Kurvára fasz kivan az egésszel. Azt sem tudom, hogyan jutok egyről fél kettőre az egós gecivel, de nem lesz könnyű dolgom, mert nem engedékeny alkat. Semmilyen alkat sem. Már akkor kissé ideges vagyok, amikor begördülök a Bentley-vel a garázsba és kivárom, hogy Gerard hívjon megérkezett.
Eligazítom az ingem, leporolom a nem létező retket a nadrágomról és visszasétálok az impozáns épület elé, hogy a biztonsági fejessel váltsak pár szót. A napszemüvegem a kosiban hagyom és ahogy kilépek a verőfényes napsütése azonnal meg is bánom.
Gerard olyan lazán várakozik, mint akinek semmi fontosabb dolga nincs, mint nekem segédkezi. de tekintve, hogy Nate pont annyira érdekelt, mint jómagam, kicsit kötelező is itt lennie, amúgy meg tudom, hogy szereti a jó balhékat.
- Az ürge egy pöcs, agresszív és kibaszott lekezelő, leszel szíves nem az első percben kiverni a fogait, várj vele legalább negyed órát. - mintha éppen most váltunk volna el. nem erőnek hoztam ide a férfit, hanem társnak, aki majd okosságokkal segít. Ésszel szeretnék érvényesülni.
megindulok befelé bízva benne, hogy nem egyedül teszem, A recepció mellett olyan lazán haladok el, mint, aki minden nap ide jár, fél kezem a zsebembe gyűröm, miközben zavartanul áthaladok a recepción és a liftig meg sem állok.
- Mintha mindig ide járnál a recepciós bige meg... erősen tabu a főnők kúrogatja és.... nos, nem kéne ezen összevitázni, majd kifelé. - a csajról jó tudni, hogy nehéz bombázó, olyan szexi amitől én személy szerint rosszul vagyok, de selymes mosolya mögött rejtőzik valami, ami miatt nem akarok hozzá sem érni, pedig nem tűnik nehéz prédának.
belépek a liftbe és megnyomom a 7-es gombot, majd mélyet lélegezve megigazítom az ingem nyakát, mielőtt az emeleten neki vágunk a játéknak. Ma nem lesz könnyű menet, az ürge nem hülye és nem is befolyásolható, de nekem kell a cucc és ezt ő is tudja, lesz ára.

Vincent felhívott a napokban, hogy kéne neki egy kis segítség. Ami igaz, az igaz, vannak zűrös ügyei, de szeretek az idősebb Sparks társaságában grasszálni a városban, mindig jó sztori kerekedik a dologból. Részleteket nem mondott, csak egy helyet és időpontot. Én ott vagyok, ahol mondja, jó szokásomhoz híven öt perccel előbb, hogy egy cigi beleférjen. Épp akkor taposom el a csikket, amikor kilép a garázsból és kissé hunyorogva megindul felém. Két okból vagyok itt: mert ha Vincent bizniszel, az Natere is kiterjed, aki pedig a főnököm, másrészt pedig a saját szórakozásom sem utolsó szempont.
Figyelmesen hallgatom, amit mond, elvégre ez az első infóm a mai napi üzletről. Szóval a csávókám ki fogja húzni nálam a gyufát. Jó tudni.
- Majd igyekszem számolni magamban… - mondom vigyorogva, mert simán lehet, hogy nem húzom negyed óráig, de mondjuk tíz perc talán belefér. Viszont, ha nem verekedni hozott, akkor át kell kattintani a gondolkodásmódomat. Nem mintha nehézséget okozna.
Vincent olyan magabiztossággal lépi át a küszöböt, mintha legalábbis az övé lenne az egész kicseszett épület. Megyek a nyomában, fél kézzel tologatom el a szekusokat, akik megpróbálnak rárepülni, és egy pillantással jelzem nekik, esélyük sincs a behízott tokájukkal, meg a reumás térdükkel. Jobban járnak, ha visszaülnek a hajlott lábú székeikre, és másra pályáznak.
Ezer wattos mosolyt villantok a recepciós lánykára, elég szép trófea lenne, és már rég volt az a kedd este, amikor „hazakísértem” egy lánykát. Igen, messze lakott. Kétszer is messze.
- Jójó, értem. Majd meglátjuk, mennyire akarunk alágyújtani a faszinak. – biccentek, hogy értem én a dörgést, de nagyon szívesen felkúrom a főnököt azzal, ha megkúrom a nőjét. Rajtam ne múljon, én meghozom ezt az áldozatot.
Körbenézek, mielőtt belépnék a liftbe, aztán beállok hátra, amíg nyomkodja a gombokat. Szakmai ártalom. Repül a lift, mint az ilyen hiperszuper luxus iroda épületekben általában mindig. Nehogymár a végtelenül elfoglalt pénztől dagadó seggfejek elkéssenek, és a beosztottaknak legyen két perc nyugtuk… Halkan pittyen a lift, ahogy megáll a hetediken, és kilépünk a folyosóra. Mindenhol üveg, króm és hasított bőr. Érezni lehet a luxus bűzét áradni az emelet minden sarkából. Rosszabbnál rosszabb arcú öltönyös fazonok kísérnek végig minket egy folyosón a tárgyalóig. Nem csalódtam: aranyozott gombok az ajtón, mahagóni asztal, szivar és whisky kikészítve. Igyon a faszom, nekem most észnél kell lennem!

Naivan és kedélyen levajazzuk. hogy az ürgének jó lenne túl élnie vagy 10 percet, míg legalább sikerül neki rábólintania az üzletre, ami nem lesz egy egyszerű dolog, de ha így lenne,nem is mi ketten jöttünk volna, akkor egyedül döngetem meg a falakat és jutok át a kibaszott határokon.
Vidámságom azonnal elillan, ahogy belépünk az elegáns irodaházba és felliftezünk az emeletre. Az egésznek olyan gejl íze van, ami nálam nem megengedett. Én is szeretem elhitetni a világgal, hogy geci gazdag vagyok, mert az is, de én máshogy érem el, hogy ezt mindenki tudja is rólam. Én mondjuk magasan egoista vagyok, de ezt sem reklámozom.
- Nekem annyi számít, hogy röffenje el a kódot, amivel a retke cucchoz hozzá lehet férni és semmi egyéb semmi sem számít Tőlem felfalhatod ebédre. - vállat rántok és megindulok előre a folyosón. Eltolom az utamba sereglő Adélt és csak egy vigyorra konstatálom, ahogy Gerardra röppen, karcsú kezével a mellkasának támaszkodik és próbálja az útját állni, de nem sok sikerrel, azonban megcsillantja hosszú szempilláit, hogy jelezze, neki bejön a férfi. Retkes kis kurva, azt sem tudja, hogy kapni faszt a szájába, is.
- Mr. Sparks, a főnök nem várja Önöket! - búgja, de nem áll az utunkba igazából. engem már bepróbált, de nekem sokat használt, szopni mondjuk tud...
Zavartalanul lépek az irodába, mintha csak a sajátom lenne.
- Napot Wilhelm, örülök, hogy meghívtál. Bemutatom a barátomat....- persze nem teszem, hagyom, hogy Gerard becsukja az ajtót és így kizárjon minden egyes alkalmatlan személyt. Kedélyesen felkapom az egyik poharat és bemelegítés után levetődöm az egyik fotelba, hogy kényelembe helyezzem magam. meglöttyintem az italt a poharamba és mélyet kortyolok belőle, itt ma nem én maradok józan. Arra hoztam valaki mást Imádom, hogy G. belépője is agyfagyasztó nemcsak ha megszólal.
- Üzletelni jöttem, barátom. - a férfi nem idegbajos fajta és nem félek, hogy nem lesz vér a pucájában. Figyelem, ahogy magabiztosan ül az íróasztala mögött és méreget minket, próbál rájönni, hogy mennyit tudunk a veszteségeiből és nyereségeiből, jelzem mindent, de ezt ő nem tudhatja. Még nem.
- Nincs számodra információm, Vincent! Akár mehettek is a haveroddal. Lehet lelépni. - köpi oda. Szemmel láthatóan nagyon zavarjuk, nem örül, hogy megjelentem és hogy nem egyedül annak sokkal jobban nem. Fájon ciccenek a válaszra, mert valahogy tudom, hogy tudja miért is vagyok itt.

