Ahogy az arckifejezését nézem, nem úgy tűnik, mint aki tűr majd ellentmondást a jövőbeli megrontásom ügyében.
-Hát, még nem éreztem ezek hiányát és azt hiszem, ezentúl is nagyon jól megleszek nélkülük. -válaszolom, bár az utolsó mondata egy kicsit elgondolkoztat. Úgy beszél, mint valami bölcs öregember, aki életvezetési tanácsokkal akar bombázni. De lehet, hogy igaza van. Nem tudom, majd megfontolom még a dolgot. Minden esetre nem akar letenni a dologról.
-Persze, hogy másnap én is a homokban ébredjek és így nézzek ki. Szoktam bulizni, csak nem iszom talaj részegre magam. -azért ennyire nem akarom belevetni magam az életbe. Legutóbbi próbálkozásom sem lett épp a legsikeresebb, úgyhogy azt hiszem, maradok a jókislány szerepnél, az legalább nekem való.
-De miért ilyen fontos neked, hogy én mit fogok bánni, meg mit nem? Miért nem kapod fel a haverjaidat és mész bulizni inkább velük? -nézek kérdőn a fiúra, mert tényleg nem értem miért erőlteti ezt a megrontás dolgot ennyire.

Idővel rájön, hogy élnie kell, én meg tudok türelmes lenni.
- Most mondod, mert nem akarod, hogy igazam legyem, de legalább egyszer legyél rossz. Kérlőn nézek rá.
- Hé, ha valakit bulizni viszek, akkor én nem iszom, de keveset se.Komolyan. Sose lehet tudni, még a végén kocsival kell gyorsan szállítani az illetőt. Ebben is olyan határozott vagyok, mint a lakásba lányok dologban. Ha valamit eldöntök, abból nem engedek. Nevezhetjük makacsságnak, de kitartásnak is. Gis kérdésén, elgondolkodom. Mit érdekel engem, hogy rontja el a fiatal éveit? Nem tudom. De nem hagy nyugodni a tény, hogy egy kő gazdag sznob legyen belőle, aki teljesen elhidegülve él, elit kis birodalmában. Nem, ezt nem hagyom. Pedig nagy esély van rá, hogy kilépek holnap reggel, azon az ajtón és csak évek múlva találkozok vele újra, vagy talán akkor sem. Ez még inkább idegesít. Igen, a másnaposság határozottan hülyévé tesz.
- Nem tudom...tényleg nem tudom Hiába hallgatok egy ideig, nem tudok, semmilyen visszavágós választ adni. Nem tudom. Tényleg. És ezt a pár szót, sem hanyag lazasággal dobom oda neki, hanem rágódva, gondolkozva, értetlenkedve. Azt hiszem ideje lenne aludnom. Azt sem tudom mennyi az idő. Megint hátra vetem a fejem, lecsukom a szeme. Nem akarok elaludni, de már nem tehetek ellene. Kissé kicsavart pózban de hamar egyenletesen szuszogni kezdek.

Ha jól végig gondolom, lehet, hogy igaza van a fiúnak és tényleg el kéne kezdenem olyan dolgokat csinálni, amikre sokáig fogok emlékezni. De eddig nem hiányzott és igazából most se érezem hiányát, inkább csak elgondolkoztat. A válasza hallatán elmosolyodom, főleg a kérlelő tekintet miatt. Mi a fenét akar ennyire? Miért zavarja, hogy nem vagyok rossz? Huhh, túl sok a kérdésem jelenleg, bár azt hiszem ezen hamar túl teszem magam.
-Na jó, akkor maradjunk annyiban, hogy még megfontolom. -próbálok diplomatikus lenni, remélve, hogy ezzel sikerül leakadni a témáról és lesz időm tényleg megfontolni a dolgot. A kérdésemen láthatóan elgondolkozik, de nem jut semmi normális következtetésre, így hát elmosolyodom, majd épp mondani készülnék valamit, amikor feltűnik az egyenletes szuszogása. Szélesebbre húzódik a mosolyom, majd felpattanok, és előveszek egy vékony plédet és óvatosan ráterítem a fiúra, mert anya mindig azt mondta, elalvás előtt takarózzak be, mert alvás közben kihűl a testem. Különben sincs itt bent valami nagy meleg, hála a klímának, így hát nem is árt neki. Én magam pedig előkapom az aktuális könyvemet és neki is állok olvasni a fotelben, csöppet sem zavartatva magam, hogy Nick a kanapémon szuszog.

Megfontolja. Előbbre lépés a határozott elutasítástól.
- Helyes, jól teszed. Elsőre nem is vártam többet. Megint ásítok. Igen, attól tartok ez már a végjáték az álmosság és közben. Pár percig csak meredek magam elé, aztán megrázom magam és visszatérek,hogy kómásan belőjem magamnak a harmadik öngólt. Én, aki, mindig vissza tud vágni, most nem talál semmi használható újságíró szókincsében. Szégyen. Újabb ásítás. Tehetetlenül hátradöntöm a fejem és úgy maradok. Vége, nyert a másnap. Még félálom érzékelem, hogy Giselle tesz rám valamit, de erő már nincs energiám, hogy felnézzek és megtudjam mi az. Pár percen belül mélyen alszom, bombákat is dobálhatnának, arra se nagyon ébrednék fel. Fogalmam sincs mennyit aludtam, hogy délután van-e még vagy késő este esetleg már hajnalodik, de gyanúsan kipihentnek érzem magam. Ébredezve, megdörzsölöm a szemeimet, olyan kisfiúsan. Gyerekkoromban mindig így keltem és azt hiszem, ez a mozdulatsor most már végig fog kísérni életem során. Ásítok egy utolsót, ez is a ébredési szertartásos része. Pár pillanatig értetlenül pislogok, nem ugrik be hirtelen, hol is vagyok és miért nem a saját ágyamban, de gyorsan visszajön minden. Elég sokat fészkelődhettem, hogy ültő helyzetemből fekve ébredek, de így kényelmesebb volt aludni. Kicsit még kómás vagyok, a hajam pedig, az a tipikus reggeli kócos frizura.
- Hány óra? Mennyit aludtam? Érdeklődök fáradt hangon.
- Köszi a plédet! Hálásan nézek rá, már amennyire a 'mostébredtem' fejem ezt lehetővé teszi.

