Utál minket! Sammy és Stan

-Aha...
Inkább nem vitatkozik azon Leopold mennyire különleges. De az tény, ha szereti a munkáját az nem hátrány, de valahogy olyan mintha nem haladna semerre, azon belül sem.
-Az is lehet rendszeres, de mást is kitalálhatsz. Én úszni annyira nem szeretek.
Teszi hozzá, mert szívesen csinálna valamit rendszeresen kisebbik öccsével (is), ki tudja a nagyobbik akarja-e még egyáltalán valaha.
-Tudom hogy kardinális nálad ez a dolog, de segítek, ahogy tudok.
Mind a munkában, mind a fiú ügyeiben, mind bármi mással, amit csak fontosnak tart megosztani.

-Ezt feltételezni kell? Inkább tudnia. De mindegy is már.
Jelzi régen volt, ha Quentinnek nem volt fontos nincs mit tenni. Most már könnyebben látogathatnák egymást de ki tudja lesz-e abból is valami.
-Mert nem vagy fókuszált. Nincsenek igazi céljaid.
Ha lennének azokra koncentrálna és nem zökkenne ki. Legalább is Stan szerint.
-Quentin koraérett volt mindig is. A szellemi érettség meg sok dolog függvénye, én nem vagyok biztos abban, hogy ne lennél.
Végtére is jó tanácsokat ad, Sammy nem menthetetlen.
-Tudom, de értsd meg, Quentin tudta mire vállalkozik. És azt is tudta, hogy azért mert nekünk nem esett az ölünkbe minden, nem kell Tőletek is megvonni a támogatást. Tanulni nektek kell, csak a körülményeitek voltak jobbak.
Érezni őt nem zavarja, hogy nagyobbrészt Quentinnek és neki köszönheti Tina a külföldi tanulást vagy hogy Sammynek nem kellett eddig dolgoznia, sok könyvet és egyebet ha kért meg tudtak neki venni. Jó ez így.
-Én igen. Rengeteg minden menne Neki szerintem.
A forgatás egy dolog, de szerinte Quentin tehetséges.
-És annak is látszottál vagy nem?
Az a nem mindegy, mert ha nem sikerült bohócot csinált magából a többiek előtt a "normálisságával"
-Persze hogy nem, Quentin törődő azokkal, akiket szeret...
Mondja, bár újra elszomorodik. Ezek szerint ő azért lett hanyagolva, mert tényleg utálja. El kell fogadnia a rideg valóságot, nincs mese.
-Lehet.
Attól még szerinte mondana ilyet, elég szókimondó tud lenni, legutóbb is az volt.
-Mindig büszke volta rá, de ezt tudja, nem értem miért izgul.
Tényleg nem érti, ez kiül az arcára is.

-Akkor megoldjuk hogy az legyen.
Mi sem egyszerűbb, kellően motiváló cél kell, jó eszközök és tervezés. Ennyi. (Meg egy Bambi xD Bocsi xD)
-A múltkor sem figyelt vagy érdekelte, de... igyekszem. De ha úgy érzem nem figyel nem fogok feleslegesen beszélni...
Valahogy fontos leszögeznie, nála Q-n rengeteg minden fog múlni.
-Igen, ezért. Bennem is utálják, de én már jó ideje nem titkolom.
Igazából megszokta, hogy nem értik az emberek, maradjunk annyiban. De Sammy furcsasága vonzó számára, kevésbé érzi magányosnak magát. Főleg most, Quentin miatt.

-Tiszteljük egymást Aprillel. Aki a barátom, azzal nem akarok lefeküdni.
Nála a kettő üti egymást valamiért, de nehéz lenne elmagyaráznia, miért is.
-Hát... nem tudom.
Hogy kevés-e April. De neki nem létfontosságú találnia valakit, amíg kutathat. Szereti a munkáját, a hivatását. A hobbik kapcsán meglepődik, de elmosolyodik legalább, furcsán lelkes lett az öccse.
-Elmehetünk, még nem voltam én sem. Eddig nem volt elég motivációm egy kurzusra beiratkozni valami búvár iskolában, de Veled szívesen elmennék. Bár olyan mélyre nem tudom mennyi képzés után lehet merülni. Mert az igazán érdekes állatok és növények olyan mélyen vannak, ahova már a fény se ér el.
Őt inkább ezek érdeklik, de a sima búvárkodás is, érezni.
-Képen. Sosem voltam még külföldön.
Mikor lett volna? Folyton tanult vagy dolgozott. Vagy tanult és dolgozott...
-Egy időben elkezdtem a hieroglifákat tanulni, de érettségizni kellett és úgy gondoltam újra át kéne olvasni a több évnyi anyagot így félbe maradt.
Stan sokat tanult előre, de amiatt nem is emlékezett mindig mit mikor kellett tanulni.
-Igen, örülök is neki.
A sok közös pont biztató jel, bár akaratlan is eszébe jut, Quentinnel vajon mennyi lenne most. De valahogy Sammy megérzi, mert a sütemények kapcsán fel is veti testvérüket.
-Hm. Meglehet.
Mosolyog, de érezni bizonytalan, Quentin dacos, lehet még ilyen ártatlan témában sem beszélgetne, mint a sütemények.

