Örülök, hogy egyetért, Felixtől nem is vártam mást. Az emberi hülyeségen felnevetek.
-Az határtalan is, magyarázat sincs rá
Elég hülye faj... Szóval a minőség!
-Hülye emberek hülye szerelmei? Igen, tudom, elég üres és elcsépelt lett mára, mindkét szó és én sem tudom hogy működik, mert nem láttam jó szerelmeket és jó barátságokat közelről, soha. Jó emberi kapcsolatokat abszolút.
Szóval a lehető leginkompetensebb emberrel beszél erről.
-Viszont rajongást, ilyesmit dögivel. Azoknál mindig éreztem, hogy nem igazi. A legtöbb, de nem mindegyik és biztos vannak fokozatai.
Gondolom egy kapcsolat mélyül idővel és ha jó, pozitív irányba. Emelt szemöldökkel nézem, kissé fejcsóválva, bár igaza van, sok minden jobban áll neki, mint másoknak. De elég a fényezéséből, nem tudhatja meg, miket gondolok róla, a végén elcsöppennék, ő pedig röhögne, hogy hát ez biztosan poén.
-Én túlságosan okos vagyok hozzá, de ne hidd, van, amikor és amiben végtelenül makacs vagyok, de tudod nálam ez is elég ellentétes, mert az okosabb enged, a szamár szenved és ennek tudatában nehéz megőrizni.
Néha a saját személyiségem alap tartópilléreit ingatom meg, normális ez?
Csók, szex és valami oltári mámor, ami annyira elkábít, hogy hülyeséget mondok. Persze aztán a falnál is fehérebb leszek, ő maga mondta, utálja a szerelmes embereket, köszöntünk a félelmek világában Reeven, mit oly sok rosszat, ezt is az őseidnek köszönheted, gratulálunk.
-Te mondtad, hogy utálod a szerelmes embereket
Emlékeztetem nehézkesen, kerülve a tekintetét, lassan vissza fog térni a színem. A csókot kissé remegve viszonozom, feszengem, nem veszi komolyan, de én...nem beszéltem a levegőbe.
-Nem, dehogy, sosem fojtanálak. Azt én se szeretném magamnak. Igen...tudom, csak mostanában ez a heppem, de te megmondanád, Te tényleg Megmondanád
Fújok ki egy adag reszketeg levegőt.
-Egyébként nem vagyok ostoba, te mondtad, ezt mondtad
Lehet nem kellett volna szó szerint érteni. Az oldalam nagyon kezd az agyamra menni.
-Hát jó, azt nem akarjuk, ma már megkínoztál ezzel a hányással.
A hálátlan kutyán már mosolygom, élvezem az érintését a hátsómon és a hátamon, aztán felülök incselkedni a fülével.
-Hm? Én is rágyújtok néha. Csak nyugodtan.
Ha megy, megyek vele, nekem is kell, különben is zaklatom és akarom hallani a  méltatlankodását, nem tudok nyugton maradni.
-Én nem kapok fogalmat?
Érdeklődöm, folytatódik-e a játék. Baromira nem tudom hová tettem a cigim.

-Azon vagyok, most már
Itt van ő, Sebastian és Lia, szóval jelenleg nincs okom panaszra, alakulnak a dolgok, még ha minden kapcsolatom is tulajdonképpen még gyerekcipőben jár.
A tinilányokon vigyorgom egy sort.
-Az elég gázos, de elviselhetőbb, ha te vagy az énekes
Az imádat nem rossz és ezt ő pontosan tudja. Nem csoda, hogy az ilyenekből töltekeztem fel. Persze tisztában vagyok vele, bármit éreztek, az nem volt igazi, mert én sem voltam igazi.
