Valami változik, amikor Henry kijön a fürdőszobából. Talán taktika a részéről, talán tényleg jót tett neki, hogy kicsit megmosta az arcát, de most egyáltalán nem húzódik vissza. Ellenkezőleg, mintha előrébb akarna férkőzni. Igyekszem gyorsan alkalmazkodni a helyzethez, bár van bennem némi félsz. A humor egy olyan eszköz, ami Sebastiannal is mindig beválik, ezért a szavait is eképp értelmezem, így reagálok. Elmosolyodom; nem kell itt rémeket látni, kérem szépen. Henry talán tüskésebb, mint a bátyja, de hajlik a hülyeségre, és ez jó.
Egyre merészebb vagyok, és olyan dolgokról is beszélek neki, amiről Sebastiannal hülyültünk (de csak mert adja hozzá az alapot. Nem is feltételezem, hogy ő komolyan gondolja). Seby pedig helyesel és további részleteket árul el. Én röhögcsélek, és Henry is. Feltételezhető, hogy az egész nem csak poén?
Ahogy Henry egy székhez vezet (kicsit erőszakosabb, mint hogy jól esne), majdnem az ölembe esik, de ahogy megkapaszkodik a fejemben, az egész szándékosnak tűnik, újabb humor, fricska, stb. Mintha a határait feszegetné, mit is engedhet meg magának velem szemben. Nem teszem szóvá, nem is reagálom le sehogy. Sebastian közben az esküvő részleteibe avatta be, és Henry aggodalmának ad okot, hogy milyenek lesznek az utódaink, bár a ceremóniamesterséget (hogy összeadjon bennünket) elvállalná, mondja.
- Ó, milyen sokoldalú vagy, Henry!- mosolygok rá őszintén, és elnevetem magam, mert előttem van a kép, ahogy levezeti a szertartást, miközben mi vagyunk a házasulandó felek. Az egész nagyon vicces; csak a szőrös gyerekek képe riaszt meg egy kicsit. Nem ilyenről álmodoztunk.
- Nő nélkül nehéz is lenne, de majd megoldjuk ezt is...- nyöszörgöm nevetés közben. Mert hát a biológiát nehezen tudnánk felülírni.
Aztán valamiért a fagyiról kezd beszélni, és rá kell jönnöm, nem vagyok képben, mert az ízemről kérdez.
- Kóstolj meg, mondd meg te!- próbálom kivágni magam. Fogalmam sincs, miről beszél.
Van abban valami rossz, ahogy magát a család szégyenének nevezi. Sebastian szavaiból nekem eddig úgy tűnt, a család (a szülei) szinte nem is foglalkoznak vele/velük. Bár ez a téma nem került terítékre mélyebben, abban bizonyos vagyok, hogy Sebastian nem így néz rá. Sebastian rajongásig szereti az öccsét, és -abból, amit tudok- bármit megtenne érte, minden feltétel és gondolkodás nélkül.
Henry viszont most elárulja magát, a mosolya kényszeredett és keserű, mintha Sebastiant okolná valamiért (ami nem lehetett az övé?). Talán a szülei szeretetére féltékeny? Nem tudom. Sebastian történeteiből nem tűnt úgy, hogy bármelyik fiukat is jobban szerették volna. Nekem úgy tűnt, ők egymást szerették, és ennyi. A szüleik nem is voltak igazán képben... (Persze, honnan is tudhatnám. Én nem voltam ott. És ugyanazt a helyzetet megélheti másképp a két testvér: Deby és Henry, akik részesei az eseményeknek.)
Sebastian pakolászik, és Henry mellé lépve rácsap a fenekére. Valahogy nem jön ki jól, ezt még én sem értem, de hogy hol siklik el, azt nem tudom. Ismét feszültség van a levegőben. Henry megsértődni látszik, hogy Sebastian nem akar piálni (legalábbis nem üres gyomorra), Henry pedig úgy gondolja, ez az egyenes út az önfeledt ebédhez. Most én vagyok a cinkosa, Sebastian az ellenség, úgyhogy rám kacsint és tölt.
