-Óh, az más! - Nevetek, szóval telhetetlen. Majd teszteljük, már csak azért is.
Aztán már megint nevetek, hogy hagyjam abba a nyelv-sziporkázást, mert vagy sok már vagy csak szimplán kidobnak minket a desszert előtt. Amúgy nem hinném hogy megtennék, hát megfizetem a kaját, mindent, szívünk joga viháncolni.
-Fogós kérdés! - Ez teljesen relatív mitől leszek zajos, de aztán csak elmerengően ráncolom a szemöldököm, hogy Csingiling... rég néztem ám meséket! - Az valaki kis tündérke nem? Ahh, nem baj, tündéri leszek, megoldom! - Legyintek, már oly mindegy, egy bohóc bármit összehozz úrnője számára, kiélhetem kreativitásom.
-Ez igaz, lehet pocsék lesz a zene... azt sosem lehet jól kiszámolni! - Rég voltam már. Minden esetre egy kis tánc az jól esne, szeretek táncolni, Eleevel szerintem külön remek lesz.
-Hmm, ez a beszéd, de az én kis jegyesem bírja is! - Nevetek, örülök ha olyan mint én, vagy hasonló, hogy amíg "buli" van addig eszébe sem jut az ágy. Persze nálam úgy működik, ha meglátom és elcsendesedett a nap, akkor KO leszek, de az más kérdés.
-Kérésed számomra parancs! - Vigyorgok, de valóban, ha a végén úgy dönt, inkább menjünk akárhova máshova oda megyünk. Semmi sem akadály.
Kicsit nevetek, hogy nem tudja kulturáltan enni a kagylót.
-Jól van! - Mosolygok rá, én azért nekilátok, nekem ízlik is, jó itt az étel bár nem annyira nagyon sok, de szerintem azért elég. Elbeszélgetek vele míg eszünk, ha kér akkor eszünk valami desszertet is, voltak finomak az étlapon. Na meg ihat egy kávét is ha kér, amit szeretne.
Ha végeztünk itt, akkor rendezem a számlát és ha nincs ellenére, kinn még egyszer körbenézek vele megcsodálva a város színes-fényes látképét.
Lenn hívok egy taxit, nem is kell sok hogy jöjjön egy és mondom, hogy akkor öltözzünk át, remélem hozott bulizós lezser ruhát. Mondjuk én nem szeretek ennyiszer átöltözni, de sajnos a logisztika csak így valósulhatott meg, tekintve csak egy hétvégét vagyunk itt. SEBaj (XD) jó lesz ez így is.
Én magam egy sötétkék farmert és a vele vett inget kapom magamra, kivéve ha ő máshogy nem szeretné valami oknál fogva.
-Amúgy ilyen diszkószerűségekbe szoktál járni, vagy inkább csak beülsz a barátaiddal, barátnőiddel inni valahova? - Érdeklődöm meg, mert noha egy jobb kocsmában ismerkedtünk meg, az nem volt táncos hely. Nem tudom ilyenekre amúgy eljárt vagy eljár-e.
Most sétálunk egy fél órát, de szerintem nem baj, tekintve hogy még emésztünk azért. Mire odaérünk lesz olyan kilenc óra, akkor indulnak be a bulik szóval csak jó lesz. Út közben persze kérdezgetem, hogy koncertekre eljár-e, ha igen, milyenre. Szeretnék róla minél több mindent megtudni, ha táncolunk, úgy sem szóban beszélgetünk majd, inkább testbeszéddel, ahaha.
A hely maga amúgy nem olyan hatalmas szám, de kulturált és valóban zsúfolt. Egy nagyobb terem van, oldalt ilyen kis beugrókban szobácskák, a bárpult, billiárd asztalok. Mondjuk engem a zene köt le, mostani pop számok vannak egy DJ által keverve, félhomály van, fények, tipikus diszkó. De franciákkal van tele, érezni a gátlásosság kinn rekedt, mindenki elmélyedt a buliban vagy a párja ajkaival bujálkodik csók formájában. Egyetemistaként sokat jártunk ide, szóval lehet csak nekem kellemes, majd meglátjuk Elee mit szól hozzá.
-Kérsz valamit inni? - Kérdezem közel hajolva, mert bizony hangos a zene, ha eddig nem rekedtünk be majd most! Feltéve ha sokat akarunk beszélni, persze.

