Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Ismét péntek este. Mindig is szerettem a hét végét, az olyan nyugodt, kivéve, ha az ember LA-ben lakik, hiszen akkor a buliktól nem tud pihenni az ember. De ma este kivételesen nem dolgozni megyek, csak simán szórakozni egy kicsit, na nem mintha sok embert ismernék, de épp ideje egy kis ismerkedésnek. Még egy pár húzás a szempillaspirálommal és el is készültem, beleugrom a cipőmbe, útközben felkapom a bőrdzsekim és már indulok is az út széléhez egy taxit fogni, ami péntek este nem egy egyszerű dolog, de kitartásom meghozta gyümölcsét, röpke öt perc integetés után végre megáll egy taxi, majd be is pattanok, mielőtt meggondolná magát és már mondom is az útirányt. Útközben nézem LA fényeit, már itt lakom egy ideje, de még mindig olyan, mintha először lennék itt, imádom ezt a várost, sokkal másabb, mint Párizs, lazább és felszabadultabb. Megérkezve aztán kifizetem a taxist és már indulok is a jól ismert úton, hiszen majdnem minden péntek estémet itt töltöm, na nem mintha pénzre lenne szükségem, sokkal inkább szórakozásra, melyet partifotósként meg is kapok. A ruhatárhoz érve egy mosollyal köszöntöm a ruhatárost, majd pár szó beszélgetés közben beadom a dzsekim, de mivel ő ma este dolgozik, nincs sok időnk hosszú eszmefuttatásokra. Furcsa érzés, hogy nincs nálam a kamerám, hiszen olyan üres a kezem, így oda is libegek a bárpulthoz és széles mosollyal köszöntöm a pultost.
-Szia. Hogyhogy te dolgozol ma este? Nem úgy volt, hogy szabadnapos leszel? -Érdeklődök meglepetten, bár egy hét alatt sok minden történhet és amint hallottam történt is, mégpedig annyi, hogy a másik pultos beteg lett, így neki kell helyettesítenie. Nah de nem csevegni jöttem, kéne rendelni valamit. -Csinálnál nekem is egy vodkanarancsot? -Mosolyodom el, majd kényelmesen elhelyezkedem egy bárszéken, amíg elkészül az italom.

Újból eljött a péntek este, így nekem a helyem a szórakozóhelyen van, ahol megannyi lány vesz körül. Egyből befoglalom otthon a fürdőszobát, mint általában ilyenkor, majd amint végleg elkészülök, felzselézett haj, borotválkozás, mehetek is tovább készülődni. Felkapom a piros kockás ingem, felhajtom a gallérját, magamra kapom a fekete farmerom, majd egy pár cipő és mehetek is. A kabát zsebembe a fontos irataimat becsúsztatom, majd már megyek is a busz megállóhoz. Már ismernek ezen a járaton, mindig ezzel megyek, ha bulizok. Le is szállok közel a szórakozóhelynél, majd besétálok. Belépve, már integetek pár embernek, akik mindig itt szoktak lenni. Leadom a kabátom, majd megyek is a pulthoz, ahol egy magányos lány üldögél.
- Szia, a szokásosat kérem! - Mosolygok a pultos srácra, ismer már, hogy tudja, mit szoktam kérni, kezdetnek elém rak egy feles tequilát, majd egy korsó sört. Lehúzom a tequilát, természetesen a sót és a citromot is használom, majd belekortyolok a sörbe.
- Vársz valakire? - Fordulok az egyedül ülő lányhoz, mert még nem találkoztam vele itt össze, legalábbis még nem láttam. De lehet azért, mert az ajtóban már rég elkaptak a lányok, most viszont hagyták, hogy bejöjjek kicsit alapozni. A szemem sarkából látom, hogy egy páran engem figyelnek, gondolom majd táncolni akarnak, mint mindig, de nekem most itt van egy másik lány, akivel beszélgetést kezdeményezek.

Amíg várok a vodkanarancsomra kényelmesen elhelyezkedek egy széken és onnan figyelem az embereket. Mindenki spanol mindenkivel, mintha már ezer éve ismernék egymást, csak hozzám nem jönnek ide ismerősök. Pedig azért ismerek pár embert, de úgy tűnik ők nincsenek ma itt, így hát kénytelen leszek találni valaki mást, akivel elüthetem az időmet.
Nem is kell sokáig várni erre a személyre, hamarosan megszólal egy hang a hátam mögül, így székestül megfordulok, kicsit gyerekes talán, de mindig szerettem pörögni a székeken, úgy tűnik ezt nem növöm ki. Nagy meglepetésemre egy nagyon menőnek tűnő srác szólt hozzám, legalább is másokat nem igazán látok a közelben, őt pedig mintha már láttam volna az egyetemen, de nem biztos, mindenesetre jófejnek tűnik, így hát mi bajom lehet,ha kicsit haverkodunk?
-Szia. Nem valakire, csak valamire... a vodkanarancsomra. És te? Hogyhogy így egyedül? Amint látom ők ott -bökök fejemmel egy távolabbi szabad részre- igazán szívesen szóval tartanának. -Mondom mosolyogva, majd mikor megérkezik az italom, nagyot kortyolok belőle. Mielőtt LA-be jöttem, nem igazán ittam alkoholt, ám itt végre szabad vagyok, azt csinálok, amit csak akarok.

Egy gyors készülődés után, már a buszon tartok a szórakozóhely felé. Megérkezve, már bent is vagyok a kissé fülledt helyiségben, bár most nem bánom, mert nagyon hideg van kint. Nem úgy öltöztem, hogy kibírjam, így örültem, hogy beértem. Mindenkit kikerülve, adom le a kabátom, majd már a pultnál is vagyok és kérem ki a szokásos körömet. Az egyedül ülő lányokat szeretem a legjobban, soha sem értettem, hogy miért kell nekik falkában járniuk. Meg is szólítom, bár ismerős, de ez nálam sosem akadály.
- Ilyen lightos itallal kezded? Meghívlak valamire. - Ülök le mellé, majd megrántom a vállaimat, ahog belekortyolok a sörömbe.
- Mindig egyedül jövök le. Általában mindig mindenki itt van, akit ismerek, így nem kell előtte összefutnom senkivel. - Magyarázom meg az egyedül létemet, bár azért egy lánytól nagyobb meglepődés, hogy egyedül van.
- És te? Miért ülsz itt egyedül? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, majd a lányok felé pillantok, akikről szó van. Intenek is nekem, az egyik szinte elolvad, mire csak rájuk mosolygok, de most a beszélgetőpartneremre fordítom a figyelmet. Még nem ittam annyit, hogy táncoljak velük.
- Talán zavarlak? Most jobban érdekelsz te, mint ők. - Halvány mosoly ül az arcomra, amivel általában mindenkit leveszek a lábáról, bár Gisellet nem ismerem, így nem tudom, hogy rá mennyire hatnak ezek a húzásaim.
- Szeretsz táncolni? - Ha már egy szórakozó hely kellős közepén vagyunk muszáj ezt megtudnom, bár nem úgy néz ki, mint aki nagyon félénk lenne.

