Hosszú ez a nap, elég kemény gyakorlaton vagyok túl, a diákok roppant elemükben voltak, de sajnos nem éppen a tananyagot illetően. Azaz érintőlegesen, de... Mindegy. Lassan vizsgaidőszak ilyenkor amúgy is mindenki megkergül, lelkes óralátogató lesz, mondani sem kell.
Megyek is a tanári felé, mert mára ennyi volt nekem, le akarok pakolni, de látom hogy egy srác nem bír lassítani az ajtó előtt és puff! Vagy inkább kopp? Ajh, szerencsétlen, gyorsítok a lépéseimen, éppen időben, hogy elkapjam mikor fordul.
-Ejj ejj barátocskám, nem korcsolya pálya a folyosó, nem tanították meg a gimiben? Jól vagy? - Fogom kezeim közé a fejét, talán közel is hajolok, de meg kell néznem magamnak mennyire tiszta a tekintete, lehet szívott valamit? Ahm, de emlékeztet az arca valakire... kire is kire... ahm...

De el van varázsolva valaki, nagyon beverhette a kobakját... nem is engedem el, jobban járunk.
-Látom eléggé beverted, kerítsek rá neked egy kis jeget? Szerintem púp fog nőni a fejeden, nem lenne jó. - Simítom automatikusan meg az arcát, mindjárt sír, eléggé lüktethet a feje, teljesen megsajnálom szegényt. Nézem is jól van-e, hirtelen nem esik le, attól vörös, hogy közel hajoltam. Elfelejtem, hogy a hátam mögött lebuziznak, pedig a lányok is kedvelnek továbbra is, flörtölni könnyű, ezt a fiút sem akarom zaklatni, csak aggódom, hogy nincs magánál.
-Engem? Ne haragudj, nem tudtam hogy hozzám jössz... gyere be, a föld hideg és piszkos, nem kéne leülnöd rá. Benn van szék, megnézem a fejed. Amúgy csak Sebastian, nem kell a professzor megnevezés... - Nevetek szégyellősen egy sort, mert egyrészt imponál Joshom neve, másrészt a professzor szó is igencsak menő. De ha hagyja betessékelem és leültetem finoman, óvatosan.
-Benned kit tisztelhetek és miért jöttél ily' hevesen és váratlan, mint a nyári záporok? - Mosolygok rá, de nem tágítok messzire, nehogy leszédüljön, tartom a vállánál és nézem meglesz-e ha elengedem.

-Dehogy teher, mi ebben a teher, nem nekem fáj! Gyere! - Miket nem beszél, miért lenne teher? Megsimogatom, de én ahhoz kötöm a meglepettségét, hogy engem keres.
-Tetszem lenni, igen, személyesen! - Vigyorgok rá, olyan mintha gimis lenne, de látom ám, hogy nagyobb, jól beverte a fejét.
-Mondtam hogy elég a Sebastian, vagy a Seb. Persze, gyere, ne viccelj! - Mosolygok rá és leültetem benn egy székre.
Kérdezem ugyan ki ő és miért keres de ez a név... ó basszus, Quentin öccse?! Uhm, nem jó jel, nem kedvelem túlzottan a tagot, félek Samuel is homofób, akkor aztán jól fogok kinézni. Eléggé meglep a dolog, ahogy az is, hogy franciát akar tanulni tőlem. A bátyja belement? Kétlem hogy Ő ajánlott, aki mindig furán néz rám. Vagy mégis? Megbékélt volna? De nem, a húga volt... De elmosolyodom, nagyon édes.
-Őszinte leszek, nem vállalok már egy ideje, de... Te Quentin öccse vagy, így hogyan is mondhatnék nemet? Főleg ha nem bánja, mert ez... jól esik nekem, szeretnék segíteni. Oppá, nem kéne elengedni téged... - Mondom, mert el akartam, de nem volt jó ötlet. -Szóval franciát tanulnál? És irodalmi lap? Nagyon jól hangzik, imádom a kortárs francia költészetet, ismered? Dőlj hátra kérlek, maradj így... - Engedem el óvatosan, ha kitámasztottam a széken szegényt és kinyitom a kishűtőt a sarokban, kiveszek egy behűtött vizet, mert jég nincs, minden nem lehet. Gyorsan visszamegyek és nagyon óvatosan a fejére teszem, hogy hűtse.
-Jobb egy kicsit Samuel? Eléggé sápadt vagy. Ihatsz is belőle, az enyém, bontatlan. - Utalom a vízre, kettő az egyben, szuper nem? De tartom a vállánál, fogom az üdítőt, vagy a fejét, ahogy guggolok előtte.

-Elég a Sebastian, tényleg, nem vagyok sokkal idősebb. - Oké, harminc lettem, de attól még nem lettem vén...
Végighallgatom benn, de látom elkeserítem.
-Nem csak azért. Végtére is Quentin is sokat segít az én Joshomnak, a minimum hogy segítek az öccsének. Főleg ha már van alapod, hamar leporoljuk a tudásod, meglásd, nem kellek én annyi ideig, az a pár óra meg belefér, Josh is megérti majd. Főleg hogy jön a vizsgaidőszak, több a szabadidőm! - Biztatom, hogy nem baj, ennyit tényleg illik megtennem, de nem teher, szeretek tanítani, a mosolyom is teljesen őszinte és lelkes. A diákjaimról csak Josh miatt mondtam le, mert sokat dolgoztam ugye.
-Hát... azt hittem nem kedvel engem... Nem vagy a terhemre, ha magunk között maradhat, én nekem nagyon hiányoznak a magándiákjaim! Rád meg nem mondhatok nemet, nem? Örülnék neki, nagyon. - Bizonygatom neki, hogy tényleg tetszik az ötlet, egyre inkább beleélem magam.
