Üzlet ~ Gerard-Vincent

Belesimulok a kurva ülésébe, persze, azt félti, semmi mást. Csak ő számít, meg a rohadt kocsija, meg gondolom a telefonja, és az információi. Nagyon elegem van ebből. És hogy semmit fel nem fog. Kicsit nehezen hiszem el, hogy tényleg nem érti, miről szól ez az egész. A fogam között szívom a levegőt, míg hallgatom, amit össze-vissza beszél.
- Igen. Dolgozom. És ahányszor küldesz egy kibaszott sms-t, mert azt teszed, eszedbe nem jut felhívni, vagy kérdezni. Írsz. Most. Azonnal. És ott vagyok, mindig ott vagyok! Mert szeretek Neked és Veled dolgozni, de nem tehetsz meg bármit! Ez a te hibád! Nézz rám! Ne! Ne nézz rám! Miattad van! Odamentem, és bántott az a fasz. És nincs igazad, nem én rontottam el, semmi rosszat nem csináltam! Mégis... ki szívja meg? De Te leszarod, neked meg van, amit akartál, és csak ez számít, mindegy, hogy milyen áron! - Nagyjából eddig bírom tűrtőztetni magam, és neki esek. Nem kiabálok, nem ordítok, csak éppen szép lassan bőgök a rohadt gyógyszerektől. Miért nem fogja fel, hogy következménye van a játszmáinak? Hogy kihatnak másokra? Szép mindig hárítani, persze, de ez nem arról szól, hogy mi van köztünk. Ez most színtiszta munka, és minden munkavédelmi szabályt megszegtünk. Ezért pedig Ő a felelős.
Karba teszem a kezem, megvetően horkantok, meg fájdalmasan, azért a gyógyszerek sem teljesen feledtetik a sérüléseimet. Persze, pont arról szól. Magamba morogva küldöm el a továbbiakban a faszba. Elegem van. Miért hiszi, hogy róla szól minden?
Visszatornázom magam normálisan az ülésre, és felé fordulok. Most ez komoly?
- Igen? És Te vagy én mesélem neki, hogy mi történt? Hogy eladtál, és jóformán megverettél? Hm? Elé állsz, elmondod neki? Vagy oldjam meg én? Ne aggódj, ha hazaviszel, akkor a portás tuti, hogy minden gondot levesz a válladról. Aztán majd apám aggatja rád a faszságokat. Szerinted ha azt mondom, hogy nem Te voltál, elhiszi? A zsaruk elhitték? - Tényleg nem értem, hogy hiheti, hogy elvisz Apáékhoz? Hogy ez akárhogy is titokban marad? Pár nap múlva simán bejátszom, hogy leestem a lépcsőn, de most nem! Hátracsapom magam az ülésbe, és kifele bámulok az ablakon.
- Szerinted melléd akarok bújni az ágyban, és a mellkasodon elaludni? Jó igen, akarnék. De nem fogok, ahogy eddig sem tettem. Csak olyan helyre akarok menni, ahol nincsenek kérdések, ahol nem kell magyarázkodnom, csak becsukni a szemem és elfelejteni az egészet. És ilyen hely sajnálom, de csak melletted van! - Közlöm vele a tényeket, és már tényleg nem annyira vágyom arra, hogy hozzá bújjak, hogy megöleljen. Valahogy jelenleg nem akarok semmit. Még a dögös combja sem vonz. Aludni akarok, nagyon, nagyon szeretnék álmodni valamit, hogy vége legyen ennek az egésznek.
Ahogy kicsatolom az övet begyorsít. Persze, tökre játszhatunk ilyet, mégsem ülök vissza, és még ha nem is nyílik az ajtó, a kilincsre fonom az ujjaimat. Kedvem lenne az arcába ordítani, hogy akkor neki is felnőttként kéne viselkednie, hogy akkor talán nem egy önző három éves szintjén kéne dekkolnia, de nem teszem.
- Állj meg! - Nyomatékként megpróbálom kinyitni az ajtót, ami persze nem sikerül. Kipillantva az ablakon gőzöm nincs, hogy hol vagyunk, de nem túl bizalomgerjesztő a hely. Milyen kórházba mentünk, basszus? Vincentet nézem, és tudom, hogy baromira ideges, de én is az vagyok, miatta! És igen, szívesen megteszek neki bármit, de ezzel most túllépte a határt. Még annyit sem mondott, hogy bocs. Pedig ezért a melóért minimum háromszoros összeg jár! Nekem meg felfordul a gyomrom, talán a sebesség, vagy az ugrándozás teszi, vagy akár a gyógyszerek. Szarul vagyok, és kezdem úgy érezni, hogy valami altatót is belecsempésztek a gyógyszereimbe, hogy bealudjak, mire hazaérnék.

