Összeszalad a szemöldököm, hogy lekötné a tanulás... max a csajok. De persze lehet hogy sokat kell seggelnie, ki tudja, én hozzá vagyok szokva a rendszeres tanuláshoz. De persze elröhögi magát, gondolja még viccnek is rossz, hááát, ki tudja.
-Értem. Mit sportolsz? - Kérdezem meg kapásból, mi az az ág, ami annyira leköti hogy ne legyen ideje. - Én amúgy úszni járok. Na de nem olyan sokat, csak a kredit miatt kell. - Mert két félév tesi kötelező ugye, szóval letudom most még az elején.
-Tényleg, akkor most koleszos vagy? Vagy a haverjaiddal béreltek valami lakást? Elvégre sok haverod volt... - Ki tudja barátkozik-e még velük, ők mit csinálnak, Will ismer-e itt valakit egyáltalán. Én ugye senkit, csak akikkel a félév alatt beszélgettem, de gyakran felhívom Amyt mondjuk, néha anyáékat... Azért elvagyogatok, gondolom ő is. Nem egy antiszociális valaki, lássuk be.

Megkérdem, mit sportol, erre kiderül tényleg mást se csinál... úristen.
-Öhm... ehm, szerintem a kondi ha vegyesen használod a gépeket, mindenre izmosít... Tényleg sokat sportolsz... csodálkozom hogy nem valami sportegyetemre mentél. - Meredek rá, nekem se kedvem, se türelmem nem lenne ennyit sportolni. De nem is vagyok olyan hiú mint ő, jah tényleg.
-Hát gondoltam hogy élvezed is, legalább a játékokat. - Bólogatok, ha csak kötelességből csinálná szerintem nem vigyorogna ennyit.
-Rendesek az itteniek, segítőkészek, nem olyan bunkók, mint a gimiben. Persze itt is vannak hülyék, azok mindenütt vannak, de én akiket megismertem, kedvelem is. - Igen, még Liot is.
-Ó, szóval nálatok itt kezdődik a mérce? Hány csajt fektetsz meg egy bulin? Vagy legalábbis hányan csüngenek rajtad, mint szőlőfürtön a szemek? - Pff, azért ez is sokat elmond a haverjairól. - Amúgy más régi osztálytársad is felkerested? - Mert ha engem ilyen hevesen betámadott, ki tudja, lehet mással is megtette, vagy meg akarja tenni.

-Hmmm... Egy jó sportoló is kereshet sokat, nézd meg a focistákat! De tény, lesérülsz meg minden, nem túl kellemes. - Bólogatok, na meg a színészet nagyobb kihívás talán, változatosabb.
-De tartoztál, a haverjaid. A haveri körödre értettem. - Egészítem ki a mondandóm, mert látom félreért.
-Hááát a tinip.csák ilyenek, igen, meg mennyire menő a pasid, meg milyen az új rucid meg a rúzsod... De én azt néztem mennyire normális a másik, nem azt hogy mekkora a bicepsze... - Emelem az égnek a tekintetem, mert hát sokaknál még mindig ez megy, de a lányok hamarabb érnek, kicsit átgondolják mi is kell nekik. A külső nem minden, azért egy normális, helyes, vicces, intelligens pasit találni nem olyan egyszerű... már szerintem.
-És hogy reagáltak rád? Visszaírtak? - Kérdezem, mert ha rám írt volna, ha lenne facem, akkor tuti nem írtam volna vissza... most is csak azért beszélek vele, mert itt áll előttem, azaz jön mellettem.
-Nem, azt nem hittem, azt hittem jegyzet kell vagy könyv. - Nézek rá, még hogy felszedni... több szempontból vicces az elgondolás. Mintha olyan lennék aki a karjaiba omlik. Még Sebastiant is visszautasítottam, pedig neki nem volt hátrányos indulása... Na mindegy.
Lassan elérjük a termet, hát felé fordulok. Még van öt perc, azt még rá tudom szánni, de nem akarok a tanár után bemenni.
-Hát... ha gondolod, akkor máskor is ehetünk együtt vagy valami. Itt a suliban még összefutunk párszor, elvégre vannak közös óráink is... - Ajánlom, ha tényleg kér belőlem és tényleg megváltozott, miért ne. Szeretek beszélgetni, a lyukas időmben még jó is ha nem egyedül ücsörgök.

-Ahaam. - Mosolygok, ahh, nem is Will lenne ha nem ezt feleli. Mondjuk azt a normálist még meglátjuk.
-Hát tudod, nem igen hiszem hogy az emberek gyökeresen megváltoznak, szóval igen, nem írtam volna vissza. - Mondom neki őszintén, mert nem zsákbamacska a véleményen. Ami a szívemen, az a számon.
-Hát igen, látod, az emberek azt hiszik valami hátsó szándékkal közeledsz. Idő lesz míg elmúlik ez az érzés. - Amolyan jó tanács. De komolyan, nehéz elhinni, hogy most már mintasrác lett.
-Hát... fél óra beszélgetéstől nem leszek okosabb, milyen is vagy, már ne is haragudj. Az ismerkedés nem két perc, lehet nálad mindig gyorsan ment, főleg ha az ágyban kötöttél ki, de most szakadj el ettől. Ne várd, hogy egyik percről a másikra változtassam meg a véleményem. - Nézek rá komolyabban. Komolyan azt hitte beszélget velem egy sort és akkor már mindenkinek hangoztatom milyen jó fiú lett?
Aztán elég szkeptikus fejem lesz.
-Nem vagyok egy tipikus barát. Megbocsájtottam, lásd, szóba állok veled, elhívtalak enni máskorra, ne légy telhetetlen. De ügyes próbálkozás volt. - Mosolyt villantok rá, komolyan, olyan mint valami szeretethiányos kiskutya.
Aztán nevetek.
-Ritkán pirulok el és minden nap látok szinte ilyen hasat mint a tied. Nem vagyok egy könnyen zavarba jövős típus. - Mosolygok, bár ez nem teljesen igaz. De inkább azok tudnak zavarba hozni, akik amolyan ártatlanul kerülnek közel mellém, mint Lui, azzal nehéz mit kezdenem, mert tudom hogy csak véletlen, csak kínos szólni, hogy közel van. Főleg ha az illető észre sem veszi és nem érti mi bajom... az kínos.
-Vigyázz magadra Will, keress pár pirulós lányt. - Vigyorgok és bemegyek órára, megkeresem Lipet és levágom magam mellé mosolyogva, majd átolvasom az előző heti anyagot.

//Köszi //