-Van önbecsülésem és azt nem adom fel. Ha ezt kérnéd...
Mélyen harapok a számba
-Nem kapnád meg. Üsse kő, mindent, vagy semmit.
Meg fogom bánni? Lehet.

-Néha napján, mi? Miért ne kérnék? Szeretek domináns lenni én is. Akkor is...ha veled jó a másik szerep, alapvetően én is az vagyok.
Emlékeztetem kivel beszél. Miért ne kérném, akarnám, mindig akarom, most is.

Nevetek ezen a jobban sziporkázom dolgon. Hát igen...biccentek, hogy a szülő témát egészen elhagyhatjuk.

-Lia nem unalmas!
Veszem rögtön pártfogásomba felcsattanva.
-Nagyon szórakoztató tud lenni. Nem az a típus, nem jövök be neki, mint férfi, úgy tekint rám, mint az önokaöcsikéjére és biztos, hogy rá tudnám venni, hogy szórakoztató lenne, deh....nem tudom akarom-e. Úgy lenne az igazi, ha őt is vonzanám, legalább egy kicsit. De a múltkori óta azt érzem, nem. Akkor meg ki fog teperni? Nem is a fiúja akarok lenni én csak...
Beteg vagyok, nincs is magyarázat miért akarom.
-Engem vonz. Én őt nem, ő engem igen, kib*ott gyönyörű nő és nagyon kívánatos tud lenni.Nem vagyok az, szerintem gyerekesnek tart és inkább keltek benne anyai érzéseket, vagy csak nem érez mélyen, mit tudom én! Minek futnék olyan kocsi után, ami nem vesz fel? Én akarom, ő nem. Erre biztos azt fogod mondani, érjem el, hogy ő is akarja...
Sandítok rá. Talán ha férfiasabb lennék! Valahogy. De nem vagyok lányos, vagy kisfiús szerintem, látta már, kiállok érte, ellene, a világ ellen. Felvonom a szemöldököm, mennyit bírok? Ki tudja mire gondol.
-Meglátjuk
Nem akarok...vallani. Úgyhogy bőszen bólogatok.
-Felfújódnál, mint egy léggömb és kipukkannál. Nem lenne jó
Ugratom, talán így elfelejti és azt hiszi majd, csak a szemét akartam megdicsérni.

Este, najó, legyen igaza, talán akkor megcsókol végre. Igazán megtehetné, csak egy röpkét...
Nevetek a zsörtölődésén, megígérem, hogy hímezni fogok és a víz alatt esküszöm átlényegülök. Persze eszembe jut, hogy hoppá, a kóma után mennyire rám bízták, hogy vigyázzak mindenféle narkotikummal, az erős gyógyszerek is ebbe a kategóriába tartoznak. Vagy tudtam ezt, ezért vettem be olyan engedelmesen. Hát nem a leggyengébb, mondjuk úgy, nedvesen jövök elő és csábítom egy kis játékra, amit ő javasolt, tehát... Ő, aki olyan nagyszerű! Áááá, nem bírom, annyira... Felix annyira... Vajon mit gondol a szerelemről? Mi fog eszébe jutni? Az irodalom olyan gagyi. Hogy tudná megragadni? Vagy valami kiábrándítót mond Schopenhauertől?
-Nem ismerem ezt a művet
Közlöm vigyorogva, mi a faszt adott ez a kuruzsló?
-Miről szól? Szerelmi bájital?
Felcsillan a szemem. Végre megcsókol!
-Hmmm, szóval ez ilyen interaktív játék? Menni? Az ágy a legjobb helyszín, nem? Mi lehetne jobb?
Követem, mert érdekel, bár kicsit érdekesek lesznek a bútorok, mintha...be akarnának kapni, úgyhogy néha kitátom a szám nekik, hogy én vagyok a góré.
-Ez eddig nem valami romantikus, tudod? Ha arra gondolsz belenyomod a fejem a wcbe, szar ötlet. A mosóban akarod csinálni? Az elég extrém lenne
Fixírozom, hogyan képzeli.
Hogy mit?
-Vizet akarsz fröcskölni a számba? Ezt nem értem Felix...ez mitől szerelem?
Így mutatja ki? Dehát ő nem is szerelmes... Vagy csókot akar? Félig, erotikusan elnyitom az ajkaim, bár gyanakodni kezdek, amikor megpróbál belenyúlni a számba. Megragadom a kezét, elrántom, magam is és az ő kezét is megpróbálom, bár egy kissé köhögős öklendezés kicsúszik.
-Ne....ne mit csinálsz?
Hörrenem, azt hittem, meg fog csókolni! Nem szeret!
-Hogy hányjak és soha többé ne csókolj meg? Ez neked a téma?! A szerelemről? Majd én megmutatom neked mi a szerelem!
Nem érzek fájdalmat most, úgyhogy... Elegem van,hogy egész nap cicázik velem! Nagy elánnal rontok neki, neki a szájának, hogy a lehető legnagyobb hévvel csókoljam meg (a gyomorsav nem jött fel) megmutatva neki mit érzek... Úgyhogy ha hagyja, tényleg ütős. Ha... Mert körülöttem minden átváltozott Félixszé.

