Mosolygok csak, ha már elad, akkor egész lényem adja el, nem is értem hogy nem volt neki alap. Valószínű mivel játék, ő sem gondolt bele, vagy nem tudom.
-Jól van, legközelebb szájbarágósabb leszek. - Kuncogok, vele pont azt szeretem, hogy nem kell, most is csak viccből mondom.
-Hmm... lehet. Majd mutatok képet amin hosszabb volt, egyenesebb és össze volt fogva. Majd úgy eldöntöd. - Mosolygok, régebben volt, egyetem alatt, de van olyan képem!
-Miért, te öregnek érzed magad netalántán? Szerintem fiatalos vagy, semmi öregség nincs benned hogy ilyen jellegű bölcs tapasztalatok pár éven belüli megélésére hivatkozz, fájós csontjaiddal és hajlott hátaddal. - Vigyorgok rá, nem sokkal idősebb nálam, a tapasztalat amit emleget szerintem nem korhoz kötött, hanem életvitelhez vagy hasonlóhoz.
-Tény, nekem ennyire nem kell előre terveznem. De mondtam, neked más. Az átlag, mint én, nem szorul ilyesmire. Vagy csak ritkán. - Somolygok, de igazat adok neki azért.
-Ki mondta hogy whiskyre hívnálak meg, hmmm? De majd akkor szerzek lányokat, meg jó francia sajtokat, franciául beszélgetünk, van amit brit létemre is tudok neked nyújtani, komolyan gondoltam! - És tényleg.
-Hát nem is tudom... ha családi látogatásra megy, elmegy vele valahova, akármi, akkor benne lesz újságban. Szerintem. Anno én olvastam ilyen témájú híreket. - Vonok ártatlanul vállat. - Meglehet, de mondjuk itt Los Angelesben más... itt minden ötödik ember híres, ha mást nem kisebb körökben de az, nincs idő a nem híresekre. - Meg kell szoknom, más itt.
Megérkezünk, figyelmesen hallgatom tovább újfent minden szavát.
-Ó, hát élni tudni kell... - Kuncogok, akkor lehet nem teszek tisztelet kört.
-Amúgy mit tanultál? - Kérdezem érdeklődve, mert annyi minden passzolna hozzá, hogy nem tudom végül mi mellett döntött, vagy épp döntöttek neki.
Hagyom magam terelni, nem ellenkezek, mikor odahajol, és súg kicsit összeszalad a szemöldököm, hogy mi? De már késő, ahh, ez tényleg durva... teljesen azért nem hunyom le a szemem, akkor nem tudnám merre, bár ha Phoenix taszigálja a vállam vagy a karom akkor kevésbé hagyom kiégni a szemem. Bár ahogy elmúlik ez a fehér fényzuhatag, színes foltok veszik át a helyét.
-Húh, várj... foltokat látok... de nem állja jól neked a lila... - Pislogok kicsit, hogy elmúljon, én teljesen szűz vagyok ennyi vakura, és hamarabb lennék látássérült mint hogy ezt megszokjam. Örülök hogy nem vagyok híres. - Milyen jól bírod... - Mondom bár igazából meg sem lepődtem rajta, csak maga a tény, hogy ehhez hozzá lehet szokni fura kissé.
-Öhm, és mit szeretnél? Táncoljunk, sétáljunk, vagy beszélgetnél a barátaiddal? - Gondolom sokan le fogják szólítani, nem fogok kétségbeesni. Csak fogalmam sincs ő hogy érzi jól magát egy bulin. De gondolom zene van, van akik táncolnak, a hely tágas hogy lehessen sétafikálni.

-Azt hittem ez adja magát! - Mondom könnyeden, nekem adta, de mások vagyunk. Mondjuk engem ez a tény nem zavar, őt nem tudom mennyire idegesíti a dolog.
-De honnan lenne neked olyan régi fotód? Az a kép legalább öt éves és amúgy is. - Jó, nehéz eldöntenem ugrat-e vagy komolyan mondja. De talán komoly. De Frank kétlem hogy feltette valami közösségi oldalra, na meg én ilyeneken nem vagyok, honnan tudná akkor kivel barátkoztam az egyetemen? Főleg honnan szerezett volna fotót? Komolyan kezd érdekelni vajon nem az Ördög ügyvédje forgatódik-e újra itt... Remek Al Pacino lenne Phoenix...
-Ó, egy fiatal öreg, kész Yoda mester! - Kuncogok, nekem ő egyáltalán nem öreg, ezt éreztetem, de abból kifolyólag nem tartom a korát mérvadónak, inkább a meglátásaira adok.
-Hmm, talán azért nincs elterjedve mert nem szorulnak rá? - Vigyorgok rá, valahogy élvezem hogy heccelem. Bár félek kidob a kocsiból lassan és áthajt rajtam, megint.
-De ez nem bohóság, kissé talán léha, de nem komolytalan. Örülnék ha tehetnék érted valamit. - Vallom meg, igen, tudom, elég szerencsétlen vagyok ebben, valahogy sosem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném és nem lesz felvidítva a másik. Ez alól talán csak Joshua a kivétel....
-Szerencsére. - Kuncogok, rossz lenne ha ők kerülnének címlapra valahogy. Bár ki tudja, lehet érdekesebb lenne az újság néha...
-Egyetértek, és szoktál írni még? Kritikákat mondjuk? - Az illene hozzá, nagyon is.
Aztán ráhagyom magam Phoenixre, jobban járok, ez az ő terepe, én eddig fotós-mentes partikon lebzseltem.
-Akkor orra bukom. - Kuncogok. - Milyen cseles valaki... amúgy amilyen érzékenyek az enyéim előbb folynak ki, minthogy megedződjenek... - Fújom fel a hajam, esélyem sincs izmosodásra.
Beljebb megyünk, szinte tovább vakít a fehérség amit a ruhák uniformitása nyújt. Egyszerre gyönyörködtet és rémít meg, mert bizony ha elkallódom nehezem lelem meg majd újra új barátomat.
Míg ő társalog én mosolyogva nézelődöm, tovább terelnek, mosolygok az afrikaira, lemaradtam a sértésről, dehát Phoenix olyan figyelmes, miért sértegetne bárkit ugyebár? (xD)
-Miféle biliárd játék az ahol csak fehér golyók vannak? Akkor a lövő golyó milyen, fekete? - Nevetek a dolgon, tetszik. A medencés parti is jól hangzik, unatkozni nem fogunk. - Beszélgessünk, ha nem jön be a dolog vagy unod, akkor bemehetünk játszani egy partit, hogy lealázz. - Vigyorgok, nagyon átlagos biliárdos vagyok, szerintem ő könnyedén űzi ezt a kocsmai ám mégis úrivá avanzsált sportot is.
Amerre indul végül is oda könnyed léptekkel és mosollyal követem, lehet tényleg jót fog tenni ha kicsit kimozdulok a csigaházból, pihenés és szobafogság ide vagy oda.