Mondjuk csak akkor valósul meg, ha addig megmarad nekem, mert most eléggé imbolyog.
-Nincs olyan, hogy tökéletes tudás, ráadásul a nyelv egy élő, folyamatosan változó dolog. Én is felejtek, pedig nekem anyanyelvem, ne szabadkozz. - Mosolygok rá kedvesen.
-Áh az örök klasszikusok... Tout suffocant/Et bleme, quand/Sonne l'heure,/Je me souviens/Des jours anciens/Et je pleure... -Idézem Verlaine Őszi sanzonja közepét, az a kedvenc részem. -Én annyit szeretek, hogy választani is nehéz! - Vigyorgok, de fél percre itt hagyom, hogy hozzam az üveg hűvös vizet.
-Semmi baj... gondolom hogy fáj, igazán ne haragudj, de muszáj, mert egyrészt puklis leszel, másrészt, jobb ha pihensz. - Szabadkozom, mert sajnálom szegény párát, simogatom is a fejét vagy a vállát, automatikus, hogy megnyugtassam, pedig sokszor megfogadtam nem csinálom, még a végén félreérti és rohan a bátyjához...
-Sammy! Milyen kedves becézés! Rendben, de csak akkor ha én Seby leszek. Megszoktam hogy mindenki így hív... - Vigyorgok, alku?
-Tegezzél. Meghívlak rá, ne butáskodj, ez csak egy kis víz. Lehet kéne neked egy kis csoki is... az mindig segít, de komolyan, a csoki mindenre jó! Na várj! - Hagyom ott megint kicsit, de ügyelve ne essen le, és kotrok a fiókból egy tábla tejcsokit, már nem is tudom kitől kaptam... de megbontom, török egy kockát és kínálom is meg.
-Vegyél, kérlek! Finom, és hacsak nem akarnak megmérgezni a kollégák vagy a diákok, akkor nem lesz bajod tőle... ahahh.. ahh... - Igazítok a hajamon zavaromban, még szokom hogy összesúgnak a hátam mögött. De ha vesz, veszek én is, ha nem venne, akkor tüntetőleg veszek, hogy vegyen ő is!

-Idősebb vagyok a bátyádnál... - Suttogom, mint egy titkot. -De kedves, hogy ezt mondod, mindig is tanár akartam lenni! - Árulok el egy másikat is, de ezt már vidoran, kissé szórakozottan.
-Igen, Ő bizony, remélem nem első közös munkájuk, Joshom nagyon szeret a bátyáddal dolgozni. De... Kicsit több, mint rokonom... - Emelem meg a kezem, amin ott csillog a karikagyűrű. Mosolyom szégyellőssé válik, de boldog vagyok. Sosem fogom szégyellni hogy egy férfi a párom, de még új a dolog, szokom felvállalni.
-Nincs baj azzal ha kivételezett vagy és tényleg nem gond, de csak akkor ha ezen új dolgok fényeben sem gond 'neked sem. - Mert nem biztos hogy meleg oktatót akar magának.
-Hát... nem kedveli a melegeket... bár én nem vagyok teljesen az, szeretem a nőket is, de egy férfi a párom, szóval... mármint gondolom ezért, mert amúgy az esküvőn is próbáltam jobban megismerni de nem volt túl lelkes irányomban... lehet idegesítem. Néha annak mondanak, ha lelkes vagyok. Mint most, szívesen vállalnék új diákot. Egyet, téged. Bár lehet akkor már kikunyizok még... kettőt mondjuk, három nem sok igaz? Szerinted sem ugye? Órák utánra mondjuk... - Ütögetem a szám, hogy hangosan gondolkodom, olyan jó lenne!
-Én? Nem tetszem francia lenni, de Franciahonban nevelkedtem, Párizs mellett. A dadám francia volt. - Azt nem teszem hozzá előbb tanultam meg franciául mint angolul.
Mikor említi a kedvenc költőit megosztom az egyik kedvencem, de tetszik, ahogy reagál.
-Igen, elég művészi, néhol buja, máskor szívszaggatóan bánatos... imádom én is! Ahaha, igazán? Akkor megtanítom. - Már a kiejtést, nem a verset, utóbbit tudja szerintem.
-A tanár úr nem kell, elég a Seby. A tisztelet nem a megszólításból fakad, hagyd csak el. Egyetértek, szeretem ha becéznek, olyan érzést kelt, mikor elfogadják az embert olyannak amilyen. Legalább is próbálkoznak és már az is nagyon jól tud esni. De... őő... fecsegek! - Nevetek fel zavaromban, mert mostanában eléggé sokat jár ezen az eszem.
De legalább csokit vesz, az majd segít!
-Hát kezelj bátyádként, hamar megszokod! Kedves vagy te is ám. Jobban vagy? Hogy érzed? Nem vagy éhes? - Akkor meghívhatom enni is, én az vagyok, de kibírom még, ha nem enne.

Nos, a reakciója igazán meglep... olyan... antiCollinsos!
-Huhh, hát... igen, nem minden államban, de itt igen. Kössz... - Nevetek szerelmesen, mengedem magamnak, mert úgy fest nem fog fintorogni.
-Ó! Tényleg...? Én... én nem úgy értettem, Quentin tök elfogadó, háh, hülyeségeket mondtam, tudod, általánosítottam, mert sokan ilyenek, de Quentin lehet csak féltékeny, mert jó tanár vagyok, legalább annyira népszerű mint ő, ha nem népszerűbb és ez a baja! Áháhhhh - Basszus, el is pirulok, ezt.. nem tudtam.
