Végre egy napsütötte lustálkodós nap. Amióta hajtjuk az új félévet, azt sem tudom hol áll a fejem. Nickkel együtt élni pedig mindenre jó, csak tanulásra nem. Sosem értem, hogy van ez? Miért nem szokom meg végre? Miért nem élek normálisan, mitől várom minden percben, hogy betoppanjon az ajtón? Nehezen hagyok neki teret magára, erőltetni kell, hogy ne lógjak rajta, mint egy megunt ing, pedig aaam...
Hanyatt fekve heverészek az ágyban, és várom, hogy haza essen szívemnek hőn áhított vágya. Össze kéne dobni neki egy reggelit, ami közben kifaggatom mi volt a legény búcsún, mert titkos forrásból tudom, hogy valami sztripper bár meglátogatása is a cél. Kicsit lerágtam pár körmöm, amúgy meg nem. Nickben teljesen megbízom, ha csak feleannyira ragyog a szíve, miközben rám gondol, mint nekem, amikor rá.. Nos, nincs mitől félnem.
Felcsilingel az almásomon, a jól ismert Avicii dallam, és máris ezerrel vigyorgok.
- Édes? - hallgatom amit mesél, de csak annyit értek, hogy menjek érte és, hogy van valami. Olyan hirtelen ülök fel, hogy elfog a hányinger, ijedten ugrom le az ágyról és rövid nadrág top, félcipő együttesben rohanok ki a lakásból. Az ajtót becsapom, a kulcs meg kiesik a kezemből, de eddigre búg a vonal.
Nem tudom, hogy miért kell érte mennem, de megijeszt, hogy hív, amúgy is pánikolok, ha róla van szó.
A kocsiba ülve hívom újra. Mosolyt erőltetek az arcomra és a hangomba.
- Édesem, navigálj. - nyomom a gázt, mint az örült és remélem, hogy nem egy hullát kell segítenem elásni, de az tetszene, ha szerzett volna egy tigrist.
Egy nénit majdnem áldozatul szedek, ahogy beveszek egy kanyart és bezúzok egy egyirányú utcába, majd onnan le  a partra. Hajaj, mennyi bünti lesz ebből.
- Huha, majdnem összeszedtem neked egy nénit, tuti kötne neked valami szépet. - még mindig igyekszem vidám lenni, de amíg nem látom, hogy nem éppen egy legyilkolt kurvát ás el, addig nem fog menni teljesen őszintén.

Kezdek kicsit kiakadni. Mi az, hogy hol a cipője? Nagyon remélem, hogy közel a lábához.
- A lábad megvan, kicsim? - mondjuk azt biztos nem így közölte volna, ha a fél lába elveszik a tengerparton.  Minden kis porcikáját akarom, a lábától kezdve a köhöm.. szóval jó lenne ha nem vesztegetné el őket. Markolom a kormányt, ahogy préselem a pedált a padlóba. Ideges vagyok, az pedig nem tesz nekem jót, akkor elfelejtek vezetni.
- Aha, már tudom is hol vagy. - nyögöm cinikusan. Víz, sok víz. Szuper, akkor máris csak pár kilométernyi partterületről lehet szó, nem nagy dolog, seperc alatt ott leszek. Remélem addig nem hagyja el a haját. Mázli, hogy a telefonja megvan, ahogy a dolgok állni látszanak.
- De, a néni kiugrott elém, egyenesen meg akart halni. - most mit mondjak? Hogy szegény hiába grasszált a járdán én majdnem elvittem a járókeretét a partra? Mondjuk, ahogy hallom Nicknek lehet jól jönne.
Ahogy kimondja, hogy hol van azonnal összeugrik a gyomrom. Istenem! Tekintetem a jegygyűrűmre siklik, boldogság kúszik a gyomromba, minden porcikámba. Még mindig nehezen hiszem el, hogy a világ legjobb pasija az enyém. Csak az enyém. Minden éjszaka engem ölel, velem szexel és engem csókol. Jólesően felforr a vérem.
- Ahhhgrrr! - értem én, hogy hol van, tudom, ismerem a helyet, hogy a francba ne tenném? El nem hinné, hogy hányszor voltam kint, amióta eljegyzett. Már csak azt szeretném, ha végere el is venne. Tegnap. Örökre hozzá akarok tartozni.
- Tudom hol van, ne aggódj. - hangomban mosoly bujkál, máris végem van, hogy arra gondolok ő és én összetartozunk. Olyan mélyen szeretem  , amire szavak sincsenek.
- Kisszívem, komolyan azt hiszed, hogy meg fogok állni egy kávéért valahol? - biztos nem gondolja komolyan, mert ez nem fog megesni. Alig várom, hogy hozzá érjek, hogy megöleljem, hogy lássam minden rendben van vele.
