Tipikus este a mai, a bandával elszívtunk egy füves cigit itt a parkban, meg iszogattunk, de felidegesítettek és ott hagytam őket a francba. Egy már egy órája volt, vagy kettő, de az is lehet, hogy három, kissé elveszítettem az időérzékemet a fű miatt, de most már megy ki a hatása, szóval egyre tisztább a fejem, de egyelőre még nem vettem magamon erőt, hogy felálljak a padról. Kissé hűvös van, de nem fázok, még úgy se, hogy combközépig érő fekete ruha van rajtam, fekete bőrkabát, és magas sarkú csizma, szóval nem nevezhető épp rétegesnek az öltözékem. Hajam hosszú, hullámos tincsekben keretezi arcomat. Smink természetesen van rajtam, feketével ki van húzva a szemem, ajkaimon pedig vörös rúzs. Csak bambulok előre, így összerezzenek, amikor valaki mellém pattan és elkezd valamit magyarázni. Már majdnem elküldeném a búsba, de aztán hallom ahogy magyarázni kezd, és ránézek az említett haverokra, és hát kissé szánalmasnak tűnik nekem a kis társaság. Egy rövid ideig elgondolkozok, de mivel szeretem a balhét, úgy döntök, kedves hangulatomban leszek, és segítek ennek a kis szerencsétlennek, ráadásul van piája, szóval még hasznom is van belőle!
- Igen? Várjalak meg otthon, mi? Hogy te közben hetyeghess egy másik csajjal, ugye? Ne is próbáld tagadni, Kate felhívott, és érzem rajtad a női parfümöt, te szemét! - pattanok fel, és kiabálok a másikra, jól hozva a sértett barátnő szerepét.
- Ne lássalak többször, a cuccaidat megtalálod majd a házam előtti kukában! További szép estét! - folytatom indulatokkal telve, és a jelenet kedvéért még egy pofon is csattan a másik arcán, nem erős, inkább csak hangos, majd elindulok a parki ösvényen, ám előtte még odasuttogok a fiúnak feltűnésmentesen.
- Találkozunk a park másik oldalán, a nagy diófa alatti padnál! - ajánlom neki, hogy jöjjön el, jól esne az a kis vodka ami nála volt, de ha faképnél hagy, és csak kihasznált, hát akkor se vágom fel az ereimet, mert szeretem a balhékat, és ez most jól esett, még ha csak színészkedés volt is.

Simán lenyomok egy jelenetet a féltékeny hisztis barátnő szerepében. Láttam már ilyet, de természetesen nem én voltam a megcsalt fél, hanem velem csalták meg a csajok a pasijukat, szóval teljesen élethűen hozom a karaktert. Csatt egy műpofon neki, aztán elviharzok. Nem kell olyan sokat várnom rá, épp csak elszívok egy cigit, mikor megjelenik a srác.
- Tudom-tudom! - legyintek flegmán, mikor mondja, hogy istennő vagyok, tudom én, mondták már. Istennő vagyok a színpadon, az ágyban, meg úgy szimplán a hétköznapokban is. Elveszem tőle az üveget, biccentek egyet köszönetképp, és lehúzok két nagy kortyot a vodkából. Alattomos ital tud lenni, de szeretem.
- Szerelmi élet? Ugyan! A szerelem felesleges! - nevetek fel, jó viccnek tartom, hogy én meg a szerelem. A szerelem egy idióta szó amivel az emberek áltatják magukat, mikor a fejüket ellepte a rózsaszín köd.
- Amúgy miért nem tudtad lerázni a haverjaidat? Már nem azért, de nem tűntek túl nagy IQ zseniknek. - kérdezem, aztán míg válaszol, még egyet kortyolok az üvegből, aztán visszanyújtom neki, csak az ökör iszik magában. Egy-két percen belül nevetgélést hallok, és a hang irányába fordítom a fejemet. Felismerem az egyik kis nyomit a mellettem ülő srác bandájából. Ő háttal ül nekik, de én észreveszem, hogy kiszúrtak minket, mutogatni is kezdenek. Jöhet megint a színészkedés, de most szerepet váltok.
- Na jó, most utoljára megbocsátok neked, de ez tényleg az utolsó! - mondom lágyabb, de határozottabban, mint pár perccel ezelőtt, de mivel nem tudom, meghallották-e, ezért a szavakat tett is követi. Két kezemmel megfogom a pasi fejét, közelebb húzom, és megcsókolom. Érzem rajta a meglepettséget, de remélem veszi a lapot, hogy élje bele magát a "színdarab" kedvéért. Panasza nem lehet, mert bizonyítottan jól csókolok, és szeretek is.

