-Taoista szerzetesek nemigen vannak errefele és amúgy sem tudnék elszakadni a mindennapokból. Vannak akik elhiszik, mert ugyan ki segítene ha éppen valami gond van? A járókelők biztosan nem. Az önvédelem pedig nem olyan egyszerű mint beállítják... - Elvégre amikor a szülei meghaltak ha tudott is volna az apja verekedni sem ment volna semmire. Golyó ellen mit sem ér.
A Nemora bólint, legyen, ha már a Kensingtonnal bajai vannak.
-Mondd, ismersz engem Nemo? Tudsz rólam bármit is? Nem, úgyhogy ismerj meg, azután vonj le következtetéseket. - Ha ő azt mondja védeni fogja Leopoldot, úgy is lesz, ez ennyire nagyon egyszerű.
-Csak tényket közöltem. - Válaszolja a fenyegetésre, mert ez valóban tény. Ha elárulja, lesznek gondjai. Ugyan nem Leopolddal, benne van gerinc, de a főnökével rosszabbul jár amúgy is. -A bizalom nem szavakon múlik, hanem időn és tetteken. Nem várom el hogy bízz bennem. Még nem. Ha megismersz, majd eldöntöd, hogy kiben bízol. - Mert lehet sosem fogja megkedvelni Usuit, akkor pedig mindegy is.
-Dehogynem. - Elismeri nagyon nehéz, de nem lehetetlen. A mestere például remek harcos, ha ő maga nincs is azon a szinten. Hogy valaki mennyire tudja kizárni a gondolatait, egyéni dolog.
-Hogy ne volna? Úgy meghalni, hogy sosem tudom meg az igazat még saját magamnak is szánalomra méltó. A szüleim nem akarnák a bosszút, de én akarom. Nekem az kell a nyugalomhoz és az elengedéshez. Nincs olyan ember, aki semmit sem veszíthet. - Szerinte nincs legalább is, ha mást nem az életét veszti az ember.
-Ritkán. Szeretem a keleti konyhát, azon nőttem fel. - Mit tagadja, nem egy hamburgeres... -Akkor később! - Áll fel és indul is a régi házhoz, hogy lefénymásolja a papírokat. Az apja volt dolgozószobájában még van egy régi gép, nem adott el semmit. Minden itt áll porosan, megfagyva, mintha szellemeknek lenne fenntartva. De egyszerűen nem tudja elengedni, de élni sem benne. Tudja hogy ez szörnyű, de nincs mit tenni. Nagyjából a megbeszélt időben be is ül a kifőzdébe, Kensington feltehetőleg már ott lesz, akkor le is ül mellé. Ha nincs, megvárja és odainti mikor belép.
-Kiszellőztetted a fejed? - Talán már nem lesz egy merő ideg és lehet még vele beszélni pár szót.

-Ez tény. A többségüket megveszik. - Sóhajtja, mert neki sem segítettek.
-Helyes. - Ismerje csak meg, vonjon le úgy következtetést. Már ha képes erre az egyszerű dologra, mint ismerkedni.
-Ha később jelentem ki tudok róla, az rosszabb lett volna. Én már az elején jobbnak láttam tisztázni, nem hetek vagy hónapok múlva. - Közli könnyed hangon, mert számára ez a nyílt lapos játék kellemesebb.
-Kétlem, hogy bármilyen rajzfilmbe beleillenék. Nos, az öngyilkosok valóban neked adnának igazat, de szerintem a többségük csak nem veszik észre, mijük van. De ha az ember már meglátni sem képes maga körül amiért érdemes élni... akkor igazad lehet, akkor elvesztette az értelmét is, nem? - Vajon őt magát is csak a bosszú hajtja? A barátai elmentek, a családja halott, a tanulás és a munka is csak a bosszúját segíti... Vajon ha megkapja, mije marad? Nem akar erre gondolni. Szerencsére Kensington eltereli a figyelmét.
-Érdekes, hogy szereted a keleti konyhát. Legalább az ételeken nem veszünk össze. - Biccent, érdekelné miért pont a kínai ételeken nőtt fel, no meg a valódi kínain vagy az utánzaton, de eléggé pipa még a másik, majd később kérdez rá, elfelejteni nem fogja.
Elmegy, intézi amit kért a másik, majd a megbeszélt időre elmegy a kínai kifőzdébe. Szerencsére nincsenek ilyenkor sokan.
-Rendben. Tessék, amim van lefénymásoltam neked, de gondosan őrizd. Ha megtudják, nyomozol a dologban, pláne azt, velem vagy, lesz nagyobb gondod is, mint a munkáltatód, ebben biztos lehetsz. De ha szerencsénk van, az évfolyamtársamnak néznek, nem fognak veled foglalkozni. Pont emiatt ha átrágtad magad minden aktán, találkozhatnánk az egyetemen. Zsúfolt, könnyen elvegyülhetsz te is. Itt a számom, ebben a lakásban a kollégiumban megtalálsz ha nincs órám vagy nem dolgozom. Seth-tel ne foglalkozz, elég sokat tud beszélni, ha ajtót nyit és olyanja van. - Náluk mindenképp többet beszél legalább is. Tömören és halkan elmondja ami az iratokban benne van, bár nem hagyja hogy itt nyissa ki. Benne vannak a halott kép fotói is, a húga nem szép látvány, ha a szüleivel tisztán is végeztek. Benne van Usui kórlapja is, ki látta el, a házvezetőnő, aki azóta elköltözött egy másik államba. Közben Usui eszik, ha mégis kér a másik meghívja rá, majd ha végeztek várni fogja, hogy Kensington hívja vagy keresse.

//Másikban, teljen el némi idő Szóval ezt zártam is, hogy kezdhessük az újat//