hátrasandítok, itt van, kiejtem a kezemből a tejet, azt ma nem iszunk.
- Nem vagyok fangirl!
Fordulok hozzá hátra gyorsan.
- Csak gondoltam poén lenne hazaállítani egy nyálas gatyával.
Az kevésbé zavar, ha guberálónak tartana, de az látszik rajtam, hogy nagyon elpirulok, hiába nagy a szám, zavarban vagyok.

-Az apácaságban szerintem semmi poén nincs, ne szívasd meg magad. - Szalad össze a szemöldököm, jaj. Amúgy is kár lenne egy ilyen csinos lányért.
Látom hogy a szavaimra hosszan végignéz rajtam, bujkáló mosollyal jelzem, hogy nyugodtan nézzen meg, nem zavar.
Aztán csak felkacagok.
-Jah, elég perverz vagyok, de a csajok eddig nem panaszkodtak, sőt... Szóval tesztelj le bátran... - Vigyorgok rá, beletúrok a hajamba, te jó ég. Rég égtem ekkorát de azért összakaparok valamit a becsületemből és férfias mivoltomból. Főleg mert ez a lány tetszetős és vicces.
-Nem mind, voltak akik igazán érdekesek voltak. - Jegyzem meg elgondolkodva és mosolyogva, igazából ha venném a fáradtságot igazán megismerni őket, bizonyára rögtön mondanám hogy sok érdekes barátnőm is volt. Már amennyire lehet őket annak nevezni ha csak pár hétig, esetleg pár hónapig voltak velem.
Veszek egy nadrágot, újra egésznek érzem magam, de mikor meglátom hogy guberál hát muszáj visszamennem hozzá.
-Szerintem sem. Te már annál jóval több vagy... - Kacagok fel. - Teh.. mielőtt az összes cuccod kidobod, ezt add ide. - Veszem el a zacskót ha hagyja, mert láttam valamit már így is kidobott.
Mondjuk ha megfordult és köztem és a kuka között maradt akkor elég közel van és a széles vigyorommal találja szemben magát. És ez a vigyor csak szélesebb lesz hogy elpirul.
-Nos.. ez esetben... - Hajolok el mellette direkt elég közel, hogy a hajam megcsiklandozza az arcát, majd mivel az én kezem hosszabb, könnyebben kihalászom a nadrágot neki és odaadom. - Parancsolj, igazi Sebastian a la Drayton, ha kimosod még használható is, nem olyan régen vettem... - Somolygok rá vidoran.
-Mondd... ha már ekkora rajongóm vagy nem iszol meg velem valamit? Sosem árt ha az ember tisztában van azzal kik az igazi hű rajongói akik még a nadrágját is hazavinnék bármily nyálas is. - Piszkálom, de a meghívás komoly. Most már meg akarom ismerni, annyira lökött, lányban nem is tudom ismertem-e ennyire hebrencset. Na meg csinosat.
Ha igent mond még a karom is felajánlom neki és hozom a zacskóját is, a nadrágot ellenben neki adom, hát nem fosztom meg az ereklyéjétől.

Pedig afelé haladok - persze ezt nem kötöm az orrára.
- Legyen már fantáziád ember, ha motorra ülnék az már poén lenne. Motoros nővér.
Heccelem továbbra is, mondják, hogy túl élénk a fantáziám, de mekkora röhej már maga az a tény, hogy apáca. Ott az apáca show meg minden. Ez a pasi most flörtöl velem? Ahhoz képest, hogy lenyalta egy kutya nagyon merész! Tényleg bejött az új külső, ez beszarás! A letesztelnit vajon hogy érti?
- A bátorságommal sosem voltak gondok és ha már a kutyák is ennyire rád vannak gerjedve nem lehetsz rossz
Pofám az van, de kérődznék neki az biztos. Vajon Lulu mit szólna? El kell mesélnem neki, hogy egy kutyanyálszopott srác akart felszedni! Akar, még nem mondtam neki nemet, de úgyis elmegy, nem?
- Képzelem, mennyi volt, száz?
Casanova személyesen. Pedig a Sebastian jobban illik hozzá. Guberálok, de a kis flört után még nagyobb zavarba jövök, hogy aztán meg a szemétben talál meg. Jóval több? Most már menthetetlenül rákvörös vagyok és a zacskómat is kapkodva adom oda neki.
- Kösz...és a túlértékelésem is
Igazából perszehogy nem vagyok sikoltozós hülye p*a! Megáll bennem még a szar is, ahogy közelebb hajol, atyaég most már nagyon égek. Még a szemem is elkerekedik és az ajkaim is behúzom, ahogy szinte hökkent o.o fejjel meredek rá. Egy Sebastian mosolyog rám Kuros vigyorral. A szívem majd kiugrik, Lulu ha ezt látná!
- Hehe...
Kicsit nekimegyek háttal a kukának, majdnem beleesem, Lulu kiakadna, ha egy férfi nyálas gatyájával állítanék haza...azt hinné, hogy a kutyanyálra... Ki tudja mit hinne. Óvatosan az ujjam közé csíptetem a gatyát. Meghív? Hú hát, végülis kezet kéne mosnom...
- Menjünk, ha már ilyen kedvesen meghálálod a lelkesedésem kiterítem száradni jó?
Teszem rá a nadrágját a karjára, ha már karolna. Rámosolygom igazán aranyosan és tökre örülök ennek a napnak, bár nem vagyok kifejezetten randi ruhában, üsse kavics!

