Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee

Óriási tömeg van a kocsmában, nehezen is viselem, de azt még inkább, hogy az idióta barátnőm, aki iderángatott, hogy igyak meg vele valamit, lelépett, mert csettintett a pasija. Sosem fogom megérteni az ilyet… Azt gondoltam, hogy felvilágosult, értelmes barátnőm van, de mint kiderült, ugyanolyan ostoba tyúk, mint itt Hollywoodban mindenki. Kivéve persze engem!
Ülök egy asztalnál a teraszon, körülöttem nyüzsögnek az emberek és hatalmas az alapzaj. Előttem egy félig üres korsó, meg egy koktélos pohár. Alig egy kortyot ivott belőle, dőlt belőle a szó, ahogy szidta a pasit, akiért aztán simán faképnél hagyott egy „majd beszélünk” kíséretében. Sosem fogom megérteni… Különösen az idegesít fel, hogy kikötötte, úgy öltözzek fel, hogy pasizni fogunk. Fenntartásokkal kezelem az ilyen jellegű kijelentéseit, mert nehéz labdába rúgnom mellette; olyan darázsdereka van, ami után még a csajok is megfordulnak. De azért igyekeztem kitenni magamért. Magas derekú, rövid fekete szoknya van rajtam egy testhez simuló élénk rózsaszín ujjatlannal és hasonló színű magas sarkú szandállal. Hajamat laza kontyba tűztem, hogy ne gyulladjak meg a fülledt estén, hosszú, lógós fülbevalóim kiemelik az arcomat. Cicaszemeket sminkeltem magamnak erős tusvonallal, mert hát azt mondta, pasizni megyünk. Most meg úgy érzem magam itt egyedül, mint valami ócska ribanc, aki nem talált kuncsaftot.
Nagyot húzok a sörből, elfintorodom, kezd megmelegedni. Felállok az asztaltól, hónom alá csapom kistáskámat és a pult felé tipegek a hatalmas tömegben, hogy kérjek magamnak valami erősebbet. Mondjuk egy tequilát… Vagy többet. Kell valami, ami miatt elfelejtem, hogy miért is vagyok itt egyedül és talán csapok egy magányos bulit. Csak hogy legyen mit mesélnem majd az unokáimnak. Persze csak ha emlékezni fogok holnap. Ha nagyon kiütöm magam, kénytelen leszek a telefonomra hagyatkozni. Képekre, videókra, sms-ekre, híváslistákra… Szép kis kilátások!

Nagyon nyitott vagyok mostanság, hát mennyi emberrel leálltam ismerkedni, még ha el is ütöttek, meg is vertek, leöntöttek... Pont Gabrielt hagytam volna cserben? A barátnője dupla randit akart, nekem meg a kedves leányzónak vakon, de hát nekem mit számít. Bárkivel elflörtölök udvariasságból is aztán ha kettesben maradunk megmondom, hogy szerintem maradjunk így, nem szeretnék többet és kész. Ha meg szép és okos a lány akkor meg csak jó. Már itt voltam fél órával hamarabb, mert egyből idejöttem a rádióból, késő van már. Persze Gab elment a csajáért. Erre most hívott hogy a másik lány lemondta mert valami lelki baja van és az ő csaja megy is át vigasztalni... köszönöm, köszönöm, megint én lettem volna a "tökéletesen elfelejted a pasid egy éjszakára vele" partner. Hah. Mondjuk érdekel is. Bár kicsit bosszúsan ülök itt, annyira nem kedvelem ezt a kocsmát, mert nagy a tömeg mindig, dől a párás forró levegő és még barna sör sincs, világosakból meg ezeket nem annyira szeretem. Maradok a whiskynél.
Kiöltöztem azért, fekete farmert vettem fel, felé egy mélybordó inget, amit most a meleg miatt felül lazán kigomboltam, és egy fekete elegánsabb bőrcipőt. Phoenixnek szava nem lehetne... Tettem magamra parfümöt is, mentolosabb fűszereset, bár nem tudom hova gondoltam, itt nem érezni és mire esetlegesen ágyba bújhattam volna a leánnyal lehet el is párolgott volna. Sebaj.
Lögybölöm az italt fáradtan a pultnál, zeneként értékelve a jég csilingelését a pohárban, mikor odafurakszik mellém italt kérni egy mutatós csaj. Végignézek rajta mosolyogva, körbenézek, nem látok csajokat a közelben, ha meg a fiúja ilyen bunkó hogy nem visz neki inni én is jobb leszek.
-Fizetem! - Mondom a csaposnak mikor kiadja a lánynak az italt. - Nem gond szép hölgy? - Kérdezem a lányt csábosabb mosollyal, ha már így lepasszoltak akkor feldobom magamnak az estét.

Komolyan végigfut a fejemben a gondolatok tömkelege, hogy hogyan fogom kinyírni ezt a csajt. Villanykörték ezrei gyulladnak ki képzeletben a fejem felett, ahogy eszembe ötlik Nick, és hogy egyszer már majdnem segített kinyírni valakit. Lehet, fel kéne hívnom? A telefonom helyett a korsóért nyúlok, de azonnal megbánom. A sör langyos és különben is, most valami keményebbre lenne szükségem. Átverekedem magam a terasz tömegén és a pulthoz furakszom.
Kikérek egy tequilát és már nyalom is a kézfejemet, hogy megsózzam, amikor meghallok egy kellemes férfihangot. Bal kezem a számon pihen, miközben végigmérem. Elegáns, szinte nem is illik ebbe a környezetbe, mintha rossz címre érkezett volna. Inkább el tudnám képzelni egy szálloda bárjában, mint itt. Nem rossz… Komolyan nem, de valahogy olyan kislányos az arca. Ami nevetséges, komolyan kezdek aggódni a szellemi épségemért. Tekintetem a kezére siklik. Talán whisky? Sosem voltam otthon a piákban. De az férfias ital, nem?
- Sosem gond, ha az embert meghívják. – rámosolygok, mert nem tűnik baltás gyilkosnak, bár simán belefér, hogy tévedek. – A gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy cserébe elvársz valamit.
Sót hintek a kézfejemre, lenyalom és utána döntöm a felest. Mélyen a lime húsába mélyesztem a fogaimat és az utolsó cseppig kiszívom belőle a fanyar levet. Kezemben a pohárral intek a pultosnak, hogy légysziplíz még egyet. Jólesően marja a torkomat az alkohol.
- És mondd csak, mi járatban itt ilyen elegánsan? – érdekel, komolyan érdekel, hogy mit keres itt. Láthatóan egyedül van, ami fura. Mondjuk én is, de ő nem lehet ennyire szerencsétlen. Nem lehet két szerencsétlen egy kocsmában… Mint két dudás egy csárdában. Na, jó, kell az a második shot, mert elborultak a gondolataim!

(hogy már ketten hiszitek hogy baltás gyilkos lehetek xDDDDDD bocs xD)
-Hát semmi sincs ingyen, kemény világot élünk. Nekem társaság kéne, ha benne vagy az ismerkedésben. Cserébe állom az italokat. - Mosolygok, na igen, ezt kérem cserébe. Szerintem nem nagy ár, kivéve ha fiúval van.
Nézem ahogy iszik, ahh... szívesen lennék a só vagy a kézfején a bőr, erotikus ahogy iszik, mindig is csodáltam ahogy teqiláznak a lányok. Én olyan rosszul lettem tőle egyszer hogy azóta kihagyom. A whiskey meg a Jäger meg rum, konyak oké, ez nem.
-Ahh... - Sóhajtok és kiiszom a poharat egy húzásra, hogy olvad a jég és kérek én is még egyet. - Felültettek. Szokásos. De már csak azért is iszom és ismerkedem, ennyi kell nem? - Kérdezem és ha hagyja koccintok vele.
-Na és te? Számítsak féltény barátnőre hogy lecserélted rám, esetleg fiúra hogy rám öntse a sörét? - Kuncogok, attól hogy nem láttam senkit vele nem jelenti hogy igazam is van.

(én mindig mindenkit baltás gyilkosnak nézek, akit nem ismerek… Very Happy

)

Semmi sincs ingyen, mi?
- Annyira tudtam, hogy lesz valami… - rávigyorgok – Az ismerkedés ellen nincs kifogásom, amíg normális keretek között maradunk.
Érzem a tekintetét, miközben iszom. Vajon alkoholistának néz? És ha igen? Nem vagyok ám olyan könnyű préda, mint hiszi! Még szerencse, hogy nem tud a tegnapi motoros akciómról… Ha már itt tartunk, szerencse, hogy arról senki sem tud. És ha nem iszom túl sokat, akkor ez így is fog maradni. Oda kell figyelnem, nem ihatom csevegősre magam. Nem lehet. Tilos.
Abban a pillanatban, ahogy ezt elhatározom, már kérem is a következő felest. Ő is ledönti az italát és rendel még. Szóval felültették. Nocsak, nocsak…
- Mondanám, hogy nem ez a megoldás, de… - felé emelem a második tequilámat és rákacsintok, amikor poharaink egymáshoz koccannak – Ismerem az érzést.
Kissé félrenyelem a limeot, szám elé kapom a kezem, hogy ne landoljanak apró zöld cafatok a csini ingén, de valami csoda folytán egész elegánsan titkolom, hogy fuldoklom. Mindezt egyetlen mondatával éri el; sajnos vizuális típus vagyok…
- Pasi biztos nem fog miattam balhézni, a féltékeny barátnő esélyesebb… De miatta vagyok most itt, mert lelépett valami pasihoz… - kezdek túl sokat beszélni. Ujjaimmal tologatom a poharat a pulton és lecsapok egy bárszékre, ami felszabadul. Feltornázom rá magam, és keresztbe vetem a lábam. Rövid a szoknya, talán jobban tettem volna, ha állva maradok, de kezdett fájni a lábam…
- Na, és téged ki hagyott egyedül? – ha már nekiálltam csacsogni, talán ő is mesél valamit. Talán nem néz teljesen félbolondnak, ha meg igen, akkor… Akkor el kell gondolkodnom, hogy nem vagyok-e az.

