Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Szépen kifejtem neki a véleményem a pletykálásról és arról, hogy engem igenis zavar, ha rólam pletykálnak, de úgy tűnik nem sikerült meggyőznöm, szónoknak nem lennék jó. Türelmesen végighallgatom a fiú véleményét, van amivel egyetértek benne, de azért tudnék vitatkozni, ha akarnék, de nem akarok. Inkább egyetértően bólintok egyet, miközben mosolyra húzódik a szám. El is terelődik a szó a táncolásra, és úgy tűnik, egyetértünk benne, hogy jó dolog az.
-Szerintem jó program volt. -nevetek fel, nem is nevetésnek mondanám, inkább csak kacagásnak, de a lényeg az, hogy jól érzem magam a fiú társaságában, asszem jól kijövünk.
-Nem adod fel, mi? -mosolyodom el, de akkor sem fogok neki válaszolni, szóval kérdezősködhet nyugodtan, de nem kap választ egykönnyen, maximum kínvallatással, de remélhetőleg odáig nem jutunk el. Időközben megszáradt a ruhám is, így mehetek visszaöltözni végre, na nem mintha nem lenne kényelmes ebben az ingben. Azért csak elmegyek átöltözni, majd kilépve esélyem sincs a fiú ellen, visszatol a fülkébe és becsukja az ajtót, miközben vadul csókol. A falhoz nyom, majd érzem,hogy kezei a fenekemre vándorolnak. A megjegyzésére csak elmosolyodok, majd átkarolva a nyakát a hajába túrok, miközben természetesen viszonozom a csókot, és most még az sem zavar, hogy a ruhámon még mindig le van húzva a cipzár.

Azért kíváncsi lettem volna a véleményére, és nem csak egy egyszerű beleegyező bólogatásra. Végül is van még időnk ezt átbeszélni, most meg nem azért vagyunk itt, hogy vitadélutánt tartsunk. Rá is hagyom, bár azt tudhatja, hogy még vissza fogok rá térni, pont azért, hogy meg tudjam mit is gondol valójában mind erről. Egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, nagyon is örülök, hogy így gondolkozik erről az együtt töltött időről itt a wc-ben.
- Örülök, hogy tetszik. – Továbbra is marad a halvány mosoly az arcomon, nagyon örülök annak, hogy kacag, mert sokkal jobban áll neki ez, mint a szomorúság. Azt pedig nem akarom többet rajta látni. Viszont ahogy már megismert ez alatt a pár óra alatt, biztos lehet benne, hogy mindig vissza fogok térni olyan témákra, amikre nem kapok kielégítő választ. Mint, ahogy most is, de azt hiszem, hogy már rájött erre.
- Nem. De attól még elmondhatod, mert kíváncsi vagyok. – Vigyorgok, mert valóban tudni akarom az okát és ki fogom szedni belőle, ezt már tudhatja. Amint elmegy a fülkébe öltözni megyek utána, de csak akkor rontok be, mikor kinyitja az ajtót. Vadul csókolva nyomom a falhoz, miközben a fenekét markolászom. Mindent kizárok, most semmi sem érdekel csak az, hogy csókoljam. Ahogy beletúr a hajamba jól esően morgok egyet, jelezve, hogy imádom azt, amit csinál. Egyik kezem elindul felfelé és megfogom az egyik mellét, majd masszírozni kezdem, persze, ha engedi. Közben a másik kezem továbbra is ugyanott marad. Szerencsére ide úgy sem fognak bejönni, így nem érdekel az, hogy hol fogdosom. Remélem, hogy Giselle is ezen a véleményen van.

Kíváncsi egy fazon, azt meg kell hagyni. Őt aztán nem lehet lerázni egyszerű válaszokkal, mindig tudni akarja a miérteket és egykönnyen nem is adja fel, hiába, hogy nem akar válaszolni az ember. De velem nincs szerencséje, ugyanis nagyon jól tudok titkot tartani és ha nem akarom, nem lehet belőlem kiszedni semmit, kivéve egy módszert, de azt csak a Párizsban maradt legjobb barátnőm tudja, ő pedig nem árulja el senkinek.
-Nem fogom elmondani, még ha kilukad az oldalad, akkor sem... Miért akarod ennyire tudni? -Mosolyodom el, majd elviharzok átöltözni, örülök, hogy végre visszavehetem a ruhám, hiszen abban mégiscsak kényelmesebben érzem magam és ráadásul nincs kint belőle a fél fenekem, ami azért egy pozitívum.
Amint kilépnék az ajtón, már vissza is tuszkol a fülkébe vad csókolózás közepette, ami kicsit még fura nekem, de nem mondhatnám, hogy ellenvetésem lenne, legfeljebb annyi, hogy egy wc fülkében vagyunk és a ruhámon a cipzár még mindig le van húzva. Amint aztán elindul a keze felfelé, még egyszer beletúrok a hajába, majd egy mozdulattal kibújok a karjai közül és a falnak támaszkodva nézek rá egy széles mosollyal az arcomon.
-Erről nem volt szó, úgy volt, hogy felhúzod a cipzáramat. Segítenél végre? -kérdezem még mindig mosolyogva, majd hátat fordítok neki és ismét felemelem a hajam, nehogy a végén még azt is odacipzárazza.