- A barátságra!- Visszautasíthatatlan ajánlat, lehetőség, remélem, őszinte is. Henry fenékig issza a poharát, én két-három kortyban intézem el, de üresen teszem le a poharam. Rajtam ne múljon, teljesüljön a kívánság, legyünk jó barátok.
- Hopp- mondom aztán, ahogy az ölembe esik, most már tisztán, félreérthetetlenül, és automatikusan megölelem a derekát, nehogy tovább boruljon, tekintve, hogy a lábam felszíne nem olyan kidolgozott, mint a széké, ahova (gondolom) le akart ülni.
- Maradhatsz, ha akarod, csak ne nagyon fészkelődj...- mondom elpirulva, mert hát a farkam nem tudja, hogy egy férfi fenék simul hozzá. Szerencsére még abban a fázisban sem vagyunk, hogy ez Henrynek legyen kellemetlen. Sebastianra nézek, ő vajon mit szól a fejleményekhez.
Henry a szőrről hablatyol valamit, én ezen is nevetek; az jut eszembe, amikor leborotváltam a végtagjaim Johanna miatt (hogy hitelesebb nő lehessek). Való igaz, harmadik-negyedik nap kicsit kellemetlen volt a helyzet, de azóta már minden majdnem olyan, mint régiben...
Henry pohara előkerül, és most Sebastianra vár a feladat,m hogy töltsön egy kört, bár rólam tudni fogja, ha rövidesen nem kajálok, én is be fogok állni. Remélem, iszunk, és aztán eszünk, mert éhes vagyok, és mert nem akarom totál kiütni magam. És mert emlékezni szeretnék Henryre. Még mindig nem adtam fel, hogy jobban megismerem.

-Nem te vagy a család szégyene, hagyjál már. Amúgy meg megnézném apa fejét, hogy közlöm, meleg vagyok. Bár anya lehet nagyobb hisztit levágna... - Mondom elfojtott gonosz vigyorral. A kisebbik fiú drogos, a nagyobb buzi, úúú a minta család, az igazi sznob angol tradicionális család... lehet kedvemre való fricska lenne feléjük, bemutatom nekik Kiliant, ő úgy is olyan érzékeny lelkületű.
-De nem cseszted el... Látom. - Sóhajtok, de mosolygok, kedvesen, most meg túl lökött próbál lenni? Lehet.
-Hah... - Igen viccből, értem én csak... lehet csak én vagyok begyöpösödve hogy nem tudok hirtelen hangulatot cserélni. Megy a piákhoz, felszívom magam. Viccet akar? Megkapja! Nevetni fog, ha akar ha nem! Odamegyek mögé és lazán benyúlok a pólója alá, hogy a derekát és az oldalát megcsikizzem (persze ha nincs nála épp a pia) és vigyorgok gonoszan. Anno csikis volt ott, remélem most is az.
-Viccből mi? Na gyere ide... - Nevetek, ha ő is, legalább tényleg nevetni fogunk. Ú, Joshnak is lógok egy adag ilyen kényszer-nevetéssel, rettegjen.
A kaja nem érdekli, inni akar, hát vállat vonok, igyunk. Max eszünk is közbe, sütit tuti tömök beléjük, én ugyanis azért annyira nem vagyok oda.
-Igyunk! - Iszok vele, lassan már mindegy is nekem, ne én legyek már a rossz felnőtt, aki aggodalmaskodik. Meg is iszom az egészet, lehúzom egybe.
De Henry beleül Josh ölébe, csak pislogok, hogy őőő...
