-Nincs kedvem. - Mondom most én őszintén, semmi kedvem bájologni. Így gondolom, amit mondtam, de ennyi. Ne várja hogy ódát zengjek arról milyen szép és ügyes, mert egyrészt tudja, másrészt az sem érdekelné.
-Azért ennyire nem vagyok lassú... de szerintem érdemes lenne megjegyezned mi áll benne, mert ha belekérdeznek, és már nem emlékszel, vagy bármit módosítanak, ott vagy ahol a part szakad... - Közlöm, majd elkezdem olvasni. Néha felszalad a szemöldököm, kicsit kacifántosan írták és homályosan, gondolom hogy legyenek kiskapuk. - Direkt adták franciául? Angolul lehet nem bírták volna ilyen kétértelműen vázolni a dolgokat... - Húzom a szám, nem szeretem a jogi szövegeket, de inkább azért, mert kihasználják az emberek hozzá nem értését.
-Például itt... nem pontos. Kimondja hogy minimum mennyi órát kell dolgoznod, de nincs belefoglalva, hogy a túlórát, ha kell, fizetik-e, vagy ez amolyan... elvárás, hogy ne hagyd félbe. Hogy szokott ez menni? Fixen elvállalod és tart míg tart? - Kérdezem, mert akkor nincs hiba, de ha nem, akkor vegye számításba.
-Kérsz valamit amúgy? Kétlem hogy kínálgatni kéne, de megcsinálom, ha kéred. - Bár ezt is tudja... habár most elég passzív vagyok, lehet nem egyértelmű, jobb is hogy mondtam neki.

Mivel elővesz valami füzetet meg tollat, beleegyezésnek veszem, hogy megjegyzi amit mondok. Megszoktam hogy nem ad nekem igazat, ahogy Phoenix sem, ha véletlen lenne, szóval ilyen csekélységen nem akadok fenn.
-Értem. - Sóhajtom, aztán neki is állok értelmezni ami oda van írva. Anyanyelvem, nem a fordítás a nehéz, hanem a megfogalmazás.
-Jól van. Kérdezz. ne dolgoztassanak a végtelenségig azért... - Nem tudom szoktak-e egy végső limitet beletenni. - Ha tudsz, szerződj fél évre vagy ilyesmi, és akkor ha hosszabbítani akarnak, akkor újra fizessenek, akármi. Kérdezd meg Briant, hogy szokás. - Ő bizonyára jobban tudja, mi a dörgés.
-Aham. De barna. Szereted? - Kérdezem, állok is fel, jelezve hagyja csak, úgy is megettem a joghurtot, szóval dobom ki a dobozt és... beteszem a mosogatógépbe a kanalat OMG igen, mert még fér bele és félig van és a mosogató üres! Durvaság van.
Ha szereti akkor bontok neki egyet, kap poharat is, ha kér, de felőlem üvegből is ihatja, tudja hogy nem zavar.
Én magam nem iszom, próbálok nem inni. A barna sör erősebb, azért vettem olyat... hmm.
-Jut eszembe, ez erősebb, mint a világos, úgy idd... Nem szeretném azt hidd, leitatlak vagy ilyesmi... - Teszem hozzá ha kért, mert hát ez van 6%-os is... Nekem ennyi kell hogy érezzem, ittam.
-Milyen az új lakás amúgy? - Kérdezgetem, csinálok magamnak egy fekete teát, azt mondta ráér, akkor nem sietek.

-Helyes. - Bólintok, az más, akkor azért rendesen megfizetik. Nem nagyon értek a modellek ügyleteihez.
Aztán kér sört a másik, hát adok neki. Bár ez a megjegyzése. Óhatatlanul félmosolyra húzódik a szám.