-Sajnálom kincsem... De még beszél veled, nem? Amíg szóba áll veled nincs semmi elveszve. Pont hogy ez fog segíteni neki! Rájön nem minden meleg affektál, vagy... beteg vagy hivalkodó vagy... nem tudom. Adj kis időt neki. Az én öcsémnek is kellett, de elfogadta! Ohh, hát mert túl sokat dolgozom és nem nem vagyok eleget otthon Joshommal... Sok mindent abbahagytam, hogy vele lehessek. Mert vele akarok lenni. - Mosolygok rá kedvesen, megsimogatva megint az arcát, szegénykém, nehéz lehetett.
-Ugyan, nem zavar, szívesen lennék inkább francia mint brit, a briteket mindenki modorosnak és unalmasnak tartja! - Nevetek, de ez tényleg így van.
-Hát... nem volt rossz, de kicsit sok is. Világlátott ember lévén jól esett megállapodni. - Mosolygok rá, bár néha van honvágyam, elmúlik.
-Nos... igen. És persze hogy meg lehet tanulni! Én megtanultam, hogyan legyen brites kiejtésem vagy épp amerikaibb... mert az eredeti akcentusom nos... nem valami vonzó! - Nevetek, ha otthonosan érzem magam, akkor britet kapunk francia akcentussal, ami... sokak szerint nem szép, de meg lehet szokni.
-Hehehe, köszi, remélem én is olyan aranyos vagyok mint a nevem! - Nevetek, nem zavar, ha ilyeneket mond, mert érzem kedveskedik.
-Nem tudom... én nem szeretem a Sebastiant, mert hosszú, a Mr. Draytont utáltam, mert az apámra emlékeztet és túl hivatalos, a Seb már jobb, a Bastian furcsa, a Seby meg kedves. A Mr. McBridge tetszik... azt én választottam. De persze ha valaki szeretettel mondja, elfogadom mind. Samuel. - Mondom kedvesen és törődően, hogy érezze, nem feltétlen van igazam. -De a Sammy jobban tetszik nekem is! - Vigyorgok rá.
-Nos, igen, menza van, de nagyon finom! Oké, ha nem vagy akkor jó, akkor jól érzed magad, nem? Szóval... te is a... fiúkat szereted? Hogy... viseled a több embert? Ne haragudj... személyeskedem csak... én még szokom. Nem igazán tudok olyan embert kérdezni aki hasonlóan lenne, azaz Joshom, de ő annyira jól kezeli... félek megbántom, hogy én aggódósabb vagyok. - Sóhajtok és leülök én is a közeli székre, veszek még egy csokit, kell nekem is.

-Ahm... nem akartam kibeszélni vagy megbántani, se téged se őt... bár... nem mindig kedves a bátyád, elég hideg tud lenni... - A tanári karban még Suzy is hamarabb elviseli ha a közelében vagyok, Quentin nemes egyszerűséggel kerül, úgy érzem. Vagy paranoiás vagyok?
-Nehéz lenne összehasonlítani, kevés diákom van, akik forgatókönyv írás mellett franciát is tanulnak, ergo mindketten a tanárai lehetünk. - Ez tény, szűk a keresztmetszet.
Becézem, de nincs mit tenni, belopta magát seperc alatt a szívembe, hogy ilyen elesett, meg... én őszintén szólva észre sem vettem, annyira vigasztalni akarom.
-Tudom szívem, egyáltalán nem jó, de legalább ennyi előnye volt, hogy összehozott titeket és ráébresztett arra, hogy csak az számít, hogy egy család vagytok. Legalább is jó esetben egy baleset legalább erre jó... - Sütöm le a szemem, mert mikor én véreztem el majdnem Spanyolországban, csak Henry rémült halálra, a szüleim amint megtudták megmaradok lecsesztek, hogy nem vagyok felelősségteljes, hogy milyen példát mutatok az öcsémnek, aki megijedt, majd közölték a kórházban kell maradnom, pedig tudták hogy fóbiám van. Nos... az valóban büntetés volt, nem is tett jót, Henry meg mehetett velük, az neki sem. Szegény öcsém, mai napig bűntudatom van amiatt, hogy anyáékkal hagytam egyedül. Persze ha épp benn volt velem, akkor meg ott sírtam neki mennyire hiányzik, az sem segített, de szenvedtem odabenn. Ki is ráz a hideg az emlékekre, fókuszálok inkább a jelenre, muszáj.
-Drágám, a heti egy vagy két óra nem sok, ráadásul Quentin most elég sokat forgat vele, hm? - Mosolygok rá, hogy nincs semmi baj, ez igazán semmiség.
Simogatom is vigaszként de szerencsére nem érti félre, hanem megérti és talán kicsit jobban is lesz tőle. Hogy mennyire aranyos fiú, annyira más, mint a bátyja!
-A családom... új családot nyertem Joshom által, ez a fő. És Joshomnál jobban nem szeretek semmit! - Nevetek, hogy megérte.
Aztán elnevetem magam, bár belepirulok, de látszik kedvesnek gondolom a bókot, hogy szép vagyok.
-Köszönöm, de vannak szép brit nők és férfiak, gondolj a... nos... színészekre? Colin Firth? Christian Bale! Ők charme-osak, nem? - Nőket most nem mondok, pedig vannak dögös nők, bizony ám! Bár tény, európaszerte sokkal szebb a nőnem.
-Nos, mint mindent, ha jól akarod csinálni nem? - Vonok vállat, hogy ez már csak így megy, de a kiejtés is tanulható.
