Ha most valaki megkérdezi, mit keresek ezen a lepukkadt összejövetelen, tuti orrba nyomnám egy adag szívószállal. Mert az ég sem tudja, hogy csöppentem ide, az elején még Ricsi azt mondta nézzek be, mert készül valami nagy dobásra, de bízom benne, hogy nem a baseball karrierjét kezdi meg ma és valószerű dobásra gondol. Amekkora béna pöcs a törhetetlennek tűnő üveget is kilöttyintené a járdára. A jómadár azóta eldöntötte, hogy sztárja lesz a nyomtalanul műsornak, mert amióta a második piámból szopogatom a jégkockákat, a szagát sem éreztem az öcskösnek. Hiába csak unoka, attól még az.
Elkap a bűnös gondolat, hogy rámozdulok a szőkére, aki a kanapén dalol, de a hangjából ítélve nekem ez nem kell, hogy a fülembe bömböljön, ha meg betömöm a száját… hát a rák sem tudja, lehet harap. Ájjáj. Kihagyósra veszem a figurát, az embernek vannak becses szervei, nekem az agyam is az. Ez a buli pedig több, mint döglött, a DJ is kezd szentimentális lenni, lehet nem kéne szétbaszni az ereit valami droggal, akkor a gondolkodás is menne és talán megértené, hogy nem klasszicise bakelitet forgat, nem gyilkolná meg az idegeink.
Annyira fontolgatom a meglépés ötletét, hogy el is döntöm elhagyom a fedélzetet, mert ez a hajó jéghegy nélkül is tengeralattjáró lesz. A csajok olyan unalmasak beledöglök. A számba löttyintek egy jégkockát és azonnal le is csúszik a torkomon, ahogy valaki hátulról belém ütközik. A jéghideg keményvíz végig karcolja a nyelőcsövem, jó, hogy könny nem szökik a szemembe, egy pötty ital a farmeromra csöppen, de így megússza rövid ujjú, csíkos ingem, a fehéren mondjuk, semmi nem mutat jól még a ritkaszar whisky sem.
Szembe fordulok az illetővel és már veszem a levegőt, hogy megkérdezzem, melyik szemébe toljak egy jégkockát, hogy lásson, amikor belefutok egy észvesztő mosolyba. Nyelek egyet a kockára, hogy lejusson a gyomromba, jó, ha a golyóimat nem fagyasztja le.
- Új ismerkedési forma? – nekem csak jó, ha a nő szed fel, könnyen nyílnak a combok, akarom mondani a kapuk.
Olívia McKay. Ki ne ismerné a nőt? Azért valljuk be, hogy evezetünk mi már egy csónakban, de ellenkező irányba hajtottunk, emlékeim szerint az üzletet vitte, mert rácsaptam egy nagyobb halra. Így jószerűen kifaroltam a boltból. Olívia pedig annyira divatban utazik, ami nekem gardrób és pont. De mivel én meg reklám területen szedem a zsebpénzt, mert az igazi üzlet a brókerségben van, ezért vannak közös szálak, nem mondom, lehetne több… közös…. szál…. köhöm.
Kezet mégsem nyújtok neki, nem hiszem, hogy be kéne mutatkoznom. Egetverő egom szerint, amúgy is mindenki ismeri a Sparks nevet, és engem meg pláne.
Pofátlanul végig pillantok rajta, a ruha nem egy prüd fajta, annyit takar amennyit elvárunk tőle, nekem mondjuk sokat, de ez a saját ízlésem.

Vitán felül áll, hogy vannak az életben olyan dolgok, ami miatt megéri lenyúlni a gyökerekhez, addig meg sem haragszom, míg nem harap meg, vagy… hüm, hát ötletem lennének, hogyan is tehetné úgy, hogy élvezetes legyen. De valamiért azt érzem ezt sejti Ő maga is. Tetszik, hogy azonnal felém összpontosít semmi mellé tekingetés. Mindig is imádtam a határozott nőket, megkefélni. Másra számomra nem alkalmasak, nem vívok egyel sem hatalmi harcot, az már nem nekem való, amikor premier plánba rinyálnak. Isten mentesen a buta kurváktól, akik a combjuk között hordják a karriert.
A nőről egy tüzelő szuka jut eszembe, ha megtehetné máris félre csapná a szoknyáját, hogy alá túrhassak és magamra húzzam. De valljuk be, hogy a köntörfalazás meg a kislányoknak való, nem az érett asszonyoknak. Szépsége pedig megkérdőjelezhetetlen.
Elnevetem magam a parkba invitálásra. Nem mellesleg, remek ötlet, megpusztulok az idebent terjengő szagoktól, a pulzáló ritmustól, a világok eme végkifejletétől, a zene, mint olyam sárba tiporásától. Nem mondom, hogy Beethoven, de ez a rapszodikus muzsika kicsinálja az idegeimet. De lehet ez már Olívia vaktában lövöldöző őserdei tüze, ami fellobbantja a vérem.
- De csak mert kedves az invitálás. – jót mulatok a pezsgő lenyúláson. Tuti már az oviban is csordogálta mások mackóját, ha ugyan… manapság az ovisok… bele sem merek gondolni.
- Ej, Miss McKay, mi lesz így a jó hírnevével? – elveszem az egyik pezsgős poharat és karjelzéssel mutatom, hogy akkor nosza, menten induljon meg kifelé, mielőtt meggondolom magam és rájövök, hogy odakint felzabálnak a bogarak.
Meg sem lep, hogy felismer, ez a dolga. Ha nem tudná, ki vagyok még be kéne mutatkoznom és azt nem szeretem klasszikus módon tenni, nekem sokkal jobban tetszenek az erőszakosabb játékok, ahol a férfi hordja a nadrágot és jelenleg Oliva azt hiszi, ma ő viseli az élre vasaltat, de garantálom, hogy a végére meggondolja.
Belekortyolok az italba, ahogy a nő után indulok és felciccenek.
- Jó party, jó pia…. – hangom olyan gúnyos, hogy csepeg belőle a méreg oldalt. Mellé lépek és kitolom az üvegajtót, hogy kiléphessen a kertbe.
- A nemleges választ.. el szokta fogadni? – tenyerem a hátára fektetem, ahogy „átsegítem” a küszöbön, persze ezek mind a játék részei, arról szólnak, hogy megérintsem, érezzem a bőre melegét a ruháján keresztül és nem mellesleg elirányítom a sötétbe a kis kivilágított úton, emlékeim szerint csónakház felé, de lehet csak valami bokros cucc van, de oda minek vezetne út? Ez lesz a jövő zenéje. A nő mellé lépek, felé lendítem a poharam.
- Egy gyümölcsöző ismeretségre. – na neeem, nem üzleti ivászat ez, ha minden jól megy és miért is ne menne, egy jó dugás előszele, nem mondom, hogy nem szívesen próbálnám fel, vajon, miközben a farkamon ugrál is ilyen kurva határozott?

