Úgy beszéltük meg, hatra jövök elé. A tragacsom ehhez az alkalomhoz nagyon tré, másom meg nincs, így fogtam egy taxit, azzal érkezem. Arra kérem, legyen a közelben, ha a partnerem megérkezik, rögtön le tudjam inteni. Megmutatja, hol fog várakozni, én pedig egy padra ülök Suzyék háza előtt, a bejáratra pillogva.
Nem érkezem túl korán, és ő sem késik sokat, így nem unatkozom, míg megérkezik. Kicsit izgulok, mert a vallomásom óta most találkozunk először. Érdekes, hogy így reagálok; a színpadi fellépések nincsenek rám ilyen hatással.
Aztán meglátom... Kék ruhában van, ami majdnem olyan, mint a szeme színe, amikor a napfénytől hunyorog. A haja fel van tűzve, amitől nőies (és nem kislányos, a két copffal). Azonnal felpattanok, ahogy meglátom, és elé sietek, bár látom, hogy kissé feszeng.
- Szép estét, szép hölgy, fogadja mély hódolatom...- hajolok meg előtte, mint gáláns lovag, és a kezzéért nyúlok, hogy futó csókot leheljek rá. Közben puhán megsimítom; ugyan, ne aggódjon már. Én nem lettem más. Ugyanaz a srác vagyok, akit megismert.
- A hintó előállt, jöjjön velem, kisasszony- kacsintok rá, és nyújtom a karom, karoljon belém.
Ha megteszi, bátran szórok neki bókokat:
- Gyönyörűen fest ma este. A ruhája tökéletesen emeli ki ragyogó tekintetét - minden szavam igaz. csodásan néz ki!
Elsétálok vele az útig, ahol a jelzésemre vár a taxis. (Úgy elfelejtettem neki inteni, amikor megláttam Suzannát, mint a sicc. Pedig az volt a terv, azonnal kocsiba ültetem). Ajtót nyitok neki, én pedig a másik oldalról ülök be mellé. A címet már korábban mondtam a taxisnak, így rögtön megindul, ahogy becsukódik az ajtó.

Végül úgy döntöttem, megtartom a jegyeket, és elhívom Suzyt a Shakespeare darabra, Sebyvel pedig elmegyünk máskor. Szerencsémre a lány igent mondott. A ház előtt várok rá, ahol lakik, és amikor meglátom, hogy feszeng egy kicsit, hülyéskedni kezdek, mert a játék eddig minden alkalommal bevált. Már túl vagyok a kézcsókon, amikor először elneveti magát.
//Gondolom, a magázódásra gondoltál...//
- Legyen, ahogy szeretnéd. Nem akartam, hogy feszengj- mosolygok rá. Igazából csak hülyéskedtem, de ha nem szól rám, tartom "a három lépés távolságot", magázódással és minden mással.
Végignézek magamon, ahogy megdícséri a ruházatom.
- Köszönöm szépen!- majd továbbítom a bókot Sebynek. Ezt a ruházatot ugyanis ő választotta- De az újságkihordást még mindig egyenruhában kell végezni...- kacsintok. Értem ám, hogy nem a hajnali öltözetemre gondolt. Bár ez az öltöny kényelmes, én mégsem tudom magam elképzelni, hogy folytonosan ilyesmiben járjak. Még mindig a farmer és a póló/ing a kedvenc kombóm.
Nevetek, ahogy szóvá teszi, nem saját kocsival jöttem.
- Még nem ittam. De nem zárom ki a lehetőségét, hogy nem is fogok. Esetleg velem tartasz színház után? Beülünk valahová, eszünk, iszunk, beszélgetünk, megünnepeljük a sikeres vizsgáidat...- nézek rá, (immár a taxiban), kedvesen; vajon mennyire nyitott rá, hogy közeledjünk egymáshoz?
- Nos, eredetileg Sebastiannal mentünk volna. De ő most éppen egy lagziban van, nekem meg eszembe jutott, hogy te is szereted. Örülök, hogy igent mondtál a meghívásomra- ebből talán kisejlik, Seby miatt Shakespeare. Nyár óta nem volt másik Shakespeare darab, amiben játszottam volna, és a Vízkereszt óta nem is olvastam mást. (Bár tervbe van véve)
A taxi suhan velünk, de ha döcörögne, akkor se venném észre. Nem kifelé nézek ugyanis, hanem Suzyra. Jól fest, ki van simulva; nem tűnik bánatosnak, ilyesmi. Mégsem szeretném arról kérdezni, milyen volt otthon. Most még nem.
- Egyébként hallottál már erről a darabról? - állítólag egy nagy mix az egész; pár szereplő adja elő Shakespeare összest másfél-két órában. Suzy biztosan többet fog felismerni, mint én.

Suzy most is kedves és finom, egyetlen rossz szava sincs, és én is igyekszem a kedvében járni, így a bohóckodást is félre teszem, mert nem jön be. De a félelmeimet, hogy netán neheztel még rám, hamar eloszlatja. Olyan érzésem lesz, mint amikor kezdetben találkozgattuk, kicsit tapogatózva még, de nyitottan, szóval... Van remény, hogy közöttünk is minden rendbe jön.
//Tökéletes választás volt Sebytől, ugye ? //
Megdicséri az öltönyömet; aztán kicsit elvcceljük, milyen is volna, ha ebben hordanék újságot.
- Meglehet, ezzel a húzással én is újságba kerülnék...- annyi zöldségről írnak manapság. Ha én öltönyben dolgoznék, abból is szenzációt tudnának csinálni!
Taxival jöttem elé, és ezt rögtön észre is veszi. Azt gondolja ittam (bár lehet, ezzel csak ugrat), de aztán nem zárkózik el tőle, hogy beüljünk valahova színház után.
- Oké. Én is jobban szeretnék csendesebb helyen lenni veled...- bólintok komolyan. Rá vagyok kíváncsi, és nem a bulik érdekelnek. Fontos szempont tehát, hogy halljuk egymást.
Elgondolkodom. Hazudnom kellett volna a program kapcsán? Őszintén elmondom, hogy Sebynek szántam a jegyet, de aztán ő volt, aki eszembe jutott, hogy örülne a darabnak. Mégsem magyarázkodom. Ha úgy alakul, lesznek még közös programjaink (én nagyon szeretném), ami direkt neki szól, vagy éppen neki. De most ... hosszú idő után találkozunk először. Abban sem lehettem biztos, eljön-e. Talán az is a szerencsém, hogy már régen volt színházban. Könnyebb volt igent mondania nekem.
-Miért érdekes?- felkapom a fejem. Miért ne mehetne bárki lagziba? Miért ne mehetne Sebastian? Vagy miért fura? Mert nem velem ment oda? Vagy hogy lagziba ment a színház helyett? Míg nem tudom, mire céloz Suzy, megvédeni sem tudom...
Megkönnyebbülve felsóhajtok:
- Örömmel hallom. Egy kicsit szorongtam, hogy majd nem fogom érteni...- pironkodva vonok egy picit a vállamon. Seby ezt könnyen kezelte volna, súg, mint egy kisdiáknak, vagy elmagyaráz mindent a darab végén, de Suzy előtt ez inkább égés: nem ismerni, amire jegyet vettem?
Könnyed asszociáció; munka lesz a téma, ráadásul az enyém.
- Nem, sajnos, mostanában nem. De nagy sikere volt, lett egy pót előadás is az egyik nagyobb színházban, csaknem telt ház előtt!- mesélem lekesen- És ami izgalmas..., képzeld, ajánlatot kaptam egy filmszerepre, nem is akárkitől...- mosolygok, fel akarom egy kicsit csigázni Suzannát- Úgy hallottam, nektek is van közös projektetek... mégpedig Igor kapcsán...- halkan felnevetek. Quentin nem csak a saját forgatókönyve iránt elkötelezett.
- Gondolom, ti már el tudtátok kezdeni a munkát. A miénk még várat magára, pedig már nagyon be vagyok zsongva!- most is látszik, hogy zizegni kezdek, fészkelődök egy kicsit, birizgálom a mandzsettáimat.