Egyedül ücsörgök a bárpultnál, ám nem sokáig, hamarosan egész jó társaságom adódik, amint látom sokan bármit megadnának, hogy a helyemben legyenek pillanatnyilag, így hát nem vagyok és semmi jó elrontója, örömmel elegyedek szóba a fiúval.
-Nem vagyok olyan, mint te. Én inkább lightosokat iszok, amitől nem állok rögtön fejre. -Mosolyodom el, majd szippantok egy kortyot a szívószálon keresztül, miközben a fiú válaszát hallgatom a kérdésemre.
-Hogy én? -kérdezek vissza, ezzel is egy kis időt nyerve, hiszen elég gáz,hogy ennyi idő alatt nincs rendes baráti köröm, de hát mi értelme hazudozni, egyszer úgyis kiderülnek.
-Még csak nemrég költöztem LA-be, így nincs olyan sok ismerősöm, gondoltam valamelyikük itt lesz, de eddig még nem láttam őket. - vallom be, majd ismét kortyolok egyet az italba, így várva a fiú reakcióját.
A következő mondata hallatán aztán csöppet elpirulok, ám ez szerencsére nem látszik a fények miatt, de gyorsan emlékeztetem is magam, mit mondott Alicia 'sose higgy a pasiknak elsőre', így hát mosolyogva nézek rá.
-Valóban? És miért? -Érdeklődöm, bár lehet kissé hülyén hangzott, de nincs gyakorlatom az ilyenekben, így hát ezzel kell beérnem.
A következő kérdésén elgondolkozom. Nem is tudom, hiszen én mindig fényképezek, de azért nem irtózom a táncolástól és egyszer fiatal az ember, miért is ne?
-Szeretni szeretek, de annyira nem vagyok jó benne. -Mosolyodom el, miközben ismét nagyot kortyolok az italomba, mely most kicsit erősebbre sikerült a szokásosnál.. na nem baj, majd meghozza a bátorságom.

Örülök, hogy nem hajt el rögtön, hanem leáll velem beszélgetni. Igaz, azt hittem, hogy egyből felkel és tovább áll, bár nekem az nem lenne rossz, mivel rengetegen vágynak a társaságomra. Kicsit sértő, amit most mond, de kivételesen jó napom van, így nem veszem annak.
- Én sem állok rögtön fejre. Mellesleg, ez csak sör. - Emelem fel a korsóm, hogy lássa csak sört iszok. A tequila meg egymagában nem árt meg, pláne azért nem, mert ettem mielőtt elindultam volna. Most már abba a hibába nem esek, hogy nem eszek ivás előtt.
- Akkor mit szólnál egy koktélhoz? - Döntöm oldalra a fejemet és úgy nézek a szemeibe, hogyha már a lightos italoknál vagyunk. Az még belefér, mert finom és nincs benne olyan tömény alkohol sem.
- Áh, értem. Akkor most azért vagy itt, hogy ismerkedj? - Vonom le a következtetést, miközben kortyolok még egyet a sörömből. Már félig elfogyott. Azért én vele szívesen ismerkednék, akár közelebbről is, hogyha egy csendes kis asztalt találnánk, ami reménytelen, mert mindenhol ülnek. Elhúzom a számat, ahogy körbe pillantok, egyre többen leszünk, pedig ennek a helynek is megvan a befogadóképessége.
- Mert a szívemre venném, hogyha unatkoznál. Mellesleg, titokzatosnak tűnsz és nemrég költöztél ide. - Rántom meg a vállaimat, ahogy választ adok neki. Valóban nem szeretném, hogyha unatkozna, amíg én csajozok, akkor inkább velem barátkozzon, én meg olyan dolgokat mutatok neki, amiben talán soha sem volt még része.
- Megtanítalak. Feltéve, ha nem félsz velem táncolni. - Döntöm oldalra megint a fejemet, ahogy rá nézek. Amint megiszom a sörömet, kérek egy koktélt magunknak, ami nem olyan erős, de mégis ízletes. Szeretném, hogyha Giselle látná, milyen úriember vagyok, mert máshogy jelenleg nem tudom levenni a lábáról.

Lehet, hogy mégsem lesz ez olyan unalmas este, mint gondoltam, miután tudatosult bennem, hogy egy ismerős arcot sem látok a személyzeten kívül. Szerencsére aztán adódott társaság, így hát elszórakozom vele, be kell vallani egy kicsit fura fazon, de jófejnek tűnik. A söröskorsó emelgetésén elmosolyodom, ha valaki lát minket, azt hiszi egy bajor sörházból rakták ide a fiút, így hát nem is bírom ki, hogy nem mosolyogjak, bár kicsit furcsállhatja a dolgot, lévén, hogy a fejembe nem lát bele. Még csak az kéne, jobb az, ha az emberek nem tudják miket gondolok.
-Na jó, egy koktél belefér. -adom meg magam, tudom, nem adná fel egykönnyen és a koktél tűnik a legelfogadhatóbb alternatíváknak az összes közül.
-Nem pont azért, de nincs ellene kifogásom. -mondom egy mosollyal a szám sarkában, miközben ismét belekortyolok az italomba, meg kell inni mielőtt felmelegszik. A fiú következő mondata hallatán felkacagok.. vajon tényleg titokzatosnak tűnnék? Az elvileg jó, szóval csak így tovább.
-Kedves tőled. -Mondom még mindig nevetve kissé. -Ó, szóval az újoncságomnak köszönhetem a kitüntetett figyelmed? -Kérdem nevetve, miközben a csajokra nézek, akik továbbra is minket figyelnek. Kezdenek kissé idegesíteni, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy csapat bámul, még ha nem is konkrétan engem néznek.
-Végül is, miért is ne? Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. -kacsintok a fiúra, miközben megiszom az utolsó kortyokat, és visszateszem az üres poharam a bárpultra.