Szóval ellenem fordítani, tudom, hogy direkt csinálja ezeket a dolgokat és én hagyom neki. Cicázik velem és  logikus az lenne, titokban felnézzek rá, de különben gyűlöljem, ehelyett én, imádom ezt is, hogy kifordít önmagamból, vagy megenyhít, eléri amit akar, versenyszellemt gerjeszt, nem is azt, hogy ne engedjek neki, hanem, hogy én is meg tudjam csinálni vele, hogy táncoljon úgy, ahogy én akarom, de ezt még...nem éreztem Felix előtt, szűz vagyok a témában, nyilván nem leszek olyan jó egyből, mint ő, aki egész életében ezt csinálta.
-Azaz te tudsz bánni velem. Tudod, te vagy első ember ezen a bolygón
Sebastian is, nem mondom, hogy nem, de ő másképp, teljesen máshogyan.
És oké, szerencsére nem eszem éppen semmit, amit ki tudnék köpni ettől a kérdéstől. Ez eddig nem esett le? Az arcszínem mégsem változik olyan gyorsan.
Nagyon néz rám és nekem most nem szabad kerülnöm a tekintetét, belefúrom az övébe.
-Ez...úgysem fontos
Ha hazudnék, nem lenne semmi értelme. De különben tényleg nem fontos az ő szempontjából.
-Legyen az én problémám
Ki fog röhögni, hogy az is.
-Igen
Ha vége a pillanatnak makacsul ismét a takaróm lesem. Elég álszent lenne, biccentek. Szóval igen, de engem mégsem vet meg? Azért csak keserűbben meresztem a szemem a mintákra.
-Szerintem sokkot kapott tőlünk és nem figyelt.
Még mindig nem tartom ezt végzetesen fontosnak, nem húsz darabot vettem be és kerültem megint kómába. Az most szívás lenne.
Szívni most cigit fog, de itt, engem meg lenyom, kicsit el is mozdult a borogatás (okééé, megvan) de elkezdem visszaigazgatni a helyére. A másik szálat gondolom megkapom, így visszahanyatlom vele. Bátorság... nehéz kérdés, ha világirodalmi példát akar.
-Az nem egyszerű fogalom, főleg ha irodalmi példa kell, mert... minden hős, végül bátor volt, de hogy melyik emelkedett ki ebben... Talán Tom Sawyer, de ő inkább volt elmebeteg, mint én. Vagy a hobbitok a gyűrűk urából, nagyjából az összes, főleg Samu, aki egész a hegyig ment, pedig csak egyszerű kertész volt, vagy Stephen King Atlantisz gyermekeiből a lány. Szerintem a bátorság, hogy azt tesszük, amit félünk megtenni, jelentsen is ez bármit. Elmenni nyüzüge kis kertitöpeként a pokolba, szembeszállni a sárkánnyal, ha béna vagy, mondhatnám a Gyáva oroszlánt is az Ózból. A lényeg, hogy mindenkinek meg kell küzdenie a félelmeivel, a hangsúly azon van, megteszi-e, szembe megy-e vele, megteszi-e, maga a cselekedet, nem a félelem nélküliség, hogy belevág, az a pillanat az, amikor ugrik
Nézek rá, ő mit gondol és neki mi jut eszébe.

-Hosszútávon és közelről idegesítőek, az imádatba is bele lehet unni, főleg az ilyen üres hülyeségbe, mint az énekesek iránti rajongás. Nem, maximum egy éjszakára kiválogatnám a jobbakat.
Megdugni úgysem akarok mást, mint ilyeneket. Az értelmem lefoglalták, csak a nőhiányt akarom kielégíteni és erre tökéletesek lesznek a kis p*ák, akik isteníteni fognak és ha jól csinálom még a seggem is ők fogják kinyalni.
Hah, nézek rá, reméli az utolsó is?
-Azt gondoltam, nincs még egy, aki így tudna, mint te. Persze van, aki tud bánni, csak másképp. Ilyesmit te is mondtál a többi szeretőd kapcsán
Juttatom eszébe, mert most Sebastianra gondolok. Persze ő egészen másképp csinálja. Lia is. Mások.