//Kicsit rövidítettem ha nem baj XD//

- Ugye? – nevetek én is, mert hát a vidámság ragadós, aztán majd meglátjuk, mi sül ki ebből a nagy jókedvből.
- Igen, egy rettentő idegesítő kis tündérke. – vigyorodom el, mert én sosem kedveltem túlzottan a kis idióta szöszikét, aki állandóan féltékenykedik, és még gonosz is. Na, persze a végére megjön az esze, de hát… Attól még egy csomó bajt okoz a kis… Ah, legszívesebben az ember a markába fogná, és jóóóóól megrázná. Én legalábbis biztos. Még szerencse, hogy csak egy nyamvadt mese kitalált figurája. De ettől függetlenül, vannak ilyen emberek, de Seby nem ilyen, nincs mitől tartanunk.
- Ó, szívem, te mindig tündéri vagy! – angyali mosolyt küldök felé, olyan igazi született feleségeset, amiben szeretet és pajkosság bujkál, legalábbis én így képzelem.
- Ha pocsék, ha nem, akkor is táncolunk egy keveset, mert ilyet nem hagyunk ki! – legyintek, ez tulajdonképpen nem is lényeges, én bármire képes vagyok rázni a hátsómat. A jegyes dumára csak kacagok, igyekszem halkan, visszafogottan, mert már így kaptunk elég csúnya, szúrós pillantást.
Kínálja a kagylót, hogy kóstoljam meg, de ha tudná, hogy én csak befogott orral és csukott szemmel vagyok hajlandó megenni, nem itt akarna rávenni, hogy egyek belőle. Komikus látvány vagyok olyankor, nem estélyi ruhához illő jelenet, főleg nem a város tetején. A desszertet kihagyom, mellette pedig még koffeinre sincs szükség, pörgök így is, mint valami őrült búgócsiga. Kilépünk az étteremből a hűvös, friss levegőre, sokak örömére nem borzoljuk tovább odabent az idegeket, de szerintem sokat vesztenek, nincs kin röhögni. A város gyönyörű, egyre szebb, ahogy sötétebb és sötétebb lesz, a fények pedig úgy ragyognak, mint megannyi csillag, mintha a feje tetejére állt volna a világ, és lefelé lenne az égbolt, a lábunk alatt gyúlnának ki a csillagok.
Taxit fog, és pillanatok alatt ismét a szállodában vagyunk, egész úton azon agyalok, hogy miben lehetne itt elmenni bulizni, ami kényelmes is, de bulizós is, amiben nem tűnök ki nagyon, de persze esélyem sincs, nem tudom, miben járnak bulizni a franciák. Persze, hiába is tervezgetnék, hiszen úgyis mindig megváltoztatok mindent az utolsó pillanatban.
Leveszem a drága ékszereket, kibújok a gyönyörű cipőmből, aztán a ruhából is, egyszerű, spagetti pántos pöttyös ruhára cserélem, leengedem a hajam és keresek egy kevésbé magas, sétára és táncra is alkalmas szandált, és akár mehetünk is.
- Attól függ, milyen hangulatban és kivel vagyok. Megfordulok én mindenfelé. – rámosolygok, ahogy kilépünk a szálloda ajtaján, és nekiindulunk a párizsi éjszakának. – Te gyakran jársz zenés-táncos rendezvényekre? – nevetek rá, már nem is tudom, hol hallottam ezt a kifejezést, de úgy megtetszett, hogy megpróbálják hivatalosan megfogalmazni a bulit. Amíg koptatjuk a járdát, amit egyáltalán nem bánok, elszívok egy cigit, mert tuti, hogy itt sem lehet, csak kint dohányozni. Készségesen megválaszolom a kérdéseit, miszerint, ha tehetem, járok koncertre, szeretek is, szinte mindenféle zenét szívesen hallgatok élőben és felvételről egyaránt. Persze, még jó, hogy a tombolósabb fajtát jobban csípem, de a klasszikusokkal sincs nagy baj, amíg nem egész estés műsorról van szó.
Közeledünk a helyhez, és kellemesen kezd dörömbölni a basszus, ahogy a zene kikúszik a ki-kinyíló ajtón. Meglep, hogy milyen sokan vannak bent, milyen kis helyen, mégis azt érzem, hogy nem kell pánikolnom a tömegtől. Seby velem van, és ha szerencsém van, nem is hagy el semmilyen francia pipiért. Mondjuk, talán még akkor is megoldanám valahogy az estét, csak hát, na! A zene aktuális, bár kissé más a toplista itt, mint nálunk, de abszolút élvezhető. Az oldalt elhelyezkedő kis szobácskák mosolyt csalnak az arcomra, hamar találok is olyan párokat, akiket máris beküldenék oda.
- Ütőset iszunk, vagy stílusosat? – kiabálom vissza, és már érzem, ahogy húzódik mosolyra az arcom, mert ez az a hangulat, ami szinte fertőző.


