Kizárva - Zin&Richard

Csúnya szavakban gazdag, és ez minden Ricsis hsz-re vonatkozik

Naplót kéne vezetnem. Vagy belekarcolni a falba a strigulákat, hogy hány napot éltem már túl ebben a pusztulatban. Tudtam én, hogy az elsőéves gólyák gyárilag vannak beprogramozva hülyére, de azt nem hittem volna ennyire fogyatékos az összes. A huszonhárom évemmel, jóval idősebb vagyok az évfolyamtársaimnál, de ez van ezt kell utálni. De hát baszki, ezek mindent elszívnak, ami zöld! Földi paradicsom lehetne ez egy magamfajta figura számára, de mégsem az. Fejbe tudnám lőni az összest és még jót is tennék vele a világnak. Vegyük például az szobatársaimat. Az egyik egy kangörcsös balfasz, aki még egy ugrándozó kecske hátuljába is beleengedné a lompost, ha lehetősége lenne rá, és nem túlzás azt állítani, hogy egy kifilézett ponty nagyobb intelligenciával bír, mint az a baromállat. Múltkor másfél órán keresztül csinálta a haját, hát azt hittem menten agyfaszt kapok!
A másik szerencsétlen pedig valami nyálasképű Don Juan. Mondjuk ő elég keveset dekkol abban a putriban, amit már most csámcsog a kosz, pedig nincs egy hónapja, hogy belaktuk.
Most is csak Adam döglött a szobában, amikor eljöttem. Kurva éhes voltam, kellett valami kaja és nem mertem rábízni, mert baszdmeg ha azt leküldöm a boltba kenyér helyett hoz egy csomag óvszert és örül a fejének, hogy ribizli ízű. De azt mondjuk kibaszottul ajánlom neki, hogy ne menjen sehova, mert nem vittem kulcsot. Türelmetlenül kopogok az ajtón…és újra, és türelmetlenebbül és megint újra és még türelmetlenebbül.
- Brown, baszki! – kiabálok befelé, nyomkodom a kilincset, de zárva van. Hát én megölöm azt a gyereket, ha visszajön! Idegesen dörömbölök, valahol reménykedem benne, hogy csak alszik és megint medvemódba van, amikor a los angelesi rezesbanda teljes társulata is kevés ahhoz, hogy felkeltse.
- A kurva életbe, nyissad már ki! – erélyesen üvöltök a tömörfával, de mindhiába. Ez nincs bent. Dühösen belerúgok egyet az ajtóba, ledobom magam mellé a bevásárlótáskát, nem érdekel, hogy csörömpölve koccannak össze a sörök. Nem törtek össze. Leülök az ajtó mellé és előkotrom a cigis dobozt, idegesen a fogaim közé dobok egy szálat, nem nagyon hat meg, hogy elvileg a folyosón annyira nem támogatják a füstöt. Kinyújtom a lábaimat, ha valaki erre jön, az majd átlépi. Zavartan csattogtatom az öngyújtómat. Magasról leszarom én ezt az egészet, mindjárt felgyújtom ezt a lepratelepet a francba!