-Fantáziám van, de se szex, se pia és hallgathatod az emberek nyafogását. Áldassék az úr! - Nézek fel az égre, hogy ne szívd merre öreg. Azért még küldhet egy kósza madarat felém.
-Na igen, mindenkinek én kellek. - Ha belegondolok... Kilian is majdnem felszedett, kapós lettem. Bár nem így óhajtok kapós lenni, főleg nem kutyák tekintetében. De azért somolygok a lányra, kétlem hogy leállna velem komolyabban flörtölni, főleg hogy egy szál alsóban beszélgetek vele. Azaz nem egy szál alsó van rajtam póló is kérem alássan.
-Nem tom'. Nem számolom, nem a mennyiség a lényeg. - A minőség! Én válogatós vagyok, bár sokszor nem látszik.
Aztán mikor a szemétben lelek rá már végtelen jó a kedvem.
-Áh, dehogy értékellek túl, igazából nem tudom mi van a fangirlön túl... - Vigyorgok rá a zacskóval a kezemben, jobb is hogy nálam van, még a végén vérszegénységtől elejti.
Közel vagyok, vigyorgok, ő meg hehézik nekem, lehunyom a szemem és kuncogok, nagyon bájos. Komolyan, egyre jobban tetszik, pedig teljesen lökött. Vagy ezért? Nem is tudom.
-Ejj ejj, óvatosan, ne dobd ki magad... - Fogom meg a derekát óvatosan, kivételesen tényleg csak azért el ne essen.
Aztán kihalászom neki, csóválom a fejem hogy elveszi.
-Ahogy akarod, a tied szépséges Nana! - Kuncogok, halkan sóhajtok, hogy nem szabadulok ettől a pizsamától de ha nyerek vele egy kedves csajt lehet nekem is meg kéne tartani kabalából... bár nem, nem vagyok kabalás, elég a lány száma majd. A karom nem fogadta el, hát annyi baj legyen, akkor csak haladok mellette somolyogva.
Van is itt elég hamar egy kávézó, nyitom neki az ajtót, hogy menjen csak be.
-Mossunk kezet és utána leülünk. - Ajánlom, szerintem ránk fér. A kedves pincérlánytól kérek egy szatyrot, ad, így beleteszem a nadrágot, majd elmegyek megmosni a karom és a kezeim.
Kinn aztán megvárom vagy ha előbb végzett csatlakozom, hogy nézzünk üőlhelyet.
Van pincér így keresek egy csendesebb sarkot és ott kihúzom neki az egyik széket.
-Parancsolj! - Mosolygok rá, majd ha leült leülök vele szemben, a mellettünk lévő belső székre ráteszem a zacskókat.
-Mit kérsz? - Én majd egy zöld teát kérek a hölgytől aki jön felvenni a rendelést és Nanának meg kérem amit mond.
-Amúgy tényleg írsz regényeket vagy csak a poén kedvéért mondtad? - Kérdezem tőle, egész író alkatnak tűnik, miért ne?

- A szexet meg lehet oldani, ott a sok pap. Akikről mindenki tudja, hogy részegesek
Vigyorgok rá.
- A sört is mindig szerzetesekkel reklámozzák, biztos nem véletlen.
Gondolom én. A srác vicces, tényleg valami casanova fajta, így még nem találkoztam olyannal, akinek értelme is lett volna, vagy én voltam kék, talán zöld, fura színű, vagy pónis.
- Képzelem, vajon mi a titkod?
Firtatom szemtelen bájjal, tudatosan nézek kicsit kihívóan. Bakker remélem nem vagyok ettől kurva! Nem vagyok messze a fogalomtól, mert sarkon állok és kukázok, meg elmegyek egy félmeztelen adonisszal. Ami megintcsak nem túlzás. Hosszú haja van és animeneve, ha néma lenne is tetszene. Nem számolja? Eszem megáll!
Elég bizarr helyzetben talál rám, már csak egy banánhéj kéne a számba. Majdnem felmászom előle a kukára, ahogy közelebb jön merthát... a helyzet hozza. Igyekszem nem beleesni.
- Fogalmam sincs mi a van a fangirlön túl
Heherészem, én csak amolyan szerény fanja voltam mindennek. Lulu ezt lehet cáfolná, de ő nem ért a lányokhoz. Úristen ez megfog! A derekamnál mégpedig, leütöm a fejem. Bármilyen pofát vágok az gáz, tuti! Hagyom, hogy odébb toljon vagy mi van és utólag nevetek a viccen, mintha szőke lennék és nem fognám fel.
- Na igen, ennyire nem érzem szemétnek magam.
Szegény gyerekre aztán a nadrágját borítom a karom helyet, szépséges? Na ilyet se sűrűn mondtak még nekem, a srác tényleg fel akar szedni! Úúú semmi nincs nálam ami egy randin jól jön, pl dezodor. Azon izgulok mennyire bűzlök, főleg a szemét miatt, amikor bemegyünk.
- Egyébként kösz azt a jelzőt...hogy szépséges.
Mosolygom rá, aztán el is tűnök kezetmosni. Kicsit vizesen térek vissza. Nem annyira mint egy ázott majom, de azért vizesebben mint bementem. Nem volt más na! Leülünk, rohadtul izgulok és hát...nézek valami itallap szerűt. A srác teázik, nekem sem kéne valami túl furát rendelnem.
- Üdítő, narancsos.
Ebben nem látok semmi furát.
- Mégsem, inkább limonádé!
Kiáltok a nő után, basszus! Zavartan ülök vissza, mert kicsit felpattantam, hogy hatásosabban kiáltsak utána.
- Szeretem a citromot. Regény? Még nem próbáltam, de miattad lehet elgondolkodom egyen. Már ha mesélsz a fura dolgaidról
Pislogok rá szépen.
- De egyébként inkább rajzolok
Teszem hozzá, abban jó vagyok, de az írásban nem hinném.
- Te meg valami zenészfélének nézel ki, vagy modellnek
Találgatok menő és helyes. Írnom kell egy naplót!

-És pedofilok, öreg lennél nekik... - Vigyorgok kíméletlen.
-Nekik csak a mise bor van, de a sört mióta szerzetesekkel reklámozzák? - Nem nézek tévét, lehet már így van, de nekem hirtelen nem ugrik be ilyesmi. Mondjuk mosolygok, mindegy is nekem, nem kioktatom.
-Az hogy ellenállhatatlan vagyok. - Jelentem ki szerénytelenül és charme-os mosollyal.
Aztán vsárolok és látom mit csinál, ohoh.
-Megsúgom! - Hajolok közel a füléhez és belesúgom: "Nana". Aztán visszahajolok és vigyorgok rá fesztelenül, irtó szórakoztató a zavara.
De csak hozzáérek, a zavara csak nő ettől, az ajkamba harapok, nagyon elbűvölő.
-Nem, nem voltál, csak őszinte. - Kuncogok, a nevetésére értem és a szavaira, de így is gondolom.
Kicsit meglepetten nézek rá, hogy megköszöni a bókot.
-Igazán nincs mit, hát valóban elragadó a mosolyod. - Mosolygok rá, de mondom menjünk el tisztálkodni kicsit.
Látom aztán hogy nagyon megmosakodott, aranyos. Kérek magamnak zöld teát, neki narancslevet.
-Ihatsz mindkettőt is. - Somolygok rá hogy így felpattant és változtatott, szórakozott típus lehet.
-Értem. Én is. - Vigyorgok, majd kérdezek és hallgatom figyelmesen mit mond.
-Szeretnéd látom! De nem tudom mennyire vagyok fura. Inkább csak mostanság kicsit peches. Nagyon peches. - Szalad össze a szemöldököm, de mosolygok aztán. - De mindig kárpótolva leszek, ahogy ma is. - Dobok be egy csábosabb mosolyt.
-Tényleg? Na és miket? - Ahh, rajzol, úgy szeretem és irigylem azokat akik tudnak. Zin is olyan ügyes... Jó volt gyönyörködni a rajzaiban.
-Óóóóó! - Kacagok fel, a zenész még oké, de a modell! - Nem, nem vagyok modell, de kössz. Gitározni tudok, de nem abból élek meg. Tolmács vagyok. Parce qu'il doit être partagée avec les Français que vous êtes belle... - Vigyorgok rá, ebből talán ha két szót ismer meg, de elég az utolsó. - A francia is anyanyelvem. - Mosolygok.

