A nap felkelő sugara ébreszti hercegünket. Kicsit összerándul a szemhéja, de még nem nyitja ki. Morog egy kicsit, majd a hátáról az oldalára fordul és elkezd tapogatózni maga mellett. Valami fura érzés fogja el. Valami nem stimmel. Még nem szeretne visszatérni az álmok birodalmából. Tudja, hogy még igen korán van ahhoz, hogy ő felkeljen. Mégis arra késztetik, Daniel ideje felkelni. Megpróbálkozik még egyszer azzal a tapizással, hátha megleli azt, akit éppen keres. Pedig milyen egyszerű lenne, ha csak kinyitná a szemét, és megpillanthatná a lányt. A lány még bírja idegekkel a szituációt. Beáll az ablak elé, így árnyék vetül Dani-re.
Hatalmasat sóhajt, majd újabb morgás hallatszik az ajkai alól.
- Miért is nem húztam be azt a fránya függönyt tegnap este… - Egy köhintés jön az ablak felől, ami mosolyt csal az arcára. – Ah, már emlékszem is. – Csúnya kis este volt, csúnya momentumokkal, amik most jelenleg nem tűrnének nyomdafestéket.
Mivel, ő még továbbra is aludna, de a leányzó úgy tűnik, nem szeret lustálkodni.
- Lilian, hajnali fél8 van. Most komolyan ezt kell csinálnod ilyen korán? – Szegezi neki a kérdését, nyávogó hanggal megspékelve. Úgy tűnik a Lilian nevezetű lány, fújtatásnál többet nem hajlandó kiadni magából addig, még Daniel ki nem nyitja szemét. Mikor ez megtörténik, és igen, a szem kinyílik. Azt várnánk, hogy a lány ezek után majd megnyugszik. Viszont, kedves fiúkánk, olyan dolgot pillant meg korán reggel, amit egy pasi sem szeretne egy ilyen éjszaka után. Hangosan felnyög, és csak ennyit fűz hozzá.
- Meg tudom magyarázni. – Igen. Ez az a bizonyos mondat, amit a legtöbb férfi szeret használni. Kellene egy felmérést csinálni, amiben kiderül, hogy a fütyülővel megáldott nem, milyen gyakran használja.
- Te csak ne magyarázz meg nekem semmi. – És egy újabb igen. Lilian megszólalt, bár ne tette volna. Hangja vékony, nyávogós. Fehérneműi rózsaszínben pompáznak rajta. Mondhatni, ő is az a tipikus.
- Kérlek, ne beszélj ilyen hangosan. Kiszakad a dobhártyám… - Fogja be fülét Daniel. Az érzék szervei még nem működnek pontosan, viszont azt rögtön kiszúrta, hogy mi is a nem tetszés tárgya. Miért nem alszik Lilian.
Egy vörös bugyika tehet a dologról.
- Ki megyek a mosdóba! Aztán ez fogad a wc mellett? Tudni sem akarom, hogyan kerül oda. Te mocskos gazember! – Nyávog akárcsak egy macska, akinek ráléptek a farkára. Daniel is ezt érzi, mint akinek ráléptek arra a bizonyos testrészére.
~ Az a fránya takarítónő. Megmondtam neki, hogy pakoljon össze maga után. ~
- Nyugalom szépségem, az idegesség ráncokat okoz, és attól öregebbnek fogsz látszani. – Próbálkozik. Higgadtság a legfőbb erénye, főleg az ilyen helyzetekben. Feltornázza magát, és takarót maga köré tekeri. Úgy kell végül ki az ágyból.
- Nyugalom?! Nyugalom?! Te megcsaltál! – Vagdalózik a szőke cica. Kicsit akcentussal, de érthető, hogy mégis miről próbál beszélni. Talán az idegesség tehet erről. Daniel csak megcsóválja a fejét, és elindul Lilian felé.
- Hiszen mi nem is járunk, hogy csaltalak volna meg? – Szegezi a kérdést a lánynak. Tegnap este ismerkedtek meg. Kicsit többet ittak a kelleténél, majd egy motelben kötöttek ki Párizs egyik nívósabb negyedében, ahol a fiú már külön szobát bérel az ilyen alkalmakra. A kollégiumba még sem vihette.
Aztán megtörtént, aminek meg kellett történnie. És ez a lány, rögtön azt hiszi, hogy együtt járnak? Daniel. Ez neked nem megy. Már megint egy ilyen csajt hoztál fel?
- Tapló vagy. Hogy is hihettem… - A fiúhoz vágja a vörös fehérneműt, majd gyorsan elkezdi magára kapkodni a szanaszét elterülő ruhadarabjait, közben különböző átkokat kántál az orra alatt. Igazi kis boszorkány. Lovagunk ezt halál nyugodtan nézi végig, mintha egy mindennapos, hétköznapi eset lenne. Visszasétál az ágyához, kényelmesen elhelyezkedik.
Végül Lilian megáll, kezében a retiküljével.
- Egy bocsánatkéréssel tartozol. – Daniel szemöldöke a magasba ível. Hogy mivel?
- Hírből sem ismerem ezt a kifejezést. Mit is jelenthet… - Elgondolkodva markolássza állát, hátha eszébe jut, hogy mit is jelent a bocsánat szó. – Sajnálom, az én szótáramban ez nem szerepel. – Csalódott fejcsóválással adja tudtára, hogy Ő bizony nem fog megalázkodni a lány előtt.
- Hát így állunk… - Erre csak hevesen bólogat Dan, amitől Lilian csak még jobban felhúzza magát. Hirtelen előtte terem és egy hatalmas pofonnal díjazza a fiút.
- Egy utolsó szemétláda vagy Daniel Desmond! – Mire az említett odafordítaná az arcát, a szőke leányzó már a folyosón szalad végig, hogy elhagyja a tett helyszínét. Az ajtó szépen lassan becsukódik, a fiú még utána kiállt.
- Legközelebb egy köszönöm is elég lesz! – Egy ide nem illő szó is elhagyja ajkait, amivel csak Liliant jellemezte. A zárkattanásával Daniel szépen visszafekszik az ágyába, és háttal az ablaknak újra elnyomja az állom.

Show a little less