-Tombolásnak én azt nem nevezném, elég csendes voltál mire összefutottunk Édes. - Emelem meg a szemöldököm is. Henry sokkal durvában kikelt magából mikor drogozott vagy utána az elvonón. Mi volt nekem egy kis ődölgés Allegrától? - Felőlem lerészegedhetsz, de akkor itt alszol, velem, egy ágyban... szorosan. - Teljesedik ki a vigyorom, mert tudom hogy a horrort festettem le neki. Közölte hogy nem kér belőlem úgy többet, szóval fenyegetésnek is elmenne, de szó sincs róla, csak heccelem.
-Nem. - Közlöm tömören, mert ittam az elmúlt hetekben eleget. Mióta Callienél voltam, nem ittam, így... próbálom tartani magam ehhez. Sz.rul alszom de büszkén.
Közben míg ázik a tea veszek elő tejszínt és öntök a teába, majd komótosan elkeverem, kidobom a filtert.
-Érdekel. - Nézek rá kissé megütközve, hogy miért olyan fura ez... félig én szereztem neki, persze hogy érdekel, megfelel-e neki. - Kéne még pár szekrény neked, nem? - Iszok vele, bár én a teám kortyolgatom.
-Amúgy miről kéne beszélgetnünk? Elfelejtettem valamit? - Kérdezem komolyan, elég szétszórt vagyok, lehet valami fontosabbat is kellett volna kérdeznem... hirtelen nem tudom mit, de nem zárom ki a lehetőséget.

Elmosolyosom, nem igen emlékszik ezek szerint, sebaj.
-Edzett vagyok tombolók terén, nekem csendesnek számítottál. Azért is tudtalak elhívni egy kávéra úgy hiszem. - Mosolygok rá továbbra is, örülök hogy kicsit hasznára lehettem.
A soha többére felnevetek, ez kész. Imádom hogy őszinte, nem tudom miért, de szórakoztat, hogy elborzad.
-Pedig én szóltam, ez a legszebb! - Kárörvendek kicsit, de legalább tudom mivel lehet fenyegetni. Veled alszoooom. Ez kész.
Örülök hogy nem firtatja, bár nem emlékszem mennyit is közöltem arról hogy bánatomban ittam. Iszok... Bár most nem tudtam eleget ahhoz hogy megint hiányozzon és ne tudjak aludni. Nehezen alszom, de alszom nélküle.
-Miért, ennyire sokat költözöl? Amúgy csak valami egyszerűre gondoltam. Vagy könnyen össze és szétszerelhetőre. - Vonok vállat.
A kérdés aztán elhúzatja a szám.
-Pocsék lehet konyha, ne ott egyél... - Sóhajtom. Kicsit habozok, de jobbnak látom felelni valamit. - Azt hittem idegesít az amilyen vagyok... amúgy... veszekedtem az öcsémmel... meg... mondott pár dolgot ami... nos... fel kell dolgoznom. De most elég tanácstalan vagyok, mi lesz. Amikor drogozott azért tudtam, most... - Sóhajtok. - Nem tudom. De igyekszem nem besavanyodni, csak... - Vállat vonok. Neki így is többet mondtam mint másnak. Talán azért mert őt nem érdekli igazából. Vagy csak annyira hogy meghallgat aztán már azon gondolkodik holnap mit vacsorázzon. Ez valahol megnyugtat. Kavargatom a teát, majd iszogatom.

-Sejtettem, nem hiába ajánlottam azt. - Közlöm én is, mert tudom hogy nem a két szép szememért mondott igent.
-Tudom, tudom. - Nevetek még, mert akkor is vicces, hogy ennyire sokkolta a dolog. - Kivéve ha valami nagy szívességre kérsz és gonosz mód ez lesz az ára! Ohoho... - Nevetek, nem, nem hiszem hogy megkérném rá. Nem vagyok szadista típus.
-Pedig költözni macera, engem mindig is fárasztott. - Mondom csak úgy mellékesen, mert mi is azért... ha úgy vesszük elég sokat költöztünk, ha nem is a szó klasszikus értelmében.
-Ez akkor is elég rossz hozzáállás, akkor adjanak olyan ételt ami finom, de kalóriaszegény... - Sóhajtom, rossz a menedzsment arrafele. De csak kitérek a kérdése valódi tárgyára.