Ezen nevetek.
- Sokan nem hiszik el a tizennyolcat rólam, lenne esélyem
Húzom, pappal kéne ismerkedni, Sebastian nem atya véletlenül? Sajnos érzem én a szagán, hogy Casanova, túl jó az illata.
- Tényleg, ott a bor is. Youtube, sör, pap reklámok. Meg Tibi atya, róla sem hallottál még?
Széles körben elterjedt, hogy a papok iszákosak, de lehet a fiú egy animéből jött, vagy egy másik korból. Egyiket sem hiszem el, nem vagyok idióta, de izgalmas csillogás lesz ettől a szemeimben. Azért magyarázom neki, hogy ha beírja a youtubeba, akkor tuti kijön valamilyen reklám. Azon, hogy ellenállhatatlan csak kacagok, nem mondok rá semmit. Ha úgyis tudja minek biztatni?
A kukánál aztán a fülembe súgja a nevemet, a fangirlön túl hát haha! Ez irtó zavarba ejtő mert ahogy súgja az nagyon...Feláll a karomon a szőr, csupa libabőr leszek és mivel tornacuccban vagyok látszik is.
- Csak szeretnéd
Mondom, de félénkebben.
- Bocs, mindig őszinte vagyok. Ez az egyik nagy hibám.
Vallom meg pirosodva, nem nagyon akarom fogdosni így szemetes kézzel, különben is azon izgulok, hogy bűzlök, de azért a kacér pillantás nem marad el és szívesen visszajátszatnám vele a derékátfogós jelenetet és a sugdosósat. Az egészen durva volt...azt...csinálhatná még és rövid úton eláznék.
- Igen? Kösz... a tied is.
Pislogok rá oldalt és őszintén mondok valamit, megint. A mosakodás után még az italomról sem tudok épkézláb döntést hozni. Végül változtatok.
- Nem, mindig narancslevezem, ideje változtatni.
Ez a nagy változások napja! Büdösen, piszkosan, ismeretlen jó pasikkal randizni! Szóval peches, érdeklődve nézek rá.
- Hm...haha, nyugtával dicsérd a napot
Kacsintok rá, meglátjuk velem áldja-e a sors, vagy veri.
- Nagyjából...mindenféléket. Arcképeket is.
Jut eszembe csak mert most az arcát nézem. Tolmács? Ez meglep, ahogy a francia is, mi ő egy álompasi? És miért pont most vagyok vizes és büdös? Koszos már nem, büdös se talán mert használtam szappant.
- Wooow, félig francia vagy?
Mosolygok, nemtom mennyire csábos, majd ő eldönti.

-Miii, érett huszonkettő is vagy! - Mérem végig, nem tudom hány éves, de én ennyinek nézem. Somolygok is.
-Tibi atya? Nem. - Csóválom a fejem, nem tudom kiről/miről beszél.
Aztán találom zavarba ejtően mélyen a kukában, muszáj a fülébe sugdosnom.
-Szeretném bizony... - Mondom kaján vigyorral, halkan és gonoszan kissé. Gonoszan, mert rajta vigyorgok és a zavarán.
-Szerintem meg az egyik nagy erényed! - Kuncogok. - Velem legyél is őszinte, szívességet teszel! - Vigyorgok, nem hazudok. Phoenixben is azt szeretem hogy ami a szívén a száján, bár néha azért.. hah. De mégis, jobb szeretem ezt mintha kétszínűsködnének és hazudoznának nekem.
Látom hogy zavarba hozom, élvezem a helyzetet, szeretek csinos lányokat elpirítani és zavarba hozni.
Mosolygok melegebben rá, hogy az én mosoly is elragadó, nagyon bájos hogy ilyen beszeppent. Nem szoktak neki bókolni, vagy mi? Fura lenne, nagyon szép lány.
-Értem. Na és miért? Nem vált be? - Kérdezem mosolyogva.
Kuncogok, ó, napnyugta, szívesen tölteném vele az estét, szó se róla. Lehet van pasija, azért mondja? Szomorú lenne, bár ismerkedni attól még jól esik.
-Igen? Portrékat? És mivel dolgozol? Szénnel, grafittal? Akvarell? Vagy tollal? - Az is sokat elmond a másikról, mivel dolgozik, látszik érdekel a téma, mosolyogva hajolok leheletnyit közelebb.
Kuncogok, nekem csábos a mosolya.
-Nem, brit vagyok. - Mosolygok. - Csak Franciaországban nevelkedtem gyerekként. De jobb lenne ha félig az lennék, akkor tudnék kivel beszélgetni fesztelen franciául. - Mosolygok tovább, kicsit lesütöm a szemem, de felnézek hogy hozzák az italokat, megköszönöm a teám, Nana pedig megkapja a limonádét, sok citrommal benne és citromkarikával. Jó hely, szimpatikus a "tálalás".
-Nah, ebben van citrom, remélem kedvedre van! - Kuncogok. - Csak be ne savanyodj, nem vagyok elég édes úgy hiszem! - Kacagok halkan, viccelődöm.
-Szóval rajzolsz. Mit csinálsz még, mi érdekel? - Kérdezem meg, ujjammal körözök a csészém peremén, még forró, nem iszom bele.