(o.o XD)

-Jól van, ez természetes. - Nem fogom a bankszámlaszámát faggatni, a szex nekem meg normális végkifejlet, szóval no para.
-Nem ezért iszom. Egyszerűen jól esik. - Kacagok fel, hát én meg a csajok miatti bánkódás nem egy pár. - De kössz. - Mosolygok rá, úgy fest őt is hagyták cserben, szomorú, elég csinos. Bolond volt a srác.
Húú, marná a torkát a pia? Mókás, lehet nem is olyan kemény csajszi? Ahahaha, külön vicces, vigyorgok.
-És itt hagyott egyedül? - Lepődöm meg őszintén, eltűnik a mosolyom is. A csajok már már idegesítően összetartanak, néha levakarhatatlanul egymásról, nem egyszer így hiusult meg az esti szex. Őt meg simán itt hagyták a kocsmában így? Ú.
Nézem a lábát ahogy átveti előttem. Hmmm, kicsit megnedvesítem az ajkaim, rejtetten, úgy állok mellette enyhén előre dőlve, de kissé felé fordulva. Nehéz nem őt nézni, de erős vagyok a szépen festett szemén nyugszik a tekintetem.
-A kollegám meg a barátnői... De úgy sejtem a lánynak akart egy jó napot nem nekem, különben legalább ő eljön és sörözünk valahol egyet. De nem, mert holnap kel... - Csóválom a fejem, legyintek, nem vagyunk haverok, nem vártam el, csak az alap illem vagy valami, bár én és a régi vágású ideáljaim. Még a végén megkapom álmodozó vagyok.
-Gyakran jártok ide pasizni? - Kérdezem, mert hát látom rajta ez volt a cél, jól sikerült...

Örülök, hogy rábólint a normális keretekre. Bár ki tudja, mi nála a normális… Végül is, majd kiderül, minek aggódni, nem igaz?
- Ó, nem vagyok én erkölcsrendész. Max beépített ügynök… - végignézek magamon. Tényleg úgy nézek ki, mint valami prosti. Mondjuk a jobb fajtából…
- Bocsi, nem szokásom fuldokolni, de… Szóval elég vizuális típus vagyok és hát… Most látlak sörtől csöpögve. – szélesen vigyorgok. Tényleg, szerintem jól állna neki egy kis sör.
- Itt, simán. Még benyögte, hogy majd beszélünk, de… Tudod, láttam a szemében azt a tompa fényt. Mintha megbabonázták volna… Reménytelen. – felsóhajtok, lestoppolok egy szabad széket. Felkúszok rá, ami valljuk be, tűsarkakkal nem is olyan egyszerű. Szemem sarkából látom, hogy figyeli minden mozdulatomat. Igen, pasizáshoz öltöztem, de talán visszafoghattam volna magam egy kicsit. Felszalad a szemöldököm. Egy kolléga, két barátnő…
- Vagy magának akart egy jó estét, és lenyúlta mindkét csajt. – ujjaim a tequilás pohárral játszanak és közben az arcát méregetem. Na, jó, nem is olyan kislányos. – Szóval nem is ismerted a csajokat? Ilyen vakrandizós típus vagy?
Lehet, hogy csak az alkohol miatt, de kezd érdekelni a sztorija. Mondjuk ezzel általában így vagyok. Sajnos szeretek mindenkiről mindent tudni, segíteni, meg ilyenek. Talán pályát tévesztettem…
- Ó, én… Én nem nagyon szoktam pasizni. Nincs nekem ilyesmire időm. – vonom meg a vállam – A barátnőm akart felszedni valakit, én mindig a másodhegedűs vagyok. Én vagyok a felmentő sereg, ha valaki túl erősen tapadna. Ez a szerepem.
Rávillantok egy fáradt mosolyt és elkapom a pultos pillantását; egy gyors szempillarebbentéssel intek neki, hogy töltse a következőt.

-Ohm, az érdekes, izgalmas és szexi. Jól fizet? - Vigyorgok rá, eszembe jut az a Dexter sorozat, Josh ajánlotta nézem tovább. Azt hiszem ő volt.
-Óh, nyugodtan, egy hete így ismertem meg egy srácot, volt szíves meglocsolni, csak mert Hollandia gólt rúgott. - Kuncogok, amilyen napjaim vannak... teljesen belefér.
-Húú, lehet pár hét és koszorús lány leszel. Kapd majd el a csokrot! - Vigyorgok és halkan nevetek. - Hagyd, érezd jól magad, a vendégem vagy. - Nah, legalább nem iszunk egyedül mi, itt hagyottak.
-Nem, nem, már egy éve együtt van a lánnyal. A csaj barátnőjével akarták gondolom elfeledtetni hogy elhagyták, megcsalták, akármi. A lány elvileg kivan, talán jobban is jártam. - Vonok vállat. - Sőt, szerintem nagyon is jól jártam. - Pillantok rá, érzem magamon a méricskélő szempárt, somolygok felé. Határozottan jobb így az este.
-Néha be kell vállalni. Aki mer az nyer. Amúgy nem, nem ismertem a lányokat, bár a kollégám barátnőjéről olyan dolgokat is megtudtam az elmúlt egy év alatt, hogy szerintem meglepődne mennyi mindent tudok róla... - Kuncogok, Gabriel folyton fecseg én meg odafigyelek. Pedig néha igazán nem kéne.
Félredöntöm a fejem, nincs ideje? Nocsak.
-Tipikus. Te vagy a józan esze. Hát látom most felhagyott vele... szidni fogja magát ezért én meg hálás leszek. A srácnak is aki elvitte, talán nem maradok hoppon. - Mosolygok, ó, az jó lenne.
-És mi foglal le ennyire hogy nincs időd miránk, gyarló férfiakra? - Somolygok. Tanul? Dolgozik? Mindkettő? Lehet családi dolog, de reményeim szerint elmondja.
Én lassabban iszom a saját italom, de nem zavar hogy ő gyorsabban fogyaszt. Kiélvezem az ízeket ahogy a társaságát is. A jó dolgokat értékelni kell.

Kétségtelen, hogy pont úgy nézek ki, mint egy erkölcscsősz. Komolyan…
- Az is, tényleg! – vadul bólogatok, és közben vigyorgok, mint egy elmebajos – Mondjuk nem fizet túl jól, még veszélyességi pótlék sincs… - fenekemhez emelem a tűsarkúba bújtatott lábam, jelentőségteljesen, hogy ezekben nem olyan egyszerű ám járni.
Elképzelem, ahogy nyakon öntik egy sport kocsmában… Ha már itt tartunk, elképzelem lazább öltözékben is, nem ebben a feszes elegáns cuccban. Amikor esküvőt említ, meg hogy koszorús lány leszek… Felkacagok, miközben a széken helyezkedem.
- Nem úgy ismerem a srácot, mint aki házasodna, de… Tudod, meg is érdemelnék egymást. Én meg lennék koszorúslány, tuti jókat röhögnék a lagzin. – kuncogok, mert látom magam előtt a jeleneteket – Nem, a csokrot tuti nem kapom el. Minek az nekem, csak elhervad… De én nem fogok, köszi a locsolgatást. – rákacsintok, miközben ujjaim továbbra is a feles pohárral játszanak.
- Húha… Hát, nem garantálom, hogy én normálisabb vagyok, mint egy szerelmi bánatban vergődő friss szingli, de majd igyekszem. – tekintetünk találkozik és egymásra mosolygunk.
Figyelem, ahogy jól szórakozik saját magán. Biztos vagyok benne, hogy az említett hölgy meglepődne, hogy mi mindent tudnak róla a pasija kollegái. Ez olyan tipikus pasis dolog. Na, jó, nem. A csajok is ezt csinálják, csak nem fennhangon…
- Ú, azok a bizonyos túl sok információk… - képzelem, miket mesélhet egy év után egy pasi a barátnőjéről. Nem biztos, hogy tudni szeretném, rólam mit mondana a pasim.
- A józan esze, a leszbikus barátnője, éppen mire van szükség a pasi lerázásához. – az arcát figyelem, ez az a mondat, aminél a pasik el szoktak képzelni bizonyos jeleneteket. Elengedem a fülem mellett a megjegyzését, hogy talán nem marad egyedül ma este, mert nem tudok erre mit reagálni. Nem különösebben terveztem, hogy újabb vadidegennel fekszem le, és bántja is a lelkemet a tegnapi, de ha eleget iszom… Majd kiderül.
- Ó, tulajdonképpen semmi különös, csak az elmúlt évben a következő két-három évre elegendő randin és egyebeken vagyok túl. – ujjaimat az új, teli poharam köré fonom, de még nem iszom meg. Kicsit még várok vele. Majd jó lesz időhúzásnak, ha valami olyat kérdez, amire nem tudok azonnal válaszolni.
- És te? Gyakran vakrandizol kisírt szemű elhagyott csajokkal? – persze, tudom, hogy sarkítom a történetet, de csak lesz valami válasza erre. Legrosszabb esetben helyreigazít.