Vincent soha nem rejt semmit véka alá. Csak a lényeget. A faszi egy seggfej lesz. Oké. De mi a retkes picsáért vagyunk itt? Talán jobb is, hogy nem tudom. Persze jobb szeretek felkészült lenni, de sosem lehet tudni. Teszem hozzá, nehéz lesz úgy megsegítenem a tárgyalást, ha faszt sem tudok a témáról.
Az egész kibaszott emeletből süt az ellenszenv, a gazdagok jó szokása, hogy olyan légkört teremtenek maguk köré, amitől az egy dollárral szegényebb már feszéjezve érzi magát. Ahogy Vincent kilép a liftből, teljesen világos lesz, hogy én most azon az oldalon állok, ahol a több zsák pénz van. Bármennyire is igyekszem full lazára venni a figurát, azért valahol csak frusztrál a gazdagságnak ez a mértéke. Nem is az zavar, hogy valakinek ennyi pénze van, hanem hogy mi az isten ráncos pöcséért kell ennyire az orrom alá dörgölni? Miért nem lehet kitenni egy kicseszett Van Gogh-ot a falra, és akkor már mindenki tudja, hogy kivel van dolga. Ez a kurva pénzszórás mindig megcsavarja a lelkem maradékát. Mondjuk, nem sok maradt belőle, ez tény, de azért van. Valamennyi. Talán.
- Félve kérdezem, mi a cucc? – tulajdonképpen tényleg csak azért érdekel, hogy ne nézzek tök hülyén, amikor erősködni kell, de nagyon szívesen nyírom ki ezt a pökhendi seggarcú buzit. Mert akinek ilyen emelete van, az nem lehet más.
Valami ribanc megpróbálja az utamat állni, de kétszer is körbe érném a csuklóját, ha lenne elég ízületem, úgy hámozom le magamról.
- Cicám, ha akarsz valamit, keress meg munkaidő után. – mondom neki enyhén felsőbbrendű mosollyal, mintha az én bőröm alatt is pénz feszülne, nem csak az izmok. Nem vár minket a „Főnök”? És? Hol zavart az minket utoljára? Nem tudnék olyat mondani, hogy ha Vincent oldalán mentem bárhova is, problémát jelentett volna a főnök időbeosztása.
Vincent beengedi magát a tárgyalóba, biccentek a nyálas kis pöcsnek, aki bent rendezkedik, de egy szót sem szólok. Becsukom az ajtót, szinte várom a tompa puffanást, ahogy a két izomagy meg a szilikon pipi felkenődnek a kemény lakkozott fára, aztán én is hellyel kínálom magam egy kényelmetlenül mély, és túlságosan süppedő fotelben. A gazdagok vajon miért választanak mindig ilyen undorítóan szippantósan mély cuccokat? Lazaságom mélyén ugrásra készen feszülnek az izmok, hogy bármikor keresztül tudjak ugrani a hatalmas szobán, és a falhoz tudjam baszni ezt a seggarcot. Úgy tapogat végig a tekintetével, mintha máris a farkamat szopná. Mi ez, valami rossz buzi? Azzal szedte össze a pénzét, hogy bepucsított minden vén fasznak? Ha egyszer kijutunk innen, kérdőre vonom a jó öreg Sparks bácsit, hogy milyen forró barlangba rángatott magával. Amúgy nincs bajom a jó meleg lyukakkal, de ez… Én spec nem tudok semmit, de abban biztos vagyok, hogy Vincent azt is tudja, milyet szart reggel az ürge. Felhúzom az egyik szemöldököm, mert ez a lekezelő hangnem minden, csak nem megengedett ennek a fasznak.
- Nem kérdés volt. – szinte morgom a szavakat. Nem csípem az ilyen hozzámállást. Aztán inkább nem folytatom, csak az órára pillantok a faszarcú feje fölött, és számolni kezdem a perceket.

Az a jó ebben a kibaszott irodaházban, hogy a falnak is füle van. Ha nem mindjárt az egész egy kurva kihallgató szoba. Gerard érdeklődésére olyan gúnymosollyal válaszolok, amely jelzi számára, hogy félve feltett kérdése teljesen felesleges.
Odakint a műpicsa természetesen teszi a dolgát, és akaszkodik, minthogyha ez lenne a dolga. Ki tudja, lehet ő szerzi a legfontosabb információkat, melyeket egy jó szopás közepette ad át urának és parancsolójának. Ez a nő is tipikusan az a fajta, akit csak úgy tudok elképzelni, akinek a hátán szívesen végig húznék egy korbáccsal, mert rabszolga lelke kiül a homlokára.
Pillanatnyilag nem félek attól, hogy a nőnek kapása lesz, bár fasz tudja, lehet Gerard megtérdelteti, és talán még kapóra is jön. Mert ha úgy köpi el az információkat, ahogy azt elvárom tőle, akkor lehet ráindítom a nagydarab férfit.
Az irodában olyan otthonosan érzem magam, mintha legalább is idebaszott volna az isten. Természetesen minden az enyém, és ezt igyekszem agresszív egoizmusommal mindenki tudtára hozni. Szó se róla, kényelmes a bőrfotel, a whisky pedig egy olcsó lőre, még a jeget is kisajnálta belőle ez a buzi. Lehet nincs rá elég pénze. Sebaj, elviszem a maradékot is. Az is biztos, hogy Nate nagyon sokkal fog nekem jönni, ha levajazom ezt az üzletet úgy, hogy mindenki nyereségesen szálljon ki belőle.
Velem szemben a pökhendi faszkalap valószínűleg még nem tudja, hogy a mai nap nem lesz a kedvence, és a nevemet továbbra sem fogja imába foglalni.
Unotta kopogok ujjammal a fotel karfáján, míg Gerard és Wilhelm méregetik egymást, mintha máris szobára menni készülnének. Kezdem azt hinni, nem volt rossz ötlet elhozni a biztonsági fejest. Lesz ebből ma még valami, csak jól tudjak kijönni belőle. Házigazdánk szívélyes fogadtatása pont annyira őszinte, mint amennyire annak akarja hitetni velünk. Nem kerüli el figyelmemet társam pillantása az órájára, így mosolyogva iszom egy újabb kortyot az olcsó piából. A helyzet az, hogy lehetne az ital bármilyen márkás, minden attól függ, hogy kitől kapom. Ennél már csak az lenne jobb, ha a buta picsa, Miss Moody erre járt volna, és teledobálta volna a kis pirulásival. Sajnos a csaj gondolatára is elfog a sanda vágy, hogy azonnal a számát tárcsázzam, és megrendeljem egy jó dugásra.
Gerard szavaira a puhapöcs unottan felsóhajt, és várakozva pillant felém. Valószínűleg sejti már, hogy nem lesz könnyű minket innen hazaküldeni, főleg, hogy én olyan kényelmesen ülök, mint aki menten ideköltözik. Már csak egy jó kis kanapé kéne, és a kis tetű megvallhatná összes bűnét. Biztos vagyok benne, van belőle bőven. Bár jómagam is rég voltam gyónni.
- Remélem, Vincent nem a haveroddal fogunk tárgyalni. - Sejtem, hogy nem tetszik neki G. kiállása, sem az, hogy vélhetőleg bele fog szólni a megbeszélésbe. Főleg, hogy kettőnk ellen még itthon is kevés.
- Én pedig azt remélem, hogy tíz perc múlva mindenki boldog lesz a végkifejlettel. - Hangom olyan unott, mintha máris sokallnám az időt, amit itt töltöttünk, és ez valóban így is van.
- Szerintem akkor haladjunk is előre. Te mondasz egy címet, egy kódot, én mondok egy összeget. Illetve, azt már tudod. Szóval szerintem ne húzzuk egymás idejét. - Csak tekintetemmel intek Gerardnak, hogy módszeresen kezdje el azt a játékot űzni, mint aki keres valamit az irodában. Sosem lehet tudni, milyen jó dolgokra bukkanhat, amiket öt perc múlva akár fel is használhatunk. Ha egyáltalán adunk az ürgének öt percet.