Még sok fejfájást fog okozni nekem ez a lány, már most tudom. Nem hiszem el, hogy ilyen nehéz lenne elárulnia, mi baja a barátsággal. Viszont ha nem mond semmit, akkor már én is kombinálhatok, így titokzatosság csillan fel a szemeimben, ajkaimra meg sejtelmes mosoly húzódik. A kérdésére megrántom a vállaimat, már tudhatná, hogy ennyire érdekel az, amit el akarnak előlem titkolni.
- Mert szerelmes vagy belém és többet akarsz szimpla barátságnál? – Döntöm oldalra a fejemet, nem fog tudni meggyőzni az ellenkezőjéről, ha csak el nem mondja az igazságot, amit hallani akarok. Tényleg megesz a fene, mert annyira kíváncsi vagyok. Hiába megy el, akkor is ki fogom belőle ezt szedni. Már a fülkében vadul csókolózunk és kezem megy is fel a melléhez, hogy megfogjam, de minden próbálkozásom hiába van, mert nem engedi. Ahogy kibújik a karjaim közül, homlokomat a falnak támasztom és kifújom a levegőt. Kezd már unalmas lenni, hogy nem hagy semmit. Mikor megfordul felhúzom a cipzárját, én meg magamra kapom az ingem. Kinyitom előtte az ajtót, miközben én gombolom be az ingem. Ekkor jön be egy másik lány.
- David! Ez a női mosdó! Ne ide hozd a nőidet! – Kapom is egyből a leszidást, mikor elmegy mellettem összekócolja a hajam, amire elhúzom a fejemet. Hiába kacsint nekem, most nem fogok vele foglalkozni, de mire megszólalnék, már be is csukja előttem az ajtót és kattan is a zár. Ennek a napnak már nem lehet rossz a vége. Begombolom az ingem, majd a női mosdónak az ajtóját szintúgy kinyitom Giselle előtt, majd kilépve már újra a dübörgő zene szól. A füléhez hajolok, hogy halljuk egymást.
- Kérsz egy koktélt? De persze most ne a ruhámon landoljon. – Mosolyodok el, mert most nincsenek a bárpultnál, lehetne rendelni. Azt biztos, hogy ott egyből meg kéne inni, vagy legalábbis leinni belőle, hogy ne keljen megint mosni. Ahogy elnéztem az ingemből nagyon is jól kijött a folt, kár lenne megismételni.

Szörnyű egy alak ez a fiú, de valahogy mégis bírom, magam sem tudom megmagyarázni, miért, pedig igazán kíváncsi lennék rá. És kombinálni is nagyon tud. Hallgatva az ő verzióját felnevetek.
-Ugyanmár, hiszen még csak pár órája ismerlek. Ennél azért több kell a szerelemhez. -mosolyodom el, majd a következő pillanatban már bent is találom magam az egyik fülkében a fiú karjai közt. Jól érzem magam vele, de még mielőtt elfajulnának a dolgok, kiszabadulok a karjai közül. Látom, nem nagyon értékelte, de ez van, nem állok még készen rá, úgyhogy jobb megelőzni a dolgot. Azért küldök felé egy biztató mosolyt, majd miután felhúzta a cipzáram kisétálok előtte az ajtón, ám legnagyobb meglepetésemre egy másik lánnyal találom szemben magam, aki kedvesen szóvá is teszi a dolgot, ám ezúttal már nem fogok rajta elszontyolódni, hiszen én tudom, hogy nem történt semmi, David is és ennyi éppen elég, nem kell mindenkinek bizonygatni.
Kiérve aztán látom, hogy a buli még javában tart, nem úgy tűnik, mint ami véget akar érni, pedig már éjfél elég régen elmúlt.
-Najó, megpróbálkozhatunk még eggyel. -Mosolyodom el, majd követem a fiút a bárpulthoz és amíg ő rendel, én elhelyezkedek egy széken és türelmese várok.
-Téged itt tényleg mindenki ismer? -Nézek kérdőn a fiúra, mikor visszaér, hiszen eddig akivel összefutottunk, mindenki a nevén szólította.

