-Hm. Ezek szerint a whiskey-kólában sem az égetett szesz az ütősebb. Micsoda átverés! - Fogalmam sincs, hogy merre halad lassan ez az értelmetlennek tűnő társalgás. Ő sérteget, és próbálok vissza, s lassan úgy viselkedem, mintha ötévesek vitatkoznának egymással és közben rácsodálkoznának a világ működésére. Hát értelmes dolog ez? Nem, de ha jobb nincs...
-Pirosbetűsek a naptárból. - Ízlelgetem, és közben látszik, hogy kattog az agyam, de nem gondolom meg soha azt, amit kimondok. Miért a most lenne kivétel?
-Akkor a havidat is hozzászámolva igencsak meg kell dolgoznod. - Mármint a jó tulajdonságok megtalálásáért. A havi meg... Hát szoktak valami ilyet mondani a csajok, hogy piros betűs, meg naptáraznak. Érti ezt a kánya, de Liz biztos gyorsabban levágja, hogy mit akarjok károgni.
-Kúl. Mindig is Neo akartam volna lenni ufó helyett. Milyen jó már, mikor kikerüli az összes pisztolygolyót! Így viszont, ha te leszel Neo, mindketten nyerünk. Mindkettőnknek lesz egy frankó ismerőse. Hm? - Kicsit imitálom a mozgást a bárszéken, ahogy Keanu Reeves bepózol a napszemcsiben és ráfekszik a képzeletbeli szekrényre, hogy a golyók mind az orrát súrolva süvítsenek el felette, de túlzottan úgysem menne anélkül, hogy le ne esnék, így hamar feladom. Szeretem a Mátrixot, és ez gyorsan le is jön. Elmebeteg is vagyok, de ki bánja...
-Pontosítsunk, inkább csak a színész srácok többségét nem bírom. Akkora öntelt kis b*zi a legtöbb, hogy már majdnem hányok. A csajok is ilyenek, de esetemben ezzel kevesebb a gondom. - Kicsit meghúzgálom a szemöldökeimet, hogy értse a célzást. Nem vagyok akkora nőcsábász sajnos, mint aminek elő tudom magam adni, de a látszat kell.
-Tény, de egy postás ki a túrót érdekel? Lehet, hogy legjobbnak hiszi magát, de nem szerepelnek a tv-ben és nem rajong értük pár fruska, amitől még nagyobb lehet az egójuk... - Bezzeg szegény forgatókönyvírók és rendezők le vannak kakilva. Van róluk pár sor a stáblistában, aztán hello. Hiába ismeri el a szakma a munkásságukat, a nem fanatikus filmőrültek rájuk sem bagóznak. Csak a kis nyámnyila fejű színészecskék kellenek. Cöhh. Irigység? Naná.
-Hát, ha van szereposztó dívány, biztos akad rendezői is... - Széles a vigyorom. Nem gondolom túl komolyan, de sosem lehet tudni. A szereposztóról mindenki tud, de hogy mi zajlik a többi posztban. Huhh, ki tudja.
-Így is beleszólok mindenbe, az más, hogy foglalkoznak-e vele. - Megrántom a vállam. Egy papír ide vagy oda, nem az fog jobb rendezővé tenni. De persze játszadozom még a gondolattal, hogy megcsinálom a forgatókönyvíróit is.
-Uhh, te... - Elröhögöm magam a megjegyzésen, és most először adom jelét annak, hogy betalált a sértése. Valamit felhúz az ő része, mi? A kis... Ha nem ilyen veszett kutyaként indította volna az ismerettséget, még baromira a szívembe is zártam volna. Bár talán így is. Őrült egy csaj az fix.
-A magamfajta ufóktól sosem lehetsz biztonságban... SEHOL... - Az utolsó szót szinte suttogom, igyekszem rémisztő hangsúlyt erőltetni a hangomra, s már csak valami drámai zene hiányzik alóla, hogy vérfagyasztó is legyen.

-Majd legközelebb abba fektetek akkor. - Mondjuk gyanús is, hiszen mindig az olcsó piák ütnek és ölnek legjobban. A kóla pedig egész olcsó a többi szeszhez képest. Wow. Azt hiszem megvilágosodtam. Lehet, hogy Liz a megváltó, aki elhozta az életembe a fényességet? Wow.
-Nem feltétlen. Ha közbe esik mondjuk egy karácsony, vagy egyéb, akkor máris többet kell dolgoznod abban a hónapban. - Vigyorgok rá. Ezentúl nem azért imádkozik majd havonta, hogy egyáltalán megjöjjön, hanem hogy ha ünnep is akad, akkor azzal egybeesően tudja le.
Stílusosan rendelek is gyorsan egy Bloody Mary koktélt, ha már ennyire benne vagyunk a témában és vigyorogva a másik felé emelem, majd belekortyolok. Pocsék, de poénnak első osztályú, kihagyhatatlan.
-Erre inni kell! - Ha már megegyeztünk...
-Egyelőre nem, de ki tudja, mit hoz a jövő... - Forgatom a szemem. Nem vagyok a melegek ellen, amíg békén hagyják a s*ggem.
-A halál postán érkezik... - Rajzolok a kezemmel egy szalag szerűséget a levegőbe, mintha csak valami főcímet akarnék beharangozni. Kezdek megörülni Liznek. Egész jó ötletei vannak és együtt talán még sikerre is lehetne vinni. Feljegyzés magamnak: Érdemes megtartani a csajt, járj a kedvében!
-Pontosan! - Fő a határozottság. Persze tény, hogy beszélgető partnerem néha túlzottan határozott akar lenni, de aki állja a sarat, az egy jó pajtira tehet szert. Ez lennék én. Khm, khm, kunc, kunc.
-Gondolod, hogy egy magam fajta ufónak szüksége van efféle információkra? Ha akarlak, bárhol megtalállak! - Tetézem, ha már behatol az aurámba. Bezzeg az övébe nem szabad, mert akkor harap, de megteheti büntetlenül? Nők...
Távozását természetesen tudomásul veszem, bár sokat fog esni a színvonal. Elköszönök, megiszom még a b*zis koktélomat, ami mellesleg jó sz*r, majd én is fizetek és elhúzok a vérbe... Hogy stílusnál maradjunk...