Mikor kiejtem a számon a kérdést, már tudom, hogy nem fogok rá választ kapni. Bírom a bolond Sparks fejét, de azért meg kell hagyni, minden ösztönöm tiltakozik az ellen, hogy felkészületlenül legyek bevetve. Majd igyekszem úgy felfogni, mint egy felderítést. Csak remélni tudom, hogy nem fogok pár perc után a már ismeretlenül is ellenszenves faszi torkának ugrani. Gúnyos mosoly minden, amit Vincentből ki tudok préselni, de már elénk is perdül egy műnő, hogy utunkat állja. Olyan könnyedén söpörjük le magunkról, mintha csak egy szúnyog lenne. Éles, sipító hangja kábé annyira idegesítő is. Persze nem mondom, szívesen megtornásztatnám, de lehet, hogy csak anorákban. Ki tudja, hány fasz jár ki és be az összes erre alkalmas testnyílásán?
Az iroda nagyon nem az én világom. Vincentté annál inkább, otthonosan el is helyezkedik az egyik számomra undormányosan puha fotelben, de simán lehet, hogy hozzá van szokva a seggem a spártai körülményekhez. Valószínűleg, ha a nap minden percét ilyenekben tölteném, én is meg tudnám szokni. Feszengek, de igyekszem titkolni, és ebben elég jó vagyok. Magamra erőltetem a lazaságot, aminek a mélyén az ugrásra kész párduc lapul, és elhelyezkedem a nyikorgó bőrbútorban.
Próbálok nem Vincent bábjaként jelen lenni, de szerintem tehetnék bármit, a kis buzi már elkönyvelt. Hogy fekete vagyok, nem könnyíti meg a helyzetem, mert mondhat akárki akármit, hogy Obama így, meg úgy, az ilyen fatökű fehér csókáknak a fajtám mindig rabszolga marad. De szívesen elintézném, mint Django Mr. Candy-t! Aztán megkérdezném, mit gondol a fekák hűségéről. Csak mielőtt kiherélem egy tompa vajazó késsel, mert az ilyen nyálas nyúlós nyeszlett sápadt kutyák csak ne szaporodjanak.
Esküszöm, nem szeretnék IQ párbajt vívni a fazonnal, mert még a végén nagyon megaláznám, de azért az enyhe túlzás, hogy ilyen látványosan lenéz. Összeszorul az állkapcsom, ahogy kifejezésre juttatja, nem szívesen lát az irodájában, főleg nem egyenrangú tárgyalópartnerként, és ezzel egy időben megmarkolom a fotel karfáját, mielőtt még átrepülnék a szobán, és beleverném a fejét az első szembejövő kemény felületbe.
Vincent elsimítja a feszültséget, átmenetileg legalábbis, mert a faszi nem sokáig marad kussban.
- A remény hal meg utoljára, Vincent. – elmosolyodik, olyan mérgezően, hogy fuldokolni lenne kedvem. Biztos vagyok benne, hogy a csajoknak ettől leolvad a bugyija, a brit akcentusa meg csak rátesz egy lapáttal, de nem tudom, észrevette-e, hogy sem Vincent, sem én nem puncit hordunk a gatyánkban.
- Haladjatok csak. Kifelé az ajtón, mert nekem erre nincs időm. Vincent, attól, hogy Sparks vagy, még neked is egyeztetned kell Mollyval! – fejével az ajtó felé int, gondolom Mollya a guminője, de ez után a mondat után nem tudok visszafojtani egy halk nevetést. Komolyan mondom, halálosan szánalmas.
Felállok, már amúgy is kezdtem azt érezni, hogy nem is egy fotelben ülök, hanem valami kibaszott mocsárban, ami milliméterről milliméterre egyre jobban magába szippant, és a végén kiszorítja majd belőlem az utolsó korty levegőt is. Lassú léptekkel járom be a szobát, tekintetem nem kerül el semmit. Egy levélbontó kés. Jó lesz, ha meg kell kicsit fenegetni, ezt a kis buzit. Egy márvány mellszobor, aprócska, a fej belefér a tenyerembe, de egyértelműen újgazdag barátunkat ábrázolja. Szívesen átrendezném vele a sebész szabta arcát, de a térdét is megkocogtatnám vele, csak hogy jók-e a reflexei. Borítékok, bankoktól, cégektől, címzés nélküliek, bontatlanok. Megállok, és a levélbontó hegyével széttúrom őket. Első ránézésre semmi érdekes, de én mondjuk nem tudom, mit kell keresnem.

Gerard olyan higgadt, mint egy vadászatra tenyésztett pitbull és valljuk be, hogy nem is azért hoztam magammal, mert egyedül nem lennék nyereséges, csak, hogy én is jól szórakozzak. Persze azt is erősen tudom, hogy duplav barátunk semmit nem lát a feka dühéből, ő egy nagyon higgadt izomagyat lát, aki mellettem ücsörög és pattintásra vár. Azért nem oszlatom el ezen hitét, mert nekem tökéletes, ha azt hiszi G. szívesen a belét ontja a falra. Kezdem elhinni, hogy tényleg ez lenne. Wilhelm ugyanis olyan lenézően szemléli a mellettem feszengő férfit, mintha éppen most közölte volna, hogy az AIDSes farkával tolta seggbe éjszaka. Igazából ezt is pont leszarnám. Kibszottul nem érdekel senki magán élete sem a nemi hova nem tartozása. De Wilhelm igazából engem gyűlöl és finoman fél is tőlem a kis retek féreg, de igyekszik nagyon erősnek mutatni magát, ebből próbál erőt meríteni.
Halkan felnevetek a megjegyzésre, mert legyünk nagyon jó fejek és lássuk be, hogy igaza van a remény haláláról szőtt fantazmagóriákban
- Megvan az a jó tulajdonsága, hogy mindenkit túlél, de nem mindegy hogyan. – újat kortyolok az italból, de csak benedvesítem vele a szám, olyan laza vagyok, majd széthullok a bőrfotelban. Rököny faszfej ugyanolyan geci otthon érzi magát ahogy én, bár ő némileg jogosabban.
- Ó el is felejtettem mondani, hogy a múltkori kis anyag probléma miatt a szőkeség nem igazán volt boldog. – a megjegyzés G.-nek szól, de nem vele osztom meg, hogy emlékeztessem egy múlt heti incidensre, amikor is valamiféle aktív bogyót terjesztettek a HH.-ban és alig bírtuk megfogni a főterítőst, miközben egy 17 év körüli picsa masszív élethalál harcot vívott a klotyó szutykos kövén, úgy nyalta a pisát és más testnedveket a csempéről, mintha az segített volna szerte ágazó kínjain. Az egy másik sztori, hogy a rüfke valaamiféle allergiás rohamot is kapott, amitől habot hányt, mint egy veszett fóka, de ezt Wilhelmnek nem kell tudnia. A férfi nem pont tablettában és porban utazik, hanem az italba keverhető nagyon antidepresszáns fajtában, amire eléggé szeretném rá tenni a kezem. Mert tervezem megfogni a cápa uszonyát és ebben a tengerben Wilhelmre igaz Qui-Gon Jinn mondása, mely szerint mindig van egy nagyobb hal.
- Az idő pénz és tudod, hogy abból nekem sok Mollyra futja. – jegyem meg és fel sem veszem, hogy éppen kifelé parancsolgat, nekem elég kevés ember szokott utasításokat pattogni, azt sem hallom meg csak nagyon módjával, csakis ha éppen menni készülök.
Életre valóan befészkelem magam a fotelba és G. felé pillantok, hogy mit tudna nekem szolgáltatni az asztalról. Ám W. nem túl adakozó alkat, lesz velem probléma pont elég.
- Csere üzlet? - mi is a férfi gyengéje? A fiatal buxák. Tehát kell neki villantanom valamiféle csajt. A kis retek szemöldöke a magasba szalad, mert nagyon tudom, hogy beteg fantáziájába annyi fér bele, hogy csajt addig kell kínozni, míg csak el nem ájul. Persze ezért ritkán jut olyan nőhöz, aki szívesen vele tart, szóval egy hülyét kell villantanom.
- Kezd érdekelni az ajánlat. - böffenti felém, amitől égnek mered a hajam is. A kis geci, azt megbírná, hogy felajánlok neki egy csajt, akit kedvére megvagdoshat és majd rámnyomja, hogy én adtam a kezei közé.
- Végi asszisztálód? - a kérdéstől fennakad a szemöldököm és elröhögöm magam.Naná, akkor most van geci nagy szar, mert a fasszopó be fogja magát biztosítani.
- G. a húgod? - tudom, hogy nincs húga, de talán sejti, hogy még faszom sem tudja kit rántok ide. Ám a kis tetű nem vágja, hogy ez annyira lehetetlen, mint az, hogy Csillámpóni lesz a vezetéknevem.