Látom a Samuel idegen neki, hagyom, a Sammy amúgy is barátságosabb.
Aztán picit faggatom, mert nem igen tudok kit és ez most felbátorított, hogy kérdezzek, kitört belőlem.
-Hát... velem más a probléma... én biszex vagyok, eddig csak nőztem, eléggé... szerettem a lányokat, meg ők is engem, erre... férjem lett, gondolhatod, hogy mit gondolnak rólam... Van aki nyíltan megjegyzést tesz, de akkor könnyedén mondhatom, hogy több nőm volt így is mint neki, csak hát... nem szeretem, hogy kinéznek az utcán, ha fogom Joshom kezét. Van aki távolságot tart azóta, mintha nem is tudom, lekapnám, csak úgy, mert meleg vagyok? Oh, nem, másfél éve? Volt egy afférom kissé ittasan egy... biszex barátommal, mert tudtam az, de én heteronak vallottam magam és... 28 évesen meginogni a szexuális ízlésben elég hervasztó. De mára kibékültem vele, elfogadtam, szerelmes vagyok. Szóval csúfolnak érte? Szegénykém... - Simogatom az arcát, látni átérzem és tényleg nagyon sajnálom érte, kiül az arcomra mennyire együtt érzek. -Nem tudom mit kellene tenni... De ha itt bármelyik diák bánt gyere nyugodtan, ha nincs a bátyád, vagy neki nem akarod ezt elpanaszolni, jó? Ha épp ott vagyok megvédelek, bár nem tudom az segít-e, de hátha. Azt kéne mondanom ne foglalkozz velük, de... lehetetlent kérnék, engem is foglalkoztat sajnos mit mondanak nekem, hiába idegenek. De azt tudod ugye, hogy nem vagy kis buzi, hanem nagyon aranyos srác vagy? Helyes is és lelkes... lehet féltékenyek, mert még így is elhappolod a lányokat előlük! - Mosolygok rá, nem csodálkoznék rajta, édes fiú. Megint simogatom az arcát, a haját, nem akartam felzaklatni ám! Tényleg nem...

-Nem leszek, ha te meg elhiszed, hogy nem veszel el Joshtól pont emiatt, mert úgy is ráérek. - Érezni nincs akkora bajom Quentinnel, lehet nem a szívem csücske, de nem orrolok rá.
-Tudom, de annál jobb lesz ha kijön a film. - Mosolygok rá, hogy simogat, el is felejtem a sötétebb emlékeim seperc.
-Ehm... beletenyereltem a kínai kajáldában a tányérba, hogy ne essen le a földre mikor fizettem, elég rossz napom volt, kisegített. A lehető legcikibb kezdet, de nem érdekel, a legszebb napjaim egyikévé vált. Igazán? Örülök! Szerencsés fiú akkor a másik! - Vigyorgok, valahogy Reeven korabelit képzelek mellé.
//Őt direkt nem akartam xDDD Meg Seby ízlése más xD//
-Na látod! - Nevetek a színészekre. Aztán komolyabb leszek, beszélgetni kezdünk a melegség nehézségeiről.
-De ismertem Joshom, de nem tudatosult, hogy kívánnám, sőt, ha csókkal poénkodott zavarba jöttem, nőkön volt az eszem. Ah, igen... azt hiszem mindig is az voltam, de magam sem vettem észre, mert az öcsém bárhol bárki előtt halálra szeretgettem, nem érdekelt az sem ha melegnek néznek miatta. Természetes volt. Micsoda hihetetlen? - Mosolygok rá, majd simogatom, hogy ne szontyolodjon el.
-Fuss el. Jó kondiban vagy, az a legegyszerűbb. Hááát... verekedtem már, annyira nem ijeszt a dolog, de én inkább elfutok, nem vagyok valami jó bunyós. Nem, olyankor nem félek ilyentől, Joshom mellett teljesen biztonságban érzem magam. Meg akkor már ketten lennénk, vigyáznánk egymásra. - Simogatom tovább, főleg hogy hagyja, nekem ez amolyan pótcselekvés.
-Nem? Azt hittem. Nem, dehogy baj, nem függ össze, csak gondoltam lehet van közös lyukas óránk. Ó, milyen érett férfi akkor valaki! Jól van, ha nem itt akkor nálam. Tudod a sok könyv és anyag miatt nem vagyok valami mobilis. Jaj te! Akkor nagyon édes kis buzi, maradjunk ennyiben, ki akarna bántani? - Olvadozom tőle, mert meg kell zabálni ahogy mondja.
-Megérzik ki nem törné össze a lelkük. Nem, nincs baj veled, csak furcsállom hogy egy fiút sem találtál, aki megmozgasson benned valamit, a gimi tele lehetett fess fiúkkal... - Pislogok rá, igazgatom a kószább tincseit.

-Hidd el, Joshom megérti, tudja mennyire fontos nekem a tanítás. No meg mondom, nem évekre leszel a tanítványom, csak felfrissítem az emlékeid! - Legyintek, hogy én már döntöttem. -Ahm, ez nem olyan nagy döntés. A gyerek, az nagy döntés. Meg hogy melyikünk marad maj otthon, bár szerintem én, de ki tudja, a fizetésre is gondolni kell, na ezek nagy döntések, az hogy jössz hozzám tanulni már eldöntetett és vagyok annyira nagy fiú, hogy be tudjam osztani az időmet. - Nevetek, de mosolygok kedvesen, hogy nyugodjon meg. -De ha bármi közbe jönne, szólok. - Ettől talán jobban megnyugszik.
-Miért, a tied mitől volt ciki? Úgy fer ha elmeséled! - Kacsintok rá, de tényleg érdekel.