// Semmi baj, pörögjünk, az sosem árt! //

-Óh, hát nem pont az idegesítő jelzőt akartam megragadni, akkor módosítok az előadáson! - Nevetek, mert hát valamiért csak mondta a jelzőt, de lehet a ilyen kis fejrázós-csilingelős kis szörnyike, ki tudja. De a tündéri jelzőm talál, mert olyan mosolyt kapok hogy csuda!
-Oh, neked legalábbis mindig igyekszem az lenni! - Vigyorgok, de örülök ha kedvel és nem vagyok idegesítő. Más szerintem örömmel használná rám az utóbbi jelzőt...
-Egyetértek, legalább pár számot, a látvány miatt, tudod! - Vigyorgok mert hát mit tagadjam hogy szeretném látni ahogy táncol, valamint ropni vele egy keveset?
Megvacsorálunk, desszert és kávé nélkül, de én nem bánom, egyikért sem vagyok oda. Elee és a látvány jobban leköt, a hűvös levegő is kellemes, engem egészen felébreszt a csendes pihenőből. Ha fázna kicsit jobban karolom, vagy odaadom az öltönyöm, ahogy érzi.
A szállodában átöltözünk, mikor meglátom az elragadó ruhájában hát oda vagyok, nagyon tetszik, olyan forgatni való benne! Meg is teszem míg mondom milyen csinos, remélem nem bánja.
-Az a legjobb, akkor még megunni sem tudod a dolgot! - Vigyorgok majd a kérdésére bólogatok egy keveset. - Az egyik tanítványommal eljárok társastáncra egy klubba kéthetente, szóval mostanában relatív gyakran eljárok. Bár ez nem kimondott eleresztem a hajam dolog, de elég laza az egész és jókat tangózunk meg keringőzünk. - Vigyorgok, nekem nagyon tetszik a dolog. - Amúgy bulizni egy ideje nem jártam már, szerintem most kimondottan jól fog esni! - Mosolygok, utoljára Phoenix-szel voltam bulizni, bár az ilyen puccos party volt, ezt kicsit más ugye.
Örömmel hallgatom a válaszát, hasonlóan vagyunk ezzel is, bár én szeretem az egész estét komolyzeneit is, operát is, szóval mondhatni minden evő vagyok. Fel is vetem hogy egyszer elmehetnénk valami koncertre, mondjuk valami tombolósabbra, rockosabbra vagy valami, szerintem az is jó buli lenne. Persze nem tudom mit szól hozzá, tekintve van már pár programunk, de olyan jól érzem magam vele, hogy csak úgy tolulnak az ötletek a fejembe, mivel üthetnénk el még ez időnk együtt.
Benn aztán úgy látom nem lesz ellenére a hely, szóval megkérdem inna-e valamit. A válaszára nevetek, bár nem nagyon hallani ilyen hangosság közepette.
-Ütőset! Stílusosat ittunk már ma! - Gondolok a pezsgőre, szerintem az stílusos volt, bár lehet ő most egész másra gondol. De van vétójoga, sőt. Szóval elindulok vele a pult fele. - Tequila? - Azt hiszem azt ivott mikor először találkoztunk, nálam az ütősebb kategória, de maximum kijavít ha mást inna, úgy is van egy kis sor, szóval addig megbeszélhetjük.

Igen, határozottan örülök hogy nem hallom a fejében a jelzőket rólam, nekem egy szimpla kedvellek is megtenné, komolyan. Minden esetre vigyorgok, mert hát a látvány, ó a látvány, hát igen!
Kinn aztán már hűvösebb lett, a zakóm nem kéri, de kivételesen hagyja a szorosabb ölelést, igyekszem nem nagyon visszaélni a helyzettel, hogy legálisan ölelgethetem és vonhatom magamra. Nehéz.
A szállodában átöltözünk, örömmel veszem, hogy felkap magára még valamit, nem lenne jó ha végigvacogná az utat a csinosság oltárán áldozva ezzel. Mert így is csinos természetesen.
Megpörgetem, tetszik neki, nevetek is kicsit, aranyos ahogy fordul-perdül.
-Ó, bármilyen bulit fel lehet dobni! Na persze ehhez nem árt valaki vagy valakik akikkel elröhögcsélsz random bármin, belátom! - Mosolygok, én igyekeztem mindig megoldani hogy valami jó süljön ki az estéből.
-Hm, vele kicsit fura a dolog. Bár szerintem rájött nem olyan rossz az ha néha csak úgy... kötetlen élvezi a.. nos... társaságom. - Vigyorgok, nem tudom miért virágnyelvezek, most minden mókásabb így, azt hiszem. Mert hát jó, igaza van, nem csak a tanítványom és a táncpartnerem, azt hiszem ki merem jelenteni hogy szexpartnerek is vagyunk, bár továbbra is úgy érzem bármikor visszatérhet ahhoz hogy ez így nem "helyes".
-Áh, reméltem is! Az utolsó partimon sötétben biliárdoztam, noha nem volt rossz, de veled táncolni egész más lesz! - Vigyorgok, élveztem Phoenix társaságát, de Eleevel tényleg más.
A dizsiben persze már némileg ordibálni kell, de ennyi belefér, nem de? Látom hogy a tequila nem egy rossz elgondolás tőlem, hát kérek magunknak. Nem vagyok oda érte én magam, de most jó lesz az, az olyan gyorsan bedobandó és az kell most nekünk! Szerencsére folyékony a franciám, de mutogatok is, szóval hamar a pultos tudtára adom hogy 4 tequila lesz, mert duplázunk. Ja igen, ht gondolom nem fogja bánni, turbó mód van. Közben elcsípem hogy szúrósan néz valami kis csaj fele, elvigyorodom. Imádom ez a csajt komolyan, tudom hogy nem féltékeny és kisajátítós, csak hülyül, de hát pont ezért jó! Nem is bírom megállni, míg a srácunk az italokat készíti elő, magamhoz húzom a derekánál Eleet és belecsókolok a nyakába, jelezve mindenki fele, hogy ő az enyém. Próbálkozni lehet azért bárkinek, csak nem biztos hogy érdemes. Na jó, ez is csak játék, ha éppen talál valakit akivel táncolna, nem fog zavarni, a cél hogy jól érezzük magunkat. Mondjuk én biztos nem keresek mást, ilyen jó nőt még egyet itt nem találok. Ha engedi egy gyors csókot is lopok komisz mosollyal, hogy tuuudom, tuuudom rossz voltam, de azért szeress kicsit. Aztán ahogy megkaptam a poharakat, meg a kis kiegészítőket arrébb vonom, hogy hörpintsük fel.
-Duplát kértem! - Nem fejtem ki miért, gondolom tudja és nincs kedvem sokat kiabálni. - Cheers! - Kacsintok rá bár az ő kezét sózom be kaján vigyorral, édesítse meg nekem kicsit az italt. Annyira nem is rossz ez a tequila ahaha. Aztán majd meglátjuk engedi e, hogy ő legyen akiről lenyalhatom a sót, ohó.

