Bólogatok, de már kevésbé tudom nyomon követni ezt a szálat, amiről beszéltünk. A tökéletesség annyira szubjektív. Mert ugye, kinek mi a tökéletes. Nekem akár az, hogy ha a nap rózsaszínben megy le, másnak, ha narancsba fordul... épp az a tökéletes. Meg lehet vitatni, de mindenki saját magának ad igazat majd, hogy az a szebb. Szóval felesleges... meg most már nem kérdezek rá vissza, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk?!
-Otthon, Paul Atya minden egyes premier után, amit a kis színházban előadtunk, külön gratulált a másnapi misén és mindenki előtt megdicsért. -Mert ugye nem mindenki jár ott se templomba, vagy épp nem oda. Szóval ha legalább olyan kedves az itteni tiszteletes is, mint az otthoni, akkor nem lesz baj, szeretni fogom. Legalábbis úgy hiszem. Persze sose váltanám le Paul Atyát, az olyan lenne, mintha ... egy gazdag gyerek mellől dajkát cserélnének. Nehéz és szívszorító.
-Óó, hát persze. -Elmosolyodom gyorsan. Valószínűleg csak azért gondoltam úgy, hogy ismeri, mert otthon is mindenki tudja, hogy merre van. Akkor is, ha nem jár oda. Szóval nem törvényszerű, hogy Usui tudja, de rendőr... csak-csak eligazított volna! Vagy nem?
-Nem baj, nem is kell annak lennie mindenkinek. -Azért remélem nem az jön le, hogy őskereszténynek vagyok nevelve, mert azért annyira nem vagyok durván hívő, csak vannak szokások amiket megtartok, betartok... persze ez is mindegy az ő szempontjából.
-Megígérem nem fogok! -Megint elmosolyodom. Kisujjesküt is tennék, ha ne lenne túl... ciki. Lassan ki kéne ebből nőnöm, és végre normális felnőttként viselkedni. De annyira jó még egy kicsit gyereknek lenni. Csak még egy percet! De majd úgy is rá fogom venni, hogy megmutassa a partot, és ha egyedül nem mehetek, kénytelen lesz majd eljönni velem! Hah, micsoda remek terv!
-Szeretnék, mert anyuék nem tudnak annyi pénzt küldeni, és nem is várom el tőlük. Már voltam pár helyen leadni a jelentkezésem, egy helyre visszahívtak, jövőhéten hétfőn megyek... -Aztán vagy lesz belőlem könyvesbolti eladó, vagy nem... ha nem, majd tovább próbálkozom. Egyszer csak találok valamit! Pincérnő is szívesen lennék... bár sose csináltam korábban még olyat. De a filmekben láttam, hogy az a menő, egyetemista munka.
-Azt megköszönném! Mármint az újságot... -Kell is egy kis segítség, anélkül nehezen boldogul az emberlánya. De úgy fest nem lesz itt probléma!

Bólogatok, bizony jól értette, hogy miről van szó. Gondolkodás közben elkezdem rágni a számat, de csak azért, hogy utána számoljak, vajon az összesen ott volt vagy csak a nagyján? De aztán még mindig bólogatok valószínűleg, szóval hozzá is teszem...
-Talán nem az összesre, de a legtöbben ott volt, ha nem akadt épp más dolga. Összetartó közösség a miénk. -Ennyiben le is zárom, mert hát ha nem egy a vallási nézetünk, nem kezdek bele a többi fontosabb dolog ecsetelésébe, ami valószínűleg nem is érdekli. De nem baj, jó ez így is.
-Négy vagy öt helyet találtam eddig... -Nekem már ez is sok, de lehet ennél többre gondolt? Majd még körbenézek azokban az újságokban, ha már ennyire ajánlotta. Remélem legalább érdekesek és szórakoztatóak, ha már megveszem, vagy majd csak az állásokat jegyzetelem ki... és végül nem veszem meg. Ez is egy költségtakarékos opció.
Felpillogok a másikra mikor felkel és bár nem tudom mennyi az idő, de megint bólintok. Egyedül nem fogok kóricálni, amúgy is fura alakok vannak ott a sarkon... jobb is, ha együtt megyünk valameddig. Serényen bólogatni kezdek megint.
-Az jó lenne, köszi. -Oldalra billentem a fejecskémet, és magamhoz veszem a szemetem, meg a könyvet a másik kezembe, és elinduláskor... azért megnézem melyik kezem tartalmát nyomom a kukába. Szerencsére a könyv megmaradt a kezemben. Ciki lett volna kidobni.
Ha esetleg eljött az egyetemig, akkor ott köszönök el, ha csak a bekötőig, akkor meg ott. Igazából az már csak részletkérdése, úgy is fogunk még találkozni, ha nem a következő hetekben, majd a suliban, a táborban... már ha jön...
-Usui!? Jössz táborba? -Kiabálok még utána, de nem tudom, hogy hallja-e, egészen későn jutott eszembe. Mindegy is, ha nem... kicsit várok, aztán megyek is tovább a dolgomra.