Eléggé zavarba hoz és ezzel tökéletesen tisztában is van. Az arcom színeződik, de a tekintetem rajta marad, a szégyellős kislány kategóriáját nem most fogom súrolni. És így szemtől szembe láthatja a kínlódásomat.
-A te helyzetedből nem az, vagyis...valahol igen, mert tudod, hogy ennek a dolognak a fényében más a hozzád állásom, hogy mennyire akarlak, meg minden...
Reszketős levegő, még több pír, furcsán fénylő szemek, de a tekintetem marad az övében.
- Ha nem cserélnénk szerepet és mivel én azt érzem, amit, nekem számítana, de hagyjuk ezt
Pislognom kell, elnézni róla, nem tudom miért kínzom magam ezzel. Valahol mélyen nyilván nem jó, hogy ekkora marha vagyok és pont vele kellett közölnöm, éppen ezt. Áh, nem igaz.... Sötéten összeszűkítem a szemem, lássa, tudom, hogy szórakozik, épphogycsak be nem zöldül az egész.
-Nézd, ez nálunk egészen sajátos. Alapvetően nem, egyszerűen csak jó érzés, szeretném megtartani. Erre koncentrálni, de nyilván vannak aspektusai, amik nekem nem olyan egyszerűek. Ennyi. Ezek olyan dolgok, amik nem számítanak, amíg velem vagy.
Nehézségek. Nem is az én életem lenne, ha könnyű lenne, már átrágtam magamban, hogy jobb ez így, hogy nem kaphatom meg teljesen és ezáltal még szerelmesebb leszek belé. És vannak olyan részei, amik fájnak, hogy ő nem, ő soha, és ott van Seth meg Eric.
Sóhajtok, amikor az orvost szidja, nekem ez megint nem számít annyira, hogy csatlakozzam.
Ráncolom a szemem ponyván, közben könnyed füstcsíkokat sóhajtok a plafonra.
-Akkor az a Beavatottas cucc, abban konkrétan van szó a Bátrakról, akiknek vannak félelmeik, de szembesülnek vele, szerintem az a legnagyobb bátorság, ha valaki saját magával néz szembe. Nem erősebb, vagy gyengébb ellenfelekkel, démonokkal, szörnyekkel, hanem magával. Támogatták, de a végső harcot akkor is önmagában vívta meg és mindegyiknek meg volt a maga problémája az Ózban. Lehet, de a lényeg, hogy megcsinálta, ahogy a nyamvadt kis barátja is, bááár Frodót azért nem mondtam, mert ő konkrétan nem dobta bele a gyűrűt, vagyis elbukott, de nem is a bátorságán múlott, gyenge volt. Persze. Ha nem vagy tisztában vele, az nem bátorság. A Napfényt nem ismerem. Aha. Egyetértek
Én is valami hasonlót mondtam.
-Ha így vesszük Batman is bátor. Konfuciusz mondta: " A tigrist előbb gondolatban kell elejteni - a többi csak puszta formalitás." Van egy pillanat, amikor meghozod a döntést és ha akkor nem rezelsz be és elég kitartó vagy már csak megtörténik.
Fordulok felé karcolgatva a mellkasát és a hasfalát, óvatosan mozdulva csókot lehelek a mellbimbójára és környékére.
- Boldogság
Közlöm, hátha van még kedve 1, 2 körre.

Nevetek, az tényleg nem lenne jó.
-Vicces, ha a nők marakodnak, egy ideig elnézed, de ha az egész hisztibe csap át, idegesítő. Hát meg kell szervezni a dolgot, ha jól csinálom, nem fognak hajba kapni, el lesznek foglalva
Közlöm csalafinta vigyorral. Nem voltam rájuk ennyire kíváncsi, amennyire most kifejti, most kivételesen nem a féltékenység mozgatott, bár azon nagyot nézek, Eric milyen.
-Piszkos húzásai? Veled?
Hirtelen nem értem kire gondol. A továbbiakból arra következtetek rám, de engem aztán hidegen hagy a kis köcsög.