Kicsit még elbeszélgetünk, amíg 80-nal besüvítek a  tengerpartra. Még teljesen időben satuztok, hogy ne merüljek el a homokban. Az más kérdés, hogy látom is már életem hős szerelmét. Leállítom a motort és kipattanok a kormány mögül, hogy felé siessek.
- Édesem, hogy nézel ki? Mi történt? Hol a cipőd? Mi van az ingeddel? Mi, mi, mi? - hadarom, hogy mik történtek? A karja tök furán áll, ennek ellenére mégis magamhoz ölelem, noha sejtem, hogy fájdalmas sikolyban lesz részem.
Mohón az ajkára csókolok, imádom, hogy máris izzik és forr a vérem.
- Hol jártatok, kicsim? Mi van veled? Mi ez? - a féltékenység a szívembe mar. Tudom, hogy táncoslányokat néztek. Tuti jobbak voltak, mint én.

Ami azt illeti én is nagyon remélem, hogy megvan a lába, meg a farka is, különben nagy bajban leszünk. Főleg, hogy mostanában erősen ráállok, szép szójátékkal élve. Mert állni rajta, nos… nem vagyok én a magam ellensége.
- Hogyne, nyuszi! – igen, hazafelé vezet, hogyne, csak valahol szedjem már össze, mert engem lever a víz. Annyira aggódom érte, hogy majdnem nénit celebrálok a szélvédőre. Igaz, hogy le kéne mosni lassan, de nem vérrel, az nem oldja a bogarakat sem. Vagy a franc se tudja, a kola igen.
Csak felciccenek, hogy nem viszek kávét, nincs türelmem, nagyon sajnálom, de majd kap, csak lássam, hogy jól van és a gyomromat maró félelem elmúljon.
Azonnal jobban vagyok, ahogy megpillantom, kivágódom a kocsiból és felé sprintelek. A nyakába vetem magam, szorosan magamhoz ölelem, mire zombi hangot hallat, amiből sejtem, hogy valami baj van. Ellépek tőle és szemrevételezem.
- Édesem, mi van a kezeddel? Sirály? Szórakoztatóipar? – ismétlem a szavakat, de közben sejtem, hogy mit mond, tudom, hogy bároztak, nem titok, gyilkolt is a féltékenység.
A homlokomon megjelennek az aggodalom ráncai, a kulcsot eszembe sem jut felé nyújtani. Hogy vezetne már? Még emésztem, ujjaimmal a testén matatok, hogy halljam hol szisszen fel, mije fájhat még.
- Haza? Eszednél vagy? Kórházba megyünk, a kezed elég furán áll és van valami vágás a nyakadon, ami lehet akár karmolás is, de tuti, hogy kórházba megyünk. – apelláta nulla, és ezt remélem hallja a rémült hangomból is.
- Csajoztál is? – morgom a csók helyett. Mert a nyakán van egy karmolás és be sem merek nézni a divatos inge alá. A gyomrom összeugrik a félelemtől, remélem nem csalt meg, simán belehalok. Mégis rácsókolok a szájára, ha már úgyis viharvert meg is harapom kicsit. Mellé lépek, megfogom az ép kezét és megindulok vele a kocsim felé. Én vezetek. Tenyere a tenyeremben, felforrósítja a vérem, tiszta cink, hogy sérült, én pedig szeretnék egy jó szexet… Áááá.
Besegítem az anyós ülésre, mert és csak, majd a kormány mögé ülök, nem hiszem, hogy vezetne, hogyan?

Hát meg a lószart. Semmi baja, mi? Úgy néz ki, mint akin egy traktor ment keresztül, tele mini ruhás bigékkel. Grrr. Ha nem lenne sérült, leverném rajta az összes genyaságot. Miről beszél? mi roppant meg? Az agya, az roppant meg. Kikészülök. Látva az arcát engem elfog a pánik, hogy mi történhetett. Persze nem is mesél. Jó ég, pillanatok alatt áll be a gyomromba a remegés.
- Hogyne bébi, nem megyünk kórházba. Moziba megyünk. - legyintek rá lemondóan, a gyomrom meg táncot jár a félelemtől, hogy a fejét is beüthette, valami belső vérzése van, és jól meghal nekem. Még olyan mázlim sem lesz, hogy zombiként újra éled és magával visz a jótékony halálba. Nélküle amúgy is csak vegetálnék.
- Nyugodj le, nem megyünk doktorbácsihoz. - nyafogom hasonlóan, mint ahogy ő hisztizik. Kis hülye, tényleg azt hiszi nem röntgeneztetem szarrá? Milyen naiv, mennyire szeretem. Folytatunk egy kis élet halál harcot a kulcsért. De nem értem honnan veszi, hogy vezetni fog, mert nem fog.
- Kicsit? - súgom vissza és neki már amúgy is mindegy alapon olyat harapok az ajkába, hogy szinte érzem a húst préselődni a fogsorom között. Kicsit mi? Magabiztosan fordulok el tőle. Most csajozz barátom. Megjelöltelek. Kicsit legyen jobban, amit ezért kapni fog. Amúgy is tervezik a csajok, hogy elmegyünk egy jó kis klubba, ahol remélem minimum Chaninng vetkőzik majd. Nyami.