Rohadjak meg ha értem ezt a csajt. Most mi a faszt pampog, mintha az anyám lenne. Senki nem kérte, hogy jöjjön, pattanjon, magától jön és most ezt veti a szememre? Az olyanok miatt, mint ez a buta kurva nem lesz soha senkim, akihez kötődni kéne. Mind bolondok, ez meg kifejezetten fogyatékos. Kurva szóval nem mondtam, hogy bármit elbaszott, tudnám díjazni ha nem olvasgatna a fejemben, mint valami roxforti szökevény, mielőtt szájba csapom. Már nagyon úgysem árt neki. Gúnyosan horkantok a monológra. Arról sem nyitok vitát, hogy ki és mit tehet meg, nem hiszem, hogy ez a hülye kis kurva fogja megmondani, akinek annyi esze nincs,hogy ne 12 éveset játsszon.
- Leszarom, hogy kinek mit mesélsz. – nagyon remélem, hogy nem fenyeget apucival, mert szívesen összemérem az erőmet a faterral, ha ezen múlik minden, de nem hiszem, hogy bárkit is bele kell ebbe keverni, mielőtt nagyon bemorculok Tőlem akár a zsernyákokhoz is mehet, jaj ugyan már. Most tényleg fenyeget? Menten elásom valahol.
Sajnálom, de nem mellettem van az a hely, amire ő vágyik, tekintve, hogy otthon sem leszek, főleg nem vele. Nem értem, hogy mit nem ért azon, hogy teher nekem?
- Nem jössz hozzám! – ezen most mit vitázunk, megmondtam és ennyi. Mi a faszt kell verni a nyálát? Beszélgetni vele, teljesen felesleges.
Miért nem megy haza pihenni? összeszedni magát? Minek kellek ehhez én? Ahogy az ajtó nyitóhoz babrál a gázra tapsosok, hagyom, hogy a Bentley gyorsuljon, ahogy meghúz, ráfekszik az útra.
El is döntöm, hogy elutalok neki egy nagyobb összeget és lezártam a melót a csajjal. Túl estünk valami határon, amit nem szeretnék. A csaj full belém van esve és azt hiszi biztos menedék vagyok, nah most… sok helyen lehetne biztonságban, de az nem én vagyok és nem a közvetlen környezetem.
Letolok egy kisbuszt a kanyarodó sávban és ahogy kiérek az autópályáról megállítom az autót.
- Gondold meg, Judith! – remélem, hogy nem hiszi, hogy blöffölök, úgy itt hagyom az út szélén, mint egy darab kutyaszart.