- Jah, én lennék az aktuális bohóc, mi?- na, azokban a lapokban szerepelni nem nagy dicsőség. Sőt.
Biztató az új kezdet, noh kissé rögös. Én sem ugrok rögtön mindent megmagyarázni, ha Sebastianról van szó; mintha ez kényes pont lenne kettőnk között. Megértem, a látszat csal, ha Suzy nyugodtnak is mutatja magát, a felszín alatt még ott bújkál az indulat. (Érzelmi töltetre gondolok, nem feltétlen haragra)
- Lia hívta el a barátnője esküvőjére... Miért furcsálod, hogy elmegy egy hagyományos esküvőre? - aztán még inkább elgondolkodom, miért viselkedik így. Most akarja tudni a választ vagy nem?- Suzy, ismersz már annyira, bármit kérdezhetsz tőlem. Tényleg, bármit. Ezért aztán szívesen elmondom, hogy igen, köthetnénk házasságot, akár itt is, Kaliforniában. De a lehetőség csak lehetőség, az sem biztos, lesz belőle valami - mondom csendesen magyarázva. Én ugyanúgy állok a házasság témájához, mint korábban, Sebyt meg egyáltalán nem izgatja a házasság. Szóval elsietni nem fogjuk, annyi bizonyos.
Váltunk, a színház lesz a téma, meg a darab, amire decemberben készültem.
- Ne feledd el, amatőr társulatról volt szó, egy jótékony cél érdekében álltunk össze. De igaz, nem kizárt, hogy felkérnek majd még bennünket, adjunk elő- mosolygok. Szinte mindenki pozitívan nyilatkozott, szívesen jönnének, folytassuk, csináljuk, ha érdekel még valakit ez az előadás.
Nagyobb hír, hogy Ká szerepe kapcsán szerepet kaptam, de úgy tűnik, ezt Suzy nehezebben rakja össze, mint gondoltam. Quentin nevének említése azonban meghozza a várt eredményt. Suzy rácsodálkozik, milyen kicsi a világ.
Elismerően füttyentek, amikor azt mondja, Igorral készen vannak. És talán ekkor törik meg (végleg) a jég, a régi Suzy kíváncsiságával ontja rám a kérdéseit. Nevetnem kell, olyan aranyos!
- A véletlen úgy hozta, hogy Q is eljött erre a pótelőadásra. Addigra már mindenki felszabadultan játszott, az egész nagyon simán és jól ment. Aztán a darab után odajött hozzám, és ajánlatot tett, arra hivatkozva, mennyire tetszett neki a játékom. Suzy, alig néhány perc az egész, mégis tetszettem neki!- még most is alig hiszem el- Még aznap elolvastam a forgatókönyvet, és leszerződtem hozzá a címszerepre...- mosolygok- De erről inkább kérdezd meg őt...- kacsintok. Még mindig nem árulhatok el róla sokat- Márciusra tolódik a forgatás kezdete, anyagi segítséget vár még valahonnan...
Ahogy Quentinen is észre lehetett venni, kedveli Suzyt, ez visszafelé is érzékelhető. Tetszenek egymásnak, bár hogy mennyire, azt nem tudom felmérni ennyiből. Decemberben úgy éreztem, Q vetélytársam is lehetne.
- Randizgattok?- kérdem, nyíltan, Suzyra mosolyogva; rossz érzések nélkül. Inkább örülnék. Q jó fej, becsületes, rendes tag, kedvelem.