Az ösztöneim ezerrel üvöltözik, hogy a csávó veszélyes, az izmaim ugrásra készen feszülnek, majd’ szétreped a bőröm, ahogy pattog a combom és az alkarom. V lazán, otthonosan ül mellettem, mintha Ő lenne itthon, és még ha nincs is így, teljesen egyértelmű, hogy Ő diktálja a feltételeket.
A seggarcú próbál keménykedni, de annyira szánalmas, hogy minden erőmre szükségem van, hogy a pókerarcom ne törjön millió darabra. Vincentnek nincs szüksége fapofára, és legalább egyikőnk kimutatja, mennyire hiábavalóan vergődik a kis buzi. Megengedek magamnak egy mosolyt, amikor vendéglátónk nyaka körül megszorul a hurok. Az a szerencsétlen nyálcsimbók meg próbálja rendezni a vonásait, ahogy koppannak neki a szavak, és az agyát körülvevő sűrű homályon át eljut hozzá a mondat értelme. Nem kell nagyon a sorok közt olvasni, hogy egyértelmű legyen a sötét jövőkép, amit elé festünk.
Összeszorul az állkapcsom, ahogy Vincent felemlegeti a félholt tinilány esetét. Csúnya ügy volt, főleg, hogy akkor már hosszú napok, ha nem hetek óta igyekeztünk elkapni a főfaszt. Elkezd kattogni az agyam, mert ez sem véletlenül lett felemlegetve, biztosan van valami köze ahhoz, hogy itt vagyunk. Ez a béna fasz állna a bogyók mögött? Valahogy sunyibbnak érzem attól, hogy ilyen nyíltan terjedő cucchoz legyen köze. Ő inkább az a fajta, aki valami olyan labor-szutykot terjeszt, amit soha az éltben nem lehet rábizonyítani. Annál is inkább, mert a kis rohadék felkapja a fejét, mint egy jó vadászkutya, aki vért szimatol. Keselyű; más döglődő testéből él, mert ezek szerint, amit most meghallott, a HH-ban szabad a piac, hát ideje lenne betoppannia. Valószínűleg akkor is bedőlne a sztorinak, ha nem történt volna semmi ilyesmi, csak böfögünk neki valami álhírt.
Vincent gyakorlott, laza rutinnal hárítja a viszontlátást, és látom, ahogy a faszfejnek értő vigyorra húzódik a szája, mert pontosan tudja, hogy pénzen bárkit mg lehet venni, csak elég kell belőle. Én is megvehető lettem, nem is tagadom. Régen feladtam már az elveimet, minek is tiltakozzak az ilyen vádak ellen?
Körbejárok a szobában, próbálok valami hasznos dologra akadni, de nem hülye a kispöcs. Legalábbis nem annyira, mert rejtegetni tud. Az íróasztala viszont biztos, hogy kincsesbánya, csak rá kell jönnöm, mit keressek. Leszarom, hogy idegesen fészkelődik, hogy mintha az ajka felett izzadni kezdene. Nem szól rám, mert valószínűleg azt felfogta, hogy telibe leszarom, mit mond. Akkor állok le, ha megtaláltam, amit kerestem, vagy Vincent úgy dönt, hogy lelépünk. Egy percnél sem maradok itt többet, mint szükséges, és jót tesz, hogy valamivel lefoglalom az agyam egy részét, így csak fele annyi energiám van arról fantáziálni, hogyan nyírnám ki, ha lenne rá szabad fél percem.
Csak fél füllel figyelek a beszélgetésre, mert a szemetesben mintha megvillanna egy e-mail, ami érdekes lehet. Mielőtt jobban szemügyre vehetném, felkapom a fejem és Vincentre bámulok. Húgom? Kb három másodperc elég, hogy felfogjam, mi a téma.
- Á, van egy jobb ötletem! – összefonom a mellkasom előtt a karjaimat, és társam szemébe nézek – Emlékszel arra harapós kis ribancra? – Bonniera nagyon ráférne, hogy valaki ellássa a baját, és ha tudnám is, hogy miben utazik a kis geci, talán akkor sem sajnálnám meg. Az egy bolond liba, menthetetlen. Ráadásul, amilyen rajongás van benne V iránt, meg sem kérdezné, miről van szó, azonnal pattanna. Jesszus, de meg tudnám fojtani egy kanál vízben!

Majdnem felmorranok G. szavaira, ezek szerint egy valamit még nem tud ezekről a dolgokról. Egy kurva nem értékes. Piaci portéka, egy olyan nő, akit felrángatnak neki az utcáról és be van lőve, vagy éppen szét van baszva az agya valami telibevert gyógyszerrel, na az nem ér neki kalap fingot sem. Egy nő értékét az növeli, hogy mennyit ér Neked.
Az alap ötletem Gerard telibe szarta. Elhiszem, hogy kicsináltatná a ribancot, én is, mondjuk én csinálnám magam, de így, hogy egy egyszerű kis senki, lófaszt sem ér.
A pillant tört része alatt váltok tervet, mert így nem jutunk semmire duplázós batárunkkal, aki szemmel láthatóan éppen kedv lankadáson megy keresztül. Ennek lehet az az oka is, hogy a pöcöröje sem kunkorodik felfelé. Ki nem szarja le?
- Az a baj, hogy a ribancot én kefélgetem és meglehetősen nehezen válnék meg tőle. – valahogy fel kell strofolnom Judith értékét, különben kár is benne gondolkodni.
Wilhelm ajka azonnal csúf mosolyra húzódik, imádom ezt a groteszk mosolyt, ami máris jel nekünk.
Tárgyaltam már a fasszopó kis gecivel, akkor sem basztaszájbaakurvaanyját, egyszer majdnem kibélelt ólommal. Olyan geci nagy cápának hiszi magát, hogy a fürdővízéből készített cápauszony levest. Egyszer valaki horogra akasztja és kitördeli mind a hatezer fogát, amit szívesen mélyeszt bárki bőrébe, hogy kiegye a húsát. A félelmet hírből ismerni, mert azt hiszi valami telibekúrt szupermen, akin nem fog sem a golyó, sem a kés, de még a damil is átszalad rajta és röhögve köt csomót a cipőfűzőjére.  A skizó görény kék szeme úgy villog, mint egy tüzelő őz suta picsája. Az állkapcsom egy pillanatra összeszorul, mert el sem tudom képzelni, hogy miben élheti ki veszekedett mazochizmusát, nem hiszem, hogy vannak szabályok.
Úgy teszek, mint aki nagyon gondolkodik. Elrendezem a lábamon a nadrágom és lepöckölök egy képzelt szöszt. Fáradtan felsóhajtok.
A kis retket figyelem, ő pedig olyan vérszomjas tekintetet villant felém, hogy el is felejtkezik egy pillanatra Gerardról. Azt hiszi a szarfaszú, hogy oda dobom neki az egyik nőmet, hogy aláírjon egy kibaszot papírt és elköpjön pár adatot?! Hát kurvára elirányította a GPS-e a Sparks lavinától. Még mindig nem tudom, hogy minek vívnak velem hatalmi harcokat, köztudott, hogy nekem van a legnagyobb farkam közel s távol, emiatt nem is méregetem össze senkivel. Mégis elnevetem magam és biccentek, hogy miért is ne?! Hiszen úgysem hagyom a csajt vele magára 5 percnél tovább… azt is azért, hogy Judith értékeljen.
Wilhelm arca azonnal felderül.
- A kurvád hátába fogom vésni a számokat – újságolja megvidámodva és nekem ettől feláll a tarkómon a szőr.
- A kurva Wade Moody lánya, lehet nem kéne összekaristolnod. A börtön tetkó nem mindenkinek áll jól. – tekintve, hogy az öreg Moody elég befolyásos ügyvéd egy kis időre rács mögé bújtatná a pondrót, ott pedig a pénzed lassan ható drog, az első két napban szétkúrják az olyan kis retkek seggét, mint Wilhelm. Nah persze, ha hozzá mernek érni, de…. valljuk be az üzletnek sem tenne jót egy is meghurcolás.
Wade nevének említésre sűrű pislogást kapok cserébe. A heves vágyat idáig érzem lüktetni, pár lánykára vadásznak a nagyhalak, bedobhattam volna Elenoret, vagy Halet, mint kedvelt csemegét, mindkét lány idejött volna a kedvemért, de Hale apja levadássza a felmenőimet is, na nem mintha tele tele a gatyám egy kis véres leszámolástól, de a pisztolyokat a tokokban tartanám, é az agyam sem loccsintanám a finom szőnyegre.
- Nem bántom a kislányt, csak megtanítom szopni, hogy élvezhesd. Hívd ide! – úgy utasít, hogy majdnem a földre dobom magam és lihegve pacsit osztogatok az arra járóknak, esetleg még a hátamon végig verhetne egy korbáccsal.
Gúnyosan felröhögök és a térdemre fektetem a zsebemből előhúzott mobilom.
- Tessék? – Gerard felé pillantok, hogy még ne belezze ki az ürgét, mert nem tudjuk a kódot és nekem kéne egy hiteles aláírás is, meg némi infó sem ártana, de azt majd Judith, asszem.
- Kérlek! – köpi oda nyájasan, de közben egy pillanatra sem enged a feszessége, egyrészt zavarja, hogy leckéztetjük, másrészt felhúzta az ötlet, hogy megbaszhatja Wade lánykáját.
Dobok egy smst és elrakom a telefont. Tudom, hogy a csaj rohanni fog ide.