Egy mosollyal nyugtázom, hogy egy koktél belefér, bár szívesen megkérdezném tőle, hogy min mosolyog. Igaz, ebben a halvány fényben is jól lehet látni, hogy aranyos tőle. Tetszik nekem, bár ki nem, aki egy kicsit is jól néz ki? Teljes figyelmemet Gisellere szentelem, már jól haladok a fűzésében. A koktél megvan, már nem kell olyan sok, hogy ő is ugyan úgy vágyon rám, mint a többi.
- Remek. Akkor ezek szerint ellenem sincs kifogásod. - Vigyorgok, mert még mindig itt ül és beszélgetünk, ami mindkettőnknek jó. Neki azért, mert nincs egyedül, nekem meg azért, mert egy újabb lánnyal lesz bővebb a baráti listám, amiből soha sem elég. Tovább iszok, ahogy bókolok neki, még nem estem ki ebből. Jó hallani, ahogy nevet, így mosolygok rá és figyelem minden vonását. Szívesen eljátszadoznék vele.
- Mondhatni így is. De ha nem lennél újonc, akkor is megkapnád a figyelmem, mert nagyon is jól nézel ki. Csodálkozok azon, hogy eddig még nem jött ide hozzád egy fiú sem. - Bókolok neki tovább, mélyen a szemeibe nézek, nagyon is könnyű prédának tűnik, de nem bízom el magam. Még egy kicsit puhítom és ismerkedek vele, aztán majd jöhet a többi. A terv a fejemben már kikörvonalazódott, de nem akarom elrontani. Elvégre még így is érdekes társaságnak bizonyul, amiért külön figyelmet kap. Észre se veszem, hogy még mindig engem néznek a lányok, azt hinné az ember, hogy már rég elmentek táncolni a srácokkal, akik felkérik őket. Ahogy üres lesz a poharunk, én felállok, majd kinyújtom a kezem Gisellenek.
- Felkérhetem egy táncra, szépséges hölgyem? - Döntöm oldalra a fejemet, talán a további udvariasságom eredményhez vezet. Ha megfogja a kezemet, bevezetem a táncparkettre, majd elkezdek vele táncolni. Ritmusra mozgok, elég jól megy, hiszen régóta járok le ide és táncolok, így nem lehet rám panasz. Végig nézek rajta, így hogy előttem áll, majd megfogom a derekát és magamhoz húzom, hogy együtt mozogjunk.
- Gyakran jársz le ide? - Suttogom a fülébe, hogy jobban hallja. Ajkaim még hozzá is érnek a fülcimpájához, majd annyira eltávolodik a felsőtestem, hogy belenézhessek a szemeibe.

Beleegyezem a koktélba, melynek valószínűleg örül,hiszen egy mosoly jelenik meg az arcán... egy őszinte mosoly. Kissé furán néz rám, miközben rajta mosolygok, de úgy döntök, nem avatom be,, min is mosolygok, inkább figyelem őt. A mondata hallatán ismét felnevetek. Hihetetlen egy fazon, egóban biztos nincs hiánya, de legyen elég neki a nevetésem, semmit nem felelek.
-Ohh, még bókolni is tud. -Mondom nevetve, miközben ismét kissé elpirulok, de remélem ezúttal sem veszi észre, hiszen nem is értem miért pirultam el már megint.
-Valószínűleg azért nem jött ide előtted egy fiú sem, mert kb. fél perce sem ültem ezen a széken. -Jegyzem meg nevetve, valószínűleg nem erre a válaszra számított, de kénytelen lesz beérni ennyivel. Lassacskán kiürülnek a poharaink, így vissza is adom a pultosnak az enyémet, majd a fiúra nézek, aki időközben felállt és felém nyújtja a kezét.
-Ezer örömmel, mehetünk is, uram. -Mosolyodom el, majd lekászálódok a székről, megigazítom pántnélküli ruhámat és követem a fiút, bármerre is húz a kezemnél fogva. Meg kell vallani, ügyesen táncol, nem gondoltam volna róla, de nem baj, majd én is összeszedem magam. Amikor viszont magához húz, kissé meglepődök, de azért igyekszem ezt nem kimutatni, továbbra is magabiztosan táncikálok, legalább is megpróbálok annak tűnni.
-Majdnem minden héten, de többnyire küldetésem van. -Mondom kissé titokzatosan, ha érdekli, majd rákérdez, ha nem, akkor meg ennyi is elég.

Nagyon is örülök annak, hogy velem tart egy italra. Ezért mosolygok is, bár azt nem értem, hogy min nevet, de inkább rá hagyom, az nekem csak jó, ha a társaságomban jól érzik magukat az emberek, főleg a lányok. Az is tetszik, ahogy rám néz és rám szenteli a figyelmet és nem arra, hogy hányan vannak itt, és kivel tudna lelépni, úgy, hogy ne bántson meg.
- Persze, hogy tudok. Neked még nem bókoltak? Mert akkor itt az ideje bepótolni. - Mosolygok továbbra is, bár az nagyon is meglepne, ha még nem bókolt volna neki senki, mert nagyon is jól néz ki, főleg ebben a ruhában, így az alakjára biztos tettek pár megjegyzést. Én aranyosabban hozom a tudtára, hogy nagyon is bejön nekem, bár azzal, hogy továbbra is itt maradt, úgy érzékelem, hogy én is bejövök neki. Ami csak azoknak a lányoknak rossz hír, akik továbbra is engem figyelnek, hogy mikor leszek szabad. Tovább beszélgetve, meg is tudom, hogy miért is nem jött még ide egy srác sem, amire megrázom a fejem. Ez nálam nem indok.
- Ugyan már. Az nem akadály. Én is idejöttem. Ezt bárki megtehette volna. - Rántom meg a vállaimat, megadva egy lehetséges támpontot. Ahogy körbenézek most sem nagyon tolonganak a srácok, hogy leüssék a kezemről, ami nekem csak jó, mert elég közeli viszonyba szeretnék vele kerülni rövid időn belül. Már nyújtom is a kezem, hogy velem jöjjön táncolni, és csak egy halvány mosolyt küldök felé, amint megfogja a kezem, de azért végig nézek rajta, most, hogy előttem áll. Nagyon is kívánatos, pont nekem való, egyszerűen kell nekem, pedig még csak a nevét sem tudom. A táncparketten táncolok vele, majd magamhoz húzom, hogy a fülébe suttogja egy kérdést, de mintha hidegen hagyná, hogy ilyen közel vagyok hozzá, pedig mások már rég tűzben égnének.
- Milyen küldetés? - Kérdezek rá, de továbbra is magamhoz ölelem és úgy táncolok vele. Tudom, hogy nem lassú zene szól, de nekem ez így jó és ezért nem is érdekel más véleménye. Hogyha elárulta nekem, hogy miről van szó, akkor újból a fülébe suttogok.
- David vagyok. - Jobb később, mint soha a bemutatkozás. A szemeibe nézek és egy kicsit leállok. Kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy ennyire közel van hozzám. Az ajkaira tekintek, már legszívesebben lecsaptam volna rájuk, de inkább kivárok.