-Áh, akkor nem éri meg, hát abban van a pénz! - Nevetek, tetszik hogy van humora. Megnézem a lábán a magassarkút de azt kell mondjam irtó szexi benne. - Lehet arra kéne kérned ezt a pénzt hogy nekünk pasiknak milyen veszélyes végignézni rajtad. Dögös vagy benne... - Kacsintok rá, hogy megéri felvennie, vonzóbbá teszi,
-Legszebb öröm a káröröm mert nincsen benne irigység... de a barátnőd biztos rád testálná a gyereket akit teljesen félrenevelnek, szóval csak óvatosan. - Vigyorgok, ó Sebastian vészmadár károgását hallhattuk. Könnyebben vagyok pesszimista, hogy mostanában nincs szerencsém.
-Nah, így kell hozzáállni! - Vigyorgok, locsolom én, szeretem ha kivirulnak mellettem a nők.
-Szerintem jobb parti vagy nekem. - Mosolygok, elvégre nem sír és nem kell az önbizalmát előkaparnom a feneketlen mélyből, csak jobb lehet.
-Ugye? Azt mondják a tudás hatalom, de van hogy inkább kínos teher! - Kuncogok.
Nézek rá széles vigyorral, ez roppant szórakoztató lehet!
-És akkor féltékenységi jelenetet csapsz meg minden? - Fordulok felé teljesen, lehet ő is a lököttebb fajta, azokat csípem, szóval oldalt könyökölve iszok bele a piámba, somolyogva rá a poharam fölül. Egyszer én is eljátszottam Henryvel, szétröhögtük a fejünket. De mi ebből nem csináltunk rendszert, az sok lett volna.
-Kerested az igazit vagy sok volt a buli? - Nem meglepő, bele lehet csömörleni. Bár én nekem ilyen még nem volt, az is igaz. Meg én nem is kerestem az igazit, tegyük hozzá.
Vigyorgok, micsoda kérdés ez.
-Nem, jobb szeretem ha mosolyognak és én szólítom le őket, mint a te esetben mondjuk. - Mosolygok rá. - De szeretek ismerkedni, ha ez a kérdés. - Nem kell félnie hogy másnap levakarhatatlanul bombázom majd hívásokkal és tervezem a gyerekszobát. Férfiban ez még rosszabb mint nőben.
-És mit csinálsz ha épp nem azon merengsz, nincs szabadidőd? - Mosolygok rá, nem is tudom elképzelni mi illene hozzá, mi a hobbija. Ez a ruha csalóka.
-Amúgy Sebastian vagyok. - Adom a kezem és ha adja a sajátját adok neki egy kézcsókot.

Sikerül megnevettetnem és ez jó jel. Talán végre összeakadok egy olyan pasival, akivel szétröhögjük az agyunkat. Mint amilyen Nick volt. Ú, de hiányzik már, hogy valakivel kétértelmű megjegyzésekkel kommunikáljak. Minden következmény nélkül.
- Hah, beszélj a főnökömmel, nekem nem hiszi el! – forgatom a szemem, pedig mi csajok már csak ilyenek vagyunk; önszántunkból kínozzuk a testünket, hogy magunkra vonjuk a pasik figyelmét. Aztán csodálkozunk, ha nyomulnak… Rejtély, még számomra is. Pedig ízig-vérig nő vagyok.
- Ó, szóval a jótündérkeresztanyaság együtt jár a koszorúslánysággal? Akkor köszi, de nem kell. – ránevetek, mert látom magam koszorúslány ruhában, hibátlan frizurával, meg ami ilyenkor kell, ahogy a kis szarost pesztrálom – Bár szerintem rövid úton kikészítenénk egymást a gyerekkel. Nem vagyok jóban velük, valamiért nem szeretnek.
Hálásan mosolygok rá, ahogy helyesli a locsoláshoz való hozzáállásomat. Locsolgathat, remekül bírom a piát.
- Nem nehéz jobbnak lenni valakinél, akivel nem is találkoztál. – mutatok rá erre a tényre, de persze vigyorogva. Eszemben sincs kötözködni, most, amikor végre találtam valakit, akivel lehet röhögni és bolondozni. Még meg kell köszönnöm annak az idióta fickónak, hogy elcsavarta a barátnőm fejét.
- Ha gondolod, adj át egy keveset a teherből. Ígérem, tartom a számat! – rákacsintok. Sajnos ez egy rossz szokásom, mindig mindenről szeretek tudni. Még akkor is, ha nem is ismerem, akiről a történet szól. Egy próbát megér, maximum kiderül, hogy nem pletykás.
- Hát, tudod, éppen mire van szükség. – vonom meg a vállam és átgondolom, miket műveltünk már ez alatt a címszó alatt – Van, hogy elég, ha megjelenek mellette és átkarolom. Általában szeretnének beszállni harmadiknak, azt mondjuk elég nehéz kidumálni. De sajnos vagy nem sajnos, néha be kell bizonyítanunk a dolgokat…
Széles mosollyal nézek rá. Vajon most mi járhat a fejében? Bár, lehet, jobb, ha nem tudom… Ó, ha tudná, miket műveltünk már kicsit és nagyon berúgva! Szép emlékek.
- Az igazit? Ugyan! – legyintek – Nem hiszek az igaziban. Szerintem nincs az a pasi, aki engem hosszútávon elviseljen, arról nem is beszélve, hogy nem vagyok az a könnyen kötődő típus.
Ahogy arról beszél, hogyan szeret „randizni”, nos, hát meg kell állapítanom, hogy LA szívtiprójával csevegek.
- Á, szóval te vagy itt az új Don Juan? – én is felé fordulok, így szemben vagyunk egymással. Karom a pulton fekszik, ujjaim a pohár száját simítják.
- Szabadidő… Ha nincs vizsgaidőszak, akkor azért akad. De ha ennyire érdekel, játsszunk egy kicsit. –felszegem az állam és kihívóan végigmérem – Mit nézel ki belőlem?
Bemutatkozik, felém nyújtja a kezét. Sebastian. Szép neve van, vajon hogy becézi? Majd kiderül, ha már elég ittas leszek, úgyse fogom tudni kimondani.
- Amúgy Sebastian, örülök, hogy megismertelek. Én Egyébként Elenore vagyok. – megfogom a kezét, de nem rázza meg, hanem kézcsókot ad.
- Nem vagy egy mindennapi figura, gondolom tudod. – mosolygok rá, miközben visszahúzom a kezem és kicsit lejjebb húzom a szoknyámat. csak hogy csináljak valamit a kezemmel. Kissé zavarba hozott ezzel a kézcsókkal.

-Akkor vagy nő vagy meleg és nem biztos hogy erről akarom győzködni! - Nevetek tovább.
-Általában vagy nem? Kevés esküvőn voltam. - Vigyorgok, összesen kettő darabon. Az is sok volt. - Igen? Talán mert érzik hogy nem szereted őket. A gyerekek azokat a felnőtteket szeretik akik figyelnek rájuk és szeretik őket. - Mosolygok én gyerekként kevés felnőttet szerettem, mind unalmas volt és hideg. Olyan elutasító. Megfogadtam ha felnövök csípni fogom a gyerekeket, de tényleg nincs bajom velük.
-Az önmagában sokat elmond róla hogy meg sem jelent. - Vigyorgok, érzem hogy jobban jártam ez nem változik.
-Áh, nem untatlak. Na meg ha már beszélgethetek veled nem valami idegen harmadikról akarok fecsegni. - Kuncogok, a szemben ülő lány sokkal inkább leköt, mint az akit felemlegettem.
Vigyorgok mikor közli leszbikusnak is kiadta magát hogy segítsen a barátnőjén, érdeklődve hallgatom mit mesél.
Felszalad a szemöldököm, vigyorgok, bevállalós! Egyre jobban tetszik.
-Ostobák lehettek azok a férfiak, ha egy leszbikus pár mellé akarnak beszállni harmadiknak... rövidtávon nézőként találják magukat, már ha nincs korom sötét. - Kacagok. - Amúgy a többséget beindítja a lányok közti csók, nem eltaszítja, szerintem rossz a taktikátok. De ha elkezdesz replikázni, na az elég felejtőssé teszi a barátnődet és téged is! - Adok neki egy tanácsot vigyorogva, bár szerintem erre ő is rájött már.
Mosolygok, félrepillantok somolyogva. Létezik lányban olyan mint én? Hah... visszanézek rá mosolyogva.
-Értem, logikus. - Mosolygok, erre nem mondanék többet. - De a bulizás kell, valahogy le kell vezetni az élet feszültségét. - Ó én is szeretem a bulizást, bár egy ideje nem volt részem benne, de sokáig nem is vágytam rá, volt fontosabb dolgom is.
-Ki tudja, bár Don Juan nem volt valami elmés, akkor már inkább Casanova, noha ő meg nem volt annyira vonzó férfi, így maradjunk a James Bondnál, szerényen... amúgy is brit vagyok, jobban illik hozzám! - Kacsintok rá, de csak szórakozom.
Áh, tanul, miért is ne? Elég szellemes. Bár kinéztem volna belőle hogy már elvégezte a kiválasztott iskoláit. De felkapom én is a fejem és elvigyorodom félszegen.
-Szeretek játszani. - Vigyorgok. - Legyen! - Ám hogy mit nézek ki belőle? Ez egy érdekes kérdés, összefoglalom magamban mit tudok, de előbb bemutatkozom, úgy jobb lesz ismerkedni.
-Elenore, gyönyörű név. Szép és elegáns mint te magad. - Bókolok neki, majd kuncogok.
-Mondták már páran. De ennyi különcség kell, jobban megmaradok az emlékeid forgatagában! - Somolygok rá, szeretnék maradandó élmény maradni. De az bájos benne hogy zavarba jött egy kézcsóktól.
Aztán elmerengek, mert játszunk, találgatva szólalok meg némi ajakcsücsörítés után.
-Nos, Elenore szerintem te ambiciózus alkat vagy, aki nem szereti ha nem veszik észre, akit nem zavar ha botrány tárgya is lesz. Így remek színésznő lehetnél vaaagy... - Simogatom az állam. - valami média felé kacsintgató személy. Mondjuk énekesnő vagy műsorvezető! - Vigyorgok, lehet egy egyszerű pincérnő vagy bolti eladó, de ők nem tanulnak, ezek viszont olyan szakmák amikhez jó ha van háttér. Meg nem lepődnék meg ha színésznő lenne, az öcsém is az lett, Josh is az... Phoenix színészekkel is foglalkozik, ez Los Angeles, sosem fogom megszokni hogy ez itt nem kirívó dolog.
-De ha már játék mondd, te kinek tippelsz? - Mosolygok, engem sosem találnak el, így külön szórakoztat.

