- Önpusztításból - válaszolom könnyedén, és részemről a téma lezárva, bár ha nagyon szeretné, mesélhetek neki részleteket. Igaz, minden valószínűséggel akkor sem értene, és nem is vágyom rá, hogy megértsen. Nekem akkor, ez jó megoldásnak tűnt. Persze hamar rájöttem, hogy nem megoldás ez sem, de addigra már függő lettem, így nem volt mit tenni. Leszokni meg rohadt nehéz. Néha még most is erősen szükségét érzem egy-egy szálnak, de ahogy ő is mondja, a feszültséget máshogy is le lehet vezetni, és ezzel persze tökéletesen tisztában vagyok.
- Nem lehet. Hoki meccsem lesz, előtte meg szoktak random módon ellenőrizni - bár az a meccs még odébb van, a valódi okokat nem akarom az orrára kötni. Nem akarok semmi ilyesmihez sem nyúlni, soha többet, és kész. 
A rajzolás már jobb téma, legalábbis úgy látszik, ez közös pont, és erről legalább én is szívesen beszélek.
- Kérj meg innen valakit - bökök a fejemmel a táncoló lányok felé, és az én szám sarka is kissé felfelé mozdul. Van egy-kettő, akit szívesen lerajzolnék én is, de nem tudom, valóban csak rajzolás lenne-e belőle, így inkább kihagyom. 
- A ceruzát is szeretem, de a szénnel kapcsolatban tévedsz, nagyon érzékeny, ez igaz, de ha tudod használni, akkor nagyon sok mindent ki lehet belőle hozni. A maszatokat meg kenyérrel könnyedén el lehet tüntetni - válaszolom kissé védve a szenet, pedig a ceruzát is nagyon szeretem. Festeni nem szeretek. Inkább grafikus alkat vagyok, de azt hiszem ez látszik is rajtam.
- Mindenfélét. Attól függ, mihez van kedvem. Sokszor az egyetemi feladatokat is megrajzolom előbb. Tudod számítógépes grafikus leszek... jobb szeretem előbb papíron látni a dolgokat, aztán digitalizálni. Te? - válaszolok és dobom vissza a kérdést. Ez tényleg érdekel. És ez meglepő, mert mióta érdekel engem valaki más, meg hogy ő mit szeret? Tuti a whiskey miatt van, de nem bánom, most jól esik. Bele is kortyolok, valahányszor Daviden a sor, hogy beszéljen.
A foci kapcsán, nekem Anderson az első gondolatom. Nem tehetek róla, rühellem, és ha valaki más is hasonlóan érez, az máris szimpatikus. Bár nem azt a választ kapom, amit hallani szeretnék, azért jó érzéssel tölt el, hogy nem csak én nem bírom azt a barmot.
- Értem - bólintok Davidnek, aztán ahogy tovább fűzi, egyszerűen kijelentem - Én szimplán utálom. 
Mert tényleg. Ha van valaki, akit ki nem állhatok, az Anderson. Az, hogy nagyra tartja magát, a legkevesebb. Engem nem zavarna, ha nem lenne folyton az utamban, és nem akarná megkeseríteni az életem, de az az érzésem, ez neki valamiféle hobbija.
Aztán persze eljutunk Elainehez is, és akárhogy is nézem, ez a srác nagyon odáig lehet a nőért, máskülönben nem lenne így kiakadva. Látszik rajta, nagyobb kortyokban nyeli a sörét. Felé fordulok.
- Nyugi, már tök régen volt, és engem nem is érdekel. Szép nő és tetszett, hogy tapasztalt, de ennyi - hozzám képest mondjuk, akkoriban mindenki tapasztaltnak számított. Még ha Izzievel elég messzire is jutottunk, sok mindenről fogalmam sem volt. Elaine pont jókor került az utamba. Nem volt köztünk semmi, csak pár éjszaka, de tényleg elég volt. Többet nem akarok tőle semmit, szóval Davidnek nem kell aggódnia miattam. És mivel látom ez a téma eléggé kiakasztja, többet nem is mondok róla.

