Pislogok kettőt, nem értem mi olyan fura ezen. Nekem teljesen természetes.
- Nem szeretnék protézist negyven évesen, mondjuk negyven sem szeretnék lenni, de az ellen még kevesebbet tehetek... - felelem a szavaira, mert hát tényleg! Ezek alapdolgok és tényleg felfoghatatlan számomra, hogy miért pont a fogait hanyagolná el.
- Fogjuk rá - már a szobámra. Mert azért nem mindig olyan, amilyennek szeretném. Az persze bizonyos, hogy Kilian mellett nincs okom panaszra. De tavaly Caleb azért eléggé megnehezítette a dolgokat. Remélem ő nem lesz megint a szobatársunk, mert nagyon felidegesíteném magam rajta. - A szobatársaktól is függ - mondom végül pluszba aztán a cukorkák felől érdeklődöm és a felsorolás második pontjánál már megis állok.
- Meggyes - ismétlem utána, és már kutatom is a szememmel, hol van sötétpiros. Mert bár nem cseresznye, de majd nem. Szóval az egész biztosan nagyon finom lesz. Mikor megtalálom a megfelelő cukorkát belenyúlok a zacsiba és kihalászom, hogy aztán a számba tegyem és jóizűen nyammogjak rajta egy picit. Valóban finom, jó volt ez a választás.
- Köszi - mondom néhány másodperc után, aztán tovább szopogatom. Nem igazán kívánok tovább beszélgetni. Cukorka evés közben az nem éppen gusztusos dolog, de mivel kérdez, kénytelen vagyok válaszolni.
- Passz. Nem most... De lesz hozzájuk egy két szavam... - mert azért ez több, mint felháborító, hogy ennyi időre bezárnak ide minket.

- Hát elhiheted, én se szeretnék 40 évesen protézist, de néhány cukorkától nem lesz bajod… Az öregedés ellen meg nemigen lehet mit tenni, az öregedés elleni szert nem találták még fel, de aztán ki tudja, hova jut majd a tudomány x év múlva… - vonom meg a vállam, és elkönyvelhet igénytelennek, de akkor sem fogok fogkefe és fogkrém után rohangálni, de ha Zin így érzi jól magát, hát akkor egészségére, én aztán nem fogom megakadályozni ebben, de van egy olyan érzésem, hogy mondhatnék bármit, akkor se hatnám meg, sőt, még talán le is írnám magamat a szemében…még jobban. Bólogatok, hogy egyetértek abban, hogy a szoba tisztasága és rendezettsége nagyban függ a szobatársaktól, hogy mennyire rendmániások, avagy sem, de nem feszegetem tovább a témát, inkább felsorolom a cukorka ízeket, és amikor kiválasztja a meggyeset, látom rajta, hogy ízlik neki. Huh szuper, legalább azért nem fog leszólni, hogy rossz ízű cukorral kínáltam meg.
-Hát, most már lassan jönniük kéne… - nézem meg megint az órámat, és nagyot sóhajtva dőlők hátra ismét, de kb egy perc elteltével motoszkálást hallok a liftajtó túloldaláról, és egyből felpattanok.
- Na, úgy tűnik, ideért a szerelő. – mondom, és megkönnyebbülök egy kicsit, hogy most már mindjárt kijuthatunk mindketten innen. Az ajtót sasolom, és látom, hogy kezd kinyílni, ahogy kívülről feszegetik széjjel.
- Sziasztok! Bocsánat, hogy eddig megvárakoztattalak titeket! – mondja egy kb. ötvenes éveiben járó, erősen őszülő férfi egy barátságos, bocsánatkérő mosoly kíséretében.
- Szép napot! Jobb később, mint soha! – nézek le rá, mert úgy állt meg a lift, hogy a felső fele még fal, az a két emelet között van, de az alsó fele az alattunk levő emeleten, szóval arrafelé tudunk kijutni. A friss levegő már most beáramlik, én pedig jólesően szívok belőle pár mély levegőt.

- Ezt nem tudhatod biztosra. Elég ha rossz géneket örökölsz... - elvégre az ínye akkor is elsorvadhat az embernek, ha folyamatosan fogat mos, de én legalább jól érzem magam tőle. Tudom, hogy tényleg megtettem mindent, ami tőlem kitelt - Nem valószínű. Egyébként is természetes ellenes...
Igen, tudom, hogy én nem akarok öregedni, de ettől még nem tartom jó ötletnek, hogy legyen ez ellen valami szer. Plasztikai sebészet már van, fiatalító krémek vannak, azzal kell beérni. Mondjuk én többet nem műttetem magam, jelenleg tökéletesen elégedett vagyok az orrommal.
Cukorkázom inkább és élvezem a pár percet, amíg olvad a számban. Erről nem is nagyon kell beszélgetni, aztán meg már halljuk is a furcsa hangokat, amik csak is a szerelőtől érkezhetnek. Kissé megkönnyebbülök és bólintok Ninának, valószínűleg tényleg erről van szó. Nem is kell sokat várnunk, pár pillanattal később már nyílik is a lift ajtó. Már nyitnám a számat, hogy jól megmondjam a véleményemet, de a fotós lány megelőz így én csak a szemem forgatom, aztán a praktikus részekre térek rá.
- Mennyi idő, amíg megcsinálja és ki tudunk szállni? - érdeklődöm, mert hát lássuk be, így félemeleten ez minden csak nem állapot. Nem vagyok én nyúl, hogy ugrándozzak, egyébként is mi van, ha megcsúszunk és a liftaknába esünk...Teljességel ki van zárva. Tőlem visszazárhatja az ajtót, és felsétálhat egy emeletet, vagy tudom is én, hogyan kell liftet szerelni. Persze ha lenne térerő, már megkerestem volna a neten. De így nem lehet. Mindenesetre remélem, hogy gyorsan válaszol és még gyorsabban eljuttat minket egy normális állásba, hogy végre kiszállhassunk.
Addig meg még talán elbeszélgethetek Ninával.