-Mindig is gyorsabban a lényegre tértél mint én, nem hiába imádnak jobban a nők... meg akkor a... férfiak is? - Nevetek. - Josh, családban marad ugye? - Vigyorgok, te jó ég, szegény Josh, nem csak engem kapott ki, de Henryt is, de már nem futhat el. De Josh láthatja csak nevetek az egészen, engem nem zavar, ha őt sem. De az hogy Josh elpirul... nem bírom ki.
-Látom ám Josh, hogy az öcsém jobban tetszik, figyellek, bontom az eljegyzést ám ha nem engesztelsz ki! - Vigyorgok rá, szegény, ki fogjuk készíteni...
-Mintha nem tudnád... - Nézek felvont szemöldökkel Henryre, de vigyorgok, látott eleget meztelen. - És te még mindig szívecske formát borotválsz bele? - Hülyítem az öcsém, ha már hülyeségeket beszél, ne ússza meg ő sem. Aztán csóválom a fejem. - Itt van, de szerintem te nem ettél és gyorsan a fejedbe szállt öcsi. Egyél egy kis sütit, te is Josh, kóstoljátok már meg na! - Vigyorgok és szedek nekik egy egy tányérba.
-Vagy rakjam egy tányérra, romantikusabb? De akkor én egyedül eszem... hoppon maradok... - Biggyesztem le a szám, de mosolygok. Le is rakom eléjük, meg szedek magamnak is, remélem legalább megkóstolják, jó csokis, tömény is, de szerintem nekik ez nem lesz gond.
De szeszt is kapnak, bár én kevesebbet töltök mint Henry. No nem azért mert sajnálom, hanem mert nem akarom, hogy kidőljenek nekem itt.

Henry valóban egy másik arcát mutatja, miután kijön a fürdőből, és a gyanakvásom eloltja a hülyéskedésével. Most olyannak látom, mint ahogy Sebastiant szoktam. Elkezdünk valamiről beszélgetni, hülyülés lesz belőle, néha már magam sem értem, hova lyukadunk ki, csak dőlünk a nevetéstől. Henry most éppen ilyen, ugrik a feldobott labdára, és újakat dob fel. Illik lecsapni.
- Azt a szerepet már eljátszotta California kormányzója...- A film nem volt rossz, csak éppen nem értettem, ha mindenki tudta, hogy egy férfi esett teherbe, miért kényszerítették női ruhákba? Úgy lett volna poén, ha férfi marad a világ előtt is.
Azon meglepődöm, amikor végigtapogatja a fejem szó szerint rágcsálni kezd, (ha nyalogatni kezdene, ugyanúgy meglepődöm), de azt gondolom, ez is a poén része. Nevetve válaszolok neki:
- Tudod, úgy készültem, az ennivalóról Sebastian gondoskodik, és nem megfelelően készítettem elő a hajam... de lehet, hogy csak finnyás vagy- Még hogy megkopasztva! Nevetgélek. Na, azt már nem. A fejemen mindig maradnia kell hajnak. A többiről hajlandó lennék lemondani.
Sebastian és Henry tovább szívóznak egymással, de most már oldottabb hangulatban (legalábbis így tűnik), és aztán Henry az ölemben köt ki, Sebastian pedig a közelünkben, és kihasználva az alkalmat, megcsiklandozza Henryt, vadul viháncol az ölemben, én is röhögök, bár egy kicsit kényelmetlen, aztán amikor Sebastian beszól, hogy bontja az eljegyzést, megragadom a kezét, és őt is belehúzom az ölembe, Henryébe...
(A korábbi simogatásait és szavait csak nevetgélve fogadom. Jó poén ez egyszer-kétszer, de már nem tudok újat mondani. Hogy érezze, nem zavar a közelsége, az állam a vállára teszem. Maradhat az ölemben, a fene bánja.)
- Na, hamarabb teljesült a kívánságod, mint képzelted- Máris középen van, ugyebár...
Kész vagyok. Ez már nekem is sok.