Vele nevetek; ez az évődés a régi időket idézi, és nagyon hiányzott már hogy halljam, ahogy kuncog.
Azon viszont meglepődik, hogy Liával ment el egy esküvőre. Vagy az akasztja ki jobban, hogy egy esküvőre ment el Liával?
- Lia hívta el rá Sebastiant. Nincsenek haragban, miért ne ment volna el vele? - Úgy gondolok erre, mint valami programra; elvégre nem ők házasodnak, csak együtt vannak ott. Számomra nem olyan fura ez. Főleg, mert tudom milyen Sebastian.
Aztán elnevetem magam, noha ha valaki nagyon-nagyon jól ismer, talán észrebveszi, hogy ez nem teljesen felelőtlen. Nem Suzy az egyetlen, akinek eszébe jut, mi van akkor, ha...
- Nem aggódok- mondom mégis határozottan. Ha kiderül, Sebastian még mindig Liába szerelmes, vagy esetleg újra belé szeret, a mi kapcsolatunk csak álomkép volt, és jobb, ha most derül ki, mint később. De igazából nem hinném, hogy így történne. Bízok abban, hogy az az egy hónap is sokat jelentett Seby életében, amit mi közösnek nevezhetünk.
- Ezzel az erővel akár Sebastian is aggódhatna, hogy veled töltöm az estém...- nézek rá, szomorú-szelíden. Hiszen én is erősen kötődtem valaha hozzá, és ma sem vagyok közömbös iránta. Ez okot ad a féltékenységre? Felnőttek vagyunk, egymástól függetlenül is vannak kapcsolataink. Számomra ez a téma nem kínos.
- Igen, ez igaz- mosolygok rá- ebben a témában te vagy közelebb az álláspontomhoz. De...- vállat vonok- nem gondolom, hogy bármelyikőnk véleménye ne közeledhetne a másikéhoz. Enyém az övéhez, vagy övé az enyémhez, mindegy. Különben is, még ... korai lenne.
Noha soha ilyen biztos nem voltam benne, kivel akarom leélni az életem, erről nem beszélek nyíltan Suzynak. Az érzelmeim kiteregetése veszélyes játék, olykor fegyver is lehet a másik kezében (nem mintha ilyesmire számítanék). Ha rákérdez, elmiondom, mit érzek, ha ennyiben hagyja, úgy is jó. Hogy nem futó kapcsolatban gondolkodom... Sosem gondolkodtam abban. Se akkor, amikor Elee tetszett, se akkor, amikor Suzy. Úgy hiszem, bármelyikkel képes lennék tartós kapcsolatot kiépíteni, mert önmagamat képesnek érzem rá.
Támaváltás, színház, Dzsungel könyve...
- Nem is mondtam, hogy baj- mondom nevetve- Nagyon élvezem velük a munkát. Közéjük valónak éreztem magam, és ők is így viszonyultak hozzám- Egy másik darabban, ahol profikkal együtt játszom, nem megy ilyen jól, mert folyamatosan éreztetik, idegen vagyok közöttük.
Mosolygok, igen sikerünk volt, és ez nagyon mámorító érzés. Egy pillanatra el is ábrándozok, visszaidézve, milyen érzés volt, amikor azt a rengeteg mosolygós arcot láttuk.
//Nos, elképzelhetőnek tartom, hogy előadtam magam neked Káként, hiszem tudtam, hogy a bemutatón már nem leszel ott. Szóval láthattad és hallhattad, mit tudok, ha nem is jelmezben.//
- Aranyos vagy, köszi!- odahajolok, és arcon puszilom, mert nagyon szeretem a kedvességéért. És közben Q-ról is visszajelzést kapok, erősen pozitívat, hiszen bízok Suzyban, a véleményében. A meglepettségét nem is észlelem, csak az örömét, izgatottságát.
- Ha már Igorral is sikert aratott...- nevetve bököm finoman oldalba. A boldog pálcikaember és a buszsofőr fia között azért elég sok a különbség. De ami igaz, az igaz: mindkettő mögött Q áll, aki láthatóan kedves Suzynak.
Nem szégyenlem megkérdezni, randizgatnak-e. Most egészen más színezete van a dolgoknak, mint amilyen akár hat hete.
Suzy válasza miatt kissé elkomorodok. Tudom, hogy rám céloz, hogy most miattam ilyen, bár csodálkozom egy kicsit.
- Könnyebb lenne át...- te jó ég, mit is akartam, mondani "vészelni"?- átlendülnöd ezen, ha nyitottabb lennél. Tudod, a randi még nem kötelez semmire, azért találták ki, hogy ismerkedjenek az emberek...- mondom halkabban, megilletődve, de közben finoman megszorítom Suzy kezét.
- Vonzó, fiatal nő vagy, nem csoda, ha randit kérnek tőled- mondom mosolyogva- Ha szabad lennék, én is randit kérnék tőled. De ... attól még találkozgathatunk, nem? Ha nem is úgy, mint randi...- kérdem, felvezetve, hogy nem csak ma este kívántam látni, nemcsak pótlékként gondolok rá. Szeretnék a barátja maradni. Nagyon klassz órákat töltöttünk együtt.

Nagy szemekkel nézek Suzyra. Nem csak amiatt, mintha Suzy nem vette volna a lapot, hogy Sebastian és Lia szakítottak, hanem azon is, amit az esküvőjükről mond.
- Ezt Lia mondta neked? Esküvőben gondolkodtak?- szándékosan fogalmazok többes számban, hiszen esküdni csak akkor lehet, ha mindketten akarják.
- Sebastian fontosnak tartotta nyomatékosítani Liában, hogy barátként továbbra is számíthat rá. Azt tervezte/tervezii, hogy a lakást is felajánlja neki, lakjon ott továbbra is, ha szeretne. Lia ugyanis stúdióvá alakította a lakását reeven kedvéért és számára.
//Nem emlékeztem, mikor beszélték ezt meg pontosan; az esküvőn, vagy már korábban. Bocsánat érte. de ugye, elképzelhető, hogy Seby az erre vonatkozó terveit is megbeszéli Joshsal?//
Maradjunk annyiban, nem tartom veszélyesnek a mai esküvőt (rám nézve).
- Dehogynem beszélgettünk a gyerekekről!- nevetek finoman- Ha nem is konkrétan a közös jövőnkről volt szó, te is lefestetted a sajátod, én is az enyémet...Hasonlított, nem?- Csipkelődök vele egy kicsit, de igaz. Mindketten hiszünk a házasság intézményében, és két (három) gyereket akartunk. Amúgy helyeslően bólintok- Igen, mi gyerekcipőben jártunk hozzájuk képest- a hangom elhalkul. Suzy csodálatos teremtés, a barátjának lenni is megtiszteltetés.
Egyszerűen csak szemléltetem, bárki lehetne féltékeny, ha valaki mással találkozik, nem szükséges ahhoz túlzott vagy mély előzmény. Nem sejtem, mi jár a csinos fejében. A hűséget, mint alapelvet egyébként sem vágtam sutba. Kísértések pedig lehetnek az életben, sosem kételkedtem benne. Eddig is voltak...
- Abszolút megértelek- bár ezt most nem tudom, mire fel mondja: Liára értve, Sebastiannal kapcsolatban, vagy rám, hiszen Seby az, aki nem hisz a házasságban. Ezt Liának is tudnia kellett. Vajon miatta meggondolta volna magát Seby? Akkor velem kapcsolatban is hajlandó lehet? Suzy mondandója végére aztán kiderül, rám (és Sebyre) gondol.  Annyiszor mondtuk egymásnak, összekötnénk az életünket, ha valamelyikünk lány volna, miért lenne lehetetlen terv ez most, amikor már egy pár vagyunk?
- Talán rájön majd, a házasság intézménye mégsem csak egy darab papír...- mondom, kissé szomorúan, hiszen az, hogy így vélekedik, a szülei hibája, nem az övé. Ez a tény biztosan erősen feszélyezi, az biztos.
A színház, a színjátszás már hálásabb téma.
- Az a jó, hogy amatőrök vagyunk. A képzettek és az amatőrök között áthidalhatatlan a szakadék. Azok között is van hierarchia, akik képzett színészek...- próbálom magyarázni.
Nagyon cuki, ahogy az én érdekemben is beszélne Q-val (bár mármegállapodtunk, jól esik, hogy dícsérni szeretne a férfi előtt), a puszimmal azonban megint zavarba hozom, elpirul, de mivel nevetgél, nem magyarázom, miért volt, hogy gondoltam. Tudja jól, úgyis.
- Quentin elmesélte a sztorit; azt hittem, legalább a mesét te szőtted köré, anyira jellemezne téged!- mosolygok. Ráébredek, tulajdonképpen Q és Suzy nagyon is illenének egymáshoz. Bár Q tisztaságmániájához Suzynak fel kellene kötnie a gatyát!
- Mit visszautasítani?- nem értem. Ha találkoznak és együtt csinálnak valamit, beszélgetnek, esznek-isznak, az nem jár olyan következményekkel, amit meg lehetne bánni.
De amíg ezen értetlenkedem, eljut ám az agyamig, hogy én vagyok az oka annak, hogy nem randizik. És megértem azt is, miértéreztem, nem kérhetek tőle randit. Hiszen ott volt Mike. Sokszor beszélt róla, talán... (?) Énrám gondol még?
Felnevetek, ahogy viszonozza a bókomat.
- Tőlem most sem kér senki randit, képzeld!- tudom, tudom, szinte sülve-főve Sebyvel vagyok, de korábban sem voltam "keresett", hiába tart Suzy vonzónak.
Összemosolygunk; értem a célzást is, a revansot is, a kérdéstis, amit fel sem tett.
- Én sem akartam elkapkodni semmit, nehogy egyszer aztán nemet mondj...- szalad ki belőlem, és elkapom a tekintetem Suzy nagy szemeiről (azok a kék szemek!), mert sosem gondoltam volna, hogy éppen én leszek az, aki valaha neki nemet mond.
Aztán elmosolyodok, mert a kérdését más oldalról is meg lehet közelíteni:
- Szóval folytatjuk? Boldoggá tennél vele!- bár vissza kellfognom magam; és esélyt adni, hogy Suzy és Q között is alakulhassanak a dolgok, ha van vonzódás. (Valami azt súgja, van)
- Való igaz..., az a kép nálad maradt- túrom meg zavaromban a hajam. Nem egészen emlékszem, mi történt aznap, miért lettem rosszul- Reméltem, hogy nem teszed tönkre haragodban, tényleg tetszik az a kép. Már ki is találtam, hova fogom függeszteni... Segítesz?
Mosolyogva nézek rá. Úgy érzem, a kezdeti feszültségek elpárologtak. Lényegében meghívtam magamhoz. Kíváncsi vagyok, mint barátom, hajlandó lenne-e végre eljönni hozzám (Eddig nem voltál, ugye?)
- És te boldogulsz az okoskával?- a telefonjára gondolok, amit én adtam neki.