-Nem mindenki kezeli a problémákat egyszerű kellemetlen szituációnak Allegra. Vannak dolgok amik.... félek erre rámegy a kapcsolatom az Öcsémmel, de akkor... senkim nem marad. De nehéz eldöntenem, hagyjam, hogy most próbálja egyedül megoldani, vagy segítsek, de lehet azzal csak rontok a dolgon. Így vagy úgy... asszem nagyon elcsesztem valamit anno, csak... még nem tudom hol és hogy. Visszacsinálni nem tudom csak... nem akarok egyedül maradni. - Sütöm le a szemem. Igazából tényleg csak ennyi. De ha Henry érzései nem változnak az sem jó, de ha meggyűlöl az rosszabb. Legalábbis nekem, neki lehet előbbi a rosszabb. Inkább a szememre teszem a kezem, támasztom a fejem. Megőrjít hogy nem tudom mihez kezdjek. Hogy talán jobban elcseszem. Nem akarom elveszteni az öcsémet.

Nevetek, a női találékonyság. Bár tény, abszolút pótolható valaki vagyok, szóval nem kételkedem abban, hogy keres valaki mást.
-Sosem szerettem ilyenformán pakolni, szóval kétlem hogy valaha élvezném. - Közlöm, az hogy neki segítettem más volt. Nem az én cuccaim voltak és nem is volt sok holmija a másiknak. Már ha a ruhákat nem nézzük.
-De az nem megoldás hogy nem esztek. Attól csak csontosak lesztek, az pedig nem szép... - Sóhajtom, én legalábbis nem látom szépnek. Allegra nagyon szép nő, nem szeretném ha lesoványodna és elaszalódna csak mert a divat ezt kívánja.
Nézek rá, hirtelen megsajnálom, hogy ennyire egyedül van. Az igazat megvallva, azt hiszem azt a hatást váltja ki belőlem ezzel a vallomással, mint remél. A boxolásnál is csak szomorúan nézek rá.
-Neked sem kéne egyedül lenned... szerintem ha hagynád, bárki szívesen lenne veled. Én szeretek veled lenni. - Nézek rá és nem értem miért jó hogy egyedül van. Nekem abszolút nem menne. Belerokkanok szép lassan, mint ahogy azt már átéltem.
-Ez nem így megy. Ha azt mondod dolgozzak három ember helyett, megoldom. Ha azt mondod, ne igyak, mert alkoholista leszek, megoldom. De... ha azt mondják, ne szeressek valakit vagy máshogy szeressek valakit... az nem úgy megy. Már ha megy. Ha arra kérnél utáljalak az sem menne. Lehet te az érzelmeid úgy kezeled, mint más a szennyesét, kimossa vagy kidobja ha úgy tetszik, de én nem tudom megtenni. - Magyarázom neki némileg hevesebben. Nem gondolja, ha meg lehetne oldani, nem oldanám meg?! Pont ez a baj... ezt nem lehet normálisan megoldani, olyan mintha egy ingatag pallón egyensúlyoznék.

-A közízlés mindig is torz volt csak mindig másképp torzul el... - Dünnyögöm, ezért nem szeretem ha azzal jönnek mások, hogy vélekednek, mit szólnak az emberek és hasonlók. Pont nem érdekel, mit szólnak az emberek. Már ami az ilyen dolgokat illeti. - De jól teszed, az valahogy kikapcsol, amellett hogy segít. - Sóhajtom, elvégre én futni járok. Bár most futni sem volt kedvem. Nemrég csináltam pár hasizom gyakorlatot de nem figyeltem oda és meghúztam az oldalam... mert ennyi eszem volt.
-Csz... - Fordulok félre, nincs szüksége rá... irigykedjem vagy sajnáljam még jobban? Bár közli utóbbira nincs szüksége, arra nekem sem lenne.
