Mosolygok, hogy jó a szövegem, de aztán nevetek, hogy cukkol a tollakkal.
-Iiiiigen, nagy gyengéim, főleg a tollas párna mikor kijön belőle és kellően idegesítően szúrja a pofám, akkor érzem a mennyekben magam, a toll szülőhazájában! - Röhögök, nincs toll fétisem. Tök közömbös vagyok a tollak iránt, de ezt szerintem már sosem fogja elhinni nekem.
Aztán szagolgat, de sajnos meglepett, nem tudok úgy visszaszólni hogy ő is meglepődjön.
-Hazudsz, szerintem a csajok simán szagolgatnak téged.. jaj már! - Röhögök kínomban, hogy itt jön a pisisséggel de hogy szagolgat... látszik ezzel nem tudok mit kezdeni, csak próbálkozom.
-Remélem jól leizzadok majd és megnézhetem az arcod, ha megint ezt csinálod.... - Ne már ne szagolgasson! Mi vagyok én, virágszál?!
-Pontosan. Kell az nekem? Lógna minden hülye a nyakamon. - Persze ez nem teljesen igaz, aki így is megkedvel azért kiállok. Pár srác és Demi, Amy ilyenek.
A moziban a munkája miatt nem nézem ki, bár nem erre számítottam, ez tény, de amennyit megismertem Sethből, neki való.
-Áh igen, nem kéne lebecsülnöm a pénzes tyúkokat, főleg az idősebb nőket mi? Ha már megteheted akkor az klassz! - Akkor már letett annyit az asztalra, legyen beleszólása, vagy csak már jobban keres vele, az mindegy.
Szerencsére nem erőszakos típus, legalábbis az irományaim tekintetében, ez tetszik. A mögöttünk ülő vadbarom már nem.
Itt káromkodik mögöttünk, mert annyira primitív a szókincse, hogy ennyire futja. Gratulálok. Seth leírhatatlanul érdekesebb de csak meglágyít annyira a gyávasága ellenére mutatott bátorsága, hogy belemegyek abba hogy menjünk.
Kisétálok vele, én nem zavartatom magam, a hülyéket nem veszem emberszámba.
-Reménytelen eset vagy. - Húzom közben szó szerint is, nem csak átvitten, mikor megfordulunk hallva a kiabálást.
-Nah, jött pofázni, hangosan sem lesz eredetibb. Állj állj buta fiú, maradunk... itt biztonságosabb. - Húzom vissza, ha kimegy az utcára ott már nincs őr, mindenki pont leszarja ha mégis megverik, itt nem. Amúgy sem lenne hova futni, főleg hogy kilép a két f.szi és fölénk tornyosulnak.
-Na mi van kisk.csög? Itt már húznád el a mocskos beled mi, te kis suttyó féreg, most pofázzá' vazze ha mered s.ggdugasz! - Mondja a haverja, mert hát a nagydarab még mindig a kva anyádnál tart.
-Na idefigyelj te gyépés! Nem beszélhetsz így vele, vágod húgyagyú?! Minek keresed a balhét mi? - Állok Seth elé, pedig alacsonyabb vagyok mindenkinél, de hol érdekel? Nő vagyok, velem nem fog tenni semmit. Majdnem igazam is van, de úgy megragadja a karom, hogy belenyögök, reflexből lendítem a másik kezem amiben a táska és fejbe vágom vele, azt megérzi, ha el nem is enged. Naná hogy megérzi, egy hatszázhetvenkét oldalas keménykötésű könyv lapul benne békésen. Plusz a többi sz.r például a kulcsaim meg a telefon. A vékonyabb srác, ha Seth bármit lépne, akkor nemes egyszerűséggel állba veri őt, közben olyanokat mondva, hogy Billyért, meg hogy kva anyád, természetesen. Lehet az ufó kutya neve lenne Billy?
Egy biztos, kva hangosak és én is direkt sápítoztam, hogy jöjjön valaki, a biztonsági tuti mindjárt itt lesz, hallom a zsivajt odébb.

Na igen, magam sem értem mikor múlt el a szét szívatom az agyát és kikergetem a világból érzet ha hozzászólok. Egyre jobban érzem magam a társaságában, szóval nem is foglalkozom vele.
-Perverzebb vagy mint hittem... izzadságra gyűlnek a kanok mi? - Te jó ég, na ez durva, látszik is a fejemen, remélem csak az agyam húzza, jól csinálja.
-Inkább makacs mint kényelmes, utóbbi akkor lennék, ha hagynám magam, hogy hamarabb szabaduljak. De jól látod, nem szoktam alkudozni. - Csak néha, ha látom értelmét.