- Na igen, azt nekem is mondta, ha gyereke lesz, felesége is- ha Lia terhes lett volna, minden bizonnyal megkéri a kezét. Be kell valljam, nem hittem, hogy ilyen szorgosan dolgoztak az ügyön. //Legalábbis Joshnak így jön le//
//Na igen, erre nem emlékeztem, mikor tisztázták végleg ezeket; bár most be is ugrott, a kulcsot is az esküvő napján adja vissza Lia.//
- Hát, ha Lia haragudna még, valószínű nem Sebastiant hívta volna- vonom fel a vállaim. Ez Lia ötlete volt, nem Sebyé. És, mint tudjuk, Sebynek lett volna jobb dolga is, mint a "haragosával" esküvőre menni.
- Milyen ilyen szakításra gondolsz?- kíváncsi vagyok, ő mit tud a dologról. Talán Lia elmesélte neki, ahogy Seby nekem? Akkor tudnia kéne, hogy Lia "csak" azon akadt ki, hogy Seby belém szerelmes, nem pedig egy másik lányba. Sebyre egy percig sem volt mérges, ha jól tudom. Abba meg nem akarok belemenni, Sebastianmilyen meggyőző tud lenni, ha akar. És azt Lia is tudja, hogy milyen szíve van; haragudni se lehet rá. Lehet? Én képtelen lennék.
Mosolygok, bár érzem, hogy nem ad teljesen igazat nekem. Persze, ha így van, igaza van. Mi nem a közös gyerekeinkről beszélgettünk, Lia meg Sebastian pedig -ezek szerint- igen. Legyintek, hagyjuk ezt az apró eltérést; amúgy sincs semmi jelentősége.
- Ó, bocsánat. Tudom, hogy nem annyi...- rázom a fejem tagadólag, mielőtt Suzy azt hinné, elment az eszem vagy micsoda. A házasság intézménye sokkal fontosabb, erről már akkor beszélgettünk, amikor még alig ismertük egymást. (És nem is feltételezte, hogy rögtön elvenném). Ezzel azonban elárulom magam, hogy Sebastian véleményét közvetítettem. Nem akarom, hogy feketében lássa a barátomat (fiúmat), ezért csak ennyit teszek hozzá- Ne ítéld el Sebastiant. Rossz példát látott...
A színházról és a tapasztalataimról beszélgetünk. Elmondom neki, hozzám hasonló amatőrökkel könnyebb együtt dolgozni, mint olyan profikkal, akik lenézik a magamfajtákat.
- Bizonyára. De akkor nagy részükre jellemző. Olyan érzés, mintha féltenék a tudásukat. Fene tudja, miért csinálják, én aztán nem veszek el tőlük semmit. Az egyéniségük akkor is az övék, amikor hűen leutánzom őket- vonok vállat- és többnyire nem ez a feladat, ugye...
Igorról is ejtünk néhány szót. Suzy lelkesen beszél róla, mi volt az ő munkája, és látszik rajta, nagyon élvezte a munkát, szereti, amit alkotott. Quentinnel kapcsolatban sincsen zavarban, noha megkérdezem, randiznak-e.
//Oké, tudom. Bocsánat, de azt feltételezem, Q kiakadna nálad. Mert nála mindennek pontos helye van. Nem is a tisztaság itt a lényeg, hanem a rend. Utólag is bocs a kritikámért.//
- Ja, szóval arra van. Ezt még így sosem hallottam...- nevetek. Randi dolgában még mindig el vagyok maradva. És jelenleg azt remélem, sosem lesz már rá szükségem, hiszen nem csak járok valakivel, hanem együtt is élek vele. Ki gondolta volna ezt akár két hónapja? - Gondolod, ez egy randi alapján kiderül? Érdemes-e valakivel járni? - inkább arra hajlok, több találkozó (randi?) is szükséges lehet.
- De attól még találkozhattok...- billentem félre a fejem. Ha Suzy ki is jelenti, nem randizik, attól még nemkéne megfosztania magát alehetőségtől, hogy ismerkedjen, barátkozzon. Én csak annyit szeretnék, hogy ne zárkózzon el ilyen mereven.
Amúgy akár én is beszélhetnék Quentinnel. Kedves srác. Ha komolyan érdekli Suzanna, úgyis várni fog rá. Én is vártam. (Túl sokat is, ami azt illeti). De mégis mi lett volna a jel, amit észre kellett volna vegyek, léphetek? Hívhatom randira, hogy komolyabban vegyen, hogy észrevegye, udvarlok neki? A nyáron be voltam tőle zsongva, de néhányszor olyan jeleket küldött, neki a barátságom kell, nem más, és nem akartam úgy járni, mint Eleevel. (Bár a két lány egészen más, és mást is szeretett bennem, ezt elkönyveltem már magamban)
Rám tereli a szót, én meg nevetve hárítok:
- Azért nincs a homlokomra írva, hogy van valakim...- ez nem lehet indok. Ha tetszenék valakinek, odajönne, esetleg megkörnyékezne; tuti mondanám, bocsi, esélytelen a dolog, de annyi nő szaladgál utánam, meg sem tudom őket számolni. Aha!
Sóhajtok. Mégis érintjük a témát, mi lehetett volna közöttünk, noha félek, ezzel bántom őt. Könnyen kezeli (látszólag), hiszen mosolyog, még úgy is, ha ez nem az az igazi, önfeledt ragyogásos mosolygása.
- Reméltem, hogy nem csak Shakespeare miatt jöttél el- vallom be félszegen, kissé nevetve. Beteg gondolat. Kb mint Seby Lia lagzis találkozója, ha haragban lennének.
Szóba hozza, hogy nála hagytam a karácsonyi ajándékomat. Örülök, hogy megtartotta, megőrizte nekem, tetszik az a kép. Nagyon Suzys, és egy közös emléket idéz vissza (meglehetősen szépet).
- Jól van. Örülök, hogy nem így történt- nem mennék bele, milyen tanácsadó a harag. Valaki tör-zúz, mások felégetnek maguk mögött mindent. Suzynak ezt az oldalát -szerencsére- nem ismerem.
Áthívom, jöjjön el hozzám, akár segíthetne is falra akasztani azt a képet. A nappaliban tökéletes helye volna. Gyakran láthatnám.
- Nem értem. Miért lenne probléma? Sebastiannal ismeritek egymást. Haragban sem vagytok, tudtommal... Bármikor átjöhetsz, ha van kedved...- akkor is, ha Seby otthon van, akkor is, ha nincs; fejezi ki a bármikor
- Amúgy is tervezünk összejöveteleket nálunk; számíthatunk rád? - ha már felvetődött a téma, előre vetítek a későbbiekre szóló meghívásokat. Mert több is lesz, reményeim szerint.
Visszakérdezek: vajon ő mit csinált az ajándékával, amit tőlem kapott? És már elő is kapja, csacsog, ahogy régen,lelkesen mutogatva, mennyi mindent tud a telefonja. Régi időket idéz, ahogy most beszél, és én csak mosolyogva bólogatok:"aha, ühüm, tényleg?"
- És a késések szempontjából is fejlődtél, ugye?- úgy értem, visszafelé, azaz már ne késik el mindenhonnan. Talán az ébresztő funkciót is sikerült belőnie magának. Szeretettel nézek rá. Változott az érzés, de nem múlt el nyomtalanul. Sebastiannak ebben is igaza volt.
A taxi közben megérkezik a színház elé. Fürge mozdulattal ugrok ki a kocsiból, segítem a kiszállásban Suzyt, aztán fizetem ki a taxist. A karomat nyújtom neki, amikor végre ismét mellette állok, de aztán gondolok egyet, és kézen fogom. Ránézek:
- Persze, csak ha nem bánod...- az előadás kezdetéig vanmég idő, így elviszem a büfébe, hogy valami hűsítővel kedveskedjek neki.