-Ó, no lám! Mennyivel, hány éves? - Igaz, Sammyt sem tudom rendesen belőni mennyi lehet, 21?
-Ehm... nem, Henry hetero, barátnője van és egy édes fogadott fia. Csak lökött, sokáig én is azt hittem nincs olyan őrültség amit ne tehetnék meg, hogy szórakoztassam magam és a környezetem. - Mondom elhúzva a szám, hogy ez kínos, de nincs mit tenni. Henryt én zavartam össze.
-Nem kell ahhoz Quentinnek biszexnek lennie, hogy megöleljen. Egyszerűen oda kell menni hozzá és meg kell ölelni, kimutatni hiányzik ez a dolog és akkor majd többet megölel. Hidd el, Henry sokszor volt durcás, ha puszilgattam meg ölelgettem, de belül jól esett neki és mikor magától csinálta akkor tudtam miattam teszi főleg, hogy tudjam mennyire szeret, ahogy én szeretem őt. - Magyarázom ellágyulva, imádom az öcsém, ha közel van ha messze.
-Jaaaa, hát eleinte fura volt, mert én nem hittem a házasságban, tudod a szüleim nem jó minta és a sok válás... de Joshom romantikusan kért meg és igazából tudom hogy nekem Ő a nagy Ő, az igazi, szóval tavasszal megkért, ősszel esküdtünk. Igaz, nem mindenki szemében legális, de nem érdekel, ez egy szimbólum, szeretek a férje lenni. Mr... McBridge... - Mondom a végén a nevem játékosan, de elnevetem, mint valami zizi tini. Látszik nagyon boldog vagyok.
-Hát, látszik hogy karban tartod magad, a tartásod, a karod, a... hát... hátulról is látni. - Jó a segge, de ezt nem mondom így neki, félreérthető. -Szóval innen, persze ha csak kondizol nem leszel fürge, ez tény, de futni a harmadik legjobb dolog a világon, érdemes lenne eljárnod. - Bólogatok nagyokat.
//Nem gond xDDDD//
-Persze, simán behúzok annak, aki szemét vagy aki bántja azt akit szeretek, akkor nem gondolkodom, csak... - Mutatom hogy jn a balhorog. -Hát... volt hogy döntetlen lett, volt hogy eléggé megvertek DE elfutottam, meg... hát nyerni asszem nem nyertem még, mert ha győznék leállok, ha vesztenék elfutok... nem nézem meg fog e még fordulni a kocka. - Vonok vállat.
-Joshom nem kell félteni, bár eléggé békés ez tény. Eric? Kedves név, európai! - Vigyorgok, honvágy, de már el is múlt. -Nem baj ha az, kevesen kötekednek durván, azért elég sok meleg és leszbikus van. - Nyugtatgatom, hogy nem hiszem hogy baj lenne. Főleg ha idősebb a másik.
-Jól van, akkor meglátjuk. Ráérsz még nem? Mi sem vagyunk Josh-sal, folyton ökörködünk. Az! Nagyon édes! - Mondom kedveskedve, megcsípem finoman az arcát. Édes kis buzi, nincs mit tenni. De nevet velem, ami jó, lássa be, nem lehet mindenki macsó.
-Szegény pára, a volt barátnőm is ilyen, azt hiszem. - Gondolok Liára, én is összetörtem, bár nem direkt. Nálunk mégsem működött. -Áh.. megértelek. Főleg a gimiben szemetek a többiek, tudom. Mármint velem nem voltak azok, de tudom, hogy tudnak azok lenni. - Sóhajtom, hogy így már világos.
-Ki szereti? Amúgy is a legtöbb férfi durvasággal és nyersességgel leplezi, hogy törődésre és gyengédségre vágyik. Félnek megkapni valahogy és aki megkapja, mert meri vállalni a gyöngédséget, arra meg mérhetetlenül irigyek! Szerintem legalább is ebből fakad, én mindig mertem gyöngéd és gyerekes lenni, engem szeretettek a lányok, a fiúk is kedveltek, de... nagyon nehezen mertem kötődni például. Tudom, nehéz elhinni, aki ismer azt mondja levakarhatatlan vagyok, meg idegesítő, meg ilyenek, de... mindenkinek vannak gyengepontjai, gyenge pillanatai. Emiatt ne félj tőlük, se az emberektől, se magadtól. Egyszerűen csak gondolj arra, hogy ő is fél valamitől, azért ilyen merev és agresszív, védekezik. - Simogatom a fejét mosolyogva, olyan mint valami kis csiga, bevackolja magát a házába és csak óvatosan kukucskál ki a szemeivel.

-Szeretnénk, többet is. Na ez jó kérdés, örökbe fogadunk vagy keresünk egy leszbikus párt és ha mesterségesen termékenyül meg az anya, gyakran van több gyerek belőle. Ha szerződést kötünk, hogy az egyik gyerek a mienk, akkor... jogilag egyikünk a biológiai apa és a másikunk lehet a nevelő apja. Mert amúgy csak egyikünk lehetne, ugye... - Húzom a szám, nem a legjobb a rendszer, mert nemhez kötött, nem főhöz, hogy két szülő, hanem apa és anya.
Aztán kérdezem miért volt ciki az ő első randija, de vigyorgok csak. Aztán eltátom a szám, úgy nevetek.
-Elfutottál mert tetszett? Jaj de édes! - Vigyorgok, hogy a srác magára gondolt, hogy tetszett neki Sam. Aztán csak édesen magyarázkodik. -Aww, de ez jó, nincs ezzel semmi baj, kell az erős vonzalom! - Nagyon édes ahogy elmondja, izgul, pedig nincs miért. Bár a fiúja kora meglep.