//Bocs, kicsit elhavazódtam, igyekszem sűrűbben írni!//

Meg kell hagyni Olívia nem szorul segítségre ahhoz, hogy az egoja magasan szárnyajon. Ismerem a nőt, tudom, hogy milyen fajta, mert ő már az, kifejezetten egy fajta. Kemény üzletasszony, de valahol csak egy nő, akinek van némi péniszirigysége. Ha farka lenne végig baszná a várost, mondjuk így is teszi, nem igazán féltem.
- Ez is tagadhatatlan.– a nő szexi, ehhez semmi kétség nem férhet, hiszen karcsú, magas, szép az arca és jó a segge, de mesélnek róla pár vad sztorit és én szeretem ha egy nő tud erőszakos lenni.
A smink mindig csak külcsín marad a nőkön pont úgy,mint az üzleti életben és nem kell félnie használom én is eleget, de én vagyok olyan féreg, hogy nem viszem túlzásba a púdert. A legtöbb esetben erősen elszarom, hogy ki mit gondol rólam.
Ettől leszek én az, aki és élek ahogy szeretnék.
Az üzleti élet kemény kutya, de egy jó koloncon sokat rágcsálnak.
Kivezetem az üvegajtón, hogy a kertbe illanjunk és szaros, felesleges témákat feszegessünk. Komolyan nem is nagyon értem minek futunk köröket, de csak mert a másik fél egy nő és ezen sokat nem lehet vitázni, azonban meg, ha nem így lenne. A farkam nem érezne bizsergést.
Andalgós léptekkel haladunk a tömegből,  a zenéből a szaros társaságból, mely semmit nem ér. Ricsinek a nyakát is ki fogom tekerni.
Szembe fordulok vele és a poharához koccintom a poharam.
- Az izgalmas részekre.– a kifejezéshez végig pásztázom a testét, igyekszem tüzeket lobbantani, a melleit kifejezetten elnézegetem, mert biztos vagyok benne, hogy a tenyerembe illik, meg a számba.
Megemelem a poharam felé és mosollyal jelzem, hogy rendben van, tegeződjünk, könnyebb lesz, de amúgy is eljön majd az ideje. Vicces akkor lesz, amikor egy estélyen újfent összekeveredünk. Vagy lehet akkor is könnyítünk majd egymás vak igényein.
- Milyen kérdés ez? Jöttem, mert tudtam, hogy jó estém lesz! – sejtelmesen elmosolyodok, és még felé is kacsintok, hogy érezze nem fogom kifejteni miért vagyok itt. Ami azt illeti az üzleti ügyeim hoztak ide de egy jó kefélés miatt máris megérte. Még egyszer valaki megkérdezi minek van nálam mindig óvszer, akkor a magyarázatot az Olíviákban és Eleekben kell keresi, akik alig várják, hogy farok csússzon a lábaik közé, vagy valakiből a lelket is kilovagolhassák.
Hát az biztos, hogy én nem fogok ellenkezni, ha erre vetemedne. Kiirányítom a fénykörökből és a kerti lugas elé terelgetem, mázli, hogy ez egy burzsuj környék, van itt minden, mint az elcseszett horror mesékben.
- De inkább mesélj te. – kezem újfent a derekára siklik, ahogy felvezetem a lugas kis lépcsőin és pofátlan mód szembe fordulok vele, hogy megakasszam a járásban és neki simuljak, hiszen nem teljesen kérdéses, hogy miért vagyunk itt. Egyértelmű, minden csak körítés. Dugni jöttünk és nem tereferélni, akkor meg csináljuk rendesen.
- Vagy tudod mi? Inkább használd valami egészen másra a szád. – újabb indítvány, mert szívesebben látnám a farkam benne, semmint hallgassam a hülyeségeket. A poharam már ezer éve elhagytam valahol.

// Bocsi, én is. //