Caleb gyorsan feltalálja magár, és csak időnként megyek a nyakára, hogy mit hogyan csináljon. Persze, ez a dolgom, mégsem esik jól. Tudálékosnak tűnhetek, pedig utálok olyannak tűnni. Nem is tartom magam annak. Amikor ritkul a forgalom, az étlapot nyomom a kezébe, hogy azon rágja át magát.
Nyolc óra magasságában pihenőre küldöm, és felajánlom neki, egyen-igyon valamit.
- A konyhában kedvedre válogathatsz. Mindannyian ott szoktunk enni- mi is emberből vagyunk, szükségletekkel élünk, ennünk és innunk kell, és néha jól esik csak egyszerűen kinyújtóztatni a lábat, főleg, ha egész nap trappolsz. Ezért is ragaszkodtam a kényelmes cipőhöz.
Gyorsan telik a nap, és viszonylag zökkenőmentesen telik a műszak. Örülök Calebnek, mert a vendégeknek is megnyerte a tetszését. Lányok forognak körbe, és súgnak össze, ki lehet a titokzatos új fiú. A munkájával elégedett vagyok, gyorsan reagál, pontosan azt teszi, amit kértem, ízlésesen teríti meg újra az asztalokat. A modora miatt sincs okom panaszra, a vendégekkel visszafogott és kedves.
Műszak vége felé lépek oda hozzá, amikor már csak néhány vendég falatozik. Az idő alkalmasnak látszik, hogy a technikáról beszéljünk, ezért a pult mögé ülök vele, úgy, hogy fél szemem a vendégeken tudjam tartani. Bármikor szükségük lehet valamire... És elvégre, ők az elsők.
Ürömmel hallom, hogy talált valamit, ezért kíváncsian nézek rá:
-Akkor avass be a részletekbe, kérlek.- magam elé húzok egy papírt, arra firkálom a jegyzeteimet, és ha valami nem világos, apró kérdőjelet firkantok, csak magamnak. Nem akarom félbeszakítani. Az első ötlet ritkán nyerő, de azért bizakodó vagyok.

Néha, a főnöktől kapok instrukciókat, amikért nagyon hálás vagyok, és meg is fogadom. Sok a vendég, egész nap csak jönnek, és mennek. Mégsem érzem magam fáradtnak, aztán úgy nyolc óra közül elküldenek enni.
- Köszi főnök- mondom, és közben mosolygok, eszembe se jutott, hogy kajálni kéne, de ahogy kimondta, olyan éhség jött rám, hogy áh! Bemegyek a konyhába, és elkezdek enni, miután befejeztem a kajálást, összetakarítok magam után, és vissza megyek dolgozni. Leszedem az üres asztalokat, beviszem a konyhába, és megterítek. A vendégekkel udvariasan bánok, még akkor is, ha legszívesebben, elküldeném őket a búsba, és vannak nagyon, kedves vendégek is, akik mindent megköszönnek. Észrevettem, hogy a lányok összesúgnak, a hátam mögött, és mosolyognak. Ez nagyon tetszik, ha lesz egy kis időm akkor bevetem, a hódító Calebet, és váltok pár szót velük. Munka vége felé, idejön hozzám a főnök, sejtem, hogy mit akar, és amikor kiderül elmondom, hogy jutottam valamire.
- Nos a szoftver neve SAP vagyis tejes nevén Systems, Applications and Products (Rendszerek, alkalmazások és termékek), ezt a szoftvert 1972-ben fejlesztették ki, a céget SAP Rt.-nek hívják, valami német cég. Oh és míg el nem felejtem, a cég, csak ezt az egy terméket készíti és fejleszti. Ez a termék egy, a nagyvállalatok igényeire tervezett termelésirányítási programcsomag, képes arra, hogy változtatások nélkül, csupán a program paramétereinek megfelelő beállításával egy tetszőleges nagyvállalat teljes gazdálkodását a számviteltől a gyártósorok irányításáig magába integrálja. - egy kis szünetet tartok, hogy megemésszen mindent, amit idáig mondtam, és ha  nincsen kérdése, akkor folytatom tovább a beszámolót.
-  1996-ban jelent meg az R/3 3.1-es verzió, mely egyrészt képes átfogó és biztonságos intranetes megoldásokat nyújtani a vállalatoknak, másrészt 130 interfész áll rendelkezésre a külső programok integrálására a rendszerbe. Ezzel a programmal, sok időt, és energiát spórolsz, és beleláthatsz, az egyes munka folyamatokba.- Mondom neki és közben mosolygok.
- Az ára pedig, 2000 dollár körül van. Tudom, ez egy kicsit húzós, de megéri, és nagyon rövid időn belül, vissza térül.- majd várom a válaszát, az esetleges kérdéseit. Közben az arcár fürkészem, hát ha látok rajta valamit.