Kinek mi. Én azt mondom a cigi még mindig jobb, mint a drog, de ő nyilván nem osztaná a véleményem. Pedig fontos szempont, hogy az előbbi legális, és nem csuknának le érte. Utóbbiért viszont igen. Na meg a hatás... De ezekkel ő is tisztában van, ez egész biztos. Az pedig, hogy miért? Én részemről válaszoltam, az, hogy ő nem hiszi el, az egyéni problémája.
- Ez a valódi ok - nézek rá egy pillanatra jelezve, hogy ennél többet akkor sem fog megtudni, ha térden csúszva könyörög. Nem pont vele fogok megosztani ilyen titkokat. Még azoknak sem meséltem soha, akik közel állnak hozzám, szóval nem egy olyannal fogok kezdeni, akivel ma beszélgetek először.
A rajzolás jobb téma, és erről valóban tudunk beszélgetni is. Az viszont meglep, hogy nem kap az alkalmon és lép le csajozni, hanem itt marad velem. Nem mintha bánnám, de most tulajdonképpen adtam neki lehetőséget, hogyha akar elmenjen. Ő pedig... Nem élt vele. Egy pillanatig nézek is kutatóan, vajon miért ezt mondta, aztán megvonom a vállam.
- Ahogy gondolod - én nem csinálok ilyesmit, mert nekem barátnőm van. Talán majd megrajzolom egyszer őt. Bár... azt hiszem, az még nagyon soká lesz. Mindegy. Nem akarok erre gondolni, mert elromlik a kedvem, ami éppen kezdett közelíteni a "szociális"-hoz.
- A szénnek külön technikája van, gyakorolni kell azt is. Nem azon múlik tudsz-e rajzolni vagy sem.
Persze az is számít de alapvetően, mert ceruzával megy neki valami, nem jelenti, hogy más technikákkal is jó lesz. De mindegy. Figyelmesen hallgatom, miket mond. Érdekes megoldás, felhúzom a szemöldököm, sosem gondoltam volna, hogy a műsorgyártáson is hasznos lehet az ilyesmi. Nekem persze más, hiszen én később a rajzaimat a grafikákhoz használom fel.
- Nekem az emberek jól mennek. A csendéleteket unom... Nem is értem, miért mindig azt rajzoltatnak velünk... - rajzszakkörön legalábbis gyakori. Embereket és más lényeket viszont régóta rajzolok, játék ötletekhez, reklám tervekhez.
Aztán Andersonnál lyukadunk ki, és én szimplán megmondom, hogy utálom. Daviden is látszik, hogy nem rajong érte, de azért nem osztja a véleményemet. Kár. Elgondolkozom a szavain. Szerintem nem szarkasztikus, csak szimplán szar alak. De ezt már inkább nem fejtem ki. Amúgy is Elaine kerül szóba, és róla beszélek, próbálom megmagyarázni a srácnak, hogy nem olyan szörnyű, hogy majd egy éve volt valami köztünk, de erre már nem mondd semmit sem. Helyette, kis híján kinyírja magát azzal, ahogy inni kezd.
Amikor végre befejezi, a vállára teszem a kezem, és kicsit megszorongatom.
- Te nagyon belezúgtál... - kicsit meg is veregetem - ...ha vele akarsz lenni, ne áruld el magad.
Mondom mint egy jó tanácsot, és mivel azt hiszem ittam eleget. Elveszem a kezem a válláról, leteszem a poharam és felállok. Megigazítom a ruhámat aztán Davire pillantok.
- Köszi, ez jól esett - és ezt tekintheti történelmi pillanatnak is, de tényleg megköszöntem neki, hogy elhozott, hogy beszélgettünk. Viszont, mielőtt annyira berúgok, hogy nem találok haza, le kell lépnem. És ez a pillanat most van. Nem hiszem, hogy hiányozni fogok neki, ha most lelépek. És ha nem vagyok itt, akkor nyugodtan ihat, csajozhat, drogozhat. Nem akadályozom semmiben sem. Szerintem, mindkettőnknek így lesz jó.

Ami engem illet, én tökéletesen elégnek érzem a sokadik whiskeyt amit ledöntök, és nem hiszem, hogy bármi másra is szükségem lenne. Végül még témát is találunk, amiről beszélgethetünk, így annyira nem is vészes a dolog. A rajzolás pedig valóban közös pontnak bizonyul.
- Jó - bólintok - ha véletlen egyszerre megyünk rajzszakkörre... vagy nem tudom. Keress meg a HÖK-ben.
Igazából nem tudom, mikor lenne jó időpont. Józanon, nem mintha részeg lennék, de azért van hatása az alkoholnak, tuti nem is egyeznék bele semmi ilyenbe, de fogok rá emlékezni, és nem fogom elutasítani, ha legközelebb szóba kerül.
- Igazad lehet - hagyom rá kicsit elgondolkodva, és még bólogatok is, a csendéletek könnyűek... mondjuk, csak azok, amiket mi kapunk, mert lehetne azokat is érdekessé tenni, nekem sokszor volt már elképzelésem erre vonatkozólag, de úgysem valósítanák meg egyiket sem, szóval mindegy. - Sok sikert!
Fűzöm még hozzá, mert nekem mondjuk az emberek is jól mennek, de ha neki most ez kihívás, akkor ez a legkevesebb. Valószínűleg Elaine-t kéne rajzolgatnia, bár amilyen hevesen reagál, nem lenne rá képes... ezzel kapcsolatban ki is fejtem a véleményem, ő meg tagad. Én csak a szemébe nézek, és mindent tudóan bólintok. Mint egy jelezve, nem ver át, de nem fogok beszélni. Egyébként sincs kinek. Másrészt, semmi közöm hozzá, kivel kavar.
Megköszönöm hogy... nem is tudom mit, de remélem ő érti, aztán elindulok hazafelé. Kicsit érdekesen látom a világot, majdhogynem szédülök, de sikerül gond nélkül kijutnom, és hazaérnem. Az pedig, hogy a jövőben rajzolunk-e együtt? Majd kiderül.

//Nos, akkor köszi szépen ha olvastad jelezd, és átteszem archívba^^//