Istenem ezek a kérdések... Veszek egy nagyobb levegőt, kicsit igazítok az ülésemen.
-De, egyébként is elég motiváló vagy és egyébként is akarnálak máshogy is, mint szexuálisan, de ez doppingol és intenzívebbé teszi az akarást mindenre vonatkozóan, ami Te vagy
Mondom lángoló arccal, hihetetlen, hogy ezen lovagol! Nem lehetne túllendülni? Nem ismerem eléggé. Szúrós pillantást és dacos mormogást kap:
-Majd foglak...
Számít neki, oké, ezt mellélőttem, tényleg azt hittem nem, ő a nagy Ravernon majd pont leszar olyan pitiáner, kis hülye dolgokat, mint az érzéseim. Sötét lesz a pillantásom, amikor megkapom, egy ilyen alap dolgok rosszul sakkoztam ki vele kapcsolatban. Arcul üt ez valamennyire, ha még ezt sem tudom, hogy szerethetem? Mekkora ökör is vagyok, nemdebár?
-Ebben lehet, hogy tévedtem, de ha ez egy érzés, akkor nem lehet, hogy nem kell túlbonyolítani, hogy ez egy olyan dolog, amit egyszerűen csak érzel?
Kérdezem némi felháborodással a hangomban. Á, szóval ilyen volt Sebastiannak, amikor Lia nem hitt neki?!
-Nem, Sebastian más, ő olyan, mint egy idősebb testvér. Akarom, mert egy telhetetlen kis köcsög vagyok
Morranom gúnyosan. Aztán feltesz egy kérdést és rögtön sorolni is kezdi, mennyi újat tapasztaltam.
-Ez mind igaz és ennek fényében nem állíthatom, hogy nem, nem az újdonságba. Rajongani? Pff, nem, nem vagyok tinilány, hogy rajongjak! Ezek jók és igen, örülök nekik, de... én azt hittem ez több. Ha csak rajongnék, Felix nem hányok egyet poénból, miattad, csak úgy, jó kedvből. Lehet jól bírom a fájdalmat, de hányni nem szeretek... Vannak dolgok, amik...amik szerintem többől fakadnak. Az újdonság stimmel, ráadásul nem értek a dologhoz, én nem vagyok szerelmes típus, fogalmam sincs hogy működik ez, nem tudom neked holt biztosan állítani, deh, tudod mit? Ha igazi úgyis észreveszed. Akkor észre fogjuk venni mindketten.
Gondolom ehhez is idő kell és nem szabad türelmetlennek lennem vele, vagy magammal. A szám durcás ívbe hajlik, miközben ő simogatja, szememben zöld árnyalatok kavarognak, ahogy belevésődik az ő sötét íriszébe.
-Akkor szerinted mi az? Szükséglet...az is,normálisan, avagy logikus az ember azt akarja, hogy neki jó legyen, de sokszor fogja és elb*ssza magának az egészet, mert túlkombinálja, sok minden van rá hatással, vagy csak rossz irányba indul. Számomra nehéz szétválasztani az akaraterőtől, mert ahhoz, hogy megtégy egy nehéz lépést a félelmed legyőzéséhez, vagy ahogy te mondod, hogy neked jobb legyen, elhatározás kell, némi bátorság, akaraterő, több mindenből összetevődő dolog. Nem ettől leszek bátor, végülis, de nem is attól, hogy nem félek semmitől. Mi van, ha nem származik belőle semmi jó nekem? Csak egy helyzet arra kényszerít, hogy nézzek szembe vele. Neked nincs ilyen?
Ne csak velem példálózzunk már.
-Például végig kell menned egy kifeszített kötélen a kezedben Eric fitymájával, mert valamiért ez marha fontos, de te félsz a magasságtól és rossz az egyensúlyérzéked. Ez most csak egy példa
Mondom gyorsan, nem kell beleélnie magát.