-Rozsdás? Ki tudja hogy meglepnének te friss husi! - Nevetek, mert megértem, ha túl idős nő előtt nem táncolna. Kicsit perverz lenne a dolog úgy hiszem.
Belénk kötnek, persze leszólom őket, mert sötétek mint az éjszaka, de kinn keménykedni akarnak. Látom, hogy Seth lesápad, de nem fogta fel, hogy ilyenkor nincs tele az utca hogy elvegyüljünk és itt van biztonsági ember is, kisebb a veszély.
-Ahh, kezdő. - Na igen, én keveredtem már így bajba. Sosem volt gond, mert tudják hogy itt fel van kamerázva minden.
Elé is állok mielőtt nagyon belelkesülne új barátom, mert engem nem ütnek meg, őt viszont lehet, azt nem akarom. Arra viszont nem számítok, hogy ennyire megragadnak, szabályosan fáj, mert tiszta erőből csinálják, nem csoda hát ha reflexből ütöm vágom a táskámmal. Főleg mert Sethet is megtalálják, azt nagyon nem akartam!
De nem kell sok, úgy mellkason löknek, hogy felnyalom a padlót, lehet fel is horzsolom magam, hogy tompítsam az ütést. De már állok is fel, mert a nagydarab úgy dönt megküldi Sethet egy gyomrossal, ököllel, attól biztos kétrét fog görnyedni. Ki is használom hogy nem figyel, rögtön rákapaszkodom a karjára és istenesen megharapom, mire felkiált. A hajamnál fogva rángatna le, én már nyúlok a szemébe, nyomom neki, bele a körmöm, nem sajnálom mert megütött. A vékonyabb jön mögém és tapasztja a számra a kezét, fogja be kissé az orrom míg magához szorít és felnyúl a póló alatt a mellemhez, mondván lefog és higgadjak le én kis lotyó. A nagydarab tag mivel fájlalja a fél szemét belerúg Sethbe még egyet, majd úgy döntenek nekem sem ártana némi lecke. Annyi a szerencsénk, hogy a biztonsági látván mekkora taggal van dolga, minden férfi kollégáját magával hozta, így vannak öten, rögtön fogják is le őket ketten ketten, egy pedig Sethnek segít arrébb jönni. Ahogy el leszek engedve átkarolom magam zihálva, nem is gondolkodom, odarohanok Sethhez, mint valami rémült őz, azt lesem megmarad-e. A szája felrepedt és felduzzadt, más nem látok egyelőre de ki tudja.
-Maradjanak itt, üljenek le, már nem lesz baj, bezárjuk őket egy szobába, hogy lenyugodjanak. Mindjárt jövök! - Mondja az egyik mozis pasi és lenyom minket az egyik kanapéra, ami a váróknak van.
-Seth, jól vagy? Esküszöm nem akartam, csak felb.sszák az agyam az ilyenek, de sosem csinálnak semmit, mert gyávák... ha tudom nem szólok neki vissza, rád hallgatok, miattam van, úgy sajnálom! Jól vagy? - Kivételesen hozzáérek, mintha nem lenne ilyesmi fóbiám, nézem az arcát, simítom el a tincseit, keresve a tekintetét. Nem mondom, mindketten kaptunk, én még mindig reszketek, hogy mi lett volna ha utcán kapnak el egy sikátorban...

-Idióta... - Tolom a tenyerem abba a csinos pofájába és úgy tolom el, ne bosszantson már! Szagolgat itt, mint valami most sült süteményt.
-Francba... de te is. Szóval ne legyen akkora a mellényed! - Vigyorgok rá, én is jól érzem magam vele, bármennyire gyűlölködtünk is az elején.
De furcsa fordulatot vesznek az események. Az utcára nem mennék ki ezekkel a barmokkal, mert az utca emberei csak bambán néznek, de nem csinálnak semmit. Idebent viszont van kamera, biztonsági őr, sokkal nagyobb a biztonság, csak Sethem még nem érti. Ahogy azt sem, kinn simán utolértek volna szerintem, ahogy itt is.
De amire nem számítok, hogy ezek tényleg verekedni akarnak, ezeknek az az ufós film tényleg valami kva messiás küldetés és ahogy Sethet megütik, rögtön nekik esem. Egészen addig tartok ki, míg le nem fognak és kezdenek el fogdosni, mert az több mint ijesztő. Kapálózom és sikoltok, de jönnek végre a biztonságiak, későn, de nem túl későn. Reszketve ültetnek le egy kanapéra, kétségbe vagyok esve. Látom hogy szarul van, de nem is tagadja, mondjuk én sem vagyok jól, de jobban mint ő. Nekem a büszkeség lett cafatokra tépve, nem vertek meg. Vagy alig, nem is izgat, az is jobb lett volna.