- Ott a pont! – nevetek rá – Azt hiszem a munkámat ki is veséztük…
Esküvő, gyerekek… Még jó, hogy nem a közös életünket tervezgetjük, sikítva menekülnék.
- Tévedés, én próbálom szeretni őket. De olyan kis gonoszak tudnak lenni… Tényleg, még az egészen kicsik is. Elhitetik az emberrel, hogy tüneményesek, mosolyognak, kacarásznak, aztán lehánynak, fülsiketítő ordításban törnek ki ok nélkül, meg hasonlók. - hát kinek kell ez? Kevés tapasztalatom van a gyerekekkel, de mind hasonlóan végződött.
Diplomatikusan hárítja a pletykálkodásra éhes megjegyzésemet, és meg kell mondjam, szimpatikus. Bármennyire is vágyom zaftos pletykákra, becsülendő, hogy nem hinti el a kapott információkat úton útfélen mindenféle idegennek. Bólintok, ezzel nyugtázva, hogy inkább ismerkedne, mint fecsegne valami fiktív nőről.
Az állezbikusságom mintha kissé meglepné. Komolyan vesz és nekiáll magyarázni. Tettetett komolysággal hallgatom, mint aki tanulni vágyik, minden szavára bólintok. Aztán hasonló komolysággal kérdezek vissza: - Talán tapasztalatból mondod? Meglehet, hogy több ilyen jellegű élményed van, mint nekem… - elnevetem magam és immár őszinte mosollyal az arcomon folytatom: - Tudod, az ilyen helyzetek elég erősen ittas állapotban szoktak előállni. Ilyenkor az ember lánya nem gondolkodik túl reálisan… Eszelős dolgokat művelek ám becsípve. Ha szerencséd lesz, talán még bemutatom ma este a repertoárt. – rákacsintok, aztán körülnézek a kocsmában. Nem mintha keresnék valakit, csak megszokásból.
- A feszültség levezetésére van technikám; a lovaglás kellően fárasztó és örömteli foglalkozás, nem gondolod? – félrebillentett fejjel, csábosan nézek rá, szándékosan kétértelműen fogalmazok. Pörögjenek csak a fogaskerekei!
- James Bond, mi? – elnevetem magam, habár tényleg érezni némi brit akcentust a beszédén – Csak így? Semmi teátrális bemutatkozás, hogy ’Bond… James Bond’?
Kihúzom magam és végigmérem. Azon agyalok, vajon lehetnék-e a Bond-lánya? Hogy lehetnék, az biztos, de lennék-e? Akarom én ezt?
- És mondja csak, Mr. Bond, hol tartja a fegyverét? – próbálom elővenni a vágytól terhes hangomat, de a visszafojtott nevetéstől nehéz dolgom van. Talán csak azért nem tör ki belőlem, mert bemutatkozunk egymásnak és kézcsókjával meglep. A bókjától viszont visszatér a rángás szám sarkába, annyira sablon.
- Egyetértek, a különcség az egyetlen módja, hogy kitűnj a tucat bábok közül, de ne félj, enélkül sem felejtenélek el. Nem minden nap mutatkozik be nekem maga a híres és ellenállhatatlan Mr. Bond! – rámosolygok, figyelem a reakcióit.
Elégedetten mosolygok, amikor azt mondja, szeret játszani. Reménykedek valami extrém tippben, és kissé csalódott vagyok, hogy semmi többet nem néz ki belőlem, mint a színésznőség, vagy az énekesnőség. Könyörgöm, ez itt LA, itt mindenki sztár!
- Ah, azt hittem kreatívabb vagy! – adok hangot csalódottságomnak és színpadiasan homlokomhoz emelem a kézfejemet. – Még két tipped lehet az este folyamán, de hagyok időt, hogy átgondold.
Eljött az ideje, hogy húzzam az időt, és felhajtsam a harmadik tequilámat is. Lassú mozdulatokkal nyalom meg a kézfejemet és szórom rá a sót. Aztán hirtelen egymás után jönnek a lépések, hogy hosszan szívogassam a lime húsát.
- Nos, mivel a titkosügynökös dolgot előttük már, és szívtipró sem vagy, mert azt le kellett volna tagadnod… - gondterhelten mérem végig, ujjaim az államra simulnak, mutatóujjam az ajkamat simítja végig, mintha nagyon törném a fejem – Szerintem a szex iparban dolgozol. Mondjuk pornófilm rendezőként. Igen! Ez lesz az! – a pultra csapok, mintha épp a világ legnagyobb problémájára találtam volna meg a választ. Többen rám néznek a kocsmában, de nem érdekel. Figyelem a velem szemben ülő férfit és kutatom a zavar, a meglepettség, vagy bármi másnak a jelét. Kell, hogy legyen. Nem lehet pornós, igaz? Ugye nem? Jesszus… És mi van, ha tényleg telibe találtam?

-Igen igen, teljesen! - Közlöm vidoran.
Aztán kacagok, mulattat amit a gyerekekről mond.
-Ők csak gyerekek. - Mosolygok, én szeretem őket, jól esik törődni velük, bár tény, pár óránál többet nem felügyeltem senki gyerekére.
-Nem, jobb szeretem azokat a nőket, akiket érdeklek mint férfi. - Vigyorgok, nem hazudok. Nincs bajom azzal ha valaki a saját nevéhez vonzódik, de akkor hagyjon ki a flörtölésből.
-Óh, értem, miért, józanul nem mered bevállalni? - Vigyorgok rá kihívóan, én józanul is hülye vagyok, a pia inkább közvetlenné tesz.
Ahh, miket nem mond... vigyorogok, kissé beharapva a szám, hát tény, el tudnám viselni ha fölül lenne egy ideig az ágyban... De valahogy sejtem a foglalkozás kapcsán hogy nem arra gondol amire én.
-Szóval lovakkal foglalkozol? Díjugratás? - Mondtam valamit, hirtelen ez jutott eszembe.
-Elcsépelt lenne és a Drayton... Sebastian Drayton túl hosszú! - Kacsintok rá.
Kuncogok, hogy hol a fegyverem.
-Az eszem a fegyverem, az alkohol sem tompítja. A másik meg rejtett, csak biztos helyen mutogatom... - Nevetek fel, kedvemre való a humora.
Sablon nem sablon, szeretek bókolni, na meg ez elveszi a kézcsók "élét". Nem szeretek túl különc lenni.
-Hmmm, hát igen igen, ritkán kapok küldetést Amerikába, a királynő jobb szereti ha a hazai ügyeket intézem! - Vigyorgok, nah, lehet rám ragad? Pedig nem is vagyok oda a filmekért, de sss.
-Túl realista vagyok, sokszor megkapom. - Mondom mosolyogva. mit mondtam volna? Sztriptíztáncos? Álmaimban...
-Hmm kegyességed megindít, megfontoltan élek vele! - Somolygok, bár én sosem találom el kinek mi a szakmája. Valami egyedi lenne az övé? Tényleg gondolkodnom kell rajta, bár a whisky kissé eltompít.
Nézem ahogy iszik, tudom miért imádják ezt a piát a nők... rettentő erotikusan lehet inni. Nem tagadom, engem is izgat, a fantáziám is, főleg mennyire szeretem az oralitást. Rettentő izgató lehet vele a csók pechemre, így nehezebb koncentrálni, de megpróbálom.
Félmosolyom elárulja, hogy egyik sem vagyok hivatásosan, max "másodállásban".
-Miből veszed hogy én forgatok és nem engem forgatnak? - Emelem meg a szemölököm, de csak somolygok, nem válaszolok sem igent, sem nemet. Aztán csak kuncogok.
-Nem kapok pénzt a szexért. De kettőt még te is találhatsz. - csücsörítem az ajkam, hogy menni fog az. Az életben nem találja ki. Vagy ha mégis elmondhatom, hogy van aki látja bennem a bölcsészt.
-Na várj... lehet igazából egy megfáradt óvónő vagy, akit már idegesítenek a kölykök, azért mondtad hogy nem kedveled őket! És mindig piszkálod őket, mert jól esik. - Nem gondolom komolyan, de az élet fonákja lenne ha valóban óvónő lenne vagy tanítónő. Ha már én pornó producer lettem vagy mi.