Megemelem az állam "elfogadom a kihívást" fejjel, egyetértek, kihívás, ami mindig kell. Lia nem unalmas, nekem nem, szeretek vele lenni.
-Persze, benne van minden őrültségben. Van egy közös listánk, mennyi mindent akarunk csinálni! Barlangászni, télen korcsolyázni, búvárkodni
Sorolok párat a sok közül. Költői kérdés? Hát de...valamennyire csak kell a vonzalom.
-Azért valamennyire....
Forgatom a szemem, aztán hökkenten nézek rá, összerezzenve.
-Nem is picsogok
Mormolom sötéten.
-Jól van, kapjad be! Nem picsogok, bármikor találok nőt, akármikor! Liát is meg tudom hódítani!
De nemtom akarom-e... Helyes-e?
-Nem akarom bántani, de ő hiperérzékeny, ha csúnyán nézek már kiakad. Nem vonzódik, oké, de ha elérem és beletiporok, összezavarom? Azt nem akarom. És nem picsogok, igazad van, vagy kussoljak, vagy cselekedjek. De az embernek lehetnek kétségei. Főleg, ha Lia az unokatestvére
Morranom hozzá. Sajnos igaz, ő csak szexi dolgokat csinál, viszont azért heherészek, ha elképzelem léggömbként.
-Vicces lennél
És provokálni mindig jó.

Jobb? Lelkesen követem, de nem a kádhoz megyünk és nem nagyon értem mit akar a wcvel és a mosdóval.
-A wcn ülve viszont egészen sajátos, az már biztos
Meredek a klotyóra, kicsit mozog az is. Lehet nem találnék most bele.
-Nem is tudnál, ilyet én csináltam másokkal, nem tudom és nem is akarom megtudni milyen a fordított szerep
Vigyorgom, de még mindig nem tudom mit akar és annak mi köze a szerelemhez? Kicsit eltátom a szám, vállatvonva, mutatva, hogy bízom benne, de ő valami nagyon fura dolgot csinál.
-Mi köze?
Reccsenek rá
-Te mondtad, hogy mennyire utálod az ilyesmit! Eleve olyan finnyás vagy, hogy már egy kis korpás hajtól is a falnak mész! És ha idecsandázom?!
Elég már, nem tudja...mi a szerelem, de nekiesem és elesik, én rá, vadul és szenvedélyes hévvel keresem a nyelvét, csókolom ajkait szopogatva, mély átérzéssel, birtokba veszem a testét, a nyelvét, kellett, hiányzott, ráharap, kiszökik belőlem egy nyögés, erősebb, főleg most, hogy minden ilyen rózsaszín.
-Mi? Mi van? Tudom, kicsit...kicsit vicces lett a világ, de nem vagyok rosszul, annyira nem, hogy kihányjam. Csak...szép vagy
Mosolygom, de csak addig, amíg azt mondja drogosokkal nem marad hosszútávon, akkor úgy nézek rá, mintha behúzott volna egy k*va erőset.
-Drogos a f*od
Fortyanok rá, el is taszítom magamtól, lemászom róla. Nem marad velem, mert...drogos vagyok. Ez tőle most...így, most ez fáj.
- Nem hányok semmit, hagyjál! Nem vagyok drogos, jó? Be se akartam venni, elfelejtettem, hogy mondták, hogy...nem szedhetek erős gyógyszereket. De...én csak feldobódtam tőle, semmi komoly, nem látlak hófehér kopaszbagolynak, ha neked ez drogozás akkor nagyon gyenge vagy a témában Ravernon.
Hányni, egy nagy lóf*szt!

Rázom a fejem nem az, az arckifejezése idegesítő, mintha megint bizonyítanom kéne neki valamit. Kifejezéstelenül nézek vissza. Összetett kérdés, nem érti.
-Nem neked való, tényleg tud túlérzékeny lenni, de nem hiszem, hogy veled olyan lenne, amúgy kedves és jó fej.
Nem is hagynám Felixnek, hogy kikészítse. A nagyon szeretemre ráncolom a szemöldököm. Most ez úgy hangzik, mintha szerelmes lennék Liába?
-Oké, ezt az eszembe vésem. Nem vagyok belé szerelmes, ha erre gondolsz
Jegyzem meg könnyednek szánt hangon.
-Ahha, az lenne egy kicsit, persze, nehéz is lenne felpuffasztani, a realitásban csak annyit érnék el, hogy végigfinganád az éjszakát
Ezt nem hagyhattam ki, kicsit rádőlök a nevetéstől, nem lehetne úgy felpuffasztani, mint Harry a nénikéjét.

