Nevetek a fateros poénon, enyém, ha ilyet tenne, utána egy hétig nem állna fel.
- Mázlista!
A gyerek elég jó fej a bigottsága ellenére, megint röhögésre késztet, hogy az áment olyan kontextusba helyezi.
- Nem gondoltál rá, hogy papnak menj? Mert ez az ámen nagyon ott volt
Kacagok, kicsit hátradőlök a székben, megvárom, amíg a hamu lustán lepöccen a cigim végéről.
Van abban valami, amit mond. Tényleg nem értek hozzá, de egy szemöldökráncolást megér Chris feltevése.
- Jó, persze, de vannak, akik büntetlenül megúsznak súlyos dolgokat, azokkal mi van? Mi garantálja, hogy a túlvilágon számolniuk kell? Szóval nem tudom, van igazság abban, amit mondasz, viszont…
Kicsit ingatom a fejem, hogy nem olyan könnyű meggyőzni a katolikus baromságokkal. Sántít az egész.
- Az igaz, de ha így van miért lenne Isten? Akkor mi magunk vagyunk saját magunk istenei. Maximum azt tudom elképzelni, hogy egy nagyobb energia tökéletlen részei.
Mutogatom az ujjammal körbe a nagyobb energiát válaszul arra, hogy mi vagyunk saját szerencsénk kovácsa, mert ez igaz. Visszamosolygom rá, mikor a csodákról mesél. Kicsit összeráncolom az orrom aztán.
- Tudom
Ezt viszonylag hamar rávágom. Sajnos ragadtak rám dolgok a templomból. Csak egy ideig jártam, rossz magaviselet miatt kitiltottak, de ez mit sem változtatott azon a szomorú tényen, hogy anyámék katolikusok, akaratlanul is ragadtak rám dolgok. Legalábbis addig, amíg tudatosan ki nem zártam őket. Ha belegondolok az is csoda, hogy magamhoz tértem. Valami második esély…Istentől? Kétkedve nézek rá, mégis élénken csillog a szemem.
- Veled történt már ilyesmi? Csodaféle? Asszem velem megesett…Szóval bárhogy tiltakozom Chris, nem igaz, hogy nem hiszek a természetfelettiben. Csak a katolikusok Istenében nem.
Jelentem ki végül határozottan. A büntető, emberi Istenben, akivel anyámék fenyegettek, akikben ők hisznek. Talán az övé más, sok olyan dolgot mond, amivel tudok azonosulni.
Legyint az olvasásra, nagyon tiltakozik…
- Nem is lehet olyannak látni, amilyennek az író, különbözőek vagyunk. Az a lényeg mit ad neked a leírás, hogy tudd élvezni. Ha nem tudod, akkor ennyi, nézz filmeket.
Sokan nem kedvelnek olvasni, pedig jó, de hát ezt neki kell felfedeznie.
Bólogatok, hogy vannak romantikusak és a múmiás gyerek fejjel lehet megnyerő. A mangákról nem nyilatkozik, azt nem firtatom.
- Egen, mindkettő másért jó, mert néha jó elábrándozni a zöld szuperképességekről.
Yoda jut eszembe…
A társasokból viszont le vagyok maradva, az activity még megy, de a másik.
- Az valami harcolós?
Kérdem. Józsefnél hallgatok, mert igaz, amit Chris mond, csak…
- Az apa akkor is köcsög volt. Szerette volna a többi kölyköt is, nem cseszte volna el a nevelést és azok nem kötnek bele. Ő rontotta el.
Kötöm az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz.
- Ha nem kap elég szeretet valaki, nem tudhatja, hogy nem jó irigynek lenni, hiánya van. Valahol érthető, hogy el akarták tüntetni Józsit.
Filózok. A megnyílásról egymás felé kerül szóba.
- Persze, persze, az alapok a fontosabbak, csak utána nehéz már még egy lépést tenni a mélyebb dolgok felé.
Az alapokat bárkinek elmondja az ember, akit szimpatikusnak talál, de a gyerekkorról már csak később beszél.
- Hát például, hogy ha nehéz helyzetben vagyok kiáll-e mellettem. A gyakorlatból ki lehet következtetni megérdemli-e. Szerintem.
Sügér vagyok a témában, úgyhogy lehet rosszul gondolom. A lényeg, hogy én arra törekszem merjem az ilyeneket is bevállalni, de nekem nem megy könnyen, Chris jobban megbízik az emberekben.
Nevetek vele a csütörtökön és magamban elhatározom vele nem leszek bunkó. Próbálom majd moderálni magam. Könnyebb így, hogy már letettem a szerekről. A pokol témába próbálom nem beleélni magam, hiszen lehet, hogy nem is létezik. Csak annyit mondok rá:
- Lehet
Nem fogom ezzel tönkretenni a hangulatot. Az istenfélő lelkeken felnevetek, gyakorlatilag kinevetem, hogy ilyen visszafogottan fogalmaz, most egy kicsit péntek van nekünk. Torkot köszörülök aztán.
- Nem
Vallom be. Nem kerestem, mert azt láttam nem érdemes. Kicsit az orrom alatt mondom, zavartabban, de szerencsére indulunk, úgyhogy nem most sírom el magam emiatt.