//Bocsi a késésért //

Ismét egy mozgalmas nap, és nincs idő unatkozni. Nem is tudok annyit foglalkozni Calebbel, amennyit szeretnék, de úgy tűnik, elég jól feltalálja magát anélkül, hogy bármi kárt tenne az üzletmenetben. Este nyolc óra magasságában küldöm el enni, és nálunk az a szokás, hogy senki nem éhezik. Mindig van mit enni, az üzlet nem attól megy csődbe, ha a dolgozók itteni kaját esznek, bár vannak, akik hoznak otthonról, ezt mindenkinek az ízlésére bízom. A pizzára is rá lehet unni, azt mondják. Nekem még nem sikerült, olyan sok fajta van! Bár én sem eszek mindig csak azt.
Ahogy észrevettem, Caleb nincs megilletődve a lányok rajongása miatt. Saját bőrömön is tapasztaltam, hogy némelyik lány nagyon rámenős, ezekre a dolgokra majd ügyelnie kell, de nem én leszek az, aki kioktatja. A magánélete nem énrám tartozik, bár jobb szeretném, ha azt az ajtón kívül bonyolítaná, mindaddig nem szólok rá, amíg a beszélgetései nem mennek a munka rovására. De úgy érzem, nem lesz baj.
Már majdnem vége a műszaknak, és éppen nem sok vendég van az üzletben. Nem szeretném, ha túlságosan megnyúlna Caleb első munkanapja, ezért elkapom egy pár szóra a szoftverrel kapcsolatban, aminek ígérete szerint utánanézett. Készségesen ad választ a kérdésemre, és meglepően részletes információkkal szolgál.
- Hm, hm... -gondolkodom el a hallottakon- Úgy tartod, hogy szükségünk lehet egy ilyen komoly rendszerre? Jelenleg ez az egy üzletem van, és nem is akarom bővíteni. Amiről te beszélsz, nekem úgy tűnik, talán túl jó ide. Nem a beruházás nagysága zavar, bár az sem mellékes- mondom őszintén, mielőtt azt hinné, az anyagiakkal van bajom, bár az összeg egy kicsit túlhaladja a keretet, amit erre szántam.
Megvárom a véleményét, bár nem tudom teljességgel, fel tudja-e mérni, amit kértem tőle. Talán túlzott elvárás volt tőle ilyet kérni, hiszen ilyesmit sosem tanult. De egyrészről kíváncsi voltam, mennyire alapos, ha megbízom egy feladattal, másrészről érdekelt az is, ő hogyan látja ezt az egészet. Még mindig gondolkodom, hogy felveszek valakit, aki ért a közgazdaságtanhoz, adóügyekhez, hogy ezt a sok papírmunkát és számokban való gondolkodást átruházhassam valaki másra.
- Fel tudnád nekem vázolni, milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a programnak a mi éttermünkre nézve?
Mert ha mérlegelünk (és én mindig mérlegelek), és több előnnyel jár, ha ezt a programot vásároljuk, akkor nem zárkózom el előle, még akkor sem, ha olyan funkciói is vannak, amit az életben nem fogok használni. Tulajdonképpen nem vagyok nagyon válogatós, és amiket elmondott szimpatikusak.
- Jól értettem, csak a program ára 2000 dollár, ugye? Ebben még nincsenek benne a számítógépek, monitorok, kommunikációs eszközök... Vagy igen? - jegyzetelgetek egy papírra. Máris azt számolgatom, hány helyre kellene telepítenem gépet, monitort. A kasszát is ki kell majd cserélni...
Bár a régóta dédelgetett álmom, hogy saját házam lesz, nem adtam fel, ez most fontosabb beruházásnak tűnik. És ha gyorsan megtérül, nem bánom, ha még néhány évet ki kell húznom a bérlakásban. A jövő még úgyis bizonytalan...