- Na pattanjatok srácok, mert se szőrös utódot, sem kék szemű angyalt nem tudok majd nemzeni, ha tovább nyomorgattok!
Henry valahogy a földön köt ki, talán mégis a fejébe szállt az ital, és Sebastianba kapaszkodik, miközben éppen arról elmélkedünk, kinek mije van borotválva, és milyenre.
- Azt ne mondd, hogy szőrös a feneked?!- nevetek Henryre, és hogy ne érezzem magam olyan hülyén a "magasban", leülök mellé a földre. - Mutasd!- cukkolom. Nem vagyok rá igazából kíváncsi, de kíváncsi vagyok, olyan bevállalós-e, mint a tesója.
Sebastian közben jó házigazdaként sütikkel tér vissza (hogy a második fogás kimaradt, most rohadtul nem érdekel), és ahogy Henry, én is elveszek egy szeletet. Az biztos, hogy nagyon csokis. Henry olyan hevesen tömi magába, hogy egy pillanatig azt hiszem, nem is rágja, csak nyeli..., de közben jól összemaszatolja magát.
- Várj, ne mozdulj!- szólok rá, és ha hagyja, csinos kis bajuszt rajzolok a szája fölé a csokimázzal. - Na, te most tagadhatatlanul édes lettél... - kacsintok rá.

Fájóan nevetek, hogy kihordani egy gyereket? Mi ez? Nagyon futurisztikus elgondolás.
-Micsoda ajándék lenne... De a szeretet ünnepén nem lehet balhé nem? - Nevetek vele, úú de durva jelenet lenne. - A szüleink sznobok. - Mondom vigyorogva, mégis komolyabb hangon Joshnak, értse miért lenne ez ekkora botrány.
A csikizés végül Josh társaságában és ölében éri Henryt, röhögök hogy tiltakozik.
-Jaj mááár, hát egy csajjal nem jött össze, az nem jelenti hogy a többi ne imádhatna! - Dorgálom kicsit, de ahogy simogatja Josht kész leszek. - Héj, Joshi fiú az enyém, csak én simogathatom! - Röhögök és elkapom a kezét, a másikkal meg megsimítom Josh arcát. Szerencsétlen srác... - Josh... egy Draytont akartál de kettőt kaptál, számoltál a kisbetűs résszel az esküvői papíroknál? - Vigyorgok rá. Azért figyelem ha besokallna, akkor közbeléphessek, nem akarom kikészíteni szerencsétlent.
Az eljegyzés bontásra Josh tiltakozása jeleként Henry ölébe húz, beleülök, kapaszkodom beléjük röhögve.
-Kicsi a rakááááás! - Nevetek Henry nyakába, remélem megfog vagy borulok... De csak kikászálódom, azért így már nehezek leszünk Joshnak, nem akarom hogy elhaljon a lába.
Aztán nevetek, hogy Josh is kifakad, a kis Joshok már kezdik feladni.
-Ahaaam, na persze, bejön Josh mi? - Vigyorgok gonoszan Henryre, csípőre tett kezekkel, enyhén előre dőlve, hogy tagadná a tagadhatatlant.
Erre leül és húzkodja a nadrágom. Még jó hogy az öv tartja, különben elesnék benne azt hiszem.
-Nem csodálom! - Nevetek, én sem ezt néztem rajta vagy memorizáltam, az más kérdés hogy a fenekét felismertem a mozivásznon... khm.
-Jah, bocs tényleg, mindig elfelejtem! - Röhögök, durva tetkó lenne... De Josh megnevettet hogy megnézné azt a majmosan szőrös feneket!
Szemet forgatok, hogy Josh lábát kínálgatja a sütivel, azt hiszem beütött a pia nála, nem is baj ha eszik kicsit. Josh még össze is pingálja, nevetek a látványon.
-Most pont olyan vagy, mint hat évesen mikor szülinapodon ugyan így tömted magadba a csokis sütit! - Lehet nem is emlékszik, de engem szórakoztat az emlék.