Kifakadok a gyerekekre, és hogy mennyire nem tudok rajtuk kiigazodni, Ő pedig kinevet. Nem bánt, vele nevetek én is, hiszen pontosan tudom, mekkora hülyeségeket tudok néha mondani.
- Igen, persze, tudom. – felemelem a kezeimet, megadom magam, aztán hirtelen elkomolyodva hozzáteszem: - Kifogás!
Aztán ránevetek, kezdem érezni az alkoholt, pezseg a vérem, túl sok baromságot hordok össze, de távol vagyok a részegségtől. Csak lazulok.
- Ó, ne félj, józanul is bevállalós vagyok. Ha tudnád, mennyire! – felsejlik előttem az előző nap csúcspontja. A forró motorháztető, a lágy szellő simogatása… Tényleg, friss levegőt kéne szívni, olyan rohadt meleg van idebent!
Megemlítem a lovaglást, ez mindig jó téma, ha a kétértelműség a cél. Kissé elakad a szavam, ahogy egyből ráérez.
- Értesz hozzá? – érdeklődve nézek rá. Nem mondanám róla, hogy lovas, de persze bárki lehet az.
Kicsit szívom a vérét James Bond-dal és nem tudom, hogy direkt vagy véletlenül, de kicsúszik a száján a tejes neve. Szinte mindegy is, rettenetes a névmemóriám, holnapra úgyis elfelejtem. De lehet, hogy már öt perc múlva sem tudnám visszamondani.
- Á, már mindent értek! – vigyorgok és bólogatok. – Semmi becézgetés? Csak így, komolyan, hivatalosan?
Jót mulat a fegyveres kérdésen, de hát én nem mondtam semmi rosszat! Hogy Ő mire asszociál… Az Ő dolga.
- Biztos helyen… - kicsit felhúzom a szemöldököm, aztán szélesen elmosolyodom – Mutogatós bácsi vagy?
Na, ha most nem néz teljesen őrültnek, akkor meg kell tartani. Kevesen viselik el, hogy minden szavukat kiforgassam.
- Nincs gond a realitásokkal, csak hát ez itt Hollywood. Itt még a pultosunk is színész, vagy énekes, ne adja Isten, mindkettő egyszerre. – magyarázkodni kezdek, nem akartam megbántani – Szóval, máskor, máshol ez tök extrém lenne, csak hát ez egy ilyen kifacsart világ…
Hagyom, hogy elgondolkozzon az újabb tippjén, és inkább iszom egy kört, mielőtt válaszolnék a kérdésére. Mosolya elárulja, és kissé megnyugszom, hogy nem lett igazam.
- Ha téged forgatnának, már láttalak volna. Így kizárólag az maradt, hogy a kamera másik oldalán dolgozol. – a legdurvább az egészben az, hogy ezt teljesen komoly arckifejezéssel sikerül kimondanom, pedig koránt sem ismerem kívülről az összes fellelhető pornót.
- Francba, olyan biztos voltam benne! – csalódottan sóhajtok fel, de aztán egyből rámosolygok, hiszen még van két lehetőségem. Ahogy neki is.
- Már csak egy tipped van. – vigyorgok, mert nem is rossz. Látom magam gonosz óvó néniként, ahogy a gyerekeket szívatom – Pedig nem rossz ötlet, tényleg. Még a végén megvalósítom. – rákacsintok, de közben már azon pörög az agyam, hogy mit is mondhatnék, mivel foglalkozik? A legextrémebbet már ellőttem, talán itt az ideje a realitásnak. De az nem én lennék!
- Biztos valami elvont szakmád van. Mondjuk filozófus, vagy atomfizikus. – kérdőn nézek rá –Na? Valamelyik?

Nevetek vele, majd a kifogásra újra nevetek.
-Ma mi nem számít annak? - Kuncogok.
-Nah, ez a beszéd, ne a pia legyen a mozgatórugója a hülyülésnek! - Kacagok.
-Nem, nem mondanám. Tanultam lovagolni de a lovak valahogy jobban élvezték ha elulról nézek fel rájuk! - Kuncogok. - De egy háborús filmben igazi minta kaszkadőr lennék, olyan perfekt módon esek lóról, hogy tanítani kéne! - Vigyorok.
Nem zavar hogy elmondom a teljes nevem, mit számít? Úgy sem jegyzi meg. Már szerintem.
-Hát a kedvedért lehet Bastian vagy Seby, csak kedveskedve mond! - Nevetek.
-Csak annak mutogatok aki viszont mutogat. - Vigyorgok rá. Engem nem zavar a szócsata, én élvezem.
-Hát ehhez bizony hozzá kell szoknom. Nekem nem alap! - Vallom meg. Nem bánt meg, Phoenix is megszidott már ezért, hogy tipikus brit vagyok. -Igaz... nekem egzotikus. - Vigyorgok, nem hazudok, az hogy az öcsém színész, az új barátom színész, egy másik meg tehetséggondozó, hát ritka újdonság.
Aztán nevetésre sarkall, hogy látott volna már a vásznon, ha pornós lennék.
-De kis buja valaki! - Kuncogok, főleg milyen komolyan adja elő.
-Hááát, ennyire talán én sem vagyok szexista, bár ki tudja! - Nevetek, nem, nem árulnám a testem, annál válogatósabb vagyok, hiába imádom a szexet és a testiséget.
Kuncogok.
-Örülök hogy nem nálad vagyok taknyos kis kölyök! - Kuncogok, bár nem vicces, utáltam az összes dadusom. Azok sem szerettek, nem foglalkoztak velem.
-Pedig igazán jó tippnek tűnt! - Vonok vállat mosolyogva.
-Hmmm, épp most írom az új energiatakarékos részecskegyorsításon alapuló mosogatógép tervrajzát, bele véve, vajon isten és az emberi lélek ezáltal nagyobb harmóniában lenne-e egymással, bár lehet ebben is a rejtett szexualitás lapul, imádom Freudot. - Kacagok, hat a pia, minden szutykot összehordok. - Nem, nem, de a filozófus talán rokon szaknak nevezhető valahol a végzettségemhez. Legalábbis az egyetemen ismertem sok filozófiást, elvontak, de szerethetőek! - Nevetek, bölcsészek, mind elvontak vagyunk!
-Na de van még egy tipppem, hmmm... jót kell mondani vagy vesztettem! - Kuncogok. - HmmHmm... Nem te vagy az a lány a tévéből aki mosolyogva reklámozza hogy az új O.B. tamponnal csodálatos a havi menzesz? Nem? Nem? Hah, tévedtem bocs, na akkor várj! - Ugratom, azt se tudom milyen reklámok vannak mostanság. - Hmmmmm, lehet hogy mestertolvaj vagy és amellett hogy kifizetem az italokat nem lesz meg a pénztárcám se ha rám unsz? Túl csinos vagy, túl jó a humorod, gyanús vagy! - Kuncogok.

