Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie

Tárgy: Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie Vas. Feb. 10 2013, 12:14

Reggel van, alig találtam kávé automatát a koleszból kifelé jövet és kétszer is rossz helyen fordultam le, mire egyáltalán kijutottam az épületből. A kávém legalább kihűlt, megállok egy percre, hogy belekortyoljak. Anyám minden reggel ágyba hozta, ez irtó új nekem, hogy kávé nélkül kell felöltözködnöm, belőnöm a hajam, egyáltalán tükörbe néznem. Egy hörpintéssel kiiszom az egészet, nagyon rossz ízű ez a valami...
Ma van az első napom, hamarosan az első órám, de úgy érzem a hajamba ragadt a zselé, mintha valami gyerek telenyomta volna rágóval. Egyik kezemben a műanyag pohárka, a másikkal a hajam próbálom lapítgatni, jól jönne egy tükör, de egyelőre azt sem tudom hol vagyok. Elindulok valamerre, megállok egy nagy épület előtt, ez lehet a főépület, tuti van vagy ezer bejárata és nekem valami rejtett kis mellékfolyosócskára kell majd keverednem. Szaporábban kezdem el szedni a levegőt, lazítok egy picit a sálamon, amit szorosan a nyakam köré tekertem. Be kellene vennem egy magnéziumot. Vállamon egy táska fityeg, raktam bele füzetet, tollat, órarendet, benne van a mobilom, egy doboz bontatlan cigi, ha valaki kérne, öngyújtó, ha valaki kérne, kéztisztító, egy pár gumikesztyű, néhány doboz papzsebkendő és egy kis üveg sör, ha valaki kérne. A sör nagyon nehéz, a fényképezőgépem be se fért tőle, a táska húzza a vállam, szóval kellemetlen. Könyékig beletúrok a táskámba, hogy megkeressem a magnéziumomat, valahol lennie kell egy palack tiszta víznek is idebent. Két doboz nyugtató és egy lázcsillapító ki is esik belőle, leguggolok, hogy majd könnyebb legyen összeszedni, végre megtalálom a magnéziumot is. Kihalászom hozzá az innivalót, majd bontogatni kezdem a csomagolást. Remélem ezt nem látja senki... Be kellett volna vennem, rögtön reggel, biztos a koffein hiány miatt felejtettem el, a fenébe! Vacakolok a kibontással, nem vehetem ki a gyógyszert kézzel a tartókájából, mocskos, nincs itt egy darab szökőkút sem, habár azt biztos nem fertőtlenítik annyira, na mindegy, elvacakolok azzal, hogy a nyelvemmel próbálom kihalászni a gyógyszert a tartójából. Ennek eredményeképpen: A fele bogyó szétgurul... Sápadtan kapok utánuk, de a földre esnek, ijedten meredek a szétszéledt fehér kis bogyókra. Szó szerint elgurult a gyógyszerem. Ráadásul a Földön. Földön! Én nem nyúlhatok a földre!

Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie Tumblr_mh3lq6TmGR1qj5t08o5_r1_250

Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie Tumblr_mh3lq6TmGR1qj5t08o6_r1_250

Egy padon ülök, és olvasok. Ritkán látni engem így tudom, de most... ez nagyon érdekel, ez a könyv. És van nálam egy másik is, hátha egy kevés lenne. Imádok olvasni, csak az utóbbi időben voltam olyan buta, hogy mindent elé helyeztem, ami más dolgom volt. De most szemléletváltás van Izzie éltében, bizony ám, vagyis úgy döntöttem, önzőbb leszek (ha másoknak lehet, nekem miért ne lehetne?!) és többet foglalkozom a saját szükségleteimmel, mint eddig. És az agyam, na az most igazán információra éhes.
Ez a könyv pedig zseniális... épp egy olyan fejezetnél tartok, ami azt taglalja, hogy...
és akkor valaki elkezd előttem szerencsétlenkedni, ami azért, hogy is mondjam, elég zavaró. Ránézek, összeráncolom a szemöldökömet, majd vissza a könyvbe, és próbálok koncentrálni, de nem megy, egyszerűen elvonja a figyelmemet ez a mókás fiú. Összecsukom a könyvet, és az ölembe teszem, úgy nézem elmélázva, oldalra hajtott fejjel, nem zavartatva magam bámulom, majd kuncogni kezdek, aztán nevetni, és végül befejezi a magánszámot.
Elteszem a könyvet a táskámba, azt a vállamra dobom, és felállva tapolni kezdek, széles mosollyal nézve rá.
-Vissza-vissza!-
Skandálom, ahogy koncerteken szokták, miközben a tűsarkú csizmában odatipegek hozzá, hajam leengedve omlik a vállamra a sapka alatt, ami fehér, és nagyon finom, bolyhos anyagú, svájcisapka formájú, fehér szövetkabátban vagyok, és égkék, vastag polárszoknyában, ami nem teljesen szűk szabású, meg fehér vastag harisnyában, szerencsére a csizmám combközépig ér, így nem fröcsköli össze a harisnyámat a kinti latyak.
-Kit tisztelhetek a magánszám főszereplőjében? Remek műsor volt, én se csinálhattam volna ügyesebben.-
Mondom a bohócnak. Bohóc. Bohóc! Hiszen ő olyan bohóc lehet, mint én, te jó ég, tiszta izgatott vagyok, végre valaki, aki talán kicsit is rokonélek, mint én, ezt azonnal ki kell derítenem, jól gondolom-e!