Bármit lehet rám mondani, de hogy szerény vagyok, és nincs önbizalmam, na azt nem. Csak nevetek és a fejemet rázom, milyen költőien fejezi ki magát. Nem javítom ki, hogy nem eldobtam a szerelmet, hanem szimplán nem hiszem, hogy létezik a szerelem, mint érzés, mindez csak puccparádé. Hallgatom a sztoriját, hogy miért is nem tudta lerázni a kis bandáját, és felvonom a szemöldökömet.
- Túl kedves vagy. Ha valakit le akarsz rázni, akkor ne finomkodj, különben elkényezteted őket és életed végig a nyakadon fognak lógni. Nem lesz mindig ott valaki, hogy kimentsen a szituból. - mondom, és ezt veheti kissé letolásnak is, nem szabad túl kedvesnek lenni, mert kihasználnak, és tényleg, halálra idegesítenek a ragaszkodásukkal a végén. De nem oktatom túl sokáig, inkább iszok, koccintok vele, és szépen iszom a vodkát, de aztán a díszpintyeket újra megpillantom, szóval jöhet megint a kis színjáték. A srác meglepettsége után rajtam a sor hogy magamban meglepődjek, nem számítottam arra, hogy ennyire beleélni magát, hevesen csókol vissza, és egy pillanatra elfelejtem, hogy a haverjai előtt játsszuk a párocskát, de elhúzódik, és szavai hallatán nehezemre esik nem kiesni a szerepből, olyan szinten csöpögős a szöveg amit letol itt nekem.
- Hát remélem! Nekem is csak te kellesz! - közelebb húzódok hozzá, szinte már csak nem dorombolok neki. Lopva a fiúkra pillantok, és látom, ahogy egymást lökdösve mutogatnak erre felénk, de nem látom rajtuk a szándékot, hogy le akarnának lépni végre. Na jó, szerintem elég együgyűek és egyszerűek, adni kell nekik egy olyan jelenetet, amitől zavarba jönnek és akkor elhúzzák a csíkot innen. Bár szoknyában ez merész vállalkozás, én nem vagyok szégyenlős, ellenben a kis nézőinket ez talán már jobban zavarba hozza, beleülök "szerelmem" ölébe, szembe vele, és átkarolva a nyakát így csókolom meg hasonló hévvel, mint ő az előbb. Bevallom ebben egy kis önzés is van, nem csak az önzetlen segítség hajt, szerintem baromi jól csókol a másik, és kicsit kihasználom a helyzetet.
- Na ez úgy látom bejött, leléptek. - szólalok meg kis idő múlva, mikor már nem hallom a nevetgélést és a csókot is abbahagyjuk. Még nem mászok le az öléből, hanem magamhoz veszem a vodkás üveget, és nagyot kortyolok.
- Mondták már amúgy, hogy rohadt jól csókolsz? - kérdezem tőle, bár gondolom igen, idősebbnek is tűnik nálam, szóval ezt tekinthetjük költői kérdésnek.

- Maradj a szókimondónál. Ha megsértődik valaki, hát megsértődik, így jár az, aki nem bírja a kritikát. - vonom meg a vállam flegmán. Én is ilyen életfelfogással vagyok, ami a szívemen az a számon, és totál letojom hogy ki mit gondol rólam és kit sértek meg azzal, amit mondok. Egy csókos közjáték következik kedves nézőink számára, valamint romantikus nyáltenger, mitől a rosszullét kerülget, de nem esek ki a szerepemből, ami egyébként roppant szórakoztató, és kellemes is, kiélvezek minden pillanatot, amíg a sráccal csókolózok, hamarosan már az ölében ülve. Célunkat elérjük, a díszes kis társaság lelép, én pedig elhúzódok tőle, és a vodkáért nyúlok. Felnevetek azon, amit mond arról, hogy elképzelhető lett volna, hogy elkezdik kiverni.
- Ahhoz túl nyomik voltak hogy itt álljanak neki kiverni, de otthon a szobában biztos felidéznek, de hát ki hibáztatná őket? - kérdezem egy mosoly kíséretében, és álszemérmesen megigazítom ruhámat a dekoltázsnál, ami bár bőven mutat alapjáraton is, picit lecsúszott itt a csók hevében.