Huszonkettő, öregít, ej! Játékosan meglóbálom a coffom
- Érett tizenkilenc, ne öregíts! És ha már megpróbálod akkor hadd tippeljek, hogy te éretlen huszonhárom
Szűkítem össze a szemeim kritikusan és próbálom belőni a srácot kor szempontjából.
- Az egy pap, aki alkoholista képeket oszt meg az interneten, reklámozza az iszákos fajtáját
Vigyorgom, mondom én, hogy az atyák vedelnek.
- Az ember mindig álmodozik
Nézek rá elnéző mosollyal, de tetszik, hogy ilyen gonoszan néz és a pír is fickándozik még a pofám mindkét oldalán.
- Nem tudnék másmilyen lenni, még veled sem
Mert bejön a srác és ha őszinte vagyok lehet elriasztom, de akkor így járt. A bók kicsit kicsinál, de próbálok visszatérni az életbe, aminek az lesz a következménye, hogy vizesebben andalgom elő mint normális lenne és azt sem tudom eldönteni mit igyak.
-A narancslé mindig beválik, ezért biztonságos. De ha valami újat próbálok ki az sokkal izgalmasabb
Bámulom egy kicsit a száját, mert olyan szép, aztán gyorsan felpillantok rá, mármint a szemébe és úgy mosolyodom el lazábban. Meg kellene nyugodnom, egyszer az életben én is randizhatok jó pasival! A srác otthon van a rajzolásban, nagyon úgy tűnik. Közelebb hajolok én is, bágyadt pír még mindig mászkál az arcomon tőle.
- Te is festettél? Egyébként nem csak, néztem az arcod, ami megérne egyet, de biztos tudod, különben bármit tényleg, tájképet, absztrakt dolgokat, fantasy témájúakat, animéseket is, változatos vagyok. A tollat nem szeretem, de a színeket nagyon, bár az sem mindegy, van ami jobban néz ki fekete fehérben. Grafitot, ahhoz néha színest, szénhez csak feketét és akrilt és akvarellt.
Mesélem, így közelebb hozzá bizsereg a karom. A briten felnevetek
- Igazi angol úriember? Nah, olyat sem láttam még itt Amerikában! Ohh hát biztos vannak itt francia emberek, akikkel lehet, adj fel hirdetést. Francia férfiakat keress
Úgy tűnik ez bántja én meg heherészek utána mert rájövök miért javaslok neki férfiakat. Francia macákkal ne franciázzon már ha velem randizik! Mert ki tudja lesz-e folytatás. Á fene, hülye vagyok! Mindegy, talán nem vette észre, majd szidom neki kicsit a francia nőket, azok nagyon divatbuzik.
Extra citromos az italom, azonnal rá is vetődöm és zavaromban legalább tudom rágcsálni a szívószálat.
- Kösz, irtó finom! Esetleg megkóstolod?
Hirtelen ötlet, de nálam az akad bőven, elétolom a poharat.
- Sajnos ki kell ábrándítsalak, főleg ha tettek a teádba cukrot
Pislantok hosszabban és beleszívok a szívószálba, tényleg nagyon finom.
- Tetkószalonban dolgozom meg egyetemre járok, sok minden érdekel, néha azt gondolom túl sok minden. Például a sorozatok, de a mozi és a színház is, a jó regények és a sport, de abból is több minden. Téged ezek érdekelnek vagy más dolgok?
Engem is érdekel a srác, még ha nem is vagyok valami kreatív és csak visszakérdezek. Aranyos, fiúk nem szoktak érdeklődni.

-Csak? - Látszik most meglepett, de rögtön helyesbítek félre ne értse. - A legszebb kor egy hölgynél! - Vigyorgok rá, hú, most arcon csapott hogy öregszem. - Lélekben mindig annyi maradok! - Kacsintok rá, annál már több vagyok, de nem is fontos.
-Komoly? - Pislogok rá, majd elfojtva vigyorgok, durva világot élünk. Érdekelne a pápa lájkolja-e.
-Az ember már csak ilyen gyarló... - Vigyorgok, hát nehéz lenne nem vigyorogni ha ennyire zavarba tudtam hozni!
-Ennek örülök! - Mosolygok, nekem ez jó hír, ezzel pont nem fog elriasztani.
-Hmmm. Örök klasszikus. Keverned kéne, akkor lenne benne narancslé, de mindig lenne valami új ízvilág is vele! - Kuncogok. Hirtelen eszembe jut a vodka narancs, de neeem, én igazából valami kevert gyümölcslére akartam érteni.
De kiderül rajzol, mennyi rajzolós van erre! Egyre jobb döntésnek érzem Los Angelest. Lehet ez tényleg az angyalok városa, pont velem szemben van egy, imádom ahogy csicsereg.
Kuncogok, jól hallom? Lerajzolna? De bájos!
-Lerajzolhatsz, nem rajzoltak még le... vagy nem mutatták! - Kuncogok. - Milyen sok mindent rajzolsz... Majd mutathatnál, nagyon szívesen megnézném! Mondjuk az akrill festményeid, meg az akvarellt! Bár a grafitot is szeretem... - Nevetek, beletúrok a hajamba, mindig beégetem magam ezzel, de ha egyszer olyan jó gyönyörködni más műveiben? - Én sajnos nem tudok, nagyon nem megy. Sosem tudtam megtanulni... - Mondom és átsiklik a sóvárgó szomorúság a mosolyom fátyolos álarcán.
-Hát most látsz egyet! - Vigyorgok, udvariasnak udvarias vagyok.
-Hátöhm... nem feltétlen férfiakat keresnék, kissé félreérthető! - Kacagok fel, ugyan már. - Vannak erre franciák de velük csak munka kapcsán beszélek, az nem olyan. Bár van egy ismerősöm, ő szépen beszél franciául, csak nem akarom fárasztani ezzel a hóbortommal. Ő amerikai. - Mosolygok, nem tudom Phoenix mit szólna, ha azt kérném franciául társalogjon velem néha...
Mosolygok hogy ráveti magát a limonádéra, szomjas lehetett. Pedig eredetileg én voltam nem? Mókás lány. Elém tolja, miért ne, iszok belőle egy kortyot a szívószálon át, de végig szemezek vele. Kicsit összehúzza a szám a citrom, kuncogok.
-Ez tényleg jó citromos! - Vigyorgok, remélem ízlik neki tényleg.
-Remélem nem... - Bámulok bele a teámba, úgy nem iszom meg. Aztán csak nevetek. - De miért, magamba nem vagyok elég édes neked? - Csábos mosoly, elmaradhatatlan.
-Tetkószalonban? - Nézek végig rajta megint, nem direkt csak... ő annyira csinos meg... szóval nem olyan mint a tetkós lányok. Bár ha ennyire szeret rajzolni miért ne? - Legalább sokat rajzolhatsz és maradandót alkotsz. Jó munka! - Vigyorodom el végül, végül is tök jó. - Mit sportolsz? - Kérdezem meg mosolyogva.
-Engem is ezek, bár sorozatokat ritkán nézek. A többsége túl hosszú és beleunok. Divat a 10-20 évad, de én max kettőt bírok el. - Mosolygok hogy hát igen... nem az én műfajom. - És színházon belül milyen darabok érdekelnek? - Engem tényleg érdekel a másik, remélem nem zavarja hogy ennyit kérdezek, de kicsit befogom mert belekortyolok a teába.

