Kilian lelkesen bólogat, miközben beszélek, majd válaszol is rá. Mosolyogva mondom neki.
- Híres? Hát Boken Arrowban az, de nem hiszem, hogy máshol is ismernék. Ő, csak egy igazgató, és a tanács, nagyra becsült tagja.- válaszolom.
- Hát, remélem igazad van Kilian. - és nagyon remélem, hogy igaza van én, mindig a menők között voltam, el sem tudnám képzelni az életemet "szellemként". - Ne félts engem, megtudom védeni magam. - válaszolok a következő  mondatára természetesen, kedvesen mondom neki. Amúgy, meg jó pár bunyóból kerültem ki győztesen. Még azt, a nagydarab melák harmadikost is megvertem másodikban, mert ráhajtott az éppen aktuális barátnőmre. Látom Kilianen, hogy örül valaminek, biztos annak, hogy újra a barátaival lehet. Aztán, nézem Zin és Kilian kis vitáját az ajándékokról. Majd, olyat látok, amit még nem igen láttam, életem során. Kilian, hátulról megöleli Zint. De Zin, hozza a formáját, mert gyorsan lerázza magáról Kilianet, és azt mondja neki, hogy ha nem engedi el, akkor tényleg meg fog halni. Ez az a Zin, akit pár órával ezelőtt megismertem. Pontosan olyan, a reakciója amilyet tőle elvárok egy ilyen helyzetben. De Kilian, nagyon aranyos, látszik rajta, hogy ő kedveli Zint. Aztán Kilian, mond valamit hogy kivizsgáltatta magát, és teljesen egészséges. Ezt, nem nagyon értem, de nem is zavar, hiszen, csak most jöttem.
- Négysajtos? Jól hangzik én is olyat kérek, de ha lehet, akkor sonka is legyen rajta. - mondom nekik, ha már a pizza témánál vagyunk.
- Neked van barátnőd? - kérdezem Zint és szívesen hozzátenném, hogy "Ki z a lány aki eltud téged viselni?" Már, legalábbis abból, amit én láttam belőle eddig.
- Persze, hogy megyek, csak mutasd az irányt, és ne aggódj megvédelek mindenkitől, akivel csak találkozunk.- és rámosolygok. Rendes gyerek ez a Kilian, olyan mint, egy nagyra nőt gyerek. Elindulunk kifelé a szobából, és közben Kilian mondja, hogy ő, filmszakos, és megkérdezi, én milyen szakos vagyok.
- Én is filmszakos vagyok, filmszínésznek készülök. Te melyik szakirányon vagy? - kérdezem tőle.

- Hagytam magam - vetem közbe csak úgy mellesleg, mert az hogy Anderson megvert volna az enyhe túlzás. Eszembe sem volt visszaütni, és tulajdonképpen én hergeltem, hogy üssön. Miért? Reméltem, hogy jól lejáratja magát a többiek előtt. Na igen. Én a jófiú... ő a rossz. De végül is, tök mindegy. Caleb meg most tök menőnek hiszi magát, mert Kilian körbeugrálja. Kezdem nem szeretni, hogy itt van. Mert az oké, hogy rá figyel, de hangosan teszi, és...és... Kilian az én barátom. Szóval természetes, hogy nem tetszik, hogy dobál. Kis híján fejbe vág... De akkor sem értem, mit várt, hogy majd örömtáncot járok pár kagyló miatt?
- Köszönöm - vágok közbe, mert isten ments, hogy bármit is hozzáfűzzön. Az pedig hogy ölelget, enyhe túlzás, de ezt legalább tudom kezelni. Még akkor is ha váratlanul ért a dolog, és elsőre teljesen ledöbbenek.
- Igen? - kérdezek vissza, és felé fordulok, hogy kérdőn pislogjak rá. Pl. AIDS-tesztet is csinált? De nem tudom, hogy ez látszik-e az arcomon, így direktbe meg inkább nem kérdezek rá. Egyébként is, gondolom, hogy védekeztek amikor... Brr... miért gondolok én most erre - Az jó.
Zárom rövidre a témát, és ha már film akkor kaja, és persze, hogy terelek. Nem lettem jó fej, csak nem akarok arra gondolni, amire gondoltam az előbb, és az ilyen semleges gondolatok mindig segítenek. Kilian pizzát kér, nekem meg rögtön So Ra jut eszembe, meg hogy ő is élvezné ha mesét néznénk. Mert akárhogy is ez a Szörny Egyetem, egy mese. Ha másból nem a DVD borítóból rájöttem, de amúgy meg, tényleg láttam már.
- Négy sajtos... oké... - jegyzem magamnak, aztán Calebhez fordulok, de Kilian megelőz olyan, mint egy személyi titkár - Koreai.
Nem igaz, hogy egy év alatt nem bírta megjegyezni. Pedig nem nehéz szó. Calebnek is biccentek. Négy sajtos sonkával. Nem lehet gond. Ebben biztos vagyok. Viszont a kérdése és a hangsúly, meg a fej, amivel kérdezi, nem tetszik.
- Aaah. Talán baj? - nézek rá kérdőn, bár nem hiszem, hogy merne rá válaszolni. Amúgy is Kilian elrángatja, So Ra meg beleszól a telefonba, én meg mosolyogva köszönök neki, és kérdezem meg, hogy megy a munka. Vázolom neki a helyzetet, leadom a rendelést, és felajánlom, hogy érte megyek, ha esetleg végez nemsokára. Szerencsém van. Így miután mindent tisztázunk és leadok a pizzák mellé egy saláta, meg egy kávé rendelést is, bontom a hívást, és a szekrényemhez lépek, hogy átöltözzek. Mert ha So Raért megyek, akkor jól, jobban kell kinéznem.
A fürdőszobában még ellenőrzöm a hajam, megigazítom a szemüvegem, aztán magamhoz veszem az autópapírokat, meg a kocsikulcsom, és hagyok egy üzenetet Kilianéknek, hogy fél-háromnegyedóra múlva itt vagyunk, várjanak meg, hozom a pizzákat. Aztán kulcsra zárom a szobát, nem szeretném ha valaki betörne. Remélem, Kiliannél van kulcs...