Valaki mégis látta! Teljesen elsápadok, a lányra meredek, aki kinevet. Először csak kuncog, de aztán egyre hangosabban, égni kezd a fejem. Nem tudom mit csináljak, normális esetben elpityerednék, bár az nyilvánvalóan nem férfias, de most azt kell játszanom, hogy normális vagyok, úgyhogy meghajolok. Megpróbálok mosolyogni amíg hozzám tipeg, egész jól néz ki, mintha egy magazinból lépett volna ki, mintha anyám csinálta volna a ruháit! Biztos szokott fürödni is. Nem kérdezem meg csak mosolygom, közben nagyon sajnálom a vitaminjaim.
-Kilian Scatt vagyok, örvendek.
Nyújtok neki kezet, majd meg kell mosnom, nem mintha feltételezném, hogy koszos, de ki tudja hol járt azelőtt a keze, pl megfoghatott egy ajtókilincset!
- Én igazából...
Rálépek az egyik bogyómra, kicsit tovább gurul.
- Egy gyógyszertárat keresek
Bököm ki.
- Nem tudod merre van? Teljesen új diák vagyok és mindig eltévedek, meg tudnád mutatni, ha éppen ráérsz? Egyébként nagyon csinos vagy és mi a neved?
Kérdem, ismerkedem az első napomon! vajon jól csinálom? Kíváncsi vagyok mennyire adom önmagam, a gyógyszertárral nyilván igen, de muszáj megkérdeznem valakitől, rengeteg mindent kell vennem. Először is magnéziumot, aztán van egy nyugtató teám és vitaminom, de mindkettő fogyóban, az is kelleni fog, meg c vitamin, jön az infulenzaszezon.

Tárgy: Re: Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie Vas. Feb. 17 2013, 10:08

A kezét nyújtja, így én is, megfogom, és megrázom, meg persze bemutatkozom.
-Isabella Williams, és hidd el, részemről a szerencse!-
Persze mivel az előbbi mutatványára gondolok, így el is nevetem magam, aztán lenézek a földre a bogyókra, és megcsóválom rosszallóan a fejemet.
-Gondolom ezeket már kár lenne összeszedni.-
Ismét visszapillantokrá, a tekintete mindent elárul. Hát, nem lehet mindenki olyan, mint én, nálam él az 5 másodperces szabály, és persze a tüdőmből tisztító és fertőtlenítő levegő áramlik ki, de hát nem lehet mindenki ilyen szerencsés génállománnyal megáldva.
-Köszönöm! Szólíts Izzienek, ha gondolod, mindenki úgy hív. De vevő vagyok a mókás becenevekre is, mint mondjuk Aranypézsmahörcsögpocok, vagy Katicakaticamatrica, vaaaagy Tündérvirágszálbogárka. Szóval ha kedved van, ne fojtsd vissza a kreativitásod!-
Rákacsintok, aztán megkérdezi, hogy merre van gyógyszertár. Persze szívesen elmegyek vele, hiszen egy bohóc társaságát vétek lenne kihagyni.
Már a becenevét is tudom, de jó fej leszek, úgy döntök, na meg ki tudja, milyen bogyólavinát zúdítana rám a táskájából, ha nem tetszik neki, szóval inkább egyelőre nem mondom el, amit kitaláltam, csak magamban derülök rajta.
-Én mindent tudok, hogy merre van, szóval szerencséd van! Erre.-
Mutatom az utat, és elindulok vele szépen a megfelelő irányba, egy kis idgenvezetésre általában kapható vagyok, ráadásul ő igen kellemes társaságnak ígérkezik.
-Ez itt a főépület, általában a nem gépigényes tárgyak vannak itt, a nagy előadások, mint mondjuk Informatika 1, ami mindenkinek kötelező, vagy Gazdaságtan 1, ami szintén.-
Magyarázom neki, hiszen ha teljesen új, akkor bizonyára még nincs mindennel tisztában.

