Hát kezdjük el!

~ Nate

Szokásos buli, szokásos emberekkel. Szeretem az ilyeneket, bár a nagy tömeg azért elég rossz. Mivel viszonylag elég sok mindenkit ismerek a városban, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek egy picikét előbb, hogy csekkoljam, hogy kik csinálják ma az egész bulit. Nem egy nagy dolog ez az egész, viszont sokat számít, mert ha mondjuk ismerem, akkor abból sok előnyöm származhat. Miniszoknyát vettem fel, szokásos converses, kényelmes tornacsukával és egy csillogós felsőt, de azt még takarja a dzsekim. Majd, ha meleg lesz a hangulat, akkor leveszem. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy egy nőnek anélkül kell tetszenie egy férfinak, hogy villantana, ami azt jelenti, hogy vagy úgy, ruhástul, tetszel a pasinak, vagy sehogy. Tehát, csak azért, hogy valakinek tetszek, nem fogok olyan sokat megmutatni. Sminket sem igazán használtam, a sötétben úgysem látja sok mindenki, hogy ki van-e húzva a szemem. Mielőtt elindultam írtam egy picikét, de nem sokat, mert nem volt ihletem. Olvastam is egy picikét, de valahogy bulik előtt nem megy úgy a koncentrálás. Szerettem volna Hitler bácsival foglalkozni, de nem jött össze, így feladtam. Szóval, így a buli előtt is csak úgy tengődtem. Mikor odaértem úgy éreztem, hogy nem leszek sokáig itt, de valójában ki tudja? Egy ilyen este során olyan sok minden megtörténhet. Lassan sétálgattam, miközben nézelődtem erre-arra, hátha látok ismerős arcot. Egyszer csak hirtelen jött egy pasi, aki elkezdett mindenféle ostoba dolgokról beszélni. Be is mutatkozott, de nekem a neve nem mondott sokat. Megálltam és nem csináltam azt, amit mondott, mert konkrétan fel sem tudtam fogni, azt a hosszú szöveget, amit itt nekem félperc alatt lenyomott. Csak bámultam utána és vártam, hogy esetleg jobban eligazít. Mivel azonban elment, nem tudtam mást csinálni, mint utána menni és nézni értetlenül. Nate a neve, tehát, Nate, azt akarja, hogy öltözzek át? Miért akarna ilyet? Azt is mondta, hogy én egy dögös... Jaj ne, azt hiszi, hogy itt dolgozom! Basszus, ennyire ribancosnak tűnők? De hát, nem is öltöztem olyan nagyon ki. Egek. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm. Nate után sétálok és közben magamban mérgelődöm tovább. Lassan lépkedem és csak is arra koncentrálok, hogy abba az irányba menjek, amerre ő van. Amikor közelítek felé, kicsit megemelem a hangomat és megszólalok, miközben a karjaimmal mutogatok és legyezgetek a levegőben, össze-vissza:
- Nézd Nate, én nem dolgozom neked, vagyis fogalmam sincs, hogy mi folyik itt, de nem fogok átöltözni!

#Rosalie#

~ Nate

Gondolom összekevert valakivel és én a hülye, bunkó stílusom miatt, nem egészen emberi módon reagáltam. Csak néztem, hogy majd most mi fog történni és nem is tudom, vártam a csodát. Komolyan úgy nézek ki, mint egy kis senkiházi liba, akinek nincs jobb dolga, mint táncolni a hülye egyetemi bulin? Mert ha igen, akkor szóljatok, eszem ágában sincs annak tűnni. Nem veszem sértésnek, hogy annak nézett, de azért nah, mégis csak kicsit rosszul esik. Vagy inkább hízelgő? Nem tudom, valamelyik a kettő közül, de az biztos, hogy nem normális érzés. Nate bocsánatot kér és ekkor én elmosolyodom, majd elkezd százezerrel pörögni és felajánlj nekem egy jó kis ingyen italt. Igen, ez már nagyon is tetszik. Tehát azért, mert egy táncosnőnek nézett, kapok egy italt? Hiszen ez tök jó! Mint valami idióta tinilány sétálok utána, egyenesen a pulthoz és közben azon gondolkozom, hogy mit is kérjek. Mivel még korán van, ezért nem kezdek ütőssel, inkább valami női koktéllal. Még mindig mosolyogva állok meg és halkan szólalok meg:
- Cosmopolitan-t szeretnék.
Nem várom, hogy bármit is mondjon, mert nem várom, miért tenné? Inkább csak szó nélkül készítse el az italomat, aztán meg hagyjon magamra, hogy tényleg elkezdjek pörögni. A cosmo azért jó, mert van benne vodka és az életre kelt. Kicsit lehangoló volt, hogy táncosnak gondolt, ezért újból erőt kell gyűjtenem az estéhez. A bókot elengedem a fülem mellett és nem is reagálok, mivel ez nem kérdés volt. Egyszerűen csak kijelentette, hogy nem ismer. Kedves akar lenni, mert megbántott azzal, hogy összekevert valakivel és ez rendes tőle, de inkább csinálja az italomat, aztán menjen el. Egyébként ő valamiféle partiszervező lehet? Ő a főnök? Csak mert úgy pörög, hogy azt sugallja, ő felelős itt mindenért és mindenkiért. Nézem, ahogy csinálja azt italt és egy lépéssel közelebb lépek, csak hogy majd ha készen lesz, akkor át tudjam venni. A kérdésén megdöbbenek, fogalmam sincs, hogy miért akarja, hogy táncoljak. Annyira azért nem vagyok profi és vetkőzni sem vagyok hajlandó. A mosoly szinte az arcomra fagy, kicsit barátságtalanul válaszolok, mint aki éppen most tudta meg, hogy megdöglött az aranyhala és elszállt a kívánás lehetősége:
- Nem, biztos.