Látom Louis eléggé ledöbben, úgy fest nem szokott még hozzá hogy Nana nyíltan beszél ilyenekről? Elvégre.. első találkozón ki közli a másikkal hogy szűz és ezen változtatni akar, te alkalmasnak tűnsz?
Én próbálom viccel elütni, de nem is sejtem, hogy a srác ilyen érzékenyen reagál.
Félredöntöm a fejem, hogy miért ilyen ellenszenves velem, elvégre semmit sem csináltam, na meg én tisztában vagyok pár dologgal, nem csak a szüzesség kérdésben, de abban is, hogy Nana mennyire szereti ezt a tagot.
De elvigyorodom a vibrátoros szövegen, Nana kész.
-Szerintem nem lesz gond, nem kell a vibrátor... - Nevetek kicsit mert hát szerintem a srác nem így értette, elméleti kérdés volt, nincs neki semmi baja.
Mosolygok hogy Nana várt a megfelelőre, tudom én, nincs is ezzel baj. A vámra csak vigyorgok, naná, majd szedek, ilyen-olyan csók az ára, elleszek.
-Rendben. - Sóhajtom, érzem hogy féltékeny a másik, pedig nem kéne mire. Nana nem akar tőlem semmit. - Sziasztok! - Louis már benn is van, szerintem nem is hallotta, csak Nana marad még egy fél szóra.
-Annyira azért nem vagyok jó pasi de... kösz. Van, hogyne lenne, csak beszéld meg vele, nehogy veszekedjetek. De szeretnélek látni.
Aztán csak mosolygok, hogy én is megtalálom, ki tudja. Valahogy nem vagyok ilyen biztos ebben. Azzal megyek is a dolgomra, mert semmi kedvem veszekedni, megint. Majd lenyugszik a srác, gondolom én.

//Köszi a játékot ^^//

A fürdőszobában végül minden jól alakul. Gyorsan tisztázunk dolgokat, örülünk megint egymásnak, csókolózunk fékezhetetlenül, mohón. A kezem is kap párat, még ruhán keresztül, de nem kétséges, hogy Nanaia komolyan gondolta, és képes meggyógyítani engem a szájával (a csókjaitól vagyok annyira bódult, hogy ne érezzem a fájdalmat, szóval, akár még működhet is a dolog).
Imádom ezt a lányt, egyszerűen megveszek érte, belezavarodok az illatába, a szája ízébe, a bőre tapintásába... Magamhoz húzom, el sem engedném, ha nem lenne az ajtó előtt Sebastian.
Kár volt kimenni...
Ez a végső következtetésem, nem kicsit vagyok mérges, ahogy bevonulok a szobába. Nem értem Nanaiát, most alapjában rengett meg a világ alattam, hát mire készült ez a buta? Nekem nem tetszik Sebastian, láthatóan neki meg igen, olyan édesen elkokettáltak egymással, mintha én ott se lennék. "Megfelelő", "időpont", "vám"... zúg a fejem, legszívesebben összetörnék valamit. Hallom a kedveskedő hangjukat, bennem keserűség árad szét. Leszedem a kötést, és teljes erőből a falba vágok, a következő pillanatban pedig Nanától kapok egy hatalmas pofont. De ahogy a kezem fölé hajol, nem fájdalmat és nem haragot érzek, hanem azt, hogy mennyire szeretem ezt a lányt. Szó nélkül nyúlok balommal az álla alá, emlem fel, hogy rá tudjak hajolni az ajkaira. Kell a csókja, ha most nem ad, az sem érdekel, ha lerohad a kezem.

A szerelem érzése söpör rajtam végig, mostmár fékezhetetlenül és akadálytalanul, mert tisztában vagyok vele, hogy nem álmodtam, legalábbis nem mindent, Nanaia valóság, és engem szeret. Kétségem sincs felőle, amikor a fürdőben össze borulunk...
Sebastian ront el mindent másodszor is, vagy nem is tudom... Azért ez nem egy emberen múlik... Szóval, nem igazán tetszik, hogy Nana vele is ennyire közvetlen és nyitott, pláne nem, hogy szexelni akart vele, még akkor sem, ha az ok én magam vagyok... Francba az egésszel! Mérgemben a falba csapok, ami persze nem tesz jót a már amúgy is zúzódott kezemnek, eszelősen nyillal belé a fájdalom, de Nanaia még ezt is felül tudja múlni.
Nem a pofonjával. A csók, amit lopok tőle, ami sokkal szenvedélyesebb, mint a harag, néhány percre megint mennyekbe emel, elfeledtetve, hogy hús és vér vagyok (meg csont, ami törhet). Nanaia is adja magát a csókba, nyitja az ajkait, merészen játszik a nyelve az enyémmel, újra erekcióm támad és csak ölelném, simogatnám, csókolnám végtelenségig, de félbeszakít.
"Leszid", de szemében ott az a ragyogás, az a meleg simogatás, hogy nem hiszek a szavainak, a hangjának hiszek, és tudom, hogy igazán nem is haragszik, bármilyen durva szavakat is aggat rám.
A kezemet nézem, mintha nem is az enyém volna, csúnya, dagadt, lila, feszül... Hehe, ez tényleg az enyém? Próbálok vele integetni, de akkor a fájdalom ismét belém harap, felszisszenek, és már nem olyan könnyű kimondani, "nem történt semmi".
- Meggyógyul, hagyd rá...- Pláne, ha ad még abból a gyógypusziból, amit beígért.
De a helyzet nem ennyire egyszerű, Nana hajthatatlan a kórházzal kapcsolatban, rémegy az egész este, és gipsz kerül a kezemre, mert eltörtem valamimet, és annyi fájdalomcsillapítót nyomtak belém, hogy mire hazaérünk, kidőlök, mint a kisbéka, placcs...
...
//Rendezzük soraink, a részletek levélben. <3 forever//