Azt hittem, hogy a sellős kedvtelés majd mulattatni fogja, hogy miket képzelgek, de még csak válaszra sem méltat... Persze nem vagyok vele tisztában, hogy a miniruha és egyéb testiségi bajai nem félénkségből fakadnak, hanem inkább a vallásából, de sebaj. Majd elrontja a jó kis Hollywood, meg Mark bácsi. Na jó... Szent szüzeket azért nem rontok meg. Ha csak nem akarják. Wáhháháá.
-Talán félsz tőlük? - Kérdem vigyorogva. Ha ezen múlik, jövök, és megvédem a farokfejektől, de szerintem meg tudná oldani egyedül is. Bár ki tudja. Eléggé elsodorta az élet, mióta nem láttam. Sosem tudni, mi alakulna. Egy biztos, szerintem muszáj lesz idővel nyitnia és vehemensebbé válni, vagy nagyon bedarálják. Legalábbis az én véleményem szerint.
Minden esetre a témát hamar jegeljük, lévén a havas sztyeppék királya vagyok, nem pedig a haboké, meg a hullámoké.
-Áh, mindig dolgozom valamin. Igazából van egy halom félkész, meg vágásra váró anyag, de úgy igazán csak egyen dolgozom most. A kampusz életet akarom egy kicsit megörökíteni, amolyan évvégi záró filmnek majd. Kézikamerás felvételekből összevágva, hogy még életszerűbb legyen, de még nagyon képlékeny... - Lehet, hogy kuka lesz az egész. Az, hogy valamit rendezel és szeretnéd, hogy ilyen, vagy olyan legyen a vásznon, még baromira nem garancia arra, hogy a képzeleted meg is elevenedik. Minden esetre igyekszem...
Aztán persze innen is gyorsan tovább lépünk, hisz Maisey szuper hírekkel szolgál.
-De cool! Gratulálok, kislány! - Tényleg elismerésem, hogy ilyen hamar sikerült melót találnia. Nem mindenki ilyen szerencsés és szorgalmas. Bár affelől kétségeim vannak, hogy mennyire bírja majd egy ilyen törékeny csaj a felszolgálói melót, de talán nem rokkan bele. Maximum vált, ha annyira baj lenne...
-Jól van, majd benézek! - Bólintok, mikor elmeséli a részleteket. Tudom, hol az a hely, de még sosem voltam ott vendég. Ideje kipróbálni.
-És milyen a suli? Leszámítva az őrült csajsereget, akik stylistot játszanak ártatlan áldozataikkal... - Szegény csaj jól megszívta velük, de hát majd ebből is tanul. Ilyen ez a filmes szakma...

Megpróbálok erre is úgy reagálni, mintha másképp lenne, de tény, hogy nem az én súlycsoportom az a társaság és hülye lennék nem parázni tőlük, ki tudja mit tennének velem. Letapiznak... fú, a hideg is kirázott ettől.
- Dehogy félek, miért félnék? -Ciccegek egyből, bár anyukám mindig azt mondta, hogy a hirtelen tagadás végül is igazat jelent. Talán ezt Mark nem tudja. Talán. Bár nem úgy fest, mint, aki nagyon buta lenne.
- De jó, ez tök jó. Ilyen imázs film a leendő tanulóknak akár. -Jegyzem fejben, hogy oda is kellenek azért szereplők, de lehet megvannak már neki, nem nyomulok ennyire, hogy benne legyek, de nem lenne rossz, ha kisebb szerepeket is tudnék csinálgatni így sulin belül akár.
- Teljesen egyedül csinálod vagy stábbal? -Nofene, egész érdekelt vagyok a témában és képes vagyok róla értelmesen beszélni. Most biztos meglepődött, de mondtam, hogy a munka az munka, ott komolyság van.
Még húzgálom picit a ruhát, de már egészen kinyúlt rajtam, szerencsére takar meg fedi, amit kell. Talán nem lesz baj.
- Kösz. -Elmosolyodom, igazából tényleg nagy mázli, hogy megkaptam, nem is reméltem, mert hát annyi melót felhajtottam, a legtöbb helyre be se hívtak, itt meg egész jól teljesítek. Mesélek még róla neki, hogy hol van, meg mi a neve egyáltalán. Hátha lesz kedve benézni, de azért meg is említem, hogy igazán bejöhetne egyszer. Akár...