-Nem bántottál meg, de nem kéne ledegradálnod magad folyton.
Több szempontból sem, Stan komolyan belé fektette a bizalmát és nem csak mert ez egy módja annak, hogy ő is elnyerje Sammyét.
-De, persze. Ha odafigyelsz és akarod, mert érdekel, nem fogod. Akkor nem lenne diplomád, maximum ha Quentin megvette Neked.
Mert ahhoz nagyon gyp-snek kell lenni szerinte, hogy mondjuk egy mosást százszor elrontson egy huzamban.
-Körülményes lesz akkor főzni rá. Nem, nem az, de nem kell gép se, csak egy tepsi meg egy fedő.
Vannak pároló lábasok is, de nem megy bele.
-Remélem tartja a szavát és fog is.
Ha tényleg segít majd Leo, lesz egy jó pontja... Inkább komótosan simogatja tovább Sammyt.
-Szerencséje... De, de Ő a húgom. Leopoldot ismerem, azért nem kedvelem. Tina más.
Biztos benne nem olyan léhűtő mint Leopold.
-Inkább megterhelő. De a tapasztalás fontos dolog, megértelek.
Sok mindent akart ő is megtapasztalni, de nála rosszul sültek el vagy félreértette, mint Quentint... azóta még inkább tehernek éli meg a dolgot.
-Hah, még csak az kéne, van neki saját, remélem anyáék nem akarják szintén örökbe fogadni...
Nem tudja mennyire titok, mert úgy gondolja Leopold van annyira jóban Sammyvel. Persze Chloéról most meg is feledkezik, a csöndes szomszéd kislányról. Hozzá kell tenni, nem is látta még sosem.
-Jobban vagy?
Kérdezi, de nem csak fizikailag érti most.

Azt hiszem Leoról nem tudom meggyőzni. Elgondolkodom majd rajta, ámbár ezek szerint Stannel nem megyek úszni. Hát, nos majd kitalálunk mást.
- Biztos van olyasmi, amit mindketten szeretünk
Jegyzem meg halkan. Kicsit fáj a fejem, nehéz most gondolkodni. Lesütöm a szemem önnön pírom alatt, de elrebegem mennyire hálás vagyok. Ócska kis szócska, de közölni akarom.
- Köszönöm.

Szeretném ha rendbe jönne a kapcsolatuk, nagyon bánt, hogy ilyen...mintha már rég elromlott volna.
- Kérlek beszélj vele, másképp ezen nem lehet segíteni
Könyörgő a hangom. Ez kicsit rosszul esik, hogy nincsenek céljaim. Elbiggyed a szám és zaklatottabban beszélek.
- De vannak...ki akarom adni a verseim és most már Erickkel is.
Motyogom megbántottan.
- Igen, igaz, Quentin annyira más
Annyival jobb - teszem hozzá gondolatban, aztán csak csüggedten vállat vonok, mert nem hiszem. Én lemaradtam, sőt talán sosem nőttem fel. Bólintok, Q-nak minden menne, mert mindig ment is minden.
- Nem...azt hiszem sosem látszottam normálisnak
A beteges félénkségemmel és gyávaságommal biztosan nem. Vagy hogy nem bírtam az érintéseket, mindenkitől menekültem. Szörnyen ciki voltam. Bár nem is kellene annyira múlt időbe tennem.
Azt hiszem most azt gondolja őt nem szereti, mert nem volt vele törődő
- Szerintem...nem is sejtette, hogy neked is szükséged lenne...törődésre. Te sosem voltál elesett.
Akkor már Q inkább. Ezt az oldalát is szerintem csak én látom most. De megsimogatom a karját együttérzően.
- Nem, biztos, hogy nem tudta, mert mindig nagyon bizonyítani akart neked amióta ismerem.
Ez viszont biztos, gyakran dohogott az orra alatt, hogy majd Stan meglátja meg ilyesmi...