-Belőled sok mindent kinéz az ember.
Mi ez a szar? Tényleg hánytatni akar? Úgy nézek rá, mintha megőrült volna.
-Nem kell, nem kell csak azért mert te úgy gondolod Ravernon!
Komolyan úgy csinál, mintha meg kéne szülnöm, nem maradhat bennem. Behalok.
-Az vagy mindig
Mondom fáradtan a lábamnak, ó a fenébe, halványodnak a színek, pedig...jó volt kicsit lebegni, miért nem erre koncentrál? Nem kéne elrontani.
-Játszani akartunk...miért nem folytatjuk? A szerelem nem jó...akkor legyen más, kérdezz te
Lehet hogy az egész a szerelem miatt van, hogy kiakad a fogalomtól? Kényszeres hánytatás tör rá? Vagy...
-Kínozni akarsz?
Nem akarom, hogy lásson hányni, ne már, olyan kiábrándító lenne, mintha belőle lufi lenne, miért legyek szánalmas? Nem ő mondta, hogy akkor tegyünk fel mindent egy lapra? Ez egy teszt? Összezavarodnak a fejemben a gondolatok, hangos lesz.
-Nem gondolod komolyan, hogy egyetlen fájdalomcsillapítótól visszaesnék! Tudod te milyen drogok kellenek ahhoz? Nem, hát persze, hogy nem tudod. Hívd fel Sebastiant, kérdezd meg, neki drogos volt az öccse.
Nekem nem hisz...mert én is csak egy hülye drogos vagyok.
-Hogyne tudnám mi van?! Nem álltam be annyira, tudom...hülyeségeket hordtam össze...
Vörösödöm el, úristen... a szerelemről.
-Rendes tőled, hogy aggódsz, de nézd, alaptalan, most te rinyálsz, látod? Kékül a szám, habzik? Na! Nincs gond... Nézd Felix, nem fogok hányni
Szótagolom el neki
-Főleg nem előtted. Menj ki és összeszedem magam, ha már...nem akarsz drogos...szeretőt
Vetem oda neki mogorván, karba font kézzel, akkor menjen, előtte úgysem csinálok semmit. Na nem mintha akkor csinálnék, ha elmegy, de mondjuk összeszedném magam. Vízzel.

Biccentek, én kedvelem és nem is akarom, hogy Lia érdekelje, ne én. Tényleg szeretem Liát, Lia szerint többféle szerelem létezik, de maradjunk a szeretetnél, ami vággyal keveredik.
-Arra mindent...igaz, ráfogom, úgyis mindent arra fogok
Sebastiant is a szeretethiányra és apámék akciója óta tudom, tényleg ez a bajom, talán ezért akarok mindenféleképpen közel kerülni mindkettőjükhöz. Nem csak, mint ostoba, meggondolatlan kisöcsi, mélyebben, fizikailag, mindenhogyan, minden téren.
Nevetek Felixen, majdnem kap egy csókot a felfűtés kapcsán, de beugrik, hogy ma csak én próbálkoztam, ez most legyen az ő köre.

Jó, köszönje, de akkor se értem. Fel se fogom... Elkerekedett szemekkel nézek rá, félt? Ez megint arról szól? Nem élvezi, hogy szálldosom kicsit, hanem aggódik. Ó anyám... Jó, ezen vigyorgom egy sort, úgy csinál, mintha számítanék neki. Én. Neki... Nagyon kész. Húúú de megcsókolnám, húúú de rárontanék most.
-Megfordult a fejemben. Nem vagy az az aggódó típus, legalábbis nem gondoltam volna
Ááááh ez halál aranyos, lelkesebben nézek, válaszol a szerelemre? Mit gondolhat? Oké, igyekszem nem kinevetni, letörölni a vigyort a képemről, de...nem megy.
-De akkor biztos válaszolsz.
Tudja, hogy meggyőzhető vagyok ilyen-olyan alkukkal. Még azt is bevallja, tévedett, hát én beszarok! Persze kár lenne tagadni, hogy ez jó nekem, hogy rég vágyott, ismerős, kellemes, könnyed, problémák elől elszaladós állapot, amiben túl sokáig voltam ahhoz, hogy nemes egyszerűséggel lemondjak róla. Hacsak nem olyan pillanatokért, mint ez itt, amikor az agyam tényleg elhiszi, hogy számítok neki.
-Húúúha Felix, ennyire akarod?
Nézek rá incselkedőn, húzva az agyát, hisztis lesz, eldobom az agyam. Örök vigyor fagy a pofámra.
A hülye Sebastianom! Nézek rá nagy szemekkel, mi baja vele már megint, csak azért mondtam, ha nekem ebben az állapotban nem hisz, ő még az egyetlen megbízható információforrás, esetleg Tess, deh fura lenne őt felhívni, tekintve, hogy a volt csajom, magyarázza el a jelenlegi szeretőmnek, mi a helyzet.
-Ha nem ismernélek azt hinném féltékeny vagy Sebastianra. Csak ő jutott eszembe, ha nekem most ebben az állapotban nem hinnél. Gondolod nem kelnék? Szívás lenne, mi? Én se bírom a hullákat
Cseszem az agyát tovább, annyira jó játszani vele! Megint kezdi, veszekszik, én megállok mellette karba tett kézzel, ha jobban elkezd, max röhögök és tényleg kopasz bagolynak nézem. Utána indulok, bár megállok egy bizonyos távolságra tőle, kíváncsi vagyok megüt-e, itthagy, vagy mit akar? Hisztizik tovább, de durvaaa. És megint felhozza Sebastiant a monológ végén! Aki ilyenkor valami mézesmázos dolgot csinálhat Liával éppen, érdekes lenne odarondítani közéjük, hogy gyógyszert vettem be, simogassatok! Sóhajtok. Ilyen nincs, olyan akaratos, mint egy elkényeztetett ötéves.
-Te is szar vagy biológiából
Közlöm a hátával, nem akarom, hogy úgy lásson...mégis. Aggódik....
-Nem fordulhatsz meg, világos? És fogd be a füled! És utállak
Közlöm vele dacosan, aztán a wc fölé hajolok. Gyűlölök hányni...nem véletlen lettem drogos, nem alkoholista, hogy folyton másnapos legyek. Ez simán kellemetlen, még a fájdalomtűrő küszöbbel sem hozható összefüggésbe, csak rossz és felesleges és...Felixnek számítok!
Eltökélten nyomom le a torkomon az ujjaim, kezem, már amennyi befér ugye, több ujjat használok és kiadok mindent, amit ma konkrétan ő tömött belém. Hát nagyszerű. Reszketek a mosdó felett, elfojtok egy nyögést, aztán lehúzom a wct. Még a szemem is könnybe lábadt, nem volt jó. A mosdótálhoz támolygok, sokat iszom, alaposan kiöblítem a szám, aztán előkerítem a fogkefém is, jó sok fogkrémet nyomok a kefére.