V arca kissé elkomorul. Biztos beleköptem a levesébe, mert én nem értek az ilyen szócsavargatós tárgyalásokhoz, nekem az erővel faggatózós fajta a pályám. Hozzáteszem, ha beavatott volna, most lehet, hogy nagyobb segítségére tudnék lenni. Kicsit felszalad a szemöldököm, ahogy bemutatja Bonniet ennek a nyálarcúnak, de aztán rendezem a vonásaimat, mert kell a fasznak, hogy rajtam ússzon el az ügy!
- Nem is tudtam, hogy ennyire rákaptál az ízére… - vigyorodok el szélesen, mert hát valahogy nem tudom elképzelni V-t, oldalán ezzel a baszatlan tyúkkal, aki valami fanatikus libaként követi minden lépését, de még azokét is, akikről azt hiszi, hogy Vincent az. Kész rémálom a csaj, mondjuk nekem elég rossz az első tapasztalatom vele, lehet, hogy V-t le tudja venni a lábáról valamivel. Mondjuk, nehezen hinném… De valamit tudhat, ha „nehezen válna meg tőle.” Bármennyire is kicsinálnám a csajt, ahogy meglátom ennek a kis gecinek a fejét, meg azt a mosolyt, hát legszívesebben megszabadítanám a világot tőle. Mínusz egy seggfej. Köszönetet nem várok érte, elég lenne az öröm, amivel együtt járna, hogy kinyiffanthatom!
Míg Vincent Bonnie értékét tornázza egyre feljebb, egy jól irányzott mozdulattal életre keltem a számítógépet. Ujjaim között forgatom a levélbontó kést, és leülök a gép elé. Jelszó. Naná, hová is gondoltam! A két nagykutya telepatikusan tárgyal, vagy szemeznek, istenigazából leszarom, a jelszóval nem baszakodok, mert nem vagyok hacker, inkább elkezdem kihúzkodni a fiókokat. Tévedtem, amikor azt hittem, hogy jó rejtekhelyei vannak. A bal felső fiókban ott lapul egy kis tasak, tele fehér porral. Nem tűnik heroinosnak, szerintem magát képtelen lenne megszúrni, meg parázna is, hogy lebukik, amilyen kis alattomos féreg. Óvatosan kibontom, és a kisujjam hegyével aprócska mintát veszek belőle. Félredöntöm a fejem, ahogy az ízét analizálom. A nyelvem azonnal lezsibbad, ahol a fehér anyag hozzáért, tehát tuti, hogy kokóval van dolgom, és elég ütős, olyan 80%-os tisztaságú lehet, tehát nem sok díler kontárkodott bele. Közel lehet a tűzhöz. Simán lehet, hogy kokóból kever valami szart, amit terít. Akkor viszont necces vizekre evezünk kedves V barátommal. Szedtem én is minden szutykot annak idején, de a bogyóknál maradtam mindig. Aztán azok is eltűntek és feltisztultam. Visszazárom a tasakot és felemelem, hogy V is lássa, kicsit megrázom, aztán az asztalra dobom. A következő fiókhoz nyúlok, de zárva van. Vajon mit félthet jobban, mint a napi adagját? Szerencsére a zárakhoz értek, nem úgy, mint a jelszavakhoz. Alig pár másodpercig kell babrálnom vele, és már nyílik is, mint egy éhes ribanc szája. Néhány előre kimért adagnyi fehér por, egy két bogyós zacskó, orvos által felírt antidepresszánsok, meg nyugtatók. Hát, a csávókám biztos rosszul alszik. Becsapom a fiókot, ahogy felkapom a fejem. Moody? Baszki, akkor nekem sem kéne kinyírnom. Na, meg bele sem kellett volna keverni, még a végén én szopom meg az állambácsi retkes faszát az egész miatt. Hát egy lófaszt!
Félig felemelkedek a székből, ahogy W előveszi az utasítgatós arcát, de Vincent egyetlen pillantása visszaültet. Ezek szerint még nem járt le a tizenöt percem. Jó isten, pedig már minden idegszálam arra van ráfeszülve, hogy behúzzak neki egy istenes jobb horgot!
- Mennyi idő kell a hercegnőnek, hogy ideérjen? Nem a kocsidban tartod, mint egy kutyát? Úgy kéne… - terpeszkedik a kurva fotelben, fészkelődik, mintha máris eldurranni készülne a varázsceruzája. Istenem, mennyire undorodom az ilyen retkektől! Halkan felröhögök azért, mert istenemre mondom, én is megkötném a rohadt kis kurvát, meg egy szájkosarat is adnék rá, mert veszett mód harap. Persze, lehet, hogy egy szopóálarc jobban állna neki.

Meg kell hagyni, hogy kényelmes a fotel, szó se róla, ellenék benne, még vagy 5 percig, aztán lassan felrobbanok. A kis férget meg eltaposom és a belével fogom feldíszíteni az irodát.
G. is otthon érzi magát, úgy pakolászik, mintha bizony valamit nagyon keresne és jól teszi. Nem kerüli el a tekintetem Wilhelm lekicsinylő pillantás a számítógépes próbálkozásra, de a fiókjai módszeres átkutatása kezdi kicsit alá gyújtani a kanócot.
Jóval megkésve válaszolok csak Gerard beszúrásra, hagyok időt emészteni a szarfaszúnak, hogy megértse Judith nem egy egyszerű telibekurt ribanc, akit megkaphat kedve szerint, persze túl sok erőfeszítésbe sem kerülne. A szuka folyton tüzel, neki csak annyi kell, hogy valaki vegye el, amit nem akar adni és persze, hogy élje túl, ami a grufti kezei között sosem garantált. Hallottam már meséket róla és minden kaland valahol egy elbaszott igazságon alapszik.
- Ismered G. Mennyire harapós a kurva, lehet élvezni….- úgy hagyom félbe a mondatot egy mollyal, hogy ne hagyjak kétséget afelől, hogyan is gondolom pedig nem úgy, mint a húgyagyú. Én, személy szerint bántottam már a buta picsát, de azt messzemenőkig meg is érdemelte.
Eldiskurálunk a helyi fősintérrel, közben feka barátom lelkesen keresgél, míg rá nem lel valami érdekesre. Szemmel sem követem a kóstolót, mert teljesen megbízom az ítélőképességében. Nocsak, mister szarrágó, az irodában koko? Ebből még lehetnek boka facsargató pofán rúgások.
Igaz Wilhelm az az alkat, akit nem tanácsos ijesztgetni, mert sosem egyedül jön revansot venni. Annyi ember halt meg egy intésére, mint egy gladiátor képzőben és minden ráhúzhatatlan: persze min mind ismerjük a vétkes dolgait, de rólam is lenne mit mesélni, ha nagyon górcső alá vennénk a szennyesemet.
A társalgás kezd elfajulni, mert W azt hiszi, hogy a haverja vagyok, vagy valami retkes kutyája, akit megrángat kicsit a szöges nyakörvnél fogva. Mégsem nagyon próbálkozik, mert én az az eb vagyok, aki nem ugat, hanem egyből darabokat tép ki a torkodból, ha felkurják az agyam. G. pedig, mint látom, készen áll rá, hogy kicsit összekülönbözzön a faszkalappal. De azt lehet el kellett volna neki mondanom, hogy onnantól jó, ha hátrafelé is figyel majd este hazafelé.
- Fogd rövidebb pórázra az ölebed, nehogy valaki meghúzza a farkát. – W. láthatóan tart kicsit Gerardtól, sejtem, hogy a bezárt fiókja pillanatok alatt nyílik és mi szembe találhatjuk magunkat egy könnyen elsülő vaságyúval. Az azonban meg sem lep, hogy faszokról ábrándozik....
Megjutalmazom egy hangos de gúnyos nevetéssel. Nem kutyát hoztam, hanem egy igazi vérebet, elgondolkodnék mikor kúrom fel az agyát annyira, hogy leteszteljük milyen könnyen folyik le a szeme az arcán.
Szerencsére Judit be van kapcsolva, a címet tartalmazó sms visszajelzése, már a zsebemben zizeg.
- Türelem. Megéri. – jah, nekem is jó lenne a csajt a kocsiban tartani, de csak a csomagtartóban, hogy a hangja ne süsse ki az agyam, de elő rángathassam egy jófajta szopásra, ha ahhoz van kedvem.
Bájosan csevegünk, míg eltelik 10 perc és megunom. Feltolom magam a fotelből és önkényesen öntök magamnak egy italt, hogy aztán ajtót nyissak a kopogásra. Előzékeny vagyok, remélem, hogy frissen ropogósan sétál be a csalipipim és nem kezdi azzal, hogy megkérdezi felségül veszem, azért hívtam?
Előre engedem a lányt, hogy felmérhessem Wilhelm arcát, mit szól hozzá, majd azonnal közéjük is lépek, mert a sakál feláll a kacsalábon baszakodó székéből és a lány felé indul.