Úgy tűnik, Henry is látta azt a vígjátékot, aminek a címe már be sem ugrik. Mindenesetre nem kérdez vissza, miről is beszélek, én meg nem tartom annyira fontosnak, hogy megbizonyosodjam róla, képben van.
A megváltozott viselkedése kezd természetes lenni. Ez jobban tetszik, mint amikor azt éreztem, ellenséges. Finoman őrültködünk egymással, az ölemben köt ki, a hajam kóstolgatja, aztán csatlakozik Sebastian is, röhögünk egymáson. A nemzőképességem féltem, és nevetek, amikor Henry említi, akár le is hugyozhatott volna.
- Mit számított volna egy kicsivel több nedvesség...- mondom, aztán a számra csapok, ennek aztán több értelme lett, mint akartam, de nem érdekel.
Henry a földön köt ki, Sebastiant ugratja, vele engem is, csak nevetni tudok, mert még mindig a közös gyerek a téma.
- Bakker neki nehezebb dolga lesz... A spermáinak meg kell találniuk a nem létező petesejtemet...- morfondírozok. Ez a beszélgetés megint olyan irányba megy, amit Sebastiannal szoktunk játszani. Hát, le sem tagadhatnák, hogy testvérek. De ez csak kedvemre van. Mással is lesznek problémák (lyukkérdés), de ebbe már nem megyek bele.
Elengedem magam, és nem veszem észre a gúnyt Henry hangjában. Különben is, nem ismerem még olyan jól, hogy egyértelműen meg tudjam ítélni, ez csak a humora egyik eszköze-e vagy komolyan gondolja és Sebastianról sem tudom leolvasni... Tovább nevetek, amikor Henry letolja a nadrágját, és megmutatja a seggét. Már el sem fordulok. Sebastian mellett megedződtem (bár a nudizmus még odébb van)
- Olyan, amire bárki szívesen adna autogrammot- utalok vissza egy korábbi beszólásra, remélem, nem veszi zokon.
Míg Sebastian elmegy sütiért, én Henry mellé ülök a földre, aki elpakolta már a csupasz fenekét. Hogy-hogy nem, kicsit összekeni magát (talán a nadrágom is, de nem érdekes), és ezen felindulva cuki kis bajuszt rajzolok neki a csokimázzal a szája fölé.
- Juuj, Henry. Hitler, édes?- Az a pasas számomra visszataszító. Nem érdekel, mekkora koponya volt, hány nőt bolondított magába, hány embert vadított meg a demagóg nézeteivel. - A te bajuszkád valóban édes. És szó szerint is!
Még csak az kéne, hogy politizáljunk. Helyette a szüleikről kapok új képet. Nem túl szépet. Henry nyers őszinteséggel mondja ki véleményét a szüleiről.
Megint fáj a hasam a nevetéstől, de közben tömöm magamba a sütit is. Sebastian egy régi emléket idéz fel, és figyelem Henryt, a gyerekkor milyen érzéseket csal elő belőle. Picit durcás, picit gyerekes a reakció, talán úgy akar viselkedni, mint akkor, ezt nem tudhatom, mert akkor nem láttam. Elterül, ahogy nevet. Nem gondolok rosszra, én is nehéznek érzem magam, a vízszintes helyzet nem is tűnik rossz ötletnek.
Sebastianra nézek, kicsit kérdőn, mit szól a helyzethez. Mosoly bujkál a szememben; nem tudom, ő padló-partit tervezett-e, de eddig nagyon klasszul alkalmazkodott a helyzethez. Hogy én benne vagyok minden hülyeségben, nem is kérdés. Henry szájáról a csokit azonban nem akarom lenyalogatni. Egy pici bizonytalanság maradt bennem iránta, és ez lehetetlenné teszi, hogy megtegyem, pedig Sebastian tudja, engem nem riaszt vissza semmi...