-Támogatlak... fizetem a verőembereket is... nem, nem... alig... estem már nagyobbat is biciklivel. - Nem hazudok, tényleg, miattam ne fájjon a feje. Látom a szája is egyre jobban duzzad, fogja a hasát. Leintek egy ott álldogáló srácot aki itt dolgozik, kérek tőle pohárba jeget. Először meglepődik de elszalad és hoz, a kezembe nyomja.
-Azt hittem a biztonságiak hamarabb közbe lépnek... az a dolguk. Hülye picsa voltam.. - Magyarázom, kiveszek egy jeget könnyes szemmel, mert tényleg hülye voltam és finoman nyomom az ajkára, hogy levigyem a duzzanatot. Amennyire durvák voltak vele a srácok én annyira finoman csinálom, ha felszisszen is csak bocsánatot kérek.
-Sajnálom, ettől kicsit jobb lesz. - Motyogom, másik kezemmel simogatom az arcát, jobb híván, bűntudatom van. És még mindig félek belül. Seth is férfi, de ő segíteni akart, a legkevesebb hogy most én is próbálok neki. Bár valószínű messze elkerül majd, ami megint fáj. Nem tudom miért, talán mert akkor úgy érzem sosem bocsát meg nekem. És én sem magamnak.

-Pfff, hát ez jutott, döntetlen, de egye fene, legyen! - Vigyorgok, mert lehet jobb hogy nem nyertem, tényleg kezdem megkedvelni, mik vannak.
A nem épp kicsinek mondható incidens után próbálom összeszedni magunk, sajnálkozom, esdeklem, jól megverték. Pedig csak engem védett... és azt sem mondhatom megtévesztett a külleme, mert benn már láttam hogy tényleg nem verekedős. De... bíztam a rendfenntartásban, hiba volt.
-Nekem nincsenek... - Mondom, de nem kötök bele, megértem, ha szétveretné őket. A helyében én is így agyalnék, ahogy agyalok is.
Nem lepődöm meg, hogy jelenleg a pokolra kíván, de nem tudom visszacsinálni. Jobb lenne, de ez jutott, ezt dobta a gép, mindketten megszívtuk mert hülye voltam, vállalom a felelősséget ezért. Nem fogok kiakadni miért nem volt "férfiasabb" vagy hasonló. Ha én nőiesebb vagyok akkor sem lett volna gáz...
Próbálom legalább a száját rendbe tenni, nekem az önérzetem sérült nem a testem, azért könnyes a szemem, a nyomás és a bűntudat, de akaratlan összerezzenek, hogy megfogja a kezem, pedig semmi durva nem volt a mozdulatában. Erő se...
-Kutya bajom... sajnálom. A... jég jót tenne... elzsibbasztaná és levinné a... duzzanatot. - Akadozom, mert végképp hasztalannak érzem magam és az érintés is összezavar. Hülye emlékek és az előbbi, de próbálom felülírni. Seth rendes volt velem, megvédett.
Inkább erőt veszek magamon és megsimogatom, főleg milyen őszinte, kegyetlenül fáj amit mond, de tényleg én csesztem el. Simogatom az arcát, legalább is próbálom, kissé remeg az én kezem is és nem tudom mennyire idegesítem vele. Ha hagyta hogy tovább jegeljem a száját, akkor csinálom, ha nem kért belőle nem erőltetem.
-Annyira sajnálom... Óvatos leszek jó? - Próbálkozom a szájával, vagy ha azt nem hagyta, megnézem a hasát, kétlem hogy szégyellős lenne, de látni akarom belilult-e valahol, mert akkor hazahívom, otthon van kenőcsöm, még Amy adta, annyira klassz valami, simán jobban lenne.

Nem hittem volna, hogy neki vannak ilyen... verőemberes kapcsolatai, de fiú, lehet az egyik haverja az.
-Nem hazudok senkinek... az hogy elestem a földön már nem fáj... a testem nem fáj. - Mondok csak ennyit, mert ha azt mondom a női mivoltom sérült ritka hülyén hangzik. Pedig az sérült, még mindig érzem a kezét a mellemen és ez nagyon zavaró. Undorodom a dologtól...
Inkább a sebére koncentrálok, legalább is próbálok a száján.
-Persze. - Mondom kínosan mert eléggé fájhat meg égetheti a száját, ha így rá kell készülnie. De elszámolok neki háromig úgy jegelem, finoman, de úgy fest nem esik jól. Talán ha már kevésbé lesz friss a seb.