- Nem, természetesen nem. Elvégre te sem tudtál nekem ellenállni. - vigyorgok rá a másikra, és flörtölve kacsintok rá egyet. Egyértelmű, hogy őt is lenyűgöztem és oda van értem, csak rá kell nézni, hiába mentek el a haverjai, a hátamat simogatja, és le se tudja venni rólam a szemét. Magamban elmosolyodom, mikor hallom következő szavait, ezzel csak még inkább alátámasztja a nyilvánvalót, de hát ki vagyok én, hogy nemet mondjak az efféle élvezetekre?
- Oké, nem árt elővigyázatosnak lenni. - egyezek bele olyan hangsúllyal, mint aki még azon van, hogy ne bukjunk le a szerepjátékunkkal, de mindketten tudjuk, hogy ez már csak saját magunk örömszerzéséről szól. Ismét átadom magam ajkai és nyelve kényeztetésének az elkövetkező néhány másodpercre.
- Haha és tényleg. Kimberly vagyok. És te? - kérdezek vissza egy mosoly kíséretében, és úgy döntök, még mindig nem mászok le az öléből, továbbra is itt helyezem magam kényelembe, és iszok az üvegből, de ahogy végignézek rajta, majdnem kiköpöm a vodkát, de kár lenne érte, szóval gyorsan lenyelem mielőtt megfulladnék.
- Úgy látom, a kis barátod is szeretne bemutatkozni. - mutatok le enyhén dudorodó nadrágjára vigyorogva, ami ha jól emlékszem, eddig nem ilyen volt, de kijavít majd, ha tévednék. Mindenesetre szórakoztató számomra, tudom én, hogy ilyen hatást váltok ki rövid időn belül a férfiakból, de mindig elégtétellel tölt el, mikor bebizonyosodik, hogy vonzerőm nagyon jól működik továbbra is.

- Egyértelmű. Bármikor bárkinek megmondom a frankót kertelés nélkül. - jelentem ki határozottan, és simán őt is leoltanám, vagy közölném vele a tutit, ha a helyzet úgy hozná, de eddig nincs vele baj, belevaló srácnak tűnik, legalábbis egyelőre. Csóktudásával abszolút meg vagyok elégedve, magabiztos, ami tetszik. Engem sem ejtettek a fejemre, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mi kell ahhoz, hogy elcsábítsak egy férfit, így minden mozdulatom szándékosan történik, ahogy a dekoltázs igazgatás is. Nem szemérmes, nem fordul el, és nem is vártam volna tőle, szóval ebben sem okozott csalódást.
- Áltathatod magad, de ha akarnál se tudnál... - kacsintok rá csábosan, és ez tény, ha egyszer hagyta már magát elcsábítani, onnantól nincs menekvés. A másik kezdeményezi a következő csókot, immár közönség nélkül, szóval bizonyíték ez előző szavaimra, még ha önmagának nem is vallja be.
- A Leopold név nagyon komoly hozzád szerintem. - jelentem ki enyhén félredöntött fejjel, majd mikor a Kim névről kérdez, ártatlan tekintetekkel kezdek el rá pislogni.
- Hát, amennyiben nem szeretnél a tököddel együtt aludni, akkor nyugodtan becézgess. - közlöm vele határozottan, ám továbbra is ártatlanul pislogva rá. Láthatja rajtam, hogy őzike szemek ide vagy oda, ezt bizony komolyan gondolom. Szívesen meghagyom én legnemesebb szervét, akár ki is próbálnám, de a becenevektől amiket próbálnak rám aggatni, egyszerűen falnak megyek. Na de ha már a férfiasság lett említve, rakoncátlankodik a kis huncut partnerem nadrágjában, és ezt bizony meg is jegyzem neki. Először nem érti, de hamar leesik neki a szitu, mire célzok.
- Pontosan, elgondolkoztam volna, hogy nem-e nő vagy férfi testbe bújva. - mosolygok rá, és bár engem az se zavart volna, tekintve hogy mindkét nem irányában nyitott vagyok, ma inkább pasihoz lenne kedvem. Csintalan vigyorát látva és kérdését hallva már elkönyvelem magamban, hogy nyert ügyem van, megnyertem magamnak estére Leopoldot, de miért ne játszhatnék még egy kicsit?
