Én mondtam - Seth-Felix

Tárgy: Én mondtam - Seth-Felix Csüt. Nov. 03 2016, 19:07

Reeven karrierje még csak most kezd beindulni, de eléggé hajlik a passziváltatásra, holott már annyira kevés van, jó lenne ha letudná, még most menne neki. Persze a tandíj nem olcsó, ahogy Seth-é sem, de Seth most egy darabig nem tud pénzt keresni. Nagyon spórolós a mi Mr. Blackwoodunk, de ennyire szerintem nem, no meg ne erre menjen el a spórolt pénze. Emiatt is vágtam bele, hogy megkeresek annyit, amennyibe már csak pótolni kelljen és mindkettejüknek meglegyen a félévi tandíj. Természetesen nincs ekkora vagyont érő képem, de a testem... az teljesen más lapra tartozik. Ritkán adom így el magam, amikor nagy a szükség, nem hiába, egy időre ugyanis kiesek a munkából. Most sincs másképp, nem kérdeztem senki véleményét, csak mentem, megtörtént és épp Seth felé tartok. Ha Reeven így lát meg, menten kitér az ateista hitéből is és úgy nekem esik, hogy még csak erőm sem lenne érvelni. Most nem... pár nap és menni fog, de annak a pár napnak el kell telnie. Eric sem kímélne persze, Ő sem opció. Seth ellenben elég tárgyilagos, logikus, nem annyira önti el az agyát a vér, így nem félek attól kidob vagy leteremt. Hülyének fog tartani, de az nem érdekel. Megígértem, hogy segítek, én ehhez értek, így tudok segíteni. No meg másképp is, de az nem rajtam múlik.
Írtam Neki SMS-t még tegnap, hogy legyen otthon, meglátogatom, most ne mondja le, ha megoldható. Mivel mostanában igyekeztem sűrűn látogatni, talán nem is teszi meg holmi dacból.
Késő délután van, mikor kopogtatok az ajtaján, kimerülten és fásultan, mondhatni elcsigázottan. Szokásos viseleteimmel ellentétben hosszú ujjú póló, garbós pulóver és hosszú szárú vászonnadrág van rajtam, valamint egy hosszú fekete kabát is, oldalamon válltáska. Ha ajtót nyit erőtlenebbül mosolygok, de őszintén.
-Héj, remélem vártál mint a messiást! Mit szólnál, ha odaadnám előre a szülinapi ajándékod? Na?
Mosolygok, de óvatosan veszem le benn a kabátot és a cipőt, kerülve hogy leüljek egyelőre. Nem olyan feltűnő, de most nem vagyok olyan lezser mint szoktam, ez tény.

Tárgy: Re: Én mondtam - Seth-Felix Pént. Nov. 11 2016, 17:36

Már jobban vagyok, bár a táncra még nem vettem rá magam, anyámmal közöltem, most nem vállalok melót, nem örült. Azzal az ürüggyel, hogy a karrieremmel foglalkozok, többet jártam iskolába, de az edzőtermet kerültem, agyaltam azon, hogy szerezzek pénzt, de ha elindultam egy úton, folyton ugyanott lyukadtam ki: a dugásnál. Nincs más út...rohadjak meg, nincsen!
Most is depressziózom, ülök, bámulok magam elé és várom Felixet. Biztos szánalomból, szívjóságból jön. Nem értem miért ígértette meg velem százszor is, hogy itt leszek, hát persze, hogy itt vagyok, várom. Bár ha a szex miatt jön...
Mikor kopog, felpattanok és rohanok ajtót nyitni, első látásra is olyan...furán néz ki. Nem szokott így öltözni, nem rá vall
- Erickel voltál?
Ez ez egyetlen, értelmes, józan magyarázat. Csak a köcsög lehet rá ilyen...hatással. Félreállok az útból, hogy bejöhessen, elkezd vetkőzni, ajándékról beszél.
- Vártalak Rav, kaját is csináltam, van bor, aludj nálam, bár...hancúrra bocs, ne számíts
Ha ezért jött, ez az ajándékom, csalódnia kell, de mi ez az ajándék dolog?
- Mi? Hogyhogy? Felix...jól vagy?
Gyanakodva nézem, közelebb lépek hozzá, fél kézzel átkarolom, kisimítom a haját az arcából, közben vizslató tekintettel bámulom. Nem úgy fest... nehezen mozog, végigsimítok az állán, tapogatom a karját
- Megsérültél?
Rögtön arra gondolok, ami kézenfekvő, valami perverz kuncsaft elbánt vele. Megesik, pedig már nem vállal ilyesmit...