- Elindulsz, de meghalhatsz, nem ejtheted el a fitymát. Oké a te érdeked, hogy ne halj meg, de azt is mondhattad volna nem viszed el a cuccot és akkor Ericnek levágják, vagy ki tudja. Vállalod a kockázatot miatta. Vagy feladod magad miatta. Kockáztatsz. Mert a f* fontos!
Micsoda szép elképzelések!
-Lehet a bátorság ebben az esetben, hogy szembenézel önmagaddal, valaki másért?
Konfuciusnál nagy az egyetértés, kap sok csókot egy pár jóleső helyre, aztán az arcára lágyabbakat, például a szemöldökére, azt is szeretem. Szent Ferencen meglepődöm, mondjuk ő jó fej volt tényleg, de hogy pont Felixtől kell ezt hallanom?
-Nahát ez szép volt. Jah, elég durva, hogy őt az tette boldoggá, hogy önmagát sanyargatta, de egészségére. Igen, ez nagyon inspiráló volt Kale, szóval te elégedett vagy? De nem unalmas, ha állandóan elégedett vagy? Amíg van valami cél, sosem leszel teljesen elégedett, addig el kell érned és hajtani fogod, vagyis a boldogság egy végső konstans állapot?
Nézek rá kérdőn, aztán ő is mond még egy elgondolkodtatót. Kiszolgáltatottság...
-Az ezeregy éjszaka meséi. Seherezádé túljár a szultán eszén és nem fejezi be a meséket, vagyis az uralkodó kiszolgáltatott lesz és még csak észre sem veszi. Ez olyasmi, mint a függés, bár lehet egyszerűbben is értelmezni, például a holokauszt történeteknél, hogy ha egy nép ki van szolgáltatva az önkénynek. Az előző inkább függés, ugyanakkor kiszolgáltatott helyzetbe kerül valaki, ha ennyire ragaszkodni kezd valamihez, akár egy történet végéhez, a másik befolyással lesz rá. Ez elég kellemetlen állapot, ugyanakkor izgalmas és megéri a kockázatot, hisz kapsz valami ellenszolgáltatást. A másik esetben kényszerítve vagy, tulajdonképpen teljes apátiával és közönnyel talán el tudod viselni, hogy teljesen mások rendelkeznek feletted. Az ember kiszolgáltatott az államban, a vezetőknek és erre valahol mélyen szükségük is van, kell hogy valaki kicsit is megszabja az életük, mert a szabadsággal nem tudnának mit kezdeni. Káosz lenne, ha semmiben sem lenne rend. A kiszolgáltatottság szerintem minden embernek kell egy kicsit, olyasmi, amit szégyellnek bevallani, titkolják, hogy lehet élvezni. Te szeretsz uralkodni, gondolom az ágyban és a lelken, de nem vágysz néha rá, hogy rajtad is uralkodjanak? Csak egy kicsit
Sandítok rá. Nyilván ezzel nem azt mondom, jó dolog, vagy én szeretném, de mégis...néha élvezhető. Vajon ő mit gondol?

Összevonom a szemöldököm, ha látom, hogy bántja Felixet, megskalpolom a kis nyomorultat! De Ravernon nem ostoba, nem tudja kikészíteni egy rossz buzi, vigyorog, lehet csak kiforgatja, amit mond, ilyesmi, nem kell a legrosszabbra gondolni. Megforgatom a szemem.
-Nem, a Dalai láma jobban beindít
Miértis...
- Nézőpont kérdése, végülis tényleg csak akarom a jót. Ahh, ez hülyén hangzik, szerencsére semmi közöm hozzá rokonilag, de igen, csináltunk vérszerződést, meg minden
Ha tudná milyen kívánatos férfi... Kicsit megkomolyodik, ez lehet rossz jel, talán nem kellett volna bizonygatnom, elvégre...nem is baj, ha nem hiszi. Kutakodólag nézek rá, mi az istent tervezhet a kedvenc napján?
-Térjünk
Jó hosszú napok lesznek, azt hiszem. Megcsókol, mintha csak kezet fognánk rá, élvezkedve ajkai puhaságán, lágyan viszonozom.
