Halak (február 20.-március 20.)
A szokásosnál is bizonytalanabbnak érzi magát, és úgy gondolja, hogy az esélytelenek nyugalmával indul neki az esti randevújának. Pedig most nagyot téved, mert az esélye igenis reményre ad okot. Igaz, hogy idáig voltak más pályázók is a versenyben, de szép lassan sorra kihullottak. Adja csak önmagát, ne akarjon másnak látszani, és a kellemes estének lesz folytatása.
Így kezdődött a napon. Ezzel a reggeli kis cikkel. Már van értelme felkelni. Elégedetten szürcsölök bele a kávémba és nyújtom ki a lábam a fotelban. Van benne valami igazság. A futárkodás tényleg jól megy és kezdetleges versenytársaimat is kilöktem, most már én vagyok a főállásos dolgozó. Hurrá! Adom én önmagam nem kell engem félteni. Még, hogy másnak látszak! Ugyan már! Hát páratlan páros személyiség vagyok. Tegnap meg is kaptam a főnöktől a céges mobilt. Milyen izgalmasan hangzik. Ja... nem. De most már legalább élesben kapom az infót és nem kell nekem házhoz rohangálni. A  főnöknek leadják a rendelés, mi meg kapjuk a drótot, hogy mikor kell és hova menni. Lassan el kell indulnom, úgyhogy összeszedem magam és hátizsákomba bedobálok minden cuccot, ami csak kellhet. Felöltözök és már dobbanhatok is. Szét taposom tornacipőm nem a legkényelmesebb, de nem telik másikra, úgyhogy kelletlenül is azt húzom lábamra, majd a buszos heringpartit élvezve végre eljutok a centrumba. Hipp-hipp-horrá. Van még két perc. Ejnye, de pontos vagyok. Nekem fogalmam sincs arról kit kéne keresnem, majd Ő megtalál engem. Pulcsom zsebébe már be is van készítve a neki szánt zacsi, persze azt csak akkor adom át, ha megkaptam a pénzt. Várakozás közben őskövület nokiámon játszok. Már egész nagy a kígyóm, alig férek el vele a képernyőn.

Lefixáltam egy időpontot a drogbeszállítómmal, aki megmondta, hogy kit kell keresnem. Szinte már későn indulok el, de akkor sem sietek, nem akarom én magamra vonni a figyelmet, hisz nem kenyeret venni megyek, meg amúgy sem szeretek rohanni. Fusson akinek hat anyja van. Nekem csak egy van, de még az is sok, de mindegy, nem is gondolok arra a ribancra. Öltözetem ma amúgy fekete fűzős fölső, fekete rövidnadrág, és fekete bakancs, szőke hajam kibontva, arcomon a szokásos erős füstös smink, vörös rúzzsal. Számban ott lóg egy cigi, így haladok magabiztos léptekkel a megbeszélt találkozóhely felé. Már méterekről kiszúrom a csajt, jó a megfigyelőkészségem, és az ipse elmondta, kit keressek és pontosan hol.
- Na csá. Ha jól sejtem, van számomra valamid. – mondom határozottan, de nem túl hangosan, miután odaértem hozzá. Út közben már elnyomtam a cigit, kezemet lazán a nadrágzsebembe teszem, amiben amúgy ott van a pénz, pontosan kiszámolva, mint mindig. Körbenézek, de csak egy-két ember halad el a járdán, mi meg egy kisebb sikátorszerű utcarészen vagyunk, így előveszem a pénzt, és várom, hogy nyújtsa az anyagot. Mielőtt azonban odaadnám a pénzt, zsaruk rontanak ránk az egyik oldalról, és követelik, hogy tegyük fel a kezünket és dobjuk el, ami benne van. Na persze, még mit nem! A futár csaj kezéből kikapom a zacsit, majd azt is, és a pénzt is zsebre rakva futni kezdek a másik irányba. Még szerencse, hogy ez nem zsákutca. Szerencsére ismerem a környéket, így a mellékutcákban hamar el tudok menekülni a zsaruk elől, akik utánam futnak, hallottam jó ideig a hangjukat, de mostanra ez elhalkult. Az egyik kuka mellett ledobom magam a földre, és kifújom magam. Elég szaporán veszem a levegőt, bárki ezt tenné egy ilyen futás után, de én ráadásul rendszeresen dohányzom is, így még rosszabb. Szégyen a futás, de hasznos, ahogy szokták mondani, nekem meg nem hiányozna, hogy lekapcsoljanak a sünök, elvégre így is a nevelőintézetet úsztam meg a sulival, és ha elkapnának, tuti küldenének oda, egyetem ide vagy oda, azt meg kösz nem. A csaj nagyon ki lesz amúgy akadva gondolom, fizetés nélkül leléptem a cuccal együtt, ahogy a főnöke is, de ez már ne az én problémám legyen.