- Csak a Broken Arrow-i gimnáziumnak, nem nagy szám - mondom neki, közben mosolygok. Kilian azt mondja Zinnek, hogy nem kellet volna hagynia magát, Lionellel szemben. Szívesen megismerkednék ezzel a Lionellel. Aztán mondom Zinnnek, hogy ha lehet akkor sonkát is kérnék, a pizzára. Kilian is kér rá sonkát, még jó, hogy én kértem. Kilian elmondja, hogy ki az a So Ra, de a faji hovatartozását, kissé eltéveszti, és Zin egyből kijavítja, hogy koreai. Kilian már mondja is, hogy tudja, és ad is neki valami ajándékot, ha vissza jöttek. Csodálkozásomban Zinnnek azt mondom, hogy van barátnőd? Mire ő, talán baj?
- Nem, nem baj, csak olyan hihetetlen. - mondom neki. Majd Kilian közli velem, hogy ő az elnök is. Jó tudni, biztos megtisztelve kellene, hogy érezzem magam, de nem érzem annak, egyáltalán nem. Megköszöni, hogy felajánlottam, a védelmi szolgálatot, és a szemei csillognak, kicsit fura, de mindegy. A konyha nincs messze a szobától, alig kell menni pár lépést. Szerencsére, sehol senki. Aztán elmondom neki, hogy én is filmszakos vagyok ,és megkérdem mi szeretne lenni. Az álma, hogy filmrendező legyen, olyan mint Steven Spilberg, én is bírom az ürgét, és azt mondja, szívesen odaadja a tavalyi jegyzeteit, rámosolygok, és közben beletúrok a hajamba.
- Oh, az tök jó lenne, nem éppen  jegyzetelésről vagyok híres.- mondom neki.
- Van színjátszó szakkör? Még szép, hogy belépek ez nem is kérdés. Te is benne vagy? - kérdezem tőle teljesen felizgulva, imádom a színjátszó szakkört. Beérünk a konyhába, kinyitja hűtőt, én meg körbenézek, hogy tiszta-e terep, aztán szólok neki.
- Tiszta a terep nem jön senki. - közben éberen figyelek, hát ha megjelenik valaki.

