- Na gyere öcsi. – mondom keménykedve, de aztán én is nevetni kezdek. Mutogatja magát, ami enyhe feltűnési viszketegségre vall, és végül is van abban valami, amit mond, hogy ezért választotta a színészi szakmát. Ott kiélheti a szereplés iránti vágyát, és megkaphatja a figyelmet, amit akar. Hozzám pont ezért sem passzolna ez a szakma, hiszen azon kívül, hogy nem vonz a dolog, még nincs is feltűnési viszketegségem, hogy esetleg ezzel vezessem ezt le. Na de ezen nem is rágódunk többet, mert pazar kis jelenetben lesz részem, amiben egy meleg srác konkrétan felajánlja magát Willnek, mit nem állhatok meg röhögőgörcs nélkül.
- Ez kérlek szépen tanulság, hogy máskor ne mondj hangosan olyan dolgokat, amikről az emberek azt szűrik le, hogy meleg vagy. – válaszolok neki készségesen, természetesen még mindig óriási vigyorral az arcomon, hiszen tényleg nagyon szórakoztat a dolog. Ezután Will már menni akar, amit én két dolognak tudok be, az egyik, hogy talán nem akar már ilyen ajánlatokat kapni, vagy beütött nála a pia, esetleg mindkettő. Nem ittunk szerintem nagyon sokat, bár lehet, hogy csak annyira most nem volt jó passzban a szöszi, hogy bírja, vagy alapból kevesebb is elég neki, de igazából nem bánom, hogy megyünk, hosszú napom volt, és fáradt vagyok. Az alkoholt én nemigen érzem, de talán nem is baj, hogy nem rúgtam be, mert Will eléggé dülöngél menet közben, így kötelességemnek érzem, hogy figyeljek rá.
- Na erre kíváncsi vagyok! – mondom, mikor mondja, hogy megmutatja, hogy kell csajozni, bár ez a megjegyzés inkább már csak magamnak szól, mert Will határozott léptekkel elindul a buszmegállóban ücsörgő leányzó felé. Ránézésre 21-22 év körülinek néz ki, és valóban szép hölgyemény, egy bökkenővel, amit Will valószínűleg nem vett észre: egy gyűrű virít az ujján, így vagy már férjnél van, vagy menyasszony, bármelyik is, ez a jelenet vicces lesz, próbálok nem előre nevetni.
- Ez igazán kedves ajánlat, de épp a vőlegényemhez tartok. És egyébként is, a haverod jobban bejön, szóval ha szabad lennék, akkor inkább csak vele mennék el. Viszont most jön a busz, szóval nagyon örültem fiúk. – mondja a lány teljesen higgadt hangon, ami meglep, azt hittem fel fog háborodni, de elég kedvesen koptatta le Willt, vagyis hát igazából mindkettőnket, mert azt nem tudhatta, hogy nekem semmi közöm ehhez az egészhez, nem tudtam, hogy a másik srác mit tervez.
- Szóval azt mondod, így kell csajozni? Ki kell választani egy eljegyzett lányt, és meg kell próbálni elcsábítani a vőlegényétől? – vigyorgok rá a cseppet ittas színészpalántára, aztán nem tehetek róla, de nevetnem kell ezen az egész szituáción.

Eléggé be van rúgva már Will ahhoz, hogy egy eljegyzett lányt akarjon elcsábítani, látszik is a meglepődés az arcán. A leányzó távozása után visszasétál hozzám, és felnevetek azon, amit mond.
- Ahaa, pontosan így hallottam én is. – bólogatok vigyorogva, de hangomból érződik a színtiszta irónia, értem én, hogy csak azért mondta ezt, hogy ne égjen be annyira előttem. Ezzel kicsit elkésett amúgy, de no para, szerintem vicces a szituáció. Nagy bőszen elindul az egyik irányba, bár nem tudom, hogy honnan vette az ötletet, hogy hozzám merre kell menni, de magabiztosnak tűnik egy ideig, de aztán csak elbizonytalanodik, én meg jól kinevetem.
- Pont a másik irányba, Casanova. – mutatok a hátam mögé. Nem lakom messze, pár perc alatt ott vagyunk, reggel csak azért jöttem kocsival, hogy gyorsabban ideérjek, de most nem vezethetek, tekintve, hogy ittam.
- Persze, gyere nyugodtan, de azt már most felejtsd el, hogy ide hozod a csajokat! Különben is, te csak egyre, Lizzyre koncentrálj, ő kell neked. – mondom nagy bölcsen, de nem vagyok én ilyen nagy filozófus, de látszott rajta, ahogy beszél, hogy oda meg vissza van azért a lányért.
- Nocsak, tán nem kopogtat a róka koma? – kérdezem nevetve, aztán kinyitom a bejárat melletti ajtót balra, ahol megtalálható a fürdőszoba, benne wc, mosdókagyló, egy kis fürdőszobai szekrény, valamint egy zuhanyzóval egybekötött kád. Letisztult és modern, és gyanítom, hamarosan hányásszagú, de annyi baj legyen. Amíg Will elintézi a dolgát, előveszek két poharat, és mindkettőbe töltök hideg vizet. A sajátomat hamar lehúzom, a másikat pedig odaviszem a szöszinek.
- Én ugyan semmit! Valamelyik meleg barátod lehetett. – vigyorgok rá, és érezheti, hogy szivatom.
- Ezt idd meg, jót fog tenni. A pólód helyett meg adok egy másikat, ez kicsit olyan lett. – mutatok a nyakánál a fölsőjére, alulra meg a száját törölte bele. Kicsit undi, de láttam már ilyet, nem egyszer, és hát én is voltam ilyen állapotban.
- Figyelj, nem szívesen engedlek így haza, aludj itt, a kanapé igencsak kényelmes, de le ne merd hányni, mert akkor megfojtalak. – fenyegetem meg játékosan, de azért komolyan is gondolom azt a részét, hogy igyekezzen nem rárókázni, drága volt, meg hát na, amúgy is. Ha beleegyezik, akkor a szobámba megyek, és előveszek egy szürke pólót, majd kimegyek, és odadobom Willnek.
- Ha gondolod, le is zuhanyozhatsz, addig megágyazok neked. – játszom el a jó házigazdát, bár nem is kell nagyon játszani, igazából tényleg jó vendéglátónak tartom magam, mindenféle nagyképűség nélkül.