Jól szórakozunk, főleg rajtam, na de Ő sem marad el a hülyeséggel.
- No, igen, kifogás, az mindig van… - értek vele egyet.
Figyelmesen hallgatom, ahogy lovas tudásáról beszél, csendesen kacarászom, ahogy elképzelem a jelenetet; a földön fekve pislog fel az önelégülten vigyorgó lóra. Mintha a lovak tudnának vigyorogni…
- Esni tudni kell, ez vitathatatlan. – hagyom rá, hisz így is van.
- A kedvemért? – nagy szemeket meresztek rá és kicsit ráteszek egy lapáttal a miss plázacicás hanghordozással, amikor próbálgatom: - Seby. Ez tetszik. A Bastian annyira… Olyan rosszfiús.
Előadok egy rövid kiselőadást, ahogy játszom a hülye tyúkot, de aztán elnevetem magam.
- Szóval nem tagadod, hogy mutogatsz? – rákacsintok. A jő ég tudja, mi van mostanában a levegőben, de csak úgy jönnek-mennek körülöttem a pasik.
- Ugyan, sose bánd! Nekem meg te vagy egzotikus a brit angoloddal. Szóval kvittek vagyunk. – rámosolygok, bár örülnék, ha jobban megütné a fülemet a brit akcentus. Imádom. Később, talán ha elég szépen mosolygok, akkor rátesz egy lapáttal…
- Azt ne mondd, hogy te nem nézel hasonlót! – nevetem el magam – Mindenki néz pornót, csak van, aki nem vallja be…
- Szóval szexista vagy! – felkapom a fejem. Ebben a városban szinte mindenki az, még én is… - De legalább bevallod. Utálom, ha valaki titkolja, főleg, ha szarul hazudik. Olyan kiábrándító…
Még hogy megfáradt óvónő! Hát ilyen szarul nézek ki?
- Ó, még alakulhat úgy az este, hogy én leszek a gonosz dadus… - rákacsintok. Nem hiszem, főleg nem azt, hogy ilyen szerepjátékos játszmázásba kezdjünk, de legalább fenntartom az érdeklődését.
Előadja a filozofikus fizikust, és komoly nehézségeim támadnak, hogy a széken maradjak. A nevetéstől majdnem lefordulok a magas bárszékről, de sikerül megkapaszkodnom a pultban. A végén csak ad valami támpontot. Szóval a filozófiával nem lőttem nagyon mellé.
- Áh, pedig már kezdtelek komolyan venni! – csalódottan csettintek egyet, hogy aztán újabb lehetséges foglalkozást eszeljek ki neki – Akkor… Ha már filozófusokkal jártál egyetemre, meg elvont is vagy és még Freud is a kedvenceid közé tartozik… Ugye nem pszichológus vagy? – riadtan mérem végig, de nem annak tűnik – Nem, nem tűnsz agyturkásznak… De valami bölcsészettel kapcsolatos, nem?
- Tampon? Komolyan? – felhúzom a szemöldököm – Nem is óvszer, vagy valami barkács eszköz, hanem tampon? Ez fáj! – színpadiasan mellkasomra szorítom a tenyerem és felsóhajtok.
- Basszus, lebuktam! – kiáltok fel, de közben szélesen vigyorgok – Nem kell izgulnod, nem csak a pénztárcádra pályázom. – rákacsintok.
- Egyébként pedig mi az, hogy túl csinos? Meg hogy túl jó a humorom? Nem lehetnek túl nagyok az elvárásaid, ha így túlszárnyalom őket. – mosolyogva kérdezem, de tényleg kíváncsi vagyok a válaszára.

-Ugye? Én is mindig ezt mondtam. Bár azt mondja az öcsém azóta vagyok ennyire hülye, nem tudom. - Vigyorgok, nevetek. Sosem lett agyrázkódásom, se semmim tőle. De vagy ötvenszer estem szerintem.
Juuuuj, a pláza cicás megnyilvánulására összeráncolom a homlokom, hogy neee, nem kéne, bár a Sebyre csak mosolygok. A Bastianon meg csak felemelem az egyik szemöldököm és félszegen vigyorgok, hogy rossz fiús.
-Nem, hova tagadjam? Ha tagadnám az is csak azt jelentené hogy csinálom, mindegy mit mondok! - Kacagok.
-Hmm, jól van. - Ritka hogy valaki kellemes egzotikumként tekintsen a brites kiejtésemre és szóhasználatomra, kellemes meglepetés. Mosolygok is rajta.
-Nézek én, vannak egészen jók. Bár néhol a történetnek csúfolt valamitől fogom a fejem és nem tud lekötni az akció sem, olyan kiábrándító! - Vigyorgok. Akkor már tényleg inkább az erotikus versek, azok kellemesen buják.
-Az eléggé, az őszinteség kifizetődőbb! De nem értem ezen mit kell titkolózni, mindenki szereti a szexet! Kivéve aki sérült általa, de az teljesen más lap. - Mondom természetesen és könnyeden, nekem a szex nyitott téma, nem vagyok szégyellős. Annyira alap dolog mint az étkezés.
-Ne, az nem tetszene, én egy kedves, odaadó dadust akarnék, aki kényeztet, nem megbüntet, mert a csinost már teljesíted! - Vigyorgok, de nem vagyok szerepjátszós az ágyban, egyszer próbáltam és elröhögtem, azóta inkább hanyagolom.
Roppant mód szórakoztat, hogy nevet, tetszik is a kacaja, öröm hallgatni ebben a zsivajban.
-Ó, mélységesen sajnálom, csapni való fizikus lennék. - Kacagok.
-Én? Doktor? Pfff, nem. - Vágom rá kicsit gyorsabban mint szeretném, de rögtön nevetek is. Egyrészről mert abszurd, hogy lélekbúvár legyek, másrészről meg doktor. Én. Utálom őket. Aztán mosolygok. - Igen, igen, jól látod. Bölcs és eszes pasast fogtál ki, 2 in 1, mit szólsz? - Kacagok.
Nevetek, reméltem hogy fájni fog neki, a többi snassz lett volna!
-Ó, akkor jó. Kell az órám is? Azt valaki fél órája már lenyúlta, lassú vagy! - Kacagok, nem volt órám, nem hordok. De örülök ha nem csak az ital miatt maradt.
Visszafogottabban mosolyog, hát én is követem, felveszem a szokásost, ami mondhatni britesen elegáns és kissé őszintétlenebb.
-Pont hogy magasak. Csalóka ha egy nő nem csak szép de okos is. És még humora is van! Hol a csapda? Lehet tényleg leszbikus vagy... - Hülyéskedek, sokkal könnyebb elcsapni egy poénnal a dolgot. Talán mert nem tudom mit vagy kit is szeretnék, ki lenne megfelelő. Hogy most akkor túl nagyok az igényeim mint állítom, vagy túl alacsonyak és így senki sem lesz jó? Nem tudom...
-Nah de... elárulod mivel foglalkozol, vagy találgassunk még egy kört? - Vigyorgok már érdekel. Szeretném tudni, mert ahogy elnézem kitalálni nem fogom. Kiiszom a poharam, rendelek még egy kört, neki is, ha jól esik igyon még. Nekem jól esik, iszom is.

- Hát, ha az esésektől lesz hülye az ember, akkor már mindent értek. Biztos én is bevertem párszor a fejem, nem emlékszem… - mosolygok. Már nem is számolom, hányszor estem lóról, de biztos vagy ötszázszor.
Csúnyán ráncolja a homlokát, ahogy a libát játszom, és szememet forgatva nevetek, miután kissé selypítve becézgetem.
- Hmm, Bastian, a szatír. Nem is hangzik rosszul. – rákacsintok.
- Ó, ne is mondd! – emlékszem a legutóbbi pornón sikítva röhögtem, amit néztem – Jobbak, mint egy vígjáték.
Helyben vagyunk. Az egészséges emberek öt perc után rögtön a szexről beszélnek – ha nem hamarabb.
- Szóhoz sem jutok. – lebiggyesztem az ajkam és bólogatok – Hatalmas igazságokat fogalmazol meg. Mi van még a tarsolyodban?
- Ó, nem csíped a kemény nőket? Nem hittem volna, hogy nem bírsz el egy nagyobb falattal. Vagy szeretsz inkább te keménykedni? – mosolygok, nem hiszem, hogy le tudnám döbbenteni, de persze húzom az agyát, mert miért ne? – De ha egyszer dadusra lesz szükséged, szólj!
Ha el akarnám csábítani, biztos lejtenék neki valami vonaglást az utcán egy táblaoszlopnál. Mondjuk megnézném a fejét…
A nevetéstől nehéz megszólalnom, és csak rátesz egy lapáttal, ahogy elképzelem fizikusként. Biztos felrobbantaná magát néhányszor… Ráadásul kiakad attól, hogy dokinak nézem.
- Bocsi, én kérek elnézést! – nevetek rá, aztán szememet forgatva sóhajtok – Ó, megjött az angol humor. Na, ne fárassz, inkább térjünk vissza a szexre! Ez még jobban fájt, mint a tampon reklám…
Végignézek rajta, mintha azt mérném fel, mit érdemes lenyúlni tőle.
- Dehogy vagyok lassú! Azt is én nyúltam le… - rákacsintok. Magyaráz valamit az elvárásairól, de őszintén szólva nem tudom követni.
- Csapda? Milyen csapda? – összehúzom a szemöldököm – Nem, nem vagyok leszbikus. Ha tudnád, mennyire szeretem a pasikat… Meg sem fordulna ilyesmi a fejedben.
Sóhajtok, mert eszembe jutnak a tegnapi nap eseményei és jólesően bizseregni kezd a gyomrom.
- Hogy mivel foglalkozom? Tanulok. Egyébként pedig arra vagy kíváncsi, hogy mit tanulok, vagy hogy mivel szeretnék foglalkozni?
Kiissza a whiskyjét és kér még egy kört. Csatlakozom hozzá.
- Megfognád egy kicsit? – a kezébe nyomom a lime szeletet és felnyalom a kezemről a sót, ledöntöm a tequilát, aztán felé hajolok, és a számba veszem a limeot. Ránézek, látni akarom, hogy hogyan reagál a közelségemre.