V kurva kényelmesen elvan abban a fotelben, ami az én fekete seggemet már kezdte égetni. Na, nem ettől kormolódott be, erről csak anyámék tehetnek. Arról meg a társadalom, hogy ilyen faszkalapok, mint Wilhelm, ilyen magasra juthatnak, és ilyen ízléstelen irodákban baszhatják az anyjukat, annyi idejük van. Az idő pénz, és neki kibaszott sok van mindkettőből. Vagyonos fasz. Bűzlik is tőle, bár lehet, hogy a romlott ribancok szagát érzem rajta.
Elvigyorodok, hogy Bonnie hogy is lesz itt bemutatva. Én mondjuk nem élveztem, amikor megéreztem a forró véremet végigcsordogálni a nyakamon. Rohadt kis ribanc, hogy szakadna bele ennek a kis gecinek a farka! Kíváncsi leszek a fejére, amikor itt talál. Nem hiszem, hogy az a fajta, aki visszavesz az arcából. Megérezte a vérszagot, meg az ízét is. De most nem a hivatalos munkámat végzem, nincs megkötve a kezem. Fókuszt vált az agyam, amikor megtalálom a drogot. Jelzek V-nek, hogy mi a szitu, aztán keresgélek tovább. A többi szart is megtalálom, hangosan csörgök velük, hogy a faszszopó tudja, előttem nem marad rejtve sok minden. A zacskók alá túrok, nézegetem a formanyomtatványokat, mappákat. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy csak a szerek miatt volt zárva ez a retkes fiók. Nem sok cucc van benne, mégis úgy tűnik, dugig van. Az ujjaim végigszántanak a fenekén, és mintha kicsit mozogna. Ha a szimatom nem csal, van itt még valami, amit nagyon nem kéne látnom. Koppanásig kihúzom, és kipakolok mindent az asztalra. Felpillantok, amikor a nyálgombóc aggodalmaskodni kezd. Annyira ostoba. Ezzel csak tüzeli a kíváncsiságomat.
- Nyugi, Papa, majd a zsebribancod húzgálja a farkam, miután itt végeztem. – öleb, mi? Faszom! Talán nem ismeri a viccet? A „faszom, harci kutya!” csattanóval? Majd meglátjuk, mennyire lesz ciki, amikor egy „öleb” péppé zúzza azt a sebészeti pontossággal megszerkesztett arcát! Érzem, ahogy gyűlik bennem az undor, a düh, és egyéb mérgező érzések. Nincs kedvem tovább baszakodni ezzel a kurva fiókkal, és kissé erőteljesebben feszítem meg a levélbontó késsel, mint kéne. A penge meghajlik, a fa reccsenve enged.
- Hoppá… - vigyorgok a főfaszra, és megvonom a vállam. Egy darabig nem fog üzemelni a zseniális rejtekhelye. Vékony mappa simul a fiók eredeti aljára. Kiveszem és belenézek. Címek, telefonszámok, bukik által használt kódolás. Amatőr. – Azt hiszem, ezt kölcsönveszem. – Az asztalra dobom, gondosan nem arra a kupacra, amit csak kihánytam, mert nincs rájuk szükség. Majd elpakol a kis retek, ha nem fogja őrjöngve szétverni az egész irodát. Átnézem a maradék fiókokat, mappákat és egyéb szirszart, amit fel lehet halmozni egy ilyen hodályban, de semmi érdekesbe nem botlok.
Csípőmet az asztal szélének támasztom, mellkasomon összefonom a karjaimat, így állok akkor is, amikor V ajtót nyit Bonnienak. A szerzeményem ott hever mellettem, engedelmesen lapul az íróasztal lapjára, csak arra vár, hogy felmarkoljam, és lelépjünk. A csalink szemmel láthatóan nem számított rám, de a kis buzira sem. Biccentek a libának, és figyelem az eseményeket. Nem kapok lenéző pillantást, igaz, nem is érzem azt, hogy a nyakamba ugrana. Minden esetre kellemes meglepetést okoz az unatkozó hercegnő. Nekem a tárgyalás ezen részéhez semmi közöm, de most már ott tartok, hogy szívesen venném, ha Wilhelmina okot adna rá, hogy eltördeljem a kezeit. Amilyen éhesen méri végig a lányt, látok rá esélyt, hogy nem ússzuk meg egy kis verekedés nélkül a napot. Legnagyobb örömömre, teszem hozzá.

Az a jó ezekben a kurva helyzetekben, hogy mindig lehet rosszabb, most például már látom, hogy Wilhelm nagyon erősen el fog minket picsázni azért, amiért pofátlanul átkutatjuk az irodáját, illetve, hogy nem én. G olyan lazán kutakodik, mintha otthon ülne a klotyón és WC papírt keresne. Lássuk be, hogy valami oka van, hogy a szopott fejű ezt hagyja is. Valószínűleg pontosan számol vele, hogy mit veszíthet vagy éppen mit nyerhet azzal, ha a előkerül a kibaszott listája, de engem ez eléggé érdekel, azt hiszem jó úton haladunk és a kis geci valóban azt hiszi, hogy oda fogom neki dobni Wade lányát.... Ebből sejtem, hogy valami összezördülése lehet a lány apjával és most készül egy kis revansra.
Hát tőlem meg azt hisz, amit nem szégyell. Felugrik a szemöldököm, ahogy reccsenve megadja magát a fiók, majd elmosolyodok és italért lépkedek, majd ajtót nyitni, hogy beengedjem a lányt és figyeljem Wilhelm felderülő arcát, ahogy szemlélgeti a csajt, főleg, mert azt hiszi, hogy az enyém és így neki nagyon kell.
Annak kifejezetten örülök, hogy nem ugrik egymásnak a két főkolompos, szép meccs lenne, ha nekiállnának farokméregetni.
A kis geci arca ezerrel vidul, de nem csodálom, mert a csaj meglehetősen jól néz ki és mellé elég kihívóra sikeredik a belépője, kicsit olyan, mint egy forró macska, aki éppen hogy nem nyávog, hogy valaki bassza meg. A baj az, hogy engem szeretne, de ma nem engem fog kapni. Remélem, hogy okos lesz és kicsit még kelleti magát.
Wilhelm oldalt lép, hogy kikerüljön és a préda felé lépjen, hagyom, hogy körbe szimatolja és erről valami vadállat jut eszembe, azonnal ideges leszek.
- Okosan barátom!- G. felé pillantok, hogy kövesse az eseményeket, mert nem tartom kizártnak, hogy előttünk esik neki, mondják, hogy egy igazi vad lakik benne, emiatt nincs senkije, mert nem lehet elviselni az arroganciáját.
Arrébb lépek, míg körbe járja kiscsajt és nagyot kortyolok a piámból.
Piaci kofák éppen méregetik az árut. Lóvásár. Kurva kibaszott gáz.
Ujjheggyel finoman végig simít a lány szabadon lévő nyakán és felé pillant, jelezvén, hogy neki eddig fekszik az üzlet. Noha méltóságteljesen keríti be az áldozatot mégis ideges leszek.
- G. megtennéd, hogy jegyzetelsz? - mert Wilhelm kódot fog nekem mondani, adatokat és helyszíneket.
- Garancia? Lehet a kurvád harap. - a szavak felém siklanak és egyszerre zavarni kezd, hogy mennyire szarnak tekinti, mert az zavar, hogy mindenkivel ilyen lehet... lassan elhiszem az összes mendemondát róla... jó lehet vele lenni.
- Oh, harap.....ezt garantálhatom. - vigyorom arról szól, hogy élvezhető lesz a dolog, ha ő is úgy akarja.
- Gyere ide. - úgy hívom magamhoz a lányt, mintha bizony valami házikó lennék, ahol ez a faszgeci nem érui el, de kezdek félni, hogy előttünk harapja át a torkát.