- De nem szabad feladnod, a kommunikáció a megoldókulcsa az ilyen problémáknak. Figyelt ő rád mindig, csak...valószínűleg félreértett. Pont ezért kellene beszélned. Hidd el, hogy figyelt. Q mindig figyel, mindenre
Ez szent meggyőződésem. Ő észreveszi, ha történik körülötte valami, talán nos...lelkileg elbeszélnek, félrefigyelnek egymás mellett, de ezt...miért ne lehetne ezt megoldani?
- Hm...biztos nehéz volt nem titkolni
Gondolom, de rápislantok, hogy cáfolhatja is.

Bólogatok, mégsem értem. Ha nem barátok...nem is szerelmek miért vannak együtt? De én nem akarom bírálni a kapcsolatukat.
- Tényleg? Az olyan, de akkora hatalmas jó lenne! Húú lehetne rendszeresen is járni? És akkor mélyebbre húúú, de az biztos ijesztő egy kicsit. Nem baj
Megszívom magam, kidüllesztem a mellkasom, hogy elhivatott vagyok és összeszedem magam, de aztán mégis csalódottan fújom ki a levegőt. Mennyibe kerülhet egy ilyet? Zavartan, sápadtan nézek rá hirtelen.
- Csak...hát lehet, hogy...izé...meg kellene várni, amíg pénzt keresek
Adom elő kissé énekelve.
- Ó, azt hittem te igen. Nos mi Collinsok nem vagyunk nagy utazók. Habár Tina igen...
Kicsit irigylem. Persze én nem mertem volna nekivágni egy külföldi iskolának. Eltátom a szám, hogy elkezdett hieroglifákat tanulni.
- Úúú, akkor el tudnád olvasni a Rosette-i követ! Hát...folytathatod még
Most nem kell tanulnia.
- Nyugodtan szervezhettek közös sütögetést és...én igazán szívesen megeszem, amit csináltok
Ajánlkozok biztatóan. Nekik is kellene közös program.

- Sajnálom...
Sütöm le a szemeim. Idegesítő lehet, hogy ezeket hangosan is megjegyzem, másokat...nem érdekel az én beteges önbizalomhiányom.
- Nem vette meg, de az irodalom érdekel, a mosás nem. Viszont, ahogy elmondtad nem akkora ördöngősség, igazad van...majd sokat próbálom
Össze kell szednem magam, ökölbe is szorítom a kezem eltökélten.
- Igen...szerinted nekem kellene főznöm rá? Mármint segítek, persze, de rendszeresen főzni rá?
Kérdezem kétségbeesetten. Lehet, hogy Eric elvárja ezt?
Tina elég durva személyiség, de csak biccentek.
- Más lesz, ő a húgod
Bizonygatom magamnak is. Én is mindig ezt rebesgettem magamnak vele kapcsolatban.
- Igen....Tina szerint is az. De ezek szerint szerettél már valakit viszonzatlanul?
Teljesen úgy hangzik.
- Van és nagyon aranyos lány...Kicsit jobban is illik közénk mint Tina
Megrázom a fejem, mert ez nagyon csúnya dolog volt.
- Nem, dehogy.
Bólintok, mintha jobban lennék, nézek rá nagy szemekkel
- Neked köszönhetően... nagyon sokat segítettél
Suttogom. De jó, ha tudja. Rá is ráfér most a biztatás.

-Persze. Majd keresünk.
Nem kétli, hogy lenne közös program, ha kutakodnak kicsit. A köszönömre csak biccent, nem tesz semmit.

