Allegra 22 évvel ezelőtt, egy dél-amerikai farmon született, a család második, középső gyermekeként. Ha elsőre elolvassuk ezt a mondatot, el sem hinnénk, mennyi mindent elárul arról, milyen is volt a gyerekkora. Középső gyereknek lenni a legnagyobb szívás, bárki elárulhatja. A nővére mindig, mindenben jobb volt nála, Legra szemében arany élete volt. Sokkal jobb jegyei voltak, hamarabb szerzett pasit, nem voltak pattanásai, nem volt fogszabályzója. Allegra a korai tinédzserkorát is több keserűséggel töltötte, mint örömmel. Nem voltak igazán barátai, már akkor is magának való lány volt. Nem szeretett eljárni otthonról, rengeteget piszkálták és megkülönböztették származása miatt, hiszen "csak egy farmer lánya volt". Húgával már jobban kijött, mint nővérével, de az sem segített nagyon a helyzetén, ugyanis a kicsivel mindig kivételeznek. Amikor a Johnson családról pletykálkodtak a környéki farmokon, róla mindig csak annyit suttogtak, hogy nem viszi majd semmire. A testvéreinek pedig csodás állást, férjet, fényűző életet, nagybetűs SIKERT jósoltak az idősebb nők, amikor csacsogni támadt kedvük. Allegra volt az, akitől nem vártak semmit, még a normális szintet sem kellett megugornia, de ő sosem hitt nekik. Nem érdekelték az idős nők, nem érdekelte őt senki más. Hiszen ő és édesanyja voltak az egyetlenek, akik hittek benne.
Azonban tudta, hogy nem léphet ki a rá vetett árnyékból olyan könnyen. Ahogy idősödött, egyre szebb lett, kitisztult az arcra, a fogai is gyönyörűek lettek, a rút kiskacsából hattyú lett. Csupán eddig várt, hogy összeszedje magát. Alighogy befejezte az iskolát, esélyt sem adott az egyetemre, nem tudta tovább hallgatni nővére sikereit, nem bírta az életét. Úgy érezte, kinőtte a vidéki kis különc fruska szerepét, ideje volt levedleni. Nem lesz többé egy déli farmer lánya, nem lesz többé a sztereotípiák áldozata. Biztos volt benne, hogy meg fogja ismertetni a világgal a nevét. 18 évesen, meglehetősen naiv gondolatokkal fűszerezve indult meg, hogy szerencsét próbáljon. Egyszerűen összepakolta a cuccait, hogy Los Angelesbe, az angyalok városába mehessen, mindenféle támpont nélkül, és persze titokban. Elszökött otthonról, ott állt a nagyvárosban egyedül, jelentős pénz, étel, szállás nélkül. Egy olcsó kis szobát vett ki egy lepukkant motelben, munkát keresett, folyamatosan, de semmi nem akart összejönni neki. Elkeseredésében úgy döntött, felszed egy fiút és elkezdi az életet. Felvett egy csinos ruhát, megcsinálta a haját, kisminkelte magát és beült egy bárba. Rendelt magának egy pohár finom bort, rágyújtott egy cigarettára és csendesen ücsörgött, hallgatta a zenét. Próbálta fejben helyrerakni a dolgokat, de egyre zavarosabbnak tűnt az egész. Képtelen többé hazamenni, nem is adott magáról semmi életjelet, maga mögött hagyta azt az életet. Úgy döntött, inkább lesz itt csöves, mintsem visszakuncsorogja magát a szülői házba, nem bírná ki a büszkesége. Nem szerette volna, ha valaki gyengének látja, szóval kihúzta magát és egész este mosolygott. Egy férfi nemsokára oda is ült mellé beszélgetni és egy csodálatos estét töltöttek együtt.
Ez a férfi lett később a menedzsere, ugyanis biztos volt benne, hogy Allegra szépsége és magassága égi adomány, kamatoztatnia kell. Nem kellett sok, hogy találjon egy kisebb modellügynökséget, ahol az első fotósorozatokat csinálták róla. Innentől kezdve élelmes menedzserének és ügyesen játszott szerepének köszönhetően, felfelé ívelt karrierje. Egyre híresebb lett, már sokan ismerik a nevét, jól keres és igazából megkaphat mindent, amit akart. Annyit bulizhatott, annyi férfit kapott meg, amennyit csak akart és egy ideig ki is használta. Hamar rájött, hogy ez nem olyan jó móka, legalábbis hosszútávon nem lehet sok rétegűen önpusztítást végezni.
És most, hogy már befutott modell, hogy az ő tündérmeséje megvalósult, úgy döntött, elkezd tanulni. Kiválasztott egy szimpatikus egyetemet, egy szimpatikus szakkal, hogy legalább egy diploma legyen a kezében. Utána pedig, ha már mindent elért, amit lehetett, olyan élete van, ami tökéletes... talán hazatérhet még egyszer.

Shine on me