Van feszültség bőven a szobában, ahogy átkutatom az asztalt. Miért van az az érzésem, hogy megszívom még ezt a melót? Nem tudom, nem ismerem a faszit, de a megérzéseim eléggé jól jósolnak, és párszor már megvédték a seggem Irakban is, itthon is. Jó lesz figyelni rájuk. Értékesnek tűnő dolgot találok, Vincent szeme is felcsillan, még ha csak halványan is, de nekem ennyi elég, hogy ne kutassak tovább. Elég nagy kupit hagytam magam után így is. Wilhelmről nyugodtan elmondhatjuk, hogy kurva ideges, de valami ijesztően nyugodt, sőt, elégedett kifejezés pihen azokban a baszottul sunyi szemeiben. Nem nyugtat meg. Egyáltalán. Mégsem mutatom ki, mennyire mehetnékem van, lazaságot mímelve támasztom az asztalt.
Bonnie belibben az irodába, aztán kissé bepillantást enged a póker arc mögé, amíg felméri a helyzetet. Gyorsan reagál, és szerintem a főfasznak ideje sincs konstatálni, hogy a csaj nem tudja, hogy el lesz adva. A tesztoszteron szagot egy pillanatra megkavarja a csaj érkezése a fűszeres parfümjével, meg a frissnek eladott romlott virágillatával, de aztán egyből el is tűnik, ahogy Wilhelm megindul felé, és elnyom mindent a rosszat sejtető vigyorával, meg a pórusaiból áradó gennyes szaggal, ami körüllengi az ilyen állatokat. Pénz, drog, arrogancia, tesztoszteron. Lehet, kicsi a farka, vagy impotens… Normális pasi nem néz így nőre.
Biccentek V-nek, hogy no para, minden mozdulatát figyelem a gennyládának, nem lesz baj. Ellököm magam az asztaltól, amikor körbesétálja a lányt, hozzá is ér, de amíg nem bántja, nem tehetek semmit. És bármennyire is szeretném elkerülni, hogy ezzel a lánnyal még egyszer összehozzon a sors, bármennyire is ki tudnám csinálni, kezdem azt érezni, hogy meg kellene védenem ettől a gecitől. Mi a faszom? Van még lelkem? Jó tudni… Összeszorítom az állkapcsom, ahogy végigszalad a gerincem ment én egy borzongatóan hideg érzés, amikor a lány, szemében némi rémülettel felém pillant.
Túrok egy fecnit, meg egy tollat a kupiból, ami az asztalon van, és gondosan felvések mindent, amit a faszi mond. Cím, útvonal, kód, név. Megvan minden. A tollat visszadobom a kupacra, a papírt pedig összehajtogatom, és elteszem. Jó helyre, ahonnan tuti nem rántom ki, veszítem el, vagy emelhetik ki feltűnés nélkül.
Megmosolyogtat a látvány, ahogy Bonnie dühösen Vincentre pillant. Komolyan, arra számított, hogy az anyakönyvvezetőhöz hívják? Próbálja titkolni, mennyire vonzza V közelsége, de lássuk be, nehezen megy neki. Igaz, minden tőle telhetőt megtesz, hogy Wilhelmnek tegye magát, kezd igazán szánalmas lenni, de a faszkalap beveszi, csak úgy csorog a nyála. Nem akarom tudni, hogy milyen gondolatok és képek suhannak át a fején.
- Megkaptátok, amiért jöttetek, most pedig menjetek, és hagyjatok magamra a pincsiddel!
Wilhelm hangjából süt a türelmetlenség, az éhség, és ettől kiráz a hideg. Szívem szerint kifelé menet derékon kapnám Bonniet is, hogy ismét a vállamra dobjam és az ajtón kívül tudjam, de most van egy olyan érzésem, hogy nem egy harapás lenne érte a jutalmam. De nem baszhatom el a bizniszt, ha V itt akarja hagyni, itt is marad. Én meg járhatok pszichológushoz, hogy feldolgozzam, hátrahagytam egy katonát…

Amint a lány mellém ér, elkezdődik a bediktálás időszaka. Nekem túl könnyen, így persze tudom, hogy hazudik. Egyetlen ocskadék ribanc sem ér meg neki annyit, hogy az összes infót felém köpje, még akkor sem, ha már csorog a nyála annyira elképzelte a csajt maga alatta, fölött, vagy fasztudja milyen pózban nem, és ez az ami engem nem is nagyon érdekel.
G. persze bőszen jegyzetel, nem ismeri ezt a gennyládát, a számok sokasága persze meglehetősen ismerős, ebből is vágom, hogy hazudik a gennyláda és valljuk be én is ezt tenném.
Várakozva biccentek Judith felé, hogy lássam mi a helyzet, noha nem tűnik idegesnek, de azt tudom, hogy fél pillanat alatt képes a legjobb helyzetet is maximálisan elbaszni, ebben volt már egynéhány tapasztalásom.
Óvatos szemvillanással jelzem, a ribancnak, hogy ne vigye túlzásba, ha nagyon kurva akar lenni, akkor szívesen haza viszem és lehet is az, de nem tanácsolom most, mert W. nem egy fizetett rüfkét akar, a csajt akarja, aki engem akar.
- Megyünk már. – játékosan felemelem a kezem, hogy lássa megvan minden amit akartam, de ez megint nem igaz, egyetlen hasznos dolgunk van, a lista, amit G. előbányászott a fiókból és valahogy azt sejtem nem jutunk le vele a portáig. De a kocsiba semmiképpen nem szállunk be. Nem véletlen van velem a biztonsági feje. Kicsit már sajnálom, hogy itt a csaj, mert valami azt súgja Indi megirigyelheti majd az utunkat kifelé menet. Kedven lenne letapizni a vesém, hogy a baretta nem simul-e véletlen hozzám, de tudom, hogy a kocsiban hagytam.
- A ribanc tud beszélni? – jé tényleg. Judith még nem szólalt meg, amióta itt van. Mi a retkesbüdösfaszom van? Lehet beteg.
- Sikítani tud, az elég nem? Mellesleg…- kifelé menet, megállok Wilhelm előtt, közel hajolok, olyan intimen, hogy félő kicsit féle is értheti, főleg, hogy G. farkára meglehetősen kíváncsi volt.
- Ha bántod…- előre nyúlok, megigazítom a nyakkendőjét, noha nincs semmi baja. Csak a hangsulyommal fejezem be a mondatot, mert a fenyegetés teljesen érthető. A lány a enyém és ez ellen semmit sem tehet. Ellépek Wilhelm elől és hátra sem nézve kifelé indulok. A poharat a pultra csúsztatom, majd kinyitom az ajtót és kilépek, bízva abban, hogy G. is ezt teszi, bevárom.
- 5 perc és hozd ki! A faszi élje túl, de nem bánom, ha neki baja esik. Kérem a cetlit. – csak kiteszem a kezem elé, hogy ejtse bele és meg sem állok a faszravaló pina asztaláig.

Abban a pillanatban, hogy Bonnie belibben, megváltozik a légkör. V kicsit feszültebbé válik, Wilhelmina szeme felcsillan, és attól, ahogy éhesen végigméri a lányt, felmegy a vérnyomásom, és érzem, ahogy az adrenalin szétárad a testemben, mert abba az állapotba kerülök, amikor minden rezdülésre reagálok. Próbálok úgy csinálni, mint aki pont leszarja, mert nekem ugyan semmi közöm ehhez az egészhez, de V pillantása egyértelművé teszi, hogy igenis dolgom lesz. Ha pedig tényleg így lesz, akkor a faszi minden mozdulatát figyelnem kell, hogy tudjam, mire számítsak. Sunyi, olyan hátulról leszúrós, ezért nem is szívesen fordítok neki hátat.
Felmarkolom a mappát, amit megszereztem, és Vincent felé indulok. Pár lépéssel átszelem a köztünk lévő területet, és mellé érve Bonniera pillantok. Kissé ideges, de ki ne lenne az az Ő helyzetében? Talán ez az oka annak is, hogy azt a folyton járó száját ma még ki sem nyitotta. Nem mintha bánnám, amikor legutóbb találkoztunk, bármit megtettem volna, hogy elhallgattassam. Most már tudom a módját. De a legjobban annak örülnék, ha a lehető legkevesebbszer fújna össze minket a hollywoodi szellő, mert az egy dolog, hogy most nem ugrott a torkomnak, de inkább ne tegye be a lábát a HH-ba, és akkor nem lesz baj. A mappát félbehajtva a dzsekim belső zsebébe teszem, mert van egy olyan érzésem, hogy szükségem lesz mindkét kezemre, ha nem is most, de hamarosan. Bonnie talán érzi a vesztét, mert szemében aggodalom és félelem párbajozik. V egy utolsót igazít a főfaszon, aztán az ajtóhoz lépünk. A lány hangjában szolid rettegéssel szól utánunk, illetve csak Vincent után, de a főkolompos már kint is van, én visszanézek, elkapom a lány tekintetét, próbálok valami olyasmit sugározni felé, hogy minden rendben lesz, de magam sem hiszem. Behúzom magam mögött az ajtót.
- Vettem. – biccentek V-nek. Kezébe ejtem a cetlit, és mellé előhúzom a mappát is. Ha visszamegyek a lányért, nem garantálom, hogy jó helyen lesz nálam. Az ajtóval szemben a falnak támaszkodok, és az órámra pillantok. Nagyjából fél percenként. Ideges vagyok, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy nagyon meg fogom szívni, hogy eljöttem. Ez a geci nem fogja jó szemmel nézni, hogy szétbasztam az irodáját, és még a kurváját is lenyúlom. Sőt, talán még az orrát is megreccsintem. Akkor aztán… Bele sem merek gondolni.