// Megy egy pü is! //

A nap eléggé mozgalmas, nem is gondoltam, hogy ilyen sok ember eszik ilyen helyen, mármint pizzériában, otthon nálunk, nem sokan jártak a gyorsétterembe, bár nem is lakunk ott, olyan sokan. Nyolc közül elküldenek enni, gyorsan megkajálok és megyek vissza dolgozni, a műszak vége felé, a főnök megkérdezi mire jutottam a feladatommal, és erről beszélgetünk.
-Ez nem is komoly rendszer, csak annak látszik, kis vállalkozásoknak is elérhető, és nagyon sokan használják is. Nem hinném, hogy túl jó lenne ide, csak többet segítene neked mint máshol, szerintem legalábbis.- elmondom neki, a véleményemet, mert nem hiszem hogy ez olyan túl jó, lenne neki, hiszen már találkoztam olyan üzletekkel, ahol ezt a rendszert alkalmazták, és bevált nekik.
-Még szép, hogy fel tudom sorolni. Nos az előnyök, figyeli a raktáron lévő készleteket, és ha fogyóban van, akkor jelez, hogy rendelni kell. Figyeli, az egyes gyártási folyamatokat. Szállítási nyomtatványok kezelését is ellátja, és be lehet állítani az automatikus rendelést is, ez annyit tesz, hogy beviszel egy limitet, és ha a készlet eléri ezt, a program automatikusan rendel. Gyártási utasítások ütemezése, és indítása azonnali végrehajtással, ezt is megcsinálja. És még, a kiadások, és a bevételek is könyvelését is megcsinálja, illetve még van egy, a teljes körű pénzügyi könyvelést is megcsinálja bérekre és termelésre egyaránt. Jelenlét és munkavégzés kezelése, termelés ellenőrzését és figyeli. - kb ennyi az előnye, ennek a rendszernek ami most az eszembe jutt.
- Oh még eszembe jutott egy, van egy pénztár modulja, figyel a pénztárból történő, ki fizetéseket, ill. befizetéseket.- a hátrányai, nem igazán jut eszembe hátrány - Nem olvastam hátrányokról. Tudom ez hülyén hangzik, de ez az igazság. - Mondom neki, mert tényleg ez az igazság.
- Jó hallottad, de nem is kell igazán más gép, elég ha telepíted egy gépre, és azt összekötöd a többivel. Persze ha gondolod nyugodtan beruházhatsz új gépekre.- mondom neki, mert végül is nem kell új gépeket venni, csak a meglévőket össze kötni, és telepíteni rá, maximum akkor kellenek az új gépek, ha mostaniak elavultak.

Bár Calebet nem akartam hosszú időre lekötni, hamarosan alaposan belemerülünk egy számítástecnikai témába. Gyorsan rájövök, hogy a képességeimet meghaladja, hogy mindent pontosan megértsek abból, amit nekem elmond, bár igyekszik nagyon hétköznapivá tenni a kifejezéseket. Hálásan nézek rá, amikor magyarázni kezd, ha értetlenkedő szemeimet látja. Egy barátom azt mondta, hogy egy vélemény nem vélemény, de Caleb ajánlata, bevallom, szimpatikus, még akkor is, ha meghaladja azt a keretet, amit erre kívántam költeni.
Azóta, hogy rendbe tetettem Lio motorját, komolyabb kiadásom nem volt. Sosem voltam szűkmarkú, pláne nem fösvény, úgyhogy villámgyorsan rendezem át agyamban az anyagi dolgokat, és annak ellenére, hogy tudom, hozzá kell nyúlnom a házalaphoz, nem riadok vissza a gondolattól.
- Erre mindenképpen aludnom kell néhányat- mondom aztán Calebnek, amikor már minden apró kérdésemet is kimerítette a válaszaival. Az órámra tekintek, és meglepődve látom, hogy elröpült az idő, már majdnem 23 óra van.
- Húzz haza, Caleb- mondom neki közvetlenül és zsebre vágom a jegyzeteimet.
Nem érzem magam fáradtnak (nem jobban, mint általában), így az a tervem, hogy ma mindenkit hazaengedek, és egyedül takarítok ki, mert a srácok a konyhában már befejezték a mosogatást és a pakolást.
- Caleb- szólok még a srác után, és egy apró mosoly kíséretében váratlan kérdést teszek fel neki, mielőtt magamra hagyna:
- Ha vega vagyok, de allergiás a gombára, milyen pizzát ajánlanál nekem?