A mai nap is ugyan olyan, mint a többi. Kiszállítom a cuccot a címekre, megkapom a pénzt, leszedem róla a jussom, leadom a maradékot a főnöknél és tipli. Ha van még energiám akkor buli, majd alvás és meló vagy csak meló és néhány liter kávéval ébrenlétben tartom magamat. Miközben várakozom elkígyózgatok a telefonomon. Megszoktam, hogy várni kell, no de ennyit! Az anyja kis késit már annak az elkényeztetett puncivirágnak. Rohadtul nem érek rá. Még hat helyre el kell mennem. (Ring.Ring) Annyira koncentrálok a játékra, hogy ettől a kis csörgéstől is majd szívrohamot kapok. A telefon ki is esik a kezemből. Gyors utána kapok, de bénán nyúltam hozzá, ezért jó messzire zúg. Na, fasza. Mondjuk téglafon úgyhogy biztos nem tört darabokra. Felveszem rémületem okát a földről. Pulcsim ujjával letörlöm róla a trutymót. SMS. A főnök. Most már hét helyre kell mennem az a tyúk… na nézd már. Pont itt jön velem szembe. Zsebembe nyúlok, majd a bő pulcsiujjam alá rejtem az anyagot. Addig nem kapja meg, amíg nem villantja a zsét.
- Jepp. Csingiling elszállít, kapsz kétszázat! – válaszolok a felém fordított mondatra. Látom, hogy kezében ott virítanak a zöld bankók, ezért a cuccot is felvillantom, azonban ekkor megjelennek a zsaruk. Oh a tökömbe. Nem hiszem el, hogy ezeknek a fánkzabáló barmoknak nincs jobb dolga, mint elbaszni az én üzletemet. Eszem ágában sincs megadni magam, hisz ennyi droggal a hátamon sitre vágnak, jó hosszú időre. Nyúlnék a pénzért, hogy húzhassak erre az a kis ribanc kikapja a kezemből a csomagot és a kettővel együtt útnak ered.
- Hé! - kiáltok utána teljesen haszontalanul. Másodperces késéssel indulok utána. Gyors a rohadék, de a futásban nekem is van rutinom. Utolérni nem tudom, ráadásul még a rendőrök is lihegnek a nyakunkba. Úgy csaholnak pár méter után mintha a seggükön kellene levegőt venniük. Nem tudom tovább követni a leányzót, el kell terelnem a hájgépeket. Elindulok a másik irányba erre csak az egyik kezd el követni. Né má! Még a végén kiderül, hogy tanultak valamit a kiképzésen. Nekem aztán mindegy. Egy zsákutcának tűnő hely felé szaladok. Tudom, hogy az utca végén csak egy fél fal van. Kipróbáltam már kellő lendülettel áttudok szökkeni, amit ez a majom tuti nem csinál utánam. Ráadásul még csalim is van. Közeledünk a sikátor vége felé. A pulcsim zsebéből kidobok egy kis fehér csomagot mintha drog lenne, de csak liszt van benne. Az majd leköti a figyelmét még én megszököm. Egy szökkenés és voala. Hangosan puffanok a talajon, de hallom, ahogy kergetőző cimborám lassít a tempón. A terv bejött. Nem jött utánam. A falhoz lapulok és hallgatózom. Már el is kezdték a rádiózást. Megvan, hogy a másik zsarut hol rázta le az a dög. Csak nem gondolja, hogy hagyom lelépni a szajréval? Nincs messze a ház. Futóléptekkel közelítem meg a helyet, közelebb érve azonban lopódzom. Már csak az kéne, hogy megint elszaladjon előlem. Bekukkantok az utcába. Ahham! Ott van! A kis nyomorék. Hogy liheg. Többet kéne mozogni anyukám! Felkapok egy, a fal mellé támasztott sörösüveget. Van még benne valamennyi, de pont nem érdekel. Egy jól irányzott dobással a másikat találom el. Nem várom meg, hogy a sült galamb a számba repüljön. Futva indulok felé és lendületemet kihasználva rúgok bele a földön ülő lábába.
- Kis takony! Ide a pénzem!

Egy idő után kifogyok a tartalékból, szóval muszáj drog utánpótlást vennem. Szerencsére megvan a megbízható beszállítóm, akitől mindig azt kapom, amit kérek, ráadásul teljesen korrekt áron. Egyáltalán nem izgulok a drogfutárral megbeszélt hely felé sétálva, számtalanszor vettem már részt ilyen ügyletben, pár perc alatt letudjuk az egész procedúrát, aztán mehet mindenki a dolgára. Már adnám a pénzt a kis vöröskének a cuccért cserébe, de ekkor az idióta rendőrök megjelennek, én pedig egy másodperc gondolkodás után kikapom a csaj kezéből a zacsit a droggal, majd futva elmenekülök. Hallom, ahogy utánam kiabál, de hát hülye leszek megállni, nem ettem én meszet. Fut ő is utánam, meg a zsaruk is, nem tudom, melyikük jár közelebb hozzám, de tekintve, hogy ismerem ezeket a kis utcákat, simán elmenekülök üldözőim elől, és hamarosan már nyugiban fújhatom ki magam az egyik mellékutcában. Már venném elő a cigimet, hogy rágyújtsak, ám ekkor hozzám vágódik egy sörösüveg. Ha nem fordítom oldalra a fejem, hogy felvegyem a zsebemből kieső öngyújtómat, akkor fejbe talál, de úgy, hogy lehet itt maradok, így csak a karomat találja el, aztán pedig a földre csapódva hangosan darabokra törik.
- Hé, te mi a jó büdös fenét képzelsz magadról? Be is törhetted volna a fejem! – csattanok fel ingerülten, és rögtön talpra állok, majd „támadóm” felé fordulok, akit ebben a pillanatban felismerek, és nem meglepő módon a pénzét követeli.
- Erről lekéstél kisanyám… és gratulálok, az ilyen akciókkal tuti eléred, hogy a zsernyákok a nyomunkra akadjanak… - rázom meg a fejem, és beszéd közben nadrágom zsebére tapintok, és szerencsére érzem, hogy benne van a pénz is, de ami még fontosabb, a drog is. Vajon sikerül elérnem, hogy ez az adag most ingyen legyen? Hmm, max megtépem a csajt, bár elég harciasnak tűnik, de ki tudja.