Beinvitálom Christ a lakásba, rögtön a konyhába döcögök, biccentek a pohár vízre, én is iszom. A hűtőből veszek ki palackot, abból töltök.
- Parancsolj. Apám jól menő ügyvéd, anyám szemsebész, illetve lézeres szemműtétei vannak. Mostanában sokan megcsináltatják.
Adok magyarázatot arra, nekünk miért van. Ha megittuk a vizet, egy könnyed „gyerével” az emelet felé terelem.
- Tudom fura, de itt fenn van a szobám, mikor fekvő beteg voltam eleve jobb volt ott, aztán, hogy tornásztassam.
Mosolyodom el, furának tűnhet a mankók miatt. Nem kell sokat menni, de előreengedem, mert nekem idő, mire felbicegek.

//Bocs az előző hszért, most néztem hogy félrement egy részen a színezés o.o de értetted, ahogy elnéztem, szuper xD//

Én már az atyás résznél elkezdek mosolyogni. Hihetetlen, hogy beletrafáltam...
- Értem. Temetni tényleg elég necces lehet, nem minden papi cucc esküvő.
De egy idő után az is unalmas lehet.
- De, van, akiknek jó, nincs se lelkiismeretük, se számon nem kéri őket senki.
Én nem hiszem, hogy rossz nekik, a legtöbb bűnözőnek arany élete van.
- Ebben a túlvilágon majd megkapják dologban nem hiszek. Ha lenne Isten, aki nem emberi szemmel néz és mindenkit szeret szerinted büntetne? Nem hiszem… még akkor sem, ha az illető ölt, vagy ezt ráhagyná az ördögökre? Ki tudja
Tűnődöm el egy percre. Micsoda téma! Még a végén félni fogok a pokoltól. Jó nagy baromság lenne.
- Jó persze, jó lenne…
Még a végén rábeszél a srác és hinni kezdek mellette. Elég furcsa lenne… de az az igazság nem teljesen baromság, amit mond.
- Persze, izgalmas. Ha látnám, hogy borrá változtatod a vizem…
Füttyentek, na azt elismerném. Bár hinni egy katolikus Istenben szerintem soha nem tudnék.
- Persze, katolikus vagy
Nevetek a diszkriminációra. Anyámék sok-sok évre garantálták nekem az ateizmust, de csak marháskodunk.
- Ezek nem csodák
Nézek rá kissé ferde szemmel.
- Apád magának köszönheti, a saját kitartásának, az a Te érdemed, hogy bejutottál, a Tomos pedig szerencse.
Vonok vállat, nem ezt nevezném Isteni csodának. Ezek a dolgok valahogy hétköznapiak, önerőből, semmi transzcendenst nem látok bennük.
Az enyém már inkább, bár nem tudom. Az is elég furcsa, hogy élek, úgy egyáltalán… Kb három évesen kellett volna benn égnem valahol és aztán folyamatosan. Felnevetek, megrázom a fejem.
- Halhatatlan vagyok.
Kicsit berekedek, megköszörülök a torkom.
- Úgy értem felébredtem egy kómából, például, vagy lezuhantam egy hőlégballonnal és nem lett semmi bajom. A kómás már neccesebb történet, de végülis másfél év után, egyszer csak új esélyt kaptam.