Tárgy: Re: Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie Szer. Feb. 20 2013, 19:47

Lehet, hogy ő ötven százalékkal tisztább mint más ember, úgyhogy nem kell majd antibakteriális szappant használnom, ha megmosom a kezem, elég lesz a sima is. Kicsit mosolygok, mikor ő nevet, talán tényleg azt hiszi, hogy játszottam. Micsoda mázli lenne! Követem tekintetét a bogyókra, hátra is lépek előlük, nehogy elkapjon a kísértés.
- Ezeket nem szabad felszedni, ezek piszkosak.
Próbálok nem eltaknyolni rajtuk, amíg ő megmondja a becenevét. Kicsit lelkes leszek, mosolygom megint, sőt már beszélek is.
- Rendben Izzie. Nekem nincs becenevem, neked adta valaki?
Aztán sorolni kezd esetleges beceneveket, de csak nézek rá, kissé tanácstalan arckifejezéssel. Biztos barátkozni akar és most azt várja, hogy nevezzem el valahogyan! Valami teljesen új módon, ami nem Izzie. Lázasan gondolkodni kezdek, kicsit beharapom alsó ajkam. Hangosan csinálom...
- Hát, szeretem az orkokat, de azok nem illenek hozzád. Pumuklifejű? Vagyis...kis szőrös fehérfej? Vagy... Pehelyfejűke!
Nézek rá hogy hogy tetszik neki, a sapkája miatt gondolom, mert fehér és szőrös. Remélem nem haragszik meg, hogy a fejével kapcsolatos neveket mondtam, dehát a sapkája... szóval...egészen hobbitos! Szimpatikus darab, meg maga a lány is, szóval kiválasztottam, ami a legjobban tetszik rajta. Tudja merre van a gyógyszertár, ennek megörülök, feltétlen meg kell jegyeznem az útvonalat.
- Köszönöm Pehelyfejűke, nagyon rendes vagy!
Vigyorgom rá, bár lehet a rendes nem jó szó, valami olyasmit kellett volna használnom, hogy cool, vagy király. Még magyaráz is, ennek külön örülök, biztos látszik rajtam, hogy elsős vagyok.
- Ja igen, attól tartok egy kicsit, inkább humán beállítottságú vagyok, filmrendező leszek. Te milyen szakon vagy? Hányad éves?
Kérdem, miközben megyünk és igyekszek mindent megjegyezni. Lehet, hogy még jegyzeteket is adna?

Komolyan nézek rá, és bólogatva nyugtázom az instrukciót, hogy a bogyók ott maradnak..
-Fújj, piszkos!-
Legyintek feléjük a földre, mintha egy gyereknek mondanám, hogy nem szabad őket megfogni az imént említett okból.
Elindulunk szépen egymás mellett, és bólogatok, meg figyelek, épp amire szükség van, majd kitalálja a becenevemet. Igyekszem nem fintorogni, de ez a név elég... mulatságos. Vagy már inkább nevetséges. De ha ezt szeretné, hát ki vagyok én, hogy megállítsam? Talán soha nem látom többet, de jobban örülnék, hogyha annyira összeismerkednénk, hogy végül valami másról kapnék becenevet.
-Filmrendező?! Hűha... akkor gondolj majd rám az első premiereden, és remélem kap tiszteletjegyet az a fiatal, titokzatos, nagyon szexi lány, aki megmutatta neked az egyetemen, hol található a színház.-
Balra mutatok, természetesen magamra értettem az iménti kis összeállítást, é egyébként szép színházunk van: nagy, és tágas, meg... meg sötét.
-Marketing komon vagyok másodéves.-
És ha minden jól megy, akkor most egyszerre több évfolyamot is léphetek majd, annyi tárgyat felvettem egyéni tanrenddel, no de ezt nem fűzöm hozzá, nem kell tudnia.
-A HÖK-ben dolgozom, szóval ha bármi kérdésed van, vagy valami nem tiszta, akkor mondd nyugodtan. Könnyen sikerült felvenni a tárgyaidat?-
Kérdezem kedvesen mosolyogva rá, mert még emlékszem, én hogy megszenvedtem elsőben a rendszerrel. Meg igazából minden évben káosz van tárgyflevétel idején, és rengeteg panaszt kapunk, hogy mennyit küzdenek a rendszerrel a gólyák. Itt van egy rahedli infós, nem értem, miért nem csinálják meg, hogy felhasználóbarátabb legyen.