-Mit szólt volna? Kellemes melegség járta volna át... - Röhögök arra, hogy Henry elengedi magát a csikizésre és nem jut el a wc-ig. Mondjuk Josh nedvességes dumája is fáj, nevetek nagyon.
-Igen Josh, kellenek a kis Joshok. - Bólogatok nagy komolyan, de vigyorgok, remélem nem derül ki hogy hermafrodita vagyok vagy hasonló... hogy lehessen gyerekem tőle. Bár tuti nem vagyok, a kórházban mondták volna. - Mert bennem olyan könnyen megtalálják? Kapd be! - Röhögök Joshra, há' ne má'!
-Nenene... - Röhögök, de késő, már villant is Henry, fogom az arcom, hogy Josh így járt, ő "akarta" látni. De csak röhögök az autogram miatt.
-Majd te. Minimum hogy minden morzsát megeszel! - Nevetek Henryre a bajszát illetően, nyalogassa szépen le!
-Ehm. - A szüleinkre nem mondanék semmit, bennem van tisztelet feléjük, legalábbis belém belém nevelték.
-Mi az, akkor mégis a fiúk kellenek öcsikém? - Döntöm félre a fejem kérdőn mosolyogva, mert hát kétlem hogy bemelegedett volna.
-Mert az nem bensőségesebb, hogy legelészed? - Háborodok fel Henryre, de nevetek.
-Letöröltem, de lehet utóbbi viccesebb lett volna! - Nevetek, csóválom a fejem az öcsin.
-Túl hamar megártott öcsi a tömény, gyere, üljünk át a kanapéra, hmm? - Állok fölé és ha hagyja akkor elveszem a tányérját és az asztalra teszem, majd némi rutinnal a hóna alá nyúlok hogy felsegítsem. Ugyan tiszta a padló, hisz ismernek, szinte enni lehet rajta, de azért a kanapé jobb. Joshnak is, vagy legalább a szőnyeg, utóbbit tudom hogy kedveli is.

Henry az ölemben köt ki, és röhögünk, mint a fakutyák, de még mindig akad olyan, amit tisztázni kell. Röhögök, ahogy megtapogat, mintha azt ellenőrizné nő vagyok-e. Nem nehéz kitalálni, mire asszociál.
- Hát nem a bugyimban- kacsintok rá- Az előbb a nadrágomra folyt a víz, amikor felborult a poharad...- magyarázom meg neki, ha nem érezné maga is, hogy nedves még a nadrágom. Egy teljes pohár víz csorgott az ölembe.
- Félek, ehhez a feladathoz nem elég zseninek lenni...- nevetek, aztán Sebastian felé fordulva tiltakozom- Kapja a halál, nem én vagyok kiköpött francia, hanem te!- Remélem, nem gyalázom halálra a szülei emlékét. De ez csak szójáték, és nincs benne semmi bántó jelleg.
Henry megmutatja a fenekét, ráadásul azt kéri, írjam alá neki. Ha letolta nekem, ez a legkevesebb.
- Örökírót hozzál, egyszer majd milliókat fog érni!- - ugratom őket.
Átköltözünk a földre, kapunk sütit, összekenődünk, még ebből is viccet csinálunk, (Henry Hitlerré avanzsál), aminek Sebastian vet véget, amikor Henryt felkanalazza, és a kanapéhoz segíti. Henry úgy csimpaszkodik bele, mintha nélküle meg sem tudna állni a lábán, de még utána sem engedi el.
Furcsán érzem magam. Mintha most olyan dolgot látnék, ami nem rám tartozik. Jó érzés őket látni, mégis kívülállónak, lesekedőnek érzem magam. Feltápászkodok a földről, és vélhetően észrevétlenül kiosonok a fürdőszobába. Mielőtt tényleg behugyoznék a következő nevetőgörcs alkalmával, inkább könnyítek magamon.