Kicsit felidegesít, hogy azt hiszi képtelen vagyok megoldani a problémáim, mikor mindent, mindent egyedül csináltam... mindent. Sosem kaptam segítséget, csak amit Henry tudott adni, de hát csak nem rég nőtt fel... az egész gyerekkorom egy kihívás volt, aztán a kamaszkorom is, nekem ne jöjjön azzal hogy képtelen vagyok megoldani! Közelebb is jön, mint valami vadászó macska, ezt a mosolya is elárulja, én csak gyanakodva szűkítem a szemem míg nézem mit művel.
Hátrébb lép, de jól teszi, mert felállok, dühösen nézek rá. Azt hiszi ez játék?! Azt sem tudja mi bajom! Követem is, mivel lépek egyet felé, ingerült vagyok, de csak némileg fenyegető. A hangom mégis inkább gúnyos lesz, mint ideges.
-Miért ne beszélhetnék úgy veled ahogy akarok? Kettőnk közül most te kértél segítséget mon cherie... - De csak mérgesen kilököm a tüdőmből az orromon át a levegőt, fújtatva kicsit, majd beszívom az ajkaim és félretekintek. Sejtheti hogy nem vagyok egy agresszív típus, bár közrejátszik hogy Allegra nő, én pedig sokkal jobban tisztelem a nőket annál, mintsem bárhogy is inzultáljam őket.
Visszaemelem a tekintetem rá, még közelebb lépek. Ajkaimon gonosz mosoly játszik. Talán azért mert most én vagyok a személyes terében és fogadni mernék őt ez jobban zavarja, mint a fordítottja engem.
-Különleges tehetséged van hogy felbosszants... pedig engem nők nem szoktak... - Húzódik félvigyorra a szám. Utoljára Brian cseszett fel. Előtte meg Lionel. Bár utóbbira már nem haragszom. - Amúgy szerintem a te esetedben nem ahhoz kell a bátorság, hogy ingerülten beszéljenek veled... hanem egészen máshoz... - Támasztom a pultot a dereka két oldalán, esélyt sem adva hogy kitérhessen és a számító kis mosolyom megtartva hajolok közelebb az arcához, szemezve vele egy ideig. De mielőtt még közölhetné, hogy ő szólt, mit választottam a testiséget illetően hirtelen megölelem, kicsit bújva a nyakához, de kuncogok is.
-Nálad ehhez kell venni a bátorságot! - Hajolok kis idő után vissza nevetve, széles mosollyal. - Örülök hogy átjöttél. - Mosolygok már vidámabban, úgy ülök vissza a teámhoz, de lopva figyelem, mennyire húztam ki a gyufát. Tény ami tény, nem vagyok agresszív típus. És valóban mindig megoldottam minden gondot, valahogy. De eddig egyedül voltam... most már nem vagyok. Ha Allegra nem is tudja, de most világított rá erre a tényre akaratlan, főképp azzal hogy eszembe juttatta.

Csak csóválom a fejem, hogy igaza van, de attól még elég borzasztó. Emiatt nem értem miért mennek modellnek az emberek. Vagy inkább a nők.
-Akkor Brian miért teheti meg? - Mondom szinte hitetlenül, kérdőre vonva, halkan. Mert bizony Brian úgy beszél a mi Allegránkkal ahogy akar, ezt a lány sem tagadhatja. Közben persze játszom vele, de nem hatja meg. Sejtettem, elvégre mindig az van amit ő akar. De talán, most kivételt teszünk...
-Egyáltalán nem tudok mindenkit elcsábítani, de hízelgő, hogy az ellenkezőjét állítod. - Szélesedik ki a vigyorom, úgy gondolja mindenkinek az esete vagyok? Dehogy.
Látom hogy ingerül, látom hogy nem bírná elviselni a csókom, de én nem erőltetem ilyen formán magam senkire. Pláne mostanság, de... az ölelést nem bírom kihagyni! És amit mond... Nevetek, hogy a fülembe sutyorogja, szinte már romantikus.
Elhajolok, hálás vagyok neki, még ha nem is mondom. Úgy se érdekelné, valószínű csak az érdekli hogy használjam a francia tudásom. No persze nem testi értelemben, sajnálatosan.