//Köszönet a türelmedért. Vége a zombiságomnak, megint napi szinten elérhető leszek. //

Elmondok neki mindent, amit tudok a szoftverről abban reménykedem, hogy kielégítő voltam. Próbáltam hátköznapian fogalmazni, mert nem tudom, hogy ő mennyire van képben a számítástechnikával. És abban reménykedem hogy mindent ért abból amit mondok neki. Ciki lenne, ha én csak mondanám a dolgokat, ő meg nem értene belőle semmit.
- Persze nyugodtan, én is aludnék rá egyet. - mondom mosolyogva. Egy ilyen döntést nem lehet elhamarkodni. Már éppen arra készülök, hogy visszamenjek dolgozni, amikor olyan történik velem, amire nem számítottam, az első napomon.
- Tessék? Nem kell takarítani és összepakolni? Nem azt mondtad, hogy a nap végén takarítani kell? - kérdezem kissé meghökkenve. Világosan emlékszem rá, hogy azt mondta, a nap végén ki kell takarítani, rendbe kell tenni a pizzériát. Most, meg azzal jön, hogy húzzak haza? Már, nem mint ha baj lenne, tök jó lenne végre elmenni, mert van még egy kis dolgom, de akkor is, nem értem. Nah mindegy, éppen mennék, hogy átöltözzek amikor utánam szól.
- Igen? - teszem fel a kérdést, majd felé nézek. Várom mit szeretne még tőlem, lehet, hogy eszébe jutott még egy kérdés a szoftverrel kapcsolatban. De hamar megtudom, hogy nem erről szeretne kérdezni, inkább egy kajás kérdést tesz fel, ami kissé hírtelem és, váratlanul ér.
- Tejszínes-Zöldséges pizzát ajánlanék neked. Vagy, azt mondanám, hogy kérj egy gombás pizzát, gomba nélkül, mert azon a pizzán több a zöldség. -
Mondom mosolyogva, remélem kielégítő volt a válaszom, erre a hirtelen kapott kérdésre, és várom megnyugtató válaszát. Legalábbis remélem, hogy a válasza megnyugtató lesz

Bevallom, nem számítottam arra, hogy egy témába ennyire bele lehet merülni. Calebbel viszont a pult mögött beszélgetve egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy már bőven túl vagyunk a zárórán.
Félretéve mindazt, amiről beszélgettünk (hiszen minderre aludni kell néhányat), nem kívánom tovább kiszipolyozni ezt a fiút. Ez volt az első munkanapja, és már így is többet teljesített, mint amennyit elvártam tőle. Hazaküldöm pihenni.
- A takarítás alól ma felmentelek, hiszen lefoglaltam az idődet ezzel a számítástechnikai témával. Majd a takarításról én gondoskodom. Holnap viszont már nem úszod meg...- válaszolok könnyedén.
Nem tartanám igazságosnak, ha tovább rabolnám az idejét. Különben sem háláltam meg még semmivel, hogy ebben a témában segítségemre sietett. Viszont azt nem tudom megállni, hogy egy kicsit próbára ne tegyem. A szünetekben az étlapot tanulmányozta, és kíváncsi vagyok, meddig jutott el.
- Caleb, ne okozz csalódást!- mondom neki szelíd megrovással- Vegetariánusoknak külön oldalt szenteltünk az étlapon, legalább 8 féle pizzát kéne tudnod ajánlani... Ezek szerint addig az oldalig még nem jutottál el...?- próbálom saját magam menteni (őt).
De aztán, hogy oldjam a feszültséget (ha egyáltalán keletkezett közöttünk), meg is dicsérem:
- Egyébként ma meg voltam elégedve veled. Köszönöm szépen, csak így tovább! És most menj haza pihenni, fáradt lehetsz- elbocsájtólag intek neki, aztán a saját dolgom után kívánok nézni. - Viszlát holnap!
Ellenőrzöm a fiúkat a konyhában, és ha kész vannak, őket is hazaküldöm. Megcsinálom a napi papírmunkát, elszámolásokat, aztán nekiugrom a takarítást befejezni. Bőven éjfél után fejezek be mindent, és úgy érzem, ma nem kell ringató, hogy el tudjak aludni.