-Jó.
Sóhajtja, beszél Quentinnel. Olyan lesz mint a foghúzás...
-És elég erősek ezek a célok? Úgy érzed, odateszed majd magad értük?
Ő eddig nem úgy vette észre, de meg lehet cáfolni.
-Akkor ne is akarj. Szeresd, hogy más vagy. Legalább is próbáld meg. Eleinte nehéz, de aztán már könnyebb.
Lehet egyszerűbb, mint színészkedni, neki inkább kényelmesebb volt, de Sammy esetében talán egyszerűbb.
-Nem engedhettem meg magamnak, hogy ne menjen valami. Senki sem fogadta volna el tőlem.
Ez a szörnyű igazság, belekényszerült, mert ő A zseni a családban. Neki nem kell segítség, neki nem kell figyelem megcsinált e mindent, ért-e mindent, jó-e így. Elvárás volt, hogy ne hibázzon, oldja meg, mert segíteni amúgy sem tudtak volna, de eszükbe sem jutott (se szülőknek se tanároknak), hogy néha könnyebb lett volna. De már túllépett rajta, felnőtt fejjel már tényleg nem igényli. Felesleges.
-Hm. Pedig sosem adott okot a csalódásra, egyszer sem. Nem értem miért gondolta, nem becsülöm.
Nem érti, de öccse gesztusa, a kéz simogatás jól esik neki, röpke mosoly át is suhan az arcán.

-Nos, rendben. Akkor próbálkozom, ha nem is a végtelenségig, de egy darabig mindenképp.
Ha mást nem, ennyit ígérhet, ha már Sammy ilyen eltökélten állítja Quentinről, figyelmes.
-Nem. Miután már nem érdekelt, hogy mindenkinek megfeleljek, csak magamnak, könnyű volt nem foglalkozni vele.
Unta hogy mindig mindenkinek tökéletesen megfeleljen, mert ő a mintagyerek, akit igazából mindenki utált, mert magasabb az IQ-ja. Így utálhatták legalább nyíltan.

-Nem hiszem, hogy ijesztő, tudni fogod mit csinálsz. Szerintem több alkalom, igen. Eljárhatunk oda is.
Ha már beszélték a közös programot, búvárkodni élvezetesnek tűnik.
-Majd én kifizetem. Egyedül nem mennék... rajtad kívül pedig senki sem jönne el velem, szívességet teszel.
Nem valami hú de nagy érv, de tudja hogy átlátszó.
-Nem, mikor mentem volna? Tanulni mentem csak másik városba, de onnan sem mozdultam ki. Ha járnék konferenciákra, akkor utazhatnék, de akkor nem tudnék rendszeresen praktizálni.
Valamit valamiért, nem de?
-El, el tudnám. Bár egy piramis oldala jobban lekötne. Hm, esetleg.
Ingatja a fejét, tanulhatna megint, de olyan üres időtöltésnek érezné valahogy, hiába élvezné és kikapcsolná teljesen, mert merőben már mint amit amúgy csinál.
-Nem hiszem, hogy velem akarna sütögetni. De sütök Neked bármikor ha elmondod mit szeretsz. És a bármi nem opció.
Mosolyog, valami konkrét süteményt szeretne, akkor azt megsüti szívesen, de nem hinné, hogy Quentin segítene benne. Vagy engedné hogy Stan segítsen. Most eléggé sötéten áll minden Quentinhez kötődő dologhoz.

-Semmi baj.
Talán leszokik erről Sammy, ha önállóbb lesz, ha rájön nincs vele baj. Talán.
-Gondolj arra, így tudsz csinosan felöltözni Ericnek.
Ez is lehet egy motiváció...
-Miért ne? Vagy ha jobb szeret Ő főzni, akkor mosogass el vagy amit kér. Osszátok fel és először csak a saját részed gyakorold, elég lesz az is.
Fogalma sincs Eric mit szeret és mit nem, de nem is kell tudnia. Sammynek annál inkább.
-Nem emlékszem. De én nem erre értettem csak, hanem általában mindenfajta tapasztalásra.
Nem csak a szerelemre, nem gondolná, hogy lett volna már szerelmes.
-Ühm.
Inkább hallgat, akire Ő gondolt nem lány, de így már eszébe jut a szőke lány, Quentin is emlegette néha Leopoldnak. Kennyről inkább hallgat, mintha Tina kapcsán nem akarna semmit mondani.
-Tényleg? Én nem érzem úgy... én sem vagyok valami jól. De ha mégis, akkor kicsit jobban érzem magam.
Még el is mosolyodik, rendbe kéne hoznia Quennel a kapcsolatát, mert így elég letargikus lett. Sammynek van igaza, de nem egyszerű. Mint azok a tanácsok sem, amiket ő mondott neki.
-Ez ilyen változásos időszak lesz nekünk, nem gondolod?
Mondja ki hangosan is amin agyal, de félig költőinek szánja, inkább lehunyja a szemét, elfáradt. Talán Sammy sem dorgálja meg érte.