Hát ezen kínomban felnevetek.
- Hé nem tizenötöt mondtam.
Kész. Ő se lehet sokkal több.
- Ezt már nem csinálod vissza, szóval te mennyi vagy? Szexi negyvenes rengeteg botoxkezeléssel?
Firtatom szurkálva, nagyon vicces a srác, irtó jókat röhögök a közelében. Túl jó pasi, valami biztos nem stimmel vele. Talán beszélnem kéne Luluval, ő mégiscsak fiú, mert én lehet soha nem jönnék rá mi ebben a csapda. Aztán beugrik, hogy valószínűleg olyan típus mint Miroku az Inuyashából én meg pont az a Sango szerű, legalábbis Kagomét utálom és máris világosabbá válik a helyzet. Köztünk már csak az a különbség, hogy én nem ütném le, ha megfogná a fenekem. Gyarló, sóhajtok nevetve, ráhagyom, úgyis ég a képem. Inkább menjünk be hagy csináljak rendesen hülyét magamból. Legalábbis a fürdést eltúlzom, a rendelést még éppen nem. Keverni, egy randin? Felnevetek, megint túl őszinte vagyok.
- Akkor lehet többet ülnék a wcn mint veled szemben egy széken.
Kérlek Sebastian most ne képzeld el a fosó Nanát, kérlek...
- Bár lehet csak vad a fantáziám és összeillene, de hidd el így jobb.
Szeretem a citromot. És igen, pont arra célzok, hogy meg kellene örökíteni az arcát és a mosolyát.
- Jó lenne, úgyis modellnek néztelek
Emlékeztetem. Aztán biccentek, miért ne nézhetné meg a rajzaimat? Majd felviszem a koliba. Mondjuk lehet fura lesz neki, hogy egy fiú barátommal lakom, de majd elmagyarázom a helyzetet és Lulu jó fej, még az is lehet hármasban is lehetne programot csinálni. Vagy...inkább elhívom a műterembe, ott is van kiállítva néhány rajzom.
- Megmutatom. Hát bocs, de szerintem ez tehetség kérdése. Neked gondolom a nyelvérzéked jobb.
Mindenki másban jó, erre akarok kilyukadni. Angol úriember, mosolyogva rázom a fejem.
- De szerencsére a humorodon nem venni észre.
Biccentek, tudtam én hogy akadnak francicák erre, na ha neki meg az kell tessék... Amíg iszik a citromomból és engem bámul én is ezt teszem, egész kacér tudok lenni, legalábbis amikor a tükörben gyakoroltam ment.
- Szerintem nagyon finom, hát...
Úgy teszek mintha elgondolkodnék magában elég édes-e, aztán röviden biccentek, hogy de... és csak kacagok,ahogy végignéz rajtam.
- Néhány héttel ezelőtt még zöld volt a hajam, te már a szerencsés dizajn váltást láthatod.
Gondolom azért néz így mert nem nézi ki belőlem a szalont. Mondjuk igazi tetkóm és piercingjeim sosem voltak.
- Kösz a tied sem rossz, nem túl nyugis?
Mert ha tolmács, bár ki tudja lehet a nagykövetségen van. Kérdezget, de aranyos!
- Görkori és deszka, kosárlabdázni is szoktam, nyáron röplabda, mostanában ez a futás dolog.
Sorolom
- Te is elég sportosnak látszol
Itt az ideje, hogy én nézzek végig rajta, uh, az ajkamat is beharapom. Őt is ezek?
- Mármint ezek közül minden?
Kérdem elkerekedő szemekkel.
- Például a musicalek, a zenés darabok, inkább az újabbak, mondjuk a Macskák, azt nagyon szeretem.
Jut eszembe egy, bár az lányos, nem hiszem, hogy ismeri, de ki tudja.

-De olyan... öhm... hozzám közelibbnek tűntél na! - Nevetek én is, nem baj az, csak fura.
Felkacagok, szép is lenne. Bírnám ha negyven éves koromban is így néznék ki... Phoenix megölne, ahahah. Khm.
-Nem, nem, csak huszonhét vagyok. - Mosolygok, tuti jön a nem hiszem el rész.
(XDDDD Inu Yasha for ever xD)
-Ugyan, hát most mi bajod lesz ha összekevered a narancslét meg az őszibarackot! - Kacagok fel. Szerencséje van, nem képzeltem el. Még.
-Jól van csak fokozni akartam az élvezeteket neked! - Kuncogok.
-Oh, tényleg. - Mosolygok. - Velem jól jársz, tudok három órán át is mozdulatlan lenni. - Mosolygok szélesen, hát nem unatkoznék az biztos. Amíg rajzol nyíltan nézhetem őt, nekem is megérné.
Biccent hogy megnézhetem, szélesebb lesz a mosolyom. Érdekelne milyen a stílusa!
-Hát... nem tudom megítélni. Én nem tanultam nyelveket. - Meg amúgy sem, az hogy a saját nyelveim nyelvtanát tanulom nem ugyan olyan.
-Még... sajnos néha előjön. - Vigyorgok, tudok cinikus lenni.
Megkóstolom a limonádét, szemez velem, bájos. Az egész lány az pedig közben meg olyan kis.. szórakozott.
Kacagok hogy biccent elég édes vagyok, elmehetek édesítőszernek akkor, éljen!
-Zöld volt a hajad? - Vigyorgok rá, látszik a fejemen és ahogy beharapom az ajkam hogy elképzelem. Az se lehetett rossz... - De tény, így nagyon szép vagy! - Mosolygok fogvillantósan, hát mit tagadjuk.
-Néha, bár mikor oktatok az jó, sokat szoktunk nevetni, meg tolmácsolni is szeretek. - Mosolygok, de alapjáraton nekem nyugalmas munkám van ez tény.
-Neeeee! - Nézek rá, mi ez? Ki ez a lány? Hol volt eddig? Egy kutya nyálas pofája kellett hogy találkozzunk, ó uram! - A röplabdán és a görkorcsolyán kívül én is ezeket sportolom! De a futás a fő, mindig eljárok! Azaz, most tartok egy kis szünetet, most nem lehet, de ahogy jobban leszek megint megyek! - Mondom vidoran.
-Kösz! - Kuncogok, ezt se szokták rám mondani, milyen vékony fiúkkal van ő tele... Én nagyon szálkás vagyok. De örülök ha őt ez nem zavarja. Végignéz rajtam, hmmm, azt hiszem nem zavarja, bujább a vigyorom a tekintetére.
-Aha! - Bólintok rá, igen mind.
-Áh a macskák az jó! Én a Rebeccát is szeretem meg az Elizabethet. - Mosolygok, kevés musicalt nézek inkább operetteket láttam, de ez nem akadály. - Szeretem az élő zene varázsát. - Magyarázom, hogy fiú létemre hogy hogy értek ehhez.
-De ha gondolod, és van kedved, következő randira mehetünk színházba is! Érted megyek, hazaviszlek, naa? - Vigyorgok, nem igen van kivel elmennem és ha ő szereti az kellemes lenne. - Előtte meg vacsoráznánk! - Teszem hozzá még gyorsan, akkor többet tudunk beszélgetni és többet gyönyörködhetek a kiöltözött Nanában. Hú milyen gyönyörű lehet, ahh, látni kéne. Remélem igen mond.