-Wow... akkor majdnem annyi mint én. De az nem sok, Joshom 26, ő is fiatalabb. A kor nem lényeg, csak az hogy mennyire tudtok összecsiszolódni. - Én legalább is ezt vallom.
Henryt mindig igyekszem tisztes heteronak beállítani, ha már én nem vagyok az és elrontottam szegényt, de szerencsére Sammy gyanakszik.
-De hisz a testvéred! Mi sem természetesebb? Hogy mondjuk engem nem ölelsz meg csak úgy megértem, noha megtehetnéd, mert nem harapnék érte, de a bátyádnak aztán még ennyi oka sem lenne! - Nekem ez olyan fura, főleg mert Josh is öleli Mattiet, az sem furcsa, ha Mattie néha zavarba is jön.
-Henry? Igen, Kanadában él jelenleg. Hát... eleinte nagyon nehezen viselte. Kellett jó pár hét, mire lenyelte és közölte én élek majd Josh-sal. Mire megesküdtünk egészen belenyugodott. - Azt hiszem... Reevent is el kellett fogadtatnom, de talán megkönnyebbült, hogy nem fogok minden nap a nyakán lógni a cseten...
-Nem, rosszabb, érdekházasság. - Nevetek, mert legyintek, nem számít. -Igen, nagyon az vagyok, mintha új és egész ember lennék, nem csak negyed, meg fél... - Vigyorgok, sosem éreztem magam teljesnek Joshom előtt.
-A csók és a szex... - Kacsintok, majd nevetek megint, csak ezek után jön a futás, mert az is orgazmus közeli állapotba juttat ám. -Nah, akkor nincs miért aggódni, a legtöbb ember nem valami kitartó futó.

-Inkább hülyének hívnak emiatt, de üdítő újdonság bátornak lenni! - Nevetek megint. Arra bőszen bólogatok, hogy nem akarok én verekedni. -Próbáltam, párszor. - Aztán meglep, hogy így reagál, de az érintése nem zavar. -Valószínű okkal, de mondom, nem kell emiatt tartanod! - Nyúlok a keze után amit elkapott és megsimogatom ott is.-Nem zavar ha hozzám érsz, állítólag és ha nem figyelek szinte molesztálom az embereket, óvatosan maradj közel hozzám! - Mosolygok rá, hogy nincs baj. -Az együtt érzés pedig mindig jól esik és mindig rászorul mindenki, az is aki tagadja! - Nekem jól esett, kedvesen mosolygok is.
-Küllemre mindenképpen, már az elején is nagyon ismerős voltál, de nem tudtalak hirtelen hova tenni. A vagány csajok meg menők, mindig is bírtam őket. De tudod, te sokkal szimpatikusabb vagy mint a bátyád... - Mondom halkan, bocsánatkérően, mert én örülök, hogy annyira nem hasonlítanak.
-Nem, két éve voltam először férfival és az inkább csók volt... főleg. - Mert nem megyek bele hogy nem volt szex, csak... khm. Mindegy is. Aztán mosolygok hogy nyitottnak mond, jól esik. -Igyekszem az lenni! Igen, igen, arra értettem. Hah, igen, sajnos. Vagy nem sajnos! - Mosolygok, ki tudja, lehet kellett ez a pár csapás. -Ez kedves tőled, igazán! Jaj dehogy, annyira kedves és jószívű vagy, olyan... szeretni való, túl szolid, hogy bárki élvezetet lásson a bántásodban, szerintem azon nyomban belátja, hogy kár volt, nem bántanál te senkit. Na és mesélj, a fiúd sem zavarja, hogy egy meleg jóképű fess fiatalember lesz a tanárod? - Mutatok magamra, de elnevetem, igazából csak az érdekel, nem lesz e gond, hogy kettesben leszünk, ha már meleg. Lányoktól is mindig megkérdeztem, most már fiúktól is meg kell, jó mi?

-Persze, hogy komolyan! Mindig is apa akartam lenni! Nagyjából. Én nagyon szeretném ha Joshom lenne, szuper géneket örökölne a kislányunk vagy kisfiúnk! Főleg ha szeme színét örökölné, ó, gyönyörű mélykék, nem ilyen pocsolyabarna mint az enyém... - Nevetek fel. -De amúgy én jobban örülnék tényleg, ismerve az apukáját és a nagyszüleiről hallva jobb lenne szerintem. De Joshom örülne, ha nekem is lenne, majd meglátjuk. - Mosolygok, vonok a vállamon egyet, hogy nincs ellenemre, bár ha nem lesz sem lesz gond.
-Hidd el nem örülnél! Kérdezd Henry öcsém! De talán a fogadott öcsém is ezt válaszolná, néha már az agyára megyek. - Vágok egy oopsz fejet. De máris mentegetőzik, mosolyra fakaszt. -Dehogy vagy infantilis, miket beszélsz. És pár év és annyira nem fog számítani. Szerintem most sem számít, akkor sem ha nem érzed magad annyinak. Vagy a párod ilyen nagyon komoly felnőtt férfi? Karót nyelt? Mert akkor gond lehet, amúgy lélekben én is leragadtam 24-nél... néha 18, de sss! - Nevetgélek, simogatom a vállát inkább, hiába veregetésnek szánom. -Szóval ne izgulj ezen, ha kijöttök, akkor nem számít. Nekem van olyan ismerősöm, akik között 21 év van, de jobban össze sem illhetnének. A kor csak egy szám, ami arra jó, milyen gyertyát vegyél a tortára. Hm? - Mosolygok rá szélesen, biztatom, hogy ne izguljon ezen.