-Miért kéne félni ettől? Mások érzelmeit nem lehet irányítani. Megesik és... ennyi. - Vonok vállat, kétlem hogy például attól tartana, beleszeretek. - Ejj, hát igen, szerintem kevés az az... ember, akinek viszonoznád. Az esetek javában plátói marad, úgy hiszem. - Somolygok.
-Erre is remek vagyok, elmondom, haaa... - Simogatom a szám, mosolygok. - Még velem maradsz ma. Hagyod magad kicsit... szeretgetni és kényeztetni! Cserébe haza is viszlek. És ahogy eddig úgy fordítom a többit is. Precízen és alaposan. - Vigyorgok, miután seggfejnek lettem titulálva abszolút belefér. Na meg szerintem Allegra olyan nő, aki megvonja magától az ilyen kis figyelmességeket, de így ha akarja elfogadhatja. Elvégre kényeztetni akarom, csak a magam szeretgetős fajtáján. Azt nem kell tudnia hogy lefordítom neki nélküle is. Most hiheti hogy revansot veszek. Pedig igazából tényleg kedveskedni akarok neki.

-Ó, na igen... a főnököd. Szinte az isten, hmm? - Válaszolom szkeptikusan, az a hólyag csak kihasználja Legrát, nem is veszi emberszámba...
-Milyen fajta vagyok, na mondjad! - Vigyorgok, szinte búgom neki. Mulattat, hogy elkönyvelt valamilyennek, érdekel milyen is az.
Megölelem, nekem jól esik, róla nem nyilatkozom. De ahogy elnézem forró fürdőt vesz ma este, hosszan. Elvégre Sebastianos lett.
-Jelenleg nem. Miért érdekelne, hogy valaki megkedvel? Az se érdekel, hogy én kedvellek, akkor minek foglalkoznál olyannal jobban, aki többet akar? - Nem, valóban nem értem.
-Tudod, oka van hogy a tágas lakásokat szeretem... - Nevetek, gondolkodok és vázolom a kérésem. Nem zavar hogy bont még egy sört, csak nyugodtan. Ellenben a reakció húúú... na ez már valami. De én ártatlan nézek rá továbbra is, hogy nah? Mit választ. Komolyan érdekel a válasza.
-Nem kell, csak mondd, mi esik jól, mit szeretsz. Mert biztos van olyan. Akkor talán jönni fog az a jó kép magától is. - Somolygok, elképesztő ez a nő. Csak azért nem feltételezem hogy viszolyog a külsőmtől, mert aludt velem, sőt, magától megcsókolt. Tehát legrosszabb esetben is semleges vagyok neki küllemileg. Azt kétlem hogy az érzelmei befolyásolnák, mármint... szebbnek vagy csúnyábbnak látna, egészen kihívás lesz a kedvében járni. De én szeretem a kihívásokat, neki meg kell a munka. Ez egy kemény csata lesz, de ő akarta, hogy ne szerencsétlenkedjek. Háát... akkor nem teszem.
Somolyogva nyújtom a kezem, hogy jöjjön csak, nem is húzom az időt, ülhet az ölembe, érezheti az állam a vállán. Nagyobb is a munkakedvem így, végül is... elérte a célját, nem vagyok már sótlan. Kérdés... vajon úgy gondolja, megérte-e. Meglátjuk majd.

-Igen, de tudod akinek van sütnivalója, tudja hogyan adja el magát. Akárkinek. Teszem azt egy olyan mecénásnak, aki emberként kezeli, sőt, hovatovább: hálás és lelkes, amellett, hogy tanulhatsz tőle. - Mondom némileg negédesebben, de ez inkább a Brian iránt érzett ellenszenvemből fakad, mintsem Allegra reakciójából.