Jó társaság ez a srác. Amikor megszólított, azt hittem, csak pár szót dumálunk, aztán rájön, milyen szerencsétlen vagyok, és lelép, de szerencsére nem így történt, pedig lett volna jelentkező a helyemre bőven, amint elnézem a lány csoportot, akik továbbra is minden mozdulatunkat figyelik, de most bukták,mert egyhamar nem engedem át nekik a fiút.
A válaszát hallva aztán ismét elmosolyodok. Ha tudná, hogy eddig még nem sokan bókoltak nekem.. nagyot fordult velem a világ, mióta LA-be jöttem. Azelőtt apuci pici lányaként szinte megközelíthetetlen voltam, csak a tanulásra koncentráltam és zeneórákra jártam. Most pedig.. cigizem, igaz csak néha, inni is iszom és a stílusom is teljesen megváltozott. Már előre félek, mit fognak szólni, ha hazamegyek. Nah de most kár ezen agyalni, inkább a jelenre kéne koncentrálnom.
-De te voltál a leggyorsabb. Érezd magad szerencsésnek. -Kacsintok a fiúra egy mosollyal a szám sarkában, majd már indulok is vele egyenesen a táncparkett közepe felé, miközben érzem magamon a fiú tekintetét.
-Ó nem olyan izgi, mint te gondolnád. Csak szakmai gyakorlatként partifotóskodni szoktam, úgyhogy lehet,hogy rólad is készítettem már jópár képet, csak te magad sem tudsz róla. -Mosolyodom el a gondolaton, de azért nem fogom végigböngészni a több ezer képet,hogy ezt kiderítsem.
- Örülök David, én Giselle. -Mosolyodom el, miközben szinte izzik köztünk a levegő, a fiú pedig egyenesen a szemeimbe néz. Mindig is jó voltam fakasszem játékban, de ezt a tudásom itt most nem csillogtatom meg, elkapom a tekintetem és gyorsan terelni kezdem a témát.
-Mit is mondtál, mióta laksz LA-ben? -Kérdem egy mosollyal az arcomon, remélhetőleg azért nem hagy rögtön faképnél, de ha igen, az ő baja, ugyanis amint látom, már több pasi is szívesen átvenné a helyét.

Elég gördülékenyen megy a beszélgetés, aminek felettébb örülök. Szeretem látni, hogy mosolyog, jó is rá nézni, de azért tudom, hogy naponta kap bókokat srácoktól, legalábbis az ellenkezőjét nem állította. Azért megnézném, hogy más esetben mit tudna kezdeni egy sráccal, mondjuk velem, mert a bókjaimat mintha nem tudná hova rakni. Kezdek elbizonytalanodni benne, de akkor is kell nekem erre az estére. Legalább jól érezzük mindketten magunkat.
- Annak érzem magam. - Vigyorgok, tetszik a kacsintással, mintha most éledne fel benne a vadászösztön. Azért a szemeimet nem veszem le róla, ez a ruha dögösen áll neki, elég könnyen meg lehet szabadítani tőle, de tudom, hogy nem élhetem bele magam túlságosan, mert nem elijeszteni szeretném.
- Az tök jó móka lehet... Hát szerintem biztos csináltál rólam párat, bár nem emlékszek rád, mint aki fotózott volna, de bármi megtörténhet. - Továbbra is mosoly van az ajkaimon, szemeimet meg az ajkairól nem veszem le, csak mikor bemutatkozok. Amint meghallom a nevét a füléhez hajolok.
- Különleges név, akárcsak te! - Jegyzem meg neki tovább bókolva, majd nem bírva ki, a nyakára adok egy apró puszit. Ahogy elkapja a fejét és egy zavart kérdést tesz fel, felvonom a szemöldökömet.
- Itt születtem. De miért vagy zavarban? - Nézek bele a szemeibe, legalábbis, ha engedi. Kíváncsi vagyok és ki akarom deríteni, hogy miért is van zavarban. Legalábbis én így érzem. Már nagyon rég nem táncolunk, így a vállam felett hátra pillantok, és megfogva a kezét kihúzom a táncparkett szélére, ahol senki se fog minket zavarni. Ugyanúgy megfogja a derekát közel húzom magamhoz.

Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen jól el fogunk szórakozni, azt hiszem időközben megkedveltem egy kicsit, így ha legközelebb összefutunk, biztos nem megyek el mellette, megállok pár szóra. De most itt vagyunk, inkább erre kéne koncentrálnom. A kijelentésén elmosolyodom, nem gondoltam komolyan, amit mondtam, de úgy tűnik, ő nem viccel.
-Igen, én is imádom. Imádok fotózni, és ezért még pénzt is kapok és ami a legjobb, elfogadják szakmai gyakorlatnak. -Mondom lelkesen, bár nem hinném, hogy ez túlzottan érdekelné a fiút, de ez van, kikivánkozott belőlem. A következő bókja hallatán ismét elpirulok, de már kezdek hozzászokni, lassan egész estére piros maradok, kár is visszaszerezni az eredeti színemet, pillanatokon belül úgyis ismét pirosra váltok. Főleg a nyakrapuszi után. Ezt aztán végképp nem tudom hová tenni, ránézek, igyekszem a szeméből kideríteni, mit is akar, na nem mintha értenék az ilyenekhez, de próbálkozni azért még lehet.
-Zavarban? Najó, egy kicsit. Én sem tudom miért, elég fura... -Mondom kissé megszépítve a valóságot, és különben sem hinné el nekem, hogy velem még senki nem viselkedett így, ezért hát nem tudom hova tenni a viselkedését. Kis megkönnyebbülés számomra, amikor elindulunk a parkett széle felé, hiszen elég bután éreztem már magam ott.
-Nagyon otthonosan mozogsz itt. -Jegyzem meg útközben, majd mikor ismét megfogja a derekam, hirtelen nem tudom, mit csináljak, így hát átkulcsolom a nyakát, de igyekszem kerülni a szemkontaktust, magam sem tudom miért, talán egy kicsit félek a fiútól.