- Ugyan, hova gondolsz? Én nem olyan lány vagyok! - teszem mellkasomra a kezem, felháborodást színlelve, és ártatlan tekintetekkel pislogok rá, mint valami szűz kislány. Mindeközben mellkasomra tett kezem "egészen véletlenül" elindul lassan lefelé, végigsimítva mellemen, oldalamon, és lecsúszik egészen a fiú combjaira, ahol közel a kis dudorhoz megállapodik. Mindeközben további ártatlan pillantásokat vetek a másikra, végig szemeibe nézve, amennyiben azok nem kalandoznak el közben.

Bólogatva konstatálom, hogy a szókimondó stílus közös jellemző kettőnkben. Bírom én is a kritikát, bár az tény, hogy ha valaki beszól vagy kritizál, akkor többnyire behisztizek és elhordom a sárgaföldig ott helyben a másikat.
- Hiszem ha látom. - kacsintok rá játékosan, és nem gondolnám, hogy ellen tudna állni nekem, még ha akarna se. Ahhoz túl jó nő vagyok és túl sok tapasztalatom van már, hogy ne tudjak lényegében szinte bárkit az ujjaim köré csavarni, ha úgy akarom.
- A Kevin nem tetszik. Szokták a Leopoldot valahogy becézni? Az már úgy nem lenne talán olyan komoly. - igazából nekem aztán mindegy hogy hívják, de azért kedves leszek vele, és ejtünk pár mondatot becses nevéről, na meg az enyémről. A szememet forgatom a kis monológjára, hogy túl hosszú a Kimberly név, és hogy valamelyikünknek alkalmazkodni kell. Természetesen neki kell alkalmazkodni, ezzel jó ha ő is tisztában van. Mikor hallom hogy hogy a Kimnél elkezdi levinni a hangsúlyt, egy szempillantás alatt legnemesebb szervéhez nyúlok, készen arra, hogy jól megszorongassam, amennyiben nem hajlandó a rendes nevemen nevezni, de aztán mintha mi se történt volna, ártatlanul kortyolom tovább a vodkát, tökei most megmenekültek, mert oda tette azt a Berly-t a nevem végére.
- Szerencséd. - fűzöm még hozzá határozottan, de azért mosolyogva, és ha van esze, nem kísérletezik tovább.
- Te szegény! Én szerencsére akkor fogdosom a melleimet, amikor csak szeretném! - vigyorgok rá, és hogy demonstráljam ezt, mindkét kezemmel megmarkolom a melleimet, és csintalan mosollyal rákacsintok a srácra. A vodka amúgy kezd egy kicsit a fejembe szállni, a fű hatása meg már szinte teljesen elmúlt, szóval elememben vagyok, de most inkább a szórakozás kedvéért eljátszom a szűz, ártatlan kislányt. Noha számtalanszor rácáfoltam már rövid ismeretségünk alatt, veszi a lapot.
- Igeen, mindenképp hívd fel anyucit, hogy a gonosz szűz lány meg akar rontani még az esküvő előtt! - bólogatok őzikeszemekkel pislogva, és nehezen állom meg, hogy ne törjek ki nevetésben, de tartom magam, és inkább szavaimnak ellentmondva végigsimítok magamon, és elégedettséggel tölt el, ahogy látom elkalandozó tekintetét, aztán szám szélén mosoly jelenik meg, mikor azon az útvonalon, ahol én lehúztam a kezemet, ő most a sajátját vezeti végig, és arrébb teszi hajamat az útból.
- Viccelsz? Ők az...eseteink. - mondatom közbe beékelődik egy kis szünet, méghozzá akkor, mikor megérzem Leopold csókjait a nyakamon, ami természetesen mint mindenki másnak, érzékeny terület, és egy apró sóhajt kellett visszafognom. Érzem, ahogy megmarkolja combjaimat, én viszont megfogom kezeit, és finoman irányítani kezdem egészen formás fenekemig, majd közelebb csúszok hozzá, ezzel a mozdulattal alapvetően mini szoknyám feljebb csúszik, de úgyis csak ketten vagyunk itt. Alsó testünk most közeli viszonyba került, egyelőre ruhán keresztül, és ha már ő ingerel a kis csókjaival, akkor finoman, lassan épp csak hogy kicsit megőrjítsem mozgatni kezdem csípőmet az ölében.

//Azt hiszem kérek engedélyt, mert ha így marad topikot kell váltani xD//