Jellemző, hogy sikerül felfognia, amiről beszélek. Mi olyan baromi nehéz abban, hogy nem akarok erről beszélni senkinek? És valaki meg fogja kérdezni, bárhova is megyek. De persze, ha elmondanám, akkor megint ki lenne a hülye picsa? Naná, hogy én. És ki érezné rosszul magát? A válasz megint az, hogy én.
- Persze. Felfogtad a lényeget. - Csak a fogaim között szűröm a szavakat, ennyit tud mondani? Ennyi telik tőle? Tök jó, hogy csak annyit hisz, hogy belé vagyok zúgva, és minden róla szól. De örülnék, ha végre rájönne, hogy nem, és nem csak ezt hallaná meg abból, amit mondok. Remélem, hogy csak a gyógyszerek miatt ilyen kretén, és csak én látom annak, valójában nem az.
- Felfogtam, baszki! - Éppen csak, hogy nem ordítok fel mellette ülve az ülésen. Rohadjon meg ott, ahol van. Baromira útban lennék, és tényleg sok dolga lenne velem. Nem is akarok hozzá menni már, semmi kedvem, és lassan kezdem is elhinni. Igazából szomorú vagyok, amiért ekkora tapló papucsállat. Kifelé nézek az ablakon, nem akarom őt figyelni. Most életemben először nem. Megint, miattam mentem, érte van ez az egész, és egy paraszt. Megtörlöm a szemem, nem akarok sírni.
Az ülésbe kapaszkodok, ahogy beletapos a gázba. Most megint ő van felbaszva, jaj, szegény. Magának csinálja a balhét, de lehet, hogy ha lesz időm sajnálni fogom. De azért a szívem a torkomban dobol, kicsit félek tőle, attól, amikor ideges. De sok minden nem lesz, hozzám sem fog érni, véletlenül sem.
Hirtelen áll meg, lehetett volna még hirtelenebb, hátha kirepülök a retkes szélvédőn. A hangja kemény a néma csöndben, semmi nincs a közelben, csak a sötétség fekszik ránk. Nem nézek felé, az ablakot szuggerálom. Becsatolom a félig így is előttem lógó biztonsági övet, belesüllyedek az ülésbe, és meglepődöm, hogy mennyire könnyű felé sem nézni. Nagyon haragszom rá.

Nem érdekel a csaj hisztije, sokkal jobban szeretnék egy értett nőt, akit ki lehet tenni a lakásánál és nem kell pátyolgatni, óvni. Ha ilyesmire vágyom, felszedek valami buta pisát, mint ő, felcsinálom és küzdök egy gyerekkel, az legalább a sajátom.
Nem értem, mit nem ét azon, hogy nem hat meg a hisztije, egyáltalán nem érint meg a sírása. Olyan szinten hagy hidegen, hogy arra szavak nincsenek. A terhemre van és ezt jó lenne ha tudná, mert nem vagyok a játékszere, sem az egyik kis haverja. Faszkivan az egésszel, az egész buta kurvával. Nem kell gyerek, nőben meg főleg nem. Ő és a hasonló kurvák az okai, hogy nem kötök ki senki mellette.
Jaj Vincent, vigyél haza, hogy biztonságba legyek… mi a retkes büdös faszom van ezzel a kislánnyal. Most megint ott tartok, hogy nagyon kár vele dolgoztatnom és lehet ez a mai volt az utolsó bevetése.
Mivel nem száll ki, a gázra taposok és cirka 15 perc után leparkolok a kertvárosban egy kis házikó előtt. Kiugrom az autóból, az ajtóhoz sietek, csengetek és türelmetlenül várom, hogy ajtót nyisson a szőke csaj, aki a HH-ban táncol és jön nekem egyel.
Megsuttogjuk, hogy itt hagyhatom-e a csajt egy kis időre? Mivel nem zavarja, amúgy sem lesz itthon, lazán igent mond. Az ajtót nyitva hagyja Judithnak, majd odabent társalognak, én pedig visszarobogok a kocsihoz és felrántom az ajtót.
- Szállj ki, itt maradhatsz. – ennyit tehetek érte és ennél nem többet, de haza már nem szállítom és azt is messze leszarom, hogy mit szól a csajhoz, mert nekem gecire elegem van ebből a szaros napból és a csajból is. szóval húzzon, szálljon ki és takarodjon a faszba.
Ha kiszáll végre és eltűnik a lakásba elsüvítek a retkes faszba.

karakterinformáció