Egész sok mindent megbeszéltünk, pedig még csak pár perce ismerjük egymást. Szeretem azokat a lányokat, akikkel lehet értelmesen beszélgetni, mert van közös témánk és intelligenciája, hogy válaszoljon. Ahogy lelkesen beszél a fotózásról, muszáj megmosolyognom. Nagyon aranyos, mint egy kislány, aki most kapta meg a kedvenc plüss mackóját, amire már évek óta vágyott.
- Összekötöd a kellemest a hasznossal. Legalább neked megvan a szakmai gyakorlatod. Én fogalmam sincs, hogy mit csináljak. - Rántom meg a vállaimat, persze örülök annak, hogy legalább ő valóban azt csinálja, amit szeret is. Én nem tudom, hogy hogyan fogok bejutni egy műsorba, hogy vezethessem. De ezt nem fogom rázúdítani, az én gondom, majd megoldom, most különben is más dolgom van vele. Megakarom ízlelni a nyakát és az ajkait, meg még tovább. Ahogy ölelkezünk megpuszilom a nyakát, de nem nagyon kapok reakciót, csak azt, hogy a szemeimbe néz. Már épp hajolnék hozzá közelebb, mikor megszólal, így a füléig hajolok.
- Minden srácnál zavarban voltál eddig? Vagy csak tetszek neked? - Vonom fel a szemöldökömet, találgatva, hogy most miért is van zavarba. Kezd az az érzésem lenni, hogy eddig még nem került ilyen közel hozzá senki, ezt viszont meg nem tudom elhinni. Kihúzom a tömegből, mert úgy sem táncolunk és csak útban lennénk, itt a szélén pedig nagyon is kettesben tudunk lenni.
- Sokszor járok ide. - Halványan elmosolyodok, majd magamhoz húzom megint, mire a nyakam köré helyezi a karjait. Ebből már arra következtetek, hogy akarja a csókot, bár nagyon nem akar a szemeimbe nézni, amit furcsállok. Egy puszit nyomok az arcára, majd a nyakára, végül megint az arcára adok és egyre közelebb az ajkaihoz, végül ha engedi, akkor egy apró, finom puszit nyomok rájuk.
- Ha nem hinném el, akkor az lenne az érzésem, mintha te még nem igazán lettél volna fiúval közelebbi kapcsolatban. - Nézek a szemeibe, azért remélem, hogy nem fog faképnél hagyni, mert szeretnék még vele egy kicsit beszélgetni vagy épp csókolózni, ez már csak rajta múlik. Én továbbra is fogom a derekát.

Nem gondoltam volna, hogy egy buliban is ilyen jól el lehet beszélgetni, nagyon jól elvagyok a fiúval, remélem ez a szimpátia kölcsönös is.
-Így van, nagyon örülök, hogy sikerült megszereznem ezt a munkát. -mondom továbbra is mosolyogva, ám amikor meghallom, hogy neki még fogalma sincs, mit csináljon, lehervad a mosolyom. -Biztos fogsz találni valamit, elvégre LA-ben vagyunk, itt van Hollywood. -biztatom egy mosoly kíséretében. Remélem nem vette tolakodásnak a biztatásom, de szerintem annyira nem lehet nehéz szakmai gyakorlat helyet találni, bár nekem szó szerint ölembe hullott a dolog, szerencsém volt.
-Kicsit zavarba jövős típus vagyok... azt hiszem. -Mondom bizonytalanul, miközben ismét felkúszik egy halovány mosoly a szám sarkába, így húz ki a fiú a tömegből egy kicsit nyugodtabb helyre, ahol továbbra is szemmel tartanak minket David lelkes rajongói. Rájuk pillantok, de nem nézem őket sokáig, visszafordulok a fiúhoz... nem hagyom meg nekik azt az örömöt, hogy otthagyom a srácot miattuk. Inkább átkarolom, bár most már kerülöm a szemkontaktust, de amint érzem, a fiút ez nem nagyon zavarja, hiszen hamarosan egy puszi landol az arcomon, majd a nyakamon, majd ismét az arcomon. Teljesen ledermedek, nem számítottam rá, bár igazán számíthattam volna, de hát nincs nekem ilyenekben gyakorlatom, fogalmam sincs,mit tegyek most, így hát megdermedve próbálom kitalálni, hogy is tovább, miközben a fiú puszijai elérik az ajkaimat. A szemébe nézek, úgy döntöttem, ezentúl nem gondolkozom, hogyan tovább, hiszen ésszel úgysem tudom kitalálni,hiába a sok romantikus tiniregény, mégis csak jobb, ha az érzéseimre hallgatok. A kijelentését hallva aztán nagyot nyelek. Fogalmam sincs, mit is mondja erre, hiszen rátapintott a lényegre.
-Öööö, valami olyasmi. Ez így sikerült. Nyugodtan megmondhatod,hogy fura egy ember vagyok, nem sértődök meg, ha most itthagysz. -Nézek rá. Kissé szerencsétlenül érzem magam. Hát ennyire tudni rólam? Na nem mintha szégyellném a dolgot, csak egészen egyszerűen tudom,hogy sokan ezt furcsának találják.

Valahogy tényleg örülök annak, hogy megvan már most a gyakorlata, én örülök, ha majd az utolsó pillanatban találok valamit. Sóhajtok is egyet, már most el kéne kezdenem a kapcsolataimat fejleszteni, hogy később sima ügy legyen, de ez megint csak nem egy egyszerű dolog, és kell jó sok idő ehhez.
- Akkor ne is veszítsd el! - Kacsintok rá egyet, mert ami könnyen jön, az könnyen megy, de nem szeretném elvenni a kedvét ettől. Nem akarok vészmadár sem lenni, de jobb előre felkészülni mindenre. A biztatására muszáj egy mosolyt kierőltetnem magamból. Rendkívül aranyos, hogy biztat, bár hiába van itt Hollywood, protekció nélkül senki vagyok.
- Na ja. Majd lesz valahogy. - Magabiztosságot mutatok, mert nem a suliról akarok most vele beszélgetni. Arra még nem igazán kaptam választ, hogy tetszek-e neki, bár ezzel a bizonytalan mondatával úgy hiszem, hogy igen a válasz. Nekem csak jó, így széles mosoly telepedik az arcomra. Engem az sem zavar, ha nagyon zavarba jövős típus lenne. Most úgy is sötét van, nem látja senki. Ahogy kiérünk a parkett mellé, már oldalra pillantok, hogy mit néz ennyire Giselle. A lányok még mindig nem adják fel, pedig most nagyon nem fogják élvezni a társaságom, amíg Giselle itt van velem. Apró puszikkal közeledek az ajkaihoz, bár már most nagyon feltűnt, hogy egyáltalán nem tesz semmit, amit furcsállok. El is mondom a véleményemet, mire pont beletrafáltam. Kicsit azért nyitva is marad a szám és nagyokat pislogok, erre nem számítottam.
- Nem hagylak itt... Én inkább azt hiszem bocsánatot kérek. Nem tudtam, hogy még nem volt barátod. Nyilván nem így képzelted az első csókod. - Nézek a szemeibe, bár nekem ez még mindig hihetetlen. Nem fogom itt hagyni abban biztos lehet, bár azt megértem, ha ő most inkább hazamenne, de jobban örülnék, ha itt maradna velem.
- Bár ezt egy kicsit nehéz elhinni. Elvégre tök dögös csaj vagy és egy pasit sem érdekelt? - Érdeklődök, hogy miért is nem volt eddig senkije. Igaz, nem rám tartozik, így ha ezt nem köti az orromra, nem fogok megsértődni. Igaz az ajkai ízét még mindig az ajkaimon érzem, de uralkodni fogok magamon, amíg tudok.