Tudtam, hogy egyáltalán nem egyezik ilyen szinten a véleményünk. Engem nem győzött meg erről, szóval csak megcsóválom a fejemet. Azt hiszem, ha létezik olyan, hogy szerelem első látásra, akkor az is létezik, hogy pár óra alatt belém zúg. Meg vagyok győződve arról, hogy nekem van igazam, addig amíg ki nem szedem belőle azt, amire kíváncsi vagyok. Ezt ő is jól tudja, hogy csak akkor fog változni a véleményem, hogyha megkapom a válaszomat.
- Nem hiszem. Ha valaki szerelmes lesz első látásra, akkor ilyen is létezik. Tudom, hogy teljesen belém zúgtál. – Fejtem ki a véleményemet, nagyon is komolyan, hogy elhiggye valóban ezt hiszem. Már nem fog tudni ebből a lázból kihozni, mellesleg meg nem lenne ellenemre, ha valós lenne, amit állítok. Mindig is szerettem, hogyha lányok rajonganak értem. A fülkében bizonyíthatja is a kinti elméletemet, mert hagyja, hogy vadul csókoljam, bár a melléig már nem jutok el. Valóban nem tetszik ez a lépése, de azért teljesítem a kérését és felhúzom a cipzárját. Amint kilépünk egy lánnyal találjuk magunkat szembe, aki történetesen az osztálytársam. Épp helyesbítenék a feltevésén, mikor rám csukja az ajtót, így úgy döntök, hogy ráhagyom. Kilépve a mosdóból egy koktéllal próbálkozok megint.
- Helyes. Ha már itt vagyunk akkor belefér, egy-két koktél. – Mosolygok, majd a pulthoz lépek, rendelek két koktélt, az egyiket Gisellenek adom, míg a másikat magamnál tartom és belekortyolok. Rég ittam már ehhez hasonlóan jó koktélt.
- Igen. Elég sokszor járok le ide. A fele bandát ismerem, meg ők is. Az egynegyedét pedig látásból ismerem a többi meg mindig cserélődni szokott, szóval nem tudom kik ők. – Rántom meg a vállaimat, mert már megszoktam, hogy nem tudok elmenni úgy valahova, hogy ne ismerjen legalább a társaság negyede. Bár engem nem is nagyon zavar, így legalább mindig van társaságom és nem unatkozok egyedül.
- Minek készülsz? Melyik szakon vagy? – Térek át egy másik témára, ha már nem enged semmit, amit én akarok, akkor jobb lesz megismerni a másikat. Elvégre barátoknak készülünk és az ilyen alap dolgokat nem árt tudni.

Tudtam, hogy nem szabadulok meg egykönnyen, ha valamit a fejébe vesz, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lenne elterelni a témát a kérdéséről. Addig nem nyugszik, míg be nem vallom, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, még akkor is, ha ez éppenséggel nem igaz.
-Létezhet, nem mondom, elvégre te mondod, aki minden bizonnyal többször volt szerelmes, mint én, így jobban is tudod, kár veled vitatkoznom. -mosolyodom el, majd az utolsó mondatát el is engedem a fülem mellett. Ha ennyire biztos benne, akkor miért is kérdezi? A fülkében aztán bebizonyítom,hogy nem zúgtam belé teljesen, hiszen nem engedek neki mindent, így végül ki is jövünk végre újra az emberek közé és célba is vesszük a bárpultot, ha már az előbb olyan jó kis galibát okoztam azzal a koktéllal, miért is ne igyunk egyet?
Elveszem a koktélt, amit felém nyújt, majd belekortyolok. Nagyon finom. Ha az előző is ilyen jó volt, kár volt ráönteni a ruhájára, inkább ittuk volna meg, de most már kár ezen sopánkodni. Figyelmesen hallgatom, honnan ismer ennyi embert itt, majd egy bólintással jelzem, hogy értettem, sőt még egy mosolyt is eleresztek felé. Aztán át is terelődünk a barátkozós témákra, bár az előbbi mosdó jelenet után nem tudom, hogy is lehetnénk barátok.
-Ha egyszer elvégzem az egyetemet, végre azt csinálhatom munkámként, amit a legjobban szeretek, fotózni, mert fotózás szakon vagyok. És te? -Érdeklődök viszont, hiszen ha már egyszer barátok leszünk, illik tudni ezt-azt az emberről.

Azt nem gondoltam volna, hogy visszafelé sül el a kijelentésem. Na igen, rólam azt feltételezni, hogy sokszor voltam szerelmes. Végül is teljesen mindegy, hogy mit hisz a másik, mert úgy sem lehet bizonyítani. Azért kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen mikor megvédi saját magát és kiáll az igazáért.
- De miért nem akarod elmondani? – Nézek rá kétségbeesett nagy szemeimmel. Annyira hajt a kíváncsiság, hogy nem teheti ezt velem. Tudni akarom és megőrülök, ha nem kapok választ. Azt hittem, hogy ami a mosdóban történik egy kicsit megenyhül, de tévedtem. Ezután már csak egy jó kis koktél hiányzik, amit percek alatt beszerzek. Már bele iszok, mikor hallgatom a válaszát. Persze egyértelmű, hogy mindenki azt tanulja, amit szeretne csinálni. Gyorsan megyünk át a témákon.
- Igen, gondoltam. – Mondom egy halvány mosollyal az arcomon, mert tudnom kellett volna, bár azt hittem, hogy a fotózás inkább hobbi. A visszakérdezésre megrántom a vállaimat, kortyolok egyet, majd válaszolok.
- Műsorvezető leszek, valamikor. – Csak úgy egyszerűen megfogalmazom, mert nincs ezen mit beszélni. Szerencsére jó szakot választottam, mert Elaine tanít. Mivel ezt a témát, nagyon gyorsan kivégezzük, kezemet a combjára helyezem és egy kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Velem alszol? – Suttogom a fülébe, hangomban apró remény, hogy igen lesz a válasz. Szeretném ha velem aludna, mert hozzá akarok bújni, és mert nagyon jól érzem magam vele.