Nem kellett volna. Persze, hogy nem. De ha visszaütök, akkor engem büntetnek meg, mert Anderson nem marad egészben. Az meg ugye senkinek nem hiányzik. Egyébként sem lett semmi komoly bajom. Már nyoma sincs a szememnél annak a kis sebnek. Nehéz volt megállni, hogy ne vakarjam... De kibírtam. A sonkára meg bólintok. Sonkás-négy sajtos. Caleb meg nem szimpi. Mi az, hogy hihetetlen, hogy barátnőm van? Mi ebben a hihetetlen? Fel is húzom a szemöldököm, de végül nem mondok semmit, inkább kap egy lekezelő pillantást, meg egy legyintést, hogy menjen csak szépen tovább Kiliannel. Csináljanak, amit akarnak. Én meg felhívom So Ra-t és miután mindent megbeszélek vele, szépen felöltözöm.
A srácoknak hagyok üzenetet, majd kulcsra zárom az ajtót, és kocsival a pizzériához hajtok. Semmi kedvem bemenni, így mikor leparkolok az étterem előtt, rácsörgök So Ra-ra. Persze kiszállok az autóból és az ajtóig elmegyek, de nem szívesen teszem be a lábam. Legfeljebb ha az én gyönyörűségem nagyon nem boldogul egyedül, mert természetesen segítek neki.
A pizzákat, a salátát a hátsó ülésre teszem, a kávékat előre a pohár tartóba, mégis csak ott a legbiztonságosabb, aztán szépen nyugodtan visszavezetek. Közben meg afelől érdeklődöm, hogy milyen napja volt. A jobb kezem a combjára teszem, és még a filmről is kikérdezem. Főleg, hogy tudja-e ki az a Mike meg Sulliakárki, aki olyan nagyon menő.
Aztán mikor megérkezünk, a pizzákat meg a salátákat magamhoz veszem, So Ra-t meg magam elé engedem, úgy megyünk fel a szobámig. Remélhetőleg a srácoknak volt kulcsa, és már minden készen a filmhez, csak mi hiányzunk.

// és akkor most So Ra jön <3//

A tény, hogy Oppa mesenézés ürügyén hívott fel, még ha csak azért is, hogy pizzát rendeljen, aggasztó. Már csak azért is, mert, ő nem az a mesenézős fajta. Lehet pont ezért hívott engem is, hogy megmentsem, vagy valami. Jobb dolgom úgysincs, tanulnom nem kell, ebédszünetben letudtam, már csak a müszakváltás van hátra. Mielőtt a szakácsot is leváltanák, gyorsan megcsináltatom vele a pizzákat, meg a salátákat, nekem is enni kell valamit, na meg, ő sokkal finomabban tudja elkészíteni az ételeket, mint a másik. A kávét majd frissen lefőzöm, de előtte elmegyek öltözni. Húsz perc alatt mindennel megvagyok,csak a hajam marad összekötve, csak a szemembe lógna, és most idegesítene.
Egybepakolom a dobozokat, a tetejére teszem a salátákat, hordozópoharakba öntöm a kávét, és úgy egyensúlyozva indulok meg az ajtó felé. Kicsit oldalra döntöm a fejem, hogy ki tudjak kandikálni, így látom meg Oppát. Vigyorogva nyitom ki az ajtót, és boldogan adom át neki a fél tornyot. Mondjuk a kávékat meg a salátákat viheti, a többit, azt a két pizzát már tudom én. Beteszem őket a kocsi hátsó ülésére, hogy rá tudja pakolni a maradékot, majd mielőtt beülne, elkapom a karját, nyomok az arcára egy puszit, és beülök.
- Miért két pizzát rendeltél? Kili ennyire éhes? Éheztették a szünetben? Jól van? - Nézek rá, azt hiszem rémeket gondolok, azt tudom hogy Usui, vagy ki már nem a szobatársuk, az is lehet, hogy újat kaptak.
Faggatni kezd, valami Mikeról hadovál, és azt hiszem kezdek rá úgy pislogni, mint egy elme hibbantra, miközben a kezét cirógatom a combomon.
- Oppa, nem igazán tudom, miről beszélsz, de nagyon fura vagy, ugye tudsz róla? Először mesét akarsz nézni, most meg valami pasiról faggatsz, ugye.. ugye minden rendben? - Teszem az arcára a kezem, de csak mert épp Piros lámpánál állunk. A következő sarok már a koli. Percek múlva már ott is vagyunk, és Zinre bízva a pizzákat, a salátákat meg a kávékat magamhoz szorítva lépdelek fel a lépcsőn, hogy aztán megtorpanjak az ajtó előtt, és várjam, hogy beengedjenek.