Jól esik hogy karolhatom, hogy közel van hozzám, sőt még a taxiban sem távolodik el. Nekem ennyi igazából elég, teljesen jól érzem magam.
-Jó igen ez a gyenge pontja az érvemnek, de hát keresni kell! - Nevetek vele.
-Így is, de tény, imádok randizni. - Vallom meg vigyorogva, mert szeretek ismerkedni is, tudja jól. Elvégre vele is sokat beszélgettem mielőtt lefeküdtünk.
-Aham, gyér fény volt, úgy nehezebb. Természetesen csúfos vereséget szenvedtem, de a partnerem kissé profi... de elnézzük neki! - Vigyorgok hát igen, jó béna voltam. Na jó annyira nem, de hozzá képest nagyon kezdő. - Hál' isten, mondjuk én amúgy sem szoktam... - Nevetek, mert félreértem, de ahogy mondja. Persze neki lehet, csak... na ebből nem lehet értelmesen kimászni, nevetek is.
-Ahaaam, meg ám! - Vigyorgok, megtáncoltatom naná! Bár nálam biztosan jobban táncol, de majd igyekszem méltó partnere lenni.
A piák kikérésénél benne van a játékban, élvezem hogy a fenekemnél húz magához, a csókot nem nyújtom, de vigyorgok rá, hogy kisajátít. Nevet velem, hogy duplázunk, el is kezdem besózni a kezét, de jobb ötlete támad. Hm, hát megadja a módját hogy élvezzem a tequilát. Kissé magamhoz húzom a derekánál és lassabban nyalom le a sót, majd bedobom az italt, beleharapok a limeba. Elee sokkal finomabb volt ez tény, de némi torokköszörülés után az ajkamba harapok hogy lehet nem is pia volt megrészegítő hanem Elee, ahaha. Aztán megcsókolom a kezét, majd mutatom van még egy, igyuk meg azt is és aztán már húzom is a táncparkett fülledt sűrűjébe. Ott magamhoz húzom, átkarolom a derekát és felveszem a ritmus fonalát. Sokan vannak körülöttünk, kevés a hely, de nem zavar, Elee is közelebb van így hozzám ami kárpótol. Mondjuk nem vagyok egy diszkópatkány, de ritmusérzékem van, lötyögni bárki tud, csípőt csavarni, szóval élvezem a ritmust és Eleet, ahogy táncol velem. Van egy-két szám aminek tudom a szövegét is, hát vigyorogva énekelem a refrént franciául, úgy se hallja, inkább csak látja miről szólhat a szöveg mert pofákat vágok hozzá, néha kezemmel is gesztikulálok, így viccesebb. De vannak angol számok is, kellemesen vegyes számomra.

-Nem? Pedig szerintem az olyan jó! - Mosolygok lelkesen, mert én szeretek beszélgetni, a szex meg a kellemes megkoronázása az estének. Legalábbis nálam. De minimum a csók ugye, de mint tudjuk én csókolózni is imádok szóval... lényegében nyerek a randin valamit mindig.
-Te is? - Nevetek, hogy közli kissé antitálentum billiárdban. Aztán közli nem játszott egy ideje, fogom, hogy nem a szexről beszél, elvégre... velem sem annyira nagyon régen volt. - Majd elmehetünk ha gondolod, nem kell félni hogy kemény ellenfél leszek. Bár igen! Amit néha bénázom lehet kihívás lenne a játék! - Nevetek, valahogy úgy érzem Eleevel minden kellemes programnak ígérkezik.
A szórakozóhelyen persze tovább hülyülünk, bedobunk két felest és rettentő jól érezzük magunk és egymást. Hát igen, nincs sok hely, mondhatni ha szorosan táncolunk együtt több jut, de én cseppet sem bánom, élvezem Elee közelségét, néha az ajkamba harapok, hogy elnézem ahogy táncol. Tetszik a mozgása, felpezsdíti a vérem. Aztán énekelek neki kicsit, persze nem hallja, de lehet jobb is. Igaz állítólag meg lehet hallgatni a hangom, nem annyira szörnyű, egyszerű énekes sztárocskának is lehet elmennék valami tehetségkutatóba, de azért én örülök hogy nem hallja. Aztán fogja magát és közli mindjárt jön, naivan azt gondolva a mosdóba megy bólintok és feltalálom magam, hogy egyedül táncoljak. Persze a csókja meglep, de kellemesen, könnyeden viszonzom és mosolyt csal az arcomra vele. Bár így nehezebb elengedni annyi szent.
De várok, táncolok majd hallom mit mond be a DJ. Elnevetem magam, ki voltam pirulva, de most jobban megteszem, hát ez már tényleg meglepett, de jót szórakozom rajta. Hallom a zenét, megjön Elee és vigyorogva kapom fel és pörgetem meg kicsit, majd ahogy leengedem kicsit magamra engedem és ha hagyja megcsókolom. Szerencsére érzékelték hogy én akciózni akarok így hagytak teret.
-Imádlak! - Kiabálom a fülébe és nevetek, örömmel ropom míg simulok hozzá, hát le sem lehet műteni a vigyort az arcomról. Félő így marad, de az sem érdekel, most legalább annyira meglepett ezzel mint én őt a gyűrűvel, legalábbis szerintem.