-Ezzel... most azt mondod lányos vagyok? Vagy Joshom? Henry egy fikarcnyit sem az, ő férfias, de azért megölel... ugyan már, lehet csak nem jut eszébe, de biztos vagyok benne nem zavarná. - Pislogok rá. Elég rideg néha Quentin, de ennyire nem merev szerintem.
Aztán látom az első két legjobb dologra adott válaszom zavarba hozza, de csak vigyorgok.
-Mitől jöttél zavarba? Miért, szerinted mi? - Relatív kinek mi, de lehet tud olyat mondani ami megvétózza az enyém, bár nem hiszem, elfogult vagyok.

-Rendes tőled! - Ismétlem magam, hogy nem hülyéz le, inkább bátornak titulál.
-Miért ne lennél az? Honnan veszed ezeket? - Pislogok rá megint, miért ne lenne normális? Nem is értem mire mondja...
-Igen, nekem is Amelia barátnőm, bár ő most kicsit maga alatt van, de szerintem még mindig nagyon kedves és aranyos, csak jobban hinnie kell magában. De mindenki másért különleges nem igaz? - Kit miért szeretünk ugye, Eleet nem tudnám elképzelni szendének, de lehet annyira kitért a hitéből miattunk hogy az lett... jó régen nem láttam, lehet már nem is fogom... de nem akarom magam erőltetni sem, azt mondta idő kell neki. Adok.
-Ühüm. Barátságosabb vagy. - Most mit tagadjam? Quentin már Joshom előtt is távolságtartó volt, nem kedvelt előtte sem, azóta kimondottan kerül, én legalább is így érzem, mert nem tudtunk még normálisan beszélgetni két szónál többet.
-Nem, nem lehetetlen, már a házasság előtt sem kedvelt, lehet azt hiszi döntésképtelen vagyok, hogy nőknek csapom a szelet, aztán hozzámegyek egy férfihoz. Vagy csak utálja a francia nyelvet, vagy a briteket... ápolatlannak gondolja a hosszú hajat? Ki tudja, nem volt hajlandó beszélgetni velem sosem rendesen. - Vonok vállat, nem ismerem az okát, de egy ideje ráhagytam.
-Hmm? Akkor? Uhm, nehéz kérdés, akkor is ott remegtem mint a kocsonya, mert már a csók is kiborított, főleg mert ha csókoltál már tökéletes szájat... kiborított hogy férfié és hogy megcsókolt. Aztán ellazultam, de... kábé minden megijesztett. Gondoltam rá, hogy legyen több, de merszem nem lett volna. Főleg mert az a férfi... magabiztos és határozott volt, azaz még mindig az, annyira tudta mit csinál, én meg nagyon nem! - Kuncogok, de vállat vonok megint.-Nehezen emésztettem meg ami történt, akkor is ha jó volt, idő volt. De a legviccesebb, hogy Joshnak alig mertem anno elmondani, amikor barátok voltunk még csak mert ő elég erős vallási nevelést kapott, neki csak a lányok, meg olyan... komolyan áll mindenhez, de erre olyan lazán elfogadta, hogy én akadtam ki, nem ő! - Nevetek fel ahogy mesélem vidoran, látszik fecsegős kedvemben vagyok, kérdezhet. Főleg mert nekem ő Quentin öccse, az új meleg tanítványom, nem pedig mint diákom, akivel szigorúan munkakapcsolatom lehet. A magándiákjaimmal amúgy is lazán bántam mindig is.
-Az, hogy szerinted nem az erőszak a megoldás, nem gyávaság. Sőt, valahol bátrabb nem ütni, mint ütni, ezt ne feledd! - Én legalább is így gondolom, néha nekem is elszáll az agyam.
Aztán csak viccelődöm, de komolyan válaszol, sőt... furákat mond, vagy csak nekem fura?
-A legtökéletesebb? Ugyan, olyan nincs! És attól, hogy közel áll hozzá nem jelenti azt, hogy nem te vagy a mindene. Ha téged szeret, akkor bármilyen szép is lehet az a férfi, te vagy a legfényesebb csillag az égen számára. Mint nekem Joshom! Reeven? A fogadott öcsém is Reeven és képzeld mi nagyon szoros kapcsolatot ápolunk, másoknak kicsit fura is. Sőt, Joshom azt pedzegette, hogy Reeven párja, Felix még féltékeny is volt! Pedig nem volt oka, Reeven amúgy is nagyon szerelmes. Ahogy én! De higgy nekem, ha téged választott oka van, bármilyen gyönyörű férfi háreme is legyen. Különben is, nagyon helyes vagy, egyáltalán nem hiszem, hogy kilógnál a fiúd álompasijai közül, hmm? - Mosolygok rá kedvesen, dugok az orra alá még egy kis csokit, vegyen, én is ezt teszem.

-Ühm, gondolod? - Döntöm félre a fejem, aztán utána gondolok, nem ismer még, szóval küllemre érti? Valószínű, el is nevetem magam, ez kedves tőle.
-Ugye? - Vigyorgok, szeretem a kék szemet, Sammynek is szép de Joshomé... hah.
-Nem úgy fogadtam örökbe, csak egymás szemében testvérien érzünk. Reeven nem gyerek már, annyi mint te. - Kuncogok, nem, nem úgy fogadtam örökbe, bár Reeven lehet jobban járna velem, még velem is...-De amúgy nagyon szeretem a gyerekeket. - Ebben nincs hiba, imádom őket!