Amikor eljöttem ma ebbe a buliba, nem számítottam rá, hogy találok valami normális társaságot, de arra meg aztán végképp nem számítottam, hogy ilyen jól elleszek egy eddig számomra ismeretlen fiúval, és megkapom életem első csókját, de ennyi újdonság elég is lenne mára, így egy kicsit örülök, amikor visszatérünk az emberek közé.
Egy kicsit úgy érzem, talán sikerült végre megszabadulnom a kérdésétől. Már épp megnyugodnék, mire végül is kiderül, csak nem marad veszteg, amíg be nem vallom neki, hát jó.
-Na jó. Nem tudom, de az én nézeteim szerint, normális barátoknál kimaradna a mosdós rész, javíts ki ha tévedek. -mondom továbbra is mosolyogva, hiszen nem szeretném, hogy úgy érezze, többet akarok, egyszerűen csak nem tudok kiigazodni ezen az egész szituáción, így hát most azt remélem, talán ad valami választ az egész dologra. Miután megkapjuk a koktélokat, már ugrunk is a következő témára, melyet barátoknál szinte alap dolog tudni.
-Műsorvezető? Az tök jó. Kiskoromban mindig az akartam lenni, de aztán rátaláltam a fotózásra. -mondom olyan lelkesedéssel, mint egy öt éves gyerek, aki épp a kedvenc beszélő babájáról áradozik a nagynéninek. Mosollyal a számon kortyolok a koktélomban, miközben a fiú egy újabb kérdést intéz hozzám,melynek hallatán sikeresen félre is nyelek, így egy rövid köhögés után értetlenül nézek Davidre.
-Tessék?... Mit értesz te együtt alvás alatt? -méregetem a fiút. Erre a kérdésére most végképp nem számítottam, hiszen épp próbálunk barátokként viselkedni, én legalábbis próbálok, ő is megpróbálhatná, hiszen végső soron az ő ötlete volt.

Kicsit meglepődök, hogy mégis bevallja, felesleges köröket kímélt volna meg, ha ezt a legelején elmondja. Bár még mindig nem értem, hogyha csak ennyi, akkor miért is nem akarta elmondani. Azért a fejemben sok minden megfordul, főleg az, hogy talán többet akar tőle, amit már most tudok, hogy nem tudok neki biztosítani.
- Többet akarsz barátságnál? – Vonom fel az egyik szemöldökömet, ahogy a következtetésemet ki is mondom. Ennyit tudok mondani neki, szerintem elég is, mert úgy is ki fog ezen akadni és nem mondja el őszintén, hogy mi szeretne. Végül is most egy kicsit én is örülök annak, hogy terelődik a téma, mert az együtt járást, nem nekem találták ki. Halvány mosoly ül ki az arcomra, ahogy meghallom, hogy mi is akart lenni valójában. Talán sok közös pontunk van már most, csak még mind rejtve van.
- A kettőt csinálhatod együtt is. Végül is mindkettő olyan munka, ami mellett elfér még egy. – Rántom meg a vállaimat, talán én is keresek egy másik szakot. Még azt nem döntöttem el, hogy mit is csinálnék szívesen mellékállásban. A kezemet a combjára helyezem, miközben egy kérdést teszek fel. Összeráncolom a homlokomat, mikor elkezd köhögni, azért annyira nem kérdeztem kínosat, hogy félrenyeljen.
- Hát… Hozzám bújsz, aztán alszunk. – Rántom meg a vállaimat, mert szerintem ez az együtt alvás. Jól kipihenjük magunkat, aztán kezdődik egy másik nap. Nem értem, hogy ebben mi olyan fura vagy kellemetlen. Csak két barát alszik egymás mellett, esetleg csókolózunk. Azt tudom, hogy tovább úgy sem szeretne menni nagy bánatomra.

Megnyugszom, hiszen végre túl vagyunk a kérdésözönön, most már békén hagy, hiszen elég kielégítő választ adtam neki, legalábbis én úgy érzem. Nem vallottam be semmit, hiszen nincs is mit, de mégis a kételyeim ott lebegnek a fejem fölött, csak arra várva, hogy egy jól időzített pillanatban rám szakadhassanak.
-Többet, mint barátság? Ugyanmár... nem arra vagy te kódolva. -ütögetem meg finoman a vállát, hiszen szerintem teljességgel lehetetlen, hogy valaha is normális, komoly kapcsolata legyen, és nekem semmi kifogásom a barátságunk ellen, bármilyen fura is lesz az. Hiszen jól kijövünk, elég sok mindenben egyetértünk, sőt még közös dolgok is vannak bennünk, szerintem jól ellennénk, adni kell ennek egy esélyt.
-Igazad van, akár lehetek fotós-műsorvezető is. Nah de ezen még van időm gondolkozni, először át kéne vészelni az egyetemi éveket. -kortyolok ismét a koktélomba, melyet aztán sikeresen félre is nyelek a kérdése hallatán. Bár annyira nem szörnyű ötlet, mint elsőre hangzott. Kicsit még mindig furcsállom, de kezdem megszokni a fiú stílusát, és már nem is annyira ijesztő, mint elsőre volt, úgy tűnik csak egy kis idő kell és belejövök.
-Ez esetben megfontolandó ajánlat. -kacsintok a fiúra, miközben ismét kortyolok egyet a koktélból. Nem tudom, mi lehetett benne, de azt hiszem, ezúttal valami erősebbet is keverhettek bele, érzem, ahogyan az alkohol felfelé száll a fejembe.