-Okés... - Hát jó ezt övön alulinak érzem, de csak mosolygok. Engem nem zavar, vagy csak kicsit a társadalmi különbség köztünk, de persze tisztában vagyok vele, hogy ha őt zavarná nem itt lenne. Ez valahol mindig meglep, de kellemesen.
-Én azt értem, de ezt nem nyomozod le kórházi jelentésekből... Hát azért egy egyetemi fotó menj már! - Nem lepődnék meg ha tudná hogy szereztem az oldalamon a vágást és hogy körül lettem metélve tizennégy évesen, ezek olyan dolgok hogy ha beszerzi a kórlapom tudja, de hogy milyen hajam volt hat éve? Ne mááár. Forgatom is a szemem. Mondjuk sok pénze van, lehet azt is lenyomozták kik voltak a dadusaim öt éves koromig komolyan... azt még én sem tudom, szerintem már anyáék sem, szóval lehet Phoenix többet tud rólam mint én magam. Vicces elgondolás valahol. De nem annyira ijesztő mint lehetne.
-Hmmm, hogy pont a töpörödöttség nem zavar... - Vigyorgok rá, mert hát Yoda elég aprócska.
-Nem, ott mást mondanék természetesen. De szerintem ha ők tervezni kényszerülnek, mást terveznek. - Mert mintha ebből indultunk volna ki, de lehet már magam sem tudom itt a sok csipkelődés közepette.
-Hogy hogy miért? Hálás vagyok neked. - Mondom én is tényt közölve aztán csak elhúzom tanácstalan a szám. - Azt sajnos nem tudom, bár nem úgy mondanám hogy rászorulsz, inkább csak mi kötne le vagy hasonló. A rászorulni negatív kicsengésű. De ahhoz hogy erre válaszolni tudjak jobban kéne ismerjelek és őszinte leszek, igen keveset tudok még rólad ahhoz. De talán idővel visszatérhetünk erre. - Mosolygok, jó lenne megismerni, nem is titkoltam eddig sem hogy kedvelem.
-Oh. És nem akarnád befejezni? - Lehet ezt a kérdést nem díjazza majd, de szerintem sosem késő, ha érdekli. - Azt is tudni kell írni, nekem nem hiszem hogy menne, az külön szakma! - Mondom neki némiképp vigasztalóan, bár sejtem hogy nem ilyeneket írna ha tehetné.
-Részeg még nem vagyok, de lehet idő kérdése az is... - Kacagok.
-Jaaa, látod, én ennyire adok a szavadra, mindent elhiszek lassan! Érzem vissza fogsz még élni ezzel! - Kacagok fel jóízűen, neki tényleg elhittem. Ha más mondja lehet elgondolkodom, de Phoenix olyan határozottan mondta. De így csak viccesebb.
-Nem is tudom, folyton elmozdulnának a golyók, jó lenne az? - Vigyorgok rá, most gondoltam bele hogy a vakok ettől is elesnek. Rossz a szemem de látok, ilyenkor ennek is lehet örülni.
-Rendben, követlek! - Mosolygok és valóban haladok mellette, az sem zavar hogy értem nyúl, gondolom nem akarja hogy elkószáljak.
Követem az ablakon át, fel a lépcsőn, hú, milyen rejtett utakra visz? De az erkély nagyon tetszik, szeretem a magas helyeket, igaz ez nem olyan magas, de egy háznál nem is várok csodát ugye.
Azért nekem is feltűnik hogy elegánsabbra sikeredtem mint ő, bár szerintem ő még így is az a maga stílusával.
-Hát nem erősségem, igen. A mindenféle labdás, golyós játékok nos... nem lehet mindenki mindenben tehetséges. - Mosolygok, igen, béna vagyok. Talán kosárban annyira nem de amúgy...
-Hmmm.... - Harapok rá az alsó ajkamra és nézelődni kezdek. Hát őő.... - Nem is tudom, az a hölgy nem az egyik énekes? Hasonlít rá... - Intek a fejemmel arra fele ahol egy fehér estélyiben pózol egy nő pezsgős pohárral a kezében. Neki ismerős az arca de amúgy sem jó a szemem, és... lehet alul művelt vagyok. Elvégre arcról Phoenixet sem ismertem fel, pedig neki jellegzetes arca van. Mondjuk nem élek itt olyan régen, meg nem mozgok gazdagok között, de ez sem mindig kibúvó.
-Kit illene? - Biztos akad, kicsit hunyorítok is, de sokan vannak, mindenki fehérbe, kissé úgy érzem magam mintha a Gattacka forgatásán lennék, durva.


//Ha bezavar az aláírásom gif-je, akkor szólj és kiveszem! //

Övön alul jó helyek vannak. Nagyon jó helyek, nem is véletlen Phoenixtől, hogy célba vette, érdeklődve figyeli a fiú reakcióját arra, hogy tesz ezzel az elhatárolódással.
- Nem a kórházi jelentések a legértékesebb források - kis, mindent tudó mosoly biggyed a szája sarkába, pedig nem is tud mindent, csak éppen elég sokat ahhoz, hogy magabiztos legyen.
- Pedig sokat számít a méret. Valóban, de megint csak a hasonlathoz helyeztem viszonyítási pontnak a kérdést, erre pont nem kellett volna válaszolni - forgatja meg a szemét kissé elvigyorodva, aztán megkomolyodik az arca.
Elvégre hálásak neki. A hála pedig komoly felelősséggel jár, és egy kicsit mindig ijesztő. Gyanakvón összeszűkülnek világos szemei, mélyreható pillantással bámulja a "bűnöst".
- Tudod, azok a dolgok, amiket teszek azért, hogy hálát érzel, nem követelik meg a hálásságot. Nagyon szépen félre lehet érteni ezt a fogalmat, de higgy nekem Sebastian, hogyha akarok tőled valamit, azt kérni fogom - vagy elvenni. De hát minek ijesztgesse.
- Tényleg negatív kicsengésű, de számomra az is negatív kicsengésű, ha te akarsz tenni valamit értem, mert érted, olyan gondolatoka eredményez bennem, hogy rászorulok. Ezt jól megmagyaráztam - sóhajt, ennyi konyak után valahogy nincs a helyzet magaslatán.
- Minek? - rázza meg a fejét határozottan. - Az egyetem csak egy eszköz, ami sikerre viszi az embert, de én elég sikeres vagyok enélkül is. Egyébként nem akarom túldicsőíteni magam, de tényleg elég alapos felkészülést követel meg az embertől. És erkölcsi lazaságot - mosolyint, ahogy elhaladnak egy asztal mellett pezsgőspoharat ragad fel a részeg témára magának is, és a fiúnak is.
- Bűn lenne nem visszaélni vele - karcolja kellemes nevetéssel a tényt, kőbe is véshetné. - Tudod, annak a játéknak éppen az a lényege, hogy elmozduljanak a golyók - szelíden, nagyon szelíden nézi hülyének, miközben elragadja a fiút az erkélyre.
Valószínűleg éppen ezzel volt célja kitűnni a tömegből. Neveletlennek mutatkozik.
- Akkor mit szeretsz játszani? Kártyázol? - emeli a szájához a poharat, miközben végignéz alant odalent. Rábólint. Az a hölgy az egyik énekes.
- Hétről hétre máshogy néz ki, nem csoda, ha csak hasonlít. Itt van például a polgármester, néhány kerületi igazgató, egy rakás producer, menedzser, és persze sztárocska. Ha megfigyeled, egy beszélgető csoportosulásra legfeljebb egy film vagy zenei csillag jut. Nem kedvelik a konkurenciát, úgyhogy engem se szoktak ott jól viselni - rosszindulatú vigyor biggyed a szája sarkába.

//Drága vagy, de most amíg Pesten lakom elég erős a netem ahhoz, hogy elviselje :3 //