Próbálom nyugtatni és kifejezni a bocsánatom is azzal, hogy az arcát simogatom, eszembe nem jut, hogy így, minden hátsó vagy kéjes szándék nélkül nem szoktak hozzáérni.
A hasát nem hagyja megszemlélni, de tudom, hogy nem szégyellős mint én, nem ez okozza nála a gondot. Valószínűleg még az is fáj neki... ahhh... kéne valami fájdalom csillapító, de minden ilyen szarság otthon van.
-Ahh, rajtam nincs mit jegelni észlény... - Nézek rá, de összepréselem a szám. -Én csak... velem tudnál maradni még egy... kicsit? Tudom a világ másik végébe kívánsz most csak... kérlek szépen. - Sütöm le a szemem, nem akarok egyedül maradni, azt pedig tudom, ő nem csinálna velem semmi ilyet. Miből? Egyrészt mert rosszul van, másrészt mert ezek után tuti undorodik tőlem. Meg... amúgy sem tűnik olyannak, akkor minek akart volna megvédeni.
-Seth... otthon van gyógyszerem meg kenőcsöm is. Jó a zúzódásokra, hamar leviszi ha használod a duzzanatokat. Ha gondolod... - Nem akarom félreértsen, hogy kihasználom, kísérjen haza csak... igazából örülnék és Reeven tuti megint nincs otthon, mert mostanában sosincs, szóval őt sem zavarnánk és talán jobban el tudnám látni. És frusztrál itt lenni. -Főzhetek is valamit, a kajálda helyett... - Jut eszembe, eredetileg oda akartam hívni. De érezni félek tényleg utál, pedig próbálom kifejezni, hálás vagyok. Nem is kicsit.

-Tudom... - Motyogom arra, hogy utolsó kis senki volt mindkettő, de a molesztálás szó is bánt, kényelmetlenül érint, így ennyiben is hagyom. Már tudja, lépjünk tovább.
Az hogy fáj neki csak bűntudatot okoz, nem jut eszembe, hogy ez gyengeség lenne tőle. Próbálok mega-ultra óvatos lenni, de hát álmodik a nyomor, tudom hogy fáj amit csinálok, mikor kéri abba is hagyom, visszaejtem a jeget a pohárba.
-Köszi. - Nem is tudja mennyire megnyugtat azzal, amit mond, hogy nem kíván a halál f...-ra, hanem velem marad. Még jó fejnek is nevez, beverte a fejét is. Meglapogatom azokat a raszta tincseket puhán a feje tetején. -Jó fej... aha... sok gyógyszer kell... - Mosolygok bátortalan még, mert szégyellem magam.
//Nem hagyhat egyedül ááá XDDD <3 //
-Az is van benne, de van külön az is tablettában. - Bólogatok, van fájdalomcsillapító, persze.
Megkönnyebbülök, hogy jönne, de meglepődöm azon amit mond.
-Te meg miről beszélsz? Megvédtél, kétszer is... nem vagy gyáva. Csak nem vagy verekedős, az más, rögtön segítettél, nem a te hibád, hogy gettószökevény volt az a kettő... - Simogatom a karját, észre sem veszem, mennyit nyúlkálok jelenleg, ideges vagyok és feszült, úgy érzem nem bírom azt se eléggé kimutatni, mennyire hálás vagyok neki.
-Úgy tíz sarokra. A sulitól tíz percre. Hívjunk taxit. - Annyira nincs messze, de most nem akarok gyalogolni, emberek között lenni. Szerintem kiérződik a hangomon. Nem érdekel mennyit kér majd a sofőr, otthon akarok lenni, de kivételesen nem egyedül. Szóval ha Seth nem bánja, kezem a telefonjára teszem, előveszem a sajátom, bepötyögöm az egyik taxi számát és kérek ide egy kocsit, öt perc és jön is egy. Addig ki is botorkálunk úgy sejtem. Nincs kedvem magyarázkodni a haverjának milyen hülye p.csa vagyok.

Próbálom levinni legalább a száján a duzzanatot, de nem igen hagyja, mert fáj neki, a haját igazgatom, erre közli le fogja vágatni. Na jó, hát ez hirtelen jött, vissza is veszem a kezem, hogy remélem nem azért, mert hozzáértem. Bár ezért nem fogja, de elég hülyén jön ki a dolog, nem is mondok rá semmit.
-Ha-ha... ebbe fogsz megdögleni, fájdalomcsillapító túladagolásban, mi? - Hülye poén akar lenni, de inkább győzködöm bekenjük az oldalát, hasát, jobban lesz.