// félreolvastam a nem olyan utrazöld helyett utrazöldet bocsi//
- Például
Biccentek zöldlámpásra. Ez a stratégiai játék elég bonyolultnak tűnik, nem biztos, hogy tetszene. Viszont jó tipp, hogy utánuk nézzek, talán veszek egyet. Hátha olyan is van, ami képességeket fejleszt, vagy személyiséget. Az nagyon rám férne, stratégiám van, mert a számítógépes játékok nem ismeretlenek.
- Érdekes, majd elmegyek egy ilyen játékboltba.
József apjára csak a fejem rázom.
- Az van leírva, hogy Józsefet jobban szerette. Talán, ha leülnek megbeszélni, vagy megtanítja őket, hogy ne bántsák a kisebbet! Mindegyik nem lehetett ilyen elb*ott, a nevelést rontották el.
Rázom a fejem.
- A történetből, nekik nem volt elég, ezért támadták meg. Miért nem ült le velük beszélgetni, vagy nézett a körmükre? Ez igaz, de ha nem kaptak elég szeretet eleve selejtesek lettek, mikor felnőttek.
Vélekedem, bár valahol nagyon vicces, hogy erről disputálunk, egy kitalált, bugyuta tanmesén.
Chris a nyitott könyv, elég egyszerű gondolkodás, így is fel lehet fogni. Nem jó mindent túlbonyolítani és megértem ő miért nyitott könyv, de az embert sok minden meghatározza.
- Te így érzed, mindenki máshogy áll ehhez a kérdéshez, ha valaki kedvel valakit, akkor olyannak próbálja elfogadni, amilyen. Persze idomulni lehet egymáshoz.
Viszont ez már egy más téma, nem akarok eltérni a tárgytól, jó a sráccal beszélgetni.
- Nem, dehogy, pont arról beszélek, hogy nem lehet rögtön minden bizalmat megszavazni, hanem fokozatosan megnyílni és akkor mondani el dolgokat, ha már ismerni egymást két ember, ha az a másik már elérte azt a szintet nálad és te is nála. Fontos, hogy kölcsönös legyen. Mert az megint nem működne, ha például én elmondanék valamit, de rólad nem tudnék semmit viszont. Nem lennél más, mint egy lelki szemetesláda. Arra pedig ott vannak a blogok. Nem szavaznám meg, nem úgy értettem, hogy most találkozunk először,maradjunk a mi példánknál, én segítek és te rögtön megnyílsz, mert nyitott könyv vagy. Én a helyedben, de én másképp működöm, mint te csupán szimpatizálnék a másikkal, mivel ugye kiállt mellettem és egy idő elteltével, mikor elmélyülnek a dolgok és te látnád, hogy máskor is kiállok már tudnál bennem bízni. Olyat tennék, érted… Ez nem volt nagy dolog, de ha valaki elsőre nagyon nagy dolgot tesz, akkor szerintem már lehet benne bízogatni.
Szegény csak elnézően mosolyog, igyekszem nem szemétkedni vele, de nehéz. Visszamosolygom, úgy tűnik nem szívja mellre a dolgokat, nem az anyját szidtam. Elindulunk inkább felénk, a lelkiismeretem megnyugszik, ha neki adom a gépem. Legyen már neki egy normális!