-Félni? Miért? Hát semmi tétje nincs. Én legalábbis jelzem hogy csak elleni szeretnék nem házasodni! - Mosolygok, nem tudom mi ijesztő van benne neki, elvégre mindketten könnyen vesszük az egészet, bohém módon.
-Én is régen. -Legyintek, jó most kicsit leporoltam a tudást, de szerintem megint nem emlékeznék a felére hirtelen. - Én bármit szívesen játszom veled, mivel csak jó lehet. Ha nem, akkor is elhülyüljük, nem? - Vigyorgok, kivételesen nincs pajzán éle a szavamnak, ha azt mondaná kosarazzunk vagy görkorizzunk vagy akármi, nekem minden megfelelne.
A táncot aztán élvezem, igaz szokni kell hogy tülekedés van, fülledtség, hangosság, de én nekem bejön, főleg hogy Elee is közel van hozzám, legálisan. Kezem a csípőjén, imádom mikor csavargatja és hullámzik, igaza volt, ezt látni kell. De érezni is, szóval... el lettem kényeztetve, de fürdök az örömben. Aztán csókol meg, szalad el, de mikor visszajön fel kell kapnom és csókolnom, érzem hogy neki is jól esik, hát még nekem. A közelemben is marad szorosan, én meg csak vigyorgok, mert élvezem, én is simítom a csípőjét, a hátát, a kezét, nem bírok nem hozzáérni. Egyszerűen vonzz a dolog, főleg hogy nem ellenzi. Kicsit bátrabb is leszek, maximum eltol, de jobban átkarolom, magamhoz húzom, szorosan simulva táncolok és belecsókolok megint a nyakába, érzem a sós ízt és kedvem lelem benne. Ha nem tolt el és hagyja, akkor feljebb haladok, hogy eljussak a szájához, szeretném megcsókolni, úgy ahogy az előbb, elveszni az ajkaiban, mint két napja annyiszor. Bár a zene pörgős, a testem is ütemre mozog, de a szám nem, az lassú, az lágy keringőt szeretne, ó de még mennyire szeretne, kérdés megkapja-e? A tekintetem tükrözi a sóvárgást a csókjára, bár ez nem garancia hogy meghatom vele Eleet. Azért hátha, kívánom...

-Persze tudom, de hát mondd meg, hogy ez csak... egyszeri randi. - Mondom könnyeden, én felfognám ha nekem mondaná. A pasik java szerintem még örül is ennek a többlet infónak. Jó aki komolyba gondolkodik az nem, de valljuk be, kisebbségben vannak.
-Aham, persze. - Vigyorgok rá, kétlem valami olyat mondana amivel megszívat. Vagy nem is tudom, fel sem merül bennem semmi negatív. A paintballra felcsillan az én szemem is. - Jaj az annyira buli! Menjünk menjünk! - Még a kezeim is összecsapom kétszer, mint valami rossz gyerek, de az jó móka, egyszer voltam, de imádtam! Oda tényleg el kell mennünk, hát az irtó jó lesz!
A tánc legalább ennyire felhőtlen, jól meglepett azzal a számmal, még szeretem is azt a számot, hát teljesen jó, de muszáj megcsókolnom, de aztán ez, meg hogy közelebb jön, érzem hogy vágyja az érintésem engem is megbabonáz. Jó Eleevel a tánc, az egész hétvége nagyon jó volt, szeretek vele lenni. Érezni is szeretem, nem vagyok rest simítani ahol érem, hol belefordul hol kicsit másképp mozdul hogy elcsússzon a mozdulat, nagyon élvezem, talán ezért is próbálok kicsit jobban simulni... csókolni őt.
Ahogy a nyakát csókolom, érzem hogy keze a tarkómar téved, a hajamba, beleborzongok, olyan jó. Kicsit végig is nyalok a nyakán miután szívtan rajta egy gyöngédet. A testeink követik a ritmust, mindenféle ritmust, egyre vadabbul vonzzanak az ajkai, de szerencsére hagyja, még a lassú csók sem zavarja én pedig elveszek újra a csókjában. Érzem a kezét a hajamban, kezemet a testén, de a csók, ahh. Főleg hogy játszik az ajkammal, körme a gerincem karcolja, kontrasztban a nyelvével ami a szám simítja. Imádom az ilyet, forrón lehelek az ajkára, hogy az enyéim el vannak nyílva. Kicsit hümmögve csókolom újra, jelezve mennyire élvezem amit tesz velem, mennyire megbolondít a csókjával, az érintésével. Hallani nem hallja, de érezheti a kellemes bizsergést a dolog kapcsán. Kezem a fenekére téved részben, mert másikkal a hátánál simítom magamhoz közelebb. mozdulataim lassulnak mert a csókra koncentrálok, felezem a ritmust, de nem tud zavarni, annyira megveszek Elee csókjáért. Átcsalom a nyelvét a számba, hogy finoman szívhassak rajta egyet és csípőm az övének feszítsem. Azt hiszem nem tudom titkolni hogy tetszik az egész, de mégsem vagyok mohó. Inkább csak kiélvezem amit ad, a csókja mámorát. Engem nagyon könnyű egy jó csókkal levenni a lábamról, Elee pedig igenis nagyon jól tudja hogy vegye el az eszem... Remélem ő is élvezi, mert én nagyon.