Nézek rá felvont szemöldökkel, pusztán azért tett meg dolgokat, mert az a másiknak rossz volt.
-Ezt tényleg nem bátorságnak hívják Ravernon, hanem szemétségnek
Röhögök fel. Oké, volt, hogy én is csináltam ilyeneket, hogy piszkáljak valakit, vagy ha nagyon az agyamra ment... Aztán ő nevet fel a példámon, csatlakozom, annak ellenére, hogy inspiráló elképzelés, vicces.
-Tudom, de azért nem rossz, ha megesik, főleg ha velem kapcsolatban
Jelzem finoman, vigyorogva, nem csak ő önző.
-Ha hányásfóbiád van, akkor igen. Egyébként másnak nevezném.
Biccentek elkalandozva arcának tökéletes vonásain. Szeretem, ahogy mosolyog, ha megnevettetem, nekem is felkanyarodik tőle a szám széle. Ezek szerint ő baromi elégedett mindennel, hát nem semmi, ha belezúgtam, az pontosan valami ilyesmiért van, mert nem semmi.
-A plafonszakadás érdekes lenne, de nem, nem lenne pénzem megcsináltatni. Nem, dehogy, ez a pillanat így, jó, boldog, elégedett
Biccentek elszakítva pillantásom róla, egyszerűen ráragadt. Ou, pedig már egész vidám voltam, de ezzel a szakma dologgal elhűl ereimben a vér.
-Mi az, hogy ő parancsol? Te vagy a domináns, neked senki nem parancsol
Nézek rá megütközve. A nézés még nem olyan izé, ha kurva, megtanult úgy nézni, hogy becsapja a szerencsétlen marhákat. Viszont ez...
-Mih? Veled nem csinálnak ilyet!
Csattanok fel, mintha ő közölte volna, hogy felnyom egy kaktuszt. Felülök, fölé hajolok, nézek rá döbbenten.
-Ki csinálna ilyesmit Veled? Kit kell kinyírni? Felix, te luxus kurva vagy, akivel megjelennek, büszkélkednek, elhiszem, hogy szépen kell nézni, de nem bánthatnak! Nem bánthatnak, ugye? Még a végén valaki elvágná a torkukat.
Zöldell be a tekintetem teljesen, csak viccel! Biztos, hogy csak viccel! Belemélyesztem ujjaim én is a hajába, de most inkább simogatóan, az arcán is végigszántok a másik kezemmel. Mintha...szomorú lenne. Ő. Mintha megviselné ez.
-Gondolom... de te mondhatsz nemet. Felix...
Becézem, ugyanakkor szuggesztíven nézem, fordul a kocka, ha eddig ő aggódott, most én teszem.

Nevetek, persze a láma poén, de gondolom neki is leesik.
-Mondták már, hogy érdekes vagyok
Tudom, ez nem feltétlen jelent jót.
Fogalmam sincs, milyen egy tesó, de valószínűleg nem akarnék vele ágyba bújni, ennyire nem tartom magam bujának.
-Az attól is függ milyen körülmények között nőttünk volna föl, ha a bátyám lenne tényleg, lehet nem akarnék tőle, csak bátyós dolgokat, például, hogy tanítson meg vizisíelni
Most mondtam valamit. Ám nem ez a helyzet Sebastiannal... A kegyetlenségen vigyorgom, bár nem feltétlen, attól függ.
-Ez attól is függ, mit csinálsz, talán csak szórakozás
Maga miatt... az lehet, de...nem szoktak az emberek ilyen sokat tenni értem maguk miatt. Mindenesetre nem mondom ezt neki, hagyom, hogy velejéig romlottnak érezze magát.
-Jobb volt így. Nem feltétlen kellett volna hánynom, de tény, hogy aztán kárpótoltál.
Csókolok az ajkaira puhán.
-Nehéz is lenne elképzelni mitől félsz. Bár nem Felix, tévedsz. Rettegsz a korpától
Mondom neki holt komoly képpel, csak aztán nevetek fel.