Nézek rá elhúzott szájjal.
-K*va jó estéd lenne, ha nem jöttél volna ezzel a hányással, jó fej vagyok beállva.
Közlöm, ezzel nem győzött meg, úgy viselkedik, mint aki aggódik, akkor is, ha ez abszurd a részéről és nem egyezik a Ravernon képpel. Amikor szórakozom vele, tényleg felcsesződik, mi van, eddig senki nem merte? Vigyorgok azon, hová küld.
-Nem szeretem a büdös picsákat, ha már belemegyek egybe, mossa meg
Közlöm szemtelen, különben is menjen ő, ki akar hányatni kit? Kinek vannak hülye ötletei? Most a változatosság kedvéért?
-Én őt ismerem, akinek köze volt a témához, mert te elég gyenge vagy belőle Felix.
Közlöm irgalmatlanul, ez az igazság, nem ért hozzá.
-Komolyan? Megpróbálod? Akkor tök feleslegesen tökölsz itt a hányásommal, ha aztán úgyis kinyírsz, elég logikátlan vagy
Vajon nekem esik? De ha egyszer igazam van... Ha hülye, ő is megkapja, független attól, hogy szeretem, bárkinek elmondom és ha így vesszük, az alkunk áll, nem adom fel magam, csak hogy ne küldjön el a picsába, vagy hisztizzen.
-Miért esnék vissza egyetlen darabtól? És ez nem altató, hogy többé ne keljek fel, ergo fingod nincs hogy működik, a gyógyszerészet is a biológia része, biológiai folyamatokról van szó, vagyis te sem vagy jó belőle
Vezetem le neki gonosz vigyorral. Viszont...meghat az aggodalma, így teljesítem a kérését, akkor is, ha nekem elég rossz lesz utána.
Összerezzenek, nem számítottam rá, hogy idejön, alaposan kiöblítek mindent, hogy ne lehessen érezni rajtam... Kéne légfrissítő is, de nincs, viszont vagy egy kis ablak.
-Nem, nem jobb, most már nem örülök magamnak, hanem szarul vagyok, elég lesz a tea, nem fogok még egyszer hányni! Inkább hagyjuk a pirulát. Köszönöm
Mondom a teára, az most tényleg jobban esne. Nocsak, csókolgat? Kinyitom az ablakot, aztán kifelé terelem, ne maradjunk itt. Nincs bennem most sok minden, szóval szédelgek kicsit, de ki fogom bírni, becsukom magunk mögött az ajtót és letelepszem a konyhában az egyik székre összeszedni magam. Hát ez kimerítő volt...

-Dejó, akkor kvittek vagyunk!
Nézőpont kérdése ki néz hülyének kicsodát. Látom a picsába küldésre nem tud reagálni, elégedetten vigyorgok, hogy ezt a kört megnyertem. Látom, felcseszem, megint k*va elégedett leszek magammal, meredek a szemébe elszántan és provokálom kitartóan, nem, nem ússza meg.
-Attól függ hogy csinálod. Nem mondtad mit akarsz konkrétan. Te méltóságossá teheted magadnak, ha akarod, ha már egyszer kinyírsz rajtad áll hogy csinálod
Már ha engedném, persze, mert ha nem szeretném ő harapna fűbe egy pillanat alatt és én aztán leszarom a méltóságot! De persze...nem, nem bántanám Felixet.
Máris próbál visszavágni, de ezzel melléfogott, elég nyilvánvaló, hogy gyenge a szervezetem.
-Jó, de nem hármat vettem be, vagy egy marékkal. Tudom, hogy gyenge, ez elég egyértelmű, másfél év kóma után fura lenne, ha erős lenne, vagy ha valaha is erős lenne öt év keménydrogozás után, inkább csoda, hogy még vannak szerveim
Nincsenek hiú ábrándjaim, ráadásul sosem voltam túl erős, vagy túl egészséges, ha még átlagos is, az agybaj úgyis mindig elcseszte, elintézte, hogy hátránnyal induljak fizikai síkon. Valaki erre épít, valaki az eszére, nekem tényleg csak ez utóbbi jutott.
Oké, megadom magam, mert...mintha tényleg aggódna és hányok, legyen kívánsága szerint, bár éreztetni kéne, hogy ez nagy áldozat. Elmormolok egy "szupert" aztán alaposan megmosom a fogam és megyek vele a konyhába, illetve mennék, de engedek az unszolásnak, vetek rá egy hálás pillantást.
-Jó, ha ilyen rendes vagy, nem is foglak nagyon utálni
Betámolygok az ágyba, tényleg nagyon...kimerítő ez, főleg hogy az elmúlt napokban szinte nem ettem semmit. Pár száraz keksz van, azt szoktam eszegetni, ha megtalálja, be is hozza, bár nem igazán van erőm azzal bíbelődni. Rágni kell...
Befekszik mellém, rárakom az állam a vállára és átölelem, bújok hozzá.
-Nem nagyon tudnak velem veszekedni.
Bár biztos nem lehet jó. Kicsit felülök, megkóstolom a teáját...ő csinálta.
-És? Mit gondolsz arról, amit mondtam? De egyébként...választhatunk más fogalmat
Nézek félre, biztos röhejes voltam...