-Jól van, de meghallgatlak bármikor, ugye tudod? - Mosolygok rá, gondolom rossz élményei lehetnek, azért nekem is voltak siralmas randijaim, a nagy számok törvénye... De persze azt is tudom, hogy buli előtt nem épp a legjobb téma, de talán máskor, ha olyan van, nem baj ha tudja, hogy velem lehet ám komolyabb dolgokról is diskurálni nem csak elhülyülni a világot.
-Az túlzás! Egyszer voltam, de akkor kimondottan színes egyéniséggé váltam! - Nevetek, szétlőttek. Főleg a seggem, az olyan de olyan színes volt! De persze csak röhögtem rajta. - Szóval az jó móka, menjünk! - Vigyorgok, tiszta zizi vagyok, belátom, de az tényleg klassz program lenne. Na nem mintha a többi nem az lenne hmm... vajon tud rám ennyi időt szakítani? Remélem.
A táncparketten teljesen összegabalyodunk, én elvesztem a fonalat, de nem is akarom megtalálni, annyira jó Eleevel. Érzem ahogy a keze a hajam túrja, ahogy a nyelve a számban lassan örvénylik, de már az sem érdekel, ha szinte állunk és csókolózunk. Nem érdekel ki néz, ki mit gondol, sosem érdekelt, főleg ha épp csókolózom. De Elee eltol, meglepve nézek rá, pislogok párat elnyílt, bíborló ajkakkal. Akkor realizálom hogy dübörög a zene, épp állunk és hogy... nem is tudom, azt hiszem túlzásba estem. Szavak nélkül is megbeszéltük hogy mi nem szeretkezünk, nem enyelgünk, de én azt hiszem ezt megszegtem. De nagyon könnyen mosódtak el nekem a határok, mert Elee vonzz, a mozdulatai, a szavai. Bűntudatom van, hogy olyasmit csináltam amit ő már nem akart. Noha nem éreztem hogy ellene lett volna a dolognak, de azzal hogy eltolt mégis probléma volt, egyértelmű.
Követem kifele zsongó fejjel, kinn a hirtelen csend is tesz erre egy lapáttal, kell kis idő hogy ne zúgjon a fülem, de ahogy elnézem nincs kedve több programhoz. Egyelőre "hazafele" veszem az irányt, módosítani úgy is könnyű lesz ha mégis menne valamerre.
-Bocsánat... - Mondom némileg még hangosabban, mint alap, halkabb beszédem, mert még zsibong a fülem. Remélem érti hogy nem akartam ráerőszakolni magam vagy ilyesmi, hát én tényleg úgy jöttem el vele hogy semmi testiség nem lesz, max pár röpke puszi vagy mittom én. Az más kérdés, hogy rettentő jól érzem magam vele és... elszaladt velem a ló. Az arcom tükrözi is hogy aggódom megharagudott rám. Ajkamon még ég az övé, szinte tiltottnak érzem, hogy jól esik még éreznem. De ez nem múlik egyhamar sajnos, remélem nem kövez meg érte senki.