Valóban kezdem elveszíteni a fonalat, mert igaz amit mond, nem bírnék ki egy komoly kapcsolatot, legalábbis most még nem. De itt most nem rólam van szó, én konkrétan ő rá kérdeztem, így megforgatom a szemeimet, ahogy megveregeti a vállamat. Úgy döntök adok magamnak tíz másodpercet, majd kifújom a levegőt, és neki ugrok még egyszer a kérdésemnek, csak ezt most máshogy fogalmazom meg.
- De te akarsz többet, mint barátság? – Nézek a szemeibe, bár nem tudom, hogy ez mennyivel volt jobb kérdés, mint az előző. Azért remélem, hogy most már erre fogok választ kapni. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan vélekedik erről. Tényleg nehéz dolgom van vele, pedig tök egyszerű kérdéseket rakok fel nekik, még a hülye is megérti, de úgy tűnik, hogy Giselle direkt játszik velem. Mindenesetre azt ötletemet is elmondom a két szakmát illetően, amire nagyon is jól rákattan. Gondoltam, hogy tetszeni fog neki, bár tény, hogy jóval később kezdhet neki a pályafutásának, de attól függetlenül örülök, ha már ezen elgondolkozik. Már csak nekem kéne valami mellékállás és már is sínen lennék.
- Sikerülni fog úgy is. – Biztatom egy halvány mosollyal, majd ahogy tovább beszélgetünk és koktélozunk, hirtelen Giselle köhögni kezd az ártatlan kérdésem illetően. Pedig nem is érzem úgy, mint aki rosszat kérdezett.
- Megfontolandó? És mikor fogod tudni biztosra? – Továbbra is a szemkontaktust keresem, muszáj tudnom, hogy mikor dönti el, mert úgy szeretnék már hazamenni. Hiába leszünk barátok, akkor is igényt tartok arra, hogy néha-néha összejárjunk, még ha nem is a szex miatt.

Úgy tűnik, csak nem szabadulok meg a fiútól egyhamar, akkor sem hagyja annyiba ezt a kérdést, most már addig húztam a dolgot, hogy mindenképpen válaszolnom kell, de nagyon nem akarok, hiszen még én magam sem tudom a választ. Hogy is tudhatnám? Teljesen összezavar. Az egyik pillanatban olyan, mintha mindketten éreznénk valamit, de aztán elmúlik valamelyikünknél. Nem nagyon tudom hová tenni ezt a dolgot, de kénytelen leszek valamiféle választ adni, így hát kortyolok egyet a koktélból, majd nagy levegő és mehet.
-Nem hinném, hogy készen állnék egy kapcsolatra, annak meg úgy semmi értelme sem lenne, így jobb is, hogy barátok leszünk. -mondom egy biztató mosoly kíséretében őszintén, hiszen most tényleg így érzem. Azt hiszem, jobb nekem, ha nem kötöm le magam egyelőre, inkább a tanulásra kéne koncentrálnom, meg a jövőm igazgatására, abba pedig nem férne bele pillanatnyilag egy pasi, bár azért ha nagyon akarnám, természetesen helyet tudnék szakítani, de azt hiszem, annyira nem akarom.
-Legalább te hiszel bennem. -mosolyodom el a fiú biztatása hallatán. -Szerintem neked is simán menne, ha igazán akarnád. Anya szerint semmi sem lehetetlen, csak igazán kell akarni. -Tartom meg egy mondatos lelkesítő beszédemet, hátha életet lehelek a fiúba is, és amint látom, sikerül is, hiszen visszatért a régebben megismert énje.
-Mikor tudom biztosra? Hmm... mondjuk most. -Mosolyodom el, miközben megiszom a maradék koktélt. Azt hiszem, talán egy picit sok volt. Nem azt mondom,hogy berúgtam, de van bennem annyi alkohol, hogy egy picit több bátorságot adjon, de valószínűleg hamar el is veszti hatását, főleg miután majd kimegyek a hűvös éjszakába. Az órámra pillantok, lassan vége is a bulinak.
-Lassan véget ér a buli. Azt hiszem, el kéne mennem a ruhatárba a kabátomért, mielőtt tömeg lenne. -Mosolyodom el, majd lekászálódok a bárszékről és a ruhatár irányába indulok.