Kezdem úgy érezni, tényleg szerencsés vagyok, amiért csak így sikerült gyakorlatot szereznem, pedig azt hittem ez nem lehet egy nagy feladat itt,de ezek szerint tévedtem.
-Igyekszem. -eresztek egy mosolyt a fiú felé, mely még a következő mondatára is vonatkozik. Nem tűnik túl lelkesnek, de ezt most nem igazán akarom forszírozni, nem akarom elrontani ilyenekkel az estéjét. Ráér holnap is aggódni a jövőéért.
Ügyesen eltalálta, miért is viselkedem ilyen furán vele, így hát kénytelen vagyok bevallani, hogy nem volt még barátom, melynek hallatára még a szája is nyitva marad, mely valljuk be egy más szituációban még vicces is lenne, de most teljesen elvörösödve pislogok a fiúra, nem tudom,mit mondhatnék még.
-Semmi baj, nem haragszom, nem tudhattad. -mosolyodom el, remélve, hogy ezzel megnyugtatom a fiút, hiszen tényleg nem tudhatta mi a szitu, így hát nem is tudok rá haragudni. Az érdeklődésén aztán elmosolyodom és úgy vélem, ha már ennyit tud, tudja meg a teljes igazságot.
-Köszönöm, de nem régóta nézek ki így. Amíg Párizsban éltem, a szüleim mindentől óvni akartak, így hát természetesen a fiúktól is. Nem is sminkelhettem, általában össze volt fogva a hajam és a ruháim is inkább konzervatívak voltak. Amikor aztán megérkeztem ide, egy kedves ismerősöm segített átalakítani a ruhatáram és teljesen megújulni és tadamm, ez lett az eredménye, még én sem ismertem magamra, de azért most sem tartom azért magam csinosnak, inkább csak elfogadhatóbban nézek ki, mint azelőtt. Hát ezért nem volt eddig barátom, most pedig nem igazán tudom, hogyan is kéne kezelnem az ehhez hasonló helyzeteket. -Mesélem neki, bár nem akarom untatni, így igyekszem rövidre fogni, majd miután befejeztem kíváncsian várok a reakciójára.

Én is mosolygok, legalább neki szerencséje volt, én meg majd kitalálok valamit. Viszont nem most, mert jobb dolgom is van, például Gisellet megfűzni, hogy csókolózzon velem, utána meg már minden jön a maga módján. Egyet leszámítva, hogy még nem igazán tapasztalt. Ez nekem meg elég fura, mert jól néz ki és nem hiszem, hogy még nem rajongták körbe a fiúk.
- Leállíthattál volna. - Elhúzom a számat, mert nem tudtam, és azzal sem nyugtat meg, hogy nem haragszik. Elszúrtam, pedig éreztem, hogy nincs valami rendben vele. Viszont annyira vágytam rá, hogy nem is foglalkoztam ezzel. Már a csók megtörtént, nem igazán látom rajta, hogy megbánta volna. Ezután hallgatom a kis történetét, hogy miért is nem volt még barátja. Eléggé érdekes, bár az ilyen szülőket soha sem értettem.
- És nem is vágytál rá? Csókra meg mááásra... - Nézek a szemeibe, mert érdekel, hogy egy ilyen lány hogyan is vélekedik a világról. Azért kicsit célozgatok arra is, mert gondolom akkor még azon sem esett át. Amint befejeztem, elhúzom a számat, csak hogy gondolkodjak egy kicsit. Oldalra nézek a lányok eléggé féltékenyek, bár engem ez nem nagyon érdekel, Giselle felé fordítom a fejemet.
- Hát öhm... Fogalmam sincs. Általában a lányok szeretnek velem csókolózni. De még nem voltam olyannal, aki még nem csókolózott. Azt hiszem ők nem is olyan bátrak, hogy leszólítsanak engem és közeledjenek. - Gondolok vissza arra, hogy talán volt már ilyen lánnyal dolgom, de csak messziről. Ők azok, akik inkább visszahúzódóak és egyáltalán nem mernek hozzám szólni, pedig én rendesnek és normálisnak tartom magam.
- És már kinéztél magadnak egy srácot? Mármint, aki tetszik? - Kérdezem tovább, hogy ne legyen kínos csend, na meg arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen az ízlése. Azért én még mindig nem engedtem el a derekát, valahogy fel sem tűnik, hogy még mindig magamhoz ölelem.

Tudtam,hogy egyszer eljön ez a pillanat.. vagyis reméltem, hogy nem, de éreztem, hogy nem fogom tudni kikerülni az ilyesfajta kérdéseket, így hát nem ér váratlanul a fiú kíváncsisága, hiába,hogy úgy érzem magam most, mint egy ufó, vagy nem is tudom micsoda.
-De nem akartalak. -Mosolyodom el, látom rajta,hogy eléggé bántja a dolog és nem igazán tudom, hogyan is értethetném meg vele,hogy egyáltalán nem haragszom, tudtam,hogy egyszer nekemszegezi valaki ezeket a kérdéseket, ami persze teljesen érthető, nem sok olyan 18, lassan 19 éves embert látni, akinek még sose volt barátja, de hát ez van, én már beletörődtem,hogy fura vagyok.
-Dehogynem. -Nevetek fel. -Ha látnád mennyi romantikus tiniregényem van... elméletben már mindent tökéletesen tudok, de hát kinek kellett egy olyan csúnya lány, mint én? -Mondom egy mosollyal az arcomon, hiszen elég vicces lehet ezt hallani, na meg nem szeretném,hogy a fiú rosszul érezze magát emiatt, hiszen nem tehet róla,hogy pont beletrafált a dologba.
-Én sem szólítottalak le, mégis itt vagyunk. -Mosolyodom el ismét, hiszen nem tudhatja, ki kapta tőle élete első csókját rajtam kívül.
-Nem igazán. Elég félénk vagyok, még mindig nem hiszem, hogy valakinek is tetszenék, így hát nem is mertem kinézni magamnak senkit, hiszen teljesen esélytelen lenne a dolog. -Avatom be, bár fogalmam sincs, miért beszélem ezt meg egy fiúval, akit úgy fél órája sem ismerek egy táncparkett szélén, de hát kár ezen gondolkozni.
-És neked? Te amint látom itt bárkit megkaphatsz? Mégis ki a kiszemelt célpont? -Érdeklődöm, miközben körbenézek keresve a lehetséges jelöltet, de fogalmam sincs, milyen ízlése lehet a fiúnak, így hát nem tudom milyen lányt keressek. A nagy nézelődés közben jövök rá,hogy a fiú továbbra is a derekamat fogja, nem igazán tudom miért. Vagy annyira lesokkoltam,hogy azóta elfelejtett mozogni, vagy egyszerűen csak nem akar elengedni, bár szerintem inkább az első lehet.