Vetek a bogyókra egy utolsó pillantást, aztán Izziere sandítok, hogy azt mondja "fuj piszkos" Szerintem is, de kicsit furcsa, hogy úgy beszél a gyógyszereimmel, mintha a gyerekei lennének. Pehelyfejűkének nevezem el a lányt, mert pelyhes és fehér a sapkája és semmi mást nem tudok róla. Megyünk tovább és bólogatok, közbeiktatok egy tétova kérdést:
- Színésznő szeretnél lenni?
Aztán megmutatja a színházat. Kicsit meg is állok előtte, ide majd el kell jönnöm, megpróbálom jól megjegyezni magamnak. Csak kicsit tátom a szám, nem nagyon.
- Köszönöm, szeretek színházba járni, te szeretsz?
Kérdezem és aztán megmondja, hogy marketing szakon van, vagyis lehet, hogy nem lesz belőle színésznő. Vagyis... ki tudja az lehet egy hobbi is.
- Mi akarsz lenni?
Kérdezem, olvastam, hogy nagyon hasznos, ha kérdéseket teszünk fel a másiknak, ez a jó barátság alapja. Vajon jól csinálom? Elég kérdést tettem fel? Szépen sétálok mellette és hallgatom, ha beszélne még. Hök...az lehet a hallgatói valami kormányzat! Jajj istenem meg fogok bukni. Kicsit el is sápadok és megtorpanok egy pillanatra.
- Igen, de nagyon rossz vagyok matekból.
Ez az arra való reakcióm, hogy sikerült-e mindent felvennem. Félek tőle és Zin nem fog segíteni, senkit se ismerek, bár talán pénzért elvállal majd valaki. Hirtelen ötlettől vezérelve a lányhoz fordulok.
- És ha pénzt adnék érte? Csinálnád?
Fel sem fogom, hogy ez félreérthető.
- Tényleg nem igazán megy, de te biztos ügyes vagy.
Olyan jó lenne, vagy legalább ajánlhatna valakit.

Felnevetek a kérdésére, mert az tény, hogy az életem olyan, mint egy kabaré, de azért hogy színésznő legyek?!
-Nem, nem hinném.-
Válaszolok szavakkal is, hogy értse, és nehogy azt higgye, őt nevetem ki. Azt megtettem korábban.
-Imádok színházba járni, igen, nagyon.-
Mosolygok, és eszembe jut, hogy egy titokzatos lánynak inkább mosolyognia kéne, mint nevetni, szóval máris buktam a premiere tiszteletjegyemet, gondolom, aztán meg megkérdezi, mi akarok lenni. Eltöprengek, mit válaszoljak neki.
-Életművész vagyok.-
Nem tudom, ez megfelel-e neki, ha nem, akkor majd kitalálok valami mást, ezzel időt mindenképpen nyerek, ugyanis még nem tudom, mármint körvonalazódik bennem, de magamat ismerve ez nagyon képlékeny, és koránt sem biztos.
-Nyugi, vannak a suliban tutorok, akik korrepetálnak, és a HÖK fizeti őket.-
Kacsintok rá a matekos dolgot illetően, azután tovább sétálok mellette, és jobbra mutatok a médiás épületre, aminek a hátamögött van a stúdió is, egy nagy üvegépület, tele mac gépekkel, meg mindenféle jóval.
-Ez főként a médiások birodalma.-
Egy úttesthez érünk, és még szerencse, hogy nem jön semmi, különben az tuti elgázolna, ahogy megtorpanok az út közepén, és hangos nevetésben török ki mellette sétálva.
-Bocsi, de pénzt csak szexért fogadok el!-
Rákacsintok kacéran, vajon veszi a poént, vagy este már attól lesz hangos a koli, hogy megismerkedett egy kurvával? Egy nagymama sétál el mellettünk az unokájával, és erre a mondatra elég megbotránkozva néz rám, amit nem csodálok. Végre sikerül a nevetésemet olyan szintre csökkenteni, hogy tudjak tovább közlekedni.
-Szívesen segítek benne.-