Kilian kérdése kicsit meglep, ennyire látszik rajtam? Hogy fenntartásaim vannak Zinnel kapcsolatban?
- Hogy nem örülök neki? Hát, ezt még pontosan nem tudom, ahhoz kevés időt töltöttem vele. De egy biztos, ma amikor megérkeztem, elég bunkó volt velem, jó engem sem kell félteni, mert én meg cukkoltam. De, nem igazán szeretem, ha bolondnak néznek, és Zin pont ezt tette, pedig még csak nem is ismer. - mondom neki, és közben beletúrok a hajamba. Aztán folytatom.
- Az igazság az, hogy Zin szórakoztat, látszik rajta, hogy vezető típus, és én is az vagyok. Amúgy, meg szórakoztat, a kisfiús viselkedésével. - fejezem be a mondanivalómat Kiliannak.
Remélem nem ijesztetem meg Kiliant a kijelentésemmel, de ez az én véleményem, Zin és én még sok fejtörést fogunk okozni egymásnak, az biztos. Kilian azt mondja, hogy ő szeret jegyzetelni, de tanulni már nem annyira. Csak mosolygok.
- Én meg pont fordítva vagyok vele, bár a jegyzetek nagyon sokat segítenek. Tudod fotografikus memóriám van. Ezért elég látnom, vagy elolvasnom valamit egyszer, és azt nagyon pontosan vissza is tudom adni. Így éltem túl a közép sulit és így lett kitűnő az érettségim is. - magyarázok neki. Remélem, ő nem veszi ezt, a képességet csalásnak.
Aztán, megtudom, hogy ő színjátszós, és azt mondja, hogy lépjek be, majd ő néz.
- Természetes, hogy belépek. Miért csak néznél? - kérdezem tőle, mert nem igazán értem, hiszen ha mind ketten színjátszószakkörösök vagyunk, akkor játszhatunk együtt is.
Beérünk a konyhába jelzek neki, hogy tiszta a terep, és kivesz pár üveg sört, aztán int nekem, hogy menjünk vissza a szobához. Megkér,hogy segítsek neki a sörökkel, mert hidegek és begyulladhat tőle az úja. Ezt, nem igazán értem, hiszen férfi, és egy férfi nem foglalkozik ilyesmivel, de hát ő tudja.
- Persze hogy segítek, add csak. - mondom neki, és elveszem tőle mind a hármat.  Vissza megyünk a szobába, de az ajtó zárva van. Valószínűleg, Zin zárta be amikor elment. Abban reménykedem, hogy Kiliannál van kulcs, de ijedten nézz rám. Azt hiszem, ez nemet jelent, tehát nincs nála kulcs.
- Hát, úgy néz ki, megkel várnunk Zint, hogy bemehessünk a szobába.- állapítom meg és leülök az ajtó elé, a söröket meg leteszem a földre. Kilian, mintha nehezebben lélegezne.
-Kilian nyugi nincs semmi baj, vagy igen? - kérdezem tőle, és felhúzom a szemöldököm.

A dolgok egész simán mennek, So Ra lenyűgözően néz ki, Calebnek le fog esni az álla. És fogalmam sincs, ez miért fontos, de fontos. Nem mintha alapból nem nézne ki mindig csodásan, de mindegy is. Elveszem tőle a kajatornyot, és szépen bepakolunk a hátsóülésre. A puszimnak örülök, el is mosolyodom, ahogy rá pillantok, aztán szépen beülök a kocsiba, megvárom míg So Ra is beköti magát, és már indítok is.
- Calebnek kell az új szobatársunknak, aki egy tapló, de Kilian odáig van érte - válaszolom könnyedén, nem is igazán foglalkozva vele, hogy minek is nevezem Calebet. Elvégre nem számít semmit. Inkább a másik dologról kérdezem, Mikeról, meg a másik figuráról, és persze nem meglepő, hogy tök hülyének néz, de reméltem, hogy mesékben So Ra okosabb, mint én. Elnevetem magam a feltételezésén. Majd megfogom a kezét, amivel az arcom simogatja és a tenyerébe csókolok. Persze csak egy pillanatra, mert vált a lámpa, nekem meg váltanom kell, és már gurulunk is tovább.
- Mesét Kilian akar nézni, közösen, hogy... hát nem is tudom miért. Én meg gondoltam legyünk rajta túl minél előbb, szóval ma. Ez a Mike meg ebben a Szörny Egyetemben van... És egész biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol... De fogalmam sincs hol... - magyarázom végül, még mindig kicsit szórakozottan, közben meg meg is érkezünk a kolihoz. Kiveszem a pizzákat, So Ra a kávékat meg a salátákat. Utóbbit elveszem tőle, ne cipekedjen, még akkor sem, ha nem súly. Volt idő, mikor hagytam volna, de az régen volt.
Nyugodt tempóban baktatok fel a lépcsőn, csak amikor meglátom az ajtó előtt ácsorgó két fiút húzom fel a szemöldököm, és csóválom meg a fejem.
- Még kulcsotok sincs? Hogy lehettek ennyire bénák?! - szólok oda nekik, közben meg a zsebembe nyúlok a saját kulcsaimért. Ki is veszem őket, aztán közelebb érve észre veszem, hogy nem stimmel valami.
- Talán baj van? - kérdezem, és gyorsan ki is nyitom az ajtót, kitárom, hogy Kilian (akár Caleb támogatásával) előre mehessen. So Ra-ra pislogok nagy szemekkel, mi ilyenkor a teendő, és persze őt is előre engedem, aztán utoljára bemegyek én is. Remélem nem kell mentőt hívni.