-Pff, hát az elég alpári lenne hozzád. Valami kreatívabbat találj ki, ha komolyan gondolod
Nézek rá lefitymálóan, mint aki többet várt. Igazából csak szórakozom.
-Fuj, utálom a tehéntejet, biztos, hogy kihánynám. Egy gyógyszerrel még megbirkózik, kettővel nem biztos.
De kettőt nem is vettem be, igaz? Mit ismerek el? Hogy gyenge? Naés? Attól még én lehetek erős. Nem a szervezetem vagyok!
Méghogy nem lehet utálni!
-Mindenkit lehet
Vetem oda félválról, mert lényegtelen, úgyis tudja, hogy nem utálom. Inkább bemászom az ágyba és megvárom, amíg csatlakozik. A teája finom, meg is jegyzem, hogy ízlik. Szeretem az édeset. Viszont nem örül, hogy felhozom a szerelmet. Én barom, mi? De már csak bosszúból is... Mivel tudom, hogy nem szívesen beszél róla.
Áááh, felvonom a szemöldököm, próbálok visszaemlékezni a regényre. Érdekkapcsolat...
-Hm, az érdekkapcsolatokat nem nevezném szerelemnek, mármint nem igazinak, vagy hogy is mondjam.
Érdekkapcsolatok... Jó, nem is vártam mást, asszem valami hülye nőket rontottak meg abban a regényben, már nem emlékszem, újra kéne olvasni.
-Szóval hm...veszedelmes viszonyok. Hogy működik a játék? Én is mondjam el? Nekem semmi klasszikus nem jut erről eszembe, viszont elolvastam egy nyálas cuccot, a volt csajomé volt és abban voltak jó gondolatok, pont a megkötésről, bár ott a szerelem igazi volt, csak a lány azért parázott, hogy ha valósággá válik, nem lesz igazi, mert igazi nem létezik. Aztán persze kiderül, hogy mégis, de sok jó gondolat van benne, ahhoz képest, hogy az egy populáris példa. A nő egyébként kurva, szado-mazos cuccokat csinál, nem a szürke árnyalata az
Vigyorgom, mielőtt rosszra gondolna.
-Abban van egy történet.
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
Mesélem el, sok ehhez hasonló van benne...de most ezt ragadtam ki, mert pont ezt érzem vele kapcsolatban. El kell engedni, ahhoz, hogy megtarthassam.

Összeszűkítem a szemem, talán tényleg. Naés? Max. meghalok. Nem nagy ügy. Vállat vonok, nem izgat a téma, soha nem érdekelt.
Savanyú arcot vágok, ahogy lefricskáz: ÉN ŐT NEM TUDOM.
-Bekaphatod
Vetem oda neki mogorván, aztán befekszem az ágyba. Végül nemtom mennyire bánjam az agymenésem és a kérdést, ami talán túl necces téma most. Most, hogy a gyógyszert se érzem már annyira. Értelmetlen az egész...
Najó, én el tudom mondani, hogy Felixet nem stresszeli a szerelem, hanem utálja a szerelmes embereket. Ettől összerezzenek, mert bevillan a legújabb trauma number 007, szülők gyűlölete. Ravernon utálna érte? Bár elég feltűnő, hogy hallgatok és felhúzom a térdem az államhoz, inkább arra teszem most a fejem. Nem gondolkodnak, mindent akarnak és értelmetlenül ragaszodnak. Lehet, hogy igaz ez rám is... HOogy utálna, utálna ő is. Nem, nem kéne most félni...hülyeség lenne, így, hogy nem tudok. Igaz?
-Emlékek? Nincs köze az emlékekhez szerintem
Ez nem sok értelmes, amit ki tudok nyögni. Még ha nagyon elvontam gondolja is... Aha...és ha beképzelem? És ha igen, mit képzelek?
-Aha, értem.
Elfektetni nem hagyom magam, lerázom a kezét.
-Jó most így.
Klisé? Talán tényleg az, talán a tizenhármas szint tényleg csak hülyeség és talán nem azért hánytam, mert szeretem, hanem, mert önző módon meg akarom tartani, mint a madarat, amit...amit hülyeségnek gondol. És utál...Barátság... 13...a lány is annyi volt, 13
-Szerinted az sem létezik, ugye? Akkor az, ami...ami akkor történik, amikor már számít neked a másik, micsoda? Minden emberi kapcsolat csak ragaszkodás? Nem, nem akarom a barátságot, válassz te, úgyis te jössz, olyat, ami nem klisés!
Vetem oda zaklatottan.