Muszáj tudnom a választ, Giselle is megérthetné, hogy egyszerűen ilyen vagyok, szeretem az egyenes és tiszta beszédet. A válaszán nem lepődök meg, bár kicsit fura nekem, hogy nem akar egyből a nyakamba ugrani. Más már rég beleélte volna magát, de ez a lány nem. Tudom, még tapasztalatlan, de attól még tudhatná.
- Értem. – Nyögök ki egy szót válaszképp. Nem erre számítottam, de szerintem Giselle tisztában van ezzel, már pedig azért is, mert eléggé lejjebb ugrott a kedvem. Magam elé nézek és közben iszok egy keveset a koktélból, miközben tovább beszélgetünk valami másról. Nem tereli el a gondolataimat az előzőről, hogy szinte visszautasítottak, nem szoktak. Igaz nem akarok én sem komoly kapcsolatot, de azt hittem, hogy lelkesebb lesz.
- Itt nem az akaratról van szó. Igazából arról, hogy nem tudom, hogy mit csinálhatnék még a műsorvezetés mellett. – Fejtem ki a véleményemet, hogy őszinte legyek. Igaz nagyon nem figyeltem arra, amit az előbb mondott, csak a végét hallottam meg, de abból is nagyjából rájöttem, hogy miről van szó. Még mindig nem nagyon jutottam el odáig, hogy mit jelent nála ez, így ráhagyom, de mielőtt elindulna egy csókot nyomok az ajkaira.
- És a most azt jelenti, hogy igen? – Biztosra megyek inkább azzal, ha rákérdezek. Bár nem tudom, hogy most már mennyire lenne hozzá kedvem, de még a hazafele vezető úton kiderülhet. Felállok én is a székről, bár kezd mindenki elég „jó” állapotban lenni, még így nem láttam őket, mert eddig mindig előbb tűntem el egy lánnyal, mint, hogy vége lett volna a bulinak. Hajnalodik, nem is kérdés, hogy ilyenkor már a nagy része elindul haza, a kevesebbik része pedig zárásig marad. Elkapom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat és csak így indulok el vele a ruhatárig, ahol én is kikérem a kabátomat.
- És akkor hozzád vagy hozzám menjünk? – Állok vele szemben, hogy eldöntse mit szeretne, közben megnézek mindent megvan-e.

Remélem, megnyugtatja végre a válaszom, és nem piszkál tovább és így is lesz. Ám most meg a bűntudat fog piszkálni, hiszen azt hiszem, kissé megbántottam a fiút, azzal, hogy finoman szólva is visszautasítottam, bár ismétlem, az ő ötlete volt ez a barátosdi, én meg mivel fogalmam sem volt, mit is akarok, hát gyorsan meggyőztem magam, hogy mindenkinek így lesz a legjobb, ha mi barátok leszünk és eme új meggyőződésemet, melyet mire kilépek az ajtón el is fogok felejteni, közlöm is vele, bár nem fogadja túl jól, így megsimítva az arcát egy vigasztaló csókot lehelek az ajkaira, majd figyelem a mondandóját.
-Ó, miért nem kérdeztél? Például simán lehetnél riporter, az majdnem rokon szakma, vagy akár még újságíró is, sőt simán lehetnél producer vagy műsortervező. -Sorolom az ötleteimet, bár nem tudom, mennyire érdekli őt, de azért egy próbát megér, nem szeretném, hogy továbbra is ilyen lehangolt legyen.
Mivel már későre jár, pontosabban koránra, hiszen már elmúlt éjfél elég rég, felpattanok és elindulok a ruhatár felé, ám még mielőtt elindulhatnék egy csókot nyom az ajkaimra, melyet örömmel viszonozok is, majd a következő kérdésére már útközben válaszolok.
-Igen, de ha még egyszer megkérdezed, még a végén elbizonytalanítasz a döntésemben. -kacsintok Davidre, majd a kezét fogva érkezem meg a ruhatárhoz, és miután kikértük a kabátokat, fel is veszem, majd elgondolkozom a fiú következő kérdésén.
-Igazából nekem teljesen mindegy, ha gondolod, mehetünk hozzád, ott még úgysem jártam, otthon már túl jól ismerem a járást. -Mosolyodom el, majd miután remélhetőleg eldöntöttük, hová megyünk, kézen fogva távozunk az épületből.

