Szorgalmasnak tartom magam, és oda szoktam figyelni az órákon, de ez az előadás egyszerűen kínzás. Borzasztó unalmas, és bár az elején igyekeztem jegyzetelni amit a tanár mond, de kb. 20 perc után feladtam a küzdelmet, és telefonomat elővéve a 9gag.com-ot kezdem el bűvölni, és időnként magamban mosolygok a tartalmán. Igyekszem nem túl feltűnően csinálni, nem szeretném zavarni az előadót, vagy a körülöttem ülőket, bár ahogy nézem, ők is eléggé unják magukat, a mellettem levő srác konkrétan szerintem az alvás határán áll. Görgetek tovább az oldalon, és az egyik bejegyzés láttán kirobban belőlem a nevetés, amit igyekszem köhögésnek álcázni, ami nem tudom mennyire sikerült, mert bár kapok egy kis rosszalló tekintetet a tanártól, de folytatja monológját tovább, így én a padra dőlve igyekszem halkan nevetni, de akárhányszor újra megnézem a képet, röhögnöm kell, és ahogy próbálom visszafojtani, már a könnyem is kicsordul. A képen levő szöveg abszolút tipikus Nina, én is hasonló szerencsétlen vagyok, és lehet ha nem lenne ilyen fáradt az agyam, akkor ez nem tetszene ennyire, de most jelenleg vagyok annyira "pihent", hogy jót kacarászok rajta.
- Bocsi, bocsi, mindjárt abbahagyom! - nézek a mellettem levő srácra, hogy ha ő felemelte a fejét a padról, hogy meglesse, mit vihogok itt mint egy fogyatékos.

20 perc. 20 percet bírok figyelni, de utána úgy érzem, itt helyben el tudnék aludni, szóval bár ritkán szoktam ilyet, de feladom a jegyzetelést, és telefonozással ütöm el az időt. A 9gag mindig szórakoztat, és most is megteszi a kívánt hatást, azonban az nem volt betervezve, hogy hangosan kezdek el nevetni az egyik bejegyzésen. Tovább fokozza a jó kedvemet, ahogy észreveszem, hogy sikeresen megijesztettem a mellettem ülő srácot, aki gyanítom az alvás határán van már. Látom hogy a telefonom felé nézelődik, én pedig megmutatom neki a képet a viccel, és bár először nem esik le neki, utána belőle is robban a nevetés. Én eddigre már szinte teljesen lenyugszom, de reakciója hatására újra kacagni kezdek, igyekszem visszafojtani, de tekintve, hogy immár ketten vinnyogunk a padban, ez így nagyon nehéz, de meg kell emberelnünk magunkat, mert a tanár nagyon csúnyán néz ránk, félő, hogy kiküld.
- 9gag.com. Nem ismered az oldalt? Zseniális. - tolom oda neki a mobilomat, hogy megnézhesse az oldalt, ha esetleg még nem hallott róla.
- Amúgy Nina vagyok! - mutatkozom be, ha már így alakult, hogy kacajpajtik lettünk így az óra kellős közepén. Ki mondta, hogy egy előadáson nem lehet új embereket megismerni?