- Szuper! -Most meg túl hamar vágtam rá, hogy tetszik a válasza. Ajj.
- Hát... -Nevetgélek egy sort. -Ezen kívül egyébként tök jó. Máris sokat tanultam a tanáraimtól, és úgy egyébként is mindenkitől. Csoporttársaktól is, meg minden. Nagyon cool. -Csak, hogy az ő szavaival éljek, az előbb, mintha ezt használta volna. Kicsit muszáj magamra szedni egy kevés... szlenget, máskülönben lemaradok mindennel.
- Az elején még mókás volt az is, hogy kisminkeltek, meg minden... -Csak aztán ez lett belőle. Brr. Ég és föld.

Bírom ezt a Maisey-t. Előadja itt nekem, hogy benga, szörfös fiúktól nem félne, miközben nemrégiben még leosztott, amiért nem nagyon törődtem vele és elragadták a divatcicák... Hát, ha lányok ellen nem tud védekezni, akkor majd férfiak ellen fog? Ugyan kérlek... És még azt hiszi, hogy ezt beveszem... Nem most csúsztam le a tapétáról...
-Gondoltam ezért nem vállalod be a tanítást... - Világítok rá, hogy miért gondolom, hogy félne tőlük. De akkor ezek szerint annyira mégsem akar szörfözni. Ki érti ezt?
-Nem, nem. Inkább ilyen visszaemlékezés a végzősöknek. Hogy miféle jóságok vannak az egyetemen. - Magyarázom neki. Nem akarok imázsfilmet. Sem fix szereplőket. Inkább csak amolyan random mókákat, improvizálásokat, amilyen a suli maga. Bár ki tudja, hogy mi lesz belőle végül.
-Általában van stábom, akiket ugráltathatok, de ezt jelenleg egyedül próbálom intézni. Ez teljesen más lesz, mint a többi. - Tényleg úgy hangzik, mintha valami forradalmit akarnék alkotni, de magamhoz viszonyítva ez tényleg az lesz. Legalábbis a legjobbakat remélve...
Az én melómról kitérünk kicsit az ő melójára, amit mosolyogva nyugtázok, hogy szorgos-dolgos leányka ez a Maisey, és naná, hogy beugrok hozzá majd. Még örül is neki. Eddig úgy tűnt, hogy inkább csak a hőse vagyok alkalmanként, de lehet, hogy a végén tényleg kedvelni fog. Megemlítem, hogy persze csak akkor megyek, ha nem tartom fel és nem zavarom, amivel esetleg a főnök unszimpátiáját vívná ki, de feljegyzem az adatokat a telefonomba... Az agyamra bízva simán elfelejteném...
A sulira terelődve vigyorgok egy sort és a szemöldököm is felszalad, mikor utánozni kezdi a szavajárásom. Hihetetlen aranyos, és milyen lelkes. Lesz ez még így sem.
-Ha egyszer komolyan imázs filmet kell készítenem a suliról, te leszel a főszereplőm. Ezt az őszinte lelkesedést senki nem tudná produkálni! - Vigyorgok, de érezheti, hogy nem kiröhögöm. Nem nagyon találkoztam még olyannal, aki ennyire örül a suliban történő dolgoknak. Inkább mindenki csak elviseli, meg átszenvedi. Lehet, hogy ez a nem mindegy aközött, hogy valaki megteheti és jön, mert megteheti, vagy tényleg sikerélmény bejutnia egy ilyen intézménybe? Ki tudja? Talán egyszer ez is kiderül majd Maisey-ről.

Igyekszem figyelmen kívül hagyni az izmos fiúk témát, mert nem szeretnék több szót ejteni róla. Ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy egy kissé felzaklasson, már maga a tudat is.
- Igazából az sem rossz! Akkor te most voltaképpen mint... operatőr készíted a kisfilmet, amit te is rendezel... -Mintha ez lenne a szakiránya nem pedig a gyártás. De ez már olyan mintha a kettő ugyan az lenne. Mint az írta és rendezte, meg az, mint Brad Pitt: írta, rendezte - és még szerepel is benne!
