- Hárommal, köszönöm. - a kávét csak jó cukrosan vagyok képes meginni. Na igen, az egészséges életmód csínjairól nem én fogok előadást tartani a Harvardon. Amúgy nem szokásom kávét fogyasztani, de ma a végkimerülés közelében járok. Reggel óta járom a várost, egyrészt felfedezés céljából, másrészt melót próbálok találni. Ki tudja meddig érkezik még az utánpótlás hazulról és a suli alatt sem ártana dolgoznom valamit.
Majdnem állva elalszom a sorban - ahol már tizenöt perce álldogálok - mire én következem, pedig ez csak egy büféskocsi az utcán. Hát igen, Hollywood.
- Kaphatok valami kis kevergetős cuccot is hozzá? - nem, ez biztos nem a helyes definícója a kanálnak. Fáradt mosollyal fizetem ki az öreg urat, majd továbbállok. Tűz a nap, pólóban, rövid gatyában osonok a járdán és kortyolgatom a forró kávémat. Baszki, lehet, hogy jegeskávét kellett volna kérjek? Még a napszemüvegemet is otthon hagytam.
Megállok a zebránál és várom, hogy a gyalogosok zöldet kapjanak. Végignézek a mellettem várakozó embereken. Unott arcok mindenhol. Nekik ez a város már nem mutat újdonságot, nem úgy mint nekem, aki nem itt nőtt fel. Még mindig nem vált a lámpa. Nem hiszem el, itt minden ilyen marha lassan megy? Balra tekintek, ahonnan egy biciklist látok közeledni. Na, majd ha ő elhalad, talán mi is mehetünk. Érdekesen teker a kiscsaj. Picit félrenyelem a kávét, amikor meglátom, hogy beront a tömegbe nem kis sebességgel. Csoda, hogy arabul nem kiabált a merénylet előtt. Jajj de kis rasszista vagyok.
Egészen elbambulok, egy férfi vállveregetése hoz vissza, mutatja, zöld a lámpa. Kíváncsian mégiscsak a járdán lépek párat tovább. A lánynak csak a sikítása, inkább kiáltása hallatszik, de a tömegtől nem látok semmit. Iszom egy kortyot, de mire visszadöntöm a fejem a korty után, a csaj már csak centikre van tőlem. Az utolsó gondolat ami átsuhan rajtam az, hogy nem fehér pólót kellett volna felvennem, majd csatt.
A lányt nem tudom hol köt ki, de azt érzem, hogy a testem melegebbet érez a szokásosnál. A kávé rámborul, reflexből pedig a bicikli kormányát kapom el, hogy valahogy állva tudjak maradni, de a lendület továbblök és épphogy megtudunk állni a járda szélén.
- Huh - tekintek a vállam felett a lányra. - Minden rendben, Lance Armstrong?

Igaz rám, hogy általában nyugodt vagyok, és csak nehezen kapom fel a vizet valamin, vagy kezdek el aggódni. Most sem nyomja fel a vérnyomásomat a látvány, hogy egy látszólag felnőtt nő bicikli-kezelési képessége egy 6 évesével vetekedik, akinél most vették le először a pótkerekeket. Azonban amikor már az úttestre bambulok a lábaim előtt, és nem messze suhannak el előttem az autók, átszalad az agyamon, hogy baszki. Az adrenalin pumpa következtében el is felejtem, hogy én tartom a járművet és utasát, de miután felocsúdok, visszahelyezem őket a járdára.
Ez a tekintet, ahogy a csaj bámul rám.. mintha az unokahúgom ártatlan pillantását látnám, amikor valami rosszat csinál és várja a büntetését.
- Nem gond nem haragszom izé semmi baj. - válaszolom hasonló tónusban, hogy érzékeltessem vele, harag az igazán nincs bennem. Látszik rajta, hogy nem tartozik a kedvenc szabadidős tevékenységei közé a biciklizés.
- Azért majd hagyd a férjednek, hogy ő taníthassa meg a kölyköket cangázni. - veregetem meg finoman a vállát. Remélem, most már sikerült oldani a hangulatot és tudja, hogy az előbbi incidenst elfelejtettem és megbocsájtottam.
- Bah, a póló olcsó mulatság. A testem?! Ennyire látszik, hogy régen voltam kondiban? - vicceskedek bénán. Igazság a történetben, hogy a középsuli óta tényleg kevesebb időt töltök edzéssel, ugyanis a pályafutásom az ottani focicsapatban véget ért az érettségivel.
- Ajjha. Most aztán jól meg lett alázva szegény. Most megtanulta, hol a helye. - nézek kérdőn a karate rúgásokat tesztelő lányra. - Tudod, nem hiszem, hogy az ő hibája. Nézd csak, van ez a kis karocska itt, úgy hívják, fék. Ha meghúzod, megállsz. - mutatom be neki gúnyosan, hogyan is működik ez a mágikus szerkezet.
- Szerinted én most egy szökőkútban, avagy egy autómosóban fogok megfürdeni? - érdekes felvetés. Talán itt Hollywoodban mindenki szökőkutakhoz jár fürdeni? Nincs strand vagy mi? - Mindenesetre keressük fel azt a mosodát, de elég, ha csak meghívsz egy kávéra. Ha már ilyen programot szerveztünk magunknak, bemutatkoznék. Joel vagyok. - mosolygok a lányra és a roncsra. Kicsit összehúzom a szemöldökömet a biciklinek nem nevezhető közlekedési eszköz láttán.
- Ezt tolni fogod magad mellett egész nap? Hmm. Mit szólnál, ha bosszúból nem csak kidobnád a roncstelepen, hanem mondjuk szétvernénk egy kalapáccsal? Ahogy nézem, mindkettőnk délutánját elrontotta a kis szemét. - bár ki tudja, ezeket a programokat elnézve lehet, hogy izgalmasabb napnak nézek elébe, mint ha csak állást keresnék.