-Áh... Hát rendben, tudom, van annyi pénz. - Legyintem nevetve, kész vagyok tőle, hogy ezzel a fejjel meg dumával jön, hogy ő mindent tud rólam. Már ami tudható, persze.
Vigyorgok hogy magyaráz a méretekről, majd kifejtem miért vagyok ennyire buzgómócsing. Ő is komolyra vált, remélem nem sértem meg. Nála nehéz eldönteni mi jár a fejében. Legalábbis nekem nem egyszerű.
-Félre, persze. De látod, hiába a sok nyomozó, ha azt pont nem vázolják neked, hogy kevés ilyen jellegű figyelmességet kaptam életemben, mint tőled. Komolyan. Tudod, ez az a kategória, ami megfizethetetlen, minden másra van ott a mastercard. - Mosolygok, aztán bólintok. - Kérjél csak, tudod hogy nem vagyok hálátlan alkat és neked szívesen. - Nem mondom hogy bármit, mert bármit maximum Henry kérhetne, de még ő sem. Szóval csak sok mindent.
-Áhá, értem. Nos... nem szorulsz rá, fogd fel úgy, hogy esély nekem hogy jobban megkedvelj vagy hasonló. Lehetőségek. - Vonok vállat mosolyogva, értettem mit akar mondani, ezért próbálom más megvilágításba helyezni, bár nem egyszerű nekem se.
-Tudom, de én például nem szeretek félbehagyni dolgokat. Nekem megelégedettség, ha befejezek valamit, ezért kérdeztem. A papírra nincs már szükséged, ezzel tisztában voltam. - Mosolygok rá, elvégre már bőven vitte valamire.
-Nem dicsőíted túl, már szerintem. - Az csak természetes hogy elismeri a képességeit. Ha azt mondta volna nála nincs ászabb író, akkor lehet megmosolygom az egóját, de így korrekt a tényközlés.
A pezsgőt elfogadom, vigyorogva, hogy "leitat".
-Áh, sejtem, sejtem, nem csalódtam benned! - Őszinte, mint mindig, ezt szeretem benne. - Igen, de nem a kezed által hogy megfogdosod drága Phoenix! - Kacagok fel, mert ennyire hülye még én sem vagyok, tudom hogy kell játszani. De ez a tekintet, ez tetszik, vajon a tehetségtelen egyedeket is így mosolyogja meg?
-Hmmm, is. Meg dartsozok. - Mondom némi gondolkodás után. - Szeretsz kártyázni? Te biztos jó vagy pókerben! - Vigyorgok rá, abban Henry is mindig megvert...
Aztán hallgatom kik vannak még itt, hát... nem csoda ha annyira nem vagyok képben, no de sebaj. Nem ezen múlik az életem.
-Nem? Miért nem, túl kritikus vagy nekik? - Vigyorgok rá kíváncsian, elvégre Phoenix számára nem kell mecénás már, ő maga a mecénás. Nem hogy örülnének ha ott van, nem? Bár nem tudhatom, sztár sem voltam még, nem is szeretnék, ami azt illeti. Közben én is iszogatom habzó bort és nézelődöm.
-Amúgy mennyire tud itt... barátkozni az ember, amolyan könnyedén beszélgetni a magadfajta a nyaralásról, akármiről? Vagy mindig csak a munka a téma, a sikerek? Mert ez csak bulinak van hívva de amúgy kötetlen munkavacsora? - Érdeklődöm meg, ez mindig is érdekelt. Mert az örökös önfényezés és bájolgás elég... nyomasztóan hangzik. De gondolom csak akadnak emberek akikkel jóban van, akiket szívesen lát és beszélget velük.

//OKés, de szólj bármikor ^^//

- Egy közemberről meglepően olcsó egészen bizalmas információkat is szerezni - ismeretterjesztő hangsúly. Mrmint az ő léptékében mérve olcsó, de minek a szőrszálhasogatás.
- Elgondolkodtató feltevés. Valakit nagyon le fogok baszni azért, mert nem bocsátotta a rendelkezésemre a szükséges információt, igazad van - bólint fontoskodva és beszél közönségesen. - Amint megtudom, hogy mi a te szívességkérésed, amit tőlem akarsz, nyomban élni fogok azzal a lehetőséggel, amit az adakozási hajlamod jelent- álságos kis mosoly, vissza fog élni vele, de mivel Sebastian ezt tudja, most már megpróbálhatja majd nem hagyni hogy ezt tegye. Ettől lesz egy játszma többszereplős. Az ő kisded játszmái.
- Esélyt akarsz adni, hogy jobban megkedveljelek? Mit szeretnél, hogy mennyire kedveljelek én téged? - érdeklődéssel telik a hangja, sokkal érdekesebbé válik a kérdés. KIfejezetten rokonszenves témákat feszegetnek, ha ezen az úton haladnak tovább.
- Bár ezt erénynek könyvelhetnéd el, valójában egy nagyon rigolyás hozzáállás. Megkövesít egy rossz szokásban. Nincs értelme befejezni valamit, ami tévútra vihet, vagy feleslegesen fecsérli az ember energiáját. Elégedettséget érezni efelett csak olyan, mintha a haszontalanság teljes és maradéktalan kiélvezését pártolnánk. Persze, merem remélni, és megengedem magamnak a nagyvonalú feltételezést, hogy te nem veszteget a saját idődet, és csak olyasmit fejezel be, ami azután valóban a hasznodra válik - mert momentán egyáltalán nem áll szándékában megsérteni a fiút, és ezt jobb mindjárt rögtön tisztázni is.
A pezsgő finom, bele is kortyol, a szemét hunyorítja vidáman.
- Mindenből az a legjobb változat, ami a kezem által megtapogathatok... jó ég Sebastian Drayton, mégis micsoda megfogalmazás ez? Nem a mondatalakotó képességeddel keresed a kenyered? - nevet fel.
- Darts! Majdnem olyan jó, mint a vívás. Tudok kártyázni, és állítólag valóban jól pókerezem.ó, de nem szeretek kifejezetten elég passzív játék. Nem elégíti ki az érdeklődésem, nem köt le hosszú távon.
Olyan mosollyal néz le, mint a farkas a kikapart nyúlüregbe.
- Csak másodsorban, olyanokat tudnak mondani egymásnak, ami az alpáriság határát súrolja. Inkább túlragyogom őket életerőben. Látod azt a harmincas hölgyet? Ő az egyik aktuális tinibálvány. Mellett az újságíró, Elena Hudson, ő ír mindig arról, hogy mennyivel könnyebb a férfiaknak, mert a bőrünk nem öregszik olyan hamar, mint a női csillagoké, akiknek mit meg nem kell tenniük azért, hogy szépek maradjanak... hopp, felénk néz, integess - ő integet, kicsit elnagyolt mozdulattal, alaposan le is borítja Sebastiant pezsgővel. Hiába, a konyak, a konyak.
- Elnézést, kész szerencse hogy nem vörösbor. Hogy a kérdésedre is megfeleljek, elég fesztelenül. Jobbára ilyesmiről folyik a szó, mint bárhol máshol, a jövőről, tervekről, álmokról, lakberendezőkről, menedzserekről, orvosokról, elvonókról, diétás receptekről, hobbikról. Nagynéha olvasmányokról, a világ aktuális helyzetéről. Emellé keverednek kisebb részben a munka-ügyek, amire te gondolsz, de hát a mi műfajunkban nem egyszer az kelti fel egy jövőbeli munkakapcsolat figyelmét, hogy mennyire természetesek az ittenie.

//Drága vagy ő.ő//

-Ahaaa, szóval engem olcsón megúsztál, hmm, jó tudni, még a végén lelkiismeret furdalásom lenne hogy milyen drága voltam. - Mondom a szemem forgatva, de vigyorgok. Kész vagyok ettől a pasitól.
-Nem lennék a helyébe... - Nézek rá szépen és összepréselem az ajkaim. Igazából kétlem hogy ezért bárkit lecseszne, mert ezt nem tudhatták. Vagy ha mégis tényleg gyér a fantáziám, pedig imádom a krimiket.
-Hát arra még várhatsz szerintem, jelenleg megvagyok. - Mosolygok, bár nem értem miért az én kérésemhez köti a sajátját, de szíve joga.
-Nem inkább magadnak adhatnál erre esélyt! - Nevetek fel. - Nem tudom... van a kedvelésnek mértéke? Én nagyon kedvellek, ha ez kölcsönös lenne én örülnék neki. - Nézek rá némileg értetlen míg mosolygok, hogy miféle kérdés ez. Ha nő lenne azt hinném flörtöl, de hát Phoenix nem nő... (XD)
-Hmm... ritkán kezdek olyan dologba, ami haszontalan. Ebből kifolyólag ritka hogy befejezési kényszerem legyen ilyen dolgokra. - Mert ilyenekre mint könyvek, filmek, hasonlók nem játszanak nálam. Azok ha nem tetszenek, félreteszem őket. - De valóban amolyan rigolya, ezt belátom. - Mosolygok, sok rossz tulajdonságom van, ez tény. Ilyeneken meg nem sértődöm meg, Phoenix tudja mire ugrok mint valami harci zsebkutya és ez nem az.
Nevetek vele, fogom a fejem.
-De, de friss fejjel picit jobban megy! Meg most mi bajod volt vele? Te tapogató! - Kacagok, mint aki már ivott pár pohárral, pedig még nem ittam csak eggyel. Csak szimplán hülye vagyok, szegény, még a végén beégetem. Bár csak azt látják hogy milyen jó társaság, abban meg nincs hiba.
-Áh, vívni nem tudok, távolsági dolgokban jobb vagyok, már ha rajtam a szemüveg! - Vigyorgok. - Gondoltam... Nem köt le? Túl monoton? - Érdekes, ezt nem gondolkodtam volna, elvégre a kártyajátékot a partnerek teszik változatossá szerintem. Főleg pókernél.
Hallgatom, majd bólintok, hogy látom kire mutat/utal. Nem hallottam még a nőről, intek is mosolyogva, erre érzem a hűvös lét ahogy átitatja az ingem.
-Semmi baj, ne foglalkozz vele. - Legyintek, eltartom magamtól azért a ruhát, mert nem szeretem a tapadó érzést amit hagy a dolog.
-Áh... akkor végül is szereted ezeket nem? Lehet beszélgetni, ismerkedni, tudják ki vagy... - Somolygok rá, nem bírtam kihagyni. - Amúgy neked vannak terveid a jövőre nézve? - Ez érdekelne, no nem tudom miért, csak úgy. Iszok pár korty pezsgőt és megkínálom. - Kérsz? Ha már megkereszteltél a sajátoddal. - Vigyorgok rá.

