Alicia Reeds
| Tárgy: What's going on today?! - Dommy & Alicia Szer. Okt. 29 2014, 18:04 | |
| Az év kezdetét meg kell ünnepelni. Az első hetet, a másodikat, a harmadikat, aztán a zéhákat, hogy egyiket-másikat túléltük... mindig van ok az ünneplésre, kérem szépen! Főleg, ha megtalálod az egyetem környékén a legolcsóbb kocsmát, ahol kiszolgálják a szomjas vándort, és én elég rég óta vagyok itt, hogy ismerjem ezeket a helyeket (is). Szóval ma is találtunk valami okot az ivásra, már nem emlékszem, mi volt. De most nem party van, csak lightos sörözgetés. Mármint nekem ciderezés. Nem szeretem igazán a sört, amit úton útfélen a fejemhez is vágnak, de igazából marhára nem érdekel. Jó arcok a srácok, pletykára is kéne vadásznom, ők meg tudnak mindenféle infót. Kár, hogy Mona egyre kevésbé elégszik meg ezekkel... komolyan, mintha csak én dolgoznék! De most inkább nem foglalkozom a munkával, hanem felvetem a csocsózást, és rögtön találok is partnereket hozzá. Mivel a csocsóasztal mellett szocializálódtam, így simán felveszem a versenyt velük, sőt, úgyhogy rövidesen javul a hangulat is a nagy versenyzésnek hála. -Tudjátok mit? A következő körben nem az mászik, aki semmit nem szerez, hanem a vesztes.- vetem közbe nagy bátran, elvégre izgalmasabb, ha van tét, és bár a nullás szokott mászni, azaz aki egy gólt sem lő, így is izgi lesz. A párom közben cserélődik, beáll az egyik csaj, mert a srácok úgy döntenek, így nagyobb az izgalom, hát legyen. Sajnos nem vagyunk elég jók. Mindig is jobban tudtam együtt dolgozni egy sráccal, mint egy lánnyal. Nem vagyok én leszbikus, csak nem vetem meg a nőket sem, na de azért a férfiak az első számú favoritjaim. Szóval elvesztjük a menetet, és másznunk kell. Egyikünk se áll le rinyálni, nekem abszolút nem szokásom, ezek szerint neki se, és már mászunk is a csocsóasztal alatt, a fiúk fényképeznek hátulról-elölről, aztán ahogy kimászok a másik oldalon, valaki nagyon érdekeset pillantok meg. Azaz valakinek az érdekes lábait. Feltápászkodom, leporolom magam, közlöm velük, hogy a következő kört kihagyom, majd fogom a kis cideremet, és odabillegek Dommyhoz. -Örvendek a szerencsének, másik láb!- üdvözlöm egy széles mosollyal a képemen, levették a gipszét, biztos örül neki. Azért hazudnék, ha azt mondanám, semmi feszültség nincs bennem. Amióta összekavarodtunk, nem beszéltünk. Persze más volt a terv... de Dommy jó fej, és nem akartam még jobban belerángatni egy ilyesmibe. Azért nekem is van szívem, még ha ez néha nem is látszik. Mona azóta is zaklat érte, hogy kellene az anyag, és elkezdett fenyegetőzni is. De alapvetően azt hiszem nem gond, ha legalább nem teszek úgy, mintha nem ismerném. Úgyhogy leülök hozzá. -Gondolom már alig vártad. Megtáncoltattad már a szabadság örömére?- kérdezem kíváncsian, és nagyon igyekszem, hogy a szemeim pajkosan csillogjanak. Mert szeretek játszani. |
|