Remélem emiatt nem érez túl messzinek magától. Jön az a rész, hogy ő mennyi és hm...hát nem nézném ki belőle. De talán éppen egy komoly férfire van szükségem. Ha 27 akkor ő már nem kisfiú.
- Nagyszerű!
Mondok csak ennyit és mosolygok rá. Megint valami, amiről kussolnom kéne, pl hogy a citrom és a narancs hogy jönnének ki egymással a gyomromban.
- A citromot - javítom ki szórakozottan, citromos limonádét iszom. Fokozni az élvezeteket, kacagva harapok az ajkamra.
- Jó úton haladsz.
Jut eszembe, hogy már vetkőzött is nekem. A festés kerül szóba, nem kéne elképzelnem, hogy egy szál semmiben pózol, túlságosan remegne a kezem, durva egy kép lenne. Meg is bámulom az asztalterítőt, nem kéne ezeket a gyanúsan csillogó szemeket neki mutogatnom.
(Találtam egy ilyet, ez te vagy Razz

http://1.bp.blogspot.com/-uoRNw0En3Qc/TZ9CiCU7nbI/AAAAAAAATiY/ef9lBwcM74I/s1600/_MG_1895.JPG
- Durva vagy, de kinézem belőled, hogy kibírsz három órát.
Talán mert 27 éves, nem tudom.
- Szerencsés vagy
Én próbálkoztam nyelvtanulással, de mondjuk úgy, hogy másban rejlik a tehetségem. Figyelem, ahogy kortyolja a nedűmet és a humorára gondolok. Játékosan összevonom a szemöldököm, mintha kisgyerek lenne én meg dorgálnám.
- Ejnye, de végülis kíváncsian várom, én eddig csak bunkó amcsikkal voltam körülvéve.
Bólogatok a zöld hajra, volt az mindenféle színű.
- Aham, de a kéket jobb szerettem. Neked mindig ilyen hosszú volt? Vagy van valami oka, hogy növeszted?
Imádom a hosszúhajú pasikat, az már egy jó ok. De erről kussolok egyelőre, néhány másodperc múlva úgyis azzal leszek elfoglalva, hogy pironkodva kacagjak a bókon. Még a tenyeremet is az arcomra teszem, hogy megnézzem mennyire meleg és tényleg az.
- Kösz szépen.
Szóval oktat is, francia nyelvtanár, hát cseszettül szexis. Bólogatok, biztos sok csaj jár hozzá, a fangirlök...
- Sok diákod van?
A Neee-jén kicsit megijedek, hogy rosszat mondtam, de ez lehet az a bizonyos pozitív neee.
- Hát görkorival nem is tudlak elképzelni, bár egyszer rád adnám, hogy kipróbáld.
Szólom el magam, vicces lenne nagyon. A röpi se valami fiús, bólintok. Elmehetnénk kosarazni, huh megint ég az arcom. Hogy fut ő is azon meglepődöm, de most inkább más köti le a figyelmem és hirtelen komoly leszek, talán most először.
- Mi a baj?
A musiceleken is meglepődöm, de aztán hozzáteszi, hogy a zenét szereti, nos az sem hátrány.
Hahh anyám, ma valami különleges bolygóállás lehet, hogy találkoztam ezzel a fiúval. Vacsora, színház! Még a végén mondjuk húsznak fogom érezni magam. Ha ezt megírta a horoszkópom elkezdek hinni benne.
- Jó lenne, menjünk.
Mondok igent gyorsabban mint szeretném és húúúú felvennék valami színházas göncöt. Fenébe! Olyanom egyáltalán nincs, tényleg kerítenem kéne valami nő nemű ismerőst mert ez már nem állapot.
- Amúgy koliban lakom.
Jegyzem meg csak úgy mellesleg. Azt elfelejtem mondani, hogy egy srác a szobatársam.