-Nem ismerlek, de ha többet találkozunk majd visszatérünk rá. - Aztán csak nevetek, viccesen reagál. -Igen, szerintem ezért. - Nevetek, elbújik a kezébe, de megnyugtatóan próbálok válaszolni. -Nem zavar, ha öregebbnek hívsz, nem morgok érte. Quentin is lehet tud fesztelen lenni, csak... nem láttad mostanában úgy. - Lehet, ki tudja, nem ismerem Collinsot annyira.
De legalább a korban igazat ad, hogy az csak egy szám.
-Melegebb kategória? Azon mit értesz? Amúgy szerintem az ölelésnek és a közvetlenségnek nincs köze a lányosságnak. Ismertem olyan lányt, aki rettttttentesen távolságtartó volt. De tényleg! - Legra, uh, na igen.
Aztán kérdezem szerinte mi a 3 legjobb dolog, nagyon aranyosan válaszol.
-Milyen romantikus vagy! Látszik, hogy én ennél bohémabb vagyok! - Vigyorgok, de érezni tetszik amit mond.

-Ki nem az? - De tényleg, mindenki fura egy kicsit, én is.
-Időbeosztás kérdése. Nekem is volt idő, mikor a barátnőmmel voltam, hogy tanítottam az egyetemen, külön, rádióztam és fordítottam, találkoztam a barátommal, igyekeztem a fogadott tesómmal, meg a kollégákkal, és akkor még főztem otthon mostam, eljártam futni... soknak tűnik, de ha élvezi az ember amit csinál nem fárasztó. Azóta mondjuk én lazítottam, nem dolgozom annyit. - Belátom sok volt, de én megértem Quentint, ő csak szervezett.
Aztán kicsit bátorítani próbálom azzal, hogy mesélek, nekem milyen volt elsőre férfival, végül is, Quentin öccse, miért ne bíznék meg benne? Nem mintha akkor titok lenne...
-Kell bizony... meg sok bizalom, hogy elengedd magad. - Mondom a melegségre minden tekintetben. -Nem mondanám összezavaróbbnak, csak... eleinte nem értettem, hogy akkor meleg vagyok? Nem éreztem magam annak, szeretem a nőket! Főleg ha formásak. De igen, Joshua is biszex, bár... őt nem érdeklik a férfiak, csak én. Ez kicsit furcsa volt, meg aggasztott, hogy lehet nem is az, és én valami... lányos kivétel vagyok neki, de nem, nem, azt hiszem ő is az, csak ő sokkal... romantikusabb, olyasmi mint te! - Ezt most bóknak szánom, hogy várt az igazira, nem pasizgatott.-Igen, én sem hittem el mikor közölte ő is szeret. Idő volt feldolgozni, hogy nem bűn ha szeretem, nem vesztem el, sőt... - Igen, az tényleg csoda volt.
-Szörnyen lehengerlő... - Mondom baljóslatúan, majd kuncogok, nagyon édes. -Hmmmm... nem is tudom. Igen, de az nem volt jó. - Jut eszembe Henry, majd Callie...
-Ha borzalmas is akkor nincs mitől tartanod, ki bírja a borzalmasat hosszútávon? És... a szerelem elmúlik vagy átalakul. Én is jóban maradtam az exbarátnőmmel, pedig férjem van, Joshua elenged vele, nem aggódik, mert tudja már választottam, őt, így nincs miért aggódnia. Szerintem a te barátod is választott már, bármennyire is csodálatos a másik, te csodálatosabb vagy neki. Borzalom nélkül! - Vigyorgok, mert nem bírom ki, ez nagyon édes, aztán mesélek, Reevenre bólintok. De mire a végére érek lefordulna, el is kapom, de szinte átölelem, mert a kezemben ott a csoki is, nem akarom elejteni.
-Ühm... azt hiszem Ericnek hívják Felix barátját... Ó igen! Magas és hosszabb sötét haja van és vékonyabb, nem beszéltem vele csak egyszer mikor... Reeven nem volt jól. Igen, Reevennek van, teljesen azzá alakult mióta elköltözött és csak azok a cuccai maradtak benne. Ó, ez nagyszerű, ismered az öcsit és a barátját is! - Jaj, hát ez tök jó, akkor tudja kikről beszélek, én is könnyebben megértem őt, ó, kicsi a világ, ez nagyon jó!
-Fefe? - Kérdem vigyorogva, majd nevetek. -Mármint a szörnyen lehengerlő? Jaj nem harap, nagyon édes férfi, úgy vigyáz Reevenre, látszik mennyire imádja, de persze nem akar nem macsós lenni, nehezen enged fel, elég kimért és tartózkodó, de ne félj tőle, nagyon rendes és kedves. Joshom sokszor áll neki modellt a festményeihez, Joshom például kedveli, nem borzalmas kicsit sem. De hidd el, nem láttam még Eric-kel, de Reevennek igen, nem kell tartanod tőle. Nagyon aranyos férfi, művészlélek, a festményekről egyszer nagyon jól elbeszélgettem vele, meg a klasszikus zenéről, kicsit modoros, de rendes fickó. Nagyon törődő, annyira a tenyerén hordozza Reevenemet, hálás vagyok neki ezért. Mi a bajod vele? Túl... kimért? - Néha velem is az, de ez csak idő kérdése, fel fog olvadni szerintem Sammynek is. Közben próbálom visszaigazítani ülésbe rendesen, közelebb húzom a székem, hogy ahogy ülök vele szemben lábaimmal közrefogjam a térdeit, kezemmel fogom a kezét, másikkal meg leteszem a csokit az ölembe és eszem még egy kockát mosolyogva. Fefe nem borzalmas, de szerintem nem is olyan csodálatos... hm.