-Ha téged az tesz boldoggá hogy úgy kezelsz mint egy regény szereplőjét, ám legyen. Amúgy nincs sok titkom, mint látod, ami van azt szerintem javarészt már tudod is. Érdekel mikor unsz rám. - Mosolygok szelíden, elvégre gondolom addig marad meg az érdeklődése míg nem tudja amit akar aztán keres mást. Ez szomorú, de nem vagyok annyira naiv, elvégre szép lassan mindenki elfelejt, még a szüleim is, nem hogy ő.
-Néha rám fér, a múltkor is jobban lettem tőle, szóval hajrá! - Vigyorgok rá, tényleg jobban lettem, ez elég durva... valami nem okés velem, de inkább csak legyintek magamban.
-Akkor elévül, nem halok bele. - Mosolygok, nem a szívesség behajtása végett vagyok vele.
-Mert olyan távolságtartónak tűnsz nekem. Meg elég hülye vagyok, hamar lemondhatsz rólam, amit megértek, de talán nem vagyok annyira reménytelen! Amúgy már össze vissza beszélek ne figyelj rám! - Nevetek, már magam sem tudom pontosan mit akartam kihozni az egészből, nem egészen ezt, csak azt hogy kedvelem és számíthat rám vagy ilyesmi.
-Lehet... igazad lesz, nyertél! - Nevetek, elvégre ő mondta a múltkor hogy nem kéne azt hinnem hogy nem lehet engem kedvelni hosszútávon is... Hátrafésülöm a hajam, csóválom a fejem, ebből most nagyon rosszul jöttem ki. (Az XD)
-Van benne valami... Héj! - Nevetek fel, nem vagyok betegesen kényszeres befejező, az pont nem, na!
(látom tetszett a jelző xD)
-Ilyenkor este? Ötkor keltem Phoenix, nem, nem friss! - Nevetek, dehogy friss már. Aztán csak nevetek. - Hajrá, bár már az enyém is kezd rágós lenni, ne feledd, lassan harmincas leszek én is! - Vigyorgok, amúgy sem hiszem hogy leállna fogdosni, alig ért hozzám eddig is.
-Szerinted mi van rajtam haaaa? - Hajolok közel és mutatok a szememre, hogy bizony rajtam a lencse. - Nem a vakságom miatt vagyok béna, hanem valahogy... folyton tusét kaptam, nem tudok védekezni. - Nevetek.
-Ó, nocsak. - Vigyorgok, mert valahogy nem tudom elképzelni Phoenixet valamit nagy vehemenciával csinálni. - Például?
-Jól van... - Nem gomboltam össze a zakót, így a java lé az ingemre ment, de valóban felesleges a zakó, ha nem ilyen puccos buli lenne valószínű az inget is kigombolnám. Szóval leveszem és a karomra fektetem a felesleges ruhát, úgy beszélgetek vele tovább.
-Értem... én sem voltam az osztálybulikon ha kettőn voltam talán. - Mosolygok, jelezve nem vesztett velük semmit. Bár ha mindig ugyan azok az emberek vannak akiket annyira nem kedvel, valóban unalmas lehet...
-Mindig kérdéssel válaszolsz a kérdésekre? - Mosolygok rá. - Egyelőre még nincsenek, minden jó így átmenetileg. Aztán majd meglátom. - Válaszolok neki, semmi komoly dologba nem akarom belevágni a fejszém jelenleg.
Aztán nevetek hogy miket beszél.
-Tudod a pezsgőfürdő nem egészen ilyen, remélem tisztában vagy ezzel! - Somolygok rá, de nevetek.

-Hmm, hát jól van. - Mosolygok némileg kíváncsian, hogy miért kell misztifikálni az őt boldoggá tevő dolgokat vagy eseményeket.
-Motiválom én magam, csak néha már fáraszt. - Mondom, de jelzem nem kívánok belemenni vagy folytatni, még a végén megkapom begyöpösödött is vagyok vagy hasonló.
-Igen, de ha épp nem kell akkor nem kell. - Nevetek, hogy ennyire felháborodik, vicces ahogy dohog a dolgon.
-Igen. - Mondom halál komolyan. - Magadról alig mondasz valamit, mintha a személyes szférád is tágabb lenne mint az átlagé és nem néznéd jó szemmel ha valaki kérdez. - Mosolygok, nem csak arra értem hogy tart egy személyes távolságot fizikailag, hanem amúgy is. Néha az egyszerűbb kérdések elől is kitér, a komolyabbak miatt nem is gondolnám ilyennek.
De mondom hogy hagyjuk, nem fontos, fáradt vagyok, most iszok is, leszek még ennél is kevésbé illuminált állapotban is úgy sejtem.
-Őő... felőlem. - Nevetek, mert hát ez pont nem zavar.
(örülök XD)
-Ha egy egész napot elcsászkálva töltök, vagy hasonló, akkor felgyűlik a fordítandó anyag és mivel határidős, felkelek és fordítok. A rádió miatt amúgy is ötkor szoktam kelni. - Vonok vállat, hogy nem zavar különösebben a dolog. - Villont sajnos amúgy nem fordítok. - Pedig jók is a versei.
-Phoenix hagyj már! Jó hogy nem közlöd meztelenül is ízlésesebb lennék... - Nevetek, mi olyan szörnyűséges ebben a szerencsétlen ruhadarabban, de komolyan? - Versenyhörcsög? Harcipatkány... áh értem. - Nevetek, hogy jutott eszébe a versenyhörcsög nem tudom, de nem tudok nem mosolyogni rajta. - Akkor majd nem leszek ennyire offenzív, támadok. - Vigyorgok, bár ha kérdésekkel bombázom kétlem jól járunk, valamivel betömné a számat szerintem.
-Értem, szóval lovagolsz. A tenisz jó, bár én csak nézni szoktam. - Mosolygok, igen igen, a tenisz az eléggé ilyen és még Phoenixel is el bírom képzelni.
A zakó nem ment tönkre, bár látom nagyon lesi vajon felfeslik-e valahol véletlen, rossz hírem van számára: Nem. Én már csak azért is óvni és dédelgetni fogom szegény ruhadarabot, a vesztét akarják.
-Hah... - Vigyorgok, megint kérdez. - Elég sokszor, sokszor. - Bólogatok.
-Ejj, Phoenix, Phoenix. Akarok családot, gyerekeket, de ahhoz egy nő kell. És egyelőre a családi ügyeim intézném, anyagilag félrerakni, de ezek megvalósítása vagy kiteljesedése még ráér pár évet. A negyven amúgy messzebb van, harminc se vagyok! - Vigyorgok rá, hogy ez most pont úgy hangzott mintha inkább magát féltené ettől, mint engem. De ezt nem mondom neki, még a végén megharagszik.
Aztán csak kifejti a meleg dolgot és nézek rá, hogy most nevessek vagy sírjak, hogy már ő is melegnek akar elkönyvelni.
-Nem azt mondtam hogy állandóan azt csinálom, hanem hogy nem zavar. Egyedül csajozom. De ezt a kis kémjeid nem jelentik? - Hunyorgok rá pimaszul, hogy hát akkor keveset tud és rosszul szűri le az infót, egyik kezem a csípőmre is teszem.
-Nem vagyok karrierista. De amúgy gondoltam ilyesmire, csak annak alap is kell. Meg fordítani jobban szeretek, mint mások fordítását lektorálni. Mert maszekba már így is fordítok, de ahhoz nem feltétlen kell céget kiépíteni. Csak családot szeretnék, nyugisat, meg barátokat. Ami eddig nem volt. - Mondom ki nyíltan, mert igazból valóban ezeket akarom, ha volt is bennem bizonyítási vágy karrier terén apám kiölte belőlem.
-Ezt nem vitatom. - Elvégre én jobb szeretem a természetes vizeket mint az ilyen-olyan fürdőket. - Miért innál bele, más is abban ázik... - Nevetek fel, nekem eszembe nem jutott volna ezt megkérdezni, de szórakoztat, ahogy elképzelem, szürcsöli a fürdő levét elégedett fejjel. - Kéne bele egy nagy napernyőt állítani, már a pezsgős medencébe, és lehetnél az élő dísze az ál-martinis italnak! - Nevetek, fogom a fejem, lehet a fejembe szállt a pezsgő, de fura asszociációkra sarkallt az előbbi mondata.