Tárgy: Re: Én mondtam - Seth-Felix Vas. Nov. 13 2016, 14:50

Pontosan tudom, hogy az anyja nem az a fajta, aki eltartaná a fiát, de hogy Seth most nincs abban az állapotban, hogy kellesse magát, az is biztos. Reeven is túlhajszolja magát, hát cseppet se bánom ezt a fájdalmas pár órát. Majd regenerálódom. Sethtel amúgy is pihentető lenni, most még szexet sem akar, ami külön hasznos, mert... most nem menne, vagy nagyon óvatosan.
-Nem, dolgoztam.
Eric-kel? Nem értem hirtelen miért gondolja hogy vele lennék.
-Tényleg? Akkor tényleg vártál. Tudom, hogy nincs, nem lesz, felfogtam elsőre is.
Mosolygok rá bár szolidan magamhoz képest. De kiérezhető a hangomból, hogy kivételesen tényleg nem szexelni jöttem. De kap egy puha csókot, hogy ennyire készült, ez tetszik.
-Persze, de hamarosan úgy is felköszöntenélek, minek addig várni?
Tényleg faszság lenne, főleg hogy csak pénz, az olyan amit előbb is oda lehet adni... elég gáz hogy ezt kapja születésnapjára, de másképp nem fogadná el, Ő is makacs. De tetszik, hogy közeledik, érzem várt, jól esik a simogatás is most.
-Nem vészes.
Nem foglalkozom vele, inkább kiveszem a táskából a borítékot, amiben a pénz lapul és elégedett mosollyal adom oda, de előbb kérek egy csókot.
-Semmi egyedi vagy extra, de... hasznos.
A táskában amúgy ruha és egyéb ottalvós kellékek vannak, látta nálam mostanában, ha úgy jöttem, itt alszom. Pedig valószínű ruhám is van már itt, egyeben, de valahogy hozok mindig még, ne kelljen mosnia rám is, akármi.
-Milyen kaját csináltál?
Ő csinálta, szeretem az ilyesmit, átkarolom a derekánál hátulról és csókolgatom a nyakát, nézem vajon örül-e az ajándéknak, elég lesz-e vajon... de hirtelen csak ennyit tudtam összeszedni sajnos.

Tárgy: Re: Én mondtam - Seth-Felix Szer. Nov. 16 2016, 20:24

Szarul néz ki, amikor azt mondja "dolgozott" rögtön összehúzom a szemöldököm
- Aha
Mondom úgy, mint aki mindent ért, de ez kicsit sem tetszik. Közelebb lépek, már nyelvemen a kérdés: Reev kényszeríti erre? Adjak pénzt, gond van? Megrázom a fejem, hogy nem lesz, ad egy csókot, viszonozom finoman, nem tetszik ez nekem.
- Nem értem mi van veled...
Támogatom, nem foglalkozik velem.
- Bántottak
Mondom tényként, nem kérdés, most már tudom, mint szakmabeli felismerem az ilyesmit. Megcsókolom megint, noha ebbe feszült aggodalom vegyül, átkarolom, éreztetni akarom, hogy biztosan tartom, aztán.
- Levél a Roxfortból?
Átveszem, de kell egy másodperc mire leesik, elhűlve nézek rá fel.
- Ugye nem az, amire gondolok? Felix....ugye nem vállaltál extra melót azért, hogy pénzt adj nekem?
Ki se nyitom, vádlón nézek rá, remegő szájjal, amit összepréselek. Dühös vagyok, meghatott, zavart, nem is tudom, sosem értettem az érzésekhez, de ez...ez nem jó. Terelne, de nem hagyom.
- Majd meglátod, ide gyere, rám nézz! Nem...nem adhatsz pénzt nekem! Ez így kurvára nem fer!
Hiába csókolgatja a nyakam, elhúzódom, szembe vele.
- Most ez komoly?
Nem bírom felfogni, biztos nem, nem lehetett ennyire hülye.

Tárgy: Re: Én mondtam - Seth-Felix Szer. Nov. 16 2016, 21:41

Nem vagyok rokkant, de hülye sem, látom az ellenzést a szemeiben, de tudtam hogy ez lesz, nem fog hátba veregetni a döntésem miatt, furcsa is lenne.
-Nos... így többet fizetnek.
Vonom meg az egyik vállam, jelezve, tudtam mire vállalkozom, ez ezzel jár. De a csókja jól esik, kiérződik belőle az aggodalom, pedig nem szükséges, már itt vagyok vele, kényelemben, jó lesz.
-Annyira én sem vagyok isteni, sajnálom muglikám.
Mosolyodom el, forgatom a szemem, mikkel nem jön, Roxfort...
-Dehogynem. Mondtam, hogy megoldom, megoldottam. Reeven tandíjára is futott belőle, ha már ennyire erőltetem Nektek a tanulást, ez a minimum. Most amúgy sem tudsz dolgozni, rakd csak félre. Anyádnak úgy sincs ennyi hirtelen.
Simítom meg az arcát, hogy na, ne mérgelődjön, köszönje meg, rakja el, etessen meg. Azt hiszem már tudnék enni. De kaja helyett inkább megszid, meglepődve szalad fel a homlokomra a szemöldököm.
-Már miért ne adhatnék? Erre valók a... nos... barátok? Minek nevezzem magam? A lényeget érted, miért ne lenne fer? Mivel ajándék, vissza sem kell adnod. Persze ne várd, hogy szülinapodra mást is adjak, karácsonyra esetleg. Mondjuk egy csíkos kampós nyalókát.
Mosolygok, lopok egy csókot.
-Komoly igen, a Tiedé, tedd el. Anyádnak ne szólj, had higgye hogy már dolgozol, legalább nem piszkál.
Igazgatom a nyakánál a pólót, ki kéne belezni azt a négert, hogy miatta történt mindez Seth-tel. Határozottan ki kellene, egy ilyen jó partit elrontani... vétek.

