Nem szeretem ezt az ostoba filmet. Nagyon nem. Viszont van egy dolog ami miatt jelentről jelenetre egyre szimpatikusabb. Mégpedig az, hogy egyre gyorsabban közeledünk a végéhez, ami számomra nagyon jó. Az utolsó "szexen" legalább túl vagyunk és ha eddig nem lettem volna erősen hetero - eléggé az voltam - most már biztosan nem egy férfi mellett akarom elképzelni a jövőm. Már alig várom, hogy hazamehessek Amyhez, megöleljem, megszeretgessem és végre az ő kis puha kezét tudhassam magamon, nem pedig Will kérges, nagy szőrös mancsát. Nincs semmi bajom a kezével, az zavar inkább amikor a forgatás keretein belül hozzáér a fedetlen testemhez és simogat fele. Hát akkor rendesen ki tud rázni a hideg, olyankor még a hátamon is feláll a szőr. Ha csak rágondolok megborzongok. Fújj!!!!! Nem értem a buzikat hogy bírnak vonzódni a saját nemükhöz. Mondjuk kinek a pap, kinek a papné. Azonban hogy én nem követem a példájukat az fix. Hála az égnek már csak lelkizünk, meg még egy utolsó "smacit" kell túlélnem és agyő meleg film! Ezen gondolatokkal lelket öntve magamba megyek a "sulis ebédlőbe". Szerepem szerint éppen leülök az egyik asztalhoz, aztán máris jön oda hozzám Wil és meg akar csókolni. Én persze elhajolok ahogy az meg van írva. Aztán ő jön a kérdéséve csodálkozva.
- Figyelj én nem akarom ezt az egészet felvállalni, rossz fényt vetne rám. - adom elő halkan, hogy ne hallják a körülöttünk ülők. Erre ő kijelenti, hogy akkor keres mást, én meg erős agyalásba kezdek. Tipikus filmes cucc: a férfi csak akkor veszi észre mennyire fontos neki a másik, amikor szembesül azzal, hogy elveszítheti. Mintha legalább minden fickó ilyen lenne... Azért nem az összes srác ennyire béna/vak, csak a filmek szeretnek általánosítani. Nem ez az egyetlen ilyen dolog. Ott vannak például az ostoba szőke lányok, meg a vadóc vörösek, amiket szintén előszeretettel rángatnak elő. Viszont ezen most nincs sok időm agyalni, mert a következő pillanatban már kelek is fel megvilágosodva. Persze! Az ember az egyik pillanatban állít valamit, aztán a másik ultimátumot ad neki és pár másodperc gondolkodás után máris teljesen máshogy látjuk a dolgokat. Bár a valóságban is ilyen könnyen menne minden. Sajnos vannak csökönyös fafejek, akit szorongathatsz meg százszor is akkor is csak a saját nézetét hajtogatja és mereven elutasítja, ha a másik ennek ellent mond. Mindegy, ebből is látszik, hogy ez csak egy film és nem a való élet.
- Várj! - szólok utána és megindulok felé. Odaérve megfogom a kezét, magam felé fordítom és a szemébe nézek. Óóóóó!! Milyen romantikus!! Csak bírjam ki anélkül, hogy elröhögöm magam. Koncentrálj, Dan! Gondolj szomorú dolgokra! Mondjuk a halott nagyira. Igen, ez talán jó lesz! - Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. - dőlnek a nagy szavak, mintha igazak lennének. Aztán az egyik kezemmel még mindig az övét fogva az étkező diákok felé fordulok. - Hé, mindenki! - kiáltom el magam és ennek természetesen meg van az eredménye, mert a többség egyből rám néz. - Meleg vagyok! Igen, jól hallottátok! Na és? Hol van az megírva, hogy egy fiú csak egy lány mellett lehet boldog? Hát én elmondom, hogy igenis egy srác mellett is meg lehet találni a boldogságot. Én megtaláltam és jól érzem magam gondoljon bárki bármit! Szeretem őt és nem cserélném el ezer lányra sem. - jelentem ki határozottan és megcsókolom Willt. Ugyan ki hitte volna, hogy a srác, aki eleinte mereven elzárkózik a szexuális beállítottsága vállalásától végül egy nagy vallomásban kürtöli szét, hogy buzi? Ez biztos senki fejében se fordult meg, hogy meg fog történni! Csak annyira várható, mint egy zombis filmben, hogy egy rakás embert megölnek, de a főhősök szinte mind ép bőrrel megússzák és elmenekülnek. Az is totál váratlan, hogy végül a megdöbben tömeg boldogan nézi a turbékoló párt, éljeneznek és páran felbuzdulva a vallomáson szintén kijelentik, hogy a saját nemük iránt vonzódnak. Aztán vajon hogy ér véget a film? Mosolyogva nézünk körbe egymást ölelgetve, összemosolygunk és elcsattan az utolsó csók. Majd a rendező int, én meg már szállok is le a szájáról. Vidámabb nem is lehetnék, mert annyi kínos jelenet után végre vége! Boldogan sietek vissza utoljára az öltözőbe, visszahúzom az eredeti cuccaim aztán elindulok kifelé. Még éppen belebotlok Willbe aki szintén elég feldobottnak látok és ezt meg is értem.
- Én is ezt teszem, hidd el! Azért remélem nem ilyesmi lesz a következő találkozásunk. - nevetem el magam és kezet fogok vele. - Szeva! - köszönök el tőle és kiérve a parkolóba bepattanva a kocsiba már repesztek is haza és már alig várom, hogy zuhanyozzak egy jót és elfeledjem ezt az egész hülyeséget és csak a legközelebbi interjúkor kelljen vele újra foglalkoznom.