-Hah, igen, de hagyjuk, ebbe nincs kedvem belemenni. - Nekem is lehetnek ilyen dolgaim. Unom kitalálni magamnak miért kell maximalistának lennem és hasonlók. Mondjuk szerintem ő pont értené miről beszélek, de nincs kedvem erről beszélni, mikor annyi minden másról is lehet!
-Értem, szóval ezt szeretnéd. Akkor majd megkérdezem részletesen mi volt igaz és mi nem. - Sóhajtom, ha ezt szeretné, akkor tessék, majd utánaolvasok kivel barátkozom. Bár nekem ez olyan személytelen és... nem tetsző, de majd megerőltetem magam.
-Hm, jól van, hajrá. - Vigyorgok, az tényleg háború lesz, mert nem foglalkoztat a dolog.
-Mindenfele. Találkozok a barátommal, vagy az öcsémmel, lány ismerőseimmel... randizom. Az van hogy éjszakába nyúlik, ugye. - Magyarázom. - Na mi az, újat mondtam? - Vigyorgok, élvezettel piszkálom ezzel. - Mit gondolsz a lányokról, csinosak? - Láthatott párat nálam, na nem minddel randizom, de hát aki ennyire jól informált nagyon tudja kivel volt valami, kivel nem, nem? De nem várok választ, piszkálódom.
-Hah, na jól van, legalább ebbe nem kötsz akkor már bele. - Csóválom a fejem vigyorogva, bár emiatt nem fogok Ádám kosztümben mutatkozni. Szerintem nem mindenki értékelné...
-De okos. - Mondom a patkányokra, majd vigyorgok. - Nem, a férfi teniszt nézem, Nadal a kedvencem, bár Federert is szeretem. - A férfi elitet nézem ha nézem, az érdekel.
-Aham, na jól van. - Mosolygok, akkor nem olyan, jól van, én elhiszem neki. - Azt hiszem, igen. - Mondom ki magamnak is levonva a konzekvenciát. Bár még ráérek, de azért jó tisztában lenni ezzel.
-Látod látod, ezért egyszerűbb ha rögtön a forrástól szerzed az információt, mindenféle külső személyt mellőzve. Érted már miért vagyok a híve inkább ennek? - Mosolygok rá.
Megüti a fülem a becézés, így nagyon kevesen szólítottak eddig, bár tetszik a megszólítás. Mosolygok is a másikra, bár felszalad a szemöldököm.
-Ezt nem teljesen értem. hogy hogy elutasítom azt amiben cselekvő voltam? - Most vagy nálam is beütött a pezsgő, vagy csak nem bírom egyszer kikövetkeztetni mit is akar velem közölni.
-Az de... nem olyan beszerezhetetlen, mint mondjuk egy jó fajta brandy. - Vigyorgok, ne mááár. Ki inna bele? - Egye fene, velem lehet alkudni. - Aztán megint nevetek. - Antik dolgokat is gyűjtesz? Mert amúgy te sem emlékezhetnél ilyenre, hmmm? - Nincs köztünk annyi hogy ilyenben mérvadó legyen, szerintem.
-Na mit szólnál egy kis biliárdhoz? Majd összeszedem magam, hogy ne unatkozz! - Mert mint mondtam nem vagyok egy zseni benne, de talán valamelyest ellesz velem is. Főleg ha iszik még pár pohárkával, akkor esélyem is lehet! Legalábbis vannak ilyen jellegű reményeim.
Megiszom a pezsgőm is, kiborítani már nem fogom, bár a mosolyom nem múlik, erre jó volt.

-Jaj Phoenix, dehogynem érdekelsz! Csak nem akarlak fárasztani a dolgaimmal, most szórakozni jöttünk, hmm? És nem gondolhatod komolyan a zárkózott dolgot rólam, mikor tényleg válaszolok neked mindenre... - Nézek kissé lesújtóan, főleg hogy ilyen semlegesen közölte amit.
-Nehéz eset vagyok... - Vigyorgok, de legyen, majd játéknak fogom fel, úgy talán kevésbé fog feszélyezni a dolog.
-Mert szerinted nem fér bele a kötetlen munkaidőmbe, ó Mr. d'Abo? - Vigyorgok rá, hát a fordításban ez a szép, karakterszámért kapom a pénzt és é osztom be naponta mennyit fordítok. A rádió csak részmunkaidő, azt most nem néztem.
Szemet forgatok, kitér, de végül is jogosan, itt is szét nézhetünk.
-Igen, rájuk. Bár nem nevezném az enyémeknek őket. - Somolygok. Aztán felnevetek, ezért is kedvelem Phoenixet. Roppant diplomatikus. Vagy inkább roppant idegesítően az. - Helyes helyes, elég ha a ruháim fikázod, ez valami fricska is ha már másban csak csínján teheted mi? - Cukkolom, de érezni hogy nem zavar ha kritizál.
-Hah! Hidd el, jó vagyok így. - Vigyorgok, hogy ne már... mindjárt küldene plasztikára is? Pff... Amúgy nem tudom ez mennyire nevezhető szerencsének, elvégre én nem vagyok nő, hogy bármi érdekes legyen a testemben számára. (xD)
-Mintha nem okoztam volna még neked ilyet. - Mosolygok rá, ha nem így lenne szerintem nem lenne itt. Vagyis én nem lennék itt. - Hmm, miért is ne? Bár... figyelmeztetlek, a nyögés megy, de a labdát csak 50%-os rátán találom el... - Vigyorgok kínosabban, próbáltam és bőven van mit csiszolni a játék stílusomon és technikámon. Már ha van olyanom.
-Az baaaj, az baj, mi? - Nevetek fel, úgy fest engem már csak piával lehet elviselni. - Amúgy meg nem. Ez is egyfajta tehetség vagy intelliganciát megkövetel. Minden attól függ, milyen ügyesen kérdezel, jól időzítesz.e, megérzed az érzelmi intelligenciád által a másik apró rezdüléseit, vágyait. Ennyi. És van egy személyes varázsa, ha más mondja el az olyan üres. - Vonok vállat, én kitartok a magam látásmódja mellett, kétlem hogy ebben meg tudna győzni.
-Hm. - Préselem össze az ajkaim. - Az érzelmeket nem lehet irányítani és általában bekavarnak a logikus tervekbe. Nálam legalábbis be, így hogy tervezzek? - Mondom fanyarabban, de nem kedveszegetten. Elvégre eldöntök valamit, de az öcsém közli kellek. Sutba minden. De elég ha anya felhív, hiába haragszom, a családom kérését nem tagadom meg. De ha valakinek kellek, úgy is módosítok, mert utálom ha szabályok korlátolják az életem. A kezembe vehetném, mondhatnám hogy minden időmben keresek egy valamire való feleséget de... ez nem így működik. Ha nem érzek semmit a nő iránt, vagy olyan nő iránt éreznék valamit ami üt minden mást... áh hagyjuk is, ittas vagyok már ehhez.
-Na ez az, túlértékeltek, de akkor is csak pezsgő... - Nem vagyok annyira oda a pezsgőért, most lebuktam.
-Hogy mi van? - Nevetek, milyen raptoros konfliktus kezelés?
Ez a tekintet! Vigyorgok és nevetek kissé.
-Tapizós. Szeretem a kihívásokat! - Vigyorgok, szerintem viccel, de ha mégsem, hát legyen, szórakoztató lesz az is. Megyek lefele, hogy mondja merre, nézelődöm mint egy igazi kíváncsi vendég.
-Amúgy ha gyűjtenéd az antik dolgokat elférhetnél, vennél egy külön műtermet vagy akármi! Megoldhatnád ha akarnád, ha érdekelne, hmm? - Kanyarodok vissza kicsit mosolyogva, míg nézelődöm.