- Más. -Elmosolyodom és úgy pislogok jobbra a másikra. - Most megkérdezném, hogy miben más, de akkor butának tűnnék, hisz az előbb mondtad el. -Mert egyedül fogja csinálni, meg egyébként sem imázs film lesz, hanem ilyen kis memories. Teljesen rendben van. Kíváncsi leszek rá, remélem megmutatja, még akkor is ha én nem vagyok végzős.
A munkával kapcsolatban még azért elég sokrétűen mesélek. Tulajdonképp az eddigi tapasztalásaimat, meg, hogy nem haragudna senki, ha jönne. Adnék neki ingyen kávét... na jó, azt nem, mert nekem kéne kifizetnem, vagy legalábbis levonják a béremből, de majd kap egy muffint hozzá. Olyat néha szoktunk... vagy csak én hiszem, hogy ingyen adta annál az asztalnál a kisfiúnak a múltkor a kollegina? Hm.
- Ahh, komolyan?! -Felcsillan a szemem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen tervei lennének, ezt annyira jó hallani, hogy hirtelen el is áll a szavam. Legszívesebben megölelném, naivságom ellenére pedig nem is jött le, hogy épp kinevetne amiatt, amilyen lelkes vagyok. Minden kis lehetőséget meg kell fogni, máskülönben nem lehet előre jutni. Ez ilyen szakma... tudom én, csak nehéz elindulni. Mondták is anyuék, hogy nem minden a felvétel, ha nem tudsz érvényesülni lányom.
- Ha addig nem kér fel más, akkor a te első filmedben fogok debütálni! -Ezt egy kis nevetéssel kombinálom, hogy érezze, nem vagyok elszállva, de milyen mókás ezt így kijelenteni!

-Voltaképpen én most nagyon mindenes vagyok ezzel a filmmel. Muszáj belekóstolnom minden pozícióba, ami a háttérben zajlik. Persze kérek segítséget is, de ezesetben úgy érzem, hogy jobban meg tudom csinálni magam, mintha kiadom az utasításokat, hogy mit akarok látni a végén. - Aztán meglehet, hogy éppen pont ezzel rontom el, de lényegtelen. Az önmegvalósítás benne a fontos. Néha ki kell lépni egy kisit a megszokottból, a dirigálós, ezt és ezt és így akarom, hogy kinézzen... Nincs azzal baj, ha alkotsz is. Max a tanáraim lehúzzák, és akkor meg van oldva, hogy mit is kezdjek magammal a továbbiakban, ha a rendezéssel nem futnék be. Legalább biztos lesz, hogy nem kell sem vágónak, sem operatőrnek mennem.
-Majd inkább megmutatom. Néha nehéz kifejezni, hogy mi is lesz abból, ami egyelőre csak a fejedben létezik. Ha mázlid van és a végeredmény is olyan lesz, mint a fejedben, akkor már el tudod mondani, hogy miért más. Vagy legalább megértik. - Könnyebb lesz így. Még én sem tudok minden apró részletet... Na meg aztán Maisey annyira lelkes kisdiák, hogy tuti kíváncsi rá. Vagy csak jól nevelt fajta és érdeklődik udvariasságból? Idővel valszeg ez is kiderül majd róla.
A munkájáról úgy látom, szívesen cseveg, így mosolyogva hallgatom. Én meg még azt hittem, hogy teljesen el fog veszni. Az iskolai "barátok" jobban bedarálták, mint a város. Bár lehet, hogy sokat még nem látott belőle.
Minden esetre megbeszéljük, hogy majd elslattyogok hozzá, hogy meglessem, mit csinál, meg hol és hogy. A sütire is vevő vagyok, aztán majd jattot is kap rendesen, mert jófej vagyok.
-Azért abban biztos lehetsz, hogy lesznek felkéréseid, ha nem is az enyém lesz az első. - Jobban mondva, ha nem is az én filmem lesz az első, amiben szerepel, mert felkérni valszeg tényleg én kértem először. Kinevetni persze nem fogom, de tényleg annyira őszinte és naiv, hogy esélytelen lenne ezt színészi munkával hűen tükrözni. Ettől még kiváló színésznő lehet és simán érhetik felkérések. Pocsék, unalmas, egyhangú színészeket is kérnek fel rengeteg féle filmre, annak ellenére is, hogy az összesben ugyanazt a szar alakítást nyújtják. Ha Maisey meg jó, akkor miért ne lehetne sikere?