Az egész helyzet kurvára abszurd, mint valami kibaszott rémmesében, ahol a farkas elé vetjük a bárányt és meg is nyúzzuk előtte. Persze eszem ágában nincs a csajt magára hagyni, mégis megteszem. Hallom, ahogy a nevem nyűszít, és kicsit felkurja az agyam, hogy azt hiszi valóban hagynám, hogy ízekre szedjék, mint egy színes pitypangot, mert az lenne a sorsa, ez nem túl nagy talány. Hátra sem pillantva lépek a folyósora és veszem át G.-től a cuccokat. Tudom, egy percet sem fog késni, de egy másodpercet sem, sőt lehet, hogy előbb fog betérni, de nekem szükségem van 10 percre, hogy átformáljam a cuccokat.
Elhagyom a társam és meg sem állok a recepcióig.
A mappát az asztalra hányom, mellé hajtogatom a cetlit és a titkárnők szentje felé pislantok, hogy vegye a kezébe a tollat és villámsebesen javítgassa ki a számokat, mert biztos vagyok benne, hogy még lehetek a szolgálatára. Úgy pislog felém, mint egy elkurt hal a szatyorból, jaj de nem érzi a szétkefélt ribanc.
Ujjaimmal csettintve állítom fel a székéből, megkerülöm az asztalt és leülök a gépe elé, mert ellenkezni elfelejt. Pedig valamit hápog, de ez engem semennyire nem érdekel.
Olyan lazán kezdem el pörgetni az adatbázist, mintha otthon lennék. A szőszke pedig halkan magyaráz, hogy nem szeretne belefolyni, de egy számot mégis lejavít. A levelező rendszerből átdobok két mailt, majd a lift felé pillantok és sejtem, hogy az erősítés tart felfelé. Magam elé rántom a mappát és felcsapom, majd lövök pár fotót, miközben azt magyarázom a bögyösnek, hogy egyszer töltsünk el együtt egy kellemes estét és erre persze azonnal harap, de harapna másra is.

Alig várom, hogy a Sparks és a talpnyaló négere elhagyja a szobámat. A mappát kicsit fájlalom, így azonnal a telefonhoz lépek és a lányról le sem véve a szemem lenyomom a gombot.
-  Sparks nem léphet ki a cuccaimmal! - olyan halkan beszélek, ahogy csak lehet, mert igazából én csak a kiscsajt akarom. Wade lánya ma az enyém lesz és én gondoskodom róla, hogy kellőképpen meg is bélyegezzem. Abban teljesen biztos lehet, hogy nyomot hagyok puha kis testén, olyat, amit nem fog megköszönni.
Visszasétálok hozzá, és kisöpröm a haját a nyakából, rátapasztom a tenyerem és felé hajolok, hogy lefixáljam a nyakát és durván a szájára csókolok, másik kezemmel a derekára fogok, hogy még véletlen se tudjon kibújni a csókom alól.

Az csak egy dolog, hogy szétbasztam ennek a seggfejnek az irodáját. Tényleg, ez lesz a legkisebb baja velem. A nagyobbik az lesz, hogy el fogom venni a csajt, remélhetőleg még az előtt, hogy bántaná. Nem szeretem az ostoba libáját, de nem érdemel meg ekkor a büntetést. Nem tehet róla, hogy hülye, tényleg. Kiráz a hideg attól, ahogy rám nézett, amikor kijöttük az oroszlán barlangjából. Nem vagyok egy könnyen beszarós típus, de ettől a fasztól kiver a víz.
Átadom V-nek a cuccokat és a falnak vetem borsódzó hátam. Fröcsög a fülemből az adrenalin, mert tudom, hogy odabent ki kell majd osztanom minimum egy pofont, de mégsem ettől vagyok ennyire készen, hanem attól, hogy nem tudom, milyen állapotban lesz a csaj, amikor bemegyek érte. Az is biztos, hogy ha előbb sikít, mint 5 perc, akkor nem várom meg az időhatárt. Ránézek az órámra. Kábé ezredszer. Még nincs egész két perce, hogy kint vagyok. Oldalra nézek, V-t keresem a tekintetemmel, de nem látom, csak a recepciós bigét, ahogy tök megzavarodva áll. Várjunk csak, mit keres a pult másik oldalán? Vigyorra húzódik a szám, mert ezek szerint Vincent barátom dolgozik egy kicsit. Újra az órámra nézek. Jé, eltelt fél perc! Bazski, repül az idő, tényleg…

Úgy szalad az idő, mintha kötelező sirámok. Hallgatom, ahogy a ribanc arról hadovál, hogy ha segít nekem, akkor milyen rohadék nagy bajban lesz és mellé gecire igaza is van. Az a baj, hogy ez a kurva itt dolgozik már vagy 10 éve és mindent tud a retkes cégről, ez az oka annak, hogy nem tartok egy titkárnőt sem meg 12 hónapig, nálam az válik be hogy hamarabb cserélem őket, akkor nem tudnak eleget, de mégis elég jól működik, van egy fedő hónapjuk, amíg az egyik betanítja a másikat. A szerződésük is ennyiről szól, 11 hónapról és nagyjából ennyi. Nem hazudok, nem, köntörfalazok, és addig még szexuálisan is élvezem őket talán. Nem minden esetbe. de azért nah.
Figyelem a szőkét, hogy magában szenved és végül felír egy kurva számsort, ami miatt ma még feszülni fog, ez engem semennyire sem érdekel.
Felpillantok a liftre és az órámra is lenézek. G. talán most fogja kihozni a lányt, aki már azóta biztosan túl van a poklok poklán, de majd lesz jobb is, ámvagy rosszabb. Kilépek a rendszerből és elteszem a telefonom, majd felcsapom, a lábaim az asztalra és játszom a laza, menő csávót, hogy ezzel is időt húzzak, ha nyílik a lift ajtaja. Társalogni kezdek a nővel, aki titkon vissza passzolja a cetlit és zsebre gyűröm.

A csaj úgy ellenkezik, mint aki nem tudja pontosan, hogy mi is a dolga, pedig de. kezem erősen szorítja a nyakát és durván a szájába harapok, ahogy ellenkezik. Imádom, ahogy kiserken a vére és elhiheti nekem, hogy ez csak sokkal rosszabb lesz, ha nem teszi amit kérek.
- Ne játszd az agyad! – súgom olyan fenyegetően, hogy a fogaim jószerivel összecsikordulnak a gyűlölettől.
Durván markolom a nyakát, másikkezemmel pedig a derekát, ahogy magamhoz rántom neki feszülök. Igazából nekem jó így.
- Állj ellen. – kérem inkább, mert sokkal jobban izgat, ha el kell vennem tőle, amit nem akar nekem adni. Nem lesz csók, hét jó, nem lesz. Durván megpördítem és erősen megtaszítom az asztalom felé, hogy a tarkójára markolva rányomjam. Nem titkolom, hogy ha nem megy elölről önszántából, akkor csináljuk hátulról, énszántamból. Minél jobban kapálódzik nekem annál jobban bejön. Nyomom le az asztalra, térdemmel a lábai közé lépek, hogy szétfeszítsem őket és közéjük nyúlhassak. Ma nem fogom az időm óvszerre vesztegetni, mert sejtem, hogy nem sok van belőle. A csajt azonnal szarrá kell kefélnem, az sem érdekel, ha Szahara száraz, én élvezni fogom, szeretem ha fáj. De azt jobban, ha neki.

Kilépek az ajtón, szorosan Vincent mögött, és bármennyire is kívántam, hogy Bonnie kerüljön ebbe a helyzetbe, most valahogy mégis összeugrik a gyomrom, mert nekem az is elég volt, hogy láttam, hogy nézett rá az a seggfej. Öt perc. Lehet, hogy sok lesz, és ha kivárom, elkések. Számolom a másodperceket, úgy állok a falnál, szemezve az ajtóval, mint egy ostoba fasz, akit kivágtak a teremből. Szívem szerint rágyújtanék, de nem teszem, jót tesz a feszültség, éberebb vagyok tőle. Karjaim összefonva fekszenek széles mellkasomon, bal kezem van fölül, hogy lássam, hogyan vánszorog a mutató az órámon.
Gyanús zajok szűrődnek ki bentről, de még nem telt el az öt perc, és nem is sikít. Mondjuk, lehet, be van tömve a szája. Bár, amilyen szűkszavú volt ma, nem hiszem, hogy a fasztarisznya szükségét érezte. Azért csak ellököm magam a faltól, és teszek egy lépést az ajtó felé. Bármikor kellhetek. Figyelem az órámat, várom az érzést, a jelet, hogy MOST!
Lenézek, már két percen túl járunk, amikor tompán meghallom a sikoltást. Legszívesebben berúgnám az ajtót, de nem tudom, hol vannak, hogy a faszfej rálát-e az ajtóra, és ha szerencsém van, meg tudom lepni. Halkan nyitok hát be, bedugom a fejem, és aztán belépek. A kis buzi! Tudtam, hogy hátulról szereti… Az asztalra szorítja a lányt, nekem háttal. Pár lépéssel átszelem az irodát, csendben, mint valami nagymacska. A pisztolyom nincs nálam, nem akartam balhét, ha esetleg motoznak, de ott van az asztalon a levélbontó, régi jó barátom. Megállok mögötte, és elkapom a nyakát hátulról.
- Ereszd el, te rohadt féreg! – morgom a fülébe, bal kezemmel a vállába markolok és megrántom hátra. Felkészülök rá, hogy nem fog tetszeni neki a helyzet, és hogy talán megpróbál leütni, de az is biztos, hogy én előbb szabom át az arcát. Legalábbis kurvára remélem.