Hiába, még mindig nem értem. Összeráncolom a homlokomat, hogy nem akart leállítani. Szerintem már sejti, hogy mi lesz a következő kérdésem. Nem is húzom tovább, csak felteszem azt, ami engem agyon is izgat most.
- De miért nem? - Nézek még mindig a szemeibe, hogyha engedi. Egyszerűen érdekel, hogy miért nem akart leállítani, talán jól esett neki, amit vele tettem. Nem nagyon értem én a női logikát, de remélem, hogy most Giselle mond is valami olyat, amivel kiigazodok most ő rajta. Szeretnék tudni sok mindent, persze tudom, hogy nem ismer és nagyon is faggatásra sikerültek a kérdéseim, de kíváncsi vagyok.
- Ajj ugyan már! Ne vagy csúnya! Most mondtam, hogy dögös vagy. - Mondom neki őszintén, bár azt soha sem szerettem, ha egy lány saját magát lekicsinyli. Ha valóban csúnya lenne, akkor nem lennék itt vele, láthatja, hogy rengeteg lány néz engem, akikkel el lehetnék, de én mégis vele vagyok, ergo nem csúnya. A magyarázatára megforgatom a szemeimet, tudtam, hogy ő is pont a lényeget fogja kivenni a mondatomból. Szintén iróniával.
- De te ide lejöttél. Ők meg ilyen helyre sem járnak. - Magyarázom meg neki a két dolog közt a különbséget. Nem nagyon hiszem, hogy más is tőlem kapta az első csókját, mert azt általában megszoktam érezni, hogyha valaki nem tapasztalt benne. Bár lehet, hogy a részeg pillanataimban volt ilyen, de azokra meg nem emlékszek.
- Ez hülyeség. Azért elég sok srácnak bejössz itt. Csak körbe kell nézni! - Rántom meg a vállaimat, mert azért nekem is feltűnt egy-egy kósza pillantás más srácoktól. Meg hát itt vagyok én is. Ahogy felteszi a kérdéseket körbe nézek én is, de nem olyan hosszan, mint ő. Inkább tekintetem rá szegezem, hogy feltűnjek neki én.
- Amit azt illeti más nem érdekel. Ki a kiszemeltem? Ez könnyű. Itt van a karjaimban. - Mondom neki őszintén, mert még nem engedtem el és kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog mindehhez szólni. Nem akarom elijeszteni, de azért álltam le vele beszélgetni, mert nagyon is bejön és akarok tőle valamit. Azt hittem, hogy ez feltűnt neki, de ha nem hát nem. Azért a reakcióira kíváncsi vagyok.

Úgy tűnik, ma magam ellen beszélek, hiszen ismét olyat mondtam neki, amivel faggatózhat, pedig igazából én magam sem tudom a választ a kérdésére.. jó kérdés.
-Nem tudom pontosan. Jól éreztem magam. -Mosolyodom el kissé félénken, miközben a fiú arcát nézem, kíváncsi vagyok, milyen lesz a hallottak után. Az enyém nagyon is mosolygóssá válik a következő mondatai hallatán, ilyet még senki nem mondott nekem, de nagyon jó hallani, azt hiszem, hozzá tudnék szokni.
-Jó, igazad van. Akkor én valahol a két típus között megrekedtem félúton. -nevetek fel, bár szerintem a fiú nem pont így gondolta, de az előbb akaratlanul is félreértettem a mondandóját, most legalább van benne egy kis szándékosság is.
Jó hallani, hogy szerinte elég sok srácnak bejövök, de én még mindig nem tudok teljesen hinni neki. Nem mintha nem szeretnék, csak egyszerűen annyira új nekem ez az egész.. idő kell, míg megszokom.
-Miért pont én? -nézek rá kissé értetlenül, de érzem, hogy már megint kezdek pirulni. A fene ebbe a pirulásba, mindig mindent tönkretesz.
-Szerinted mikor adják már fel? -Pillantok megint a lánycsoportra egy széles mosollyal az arcomon, majd egyenesen a fiú szemébe fúrom tekintetem és igyekszem kitalálni, mi is járhat most a fejében.

Muszáj mindent tudnom, mert kíváncsi természetem van. Figyelem minden egyes mozdulatát, hátha valamit ki tudok belőlük olvasni, bár most jobban lefoglal az, amit mond. Múlt időben mondja, így már kezdem azt érezni, hogy már nem is érzi jól magát és legszívesebben elmenne, csak nekem nem akarja elmondani, hogy ne bántson meg. Tudtam, hogyha jól figyelek, akkor elég sok minden kiderül.
- Csak érezted? - Kicsit elszomorodok ezért, mert azt hittem, hogy jó társaság vagyok és nagyon is jól érzi magát velem, bár tudom, hogy a csókkal rontottam el minden. Azért próbálom menteni a menthetőt, bókolok neki, amit komolyan is mondok. Újból megforgatom a szemeimet, azt hiszem, hogy az önbizalmán egy kicsit még csiszolni kell.
- Az önbizalmadat hol hagytad? - Vonom fel egyik szemöldökömet, majd kicsit segítek neki feljebb tornászni, hogy a srácokat megmutatom, akiknek szerintem bejön. Persze eleve itt vagyok én előtte, csak engem még nem vett észre. De ezt szóban el is mondom neki, mire egy visszakérdezést kapok. Azt hittem, hogy elég egyértelmű voltam.
- Mert jó csaj vagy. És mert nagyon tetszel. - Nézek a szemeibe, hogy végre rájöjjön arra, amit mondok. Remélem, hogy most már leesik neki, de mielőtt még cselekedhetnék oldalra pillantok a lányokra.
- Nem tudom, de ha zavarnak téged akkor elmehetünk valamerre. - Ajánlom fel neki, majd nem bírva magammal kicsit közelebb hajolok hozzá.
- De tudok valamit, amivel elterelem róluk a figyelmedet, feltéve ha akarod. - Mondom neki, majd arra várok, hogy beleegyezzen, mert ha akarja, akkor ajkaimat hozzá érintem az övéihez. De nem érem be ennyivel, nyelvemmel bebocsájtást kérek a szájába és ha nincs ellene kifogása, akkor érzékien kezdem el csókolni. Talán ennek láttára a lányok lelépnek, jelezve, hogy nem akarok most tőlük semmit. Gisellere koncentrálok, egyik kezem lejjebb csúszik a fenekére, de nem hagyom abba a csókot, csak, ha ő akarja így.