A félmosoly befigyel, megpuhít ezzel.
Ez elég lehangoló. Szóval, amit most érzek iránta szerinte vagy csak illúzió, vagy rájövök, hogy baromság, felírom a fiatalság számlájára és én is ilyen kiábrándult leszek?
-Legalább egyszer...hüm. Nem lehet, hogy csak a szó rossz? Hogy túl üressé és elcsépeltté vált és az emberek hetven százaléka ugye retardált, vagyis az érzelmeik is azok... de mi van, ha valaki kicsit intelligensebb? Akkor is hülyeség, vagy egy betegség?
Kérdezem inkább a térdemtől, mint tőle, észreveszi a tartásom, ciccenek.
-Jó, akkor nem görnyedek be
Kihúzom a hátam, nekivetem az ágytámlának, így már egyenesebben ülök.
-Az emberek sok mindenről azt hiszik, hogy létezik...
Értek egyet keserű szájízzel. Kérdéseket tesz fel, amik jók és amikre valakinek, valamikor válaszolnia kell.
-Ez gondolom mindenkinél máskor, másképp áll be, szerintem sokaknak nincsenek barátai,eleve az emberek nem is nyílnak meg egymásnak. Lehet elcsépelt és túláltalánosított lett a fogalom, de léteznek mélyebb emberi kapcsolatok. Amikor a másik sokat tud rólad, amikor melletted van, ha nem vagy vidám, segít, ha nehéz neked, vagy csak olyannak akar elfogadni, amilyen vagy. Kötődés... minek neveznéd? Ez létező dolog. Nem mindenkinek ugyan azt jelenti, de van. Mi közül kell választani? Miért kéne választani? A szerelem és a szeretet között?
Nézem a takarót magam előtt. Talán igaz, biztosan van benne valami, ha Felix nem adna semmit, ragaszkodnék hozzá? Szeretném? Pusztán a furaságai miatt? Csak azért mert ő...ő? Ki tudja? Vannak-e egyáltalán szintek, vagy csak mondtam valamit, hogy ne keljen elfogadnom ezt a gondolatot...
Élvezetek... Rámeredek kigyúlt arccal, amikor konkretizálni kezd.
-Nem akarsz másnak? Ez hülyeség, akarsz...Ericknek, Sebastiannak, vagy annak, akit én akarok, tök mindegy, ki az.
Nincs ellene, hogy "tapasztaljak" Összerezzenek, amikor azt mondja, valami bajom van, hogy ezt ő nem akarja, akár önző szándékok hajtják, akár nem, akkor is...nem akarja. Nem akar rosszat...nem akar gyűlölni...elpusztítani.
-Jól vagyok. Tényleg? Ha akarom, ha nem?
Nézek rá oldalt, kipirult félvigyorral, kifényesítené? Ráfordulok, átkarolom ismét, belemélyesztem ujjaim a hajába, hagyom elveszni benne, ha ő is hagyja. Nem is tudja...biztos nem tudja, milyen szépet mondott.
-Az idézetnek nem az volt a lényege, hogy helyes, amit a nő csinált a madárral, hanem, hogy az emberek félreértelmezik ezt a dolgot, mert megkötik a másikat és ezzel elpusztítják. Nézd...te is olyan vagy, mint az a madár, az ember legszívesebben csak nézegetne, magának akarna...de akkor nem tudnál repülni és nem Te lennél az, Aki, akit...
Lesütöm a szemem
-Én sem akarlak, csak repülni látni
Még ha rossz is nekem, ha másnak is repül, nem számít, nem gondolok rá, megszokom. Csak ne utáljon...csak ő ne, repüljön.