Hiába annak, hogy nem akarok kapcsolatot, a visszautasítás akkor is rosszul esik. Sajnos túlságosan is látszik rajtam, mert látom Gisellen, hogy bántja. Nem tudok mit tenni, jó kedvet nem fogok mutatni, mikor egyáltalán nincs jó kedvem. Az arcsimításra a szemeibe nézek és viszonozom a csókot, bár ettől sem lesz jobb. Azért próbálom elterelni a gondolataimat erről és az, hogy más lesz a téma kicsit segít. Azok az ötletek, amiket felsorol felvont szemöldökkel nézek.
- Egyik sem hoz lázba. De ezeket nagyon nem is lehetne csinálni mellékállásban, mert vagy ez vagyok, vagy az. Sajnos a kettőt nem lehet összeegyeztetni. – Sóhajtok egyet lemondóan, mert valóban ha lesz saját műsorom, akkor nem lesz időm riporterkedni. Az újságíráshoz nagyon sok idő kell, ami ugyanúgy kiesik. A másik hátránya, hogy sokat kell éjszakázni, én meg éjszaka szeretek aludni, hogy másnap reggel frissen keljek. A többi szakmát nem elemzem ki a fejemben, mert elég ezt a kettőt, ahhoz, hogy tudjam a többinél is csak a hátrányt látom.
- Valami olyan kell, ami kevesebb időt vesz igénybe. Mert az, hogy fotózol bármikor megteheted, amikor épp kedved és időd van. Egy műsor előtt vagy után belefér, pár kép. De a riporter és az újságíró munkája rettentő fárasztó és stresszel, sokat kell éjszakázni, nem lennék kipihent, így hamar kirúgnának valamelyik munkahelyről. – Fejtem ki neki is a véleményem, amire jutottam fejben. Direkt nem mondom a többit, valahogy azok nem is nagyon fogtak meg. A producer még csak, csak, de azt is csak akkor, hogyha a filmek mögé akarok bújni, nem vállalva az arcomat. Túljutva ezen a témán, egy csókot adva neki, már a ruhatárnál vagyunk, mire a kabátjaink is megvannak.
- Csak biztosra akartam tudni. – Rántom meg a vállaimat mosolyogva, mert eddig egyszer sem mondta ki, hogy igen, csak mindig valami mást, amiből nem derült ki. Azt tudom, hogy erre meg kell tanítanom, hogy mindig egyértelmű választ adjon, ha nem is másnak, de nekem igen.
- Nekem oké. – Egyezek bele, végül is nekem is mindegy lett volna, hogy hova megyünk. Megfogom a kezét, ugyanúgy összekulcsolom az ujjainkat, majd együtt távozunk a szórakozóhelyről. Egészen hazáig vezetem, sajnos ilyenkor nincs busz, ez az átka ennek a városnak. Taxival meg nincs kedvem menni, de ha Giselle csak szóvá teszi, akkor fogok egyet, hogy azzal menjünk tovább, elvégre nem a sarkon lakok.

Kezd kicsit bűntudatom lenni, mert úgy tűnik, a fiúnak elég rosszul esett, amit mondtam. Tudom, hogy arra számított, bevallom az érte érzett halálos szerelmemet, de hát na. Egy, hogy még tényleg nem vagyok szerelmes, nem közömbös a fiú, de azért azt,hogy szerelmes lennék belé, még nem tudom kimondani magamnak sem, nemhogy neki tegyek itt mindenféle vallomásokat. Nagy megkönnyebbülés, hogy terelődik a téma, bár nem túl lelkes, azért ez is valami.
-Végül is igaz. De annyi szak van az egyetemen, biztos van olyan, ami mellékállásnak is jó. -szökik fel egy biztató mosoly az arcomra. Azt hiszem megint jól elcsesztem, hiszen szépen elkedvetlenítettem, így hát lekászálódok a bárszékemről, majd odalépek a fiúhoz és egy puszi kíséretében a fülébe lehelem. -Ne aggódj, ráérsz még kitalálni. Most felejtsd el a gondjaidat és inkább érezd jól magad. -suttogom egy mosollyal az arcomon, majd átölelem a fiút, ezzel is éreztetve, vagy legalább is próbálva, hogy ha baja van, rám számíthat, elvégre erre valók a barátok.
Kifejti a véleményét kicsit bővebben is a dologról, mialatt én figyelmesen hallgatom és néha bólintok is egyet, majd együtt elindulunk a ruhatárhoz, és végig állva a még rövidke sort, begyűjtjük a kabátokat.
-Most már tudod. -mosolyodom el ismét. Nem tudom miért, de mióta a fiúval vagyok, állandóan mosolygok. Na jó, persze amúgy is sokat mosolygok, hiszen nem vagyok az a sírós típus, de akkor is, még ahhoz képest is feltűnően sokszor húzódik mosolyra a szám.
Miután megegyeztünk, hogy hozzá megyünk, el is indulunk sétálva a lakása felé. Valahogy most jól esik egy kicsit a hűvös éjszakában sétálgatni, így kimondottan örülök, hogy nem fogtunk egy taxit. Amíg odaérünk, addig is van bőven időnk beszélgetni, bár fogalmam sincs, mennyire lakhat messze, de azért feltételezem, hogy nem a város másik végéig akar sétálni, bár engem az sem zavarna.
-Miért pont a műsorvezetői szakot választottad? -próbálok beszélgetést kezdeményezni, ne sétáljunk már kukán egymás mellett, meg különben is, mindig érdekeltek a miértek és én már elmeséltem neki, hogy a fotózás a nagy szenvedélyem, de róla eddig semmi lényegeset nem tudtam meg.