Csak öt percre ugrom be a koliba, hogy aztán megyek Izziehez. Még be is kell vásárolnom a vacsorához, és az nem kis feladat, tekintve, hogy egyre kevesebb étellel vannak barátságban. Remélem ha megszületik, nem lesz ilyen válogatós a gyerek. Nem mintha akarnék rá főzni... Az se biztos, hogy az enyém. Miért agyalok már megint ezen? Nem hiszem el komolyan. Annyira beette magát a gondolataimba, pedig még nem is látszik és egyáltalán. Kiakszt.
A liftet már nem használom, a lépcsőn baktatok felfelé, amikor kiabálás üti meg a fülem. Csak nem részeg már valaki ilyen korán? Azért az gáz. A gólyatábornak rég vége, mostanra illene tartani a mértéket. De szerencsére a zajok hamar elülnek, így nyugodtan lépek ki a folyosóra a lépcsőházból, hogy aztán megpillatnsam, minden bizonnyal az előbbi szerencsétlent, aki épp a szájába tesz egy szál cigit.
Megforgatom a szemeimet, aztán közelebb lépek hozzá, és igyekszem megakadályozni. A füst jelző nem messze a feje fölött. Se megázni nincs kedvem, se megvárni a tűzoltókat. Hogy lehet valaki ennyire hülye?
- Eszedbe ne jusson! Ha elázom szárazra fújatom veled az összes ruhámat - kezdek bele, mintha egy idióta lenne, de aztán rájövök, hogy még jól is jön, hogy itt van. Nem vagyok teljesen genya, na meg, tök rég gyújtottam rá, és rohadt jól esne egy szál cigi, megvillantom neki a szoba kulcsaimat. - Kinyitjuk az ablakot, akkor nem lesz gáz.
Magyarázom neki, bár talán ennyi esze még neki is van. Nem biztos, a szatyrában sörök, lehet már tök részeg, ezt csak azután fogom tudni megállapítani, hogy felállt, hogy rám nézett, hogy megszólalt. Mindenestre bízom benne, hogy nincs még elázva, és tud gondolkodni. Na meg, hogy belátja, jobban jár, ha velem jön.

De, hát baszki most komolyan, hogy lehet valaki ennyire fogyatékos?! Direkt megmondtam neki, hogy sietek, tíz percet meg csak kibír anélkül, hogy idiótát csináljon magából. Esküszöm, én lelövöm a szobatársamat…legalább ha valami hasznát vennénk. Mondjuk, ha tudna foto szintetizálni vagy kőgazdag lenne és márkás piákkal halmozna el minket. De egyik sem. Hülyékkel vagyok körülvéve…és ez az érzés akkor sem múlik, amikor meglátom a túlbuzgó ferdeszemet. Fájdalmasan felsóhajtok. Kész kínszenvedés ez az egyetemesdi…
- Egyrészt, azok a szarok úgysem működnek. – ugyanolyan szájbarágósan beszélek, mint ő tette, közben fejemmel a plafon felé biccentek. Ezek csak a folyosó díszei, semmit érő porfogók. – Másrészt, előbb fogod te megenni a szétázott ruháid, mint én fújogatni. – szárítgassa neki a veszett mókusmalac. Megint csattintom az öngyújtót, egyre közelebb tartom a cigi végéhez, ami lángra kap, mélyet szívok belőle és elégedett mosollyal fújom ki a füstöt.
- Látod? Mondtam, hogy….- és ebben a pillanatban elkezd a nyakamba ömleni víz – bassza meg. – fantasztikus. Most már tudom mi hiányzott ebből az istenverte napból. Rá se nézek a japóra, nem akarok látni a rohadt ’énmegmondtam’ képét. Vernék inkább be neki…
Idegesen felpattanok, a fejem fölé tartom a nejlonszatyrot. A söröket teljesen összerázom. Csodálatos.
- Bazdmeg, a kajám! – kurvajó. A számban lévő nikotin rúd elázott, és abból a zsömléből se eszek már, ami felcsapott szivacsnak. Oké, hogy vizeszsemle néven vettem, de baszki, ennyire azért nem kell annak lennie.
Próbálom minél jobban kikerülni a fröcsögő hákettőót, közben meg topogva várom, hogy meginduljon a Távol Kelet mindentudó hőse, hogy a nyomába szegődhessek. Részben, mert a szobájában nem ázunk el és, mert fogalmam sincs méltóztatja majd visszavonszolni a belét Brown, de a faszom fog itt dekkolni egyedül. Meg Vincent is erről prédikált, hogy legyek szociálisabb, hát bassza meg, örüljön az egomán fejének.
- Menjünk már! – még egy szálat is hajlandó leszek adni neki, sőt a sörömből is kap, lássa mindenki, milyen áldott lélek vagyok csak induljunk meg végre, mert semmi kedvem csömörlött tűzoltókkal társalkodni.