Jókedvem hamar átragad padtársamra, így már ketten nevetgélünk a tanár "legnagyobb örömére". Sikerül összeszednünk magunkat annyira, hogy ne küldjenek ki minket és elkezdünk beszélni a 9gagről.
- Unalmas előadásokon életmentő tud lenni. - mondom mosolyogva. Én sokat szoktam használni, a legtöbb tartalom tetszik, bár azért van olyan, amit még az én humoros természetem sem tart viccesnek. Ha már így alakult, a bemutatkozás is megtörténik, neki egyszerű dolgom van, de a neve hallatán bőség zavarában kezdek szenvedni.
- Köszönöm. Christopher Matthew? Így egyben? Vagy melyiket használod? - kérdezem, mert nem egyértelmű, de lehet csak nekem, nem tudom, majd kiderül. Kérdésére először bólogatok, aztán megrázom a fejem.
- Én nem vagyok ennyire kreatív. Le a kalappal azok előtt, akik ezeket a vicceket, vicces dolgokat kitalálják. Nekem csak aranyköpéseim szoktak lenni, de azok is egészen véletlenül. - válaszolok jókedvűen. Máris gyorsabban telik az idő, hogy van kivel csevegni.
- Hűha, haverod akkor igazi rosszfiú. - viccelődök mosolyogva, és amúgy jó móka lehet ilyen "veszélyesen élni", de én alapjáraton nem vagyok olyan ember, aki ha csak ilyennel is, de rongálja a környezetét, bár ez még mindig nem olyan nagy bűn, mint pl. a graffiti, amit sokkal nehezebb eltüntetni, mint egy egyszerű matricát.
- Jaj nézd meg, ez is jó, imádom a szóvicceket. - küzdök megint a nevetéssel, és odatolom a srác elé a telefont.
- Amúgy te mivel ütöd el az unalmas órákat? Alszol? - érdeklődöm, és az alvásra azért kérdezek rá, mert úgy tűnt, arra készült, amíg meg nem zavartam a röhögésemmel.

- Hmm nem is tudom hogy hívjalak... Számomra inkább Matt-es külsőd van, szóval Matt leszel. - jelentem ki, miután "szakértő szemmel" megvizsgáltam arcvonásait és kisugárzását. Fogalmam sincs amúgy, hogy papírforma szerint hogy kell egy Matt-nek és hogy egy Chris-nek kinéznie, sőt, nincs is ilyen, egyszerűen a jelenlegi kedvem döntötte el azt, hogy számomra Christopher Matthew-t hogy mentődik el a fejembe lévő névjegyzékben. Amit az aranyköpésről mond, bólogatok, bizony sokszor meg szoktam kapni egy-egy elszólásomat, de nem zavar, jókat szoktunk nevetgélni rajta.
- Szóval művészet. Végülis minden nézőpont kérdése, szóval lényegében igaza van. - vigyorgok rá, és bár neki művészet, számomra inkább rongálás, de nem akadok fent ezen, inkább tovább nézegetem a 9gag-et, és ismét találok egy vicces képet, amit megmutatok Mattnek is, aki szintén elszórakozik rajta.
- Igen, szeretem. Szeretek mindent ami vicces és a humorhoz kapcsolódik. Ha jól rémlik, jövő héten lesz a városban stand up comedy est, gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni. - mondom, és mivel úgy rémlik, tettem el szórólapot, előkotrom a táskámból, és odatolom Matt elé a kis promó papírt, amit el is tehet akár, én már felírtam a naptáramba, hogy lesz egy ilyen esemény.
- Igen, ez a másfél óra nagyon sok. Értem én, hogy sok az anyag, és le kell adni fél év alatt, de nem hiszem el, hogy a tanárok is nem fáradnak el, hogy ennyit beszélnek egyhuzamban. - tényleg nem értem ezt, sokkal egyszerűbb lenne mindenki számára, ha valahogy máshogy osztanák be az órarendet.
- A gyakorlati óránál még oké a 90 perc, de előadásnál halál tud lenni. - sokkal jobban szeretem a gyakorlatorientált órákat, de szerintem az emberek nagy része így van ezzel. Olyankor érzi az ember, hogy értelme is van annak, amit csinál, nem csak ül és jegyzetel.
- Neem, klassz.komos vagyok, fotográfia szak. Ez a tárgy egy szabadon választható volt nekünk, de már megbántam. Pedig név alapján egyébként érdekesnek tűnt. - megvonom a vállamat, így jártam, legközelebb jobban utána érdeklődök, hogy melyik tárgy miből állt.
- Te mit tanulsz viz.komon belül? Nektek ez kötelező tárgy, nem? - érdeklődök, és félreteszem a telefonomat, nem akarok udvariatlannak tűnni, hogy telefonozok, miközben vele beszélek, az oldal úgyis megvár.