//User tudja. De Josh szemszögéből félreérthető//
- Gondolod, az a típus, akinél a harag csak később vagy máslépp csapódik le? - Liáról beszélünk. Suzy szerint furcsa, hogy alig egy hónappal azután, hogy szakítottak, Sebyvel megy esküvőre. Seby elbeszéléséből pedig azt szűrtem le, Lia az esküvő után elutazik majd (megint)- Hát, holnap már okosabb leszek...- Gondolom, Seby beavat majd, mi történt.
- Nos, a dolognak ez csak egy része. Talán az utolsó csepp voltam, de nem a szakításuk egyetlen oka- próbálom megmagyarázni, közöttük korábban is voltak gondok, anélkül, hogy belemennék a részletekbe.
- Sebastian ebbe nehezen nyugodna bele. Tudom, hogy nem csak rajta múlik, de azt hiszem, már megbeszélték: barátok maradnak, és Lia továbbra is számíthat rá. Korábban is voltak barátok, úgy tudom; nem lenne egyikük számára sem idegen a helyzet. Mégiscsak jobb, mint haragban lenni azzal, akit valójában kedvelsz, nem?- szándékosan nem használom a szeretni szót. Nem mindenki érti ezt, vagy fogadja ezt el, de aki Sebyt ismeri, annak nem is lehet kérdés. És úgy vélem, ezt az oldalát Liának ismernie kell.
// Meg tudnám magyarázni, miért apró, de nem akarom. <3//
- Oké- hagyom annyiban. Nem hiszem, hogy ezen a témán most lovagolnom kéne. És a házasságot amúgy én sem kapkodnám el; szóval ráér foglalkozni vele.
- Szerintem se; valószínűleg amúgy is tagadnák, ez a tapasztalat- a többi amatőrrel beszélgettem erről. Legtöbbjüknek ugyanez volt a tapasztalata, és némelyiknek bátorsága is volt megkérdezni. Persze, valós választ egyszer sem kapott.
//Nem hiszem, hogy Suzy rendetlen, még akkor se, ha a lakását annak láttam . De lásd be, Q makulátlan tisztaságot és rendet tart!//
Már a számon van a kérdés, vajon sose gondolt-e rám úgy, akivel randizna, de visszaszívom. Nem a legjobb kérdés, amit feltehetek. Különben pedig mondja magától, Mike óta nem randizott senkivel.
- És randi nélkül nem derülhet ki?- ott van Mike, vagy itt vagyok én. Ha nem is randiztunk soha, találkoztunk annyiszor, hogy megszeressük egymást. Még lehetett is volna belőlünk egy pár, ha... Megint a mi lett volna, ha...- nál tartok. Felesleges ezen gondolkodni. De a kérdés nyitott és él, kíváncsi vagyok a válaszára. Feltétlenül ragaszkodik a randizáshoz?
Bólintok arra, hogy Quentinnel szoktak találkozni, és halványan el is mosolyodok. Úgy hiszem, megvan rá az esély, hogy idővel ők ketten valóban randizzanak. Hogy már barátok, az nem is kérdés.
Boldoggá tesz, ahogy nyilatkozik. Nem hiszem, hogy puncsolna, nem az érdeke, hogy nekem hízelegjen. Inkább bók, nekem, Sebynek, az érzéseinknek, a kapcsolatunknak. Suzy volt az a személy, aki féltett Sebastiantól.
- Örülök, ha így látod...- mondom neki, és megsimítom a kezét, köszönetképpen.
Aztán más miatt fakaszt mosolyra, a mi találkozónk végett.
- Csak nem...?- Monet talán plátói szerelem Suzynak? (A munkássága ezek szerint igen)- Szívesen elmennék veled egy kiállítására... Csak hogy meglássam akkor a te arcodat!- kacsintok rá, jelezve, mire gondoltam az imént.
Eszébe jut, hogy nála van még a kép, amit nekem festett, és aggódni kezd, nem lesz-e baj, ha hazaviszem.
- Sem a festményed, sem a jelenléted nem zavarná, ezt garantálom- biccentem oldalra a fejem. Sebastianról beszélünk, könyörgöm. Akkor sem tiltakozott, amikor felvetettem, hívjuk meg Suzyt is a kerti partyra (egyenlőre csak egyet terveztünk).
- Szerintem tökéletesen be fogsz illeszkedni... Egyébként nem leszünk sokan, legalábbis egyenlőre nem úgy tervezzük, és még előttünk állnak a munkálatok: a kert alkalmassá tétele. Majd meglátod te is - nevetek. Suzynak van ideje hozzászokni a gondolathoz, nem holnap lesz az még. Ha eljön hozzám, lesz alkalma szétnézni.
A válasza, hogy szokott-e még késni, nagyon vicces, és árulkodó. Ingatom a fejem; az egész cuccot azért találtam ki, hogy ne felejtsen el semmit, ne késsen sehonnan. minden mást profin kezel (én sem tudnám olyan jól!), de az ébresztő/emlékeztető funkció úgy látszik, nem vált be.
- Jaj, Suzy...- mosolygok rá; én így is szeretem, a késéseivel együtt. Bár lehet, hogy csak mázliim volt, hogy rólam sosem feledkezett meg.
Megáll a taxi, elértünk a célállomáshoz. Fürgén kerülöm meg a kocsit, rendezem a taxis, nyújtok kezet Suzynak. A karom fogadja el.
- Ahogy gondolod!- nincs bennem neheztelés. Elvégre kézen fogva menni valakivel többet sejtet, mint így vonulni.
A büfében iszunk egy-egy üdítőt a darab előtt, és arról beszélgetünk, milyen volt otthon. Suzy mesél, felszabadultan és boldogan. Az otthon számára valóban feltöltődés. Bár már kevés esélye van, hogy személyesen megismerkedjek a családjával, kicsit olyan, mintha már ismerném őket.
Aztán a darab... Ha volt is bennem egy kis félsz, nem fogok mindent érteni, az előadást nagyon élvezem, és gyakran felnevetek én is. Suzy is fel-felnevet mellettem; megjegyzem, még mindig magával ragad, ahogy nevet. Nagyon édes!
Úgy szalad el a két óra, észre sem veszem, csak amikor felállok (elmacskásodott a lábam). Kifelé hömpölygünk a tömeggel. Ismét akarom nyújtom Suzynak, el nesodródjunk egymástól, és ahogy a friss levegőre érünk, megkérdezem:
- Van kedved beülni valahova inni valamit? Esetleg vacsorázni? - nem tudom, megéhezet-e, vagy ilyenkor már nem szokott enni és csak egy italra vágyna. Én legfőképp a társaságára, úgyhogy mindenre rá tudna venni, még arra is, hogy megegyek egy... Nem is tudom, bármit!