Hihetetlen egy alak. Nem csak borzasztóan kíváncsi, najó én is kíváncsi vagyok, de azért ennyire szerintem nem, hanem ráadásul még ki is forgatja a szavaimat. Tényleg szörnyű alak...
-Nem. Most is jól érzem magam. -mosolyodom el, miközben az arcát figyelem, és közben azon gondolkozom,mi is játszódhat le most az agyában.
-Önbizalom? Van nekem olyanom? -kérdem nevetve, majd figyelem, kiknek is tetszhetek állítólag, bár elég hihetetlennek tűnik, de hát ő tudja, elvileg ő a tapasztaltabb, szóval neki kell értenie hozzá. A következő kijelentésén aztán ismét elpirulok, de már nem is zavar, hozzászoktam, kár is idegeskednem miatta.
-Nem, annyira nem zavarnak, csak nem értem, mi olyan jó abban, hogy egész este téged követnek? -értetlenkedek, miközben ismét mosolyra húzódik a szám.
A fiú ötlete nem is hangzik rosszul, sőt. Ezúttal nem állítom meg, engedem, hogy ajkaink egymáshoz érjenek, majd a nyelve is bebocsájtást nyer a számba, így csókolózunk a táncparkett szélén és igaza volt. Érdekli a fenét az a kupac kukkoló csaj, mikor a pasi csak az enyém, csak velem foglalkozik, ráadásul nem is akárhogy. Ha tudtam volna,hogy ez ilyen jó, tuti nem bírtam volna eddig nélküle. Lassan átkarolom a fiú nyakát, most valahogy nincs kedvem elengedni, de azt hiszem, egy jó ideig nem is kell.

Hirtelen elmúlik a szomorúságom és mindjárt széles mosoly jelenik meg az arcomon. Jó is ezt hallani és örülök neki, hogy most is jól érzi magát. Egyszerűen meg sem fordul a fejemben, hogy nem mond igazat, mert nagyon is őszintének tűnik, így ez miatt nem aggódok.
- Ennek örülök. - Továbbra is mosolygok, nem bírom levakarni az arcomról, pedig nem is ittam sokat, sőt még szinte semmit, hogy ezt váltsa ki belőlem. Nehéz lesz ezzel a lánnyal, főleg ha így áll hozzá. Eddig azt hittem, hogy legalább ez megvan és csak a többivel kell foglalkozni, de úgy tűnik, hogy tévedtem.
- Hát kéne, hogy legyen. Majd csiszolunk rajta. - Mondom komolyan, segítek neki, bár nem tudom, hogy miért, mert eddig nem volt kenyerem az önzetlenség. Kezdem megszokni, hogy minden kijelentésemtől zavarban van, pedig egyszerűen csak növelem az egóját, ami úgy tűnik, hogy még nincs.
- Nem tudom. Talán azt várják, hogy mikor leszek egyedül. - Rántom meg a vállaimat, igazából Giselle a lány neki kéne ezt tudni, de le tudom annyival, hogy női logika. Egy ötletet vetek fel, ami neki tetszik, és ennek örülök. Megpuszilom, majd egy csókot is adok, és örülök annak, hogy nem utasít vissza. Bár ezt megtehette volna az elején is. Megtanítom csókolózni, legalább ennyivel legyen könnyebb a dolga. Túl jó fej vagyok, de csók közben mégsem ezen járnak a gondolataim. Egyik kezem lecsúszik a fenekére, és elkezdem simogatni, majd bele is markolok, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne kezdjem el vadul falni az ajkait. Érzem, ahogy átkarolja a nyakamat és szinte hallom, ahogy féltékeny sóhajokkal fordulnak sarkon a lányok. Most csak egy valakire szeretnék koncentrálni. Elválik az ajkaim az övétől, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Kérsz inni? - Teszem fel a kérdést, mert még hivatalos egy koktélra, de persze mást is szívesen csinálok. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mennyire tetszett neki a csók, kiköveteli-e az újabbat, kezdeményez-e vagy inkább beletörődik abba, hogy megyünk inni. Persze tőlem ez nem erőszak, csak egy egyszerű kérdés. Ha nem kér inni, akkor behúzom az egyik asztalhoz, leülök, őt meg az ölembe ültetem és újból csókolni kezdem. Kezem a combjára téved, amit simogatni kezdek. Természetesen ha inkább inni szeretne, akkor a pultig megyünk, hogy ott a kért koktélt megrendeljem neki.

Örülök,hogy végre sikerült mosolyt csalnom a fiú arcára, már azt hittem, teljesen elrontottam a kedvét az igazságrohamaimmal, de szerencsére még menthető a dolog. Örömmel látom, hogy végre ő is mosolyog, így hát nekem is széles mosoly terül el az arcomon, miközben a nem létező önbizalmamat firtatjuk.
-Lehetséges. Akkor csak várjanak. -mondom továbbra is mosolyogva, majd ennek örömén meg is csókol. Nem sejtettem,hogy ilyen jó lesz, így hát igyekszem kiélvezni minden pillanatát, mígnem aztán lassacskán abbahagyjuk és örömmel veszem észre, hogy a lányok is leléptek.
A fiú kérdésére először értetlenül nézek, de hamar leesik, miről is beszél, a koktél, amire még a legelején meghívott.
-Áhh, nem igazán vagyok szomjas és különben is akkora a tömeg a bárpultnál. -mondom mosolyogva, majd a fiú nem is kérdez semmit, csak behúz az egyik asztalhoz és rögtön az ölébe is ültet és a következő pillanatban azon kapom magam, hogy már megint csókolózunk. Ha nekem ezt valaki délután mondta volna, tuti körberöhögöm, hiszen nem is álmodtam ilyesmiről, hogy én ma este itt ülök egy jófej srác ölében és ezerrel csókolózunk. Na nem mintha rossz program lenne, azt hiszem be kéne iktatni a naptáramba is.
Kihasználva aztán egy levegővételnyi szünetet, kiszabadítom a nyelvemet, majd elhelyezkedem jobban az ölében és egyenesen a szemébe nézve teszem fel a kérdést, mely most igazán foglalkoztat.
-Hány lánnyal csináltad már meg ugyanezt? -nézek rá kérdőn, hiszen azt én sem gondolom, hogy én vagyok az első, jó lenne tudni, hány elődöm is volt.

karakterinformáció

» Hey how r u??... Giselle&David
» Welcome to my place - David & Giselle
» David&Giselle - Vásároljunk!
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» véletlen találkozás - Giselle és David

Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Similar topics

Similar topics