- Hallgass már! Mivel vezetnél? Az orroddal? - megpördülök és játékosan nyelvet nyújtok neki, érezze a törődést. De az, hogy viccel jó jel, tán nem folyik el éppen a mája.
- Hovafelé? - firtatom beindítva a motort. Hova akar menni, ahonnan majd el is megyünk? Jófiú. Sejti, hogy ebből akkor is doki lesz, ha meggebed.
- Jobbra? Hogyne. - balra fordulok, majd a körfogalomból sem arra amerre szerinte menni kéne, de ha jól sejtem a kedvenc sörözője felé navigálna. Az kéne még neki, egy kis alkohol. Így is érzem, hogy bűzlik.
- Szóval, mi az a nyakadon? - nem akarok én genya lenni, de basszus, ha egyszer ki van szívva a nyaka. Most mit tehetek ellene? Ott figyel a lila folt, jó, hogy fognyomok nem virítanak benne. Meggyilkolom.

Nem bántom, mert amúgy is nyomorék, de biztos lehet benne, hogy meg fog fizetni minden apró kis genyaságért, amit most elkövet ellenem. Kifacsarom, sokféleképpen és lesz olyan, aminek még örülni sem fog.
- Csak petting? – kicsit lekicsinylő ajkakkal pislogok rá. Ihgen? Semmi szex, csak petting? Hu apukám, amit te otthon ezért kapni fogsz, ha már nem leszel nyomorék, azt nem teszed zsebre.
Arcom mégis megváltozik, ahogy angyali mosolyt kerekítek rá és végig pislogok sebesült testén, majd elvigyorodok.
- Édesem, ezt a kérdést otthon újra tárgyaljuk. – lesz neked semmi szex. Kis köcsög, letépem a farkát és akkor tuti nem lesz szex senkivel, csak amikor én előveszem a vitrinből és felcsatolhatja. Hörr.
A kocsi kilő alóliunk, ahogy dühösen a gáz nyakára lépek, a kuplung sem csúszik olyan finoman, mint szeretném, a motor felmorran, mintha neki akarna ugrani pár zombinak odakint. Kisfaszom.
Csak legyintek, hogy nem jó az irány, dehogynem, hiszen tökéletes.
- Akarod, hogy felhívjam anyukádat? – neki mondja, hogy nem megy orvosok kezére. Akkor lenne ne mulass. Ő nem csak egy kórházba vinné be, de azonnal haza is rendelné, hogy tutujgassa pár hétig, Szerintem ezt nagyon de nagyon nem akarja.
Oda pillantok, hogy mit talált?! Mi az, hogy minek? Hát majd olyannal esztek, amit máshol adnak.. Amúgy meg halvány dunsztom nincs, mit keres a kocsiban. Biztos akkor maradt bent, amikor a csajokkal a tetőn rosszalkodtunk. De ez is hétpecsétes.
Vádlón pillantok oldalra, cöh.
- Ebből melyik a neve? A Mórzsa, vagy a Szívó? – hát már csak nem hiszem el, hülyének néz? A combjába bokszolok, az anyjával szórakozzon. Ha megtudom, hogy valami ócska picsa meg merte érinteni a bőrét a szájával mindenkit meggyilkolok. Enyém! Csak én érhetek hozzá, frászt kell ezen drámázni?
- Ha sejtenéd, hogy milyen volt? – rányomok a gázra, hogy a fekvő rendőr megcsapkodja at arcát kicsit. Elégedetten vigyorgok, amikor felkiált. Megérdemelte. Hah.
- Hogyne, hogyne! – hagyom rá parkolás közben, leállítom a motort, kihúzom a kulcsot és szállok is ki vele együtt. Tudom, hogy menten lelépne, nem vagyok én totál hülye, csak szőke.
- Gyere nagyfiú, most legyél erős. – felé lépek, előhalászom a táskám, majd befelé tolom, mert elég ellenálló. Leültetem egy székre és a nővérpulthoz lépek, hogy bejelentsem. Köszönök illedelmesen, de csakis azért, hogy be is mutatkozhassak, tudom, hogy az lecsökkenti a várakozást. A Salisbury név még itt is nagyon sokat jelent. Köszi apus. 5 perc sem telik el, még bőven a papírokat töltögetem, amikor megjelenik az orvos és első körben engem köszönt, majd együtt a haldoklóhoz sétálunk.
- Herélés lesz! – lövöm el a fos poént, ha Nick nem is, de a doki értékeli a poént, vagy csak jófej akar lenni, mert harsányan felnevet.
Megszemléli életem szerelmét, kézjelekkel mutatja, hogy helycsere, én leülök Nick pedig vele tart. Faszintos.