- Ha Sebastianon múlik, nem fogja hagyni, hogy Lia magányosnak érezze magát. Furán tűnhet, de a barátságuk nem szakadt meg, csupán nem élnek többé együtt- próbálom elvenni az élét a szakításuknak. Ez nem olyan haragszom rád, többé látni sem akarlak tipusú kapcsolat.
Belátom, ismerni kell Sebastiant ahhoz, hogy ez az egész összeálljon. De én úgy hiszem, ismerem már annyira; és Liáról is sok szót váltottunk. Így azt is el tudom képzelni, hogy ma, az esküvő után majd együtt alszanak, vagy legalábbis elválaszthatatlanok lesznek (talán sokan hiszik azt, egy párt alkotnak). Abba nem avatom be Suzyt, hogy Seby még a lakását is odaadná Liának. (És arról még nem értesültem, hogyan döntött a lakással és az utazásával kapcsolatban)
- Igen, ebben igazad lehet. De te ilyen vagy, Seby meg másmilyen. Őneki se menne, ha nem láthatná Liát vagy nem beszélhetne vele. És azt hiszem, úgy érzi, Lia is ilyen. Nem esik nehezére kapcsolatot tartani vele, mert... igazából szereti még- az ajkamba harapok; szinte sejtem, hogy erre majd Suzy felkapja majd a fejét.

- Áh, értem- már a randizásról (és Quentinről) beszélgetünk- Ez így most kapóra is jön, nem?- halvány mosolyjal figyelem Suzyt. Ha Q elfoglalt, de Suzy amúgy se akarna randizni, akkor ez a köztes megoldás éppen a legideálisabb, adott helyzetben.
- Ó, köszönöm!- a mosolyom kiszélesedik. Tehát mindenki látja, hogy szerelmes vagyok!
- Mindjárt gondoltam...- nevetek. Valamiért tetszik neki az a festő, és mi másért, ha nem a képei miatt? Fejben kell tartanom, hogy ha Monet hozzák a városba, vigyem el rá Suzyt.
Adódik a téma, hogy eljön hozzánk, és segít felakasztani a képet, amit nekem készített. Picit győzködnöm kell, hogy Seby nem bánná. Szerencsére hagyja magát.
- Nem, nem gazos, hetente kétszer nyírok füvet. De tervben van, hogy kerti sütögetéshez is csinálunk padot, meg a teraszra is szereltetünk olyan függőágyszerű izéket, otthonosabbá tesszük és vendégek fogadására alkalmas helyet csinálunk belőle - magyarázom Suzynak lelkesen, hiszen Sebastiannal minden újságot és prospektust átnyálaztunk már; nagyjából a tervek is készen vannak, Matt is segítő kezet nyújtott.
A darab előtt még beszélgetünk, egy -egy pohár frissítőt kortyolgatva. Az előadás egyébként remek; nekem sem kellett szégyenkeznem, hogy nem tudom követni; úgy tűnik, a darab önálló egységként is működik, és meglehetősen vicces. Jól szórakozunk.
- Rendben, akkor legyen kínai. Kérlek, mutasd az utat...- bár ő karol belém, mégis hagyom, hogy vezetgessen az utcákon, sközben egyre fesztelenebben cseverészünk. Suzy is láthatóan oldottabb, már a kapcsolatom sem "tabu" (nem is kellett volna annak lennie).
- Túlzás azt mondani, hogy összeszoktunk. Még alig csak egy hónap telt el, és Sebastian folyton hoz valamit... Remélem, előbb-utóbb végleg hozzám költözik, és befejeződik a kétlakiság- nevetgélek- De jól vagyunk, tényleg. Te magad mondtad, rám vannak írva az érzéseim. Ez önmagában is árulkodó, nem?- kérdem, ajkamba harapva, mosolyogva, elvarázsolva.
Közben elérünk az étteremig, ami mellett simán elsétálok, ha Suzy meg nem állít. Bemegyünk, asztalhoz ülünk, perceken belül már a rendelést is le tudjuk adni (bár egy ideig vacillállunk, mi mi is lehet.... Régi időket idéz, ahogy találgatunk és választunk, egymás ízlését is figyelembe véve, hiszen ritka voolt, hogy ne kínáltuk volna egymást saját tányérunkból. Szerintem ez ma sem lesz másképp...