Sosem voltam anyagias, deh eleve Lia házában élek és nem érzem magaménak, mert én konkrétan semmit nem fizettem még érte neki. A rezsi az én gondom, oké, de egyébként... ráadásul most már nem árt gondolkodnom és számolgatnom, hirtelen megint megcsapott a szegénység szele.
-Hát igen, üdv megint csóró lét!
Ünneplem ironikusan, de majd...kitalálok valamit.
Rondán nézek rá a kicsi Reevenkor, oké, én is voltam szegény, igaz, hogy akkor nem zavart, most jobban, mert már nem akarom kihasználni Liáékat és itt van ő. Hát hogy fogom én vacsorázgatni vinni? Kicsit fintorgok, hogy gúnyolódik. De neki elég...nehéz lehet.
-Kit érdekelnek a szomszédok? Fogalmam sincs kicsodák és nem is akarom tudni
Meresztek rá nagy szemeket, ő fontosabb, mint mások, főleg ilyen hülye népcsoport véleménye, mint a szomszéd. Jhaj, megint ezzel jön...
-Majd adok a koromból, ha már nagyon rászorulsz.
Ezt a szemtelen megjegyzést még megengedem magamnak, de aztán szeretnék rá figyelni.
-Jól van! Én csak... Én is utálom!
Ha sajnálkoznak...
-Nem akarom, hogy bántsanak, hogy rossz legyen neked...nem minden jó neked abban a munkában
Legalábbis erre következtetek, a kiszolgáltatottságot nem mindig élvezi. Továbbra is cirógatom az arcát. Közben elnyomom a csikket az éjjeliszekrényen, majd letakarítom a foltot, most nem nagyon érdekel. Elfekszem mellette, morranok a kölyökre, de továbbra is játszadozom az arcán.
-Még egy utolsó. A kegyetlenség
Ha már ez a kedvenc szava.

-Szerintem is
Nézek rá félvigyorral, aztán a kérdésén vigyorgok egyet.
-Gondolom igen. Úgy képzelem el megtanít dolgokra, Sebastiannal jelenleg úgy képzelem, ő megtanít dolgokra, oké, pl parkorkedni, de én is, például együtt lenni egy férfival.
Somolygom, egyúttal arra is, hogy ő élvezi, vagyis csak felfogás kérdése, nem? Kap egy csókot az ajkára, aztán az állára és a nyakába is, ez még a honorálásért és csak úgy, időnként oda kell hajolni és kényeztetni kicsit.
-Igen
Látom, hogy tetszik neki, mosolyog ő is.
-Ha te mondod, biztos. Csomó olyan finnyás vevő lehet, aki a korpád nézi.
Oké, nem kéne tovább szívatnom, próbálom elnyomni. Meg simogatom az édes, fényes haját, tudja, hogy imádom, csókot is kap rá és mélyen beszívom az illatát.
-Nem érzem magam olyan nagyon fiatalnak, de tudom, persze, mázlim van.
Mert tudom, hogy amúgy az idősebbek jönnek be Ravernonnak. A pénz, mi? Persze, tudom, de...
-Oké, tudom, de ha valaki, véletlenül bántani fog, másnap nem biztos, hogy felébred
Közlöm kissé jegesen, ez nem neki szól, egyszerűen csak nem tetszik, hogy kiszolgáltatott és hogy bánthatják...
Vigyorgom, micsoda zárás, hallgatom mit vall erről. Dumbledore. Először nevetgélek ezen, mert nos arról a pasasról az isten se gondolná, hogy kegyetlen.
-Hát... szerintem ezt nem mindenki veszi észre, de utóbb kiderül róla, hogy sötét mágus is volt, meg minden, szóval sántít a pasas, ja. Nem olyan egyszerű, ártatlan éjjeli edény vadászó bácsika, mint amilyennek beállítja magát. A gonosz dumbi
Ezen azért elvigyorodom.