A házban hideg itallal kínálom, anyám szemészetességén általában fenn szoktak akadni.
- Igen? Nem is gondoltam, olvasáshoz hordasz csak szemüveget?
Akkor tényleg felesleges. Ez vagy nagyon rossz szeműeknek, vagy hiperaktívaknak való, én se kontaktlencsével, se szemüveggel nem tudnék élni, de nekem nem volt problémám a látásommal.
Megyünk felfelé, de megrázom a fejem menet közben.
- Nem, dehogy volt mindig, viszont nemrég költöztünk ide, apám jobb lehetőséget kapott és egy specailistához kerültem a kóma miatt. Belegondolok, nem is volt csoda, ugye? Eredetileg New Yorkban laktunk.
Azt nem mondom, hogy szerintem a kómám kisebb szerepet játszott az idejövetelben, mint a munkalehetőség. Apám sztárok ügyvédje lehet itt, neki megérte és Lia miatt nekem is.
- Az tök jó lehetett, igen. Sosem akartál íróasztal helyett tesót magad alá?
Kérdem, nem-e volt magányos. Közben megérkezünk, benyitok a szobába, elég egyszerű. A betegágyam már kitolták, csak egy rendes ágy van benne, szekrény, könyvespolc, cd-s, gitár és laptop. Jut eszembe a másik máshol van.
- Foglalj helyet nyugodtan, meg kell keresnem a másikat. Addig…megkérhetlek, hogy átnézed az enyém?
Kérdezem, ha igent mond és miért ne tenné, be is kapcsolom neki. Íróasztalon van, oda is ülhet, vagy az ágyra.


//segond, értettem a zöld lámpás meg az én saram XD//

Ahh a srác olyan jó, hogy behalok. Mindenesetre próbálom nem kiröhögni, vagy kiakadni, hogy szeretné, ha a bűnös emberekkel is jó fej lenne az Isten.
-Szóval, ha valaki meghal, egyből megy a mennybe, pokolba, vagy a tűzbe? Vagy senki sem megy a pokolba? Gondolod még Hitler se ment? Nemtom…én inkább a hiszek a szellemekben, pl vannak olyan helyek, ahol az ember eltűnik, hangokat hall, átkozott alagutak pl, gonosz dolgok történtek ott, pl csecsemőket gyilkoltak és erre még bizonyítékokat is találni, szóval nekem hihetőbb.
Magyarázom, ha karja még utána is járok egy ilyen helynek, sőt, mivel nincs veszélyérzetem szívesen el is viszem.
Megkérem, bűvészkedjen, pislogok, mikor elővesz a fülem mögül egy szál cigit és öngyújtót is.
-Wáááw
Tudom, hogy az övé, mégis wow. Megtapogatom a fülem mellett, kissé zavartan, elgondolkodva. Oké, nem vágom hogy csinálta. Szerintem ezzel simán elkábíthatná a csajokat.
-Király vagy, ez biztos bejön a lányoknak!
Kicsit elfintorodom, amikor ezzel a rendelkezősdivel jön.
-Húha, hát én kiakadnék. Engem ne használjanak bábként. Bár gondolom te nem így fogod fel. Ezzel nem tudok teljesen egyetérteni, az embernek mindig van beleszólása, hisz szabad akarattal rendelkezik, jobb szeretném én eldönteni mi a jó nekem. Ha szarul jön ki, legfeljebb tanulok belőle
Vonok vállat, ez nyilván önző magatartás, de…nemtom átadni magam valaminek, amit lehet, hogy csak hisznek, vagy képzelnek az emberek. És ez a valószínűbb, nem az, hogy egy öreg bácsiszerű izé elrendezgeti milliárdok életét.
-Mér? A télapó leveleket kap! Az megfoghatóbb, mint valami Isten, inkább az a hihetetlen, hogy egyetlen lény mindent egy időben tudjon, mindennel a mostban legyen tisztában.
A télapót én sem gondolom komolyan, de kicsit elszívózom vele.
-Hát…szerintem a világ így is kaotikus és szar és ha van is Isten, egyáltalán nem szól bele. Az ember küzd és max. eléri, hogy kicsit jobb legyen neki, vagy másképp fogja fel, de ez a saját felfogásán múlik, nem valami Istené…
Az ateista és a hívő beszélget, sosem fogunk egyetérteni, de nekem bejön ez a vita! Úgy tűnik neki is.
-Igen, ha Isten létezik is, biztos nem szorul ránk
Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni.
-Hogy lenne az apa csupa szeretet, ha azt a gyerekét jobban szerette, mint a többit? És ha rákérdeztek, biztos megmondta, különben miért utálták volna? Na, mekkora köcsög az apa!
Mondom gesztikulálva, valamiért a saját apám jut eszembe… Pedig nem kéne. Mosolygom azon, hogy el kéne utazni az ő szigetére.