Nem sokat foglalkozom a nadrágomon szétterülő folttal. Ez csak víz, gyorsan megszárad, meleg van. Az arcomra is locsolok egy keveset, aztán a csap szélébe kapaszkodva nézek farkasszemet magammal. Megtörölközöm, és már hagynám el a fürdőszobát, de akkor kiszúrok valamit a földön. Egy kerek, fehér tabletta. Felkapom, és mivel már megjárta a földet, bedobom a szemetesbe (ha van ilyen a fürdőszobában. Ha nincs, zsebre vágom, és kidobom máshol)
Visszatérve a közelükbe helyezkedek el. //Mivel nem tudom, mi zajlott közöttetek, míg távol voltam, nem írok semmi konkrétumot.//

-A szájában van nedvesség... - Röhögök reagálva Henry kérdésére, de remélem nem kapja le Josht. Bár ki tudja, lehet ezen is csak röhögnénk, bár akkor mondanám hogy én nem is tetszem neki igazán, elvégre én csak szájra puszit kaptam. Asszem nálam is hat a pia, baromságokon gondolkodom. De tény, kissé le lett öntve a mi Joshunk, el ne hervadjon.
-Áh, igazán? Melyik csaj mondta, vele lefekszem megint még a héten, kell az önbizalom növelés! - Röhögök, mert amúgy nem tudom honnan veszi hogy ennyire jó lennék az ágyban. Tény, önzetlen vagyok szex közben, ezt mondták már, de ez messze van a zsenialitástól. Joshra mondjuk nevetek. - Ó, ha tudnád milyen jól franciázom, de már azért sem tudod meg! - Hülyülök, férfit még nem elégítettem ki sehogy, szájjal sem, csak nőt, szóval kétlem hogy helytálló a kis mondatom, de had higgye csak lecsúszott valamiről! Mondjuk mivel röhögök míg mondom sajnos szerintem fél pillanatig sem verem át, de nem baj.
-Menj már, mit a segged? - Röhögök, hogy tollat kér, tudok adni ha Josh kér, de hát azért azt megnézem. - Majd megkérem Nanát tetoválja neki bele. Szerintem ha megkérem ingyen is elvállalja! - Röhögök, amúgy tényleg.
//Jól írtad, annyi hogy Führer xD De a többi jó Te kis németes Hatalmas piros pont //
-Inkább ne, egy brit náci, elég morbid, nem gondolod öcskös? - Neee, ez már nekem is sok. De azért nevetek.
De csak felnyalábolom Henryt, mert nem járja hogy elalszik a padlón. Mondjuk érzem, ahogy átölel, hogy nem kell sok neki az elalvásig.
-Inkább ágyba viszlek sózsák... Mindjárt elalszol itt nekem... - Mondom neki, mert ismerem már, tudom, hogy nem maradna már fenn sokáig, ha így beálmosodik. Szóval inkább a hálóba viszem és befektetem az ágyra, adok a homlokára egy csókot.
-Aludj kicsit, biztos fáradt vagy, akkor üt be a pia ennyire... - Mosolygok rá, majd mikor bejön Josh, akkor hozzá fordulok.
-Kicsit beütött neki a pia... bocsi érte. - Vigyorgok, mert hát amúgy is ökör az öcsém, mint én magam, de ha iszunk nagyon hülyék vagyunk. Mondjuk ezt Josh pontosan tudja, ugye... hehe. - Szóval szerintem vele maradok, ha hányna akkor ott legyek... néha, nos... előfordult. - Préselem össze a számat, mert erről nem Henry tehet. Főleg hogy új a gyógyszere valószínű, ki tudja hogy reagál a piára meg arra, hogy feltehetőleg nincs kipihenve és keveset aludt.
-Vagy még bírod Öcsi? - Akkor felőlem mehet a buli, de nem úgy tűnt.

//A fürdőben van szemetes //