- A krémben. Lidokainos... tudod, érzéstelenítő. - Magyarázom neki, fejem csóválva, hogy de, pont az kell neki.
Aztán kifejtem, szerintem miért nem gyáva, de nem is tartom már annak. Maximum kicsit, mert kicsit az, de ha kell igenis összeszedi magát.
-Ahogy akarod. - Én addig elvagyok a taxi megrendelésével, míg ő megszerzi magának ami kell. Jön a taxi is, beszállunk, csak elkerekedett szemmel nézek a szövegelésére a haverjával. Megfordul a fejemben, kvát ígért a haverjának, de mivel táncos, úgy sejtem valami erotikus táncról lehet szó vagy ilyesmi. Nem kéne mindjárt rosszra gondolni nem? Azt láthatja furcsán nézek rá, de aztán bambulok ki ugyan úgy az ablakon. Seth a bosszúálló... vagy ilyesmi, de megértem valahol, bár én a zsarukra bíznám de tény, nem mindig működik jól az igazságszolgáltatás. Vagy elkapják őket vagy nem, én meg eléggé rossz passzban vagyok most, hogy papoljak arról, nem ez a legjobb mód.
Nem kell sok idő, tíz-tizenkét perc és otthon vagyunk nálam, megdobom a sofőrt zsével és már támolygunk is fel Seth-tel a lakásra. Átlagos rend, átlagos minden. Reeve ugye nincs, sosincs, úgy sejtem ki fog költözni... kéne megint keresnem szobatársat. Lehet lányt kéne, ezek a srácok többet vándorolnak mint egy fecske.
-Ez lenne. Gyere ülj le, hozom a cuccokat. - Ültetem le a konyhában és a fürdőből kihozok egy dobozt, abban vannak a gyógyszerek és a krém. Utóbbit ki is veszem és kibontom. Jó erős mentolos szaga van, nagyon durva. De gyorsan hat.
-Hol fáj? - Kérdem, míg odahúzok egy másik széket elé, mindenhol nem kenhetem be a hasát, nem? De érezhetően nyugodtabb lettem, hogy magunk vagyunk, pedig normális esetben még feszélyezne is valahol de most nincs bennem semmi ilyen. Lepartiztam magamban, hogy Seth, ha nem is örökre, de mára ártalmatlan haver, hiába fiú és nőcsábász.
Ha magának akarja bekenni mondom vékonyan vigye fel, mert nehezen szívódik be, ha meg mondja hol, óvatosan bekenem én neki, kivételesen nem ódzkodom ettől. Ja jól láttam tökön nem rúgták, nincs mitől félnem.

-Ohh.. - Felocsúdom, de kicsit elmosolyodom, jah igen, ezzel szívtam a vérét nem régen. -Az nem a hajad miatt volt, tudod, a szagod, ilyesmi... - Húzom még kicsit, de már nagyon érezni, semmi alapja, csak cukkolom, mert cukkolni jó.
-Akkor... azt írom rá, feláldoztad magad hogy a gyógyszer ne oldódjon fel... erősebb voltál.. hm? - De lökött, poénkodni sincs sok erőm, csak rázom a fejem.
A kenőcsre bólintok, majd akkor otthon kap. A kocsiban elvan főve a levében, én meg hagyom, addig sem arra gondol, fáj. Gondolom én... fizetek, felkísérem és leültetem a konyhában a székre.
Mikor vetkőzik nem a kidolgozott teste fog meg, mert azt láttam eleget egy időre, hanem a tetoválásai.
-Hú... látom szeretsz varratni magadra... - De már kenem is nagyon finoman a hasát. De furcsa máshoz hozzáérni így... ilyen helyen. De próbálom hamar melengetni neki a krémet, elkenni, vigyázok rá. Lehet szóban keménykedő vagyok, de nem szokásom senkit sem bántani.
-Papíron van, gyakorlatilag azt hiszem kijelenthetem, nincs. A szobatársam egy ideje galériát bérel és oda költözött be. Hamarosan szerintem fel is mondja a szobát, kereshetek megint valakit... kicsit unalmas, de nincs mit tenni. - Magyarázom, ha nem tudná melyik gyógyszer a jó (kb aspirin szerűt keresek) akkor a kezébe adom.
-Hogy hogy ennyi tetkód van? - Kérdezem, közben megfogom az állánál, ne mocorogjon és a szája körül, ahol fel van duzzadva is bekenem, figyelve, hogy óvatos legyek. Remélem jobban lesz, talán én is megnyugodnék.

-Azt nem mondanám, na meg te is leizzadtál, a hónalj szag az hónalj szag... - Húzom én is kicsit, bár tényleg kellemes az illata, de neki ezt nem fogom elárulni.