Értem. Hát én gondoltam rá, de nagyon rosszul színészkedem. Szerintem egyáltalán nem tudok például szenvedélyes lenni, vagy vicces.
- Pedig úgy nézel ki mint egy színésznő.
Gondolkodom hangosan, de hát tényleg, egy kicsit tényleg olyan. Én így képzelnék el egy olyan színésznőfélét. Kicsit elmosolyodom én is, de nem annyira én sem.
- Én is szeretek, de a filmeket jobban szeretem.
Teszem hozzá, bár nem kérdezte, úgyhogy nem biztos, hogy érdekli. Nem igazán tudok jól beszélgetni az emberekkel. De ha lenne állatom, szerintem azzal sem tudnék. Azt hiszem a legjobban még mindig a pszichológusommal megy, mert ő mindig kérdez és tudom, hogy nekem nem szabad visszakérdeznem. Életművész?
- Azok mit csinálnak?
Nem hallottam még ilyesmiről. A tudoroktól egy kicsit összerezzenek nem szeretem a törpéket. De itt nem alkalmazhatnak törpéket, vagy esetleg szánalomból, mert okosak, de a méretük miatt nem adnak nekik munkát? Mindenesetre félek a törpéktől a pehelyfejű lánytól nem annyira. Nem tudom...lehet, hogy nem törpékről beszél. Gyorsan magam elé nézek és magamban próbálom kimondani azt, hogy tudor. Vagy az tutor volt. A tutor egy nagyon hülye szó, mocskosnak tűnik. Azért bólintok, mintha érteném.
- Igazából azt hiszem nem akarok tudorokat. Nem kedvelem a törpéket.
Inkább neki ajánlanám fel, de ő nevet, amikor megkérdezem. Nem értem miért, de aztán nagyon elvörösödöm. Szex? Kishíján lefordulok a járdáról meg is botlom, de nem esem el, pedig általában el szoktam.
- Én...nem is, nem...én még szűz vagyok, nem, nem szeretném azt.
Rázom a fejem gyorsan és vörösen, nekimegyek egy oszlopnak. Beütöm a fejem, elégé fáj és rögtön arra gondolok milyen mocskos ez, kipattoghat tőle a homlokom.
- Igen? De akkor inkább a matekban. Mennyi pénzt szeretnél?
Nagyon aggódom, szeretném azonnal megmosni a fejem.