Látom, hogy nem nagyon dobja fel a Q-val való beszélgetés. Az a legrosszabb, hogy ő is hasonlóképpen van ezzel. Rosszul esik, hogy ennyire nem tart...nos semmire, mert látszik rajta, hogy nem hiszi, vannak céljaim. Talán neki van igaza. Megsemmisülten rágicsálom a szám szélét és fixírozom a takarómat, aztán szomorúan vállat vonok. Hát, ezt így könnyű mondani, vagy megvalósítani olyasvalakinek, mint ő.
- Eleinte tényleg nehéz, de megpróbálom
Mondom halkan. Elvégre mi választásom van?
Sóhajtok.
- Ne haragudj...de ezt lehet, hogy rosszul gondoltad. Szerintem megértették volna...én megértettem volna, hiszen...te is csak ember vagy. De az első lépés talán, hogy magadnak engeded meg az ilyesmit.
Igazán nem akarok kioktatónak tűnni, de én is szeretnék segíteni neki. Talán, ha elmondom a véleményem...au, nem tudom.
- Nem tudom biztosan, de Quentin fejével gondolkodva...nem lehet, hogy magát hibáztatta, hogy elmentél? Hogy azt hitte nem volt elég jó öcséd, nem volt neked...elég jó?
Talán kicsit így éreztem volna én is. Jó, hogy mosolyog, talán...hiába erős, hetero férfi, talán szüksége van egy kis gyengédségre néha.

Megkönnyebbülten fújok ki egy kis levegőt.
- Akkor jó, köszönöm
Talán nincs minden veszve kettőjük között.
- Értem...végülis igazad van miért tipródnál ha nem muszáj.
Kicsit irigylem, amiért ő ilyen könnyen túl tud lépni a dolgokon.

Azért kicsit ijesztő a búvárkodás, ha nagyon vonzó is, de nem teszem hozzá. Bólogatok nagy vigyorral.
- Hm...nem tudom kérhetek-e ilyesmit. Én...kicsit kényelmetlenül érzem magam ilyenkor
Fészkelődöm, hogy fizeti. Azt hittem világlátott ember, de végülis logikus, hogy nem járkált el, ha ilyen fontos munkája van.
- Egyébként...szereted? Mármint praktizálni... Tudtad, hogy neked van a legszebb foglalkozásod a világon?
Én mindig büszkén mondtam, hogy a bátyám orvos és fontos dolgot csinál. Mondjuk Q-ra is büszke voltam, mert a filmrendezés is fontos dolog.
- Az...engem is érdekelne, hogy azokban mik lehetnek.
Olyan jó Stannek! Bármi lehetett volna!
- Jajj ne légy ilyen negatív! Majd én megszervezem nektek, jó? Hm...én mindent szeretek, szeretek enni. Mondjuk a csokis, banános süti a kedvencem. Az egy nagyszerű kombó. Te mit szeretsz? Esetleg...segítenék
Abból is tanulnék és elkészíthetnénk az ő kedvencét is. De milyen rendes ez tőle. Szépen mosolygom rá.

- Ó tényleg. Nem akarom, hogy kiábránduljon belőlem.
De...nem is bírnék koszos ruhákban járni.
- Megbeszélem vele. Majd...szoríts
Tudom, hülyeség, hogy a házimunkába szorítson az ember a másiknak, de...de én is hülyeség vagyok. Furcsa is lenne, ha Stan epekedett volna, nem az a típus. Bólintok, hogy a tapasztalás fontos.
- Te...hogy érzed, sok mindent nem tapasztaltál még?
Mert ha jól vettem ki a szavaiból folyton tanult meg dolgozott.
- Igen, tényleg. Hát...sajnos én borzasztó béna vagyok az ilyenekben, nem tudok úgy segíteni.
Motyogom, de legalább jó érzés neki, hogy segített. Megint megszorítom a kezét egy kicsit.
- De... viszont legalább megtaláltuk a közös hangot. Én úgy érzem meg
De nézek rá megerősítésért.
- Így könnyebb lesz, meg tudjuk beszélni.
Ha meg akarja... Látom rajta, hogy fáradt, arrébb húzódom.
- Ha szeretnél, nyugodtan heveredj le. Azt hiszem ránk férne a pihenés.
A takaróm egy részét is nyújtom neki. Persze lehet, hogy nem akar mellettem aludni. Nem hibáztatnám érte.