-Jól van, bár akkor nagy lesz a számla! - Vigyorgok, én felajánlottam, aztán vagy él vele vagy nem. Eleehez a problémái is hozzátatoznak, szóval nem zárkózom el meghallgatni őket.
-Hát igen, ha precízen akarsz fogalmazni jól csinálod! - Nevetek. - Hmm, csíp néha, attól függ hol találnak el. Meg melyik fajtát csinálod. A lufis állítólag nem fáj csöppet sem, a puskás lövedék az tud csípni, meg nekem belilult a fenekem, irtó szexi volt. - Röhögök. - De mindenki azt lőtte, mert fogadtak, ki talál el ott többször, szóval ez amolyan kivétel is. - Nevetek, csíptem a srácokat, akkor is ha némileg fájt leülni egy napig.
A táncolás jól indul, de hogy a pia, vagy a hangulat vagy a saját hülyeségem roppantja össze a törékeny pillanatot, azt nem tudom. A csókolózást Elee megelégeli és kifele tart, én meg kinn már a szálloda felé veszem az irányt. Bocsánatot kérek, lesütöm a szemem.
-Kicsit sokat szerettem volna, azt hiszem. Nem akartalak megbántani, csak... nehéz ellenállni neked, bocsánat. - Vallom meg, remélem nem haragszik meg nagyon, mert akarat gyenge voltam.
Aztán elkezdi törölni a szám és környékét, sejtem hogy a rúzst keni el, viccesen nézhetek ki vele. De ami megnyugtat az az, hogy átkarol és a vállamra hajtja a fejét, ettől kicsit oldódik a gyomromban keletkezett csomó, cigi sem kell.
-Azért jól érezted magad ma? Szerettem volna ha szép emlék lesz Párizs és örömmel gondolsz vissza rá. Meg rám is. - Karolom át én is és kicsit könnyedebben lépkedem mellette.

-Hát ha nem szoktál és egyszer ráfanyalodsz, ne aprózd! - Vigyorgok, nem hiszem. De azt sem hiszem hogy az telefontéma lenne szóval...
-Áh értem, de ezt úgy mondod mintha csak a németek lehetnének precízek! - Nevetek még kicsit, mert hát szerintem nem feltétel. - Jól van, bár én már tűrhetően lövök, vigyázz velem, levadászlak! - Nevetek, nem tudom mennyire találnám el, főleg hogy mozog, de ijesztegetni kell kicsit. Szóval Bu!
-Akkor épp nem, azóta is nyomaszt a dolog... - Mondom megtörten, de hamar nevetnem kell megint, főleg hogy borzolja a hajam.
A tánc aztán kicsit kisiklik én meg nem értem a dolgot, mi a baj, szóval gondolom én csináltam valamit. Elee azonban azt állítja ő az, aki nem így akarta, de... mit is? De kifejti és értetlen nézek rá kicsit majd megvilágosodom. Ez kínos, én meg itt csókolgatom. Már ha jól értem hogy az komoly randi nem olyan mint az enyémek.
-Hát.. nem csináltunk semmi... öhm... elrugaszkodottat, csak csókolóztunk, szóval... ne legyen bűntudatod. Végül is csak fogsz vele randizni, fogd fel úgy most velem is randizol. Egy randiba meg a csók belefért. - Mosolygok rá, nem szeretném hogy eméssze magát. Elvégre tényleg nem úgy voltunk együtt hogy ez most valami nagyon komoly párkapcsolati nyaralás, csak egyszerűen jól éreztük magunkat. Legalábbis én nem szeretném, hogy eméssze magát olyanért amiért nem kéne. Bár lehet én fogom fel túl lazán, de ha érzelmileg nem kötődik úgy hozzám, ami a lányoknál a lényeg, akkor nincs nagy baj. Meg hányan randiznak egyszerre többekkel is, hát ez a randi lényege. Az ismerkedés.
-Örülök, ez a lényeg. Ne izgulj semmin. - Simítok a hajába, kicsit elfésülöm, ha tudom hogy randizni fog nem csinálok ilyeneket. Bár ha ő akkor is ilyen lazán veszi nem biztos, hogy nem lyukadunk ki ugyan ide. Hm.
-Ezért mondtad hogy fura neked a randi dolog? - Kérdezem óvatosan, igazából egy igen vagy nem is megteszi, csak érdekel ezt frusztrálta már akkor is vagy az más tészta.
-Akarsz még sétálni vagy elfáradtál? - Kérdezem még ezt is mert arra fele sétálok el vele, ami az úti cél.

-Nyugodtan. - Vigyorgok, kétlem hogy felhív hogy egy órán át panaszolja el valami szomorú esetét, például egy rossz menetét vagy valami. Mert komolyabbal továbbra sem hiszem hogy felhívna.
-Persze hogy mondják! - Vigyorgok tovább, a német precizitással max a japán vetekszik. - Ahm... hm. - Vigyorgok a szép kis szemeire, így valóban kis ártatlan gidácska, de tudom hogy ott lapul benne a vadmacska szóóóóóval. Inkább csak vigyorgok az beszédesebb jelen esetben.
//Nichtnormal xDDD besírtam XD//
-Igen, nagyon, vigasztalj meg... - Fordulok felé, bele a nyakába, de nem a sírás ráz hanem a nevetés.

