the sky's gonna break

everything will escape and I'll know. One of these days the mountains are gonna fall into the sea and they'll know, That you and I were made for this, I was made to taste your kiss, We were made to never fall away, Never fall away. One of these days letters are gonna fall from the sky telling us all to go free, But until that day I'll find a way to let everybody know that you're coming back. even though you left me here I have nothing left to fear. These are only walls that hold me here

Összefogom a hajam és kifestem a szempilláimat. Belenézek a tükörbe és mint mindig meg vagyok elégedve a külsőmmel. Mindig meg is voltam. Nem véletlenül nyertem
több szépségversenyt. Éveztem minden egyes percét, amikor kikiáltották a nevem. A győztes nevét. Mindig tudtam, hogy győztesnek születtem. Egy mesevilág is lehetett volna az életem, ha a szüleim nem tették volna, azt amit. Nem lehetett olyan probléma, amit ne lehetett volna megbocsátani. Ha apám megcsalta volna anyámat, még azt is el lehetett volna nézni. Anya akkoriban konzervatív nézeteket vallott, és egy jó asszony megbocsátja a férje bűneit.
Én ezért sem akarok elköteleződni senki iránt. Damien is valami furcsa dolog az életemben. Soha nem tudnám elképzelni magunkat mint férj és feleség két gyerekkel a nyakán. Egyikünk sem szülő tpus, az lenne a lehető legrosszabb dolog ami történhet velem, ha teherbe esnék. Reflex mozdulattal a hasamhoz nyúlok, de szerencsére ugyanolyan lapos mint volt.
Még egyszer megnézem magam a tükrömben. Kifejezetten jól áll nekem a top és a rövidnadrág. A karomra csatolom a telefonomat a tartójával, és elindulok futni a partra. Természetesen nem csak azért, mert szükségem van valami testmozgásra, arra vannak jobb ötleteim is, de kifejezetten jó módszer a flörtölésre. Megszomjazol a kimerítő sport után, és valaki meghív egy italra. Ez is jó kezdet szokott lenni, de vannak a merészebbek, akik melléd sprintelnek és az izmaikkal akarnak lenyűgözni és utalnak arra, hogy te csak egy éjszakás kaland lehetsz. Nekem személy szerint az utóbbi jön be jobban, mert én sem vágyom többre, amíg Damiennel játszuk ezt a macska-egér játékot.
Még nincsenek túl sokan, az idő is kellemes. Hallom a hullámzást, ami ellazít. Inkább csak kocogok és mosolyogva konstatálom, ahogy több srác a parton elkezd fütyülni és más primitívebb módon tudatják a tetszésüket. Rájuk kacsintok, majd futok tovább, amikor valaki fellökött. - Mi a franc? Nem tudnál figyelni?! -Kiabálok rá, miközben felállok. -Köcsög... -Mondom halkabban, inkább csak magamnak. Még mindig nem nézek rá, őszintén nem is érdekel ki ennyire béna, csak leporoltam magamról a homokot.

thanks to NODDING.ACQUAINTANCE OF CAUTION 2.0 & 10589">ATF

the sky's gonna break

everything will escape and I'll know. One of these days the mountains are gonna fall into the sea and they'll know, That you and I were made for this, I was made to taste your kiss, We were made to never fall away, Never fall away. One of these days letters are gonna fall from the sky telling us all to go free, But until that day I'll find a way to let everybody know that you're coming back. even though you left me here I have nothing left to fear. These are only walls that hold me here

Ahogy meglátom, hogy ki az, akivel koccantam, csak mosolyogva felvonom a szemöldököm. Tudom, hogy az egyik tanár, sokszor látom a folyosókon, az iskola programokon, és persze sokat hallom róla az olvadozásokat. Tény és való, hogy ahhoz képest, hogy tanár kifejezetten helyes, sőt a diákok közé is beillene. Egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy tegeződjünk. Végül is miért ne? Nem is tanít, és nem a suliban vagyunk. Talán egyszer bejött helyettesíteni, de akkor is szabad foglalkozás volt.
- Igen. -Nézek fel rá. Kíváncsi lennék miket mondhatnak rólam a tanárok. Biztos csupa jót. Bár órákon nincs rám panasz, semmi rosszat nem lehetne rólam mondani. - Elkerülhettük egymást. Elég gyakran jövök ki. - Villantok felé egy mosolyt. Ahogy lépnék egyet a bokám megbicsaklik. Gyorsan Xavier válla után kapok, hogy valamiben megtámaszkodhassak. A fenébe is! Sokszor játszom meg a béna libát, csak hogy a pasiból előtörjön a "menőbb" énje és tudjon valamivel villogni, de most ez tényleg fájt. Elmormolok egy halk köszönömöt, nem mintha akkora szerepe lett volna benne, hogy ne essek megint orra, de így illik. És természetes, hogy a tanárokkal, -még ha nem is tanítanak- kedvesebb vagyok mint az átlag emberben. Még mindig nem engedem el, de lassan már ideje lenne. Ismét halvány mosoly húzódik az arcomra, de ez inkább hívogató. - Nem ülünk inkább le. Lehet szükségem lesz még egy támaszra. -Mondom inkább suttogva, miközben kacéran mosolygok rá.

thanks to NODDING.ACQUAINTANCE OF CAUTION 2.0 & 10589">ATF