-Szeretem a szép színes madarakat... - Mondom roppant ábrándos hangon és bátorkodom igazítani valamit a haján. Semmit nem kell rajta, de ha már van saját papagájom gyönyörködöm. Aztán csak nevetek. - Oké, oké, oké. Tényleg annyiszor mondtad, hogy most már elhiszem. - Mosolygok rá, ezt ha értettem is elsőre és sokadjára, el nem hittem. Azaz nem hittem hogy tényleg így van. Vagy ilyesmi.
-Ezt csak most mondtam, máskor szerintem nem! - Intem meg az ujjammal, de elfojtva mosolygok, hogy lebiggyeszti a száját. - De szerintem felfújod. Ha azt vennénk alapul én hányszor válaszoltam a te kérdéseidre és te hányszor az enyéimre, szerintem én nyernék! - Somolygok, bár lehet tévedek, de van egy ilyen érzésem.
-Nem, mert igazából nekem a munkaidőm 24 órás, non-stop, mert ha akarnék éjjel nappal fordíthatnék. De nem teszem, nincs időhöz kötve egy nap hány órát dolgozzak, tehát kötetlen, de attól még munkaidő. Mert akkor dolgozok amikor akarok és tudok. Csak a határidőket kell betartanom. - Mosolygok, szerintem ez logikus és csak megszokásból köt bele minden mondatomba.
-Hah... ezért imádlak. Fájóan őszinte vagy, de annyira nem lehet szörnyű a ruhatáram, mert rám bírsz nézni. - Nevetek, nem sértődtem meg, de szerintem annyira nem is szörnyű. Hát mi szörnyű van az egyszerű ingeken és pólókban? Vagy a farmerokban?
-Áh... hát a hegem láttad, más nem csúfít el a testemen, szóval talán mégsem kötnél bele. Nincs narancsbőröm, mily meglepő! - Vigyorgok, egész érdekes, hogy ilyennel bírom nevetésre. De ám legyen.
-Néha a semlegesség jó. Vagy csak olyan vagyok, mint amilyennek gondolsz és így mivel tudod mire számíthatsz tőlem, nem is leplek meg. - Döntöm félre a fejem mosolyogva, ezt nem tartom rossz dolognak.
-Áh, akkor a saját ötvenem 100% kell legyen, értem, kedves tőled! - Nevetek, nem lenne könnyű meccs nekem.
-Phoenix... én nem azt mondtam hogy velem nem csinálod jól, hanem általánosan mondtam. Magadra vetted, pedig ezt pont nem kellett volna. - Mondom kedvesen, olyan mintha duzzogna, megmosolyogtat. - Nem hazudtam neked, és nem mindig voltam barátságos se veled, ami azt illeti, szóval ha az voltam annak oka van. Például hogy kedvellek, ezért hagyom hogy random elrángass akárhova. És komolyan, egyszer nem fejtettem ki valamit és ennyire a szíveden a viseled. Hát akkor eztán mindent elmondok de ha unalmas lesz közlöm én szóltam! - Mosolygok tovább. - De ne mondd, hogy nincs benne valami kellemes kihívás hogy magad szerzed meg a másikról az információt! Ez a csajokkal is így van, ha jól csinálod hamar meg tudod a számodra fontos dolgokat, ha nem... akkor sincs különösebb gond, csak hosszabb időbe telik. Gondolom párkapcsolatnál azért adsz a személyes beszélgetésekre. De az emberi kapcsolatoknál az idő amúgy is fontos tényező így én nem érzem problémának. És nem ítélem el a kívülről jövő infószerzést, ha így lenne rég nem barátkoznék veled, hanem közölném beteg állat vagy hogy kémkedsz utánam... - Préselem össze a szám és nézek rá szépen, hogy bizony, ezt nem mindenki viseli jól. Engem különösen nem izgat.
-Hát... na erre mondtam neked korábban, hogy fárasztó. A végére néha úgy éreztem magam, mintha valaki teljesen másnak kéne lennem, hogy elfogadjanak. Ez meg nem kellemes felismerés. - Magyarázom neki, szerintem ez még mindig nem egy könnyed parti téma, de lehet még mindig érdekfeszítőbb, mint azt hallgatni ki mennyit nyert és vesztett a tőzsdén. Vagy akármi.
Visszakérdezek, de nem felel, és akkor még én vagyok vádolva hogy nem felelek mindenre hah! De csak mosolygok, talán egyszer elmondja ezt a raptoros poént is. Vagy nem. Ha hülyén halok meg talán nem ez lesz a fő indoka a dolognak.
-Miért ne? Én benne vagyok! Hamar összedobjuk. - Gondolom én, mert a billiárd maga nem bonyolult, a snooker sem vészes mondjuk. Szóval csak nem bonyolítjuk túl ezt sem.
-Hmm, lehet, sebaj, játszhatunk egyszerre minden is ha nagyon elragadtatjuk magunkat! - Nevetek, míg belépek, engem nem zavar ha csak ketten vagyunk, noha könnyen elfeledtetheti velem, hogy amúgy egy parti közepén vagyok.
-De miért nem? Már... mitől érzed annak inkább? Hogy a saját lakásodban van? - Kérdezem érdeklődve, mert engem nem zavarna ha máshol lenne tárolva egy festmény mondjuk, mint a lakásom és ott nézegethetném meg adnék estet, bulit, mittom én. - Akkor a modern dolgokat szereted inkább? Amik még alakulnak? - Érdekes választás, sok benne a lehetőség, megérteném ha azt szeretné inkább.
Odamegyek közben az egyik asztalhoz középen és leveszem a háromszöget, hogy pőrén kucorogjanak a golyók az asztalon.
-Na akkor hogy legyen? Bár a tapogatózás ha jól rémlik abból jött, hogy vakon játszanánk, de lehet másból, javíts ki ha tévedek. - Vigyorgok és elmegyek a minibárhoz, keresek neki whiskyt vagy konyakot és ha van töltök kettőnknek és megkínálom az egyik pohárral. - Erre meg két lehetőség van, hogy leoltjuk a villanyt, ami teljes káoszt okoz tekintve... sehogy se különböztetnénk meg a golyókat, vagy behunyjuk a szemünk és emlékezetből lövünk. Van más alternatíva? Vagy hagyjuk és játszunk simán, mert macera. - Nevetek, de érezni én a "nehezített" játékban is benne vagyok, amúgy sem vérre megy a dolog.
Ha találtam megfelelő italt és odaadtam neki a sajátját, akkor én is iszok pár kortyot, várva mihez van kedve.