A lidokainra forgatom a szemem, aztán húzunk is a taxihoz. Ha fizeti a felét megköszönöm, nem akadékoskodok, hülye lennék, csak elrakom a pénzt.
-Szóval, ha hazamész anyádhoz akkor is lekapod? Vagy ha a haverod csaját látogatod? - Ugyan már királyfi, ki hiszi el. Jó, helyes, meg minden, de azért nem mindenki fixa ideálja. Gondolom.
-Igen, tetszenek. Főleg az írások, mert olyan hangulatot keltenek, mintha nyitott könyv lennél... mintha azt várnád, olvassanak el. - Mosolygok rá, lehet ez hülyén hangzik, de annyi baj legyen. -És mik a történeteik? - Addig sem a fájdalomra figyel.
-Csak a második ne örülj, évente egy nem sok. - Horkanok fel, utálok új lakótársat keresni.
-Hát a két srác után fura lenne, de lehet a lányok tartósabbak... de nem igazán jövök ki a csajokkal, a srácokkal könnyebb... - Minden irónia nélkül kivételesen.
-Ízlés kérdése, de szerintem ez is amolyan... személyiségjegy. Mint a raszta hajad. Bár azt mondtad levágatod, el sem tudlak képzelni "hagyományos" hajjal. - Kuncogok, aztán a száját próbálom kenni, de csak felszalad a szemöldököm.
-Javaslom a szád ne kezd nyalogatni erotikusan, mert lezsibbad a nyelved a krémtől és oda minden macsós beütésed, hogy pösze leszel. - Vigyorgok rá gonoszan és csak magamban jegyzem meg, szép szája van. Igazából az egész srác tényleg helyes, nem csoda hogy visszaél vele.
-Na fáj még valahol kicsikém? Hol vagy még bibis? - Mondom anyáskodó hangon, direkt cukkolva, vegyen vissza a szoknyapecér üzemmódból. Bár az is tény, lesütöttem a szemem és a szájára koncentráltam, el tudná vonni a figyelmem ha hagynám, azt hiszem. Hmm... fura. De ettől persze nem érzem úgy ki kéne tennem, mert most hogy nem érzi a fájdalmat leteperne.

Furcsán nézek rá egy pillanatig, de úgy fest kivételesen rosszul sült el egy poénom.
-Van persze... adok majd. - Inkább csak ennyit mondok, ha komolyan úgy érzi, neki kell egy fürdő, a minimum, hogy hagyom zuhanyozni, elvégre... miattam került ilyen kényelmetlen helyzetbe.
-Hm... Anyád végül is látott puccentosabban is, mikor kicsi voltál... - Jó, az anyja oké.
-Pfff, na jó, hagyjuk. - Nevetek, de nagy az arca! De hát én már csak ezt a típust fogom ki mindig, legalább már tudom kezelni.
A tetoválásai kapcsán meggondolatlanul elszólom magam, hogy én nekem vannak ilyen "elvont" gondolataim is, de a romantikus szó... sosem vallanám be hogy az vagyok.
-Nem. - Pedig de de mindegy. -Csak... ezt most így gondolom. Meg szerintem nem idegesítőek, másnak nem is kell értenie, magadnak csináltatod, nem másnak, gondolom. - Az ő teste, ő viseli, nem lenne logikus más miatt tetováltatnia magát.
Aztán felemeli a haját, megnézem a hollót a nyakán. Amit mond hozzá, kikerekedik a szemem.
-Tényleg? - Ez meg én nem mondtam volna meg róla, de hamar visszafogom a mosolyom, hogy nem ismerte az apját. -Az ő baja ha nem ismer, én azt mondom. - Mert jó srác, ha kissé beképzelt meg gyáva is.
Elhúzza a mutató ujját, legalább nem a középső.... elvigyorodom az arcán, meg a szövegen mellé.
-Efelől nincs kétségem. - Utalok arra, ő maga szenvedélyes, nem tűnik karót nyelt, visszafogott alaknak.
-Ezt most miért mondod? Nem lehet minden csaj cuki-királylány álomországból, akiknek minden cukcsi, lávcsi, nyalcsi, falcsi... - Parodizálom ki a tipikus hülye libákat, még a hajam is csavargatom és bevágom a buta mosolygós szőke fejem, majd kap egy durcásabb pillantást. -Főztem és takarítottam, ők meg bevásároltak, fizették a számlákat, lerendezték a szomszédokat... mindenki magára mosott, nem vagyok az anyjuk, hogy mosni kelljen rájuk. - Horkanok fel, bár szavam nem lehet, Lionel és Reeven is korrektek voltak.
A bigotton nevetek.