Megvonom a vállamat, és ráhagyom a dolgot. Nem fogok leállni vele vitázni erről a dologról, úgysem hiszem, hogy meg fogunk tudni egyezni, és most legalább talán valamennyire normálisabb a viszony köztünk, mint az elején, mert bár még mindig elég hűvös, de már nem annyira barátságtalan, mint a kis liftes incidensünk elején. Mindketten már igencsak örülnénk neki, ha megérkezne a szerelő, és kijuttatna minket innen, és végre már közel a cél, mert hamarosan köszön is a szerelő a kifeszegetett liftajtó másik oldaláról.
-Még meg kell vizsgálnom, hogy pontosan mi is az a technikai hiba, ami miatt megállt a lift, és attól függően tudok időt mondani. Fél óra legalább, szóval hacsak nem szeretnétek bent maradni addig, akkor itt le kéne másznotok. Természetesen segítek, szóval nem lesz bajotok a kijutás során. – mosolyog kedvesen, és ide-oda pillant, hol rám, hol Zinre, hogy hogy döntünk.
- Én nem szívesen maradnék már bent, szóval én kimásznék. Viszont kiadnám először a csomagjaimat, ha nem probléma. – mondom barátságosan, és mivel rábólint a szerelő, ezért egyesével leadom a bőröndöt és a cuccaimat, vigyázva, hogy ne essen se le, se rá a férfi fejére.
- Te is jössz, nem? – fordulok hátra Zinhez, mert gondolom ő se akar még itt bent szobrozni addig, ameddig megszerelik a liftet, és bár nem csak kisétálni kell, hanem kicsit lefelé mászni, de ez is valami, és mivel itt a szerelő, még le se eshetünk a liftaknába, vagy ilyesmi, meg a föld amúgy sincs olyan messze innen, mármint az alattunk lévő emelet padlója, nem az akna alja, mert az azért tény, hogy mélyebben van.

Megkönnyebbülés? Csak részben. Ugyanis a válaszok, amiket kapok egyáltalán nem kedvezőek. Fel is húzom a szemöldököm, mert ezt nem gondolhatják komolyan! Kizárt, hogy én még fél órát itt üljek! Mert ugye a kimászás az nem opció, az pontosan olyasminek tűnik, amitől az orvos a lehető leginkább eltiltott. Arról nem is beszélve, hogy tök veszélyesnek tűnik, akárki akármit mond.
Nina viszont lelkesen megindul én meg csak pislogok, ezt nem gondolhatja komolyan! De aztán rájövök, hogy nagyon is komolyan gondolja. Megrázom a fejem.
- Kizárt! - közlöm kissé durcásan, és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. Azon gondolkozom, mennyire lenne pimasz dolog, kérni tőle még pár cukorkát, hogy legyen valami, amin elrágódom, amíg le vagy fel juttatnak a megfelelő emeletre.
Nem gondolhatják, hogy amikor a lépcsőzést mellőztem, csakhogy "ne terheljem" magam akkor majd kiugrok. Na meg, ehhez minimum le kéne hajolnom, amit kifejezetten megtiltott az orvos. Én pedig tanultam a múltkori esetből Izzievel, többet nem kockáztatok, túl rég volt, hogy ennyire jól láttam.
Le is hunyom a szemem, mert ha felhúzom most magam ezen, akkor megint csak rosszabb lesz. Persze félreértenek és a szerelő azzal jön, hogy nem kell félni. Meg hogy látom a kisasszony is milyen könnyedén kimászott, semmi baja. De hát hol érdekel az engem?
- Nem félek, az orvosom tiltott el az ilyesmiktől. Nem rég műtöttek - mondom végül kényszeredetten, továbbra is csukott szemmel. Aztán eszembe jut valami. - Nina?! Melyik a szobád? - kiáltom, kérdezem, mielőtt még elmenne, mert ugye ígért nekem fogkrémet és ha még fél órát itt maradok, akkor még inkább szükségem lesz a segítségére. Addig meg, legalább kipakolhat és megkeresheti a krémet, hogy ne kelljen majd órákat várni még rá is...

//No azt hiszem, hogy itt vége ha csak nem ragaszkodsz ahhoz, hogy folytassuk, de szerintem már nem sok mindent lehet kihozni belőle, max egy hszt írhatnál még de ha rosszul gondolom sikíts - köszi ^^//