Túlugorva a témán kezdem elterelni a gondolataimat, de nem igazán megy, még a csókja sem vezet eredményhez. Elég nehéz még túltennem magam ezen a kijelentésén, szívbe ütött és az általában sokáig bennem szokott maradni, mint egy tüske. Még mellékálláson nem gondolkoztam, és örülök, ha ezt az egy szakot elvégzem, így még nem szeretnék ilyeneken gondolkozni, de amit Giselle mond még az sem segít. Sóhajtva ráhagyom az egészet, azért egy aprót bólintok mosolyogva. Arra nem számítok, hogy ad egy puszit és a fülembe suttog. Átkarolom a derekát, hogy magamhoz közel tartsam, majd megcsókolom.
- Jól érzem magam. – Jelentem ki magabiztosan, úgyhogy a szemébe nézek, igaz, hogy egyáltalán nem így gondolom most jelenleg, de majd a hazaúton biztos, hogy jobb lesz. Egyáltalán nem gondolok arra, hogy taxit kéne fogni, így mikor még a ruhatár előtt állunk, kezem a derekára helyezem, majd egy idő után lejjebb is csúszik a fenekére.
- Tudom. – Értek vele egyet, majd amikor elindul, megyek mellette. Igaz még álldogáltam volna ott úgy, hogy a karjaimban van, de akkor nem fogunk együtt aludni. Kint, sikerül beszívnom a csípős levegőt, ami átjárja a tüdőmet. Kicsit köhögnöm is kell, majd megköszörülöm a torkomat, mert eléggé marja a levegő. Enyhe szellő fújja meg a kissé nedves hajamat, mert eléggé meleg volt bent, így volt időm kicsit kiizzadni. Főleg azzal, hogy szárítottuk az ingemet és a ruháját. Nagyon melegem volt, most pedig szinte reszketek. Kezeim kezdenek átfagyni, pedig nem mondható nagyon hidegnek az időt. A kérdésére egy puszit nyomok az arcára, majd átkarolom.
- Hogy egy csomó csaj oda legyen értem. – Mondom viccesen, bár egyáltalán nem vagyok most komoly, mert nem ez miatt választottam ezt a szakot. Mivel tudom, hogy választ vár, ami normális is, ezért összeszedem magam és a gondolataimat, majd javítok rajta.
- Igazából nem tudom. Megtetszett az, hogy lehet egy saját műsorom, olyat amilyet én akarok. Van is pár ötletem, de az az én titkom marad, addig amíg el nem jutok odáig, hogy megvalósítsam. – Nyújtom ki a nyelvemet, majd belépek elé, megfogva a derekát, megcsókolom megint.
- Kezdesz egyre jobb lenni. – Vigyorgok, értem itt a csókra, majd ellépek előle és elindulok újra, remélem Gisellel az oldalamon. Egészen hazáig kísérem, talán egy fél órát mehettünk még, miután leálltunk. Nincs olyan messze a szórakozóhely tőlünk, de azért kell sétálni rendesen. A házban előre engedem őt, és magam mögött becsukom az ajtót.

Tudom, hogy egy puszival nem tudom kiengesztelni, de azért biztos lendített valamit a helyzeten, hiszen végül is csak visszacsókol, ami azért jó jel. Sosem szerettem, ha rosszkedvűek körülöttem az emberek, így igyekszem mindent megtenni, hogy felvidítssam.
-Akkor jó. -mosolyodom el annak hallatán, hogy jól érzi magát. A ruhatárnál állva a derekamra teszi a kezét, én pedig a vállára hajtom a fejem. Kezdek már fáradt lenni, de remélem, amint kimegyünk a friss levegőre, feléledek egy kicsit.
Miután megkaptuk a kabátokat, felveszem a sajátom és már indulunk is kifelé. Jól gondoltam, szinte élinkítőleg hat rám a csípős éjszakai levegő, rögtön nem is vagyok már olyan álmos. Elkezdünk sétálni, de érzem, a fiú fázik. Nem akarom ezt szóvá tenni, csak megszorítom a kezét, legalább az legyen egy kicsit meleg, hiszen általában nekem meleg szokott lenni a kezem, még akkor is, ha kint hűvös van.
-Ó, értem. -nevetek fel, bár gondolom,hogy nem mondta komolyan, majd ez a sejtésem be is igazolódik, hiszen elmondja az eredeti indokot is, melyet figyelmesen hallgatok.
-Ha tervek vannak, az már fél siker. -mosolyodom el, majd mikor megáll előttem és megcsókol, örömmel csókolok vissza. Kezdem egyre jobban élvezni a dolgot, így örülök, hogy beleegyeztem, vele megyek ma éjjel.
-Jó a tanárom. -kacsintok nevetve, majd tovább sétálunk, fogalmam sincs milyen messze lehet, de jót tesz egy kis séta, legalább felébredek kicsit. Hamarosan meg is érkezünk, majd belépve a lakásba kíváncsian körülnézek.

karakterinformáció

» Hey how r u??... Giselle&David
» Welcome to my place - David & Giselle
» David&Giselle - Vásároljunk!
» véletlen találkozás - Giselle és David
» White party: The big shit! Leo and Reev

Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Similar topics

Similar topics