-Te mondtad hogy papagáj vagy, most másítsam meg a lelki szemeid előtt megjelenő képet? - Nevetek elfojtva. - Nem is kicsi... és nem hazudom. - Mondom mint egy szomorú ötéves, le is biggyesztem a kis szám, de aztán mosolygok.
-Hah! - Nevetek, ne már! És ez a vigyor! Utálom és kedvelem érte.
-Miből veszed hogy nem osztom be jól? Tök jól elvagyok. - Pislogok őszintén meglepődve, mert nekem tényleg jó így. - Nem is kell, amúgy meg hozzászokhattál volna hogy a művészlelkek külön világok, nekünk az idő relatív! - Vigyorgok rá és szépen pislogok. Tény hogy az, hogy a rádiónál dolgozom számomra elég fura, mert baromi kötött időben. De csak részmunkaidő, úgy teljesen belefér.
-Ó értem, kissé mazochista is vagy, semmi baj, megesik. - Vigyorgok, de rohadék... - Azért ha nem lenne jobb lenne. De ahogy elnézem valóban nem lehet annyira zavaró, nem dobálnak meg kővel a strandon. - Mosolygok. - Van egy jó pontom? Ó éljen! - Nevetek.
-Szerintem a semleges nem feltétlen rossz. Ad egy kellemes állandóságot. - Szerintem mutathat előre, de lehet teljesen másra gondolunk és elfilozofálunk egymás mellett.
-Miért ne? - Vonok vállat mosolyogva arra, hogy meg lehetne lepni.
-De az általános is fontos, hiába utálod. - Mosolygok, emlékszem, hogy nem szereti, de én most erre akartam érteni. Mert ez szerintem fontos eltérő nézőpont kettőnk között.
-Hát jó. - Adom be a derekam, ha nem is szó szerint, de átvitten, mert ha neki ez kell, hát akkor tessék, megadom neki.
-Ki akarná hogy megerőszakolják... a megerőszakolás magában hordozza azt, hogy a megerőszakolt ezt nem akarja... szóval a példád sántít kedves barátom. De az emberek szeretnek magukról beszélni, ha már megbíznak a másikban. A bizalom a lényeg, azt megszerezni pedig szerintem kellemes dolog.
Szemet forgatok, jó, ne vegyük ide, bár szerintem lehetne, hát az is csak kapcsolat. Aztán felnevetek.
-Tudom, tudom, én is hogy nem izgat. - Nézek rá amolyan bizonytalan szemöldök összevonással, hogy hogy is van ez? De csak nevetek.
-Az alapvetőnek annak kellene lennie, hogy a többi ember elfogad olyannak amilyen vagyok. Kicsit mindenki igazodik másokhoz, de nem erőszakosan, vagy zavaróan kényszerítve. - Sóhajtok, szerintem ez fárasztó. - Én ettől folyok szét, nem mástól. - Bár a szétforgácsolódni talán jobb szó.
-Háááát mint mondtam nem erősségem, de valamit összehozunk! - Nevetek, tudom hogy cukkol. Mert cukkol nem?
-Értem... érdekes meglátás. - Azért a legtöbb dolog nem sorolható ebbe a kategóriába vagy csak ideiglenesen.
Hallgatom a magyarázatát, tény, engem is az emberek érdekelnek, ők mozgatnak, bár ez a megfogalmazás megmosolyogtat.
-Értelek, nem hiába a kortárs művészet a legnehezebben érthető, elvégre ott nincs az hogy az elhunyt művészekre és dolgaikra azt mondunk utólag amit akarunk, elvégre már nem cáfolhatja meg. - Mosolygok. - De akkor igazán testhezálló a munkád, jó hogy így gondolkodol. - Mosolygok tovább, szerintem valaki ettől válik jó mecánássá, nem ragad le egy műnél, nem lesz konkrét ideálja.
-Kéne UV fény, gyéren, akkor csak azt látnánk! - Poén lenne, az világítana, meg mi, meg a vigyorunk.
Mivel van mindkét ital így hozok konyakot magunknak.
-Hmm, jó. Bár ha belegondolok... kiveszem a lencséket a szememből és én szinte vakon játszom! Bár a sötét bulibb, maradjunk annál! - Nevetek, nem lesz vaksötét, az előny, tuti orra buknék.
-Jó, amúgy meg nyer, aki több golyót tesz el? Vagy ha belövi a feketét? Nem tudom az eredetiben végül is hogy megy. - Én, a biliárdszakértő, megszólaltam. Lehet kár volt, de már késő...
Aztán ha benne van, és megtalálom a kapcsolót, kipróbálom milyen lesz hangulatfényekkel a helyiség. Ha úgy ítélem, nem lesz totál kár minden, mert vissza óhajtok fáradni, akkor maradhat.
-Na de dákó... azt se tudom melyik kezesként lőttem... mert ment mind a kettővel, bár sokat nem segített a helyzetemen általában... - Vigyorgok, bár most nem látszik, de a hangomból kiérezni. Emlékeimből kihalászva a dákók felé veszem az irányt és elveszek egyet.
-Kezd te... akkor el is lesz rendesen kezdve... - Mondom kérlelő hangon, mert a kezdés nem az erősségem ebben a játékban. Mondjuk ebben mi az erősségem? Ez a válasz még felfedésre vár, bár lehet vakon istenkirály leszek... mivel bilibe lóg a kezem gondolatban megtörlöm és próbálom megszokni ezt a gyér félhomályt.