Nevetek, jól van, sorstársra leltem!
-Ki emlékszik? Fogjunk össze! - Nevetek tovább.
-Szatír? Talán kecskelábam van, haaaa? Vagy meeeee-kegek? - Kacagok, nem, szatír nem vagyok. Nem vagyok zaklató típus.
-Amúgy igen, ütik a színvonalát a túlerőltetett amerikai vígjátékoknak, és mivel ma már nincs film szex és szerelmi szál nélkül, igazából ugyan ott vagyunk.
-Beszélgess velem még és megtudod! - Vigyorgok, bólogatok pár komolyabbat, hogy osztom én az észt, csak figyelni kell rám.
-Hát tény ami tény, domináns alkat vagyok a külsőm ellenére. - Nem hoz zavarba, még vigyorgok is. - Ó, szólva van. - Kuncogok, ha ilyen dadust kapok mint ő, átgondolom hogy kedves legyek és kedveljem. Főleg az ágyban.
-Semmi! - Legyintek, nem történt semmi. Titkon azért reménykedem benne hogy nem doktornő, az nagyon kellemetlen lenne számomra. Aztán nevetek. - Nem tagadhatom a tagadhatatlant, de miért fájt a szex téma, mikor az olyan érzéki dolog? - Mondom eleinte britesebb kiejtéssel, majd hagyom az érzéki vonalat francia akcentussal. Kevertségem előnyei és hátrányai, de játszani jó vele.
-Áh, kíváncsi voltál észreveszem-e? Hmmm, nem, tökéletesen játszol velem! - Kacagok.
-Ezt örömmel hallom... - Mondom mosolyogva, igazi csalódás lett volna ha a nőket szeretné. - De egy biztos: a pasik is szeretnek téged. - Én sem vagyok kivétel, nekem is tetszik. Iszok is pár öblösebb kortyot, élvezem ahogy marja a torkom a szesz.
-Hmm. Mindkettő! Telhetetlen típus vagyok! - Vigyorgok, tényleg mindkettő érdekel.
-Persze. - Mondom, mikor a kezembe nyomja a gyümölcsöt, nézem ahogy iszik, mindig kellemesen izgató látvány. De ahogy játszik is velem! Ahhh... enyhén elnyílik az ajkam, hogy a lime helyébe akaródzom lenni, szemezek vele, kicsit közelebb hajolok, mintha könnyebb lenne így tartanom neki a savanyú lét. Kedvem lenne megcsókolni, de érzem hogy csak az agyam akarja húzni, így inkább csak lustábban megnedvesítem az ajkaim és bujább mosoly kezd bujkálni a szám szegletében.

- Fogjanak össze a hülyék? Vagy az agysérültek? – nevetek rá.
- Hát, én nem tudom. Ezt neked kell tudnod, ezért kérdezem. – mondjuk nem tűnik erőszakosnak, de simán lehet angyal arcú gyilkos.
- Hú, otthon vagy a filmekben. Bár mondjuk semmi új nincs a Nap alatt…
Csak sóhajtok, ahogy beszélgetésre csábít, hogy elárulja az élet további nagy megoldásait. Nincs konkrét kérdésem, majd alakul.
- Igen? Biztos vagy benne? – nézek rá hatalmas szemeket meresztve – Nem vagyok valami türelmes, hamar ágyba dugnálak.
Az angol humor valószínűleg a vérében van, de ez az, amihez nekem hangulat kell. És most nem igazán van. De elnézem neki, amikor angol akcentussal szólal meg, aztán felszalad a szemöldököm.
- A francia akcentust csak a csajozás miatt tanultad meg, vagy kiderül, hogy csak félig vagy brit, a másik feled francia? Amúgy meg nem fájt a szex téma. Miért fájt volna? Bár inkább csinálom, mint beszélek róla… - mosolyog, pontosan tudom, hogy a véremet szívja, de hagyom, hiszen én is szívom az övét.
- Tényleg? – nézek rá csodálkozva – Honnan tudod? Lóg rajtam néhány, vagy lihegnek a nyomomban? – ijedten nézek körül, habár pontosan tudom, hogy nem néz senki. Miért néznének?
- Hát, számítógépes grafikát tanulok, de… Nem tudom, mit fogok tudni vele kezdeni. – kicsit elhúzom a számat, mert tényleg úgy érzem, hogy ez olyan pillanatnyilag jó ötletnek látszott dolog volt – Amúgy legszívesebben a versenysportból élnék meg. Csak hát, ahhoz már egy kicsit öreg vagyok.
Újabb kör italt kér, és nem állom meg, hogy ne teszteljem a tűrőképességét. A kezébe nyomom a fanyar gyümölcsöt, hogy onnan a számmal vegyem ki, amikor eljön az ideje. Közelebb hajol, mélyen a szemembe néz. Megnyalja az ajkát és kezdem megkedvelni; nehezen bízom meg idegenekben, de az, hogy nem ugrott rám ennyitől, becsülendő.
- Köszi! – mosolygok rá, amikor a kiszívott limeot az üres poharamba dobom. Oké, kezdem érezni az alkoholt, és nem ártana megmozgatni a tagjaimat.
- Nincs kedved kimenni a teraszra? Talán kint jobb a levegő. – persze, jobb a levegő, meg rá is gyújtanék. Őszintén remélem, hogy velem tart és nem maradok ismét egyedül.

-Hát... nem tom. - Nevetek, nem tudom hova kéne besorolni engem, a hülye az elég biztos pont.
Nevetek.
-Nem vagyok az. Tiszteletben tartom a nem szót. - Mosolygok.
-Semmi, borzasztó. - Mosolygok, a mostani filmek java olyan.... nézhetetlen.
-Ha jössz velem nosza nem bánom! Szeretem a jó éjt puszikat, bárhova kapom! - Kacagok fel.
-Teljesen brit vagyok, csak a gyerekkorom Franciaországban töltöttem. Nem a csajozás taníttattatott meg, bár az oviban is odavoltak értem a lányok! - Hülyülök. - Jah, azt hittem arra mondtad, de akkor a brit humorra. - Kuncogok, kezd beütni a szesz, meg a zsivaj körülöttünk. - Amúgy egyet értek... csinálni mindig jobb. - Vigyorgok, na igen...
Csak sejtelmesen mosolygok, szerintem szép lány, vagány, talán kezdeményező is, melyik pasi ne szeretné ezt? Nem fogom folyton fényezni, az sok lenne.
-Te is? De népszerű... - Eszembe jut Zin. - Hát... csinálhatsz vele filmeket, reklámokat, nem? Játékokat, ilyesmi. Ott elengedheted a fantáziád, jó szakma. - A múltkor kiokosítottak kicsit, azért vagyok képben.
-Már miért lennél? De nem biztos hogy jó ötlet... rámennek az ízületeid, az idegeid. Túl nagyok manapság az elvárások. Lovaglás lenne amúgy vagy más?
Játszik velem, de még hogy! Élvezem, szeretem az ilyet, sosem baj ha egy nő kéreti magát. Feltéve ha nem ragad le ennyinél, mert az már kellemetlenebb. Bár tényleg nem vagyok erőszakos, de az üres játékot én is rosszul tűröm.
-De van. Legalább nem lesz ekkora hangzavar. - Mondom, felállok, fizetem az italokat, kérek még egy kört és kiviszem míg kikísérem.
Kinn meg is üt a langyos levegő, amely nem harapható hanem könnyed és oxigén dús. Keresek vele egy szabad asztalt ha van, ha nincs akkor valami csendesebb párkányos helye (legyen minek nekidőlni) leteszem az italokat és kiropogtatom a hátam. Gombolok még egyet az ingen, melegem van.
-A nagyvárosokkal ez az egy baj van... - Mondom itallal a kezemben míg az eget nézem, ami csillagtalan, de tiszta. - Nem látni egy nyomorult csillagot sem, illúzió romboló... - Mosolygok.

Ha nem is mondjuk ki, megállapodunk, hogy mindketten hülyék vagyunk. Nem mintha eddig titkoltuk volna…
- Ha te mondod. – vigyorgok rá – Kénytelen leszek hinni neked.
A filmeket is kivesézzük, gyorsan, röviden. Nem is tudom, mikor láttam utoljára igazán jó filmet.
- Máris elköszönnél? Valamit rosszul csinálok ezek szerint… - persze, értem én a viccet, a vérszívást. Kevesebb beszélgetés után is dobtam már le ruhát magamról. Elég csak a tegnapra gondolnom… De ma inkább csak szócsatáznék. Persze, fiatal még az este…
- Izgalmas gyerekkorod lehetett. Én világ életemben LA-ben éltem. Persze, rengeteget utaztam, de csak munka vagy nyaralás miatt. – mindig is irigyeltem azokat, akik hosszabb időt töltöttek idegen országokban. Persze, ha profi versenyző lennék, én is Európában élnék.
- Már oviban is ilyen kis cukipofa voltál? – óriási a kísértés, hogy megcsipkedjem az arcát, aztán csak egy kacsintást engedek meg magamnak.
Hát még jó, hogy csinálni, jobb, mint beszélni róla. De ez mindennel így van, nem?
- Van valami, amiről tudod, hogy jobb beszélni róla, mint csinálni? – komolyan érdekel, hogy van-e ilyen. Most hirtelen nekem nem ugrik be semmi.
- Népszerű? Úgy gondolod? – a szakom, hát, elvégzem, mert kell a diploma, de nem hiszem, hogy komoly karriert futok majd be vele. Bár ki tudja? – Igen, rengeteg a lehetőség, csak azt nem tudom, hogy akarom-e életem végéig ezt csinálni.
- Ó, igazán édes vagy! – sajnos a versenysport kemény dolog. Ha elmúltál tizennyolc éves és még nincs komoly nemzetközi eredményed, akkor szezonról szezonra rohamosan csökkennek az esélyeid – Igen, lovaglás lenne, és már régen ennek kellett volna áldoznom az életemet, ha komolyan akarnám csinálni. Így csak hobbi versenyző vagyok.
Kicsit elkomorodok, mert nem szoktam erről beszélni, és magamnak is nehezen vallom be, hogy már csak hangyányi az esélyem, hogy elérjem az álmaimat. Megrázom magamat belül és mosolyt varázsolok az arcomra, hiszen hé, ma buli van!
- Szuper! – hálásan rámosolygok és a pultba kapaszkodva leereszkedem a bárszékről. Meglepően stabilan állok a tűsarkaimon még ennyi pia után is, de a szoknyámat kicsit lejjebb kell rángatnom. Seby kikér még egy kört és a poharakat szorongatva követ ki a teraszra. Valamivel kevesebben vannak, mint amikor beverekedtem magam és találunk egy szabad asztalt.
A poharak az asztalra kerülnek, de egyikünk sem ül még le. Az új haverom nyújtózkodik, én a cigimre vadászok a táskámban. Nem nagy, mégis feneketlennek tűnik. Végre rátalálok a dobozra és mielőtt rágyújtanék, felé fordulok: - Zavar, ha rágyújtok?
Megőrülnék, ha benyögné, hogy igen, mert ennyi alkohol után sikít a tüdőm egy kis nikotinért, de ha nem, hát nem.
- Ugyan már! Csak rossz helyen keresed őket. – kuncogok, ahogy a csillagokat hiányolja az égről – Az összes közöttünk mászkál. Itt mindenki egy cseszettül ragyogó csillag!
Ah, eleget ittam mára, megérkezett a káromkodós énem. Pedig nem szoktam, tényleg. Nem így lettem nevelve, de hát ez kicsúszott a számon.