-Hát... nekem sem. - Vonom össze a szemöldököm. - De szerintem semmiben nem különbözik a lazább randitól. Add önmagad, ha van min mosolyogj és nevess, szép a mosolyod. Hmm... érezd jól magad, ennyi. Annyi hogyha jó menj el újra. - Mosolygok, ott az a lényeg nem?
-Rendben. - Mosolygok rá, remélem legalább kicsit megnyugodott. Azért örülök, hogy talált egy srácot, mert ha leállított azt jelenti tetszik neki a srác, már komolyabban, ami jó. Legalábbis szerintem jó, csak remélem nem törik össze a szívét. Henry óta nem is tudom jó-e arra buzdítani valakit hogy próbálkozzon görcsösen... azaz nem görcsösen csak na... hah.
Felteszek egy egyszerűnek induló kérdést, de úgy fest nem is olyan egyszerű. Nézek is rá kicsit, félredöntöm a fejem, hallgatom inkább mit mond. Elmosolyodom.
-Nem is vagy béna. A lényeg hogy olyannak fogadjon el amilyen vagy, nem? Add magad, akkor nem tudod elbénázni. - Kérdezem mosolyogva tovább, én is mindig erre vágytam de... hagyjuk is. A lényeg hogy Elee teljesen szerethető, jó humorú, okos, csinos lány, megértem hogy udvarolnak neki. - Mondjuk rúdtáncot ne lejts akkor csúszhat hiba a számításba... - Mosolygok szélesebben, kicsit magamhoz húzva, hogy ugyan, ne idegeskedjen. Jó lesz az, ha meg nem akkor meg hazamegy. Ennyi.
-Nem, persze, ne viccelj. - Mosolygok tovább, gondoltam, de inkább megkérdeztem, az a biztos. Szóval elindulok vele a szálló fele, én magam már ismét könnyeden, mert elmondta hogy mi volt a baj, én megértettem, szóval nekem könnyebb a lelkem.

-Hát ha eddig nem akartál komoly kapcsolatot, akkor miért kellett komolyan venned a randikat? Ettől nem leszel léha erkölcsű. Meg a szex ma már nem olyan tabu mint anno, a mindennapok része. - Legalábbis szerintem. Én magam nem tudok mit kezdeni egy olyan lánnyal, aki tényleg ártatlan. Kínosan érzem magam, de pont azért, mert hajlok a pajzán viccekre és a könnyed testiségre és félő túl sok lennék egy ilyen lánynak. Aki nagyon erkölcsös lányt keres, az szerintem nem Eleet akarja felszedni, de nem azért mert Elee nem lenne erkölcsös, csak éppen nem is olyan... régimódi.
-Igaz, igaz, nem lenne eredeti, de ha vigasztal, nekem nagyon tetszett, leszámítva a kórházat, ami követte. - Vigyorgok rá, mert amúgy ha csak a táncot nézem, valóban levett engem is a lábamról.
Mosolygok aztán, nem véletlen mondtam, hogy az lesz amit ő szeretne. Ötleteket adok, de ennyi. Természetesen annyi önzőség bennem is volt, hogy olyan terveket vázoljak amik nekem is kedvemre vannak, de hát ennyi kellett.
A derekát nem eresztem, nem az a fajta vagyok, meg ennyi lelkizés nem akaszt ki. Talán több sem, feltéve ha nem vesztem el a fonalat. Ha valaki belelendül egy idő után nehéz követni... vagy csak nekem?
Hazafelé csendesebben sétálunk, de számomra ez a csend nem zavaró, inkább csak jelzi, hosszú volt a nap. A szállóban én is hamar végzek, mikor végzett azért odamegyek hozzá az ágyhoz és elsimítom a haját, adva neki egy könnyed csókot az arcára és odasúgom, hogy próbáljon meg aludni. Már csak abból indulok ki, hogyha nekem valami mardossa a lelkem nem tudok, de remélem eléggé sűrű volt a nap ahhoz, hogy elnyomja az álom és ne csak forgolódjon. Ha lefeküdtem, leoltom a villanyt és alszom, egész hamar elnyom az álom.
Reggel kelni is kell, gyorsan összepakolni, enni valamit lenn, majd menni is a reptérre. Úgy vettem jegyet, hogy azért értelmesebb időben érjünk haza, főleg hogy hétfő este én már rádiózom és aludnom is kéne majd előtte valamit.
A magam részéről én ugyan olyan vagyok Eleevel mint eddig, attól eltekintve, hogy csak a kezét csókolgatom, esetleg az arcát, de máshol nem. Hasonlóan mint idefele, jól elvagyok vele a repülőn visszafele is, ha aludna még akkor felkínálom a vállam vagy az ölem, ha kell. Én igyekszem nem aludni a repülőn, hogy otthon tudjak majd.
Ha leszálltunk hívok egy taxit kettőnknek, remélem nem zavarja majd, hogy egy darabig még vele leszek. (A kocsim nem akartam itt hagyni egy napra sem csak úgy, nem azzal jöttem.
Amikor elbúcsúzunk is az arcát csókolom úgy beszélek aztán hozzá.
-Érezd jól magát a randin! Majd szólj, mikor érsz rá megint, van pár programunk szerencsére és örülnék ha hamar látnálak. Köszönöm a hétvégét, nagyon jól éreztem magam! - Adok neki még egy kézcsókot, ha rajta a gyűrű esetleg, akkor azt kicsit megsimítom, jelezve, tényleg hálás vagyok neki.
Aztán ha hazavisz a taxi, próbálom felvenni újra a hétköznapok fonalát.

//KÖSZI //