Elnézően elmosolyodik.
-Látszik nem ismered az embereket...
Ezzel inkább ráhagyja, mert bizony ha egyszer is elbukott volna azt nem felejtették volna el neki, tudja ő. De arra hogy megengedje magának ingatja a fejét, jelezve: talán.
-Önmagát? Miért hibáztatta volna magát? Ő miatta nem mentem előbb. Furcsa lenne ha ezt gondolná, sosem mondtam neki olyat, hogy nem elég jó nekem, vagy ne szeretném, vagy bármi ilyen.
Ebben teljesen biztos, hiszen nagyon szereti Quentint. De azért megjegyzi, mint tipp, mosolyog is az öccsére, hogy majd lesz valami.

-A bátyád vagyok, eddig is sok mindent kaptál a pénzemen, anyáék által, ne zavarjon. Családban marad és egyedül tényleg nem mennék... Majd ha jobban megy Neked is, Te hívsz meg majd valamire.
De ha nem az sem zavarná, de talán így Sammy is könnyebben megbékél.
-Igen, szeretek. Nekem? Szerintem sok jó szakma van. De mitől szép? Az öreggondozás szerintem nehezebb vagy a gyerekfoglalkoztató munkák.
Mosolyog, számára az orvoslás praktikus választás volt, van benne kihívás is, hasznos is...
-Engem is.
Mosolyog tovább, ez az egyiptomi szál úgy fest valóban közös. A misztikum.
-Nehéz nem annak lenni, ha hirtelen közlik veled utálnak és otthagynak. Ha megszervezed és Quen belemegy, hálás leszek.
Nem viccel, komolyan mondja.
-Persze, süthetünk együtt, amikor jobban leszel. Én naranccsal szeretem a csokoládés dolgokat, de banánnal sem rossz. Csinálunk majd ilyet is, olyat is.
Szívesen van Sammyvel, akár a konyhában is, érezni nincsenek fenntartásai mert Sammy nem tud sütni.

-Nem fog, emiatt nem, de jobb adni magunkra, tudod.
Nem megijeszteni akarta, csak ösztönözni a cselekvésre, nézze a praktikumát.
-Nem kell szorítani, ügyes leszel.
Végtére is ha tényleg van összhang köztük, nem lesz baj a beszélgetéssel Eric-kel.
-Hm. Nehéz kérdés, de szerintem igen, sok minden vár még rám.
Bólogat, sokat szeretne tapasztalni még. Vagy inkább sokfélét.
-Szerintem pont ezekben vagy erős Sammy. A beleérzésed és a figyelmességed az erősséged.
Mert tényleg úgy érzi segített, ha azt nem hiszi ő maga feldobta volna Sammyt.
-Szerintem is megtaláltuk.
Bizonygatja ő is mosolyogva, főleg a kézszorításon.
-Igen, ez igaz... örülök hogy van kivel...
Mondja szomorkásabban, de hálásan, mert most úgy érzi ellene a világ és egyedül teng-leng benne. Sammy adott neki egy szalmaszálat, már nem fog belefulladni a sok kérdésbe.
-Hm... szeretnék. Fáradt vagyok, nem aludtam sokat.
Elfogadja a takarót is, bár nem szorul rá annyira, inkább jobban betakarja Sammyt. Jelzi paskolgatással, maradhat a másik, nem zavarja, úgy is háton alszik főleg, nem teher ha rajta feküdnek vagy ilyesmi, főleg mert nem fertőző beteg a másik. De nem is kell sok, el is alszik, ha nem is mélyen, de hosszan.
Később aztán megadja minden elérhetőségét, címét, beosztását (nagyjából mikor dolgozik) hogy amikor csak gondolja keresse őt Sammy, majd ő is jelentkezik. Felír neki pár gyógyszert, ami nem erős, de jobban lesz, ha már nem tud vele maradni.

//Köszi Smile

karakterinformáció

» "Csak egy szóra!" Sam/Stan
» "Újra együtt(?)" Quen/Stan
» Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan
» Tömegben Noel és Sammy
» "Quen tudja?" Sammy/Leo

Utál minket! Sammy és Stan

Utál minket! Sammy és Stan

Similar topics

Similar topics