-Nem az épp nem, csak utálatos! Meg bizalmatlan. - Bigott talán épp nem vagyok, de érezze, azért nem kell elbíznia magát. -Valószínű nem foglak. - Vallom be, mert túl nagy lesz a változás, ha normális haja lesz.
-Az vicces lenne! - Nevetek Donald kacsán, majd vigyorgok. -Leüsselek kicsi porontyom? Szépen elcsucsukálsz a széken, mami megengedi, hogy az asztalra dőlj, semmit sem éreznél... - Lapogatom meg a feje tetejét, de nincs elől palacsinta sütő, max azzal menne.
-Amúgy... fáj még valahol? - Kérdezem komolyan, mert bekentem mindenhol ahol úgy sejtettem, necces neki.

Nem értem a vigyorát az anyját illetően, ez ki is ül az arcomra.
-Az klassz ha jóban vagytok. - Hagyom ennyiben a dolgot, legalább nincs zűrös családi háttere. Az hogy később megtudom az apja meg lelépett nem jó, de úgy fest megemésztette már azt is. Wáó, belegondolva még a végén kiderül, kezdem megismerni ezt a nőcsábászt, ténylegesen, nem csak a rosszabbnál rosszabb dumáit.
Persze nem tagadom, jól néz ki és a magabiztosabb ki ha én nem feje tetszetős, de elég arra gondolnom mi következne, ha hagynám elvarázsoljon és már nem nehéz közömbösebbnek maradnom. Nem kívánom felidézni a rossz emlékeket, jobb megtartani a tisztes távolságot. Inkább a tetkóiról beszélgetek vele, annak értelme is van.
-Igen, persze. Valószínű ő is csak jót akart, de hát akkor is a te tested, ha neked így jó a bőrödben... én abszolút megértelek. Ne azért mondj le valamiről, mert valakinek nem tetszik valami. - Bólogatok, szerintem rendben van ez így.
-Persze. De akkor mentél rezervátumba is, meg olvastál utána? - Biztos érdekes lehet az a kultúra, már az indián. -Vagy azt tudod melyik törzs? - Bár ha nem ismerte az apját, valószínű nem. De a hadarását megmosolygom fű alatt.
-Vannak, hidd el, a buszmegállós csaj se volt sokkal több szerintem... már bocs. - Nem az ízlését fikázom, vagy ilyesmi, csak védem magam, hogy attól hogy nem vagyok egy királylány alkat, attól még lehetek nőies. Vagy olyasmi...
-Kazuki? A hökös? Komoly, hogy ő a szobatársad? Pont őőőőő? Úristen, nem tudom melyikőtök szenved jobban! - Röhögök fel, nem túl nőies megnyilvánulás, de látszik tudom kiről beszél és nem bírom elképzelni őket egy légtérben. Jah, de pont hogy elbírom és röhejes. -Ú, és mindenért rád szól, hogy halkabban, meg ne igyál meg dohányozz meg tudom is én? Tudtad, hogy zsernyák? - Nevetek, de biztos tudja, ha vele él. Én csak azért viselem el, mert ő tiszteletben tartja a személyes tér fogalmát, meg korrekt, de elég karót nyelt, az is biztos.
-Megeshet. - Már hogy színlelünk, mert tényleg nem idióta járkáló farok, be kell ismernem. És én se kaparom ki minden hím egyed szemeit...
-Kis gyenge porontyom, akkor nem kell csicsikálnod, tűrj még kicsit és fürödhetsz is. De várj még, hogy felszívódjon a kenőcs. - Viccen kívül ha most lemossa mi értelme volt bekenni?
-De, van... várj csak. - hozok egy fájdalomcsillapítót, ezt a menzesznél szedem, meg egy pohár vizet. -Vedd be nagyfiú. Kell neki 20 perc, mikor ettél utoljára? Ehetnél pár falatot, akkor jobban felszívódik. - Mert evés után jobb bevenni, de ha nem éhes nem tukmálom, úgy is fog hatni, csak úgy lassabban gondolom én.

Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy valóban jól láttam a helyzetet a barátjával, de mindegy is, így ráhagyom, ahogy ő is teszi velem.
-Seth, nem azt mondtam fikciót olvass, hanem dokumentum könyveket. A rezervátum meg nem állatkert, csak külön élnek, külön sulijuk van, ilyesmi. Ott tudnál beszélni egyel, ez is biztos. - Egész kedves a hangom, bár nem tudom miért, talán mert üres kifogásoknak tűnik amit összehadovál.