Tárgy: Re: Én mondtam - Seth-Felix Csüt. Nov. 24 2016, 20:02

Feszülten csíptetem ujjaim közé az orrnyergem.
- És az a kis hülye nem keres, vagy mi? Miért kell...ezt csinálnod magaddal?
Lehet, hogy erősebb, de ember, neki is vannak határai!
Sóhajtva és értetlenül átveszem a levelet, az istenekre ráncolom az orrom
- Ott nem varázslók éltek?
A mugli az lesz, aki nem tud varázsolni, de azért felbontom és elsápadok. A válasza arcon csap. Dehogynem! Nézek rá, mintha elment volna az esze.
- De nem így, Felix
Álmomban sem gondoltam volna, hogy...ilyesmit művel magával, értem. Megszédülök, most komolyan? Visszanyomom neki, de közben dühös is vagyok és meg is hat, nem szoktam ennyifélét érezni egyszerre, összezavarodom.
- Nem, ez nem minimum...és nálam nem erőltetted. A kis görcs nem akar tanulni? De táncolni táncolhatok, hamarosan. Ezt nem fogadhatom el... Van spórolt pénzem, én... Nem is támogatod a színészetet!
Fakadok ki, próbálom visszaadni neki a borítékot.
- Nem az, bántottad magad...vagyis tulajdonképpen igen, hagytad, hogy... Szerinted milyen ez? Belegondoltál fordított esetben? Nem...tényleg nem fogadhatom el
Nyögöm zavarodottan. A csókkal kizökkent, sóhajtva dőlök a mellkasának, megrázom a fejem anyámra.
- Nagyon haragszom rád
Remeg a hangom basszus, nem lesz ez így jó, össze kell szednem magam.

Tárgy: Re: Én mondtam - Seth-Felix Szomb. Dec. 03 2016, 15:02

-Dehogynem, de ha Ő is arra koncentrál, hogy sokat keressen nem fog tanulni, holott végzős.
Nekem meg fontos, hogy befejezze, szeretném, hogy befejezzék mindketten.
-Meggyógyul a testem, pár óra volt az egész.
Volt már rosszabb is, ez meg csak testi fájdalom, jóval hamarabb gyógyul, mint a lelki, Ő is tudja.
-De, de ki mondta, hogy Te az lennél?
Cukkolom, mert Seth nem az a varázsló fajta, annál jóval földhöz ragadtabb.
-Hát hogy? Nem tudok hirtelen olyan megrendelőt keresni akinek bírok is festeni ennyi pénzért... Szerinted hogy szerezhetnék ennyi idő alatt ennyi pénzt? Nem vagyok oda a bankrablásért.
Ugyan már, ehhez értek, kibírok ennyit, nem vagyok kisfiú már és valóban nem tartom akkora áldozatnak, cserébe csak nyugalmat és menedéket kérek Tőle egy kis időre. Persze látom nem tud ezzel mit kezdeni, de csak mosolygok az egészen.
-Dehogynem, de mivel akartad nem is kellett erőltetni. Reeven a kis görcs és de, de mivel Ő is úgy van vele, a pénz a fontosabb, hogy legyen, hanyagolja, nem tartja fontosnak. Megint kezd befutni mint rock énekes, de az is olyan múló dolog, hiába magyarázom neki.
A tudást és a diplomát nem veheti el senki tőle, csak szerezze meg ugye.
-Na de ennyi? Kétlem, fogadd el vagy hiába csináltam az egészet. Azt akarod hiábavalóvá válljon az egész délutánom?
Tudom, hogy azt nem akarná, így remélem most már el fogja fogadni, amúgy sem akkora összeg, amit ne lehetne hamar elkölteni, akkor is ha nem a tandíjt fizeti ki vele.
-De... de támogatom, csak azt mondom jobb táncos vagy. De ha színész akarsz lenni, nem fogom azt mondani ne.
Vonok vállat, hát igen, belátom, szerintem szar színész lesz, középszerű, de olyanok is kellenek a világnak nem? A borítékot meg tolom vissza neki.
-Én ugyan nem bántottam magam. Fordított eset? Miért kellene fordított esetnek lennie? Fordított esetben szerintem Te elmész fosztogatni a néger haverjaiddal vagy táncolsz valami rendezvényen, akármi. Nem vagyunk egyformák, máshoz értünk és máshogy szereznénk pénzt, fogadd csak el.
Egy csókkal meg is pecsételem, hogy az övé, tegye el. Főleg az anyja miatt, biztos piszkálja, dolgozzon.
-Majd elmúlik.
A haragja is, a fájdalom is, nekem akkor is megérte. Ölelem is magamhoz, jól esik.
-Akkor... kapok enni meg inni? Mondjuk az ágyban?
Kérdezem, míg csókolgatom a nyakát, tetszik a finom bőre, az illata. Otthonos.

karakterinformáció