Állapot. Lehet, hogy tényleg nem tudok reálisan gondolkodni, de amióta megismertem nem tudok. Először is férfi, veszélyes, van egy csomó másik szeretője és szexuális partnere és hiába szeretek belé...
Érzem, hogy a pír állandósul az arcomon, megtelepedik, mint valami nem is tudom...kosz. Lehajtom egy kicsit a fejem, mormolok egy ühümmöt.
A sablonokat én is utálom...
-Elnevezhetjük különféle kreatív módokon... Ájtatos állapot a szerelem, vagy szerencsétlen függés.
Lehorgasztom a fejem, úgy teszek, mintha gondolkodnék, de nem...ezek a baromságok zsigerből jönnek.
-Függölődés, vagy... együttlevés, mert jó. Emberi extázis
Mondom a barátságra, deh igazából minden, amit mondok érvényes rá is.
-Igen, ez végülis jó, végülis alapkövei, vagy ha nem is alapok, de ott vannak a világban. Igen, valami ilyesmi. Már azt hittem a te életednek senki sem a szerves része. Nekem azért nem annyira elcsépeltek ezek, mert azelőtt sosem használtam őket komolyan semmire, de egy bizonyos nézőpontból nézve, értem miért mondod.
Kissé reszketegen bólintok, ez...nem is olyan rossz, mint amikor azt mondta "utálom a szerelmes embereket"
Felkapom a fejem, hirtelen. A testem igen, de a lelkem nem?
-Nekem is a lelked kell. Nyilván
A repülés nem is attól van, hogy Felix teste jól néz ki...nem az mozgatja belülről.
-Deh amúgy a te lelked Erické és Sethé is.
Közlöm fintorogva a térdemmel, aztán elfélvigyorodom.
-Jah, tényleg nem nagyon érzem át az ilyesmit, ráadásul bioszból sem vagyok a legjobb, jól van
Értetlenül néz, nem hiszem, hogy tudja, hogy ez nekem sokat jelent.
-Fontos...mert kiderült, hogy a nemrégi időkig ezt senki sem akarta igazán.
Vonok vállat, nem, én sem... nem érdekelt, a szüleim se érdekelte, aztán inkább akarták, hogy meghaljak, én is inkább akartam. Furcsa, hogy nem történt meg, nem is értem. Tudja? Mégis mennyit tud? Biztos nem tudja, hogy... abban az értelemben szeretem, amit ő utál. A haját túrva bámulom egy kicsit, aztán végre megérzem puha ajkait, ujjaim lesiklanak az arcán és oldalán simítva. Mohón viszonozom, mint olyan vágyat, ami túl sokáig volt elzárva egy palackban. Simogat, elakadva, elfojtva egy nyögést pislogok rá vágybuja tekintettel.
-Hm...erről sosem fogsz leszokni, mi? A kiscserkészről. És én még nem is adtam neked ciki becenevet... Tudod ezen változtatnunk kell
Fekszem el, óvatosan magamra húzva, körbesimítva a derekát és hűvös fenekét, ízlelem az ajkát, mintha abból nyerném a tápláló energiát.

De nem... nem rossz ez. Nem érzem annak.
-Legalább egyedi lenne és nem elcsépelt. Maga az érzés nem elcsépelt, mindenkinek új, aki még nem tapasztalta, mindenkinek más
Motyogom. Az extázison akad fenn, rásandítok, lehet a drogokra gondol.
-Néha olyan
Talán az emberek a drogpótlók nekem. Igen ez az...ezért nem vágyom annyira vissza, hogy tényleg megpróbáljak valamit beszedni, mert már itt vannak nekem ők! Megrágom a szám és feszülten bámulok valami mintát a takarómon.
-Seth és Eric
Mondom kissé gépiesen. Vállat vonok, aztán megrázom a fejem. Elég kevés olyan embert ismerek, aki nagyon kötődik. Sebastian se hiszem, hogy csak Liáért él.
-Ja igen...
Vetek rá gyors oldalpillantást, nyilván nem akarom, hogy csak értem éljen, különben is milyen hülye, eltúlzott megfogalmazás ez, de mégis... szar, hogy van az a kettő is! Hogy ők is látják, hogy talán olyannak látják mint én! Ráadásul ők előbbre vannak, sokkal régebb óta ismerik!
Kicsit legörbül a szám, most nem is sírok...
-Jó, tudom
Nyögöm feszülten, de végre megcsókol és az valóban eltereli a figyelmem. Lemondóan sóhajtok, hogy a kiscserkész rajtam marad. Sajnos neki tényleg minden jól áll
-Találni fogok valamit... Például elég akaratos vagy. Makranc úr
Deh még ez sem olyan gáz, különben olyan, mint egy macska név. Csókolja a nyakam, kicsit belenyögök, tudják, hogy szeretem...
Átéléssel csókolom, bekapva az ajkát szopogatom, aztán csak nézem a mosolyát.
-Hm, a végtelenségig büntettél vele
Állandóan elhajolt, nekem nagyon hosszú időnek tűnt.
-Persze, már jól is vagyok
Vágom rá gondolkodás nélkül, karmolok végig a hátán, emelem a lábam átkarolni a derekát, teljesen felforrósodik a testem, ahogy eljátszik a nyakammal, fojtott, félbeharapott sóhajokkal lüktetek alatta a fenekét, hátát simogatva, nyelvemmel meg-megérintve a fülcimpáját.