-Egen, én is kedveltem... Szóval kegyetlenség, hogy nem mondasz el ilyen létfontosságú dolgokat a másiknak. Van benne valami Felix
-De. Mármint, ha mondjuk bántanának téged, haha...öhm, igen, bár lehet elragadna a hév és nem tudnék úgy kegyetlenkedni vele, de aki szimplán idegesít, nos...miért ne élvezném, ha rossz neki? Nem vagyok én szent és nem is hazudok feleslegesen magamnak, ha egyszer bosszant és szórakoztató, hogy szenved. Egyébként lehet Dumbledore is inkább csak vizsgáztatta Harryt, meg hát igen, egyértelműen azért nem mondta el, hogy aztán felhasználhassa, mint valami bábut. De egy nagyobb jó érdekében tette, logikus volt. Ha közli vele, Harry nem csinálja végig, Voldemort jön és bamm, megint vége a világnak, emberek halnak meg feleslegesen. Szóval én is így csinálnám. Simán.
Nemtom milyen választ vár, lehet durvábbat, deh nem mindenki szenvedése öröm, aki hülye azé, oké, azt megtanítanám, a gyengék nem tudom, attól függ, ha a javát szolgálja gyötörném kicsit, bár attól függ nekem érdekem-e, hogy a gyenge szenvedjen, foglalkozzak-e vele. Nekem nem minden gyenge fontos... Pl Mattet nem kínoznám, bár ő nem gyenge, a hitében erős.
Szóval erről elbeszélgethetünk még, ma úgyis csak azt tudunk már...aztán lassan szerintem elszenderedünk. Felix megint megmentett. Azt hiszem...őt tényleg valami csoda küldte.

-Szuper. A parkour egyébként átugrálás egyik falról a másikra, ő már több éve csinálja.
Először nagyot ugrott a szememben, amikor kinyögte. Akkor még nem kedveltem...
Egyetértően röhögök a testvéri kötelességen. Jól kivesézgeti a korom, mosolyogva, bámészkodva hallgatom.
-Csak 24-25? Én azt hittem legalább száz
Hülyéskedek. Aztán meggyőz, hogy ne húzzam be valamelyik szadistább partnerét valamelyik sikátorba. Ó, de meg ám! Csúnya halála lenne, de igaza van, nem ölünk, még egyszer nem.
-Akkor jó. Igaz, ha valaki bántana más eszközökhöz kellene folyamodnom.
Elkalandozom, de hamar visszaráncigálom magam a valóságba, hozzá, ha már a kegyetlenségnél tartottunk.
-Nem, elég szentimentális volt. Gondolom azt, hogy olyan volt, mint egy nagy denevér és hogy sok Hp rajongót ugyan úgy terrorizáltak az olyan James-féle seggfejek, mint őket, aztán átérzik a meghurcoltatást és imponáló ez a húúú de nagyon gonosz, aztán mégsem fordulat. Egyébként nekem sincs bajom Pitonnal
Közlöm csak úgy mellesleg, bár az ilyen divatgonoszkodó, főleg hülye darkosságot utánzó kislányoktól kiráz a hideg. Juuuuj, minden kell, ami sötét és furiii, őket kéne belemártogatni babaagyvelőbe.
Játszom a mellkasán, kis megfejthetetlen mintákat karcolok rá.
-Én jobban örültem volna, ha meghal, ez így olyan kicsavart, mintha a rajongók akarták volna. Nem rossz, de mégis. Vannak törvényszerűségek, ha egyszer nem élhet az egyik, míg él a másik, haltak volna meg mindketten. Anyai szeretet...
Ciccenek megvetően. Mindent erre fogott, pedig ilyesmi nem is létezik!
-Nem, azt nem. Látod Felix, nem kell tartanod a sötét oldaladtól, mindenkinek van.
Csókolom az állát, ami úgy imádok, az ajkait lágyan. El vagyok kényeztetve, sokáig velem marad és gondoskodik rólam, kárpótol...Felix abszolút kárpótol mindenért.

//Köszi //