-Miért, úgy gondolod ezek szerint sok értékes tulajdonságom van? - Mosolyodom el, nem sértődtem meg. Számomra nem titok, hogy nem tartom magam se bátornak, se okosnak különösebben, sőt, tisztában vagyok azzal, hogy sokszor naiv és érzelgős vagyok. Mindezek fényében sokszor erősen kétlem, hogy a többi értékem olyan nagyon ellensúlyozná ezeket. Phoenix is három dolgot mondott és mind egytől egyik olyan, ami igazából nem is dicsérendő, és ő szókimondóbb mint Allegra, noha talán kevésbé kárörvendő. - Tény, ha külsőleg esete vagyok valakinek, könnyen igazodom és kedvelnek meg. De nem mindenkinek vagyok a fixa ideálja édes. - Mosolygok tovább.
-Attól félsz megbántod őket? Hogy rossz lesz nekik, mert nincs esélyük? Vagy csak kihasználod őket gond nélkül? Az már az ő gondjuk ha hagyják, nem? - Úgy sejtem erre már nem kapok választ, de csak enyhén csóválom a fejem. Mi más félnivaló akadna. Kétlem, hogy megöli őket vagy hasonló, mert akkor oké, féljenek, de amúgy...
Közben az ölembe csábítom, nem túl lelkes, ejnye. Nem lenne jó kurtizán, hiába nagyon gyönyörű. (Persze ez nem baj.)
-Nem, nem, ez most valóban nem opció. De komolyan hidegen hagy a testiség? Tudod, ez szimpla biológia. Az hogy le szoktál feküdni néha a pasikkal jelzi azt, hogy van rá igényed, ergo jól esik. A csók detto. Gondolom akad más is, mert ezeket nem óhajtod igénybe venni, legalábbis a szexet, csupán egyszer, nekem annyit meg nem ér. Nos? - Duruzsolom a fülébe és közben olvasom a szerződést, jegyzetelek neki. Kicsit jobban átkarolom, eligazítom a haját a füle mellől, hogy ne csiklandozzon, míg olvasok, erőteljesen a személyes terében vagyok, de nem nyúlkálok különösebben. Amíg nem beszél csendben szuszogok a vállán támasztva a fejem, nekem kellemes így, akkor is ha ő valószínűleg gondolatban már tízszer kicsinált különböző kreatív módokon.

-Ez nem csak az én hibám... nem vagyok vájkálós típus, de te meg alapból sem mondasz sokat. De ha meg nem megy, szintén nem az én gondom, csak jeleztem. Úgy is a siker számít elsősorban a te szakmádban, ha mellette annak érzed magad... - Mondom már hanyagabbul, mert én akkor is utálom azt az alakot és szerintem találna jobbat, simán, mert láttam dolgozni, látom a küllemét, szerintem nem lenne nehéz.
De mindezek ellenére kapok egy dicséretet, arra elmosolyodom, jól esik. Általában csak a rossz tulajdonságaim dörgölik az orrom alá, szóval ha bókot kapok, akkor az nekem mindig nagyon fontos. Kicsit megerősít abban, hogy nem vagyok elviselhetetlen.
-Helyes, félni nem jó. De akkor mondhattam volna úgy is hogy aggasztana, tartanál tőle, ilyesmi. - Szinonimákban jó vagyok.
-Szerinted mégis miért kérdezgetlek kerek-perec? De arra sem nagyon reagálsz, muszáj találgatnom. Te magad mondtad az előbb, hogy semmit sem tudok rólad. Ez igaz, tényleg alig. De én próbálkozom, szeretnélek jobban megismerni, te nem hagyod, te nehezíted meg és emiatt kényszerülök ilyenekre... - Mondom csüggedtebben kissé, mert választ nem kaptam, ajkaim a vállának támasztom és olvasok míg ő elvan. De csak bosszant hogy nem tudom mi esne jól neki, mivel lehetne a kedvére tenni. Kicsit jobban a dereka köré fűzöm a kezeim, megcsókolom puhán a fülét, suttogok bele.
-A fülednél se szereted? Azt nem tudtam eldönteni idegesít vagy jól esik. - Kérdezem, orrommal a fülét cirógatom, nem messze van a kényes pont elvileg. Már ha mindkét oldalra áll a dolog.