-Hát te tudod főnök. Amúgy kösz.- mondom neki és mosolygok, mert tényleg tök jó, hogy elenged korábban. Azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással a későiekben is. De aztán jön a nagy kérdés amire nem voltam felkészülve, és  a reakcióját látva és halva elbuktam.
- Tudom főnök, tudom bocsi.- mondom neki kissé zavartan.
- Van még, a Margherita, Ananászos pizza, Négysajtos rukkolás, Feta pizza, , Sorrento, Mozzarellás pizza, Paradicsomos pizza. Mondjak még?- Tettem fel a kérdést, mert ezeken a pizzákon, már rég túl vagyok. Csak hirtelen jött a kérdés, és ledokkoltam. Aztán megköszöni a mai munkám és azt mondja, megvolt elégedve velem ma. Még szép, hogy meg volt elégedve, ma aztán tényleg mindent beleadtam amit csak lehet.
-Köszönöm- Morogtam a nem létező bajszom alatt.
-Oké, holnap. - Válaszom, és az öltöző felé veszem az irányt. Leveszem a munkaruhát és átöltözök az utcai ruhámba. Kezet mosok,  egy kis vizet fröcskölök az arcomra. Tényleg  nagyon elfáradtam ma, nem könnyű ez a  munka, pedig annak látszik, de csak látszik. Kimegyek,  élvezem a friss levegőt, aztán indulok, nincs kedvem vissza menni a koliba, ezért tartok egy kis városnézést este. Még mindig nem tudok betelni ezzel a várossal, annyira szép és nagy. Hihetetten, hogy itt vagyok, éjfél körül érek vissza a koliba, a többiek már alszanak, ezért hangtalanul átöltözöm és lefekszek aludni.

// Bocsi a késésért //

Igazságtalannak tartanám, ha azon felül is itt tartanám, amit korábban megbeszéltünk, még akkor is, ha nem takarítottunk, hanem a számítógépes rendszer kiépítéséről beszéltünk. Az ideje lejárt, én meg... nos, a srácok a konyhában már szorgoskodtak, (az a dolguk) úgyhogy csak itt kell rendet rakni és felmosni.
Calebet hazaküldeném, nem halok bele, ha ma egyedül takarítok ki. De mielőtt végleg elengedném, próbára teszem a memóriáját és a figyelmét. Talán felkészületlenül érte a kérdés, mert először nem ad kielégítő választ, de aztán szépít. Sorolni kezdi a vega pizzákat.
- Mondjál...- nevetem el, magam, de aztán legyintve búcsúzom el tőle.- Ha ezzel kapcsolatban ötleted van, ne kímélj. Tudod, mindent a vendégekért. Előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy nem lehet olyan gazdag a paletta, hogy valaki ne tudjon kitalálni valami még újabbat...
A mai napért megdicsérem, mert elvem, hogy nem csak ütni kell a lovat, hanem abrakot is adni neki, ha azt akarom, hogy jól húzzon. És magamból kiindulva, a pozitív visszajelzés sokkal motiválóbb lehet, mintha a hibáira hívom fel a figyelmet.
Könnyű búcsút veszünk egymástól, és amíg ő öltözni megy, én ellenőrzöm a konyhát. Minden makulátlan, így a srácokat is hazaküldöm. Amikor bezárom mögöttük az ajtót, megint tervek és újítások járnak a fejemben. Legyünk túl ezen a számítógépes hálózaton, aztán jöhet a többi is.
Takarítás közben olykor kipillantok az utcára. Az egyik ilyen alkalommal meglátok egy lányt, ahogy sietve leint egy taxit. Számtalan gondolat jár a fejemben, hova siethet ilyen késői órán. Rövid kis sztorikat gyártok a fejemben, de mire hazaérek, már nincs energiám leülni, és bepötyögni a számítógépembe. Fáradt vagyok, és a tusolás és fogmosás után nem is vágyok másra, csak .... aludni.

//Köszi a játékot. Természetesen bármikor hajlandó vagyok veled új játékra, és ha a pizzázóról van szó, bele is írlak... Mindaddig, amíg azt nem mondod, eleged volt! //