- Ez rajtuk múlik. Remélem- múlt héten találkoztak. Seby nem említette, hogy veszekedtek volna vagy lett volna valami gond, de mi van, ha csak el akarta titkolni előlem? Nem, nem hinném, hogy így volt, akkor láttam volna, hogy terheli valami, vagy nem vártra volna annyira a mai napot. Mert várta. Láttam...
- Igen, tudom...- kissé elkomorulok. Mondhatnám, hogy ez csak bizalom kérdése, de ez nem fedné le a valóságot. Úgy érzem, mindazt, amit kettejük kapcsolatáról tudok, nem mondhatom el Suzynak.
Hoppon maradni Lia miatt elképzelhetetlennek tűnik mindazok fényében, ahogy Seby nyilatkozott. Természetes, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Lia vonzó nő, és biztosan neki is megvan a maga eszköztára, hogy a maga oldalára állítsa Sebastiant. De egyszer Seby már választott, és nekem azt mondta, jól megfontolta, de a szívére hallgatott. Én pedig érzem őt, akkor is, ha nincs velem, és tudom, hogy nincs okom nyugtalankodni. Seby jól van és Lia kísérője, mint barátja. De az én fiúm, nem Liáé.
- Felhívhatlak, ha megértő fülre lesz szükségem? - kérdem, félig komolyan, félig komolytalanul. A komoly része arra vonatkozik, számíthatok-e rá, ha bajban vagyok. Valószínűleg nekem nem lenne hova máshova mennem.

- Őszintén, Suzy...- nézek rá komolyan, hiszen mi már egy csomó dolgot megbeszéltünk, kevésbé érzékenyet, és ennél intimebbet is- megfelelő társ lenne neked ő, ha ennyire túlhajszolja magát?
Most lehet, hogy rosszul értem, de nem arra céloz, nem csak most pörög nagyon, hanem általában? Mindig?
A randik kapcsán aztán kiderül, én miért nem vagyok kelendő (hogy szerelmes vagyok, társam van, rám van írva). Ez a tény megmosolyogtat. Szerencsére, úgy tűnik, Suzy is elfogadta már a tényt, egy pasit választottam helyette.
A társas összejövetelek miatt meg a kert, a fűnyírás vetődik fel, ezen is elcsámcsogunk.
- Szakértők szerint sűrűsödik a fű, ha gyakrabban van nyírva. A hajról is ezt mondják, tudtad? Míg hosszabb hajam volt, észre sem vettem, hogy nő, de amióta rövidebb fazont viselek, szinte havonta kell igazítani- húzom a szám, nem mintha nem bírnám Violet-et, aki le szokta ápolni a fejemet, de azért..., na.
Aztán megosztom vele, mi mindent tervezek a kerttel (ha már nem kell gazolni), Suzy pedig jót kuncog rajtam.
- Akár... De tudod, milyen jó érzés kifeküdni oda? Mint egy titkos hely, esküszöm, ott vagy a szabad ég alatt, mégse kitéve a szomszédoknak. Sok időt töltök kint...- mesélem lelkesen. Remélem, majd ő is megtapasztalja. Tapasztalataim szerint ő is szereti a természetet.
- Igen- válaszolom röviden. Hiszen az, hogy szinte egyfolytában ott van, ha teheti, nem a kérdés része- Már én is felajánlottam neki, hogy segítek a furgonnal, de köszi, majd mondom neki a dobozokat. Mikorra is pakolsz ki belőlük?- kérdezem, kicsit megcsiklandozva őt, hiszen amikor a lakásán jártam, sok holmija még benne volt azokban a dobozokban (ha azokra gondol egyáltalán). És aztán kedvesen hozzáteszem:- Segíthetek?
Szerelmes vagyok, így nem csoda, hogy csak a szép és jó dolgokat látom, így a nehézségek és nézeteltérések eszembe sem jutnak (nem szándékosan hallgatom el). A lényeget ő maga is látja, nekem ez is bizonyíték, hogy amit érzek, az valóságos, nem csak én képzelem, hogy úgy van.
S közben bejutunk a vendéglőbe, asztalt is kapunk, étlapot is. Böngésszük az étlapot, szerencsére, általam érthető nyelven is van leírás.
Suzy a narancsos kacsával szemez, én a Kung Pao csirkével. Levest azt kérek, amit Suzy. desszertről még nem nyilatkozunk. Míg várunk az ételekre, én kezdek kérdezősködni:
- Te is mesélhetnél...- kezdem általánosságban. Ez az este nem csak rólam szól, kíváncsi vagyok rá is, mivel foglalkozott mostanság, mivel tölti az idejét ( a pálcikaember projekten kívül). De ha arról beszél, nem fogok tiltakozni; az is jelent valamit...

Noha úgy érzem, Suzyban több a kétely, mint bennem, nem érzem, hogy bármivel is meg tudnám győzni. És ha már van benne borúlátás, megkérdem, hajlandó lenne-e akkor is meghallgatni, ha épp panaszkodnék.
- Mindig szerettem veled lenni, Suzy. Szóval, ha lógó orral kereslek fel, akkor se legyél másmilyen; a belőled áradó életkedv és vidámság így is sokszor mankóm volt- mosolygok rá. Nehéz elhinni, de ő pont olyan, akinek a puszta jelenléte mosolyt tud csalni az ember arcára, melegséget a mellkasába. Nem várom el sekitől, hogy tanácsokat adjon. Persze, sokszor igaznak bizonyul, hogy kívülről könnyebb átlátni egy problémát.