Azért valljuk be, én annyira nemtom kezelni a gépet, bár ezen az ördögös dolgon csak a fejem csóválom.
-Ha onnan való lenne, elboldogulnék
Ezen lehet kiakad, de én csak vigyorgom gonoszkásan. Eltom képzelni szemüvegben, rejtvényt fejtve, kicsit öreges… vallásos és rejtvényt fejt.
-Ha az agyad elhiszi, simán lehet, hogy növeli a teljesítőképességed.
Bólogatok mosolyogva, olyan, mint egy habókos nagybácsi.
-Én se, csak a kaland része érdekel. Néha jó eltévedni
Bár már nem annyira van igényem rá, mint régen. Ő inkább otthon ülős típus ezek szerint.
-Négy évig elég messze voltak. Az volt életem legszebb négy éve
Mondom kajánul, egyébként tényleg…
-Én a helyedben megkérdezném, de te tudod.
Én kicsinálnám az apját az tuti. Nem kóser nekem az öreg…de ki tudja mennyire bolygatná fel a szeretet-szigetét, ha mocskosságok derülnének ki róla. Azt nem akarom…jobb neki így, maradjon álmokban, éljen illúziókban, higgyen istenekben.
-Neem, én nem akarok, eleve nem bírom a szart. A babák mást se csinálnak, de neked sok sikert.
Kacsintok rá, nincs az a pénz, hogy én kitöröljek egy olyan segget, ami nem a sajátom. Szerintem ő tipikusan az az ember, aki mindenben meglátja a szépet…
-Az angyali jó szó, te tiszta szerelmes lennél belé fogadjunk… Úristen ti ketten képesek lennétek egyházakat alapítani!
Jobb is, hogy azzal a francia f* al jár //itt még nem csókolgatom XD//
Kissé megrázom a fejem.
-Nem, egyáltalán nem vagyok ártatlan.
Nem csak hozzá képest… Vállat vonok, hogy ez van, összehozta a sors egy bűnös lélekkel //és itt még azt sem tudom, h öltem XD//
-Engem nem az egymás utáni pillanatok érdekelnek, hanem, hogy mindegyik más.
Rántok megint vállat, kinek mi, engem tényleg nem érdekelne egy ilyen típusú „ filmkészítés”
-Azt egyébként még tök kiskoromban kaptam egy távoli rokonféleségtől, aki fényképész volt. Már meghalt azóta, de a gépe megmaradt, igazából nem nagyon szórakozok vele, de csináltam már ilyesmit, persze, megmutatom.
Ha nem éhes, nem kell semmi, a géppel is megvan, leviszem a pincére egy körre //hehe// van pár régebbi kép, bár a legtöbbet anyámék kidobálták. Visszafelé most már tényleg megkínálom valamivel, amit a hűtőben találok. Anyám szeret sütni, főzni, hogy menőzzön a szomszédoknak…