-Nem direkt, elhiheted. De ha már páváskodnál, én nem tartalak vissza, támogatlak amiben csak lehet. - Vigyorgok rá.
-Az azért túlzás hogy nem jutok sehova. - Mosolygok, mert hát mindig kicsit több a munkám. Mostanában vettem vissza belőle, tekintve, Henryre és Joshra, na meg Phoenixre is szeretnék némileg több időt szánni.
-Ahh, de a műfordítás már-már művészet, kicsit költőnek érzem magam olyankor, holmi bugyuta elgondolásból, szóval de, beleférek a keretedbe, hidd el. - Vigyorgok a másikra szélesen.
Hát igen, a sérülés-heg téma nekem se a favoritom, neki sem, magához képest elcsendesedik a drága Phoenix, főleg hogy nem köt belém. Szinte már hiányzik. Szinte.
-Igyekszem, de nálad szerezni nagyon nehéz, had örüljek már egy kicsit! - Röhögök, de nem hazudok. Vagy lehet nem olyan nehéz csak ritkán teszi szóvá a dolgot, ki tudja? Én nem.
-Szerintem nem. A semmi az semmi, de a semlegesség pártatlanság, középút, túlzások nélküli szemlélet is. Kiegyensúlyozottság. Legalábbis az én szememben, a tiedben lehet a nagy üresség szinonimája is. - Elvégre nem vagyunk egyformák.
Felnevetek az enyhe durcásságán, a vállára teszem a kezem, enyhén rászorítva.
-Buta vagy ha azt gondolod, így kívánok tenni. - Mosolygok rá, hogy nem jött rá, hogy érdekel a véleménye és csak a vita kedvéért szívom a vérét? Aztán elveszem a kezem, de a mosoly ott játszik az ajkaimon továbbra is.
-Mi, hogy megerőszakolnak? Ha akarod az már nem erőszak, a tested elárulja, reagál arra hogy élvezed... - Nézek rá, szerintem a kettő ellentmond egymásnak. - Hát szerintem ez nem a széles látókörön múlik. Ha én nem akarok lefeküdni valakivel, nem fogom élvezni, ha meg leakarok, élvezni fogom és nem fogom megerőszakolásnak hívni. - Nézek rá, várva, hogy magyarázza meg, mert nekem ez a széles látókör duma akkor is sántít.
-Az, bizalom, tudom, hogy ismered a fogalmat, érezted is, még ha kisgyerek voltál akkor is érezted már. - Mindenki érzi. Az hogy utána folyton csalódik, az más lapra tartozik.
-Muszáj voltam átlépnem egy két dolgon, mert bekattantam volna... - Aztán csak elégedetlen hangot hallatok. - Nem kell. Megoldom, mindent megoldok. - Ez inkább dac, mint komoly elgondolás, összefonom a mellkasom előtt a kezeim. Lehet kéne, de én egy dokinak nem mondanék semmit. Bennük képtelen vagyok megbízni és rosszul is vagyok tőlük, nem és nem. Mindent megoldottam egyedül, segítség nélkül, bármi a bajom szerinte, azt is megfogom. Bár ha nem tudom mi a bajom, úgy nehéz, de ezt most nem rakom össze, mert nem mélyedek el benne. Akkor ma már nem mosolyognék és Phoenix nem a savanyú képem miatt hozott el.
-Szerintem a gazdag és nemes felmenők is botrányt csapnak, mi lett az ivadékaikból. Apokalipszis lesz. - Somolygok eztán, durva kép, igazat adok neki.
-De ez nem a gazdagságról szól. Ez egyéni beállítottság kérdése, ez egyedül a te érdemed, senki másé. - Mosolygok, nem lehet egy szemléletet csak úgy ráerőltetni senkire.
-Eh.. na jó erre pont nem vagyok kíváncsi, mondasz valamit...- Dermedek le egy kicsit, de aztán már nevetek. Inkább iszom én is, kell, kell ez nekem.
-A zsebemben a tokja. Mindig ott van. - Mondom könnyeden, nem is figyelve, mert ez alap. Bármikor úgy alakulhat ki kell vennem, a szemövegem is a zsebemben van. Igaz, az tört már el így, de jobban érzem magam, ha nálam van mindig.
Ú, de érdekesen játszik a szavakkal... de csak mosolygok, elgondolkozom picit, de már válaszolok is neki.
-Akkor legyen egy kör ilyen, egy kör olyan, leteszteljük mindkettőt legalább. Kezdjük azzal, hogy a feketét próbáljuk elrakni. - A sötétben úgy sem látszik mit tettünk el. Na meg talán belemelegedek én is addigra mire a mennyiségre megyünk.
-Jah... jobb mint gondoltam. - Nézek körbe, miután leoltottam a világítást. Pont kellemes, nem fogok elhasalni talán.
-Igen, de nem sok mindenben láttam eddig előnyét. - Vallom meg, mert nem vagyok tökéletes kétkezes. Csak van ami megy bal kézzel is. Igaz, kicsit meglepett, hogy közel a hangja, de nem nagyon érezhette. Az inkább meglep, hogy hozzám ér.
-Óh... kösz. - Mondom mosolyogva, ha nem is látja, de kiérezheti a hangomból. Elfogadom az övét, bár én nem láttam különbséget közöttük, de nem is értek hozzá.
-Ahaaa... hát lehet én eddig itt rontottam el. - Vigyorodom el, hát igen, nem így gondolkodtam ahogy ő magyarázta el az imént. - Megpróbálom akkor így. - Jó lenne ha nem untatnám halálra, mert béna vagyok.
-Áh, játsszuk így? - Somolygok, hát ahogy elnézem ő sosem lőne félre, én viszont esélyesen minden harmadik alkalommal. Ellenben érdekel mi jár a fejében és a játék ellen sem vagyok, szóval bólintok, még ha nem is látja. - Jól van, benne vagyok. És milyen jellegű a büntetés? - Kérdezem, ezt nem árt tudni, bár érezhető, visszalépni nem fogok, maximum sokkal jobban koncentrálni, ne bénázzak.
-Hát jó... nézzük mire emlékszem. - Megyek a fehérhez, nézem mit lőhetnék be. Van egy ami esélyes, Phoenix simán eltenné, meglátjuk én mire megyek. Ez az új elgondolás, hogy azt nézzem merre menjen kicsit szokatlan, de igyekszem. Csúszkál a dákó az ujjaim között, de... hopp! Ez egy gyönyörű luft.
-Ehehe... ezt nem láttad ugye? De jó hogy sötét van... - Nevetek jóízűen, húú, gondba leszek. Megköszörülöm a torkom és megpróbálom megint, de most eltalálom. A golyó ugyan nem megy be, lepattan az asztal oldalán a lyuk mellett. - Kicsit régen játszottam, de lesz ez még így se!
-Te jössz! - Mondom mosolyogva, megmutathatja hogy kell ezt csinálni. Megállok az asztal mellett azért, nagyon nem mászkálok el, nem vagyok egy sötétben prímán közlekedő valaki a vaksiságom ellenére sem.

Vigyorgok a sóhajain, de bólintok egyet, hogy "igenis!".
-Ugyan, itt Amerikában a politikusok sztárok, de tudod én nem vágyom hírnévre, fájó szívvel, de vissza kell utasítsalak. - Mosolygok rá, még hogy ennyire jól magyarázkodok! Bár ki tudja, lehet.
-Gonosz vagy! - Próbálom hihetően előadni, de elvigyorgom, szóval nem tudom kellően őszintén gonoszsággal vádolni, hogy nem férek bele a művészlélek-keretbe.
-Az értelmezés mindenkinél más, ahogy az asszociáció is. Vannak dolgok, amikre azért megjósolható ki mit mond, mint az ha azt mondom ablak, eszedbe jut az ajtó szó, de ez nem ilyen. Szóval igenis szerintem kérdés, nem holmi száraz matematikai tény, mint a pí értéke. - Mosolygok rá.
-Csak kóstolgatlak és piszkálódom. Rájöhettél volna már, ilyen a természetem. De ha már ennyire mindent tudsz rólam, mint szoktad volt közölni, tudhatnád, hogy nagyon is érdekel a véleményed. - Kicsit simogatom a lelkét, hátha nem durcáskodik tovább. Elvégre tényleg adok a szavára, nem is tudja mennyire.
-Bdsm lányok? - Húha, le vagyok maradva. - Nem is tudom, ez elég... öhm... elég morbid. - Nem találok jobb szót, ki az aki keresi az olyan helyzetet amiben szenvedhet?
-De amíg volt és igaznak érezted jó volt nem? - Faggatom még egy kicsit, mert szerintem jó érzés az, csak az a kegyetlen, amikor ez kettétörik és darabjaira hullik. Akkor érzi az ember mennyire ingoványos ez a talaj és mennyire jó lenne bebetonozni az egészet, hogy feltörhetetlen legyen. De ilyen nincs.
-Ha meg mindenki sérült nem fogok kilógni, egészségesen még a végén egyedül lennék. - Ferdítek és túlzok kicsit, de elkapom a tekintetem róla, mert kínos ahogy rám néz. Annyiszor látott már szánalmas állapotban, nem szeretném ha így jutnék eszébe.
-Miéééért, az jó! - Kérdezem játékosan, mostanság egész jó a kedvem és megint félig tele a pohár.
-Muszáj. Aki olyan vaksi mint én, gyorsan megtanulja, hogy ez alap dolog legyen. - Mosolygok. Mindenki azt mondja menjek el megműttetni, de az halál lenne. Ha kiütnek három napra és fogalmam sem lesz hol voltam és mi történt, talán bevállalom, de amúgy nem.
-Na jó, de csak mert ilyen gyönyörűségesen megkértél. - Sóhajtok megadólag, bár érezni esélyét nem látom annak, hogy megtörténne. Még véletlenből sem, amúgy is... mostanában peches vagyok. Bár jelen esetben pech lenne ha elsőre elraknám, hujuj!
-Najah. Tudok gépelés közben enni, nem bénázom az evőeszközzel! - Vigyorgok, a mindennapi fantasztikumok rohanó világunkban.
A kiderített büntető jelleg vigyorra sarkall, kevés dolog van ami feszélyez.
-Tudod mit? Ha már a játék többi szabályát én hoztam, ezt hozzad te. Lássuk tudsz-e majd kellemetlen és feszélyező dolgokkal előállni. - Gondolom nekem nem kell majd, bár ki tudja. De úgy érzem, hamarabb tudjuk meg Phoenix milyen ötletekkel áll elő a dologgal kapcsolatban, mint én.
Aztán próbálkozom az első lövéssel, ami szellősre sikeredik.
-Csak a szél zúg... - Vigyorgok és nevetek, mert hát csönd van, sehol egy ablak amin bejöhetne egy piciny szellő is.
-Régebben sokat játszottam, bele kell jönnöm. - Nem voltam teljesen béna benne, volt hogy nyertem is! Igaz, csupán párszor, de emiatt kiváltképp büszke vagyok azokra a rég elfelejtett játszmákra. Mondjuk mikor hallom hogy koppan a golyó és gurul a helyére az asztalban összepréselem a szám és szívom a fogam.
-Azért hagysz majd nekem is ugye? - Vigyorgok, ha jól emlékszem megint ő jön, mivel eltett egyet, szóval nézem merre mozog ha mozog a másik.