A reakciója meglep a koromat illetően, ki is ül egy értetlen nézés az arcomra, de aztán nevetek.
-Remek! - Ha örül és nem riasztja, sőőőt, elhiszi, nekem csak jó! Kellemesen meglepett ezzel.
-Persze, persze, de narancsot akartál! - Figyelek, ha most nem is látszik, még ujjammal is a tényre mutatok. - Igyekszem, igyekszem. - Hát tudnám én jobban is fokozni a dolgokat de mindent szép sorjában.
(Tudom, van még két ilyen akt rólam XD Majd elküldöm XD)
Gyanúsan az asztalterítőt nézi, de a mosolya huncut. Talán nem csak az arcom vállalná? Mást is?
-Aktot szeretnél? - Nekem is ez jut eszembe, de mivel nem vagyok szégyellős azt is bevállalnám. De most még csak vigyorgok rá számítóan és gonoszan kissé. Pedig a kérdésben nincs semmi, egy festőhöz intézem elvégre.
-Tapasztalat. - Mosolygok, emlékszem, mikor Henry beteg volt és az ölembe vagy rajtam aludt el, ez volt a max amit mozdulatlan kibírtam hogy tudjon aludni.
-Lehet. Nem tudom. - Mosolygok, valahol teher is hogy franciául tudok, apáék mindig sokkal nagyobb elvárással voltak felém.
Kuncogok hogy dorgálóan néz, rettentő bájos!
-Bunkó az nem vagyok.... Na jó, a bunkókkal én is bunkó vagyok de... veled sosem leszek az. - Mosolygok, eszembe jut Lionel... vele nem voltam kedves.
-Kék? Mint valami anime lány. - Kuncogok. - Volt hosszabb is, nem sokkal úgy lapockáig ért. De ez kényelmesebb. Teh... Szerinted is így semmilyen a hajam? Hogy se nem rövid se nem hosszú? - Kérdezem komolyan, Nana lány, tetszik, szóval adok az ízlésére. Phoenixnek ne legyen már igaza, de ha mégis akkor növesztem még... de duzzogva. - Bocs, megkaptam és érdekel a véleményed! - Kuncogok, te jó ég, ez de hülyén hangozhatott, na mindegy. Phoenix mindig ezt csinálja velem.
-Igazán nincs mit, csak az igazat mondom! - Vigyorgok, jaj de elpirult, öröm nézni. Bókolni kéne még, de túlzásba sem jó esni, mértéktartásra intem magam.
-Most több van igen, jön a nyár, többen mennek el nyaralni, készülnek nyelvvizsgára. - Bólogatok, hogy igen, több diákom van.
-Szerintem elesnék... folyton. A jégkorcsolyázásban is cefet béna vagyok... - Sütöm le a szemem nevetve, majd mosolyogva visszaemelem a tekintetem rá.
-Ahh... semmi... - Meglep a hirtelen komolyság. - Volt egy kis... balesetem, megrepedt a bordám és az orvos eltiltott. De szenvedek, nagyon, hiányzik. - Mondom, kezem az arcomra fektetem, mosolygok a saját szenvedésemen. - De pár hét és elmúlik, olyan félidőnél vagyok, már nem olyan mintha rám borult volna az összekutyult kakaós tejbegrízes tányér... - Mert legalább annyira ocsmányul festettem. Igaz, a póló végig rajtam volt, azt nem látta. Nem is vetkőztem neki rendesen nézzenek oda!
-Igazán? Remek! - Vigyorgok szélesebben, látszik őszintén örülök, nem csak hogy veszett csinos és bájos partnerem lesz de végre ilyen helyekre is kimozdulhatok.
-És? Nem mehetek be? Megvárlak kinn, majd rád csörgök. Vagy fix időre vissza kell érj? - Ahh, nálam aludhatna, micsoda este lenne. - Már ha vissza akarsz majd. - Kacsintok rá, jelezve én más folytatásban is benne lennék.

Na igen, végre egy nem túl férfias érett férfi, pontosan erre vágytam! És ez ijesztő... Biztos van csapda ebben az egészben. Még nem tudom micsoda és nem is kéne foglalkoznom vele.
- Igen, te meg azt mondtad a narancsot keverjem össze az őszibarackkal. Nemtom a barack hogy jött neked képbe
Kacsintok rá, hogy megvédjem az igazam. A pasik szeretnek okoskodni, azt hiszik ők mindent jobban tudnak, pedig nem...
Lefesteném igen és kalandozó fantáziám mást is az arcához képzel. Sebastian ruha nélkül, úúúúh le fogok dőlni a székről. Automatikusan az asztallapba kapaszkodom, próbálok nem vinnyogva felnevetni. Aztán egyszer csak benyögi azt a kérdést és nekem erősebben kell kapaszkodnom az asztalba. Pislogok, aztán döbbenten ránézek jól hallottam-e.
- Hogy atkot?
Rosszul mondom, aztán hirtelen bólogatni kezdek, mintha valaki hátul tolná a fejem.
- De nem tudom hol, nincsen műtermem és a koliban nem lehet
Szürcsölök hangosan a limonádélevembe, közben sűrűn pislogok rá. Lulu kiakadna, ha Sebastian ott meztelenkedne a szobánkban. És nem lenne hely, a Lulu ágyára mégsem tehetem.
- Olyan sokszor festettek már rólad aktot?
Szabadítom ki a szám a szívószálból és kezdek el köhögni. Azt hiszem félrenyeltem. Megigazítom kilazult hajam egy tincsét és agyon ütve (szó szerint) vigyorgom magam elé. Nehezen térek észhez az akt után.
- Ajánlom is, letépném a tököd és akkor nemtom mit festenék arra a képre!
Nézek rá pimaszul, az őszinteségem mindig felülkerekedik zavaraimon és wáááá ezzel bukom csak igazán le. Gyorsan visszatérek az italhoz és egy hajtással eltüntetem az egészet.
Biccentek az anime lányra, késve nézek csak fel rá, akkor is szigorúan a hajára összpontosítok.
- Szerintem így pont jó. Megfelelő hosszúságú és feltűnő is. Akitől megkaptad az hülye, ne figyelj rá.
Biztos valami bunkó liba volt. A bók témánál megint sűrűn pislogok, aztán halkabban teszek hozzá egy"köszit" Nyelvvizsga...ezek még nyáron is tanulnak, atyaég! Mosolygom újra, amikor a Sebastian ala görkorcsolya kerül szóba. Mókás lenne nagyon!
- Én megmentenélek, folyton. De azt hiszem ez még egy kései terv lesz...
Hallgatom mi történt a bordájával. Szegény... de már jobban van, gondolom.
- Ha kell segítség szólj, kenegetni, vagy kötözni.
Ezt az egyet nem perverzióból mondom.
A meghívásnak örülök, mosolygom és Lulun is eltűnődöm.
- De, végül is bejöhetsz, a portán megmondják melyik szobában vagyok őőőő
Felgyúl az arcom, totálisan kigyullad. Végre elveszthetném a szüzességemet? Talán meg kellene ragadnom azt az alkalmat.
- Azt még meglátjuk, attól függ milyen lesz a darab
Kacsintok rá kihívóan.