- Oh, ez igen!- elismerően nézek rá, milyen célokat tűzött ki maga elé- És nem hagysz fel a tanítással meg a galériával se, ugye? - az időbeosztása így is feszített volt nekem. Még azt is szoknom kell, hogy Seby alig van otthon. Q ezzel ki is kerül a képből; bár a tudatom legmélyén elraktározom, hogy Suzy nem tiltakozott a feltételezésem ellen.
Hamarosan már a kertemről beszélgetünk.
- Veteményesről sosem álmodoztam- forgatom a szemem- Virágok az utcafronton vannak; hátul a nagy, zöld gyep, néhány fenyő, kerti bútorok, sütögetőhely, a kerítés mentén tuják... Majd meglátod, nagyon hangulatos máris, de még jobb lesz!- nevetgélek. Suzy átlát rajtam.
- Na igen, ezt megértem. A ház felső szintje nálam is tele van még dobozokkal. Főként a nagyszüleim dolgai, emléktárgyak, feljegyzések, fényképek, tudod, amiket megőriz az ember, mert ...- a szívemre teszem a kezem. Nem könnyű erről nyilatkozni, még ennyi idő után is. Mert ha nem is gondolok rájuk minden nap, nem tudtam még elszakadni tőlük teljesen. Selejtezni, kidobni valamit az olyan, mintha a múltam egy részétől mondanék le önként és dalolva. Nem könnyű. Félek, a tárgyakkal együtt az emlékek egy része is elvész. Már így is sokat felejtettem, azt hiszem.
Az étteremben éppen olyan könnyednek szánt témát vetek fel. Nem számítok rá, menyire őszinte választ kapok. Kissé el is szégyellem magam, utólag is, hogy őt milyen helyzetbe kavartam. Úgy hiszem azonban, Suzy sikeresen túltette magát rajtam, így nem kezdek bele magyarázkodni.
-Reménykedtem, hogy ... így lesz- mit is mondhatnék? A tekintetem némi bűnbánatot sugároz. Már tudom, mit csináltam volna másképp; de akkor, abban a felfokozott érzelmi állapotban nem tudtam ezt kezelni. Suzyt most is nagyon szeretem, de fél év alatt sem kaptam annyi pozitív visszajelzést tőle, mint pár nap alatt Sebytől. Mindenki a maga módján emészti a dolgokat; hogy neki az otthoni környezet vagy maga a család segített, nem tudom, de az bizonyos, hogy jót tett neki a "megszokott". Oly finoman tartott velem távolságot, a haragjából szinte semmit nem érzékeltem; szinte meg is lep, hogy azt mondja, nagyon haragudott. Feszegetni a kérdést azonban hiba lenne. Megérintem a kezét, ha az az asztalon fekszik, és gyengéden megszorítom. Örülök, hogy itt van. Örülök, hogy elfogadta a meghívásom, a társaságom. Örülök, hogy nem fordított végleg hátat.
Miközben a rendelésre várunk, érdekes kérdéssel fordul hozzám.
- Hobbi, ami nem rajzolás? Tudod, megfordult a fejemben, megkérlek, segíts a díszletek vagy a jelmezek készítésénél, de ha ez nem vonz... a színjátszás?- kacsintok rá mosolyogva. Nekem a legnagyobb hobbim játszani. Talán ezért nem zavar, hogy nem keresek vele olyan jól, hogy meg is tudjak belőle élni. És amíg csak hobbi, jól is van így...
Mikor kihozzák a vacsorát, mi már elmélyülten beszélgetünk újfent. Suzy stílusa most is magával ragad. Bármiről kezd beszélni, mintha nem is lenne annál fontosabb. Hihetetlen az a tűz, ami benne él, mindig is csodáltam érte.

- Hoppá, már csak ezért ki akarom próbálni!- nevetve bököm oldalba. Az ilyen jelenetek a filmekben mindig viccbe torkollanak (vagy szexbe)

- Ahogy a teherbírásodat ismerem, számodra nincs lehetetlen- mosolygok rá. Bízom benne, hogy fel tudja mérni, hol vannak a határai. Én sem tudtam előre, míg ki nem próbáltam (saját magammal kapcsolatban, persze). Tudván tudom, hogy szereti a galériának végzett munkáját és nehezen válna meg tőle. A tanítás pedig, úgy tűnik, előkelőbb poziciót foglal már el az életében.
- Bejött számodra a tanítás...- nem is kérdés; hiszen láttam már akkor is, amikor a suli előtt vártam rá. Mindig csupa mosoly volt. (Igazság szerint csak egyszer volt másmilyen; annak pedig én voltam az oka)
- Hm..., majd gondolkodom rajta... Bár nem értek az ilyesmihez...- kissé ráncba szalad a homlokom. Vonzó, amit mond, de kevésnek érzem magam hozzá.
Kuncog, jó így látni. Felidézi a régi közös dolgainkat.
- Te talán kertet művelsz titokban?- mintha rajtam mulatna (nem bántó mód)
A szortírozásra remek ötletet dolgozott ki. Meglehet, nekem is valami hasonlót kéne csinálnom.
- Nem tudom..., meglehet, működne. Bár emlékeim szerint én csak olyasmit hoztam magammal, amit meg akartam tartani- mondom elgondolkodva. Idővel, persze, változhatnak a dolgok, a fontosnak vélt holmik is elveszíthetik jelentőségüket ennyi idő után. Mégis nehéz... már egyáltalán nekikezdeni. Mintha sebeket tépnék fel.
Megteszem, máshogy, szerencsére Suzy jól kezeli a témát. Sokkal szerencsésebb vagyok, mint mertem remélni még néhány hete.
- Szerencsés vagyok, hogy... így gondolsz rám- mosolygok vissza rá. Talán van arra remény, hogy rendezzem a kapcsolatunk, és a későbbiekben is többször találkozzunk, legyenek progjamjaink- Nem szerettem volna lemondani rólad- biccentem félre a fejem.
- Máskor is hívhatlak, ha találok valami programot?- igaz, a mai estén ő "B terv" volt, de ha már így alakul, kettőnknek is keresek lehetőségeket- Számomra is fontos vagy.
Témát váltunk, de az új hobbijára tett javaslatomon csak derül. Aztán azt hiszi, gonoszkodok.
- Kis gyakorlással sikeres lehetnél te is. A gyerekek megzabálnának, az tuti!- próbálom bizonygatni, hgy igenis lenne helye a szakmában- Remek ízlésed van, jól kombinálod a színeket, értesz is hozzá... Gondolod, nem lenne nagy segítség nekünk, amikor amatőrént a színpadi képet tervezgetjük? - nem csak a díszlet, a kosztümök tervezésében is megtalálná a helyét.
Ha nem tudom meggyőzni, megígérem, hogy majd gondolkodok a dolgon.
Aztán ő vesz engem górcső alá és kérésének megfelelően válaszolgatok neki.
- Az újsághordás még megvan, tudod, állandó keresetnek jó az. Biztos bevétel- kezdek mesélni- Quentin nagyon szimpatikus számomra; a forgatókönyve remek darab, szerintem kasszasiker lesz, és nem azért, mert enyém a címszerep. Fogalmam sincs, mit látott meg bennem, de az a szerep, Suzy..., az a szerep tényleg illik hozzám, imádom!
- Sebastian minden munkámban támogat. Nyelvi érzékének hála, még a helyes hangsúlyozásban is segít még inkább kidomborítva a lényeget. Norával is jól kijönnek, bár kevesebbet enged neki, mint én. Például ki van tiltva bizonyos helyiségekből, ha ő bent van- nem megyek jobban bele a részletekbe ezzel kapcsolatban, csak sejtelmesen mosolygok.
Aztán beszélek a munkáimról:kisebb-nagyobb szerepek, modellkedés. Most is éreztetem, első helyre A buszsöfőr fia-t tettem, minden mást ahhoz igazítok; bár most még könnyű dolgom van, szövegpróbáink vannak csupán. Mivel Sebastian napközben dolgozik, még mindig sok "szabadidőm" van; nézelődök, hátha találok jobban fizető állást, vagy jobban fizető szerepet, mint az eddigiek. De az életemet igazán élvezem, boldog vagyok, ha így marad életem végéig, elégedett leszek...