-Nincs más választásod, valóban! - Vigyorgok.
-Ó, nem nevezném elköszönésnek, nem mondtam hogy elalszom tőle! - Kacarászom.
-Hát... bennem felborult az átlagos és a nem átlagos, túl sokat utaztam és túl sok városban voltam. Szóval szerintem te jobban jártál. - Imádtam így élni, világot látni, embereket megismerni, de sok hátul ütője is volt, amit szívesen mellőztem volna már akkor is. Ha nem születik meg Henry nem is tudom mi lett volna velem.
-Ó én mindig. Képzelj el négy évesen, bongyori hajjal, nagy kék szemekkel és csintalan pofival. - Kuncogok. - Bár ne, ne tedd, még a végén közlöd na már megint egy büdös kis kölök! - Nevetek fel, elvégre előbb mondta hogy nincs oda a gyerekekért.
-Hmmm. - Elmerengek kicsit, érdekes kérdés. - Van. Vannak olyan kötelező dolgok, amiket meg kell csinálni, de csinálni nem jó, ellenben elmondani hogy megcsináltad kellemesebb. A nőknél szerintem a szülés is ilyen lehet, mikor szülnek a nők az nem jó, de utólag megszépül az emlék és jóleső érzés beszélni róla. Szerintem sok ilyen dolog van. - Fejtem ki a véleményem egész komolyan, merthogy komolyan kérdezte.
-Szerintem felkapott, meg rengeteg mindenhez kell manapság. - Igen, szerintem népszerű. - Igen, ez a lényegi kérdés. De ha engem kérdezel ha van papírod, utána ráérsz keresgélni. És bármikor válthatsz, ha nem jó. Én is sok mindent csinálok, változatosabb így. - Ennyit elárulhatok játék közben is, bár lehet már nem él a dolog.
Csak mosolygok rá hogy édes vagyok, komolyan mondtam amit.
-És az nem jobb? Kötetlenebb. Pénzt pedig így is tudsz keresni. És ha tehetséges vagy sokkal szélesebb körben tudod majd kamatoztatni mert nincsen megkötve a kezed a versenyzés miatt. Vagy oktasd, oktatni jó! - Mosolygok szélesebben, én imádok tanítani.
-Igazi női táska... - Kuncogok már kinn, hogy ennyi idő mire elővadássza a cigijét. - Nem dehogy, nyugodtan. - Legyintek, hol zavarna? Főleg idekinn.
Aztán csak vigyorgok, van benne valami.
-Igaz, az ő fényességük halványítja el a fentiekét! - Nevetek, csóválom a fejem. Nem zavar hogy kicsúszik a kötőszó, ritka aki nem káromkodik. Eszembe jut Josh és elvigyorodom.
-Szóval lovagolsz, számítógépes grafikát tanulsz... Mit csinálsz még? Azon túl hogy a barátnőddel bulizol. - Mosolygok, ha már ennyire megismertem, és még szimpatikus is, miért ne tudjak meg róla többet? - Rajzolni is szeretsz akkor? - Merül fel bennem a kérdés a szakja kapcsán, oda kell. Legalábbis nem árt.

Kénytelen vagyok bizalmat adni neki, hiszen miért is hazudna? Nem tűnik annak a típusnak, nekem meg jó az orrom az ilyesmihez – már hogy ki mikor lódít.
- Hát, a jó éjt puszi nálam valaminek a végét jelenti… - jót szórakozom a vele töltött időben és ez üdítő változatosság.
- Ebben szerintem sosem tudnánk megegyezni. Már, hogy ki járt jobban, de biztos vannak árnyoldalai is a dolognak. – el kell ismernem, a folyamatos költözés, új helyek, új emberek. Egy gyereknek ez borzasztó lehet.
Ahogy saját magáról beszél, mint kisfiú, előtör belőlem az igazi nő. Elképzelem a kisfiút, akit lefest, és ha tényleg ilyen volt, akkor tüneményes lehetett.
- Neeeem! Ne túlozz! – nevetve ellenkezem – Én nem utálom a gyerekeket. Én kedves szoktam lenni velük, egészen addig, amíg ki nem babrálnak velem. Szóval, ha nem visítoztál ok nélkül és nem hánytál le mindenkit, aki pár percre a karjába vett, akkor jóban lettünk volna. – rákacsintok. Szép gyerek lehetett, ehhez kétség sem fér, de biztos vagyok benne, hogy ő kifejezetten az idegeimre ment volna. A szeme sem áll jól, biztos bűn rossz kisfiú volt.
- Hát, bár nincs tapasztalatom a szülés terén, ezt cáfolnám. – komolyan a szülésről beszélünk? Hát, nem egy könnyed téma, de én nem bánom – Sok anyával beszéltem, és azt mondják, hogy a legcsodálatosabb élmény, amiben valaha egy nőnek része lehet.
Mivel nem vagyok jóban a kicsikkel, sokszor kijelentettem, hogy soha nem fogok szülni. Ilyenkor minden anyaságot ismerő barátom nekem esett, hogy nem dobhatok el magamtól ilyen élményt. Hát, majd meglátjuk, találok-e olyan pasit, akiért bevállalnék ilyesmit.
- Igen, igazad van. Sok a lehetőség, csak hajlamos vagyok előre tervezni, de jelenleg nem tudok. És ez frusztrál. – elnevetem magam. Így kimondva elég szánalmas lehetek. Más ennyi idősen messzire kerülgetné a jövőjének tervezgetését, én meg sírok, hogy nem megy. Remek!
- De, persze, kötetlenebb. Csak vannak bizonyos események, amiken nagy szó ott lenni, és ha az ember nem profi… - felsóhajtok. Nagyon szeretnék Nemzetek díján versenyezni, az olimpiára kijutni, de egyre messzebb kerülnek tőlem a nagy stadionok. – Csináltam, oktattam már. Imádtam is, csak az egyetem mellett nem volt időm magamra, a lovaimra, meg még tanítványokra is. Meg különben is, azt mondják, aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Vagy valami ilyesmi…
Kimegyünk a teraszra, én megyek előre, töröm az utat, hiszen mégiscsak két pohárral egyensúlyozik.
- Ne is mondd! – égnek emelem a tekintetem – Nézd meg, milyen apró, és mégis minden eltűnik benne.
Végre megtalálom a cigimet, és miután megengedi, hogy rágyújtsak – ú, ez azért egy kicsit durva… akkor is rágyújtanék, ha zavarná, max odébb mennék kicsit - jólesően letüdőzöm a füstöt, majd az ég felé fújom. Jót mosolyog a csillagok elhelyezkedését illető véleményemen. Hat az alkohol, és bár remekül bírom – hiszen még nem szédülök, beszélni is tudok - már kezdek hülyeségeket mondani.
- Hogy mit csinálok még? – úgy teszek, mint aki gondolkodik, pedig nem igazán. Tényleg. Mit is? Apa üzleti partnereivel csevegek, de ez unalmas. Aztán kacéran rámosolygok: - Nos, vadidegen pasikat csábítok el a legkülönbözőbb szituációkban.
Nem hazudok. Tegnap is ezt tettem, és láthatóan most is ezt teszem. Ez van, ilyen vagyok. Nem tehetek róla.
- Igen, szeretek rajzolni. Elég gáz lenne, ha nem szeretnék, nem igaz? – ránevetek, és lepöckölöm a hamut a cigiről.
- És te mi jót csinálsz, amikor nem titkos akción vagy és nem bölcselkedsz vagy filozofálva fizikuskodsz? – túl sok szó esik rólam. Szeretnék egy kicsit hallgatni. Hogy Ő is beszéljen, ne csak én.

karakterinformáció

» A bizonyos 7-es tesztelése - Seby&Elee back on track
» Elee&Nick
» Elee&Richard
» Looking for you Elee - Reev
» Elee & Seby - Reconnecting

Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee

Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee

Similar topics

Similar topics