Még mindig nem érzem szükségét, hogy többet bulizzak és rossz legyek, de annak meg főleg nem, hogy mindezt Nickel tegyem. Valahogy még mindig nem szimpi nekem és azt hiszem, ez így is fog maradni, bár már valamennyivel jobb, mint amikor megismertem. Mosolyogva konstatálom, hogy elaludt, így betakarom, majd nekiállok olvasni. És csak olvasok, olvasok, olvasok, mígnem egyszer csak felébred, mint egy óvodás.
-Jó reggelt! -mosolyodom el. Azt hiszem, visszatért a kedves énem ettől a könyvtől, bár nem tudom, a kettőnek mi köze egymáshoz.
-Délután 4 óra, úgyhogy mondhatni sokat aludtál. -válaszolom, hiszen épp az előbb néztem az órára, így hát tudom, mennyi az idő.
-Nincs mit, gondoltam így nem fogsz fázni. -válaszolom mosolyogva, majd felpattanok és leteszem a könyvet a dohányzóasztalra. Elindulok a konyha felé, mert eléggé megszomjaztam és csak útközben szólok vissza Nicknek.
-Jut eszembe, kérsz valamit enni vagy inni? -kinyitom a hűtőt és előveszem a narancslevet, majd töltök egy pohárral. Igen, ez hiányzott.

Nehézkesen felülök és álmos tekintettel nézek magam elé. Mindig sokáig tart magamhoz térnem alvás után.
- Azt sem tudom, mikor aludtam el... Töprengek keresve azt a momentumot, ami a legutolsó volt ébren töltött időszakomból.
- Igen, inni valami hideget. Lehet lassan ennem is kéne valamit, kezdek éhes lenni, de még nem hiszem, hogy bármit le tudnék tuszkolni a torkomon, pláne, hogy ébredés utáni egy két órában kávén kívül semmit nem szoktam magamhoz venni.
- Mit olvastál? A könyvre nézek, de nem tudom kivenni mi van ráírva. Romlik a szemem...túl sokat ülök a Mac előtt. Pittyegni kezd a telefonom. Sms.
- Remek, gyorsaságival fel lettek adva a kulcsok tehát holnap délelőtt már a szerkesztőségbe lesznek. Már csak drága, jó főszerkesztőmnél kell megmagyaráznom, miért kap az én nevemre egy zörgő borítékot. De ez a legkevesebb. Judy imád és csak röhögni fog ha elmesélem neki, kis cenzúrával.

Mosollyal az arcomon figyelem, ahogy próbál felkelni és magához térni.
-Úgy laza 5-6 órával ezelőtt. -válaszolom, bár lehet nem volt kíváncsi rá, de nem gond. Felpattanok és töltök magamnak egy hideg narancslevet, majd leveszek egy másik poharat és abba is töltök. Miután visszaraktam a hűtőbe a dobozt, két pohárral a kezemben indulok a kanapé felé és az egyiket a fiúnak nyújtom.
-Remélem szereted a narancslevet. -ha nem, akkor természetesen hozok neki mást inni, de azt hiszem, pillanatnyilag ez a leghidegebb innivalóm.
-Nicholas Sparks könyvet. Imádom. -válaszolok a kérdésére, majd nagyot kortyolok az innivalóból és élvezem, ahogy a hideg végigmegy a torkomon.
-Szuper. Akkor addig itt maradhatsz. -nem fogom kidobni, hiszen újra előtört a kedves énem, és élvezem,hogy jót tehettem valakivel.
-Amúgy jól aludtál? Nem volt túl kényelmetlen? -nézek végig a kanapén, bár még soha nem próbáltam aludni rajta, azt hiszem, nem lehet túl kényelmes.

Meglepődök, milyen sokat aludtam, nem gondoltam volna, de most már szinte minden másnapossági tünet kezd eltűnni szépen, lassan.
- A narancslé tökéletes lesz, köszi. Veszem át tőle a poharat. Nem lepődtem meg a könyvön, valahogy sejtettem, hogy vagy Nicholas Spark vagy valami hasonló.
- Szerelmünk lapja? Utolsó dal vagy Séta a múltba? Egyszer találkoztam vele, egy giccses évzáró gálán. Barátságos fickó, sokat jótékonykodik...és folyton a gyerekei képét mutogatta. Nem olvastam tőle semmit, nekem túl romantikusak lennének. Emlékszem, mikor mondtam neki, jó nagyon nevetett rajta, és azt mondta teljes mértékben megérti. Még névjegyet is kaptam tőle, ha hirtelen kell majd, valamikor interjú alany, mert mi Nicholasok tartsuk össze. Tényleg jó fej pasas.   Előveszem a pénztárcámat és kibányászom belőle a kis papírdarabot. Minden fontosabb ember névjegyét itt tartom.
- - Rendes tőled, hogy nem dobsz ki. Eddig jól viselkedtem, legalábbis próbáltam és dolgozom rajta továbbra is.
- Remekül. Nagyon kényelmes volt. Össze sem hasonlítható egyik árnyékos paddal sem. Kényelmesen hátradőlök. Ma először érzem kipihentnek magam.