// tudom, h már százszor bocsánatot kértem... Fogadd ezredszerre is!!!! :* //

Fogalmam sincs mire várjon, vállat rántok. Ha ez a pokol dolog létezik, tényleg oltári nagy pácban vagyok. Látom a kisbabagyilkolás se lesz a kedvenc témája.
-Persze egy csomót meg lehet magyarázni, de maradnak rejtélyek. Tárgyak talán nincsenek, de olyan durva alagút tényleg, aminek rossz kisugárzása van, mert rengeteg ártatlant gyilkoltak ott meg, állítólag.
Nem mintha különösebben izgatna a téma, inkább olyan, mint egy jó sztori, tele van rejtéllyel. Ha én trükköket tudnék...
-Próbáld meg
Mi sem kézenfekvőbb?
-Nem hiszem, hogy van egy öreg bácsi az égben, aki pont az én életem kíséri figyelemmel.
Én magam tehetek a dolgokról, a saját szerencsém kovácsa vagyok, ha így tetszik, de csak elnézően mosolygom Chris dogmáin. Nyilván jobban érzi magát tőle, hogy ilyesmire támaszkodik, de igazából saját magára kéne.
-Nah látod! Itt is bukik az Isten logika! A maga képére formált, miközben nem emberi? Fura ez az ellentmondást. Ha nagyon meredek akarnék lenni és azt mondanám, létezik, akkor sem ember, hanem egy semleges energia, egy létrehozó, teremtő erő, oké, mondjuk, hogy pozitív, mert alkot nem lerombol, de ilyen, hogy Isten azt akarja, vagy ez és az a célja nem létezik, mert egy nem emberi lénynek se akarata, se céljai.
És engem itt vesztett el a vallás.
-Kiemelkedő emberek? Hát nemtudom elég ritka, a legtöbb ember ócska és nem hiszem, hogy képesek csodákra.
Tudom ő a hétköznapi csodákra gondol, de én ezt max. akaraterőnek tudnám nevezni.
-Csak magamban hihetek
Javítom ki szórakozottan.
-Jah, ha így lenne
Ha foglalkozott volna valaha velem bármelyik is
-Tök nagy szemétség lenne azt jobban szeretni, aki leszart. Nem lenne logikus, bár nem nevezném bűnnek, simán köcsögségnek, azt szereted jobban, aki több energiát áldoz rád
Ebben nekem nincs logika.

Pokol fortélyai...
-A rockot is az ördögtől valónak tartják, igen...végülis szinte mindent kipróbáltam, amit összefüggésbe hoztak a rosszal.
Drog, szex apácával, tűz, rock, elég sztereotipikusnak érzem most magam.
A placebora bólintok
-Egyébként tényleg ügyes vagy, több önbizalmat!
Belé is bele kell tukmálni, mint Liába és Joshba.
-Szerintem izgalmas. Egyszer ki kéne próbálnod, de ne egyedül, valakivel, úgy nagyobb buli
Jobb volt, hogy Trinnel együtt tévedtünk el anno, egyedül elég unalmas lett volna. Vele pl szívesen eltévednék, biztos szórakoztató, ahogy fél. Szeretem ilyenkor elnézni az embereket.
-Ú az én családom inkább hagyjuk. Viszont mégis...igazad van, engem se érdekelne. Ő járt rosszul, veszített egy ideális gyereket
Kacsintok rá, az enyéim mindig ilyet akartak. Jó valamiben, ami elég racionális, engedelmes, vallásos, félénk. Így már értem a dolgot és egyet is értek.

A gyerek dolgon nevetek. Hát nekem az szó szerint lenne szar.
-Hát én a wc-be csinálom. Ez az, mihez kezdjek vele, ha alszik, szarik és eszik? Olyan, mint egy teknősbéka... csak zajosabb. Megeteted és kipucolod, aztán ennyi, jó aztán nagyobb lesz, de a bőgés mégiscsak rohadt idegesítő
Neeem, nem vagyok egy apatípus be kell látnia.
Az egyházon forgatom a szemem
-Najó, de közös egyházatok még nincs, ne is legyen, félrebillenne a világ egyensúlya és mindenki túl jó lenne
Nevetek, elhoznák a világbékét. A bűnösségen inkább csak elhúzott szájjal vonok vállat. Nem ismer még...
-Ha létezik másvilág szerintem pont nem ezzel törődik, de köszi
Egyszerűen nem bírom ki...
Leviszem, megmutatom a gépet, aztán tukmálok rá, amit csak tudok, de csak szomjas. Én sem eszem, csak iszom vele, aztán leszáll az este és elviszem egy meztelen nős helyre. Szerintem most először fogok bejutni érvényes személyigazolvánnyal egy ilyen helyre

//majd jelezz zárjuk-e, vagy játsszuk ki a dolgot. Tudom, elég régi már//