Most hirtelen rám terelődött a figyelem?
-Én? Én...biztos nem mások alapján.
Ez most rájövős, beugratós, vagy milyen kérdés?
-Elég nehéz, mert nem vagyok túl járatos a témában, deh...érzi az ember. Vannak olyan gondolatai, amik erre engednek következtetni, racionálisak és irracionálisak.
Próbálok nagy általánosságban fogalmazni, mintha nem rólam lenne szó. Kérdés, mennyire vagyok átlátszó.
Az extázisra bólintok, sokszor érzem ezt. Oh igen, a szülőket kihagytam. Én is... A pírról már ne is beszéljünk, az ott van, továbbra is. Én is... Nyilván nem annyira, mint a másik két srác, de valamennyire befogadott. Próbálok nem diadalittasan vigyorogni, de a visszafogottság sosem volt erényem.
-Hm...reméltem
Különben mi értelme lett volna a cirkusznak? HOgy hányjak?
-Uh, nagyon. Nem...nem lenne jobb, szeretem, hogy makrancos vagy és nem árt, ha valaki néha ellentmond neked, jót tesz a makrancosságodnak
Vigyorgok rá gonoszan, aztán kissé durcásan elkomorodom, hogy bizony megtörtem. Pedig nem kellett volna, húzni kellett volna.
-Jah, máskor erősebb leszek, de az akkor, ott, kellett.
Zárom le ennyivel, remélhetőleg nem fog kicsúfolni.
-Tényleg, valamennyire csak felszívódott a gyógyszer, most nem érzem annyira.
Akkor volt csak nagyon rossz, amikor Sebastian rátette a jeget, a mélypont ebben az egészben. Hm...valamire készül és az én érdekem, hogy ne mozogjak, úgyhogy ismét próbálok nem mosolyogni és nyugton maradni egy bólintással jelezve, meggyőzött. De még mennyire! Csak nekem lett igazam, mégis van szex! Belefeledkezem a csókba, szopogatva ajkait, miközben kézbe vesz és hiába érzem magam megint nyomoréknak, feledteti azzal, hová helyezi magát. Mozoghatnékom van, de ez így...hosszú, finom, erotikus és nagyon mély lesz. Csókolom, egészen kitöltöm, lassan, de profin csinálja, az egész varázslatosan szép, bármily nyálasan is hangzik ez. A kezem én is használom, ha engedi garantáltan jó lesz neki is. Pont attól más, hogy most lassú és nekem meghitt, tovább tart elérni a csúcsra, addig kihasználom ilyen is benne járni.
Az élvezet teljesen megrészegít, amint elválok tőle, fordulok oldalra, rá, ez most pont a nem fájós rész, csókolva, simítva testét, teljesen felspanolva, olyan csillogó szemekkel, mintha újra bedrogozott volna.
-Szeretlek
Közlöm vele lágyan, mintha egy dallamot adnék vissza, aztán hoppá. Arcom hirtelen fehéredik ki, hőkölök le róla, elhűlten meredve rá. Ó te jó ég, b* ssza meg!
-Úgy értem...
Nézek rá elhűlve, úgy értem...hol a folytatás?

-Semmi sem biztos. Mindent meg lehet kérdőjelezni, mindenbe bele lehet kötni
És bele is szoktam.
-De van, amire nincs logikus magyarázat
Férfi, kurva, most komolyan...
-Minden vezethet és igen, ráfogják, ez nem egy olyan fogalom, amit könnyű definiálni, vagy valaha is biztosnak lehet benne lenni. De attól még én nem tagadom a létezését, mert ahhoz kevés jó érvem van, nem tudnám ésszerűen tagadni, ha csak annyit mondanék, egyszerűen nem hiszek benne. Az olyan lenne, mint a hit, hiszen nincs rá bizonyítékom, vagyis ugyan olyan megfoghatatlan
Vezetem le neki a gondolatmenetem, megnyugodva az elvonatkoztatástól. Amíg nem rólam van szó, rendben van.
Tudjam. Bólintok, végigsimítok az arcán, lecseppen ujjam az állán.
-Tudom
Mosolygok, hogy egyedibb, kuncogok hozzá.
-Abszolút és tudod, jól áll
Miben nem egyedi? Mi nem áll neki jól? Felesleges a kérdés is. Ezt is megbeszéltük, élvezte, jól tettem.
-A makacsságot csak akkor érdemes megtartani, ha nem elég megátalkodott ahhoz, hogy az ember feláldozza az élvezet oltárán
Makacs vagyok, míg ő makrancos, de engedek, ha azt magasabb eszmék oldalára állíthatom és az olyan volt. Félreértés ne essék, én is jobban szeretem a vad menetet, de ezt meghittnek érzem, tetszik a gyengédsége, hogy vigyáz és elidőzünk dolgokon, hogy lassan jön, mélyebb lesz az orgazmus, ez kellett, a változatosság, egy ilyen számomra bensőséges aktus. HOgy neki is jó legyen, megoldja magának, nem tiltakozom, nekem is erre megy ki a játék, elégedetten fordulok hozzá, mikor ő is elélvez. Annyira boldog, eufórikus vagyok az illatfelhőjébe, közelségébe burkolózva, hogy kicsúszik egy szó. Megijedek, nagyon, ő meg úgy csinál, mintha nem fogta volna fel. Zavartan ráncolom a szemöldököm.
-Hogy...
Bénán eltátom a szám, én is élveztem? Ez...nem olyan, mintha felfogta volna. Lehet ekkora mázlim?
-Azt mondtad utálod... Ugye nem utálsz?
Zihálom, kicsit fájni kezd tőle az oldalam, de ki nem szarja le? Húz közben maga felé, közben nekem ennyi a lényeg, a legfontosabb, ne utáljon. A válaszától függ mennyire leszek ott abban a csókban.