A kedves bókjára csak mosolygok, végre, összejött az a titokzatos bizonyos, talán még van reményem egy egész estés nagy mozira! Na nem mintha erre vágynék. Nem. Erre nem vágyom, ez biztos.
-Bohóckodnak.-
Közel hajolok hozzá, és cinkosan lehelem ezt a fülébe, mintha ugyan tudná, csak azt gondolnám, elfelejtette, vagy mintha értené, ha már elárultam. Amit kétlek. De kellőképp elégedett vagyok a válaszommal... azt hiszem, ez már félsiker.
-Nem törpék, szívem, hallgatók, akik jól értenek bizonyos tárgyakhoz, és fel tudnak készíteni zh-kra meg vizsgákra!-
Megint kinevetem, elég harsányan, de egyszerűen lehetetlen nem tenni, annyira édi!
-Olyan cuki vagy, hogy beletennélek egy szatyorba szívem szerint, és odaadnálak mindenkinek!-
Vigyorgok, és csak remélni merem, hogy nem rettentem el a nyíltságommal és közvetlenségemmel. Ezt a srácot nagyon tudnám kedvelni - olyan, mint én, sok mindenben olyan, csak nem tud róla, és ettől még mulatságosabb.
Aztán ahogy kimondja a varázsszót: szűz, hát az furcsa dolgokat művel velem. Nem szeretem a szüzeket (na jó, igazából túlságosan is) mert túl csábítóak (nagyon, nagyon csábítóak - mint azt láthattuk Zin példáján is). Azt se tudom hirtelen, mit válaszoljak erre, hogyan érzem magam egyáltalán a közölt információtól.
-Jól vagy?!-
Kérdezem, és megint kuncogva kinevetem - ez legalább nem olyan harsány, haladás, Izzie! Nekiment egy oszlopnak a szex említésére... nem, már biztos, hogy nem akarom megrontani ezt a kissrácot, annyira édi, de tényleg, dobozolni kéne és osztogatni!
-A matekba? Hát... végülis lehet róla szó, és semennyit, természetesen. És ebben nem nyitok vitát, előre szólok.-
Közlöm határozottan, mert ilyen lehúzós buliba én nem szoktam beszállni. Nem vagyok én olyan profi, pláne a matekban, bár azért megy nyilván, a marketinghez kell is. Közben ézre se vettem, hogy elrepült az idő, és már a gyógyszertárnál vagyunk.
-Nos, tessék, vágyálmaid tárgya.-
Mutatok az épületre, és csak azért fogalmaztam így, mert ő kérte, hogy ide jöjjünk, ugyebár, semmi mögöttes gondolatom nincs ezen kívül a hely kapcsán. Előveszek egy darab papírt, és közben megnézem az időt is, ami kezd szűkös lenni a terveimre.
-Mennem is kell, itt a számom, hívj fel, ha valami kell.-
Rákacsintok, miközben átadom neki (tudom, hogy ez flörtölés, de nem, rá nem úgy nézek valamiért), majd elbúcsúzom, és visszaindulok a dolgom irányába, amerről jöttünk.

Vicces ez a lány, milyen kár, hogy nem igazán van humorérzékem... Bohóckodnak?! Kicsit igyekszem elmosolyodni, hogy lássa normális vagyok. Minden normális ember jót röhögne ezen, de én csak kicsit mosolygom, mert nem vagyok éppen "átlagos" azt hiszem, legalábbis szerintem nem, mert akkor nem bántott volna soha senki. Kinevet, igazából nem lepődöm meg, nem kezdek el sírni, vagy ilyesmi, csak elszégyellem magam. Hát persze, hogy nem törpék, hanem hallgatók! A Hallgatók is lehetne külön faj, mint a halak, hallgatnak. Talán majd beleírom az egyik történetembe. A hallgatók halemberek és nem beszélnek, hanem a víz alatt tátognak. De persze tudom, hogy a diákokat hívják így, csak még fura és meg kell szokni és asszociáltam.
- Értem, köszönöm szépen, akkor majd keresek egy ilyen embert, mert engem nagyon sok mindenre fel kell készíteni.
Igyekszem kulturáltan beszélni, kicsit mosolygom hozzá, aztán azt mondja cuki vagyok, úgy nézek rá, pont, ahogy a halak. Idiótán egy kicsit. Elvörösödöm és neki is megyek egy oszlopnak.
- Köszönöm ezt még soha nem mondta senki, de a zacskókban nem kapnék levegőt, úgyhogy kérlek inkább ne adj oda senkinek.
Mert másik dolog meg mit csinálna velem az a valaki, akinek odaadna? Nem bírnám ki pl, ha valaki megnyalogatna. Zavarban vagyok nagyon és a fejem is beverem, mert nem normális dolog szűznek lenni, de én még csókolózni se csókolóztam soha. Azt hiszem jól vagyok, kicsit megdörzsölöm a fejem.
- Semmi baj, semmi baj, mindig megütöm magam, majd veszek tapaszt is a fejemre, ragtapaszt.
Megörülök a gyógyszertárnak, meg hogy nem kér pénzt a matekért. Nem azért mintha nem lenne, de ez olyan kedves! Hálásan nézek rá és már rohan is, elveszem a cetlit.
- Akkor majd...szia
Nézek utána, a bohóclány elszalad én pedig besétálok a gyógyszertárba és veszek egy táska finomságot.

karakterinformáció

» Eltévedve... (Lia és Lio)
» can you help me? - Hell & Jamie; főépület folyosói
» A kolesz előtt (Anne és Daryl)
» Zin&Kili back to you
» HÖK - Zin & Izzie

Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie

Eltévedve a főépület előtt Kili&Izzie

Similar topics

Similar topics