-Miért, mondta? Azt hittem nem fontos, csak a száma... tudod, amolyan sorszám alapján különbözteted meg őket, két egyforma nevű még a végén bekavar! - Somolygok, érezhet némi iróniát a hangomból, de mindegy is.
De hamar nevetnem kell, hogy a gazdasági hökös tag a szobatársa.
-Nem bírom elképelni hogy csajozzon... lehet csak a saját népcsoportjával randizna, kevés a ... szóval az ázsiai a suliban, szerezz neki ázsiai nőt! - Vigyorgok, fogalmam sincs csak mondtam neki valamit, de az a férfi annyira kimért, hogy szerintem nincs nő, aki többet akarna tőle. Vagy aztán ki tudja...
-Naná hogy én, nem is te! - Mondom a főnökösdire.
-Ha leütlek az azonnal hat, szeretnéd? Bírd ki, ne nagyon mozogj. Hamar elmúlik, mert gyorsan hat. Hát... ha havonta éreznéd, egy hétig, megszoknád. - Vonok vállat, nekem is vannak menstruációs görcseim, akkor tanulni meg dolgozni is kemény dolog.
-Képzeld van és még adok is! Sőt... eszem veled egy kicsit. - Maradok ennyiben, semmi extra nincs itthon, magamra, így egyedül nem sok marad, szóval sajtos tészta van, gombás-zöldséges szósszal. Szedek is mindkettőnknek, bár magamnak tényleg nem sokat, és megmelegítem őket, leteszem Seth elé.
-Remélem nem vagy laktóz érzékeny vagy allergiás a gombára, a látszat ellenére nem akarlak kicsinálni. - Ülök le vele szemben, miután hoztam még inni magunknak.
-Amúgy... miért lettél HÖKös? - Mert Breet, Halet meg Usuit is érti. Seth valahogy kilóg neki. Bár Lionelnél sem értette pontosan, de nála még talán volt indíttatás. De Seth?

-Honnan tudod? Olvastál akár egyet is? Nem? Na akkor meg? - Ripakodom rá finoman, szedje össze magát!
-Hát... az emberek furák. Lehet erre is begerjednének. - Igazából akár még izgató is lehetne ahogy előadja, de bennem csak rossz érzéseket kelt. Igyekszem uralkodni az arcomon, hogy pont a fordítottját éri el vele, inkább megalázó ez mint buja. De van elég elfoglaltságom, hogy eltereljem a gondolataim.
Usui már más terep, addigra már csúnyán kárörvend a maga módján.
-Miért, a szentéletű gondolod elfogadna egy örömlányt? Azt hallottam azért is rád szól ha szemetelsz, nem hiszem, hogy belemenne. - De most komolyan.
-Hát nem is olyanok, mint Kazuki, az is biztos. Azzal nincs bajom, hogy határozott és céltudatos, hogy realista, de... se az ázsiaiak, se a humortalan emberek nem vonzanak. Gondolj már bele, beszólok és kielemzi a viccet. Kinézem belőle... a humor halála lehet az a csávesz. - Rázom a fejem, Usui nem az esetem.
-Inkább mi hagyjuk, hgy azt higgyétek, hogy csak hisszük, hogy azok vagyunk. - Kegyetlen magabiztos vigyor, feminista énem megcsillogtatni mindig öröm!
-Oda lenne az alakod, ne is kapsz! - Kuncogok kicsit, de azért szedek neki egy normális adagot a tésztából.
-Pf, szakács? Ha valaki össze tud dobni egy szószt és nem másztosra főzi a tésztát már szakács? - Mosolygok, de mindig jó hallani ha ehető a kotyvalékom.
-Miért, anyukád nem szokott? - Mi másért főzne rosszabbul.
Aztán megkérdezem, miért lett HÖKös, az első indokra vágok egy "jó értem ÉS MÉG?". Ez nem lehet indok, hogy van egy jó nő ott...
-Hm, ez logikus. Bár az hogy Usui ajánlotta és elfogadtad elég... pikáns. - Az érdekes nem elég kifejező. -Hát, azt gondoltam, hogy a befolyás és a csajok miatt. Elvégre így ismertebb leszel, sok ingyen cucc is jár ezekkel, szóval erre saccoltam. Mert amúgy elég sok meló. De még a végén kiderül normális vagy, nem csak az ingyen pia hajt, hmmmm! - Nevetek, túlzok persze, de valószínű erre már rájött eddig is.
-A filmklub is elég sok meló néha, nem hiába nem lettem HÖK-ös. Na és Bree elhajtott a csudába vagy megszánt, hogy ő is az egyik ok volt amiért jelentkeztél? - Vigyorgok, érdekel meg tudta-e hódítani. Bree szimpatikus csaj, talán nem hagyta magát.