-Mert szeretem? - Kuncogok, én sem tudom, hogy őszinte legyek. Csak eszembe ötlött.
Szóba jön a festés, látom a huncut mosolyát hát rákérdezek az aktra, de látom teljesen zavarba hoztam, ez nagyon vicces! Fel is kacagok, hogy rosszul mondja és teljesen le van döbbenve.
-Haha... nálam is lehetne, bár nem tudom van-e olyan hátterem ami tetszene neked. Már hogy a kanapém fehér, a hálóban sötét lenne szerintem. - Látszik én komolyan gondolkodom ezen, csak hátul motoszkál bennem hogy ha én vetkőzöm talán ő is. - De a kanapé talán jó lenne.
Aztán csak nevetek megint.
-Nem, még senki. Csak az öcsém volt hogy rajtam aludt el és nem akartam felkelteni... - Kuncogok, nem, nem festettek még így le. De érdekelne hogy festek a vásznon.
-Jól vagy, héj, nem vagyok egy Adonisz sajnos, ennyire ne fantáziáld túl! - Nevetek, finoman megveregetem a hátát ahogy odalépek miután felálltam.
-Hohohohóó, de kis agresszív valaki! - Kacagok fel, szóval vehemens is tud lenni, egyre jobb.
-Kérsz még? - Kuncogok, úgy issza mintha szesz lenne komolyan. De szerintem valami egészen más részegítette meg.
Beszívom az ajkaim, hogy Phoenix le lett hülyézve, eltakarom a szám, letörlöm nagy vigyorom.
-Köszönöm, egyetértünk akkor! - Kuncogok, érdekelt volna Phoenix feje ha ezt hallja. Egyre jobban kedvelem ezt a lányt.
-Ó, te lennél a hősnőm! - Kacagok, szép is lenne. De miért ne? - Jól van, ha lesz még kedved akkor elmehetünk. - Mosolygok, én minden jó meg vicces programban benne vagyok.
-Kedves tőled, de megoldom. Minden nap bekenem, kötözni nem szoktam. De szerintem lassan a gyógyszert is elhagyhatom. - Látszik hogy ez nagyon boldoggá tesz.
Látom hogy elpirul, jaj, ez nagyon bájos, hatalmasokat vigyorgok rajta, felkönyökölök az asztalra és támasztom az arcom őt nézve.
-Óh, szerintem az nem befolyásol, ha rossz megszépítem az estéd, ha meg jó akkor fokozom a jókedved. - Egy elragadóan magabiztos mosoly, bujább szemezés, hah, vajon jobban el tud vörösödni?

//Bocs, most így küldöm//

Aha, szóval akkor Sebastian olyan barackos fiú, vigyorogva vállat vonok ezen.
- A háttér az mindegy
Vágom rá szuperszónikus gyorsasággal. Pislogok magamon. Ez gyors volt, egyébként tényleg teljesen mindegy. Azt is el tudnám képzelni róla, hogy konkrétan akt modell nem csak supercasanova, de úgy tűnik ecset még nem törte be a meztelen testét. Na ilyenkor örülök, hogy nincsen farkam, most biztos felállna. Öcsike, ez aranyos, arcpírral és kissé fészkelődve érdeklődőm a kistesóról.
- Nahát, hány éveske?
Arra tippelek babaféle, ha rajta alszik. Ultramegacuki, vérezni fog az orrom, ha ez tovább folytatódik. A megjegyzése elég erős ahhoz, hogy álltól fejbúbig belevörösödjem. Persze a köhögéscsillapítás jól esik, hatásosabb ez a fiú bármelyik köptetőnél. Már csak zavartan krákogok és elnyomok egy "köszit"
- Jó, de ne hidd, hogy elképzeltelek meztelenül, semmi ilyesmi
Rázom a rákvörös fejem a szalvétának. Jé, nem is tudtam, hogy van itt szalvéta. Rárakom a kezem és gyűrögetem. Talán rázogatnom kéne.
- Jah, rúgtam már tökön egy pár srácot, szóval vigyázz
Fenyegetem meg vigyorogva. Tényleg elég vehemens vagyok, anyám szerint ez nagyon nem nőies.
- Kösz, majd később.
Először magamhoz kell térnem az első pohár után. A haját elintézzük, hogy bénáskodjon későbbre halasztjuk.
- Majd tesztelem, hogy jobban vagy-e
Kacsintok rá, bár nem akarja, hogy kenegessem, lehet arra külön csajszit tart, valami gésaszerűt.
Aztán bámul, ez komolyan néz? Igen...néz. Nyelek, mosolyogva igyekszem állni a tekintetét, elnyelni a kislányos kuncogó rohamokat, csak a pofám tüzel két oldalt.
- Te valami robot vagy? Valld be, hogy ezt a lányelbűvölést beléd programozták!

Pislogok én is hogy milyen gyorsan közli hogy a háttér annyira másodlagos, hogy nem érdemes vele foglalkozni.
-A centrum a lényeg mi? - Viszem a tekintetem egy pillanatra az ölembe vigyorogva, majd nevetek.
-Nem most volt... már huszonkettő. - Mondom gyöngéden, mosolyogva, bár kissé hazudok, a múltkor is elaludt rajtam. De akkor kimásztam alóla mondjuk.
Köhög, hát veregetem finoman a hátát, kuncogok.
-Ühüüüüüm, szóval neeem... - Nem bírom ki, ha már ott vagyok odahajolok a füléhez és belesúgok erotikusabban. - Annál szexibb vagyok élőben, mint amit elképzeltél... - Aztán vigyorogva visszaülök a helyemre, nézem a vörös arcát.
-Húha, remélem engem nem fogsz az nagyon fáj... - Kuncogok, tényleg nem szeretném kiérdemelni.
-Jól van. - Én nekem még van teám, iszogatom.
Kuncogok lesütött szemmel, édes ahogy aggódik.
-Ha lefestesz látni fogod. - Mosolygok, elvégre ha meztelen leszek az oldalam is látja.
Aztán csak nézem, szuggerálom, látom teljesen zavarba jön, ez nagyon mókás. De amit mond, felkacagok.
-Hahaha, nem vagyok robot, akkor olajat kértem volna tea helyett! És csak azt tudom elbűvölni aki elbűvölő maga is. - Vigyorgok rá, imádni való. Bár választ így nem kaptam mi lesz az estével, de majd akkor ott meglátjuk. Így talán még izgalmasabb is.

karakterinformáció

» The clash Joel and Nana chan
» Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan
» Egyszer mindent el kell kezdeni - Daryl & Adam
» Mark és Nana "Pony fans"
» Luluhugi!!! - Nora és Nana

Kell ennél jobb bemutatkozás? ~ Nana és Sebastian

Kell ennél jobb bemutatkozás? ~ Nana és Sebastian

Similar topics

Similar topics