Oh yeah. Egy magát nagyon menőnek képzelő sötét gyerek. Nem, nem én vagyok hülye, hogy tudom, működik a füstjelző. Én az első nap felálltam egy székre és megnéztem közelebbről, hogy nem kamu a dolog, mert másokkal ellentétben én nem bízom az ilyesmit a véletlenre. Más tészta, hogy közben páran furcsán néztek rám. Nem különösebben izgatott a dolog. Az viszont zavar, hogy ez a gyökér, a figyelmeztetésem és a kedvességem ellenére rágyújt, ezzel eláztatva engem meg nyilván mindenkit, aki a folyosókon van.
- Észlény - közlöm vele tömören a mondandómat. Csak attól tartok, hogy a szobánkban levő füstjelző is beindult eláztatva a cuccaimat. Mondhat bármit, szárazra fujatom vele a ruháimat, és megbánja a napot is, hogy a világra jött. Nem is foglalkozom tovább vele. Sietősen megindulok a szobám felé. Rohadtul nem érdekel, hogy jön-e vagy sem.
- Legközelebb talán használod majd az agyad... - felelem, mikor a kajájára panaszkodik, miközben kinyitom a szobám ajtaját. Sóhajtok egyet, bent száraznak látszanak a dolgok. Ezek szerint nem egyszerre lép működésbe az összes jelző. Hála az égnek. Bár szívem szerint kizárnám, hagyom hogy belépjen, utána viszont ráfordítom a zárat. Ha esetlegesen valaki számon akarná kérni, semmi közünk a folyosón lévő pocsolyákhoz.
A fürdőszobába megyek, ledobom a vizes ingemet szerzek egy törölközőt, aztán a szobába sietek, hogy a szekrényemből valami száraz ruhát kerítsek magamnak. Csak ezután nyitom ki az ablakot és intek a fejemmel szerencsétlen srácnak itt már rágyújthat.
Aztán fogok egy vállfát, és a fürdőszobába megyek ismét, hogy rárakjam az ingem, majd előveszem a hajszárítót. Komolyan gondoltam, hogy ő szárítja meg, és be is fogom hajtani, de előtte még, elszívhatja a cigijét.

//legközelebb már beszédesebb leszek ígérem XD//

A szobatársammal döglött patkány tetemet fogok etetni, amint előkerül,ez teljesen biztos. Remélem, elkap tőle valami dögvészt és többet nem kerülget az agyfasz csak az említésére is. Ráadásul még Ferdeszem is papol, naná, persze, pont arra van pénze a kolesznak, hogy minden villogó szar működ…..a jó kurva életbe. Nem szólok semmit csak pár szépszavú káromkodást és inkább sietve követem a bevándorlót.
- Ki a fasz gondolja, hogy ezek működnek? – mert most komolyan, ha erre tud költeni az iskola akkor, mondjuk már biztosíthatnának külön szobát is nekem. Tudom, basszameg, szocializálódom. A szétázott táskát a földre dobom, az, hogy a ruhámból is csatakokban folyik a víz nem hat meg. Az sem, hogy esetleg mások is szívtak miattam. Megérdemelték. Hülye barom mind.
Unottan topogok, amíg tollászkodik. Most komolyan, cukorból van vagy mi a faszom?
- Kell? – felé nyújtom a cigis dobozt, szerencse, hogy a tartalma nem ázott el, akkor biztosan megölnék valakit. Sietve csattintom az öngyújtómat, mélyen letüdőzöm a füstöt és megkönnyebbült sóhajjal fújom ki. Van a zsebemben vicces is, méghozzá jobbfajta, de még nem tudom, hogy megéri-e azzal kínálgatnom?
- Te valami főfőszar vagy ugye? - összehúzom a szemem úgy méregetem. Láttam már valahol, de annyira nem érdekelt, hogy megjegyezzem hol vagy, hogy egyáltalán ki ez? Kihamuzok párkányra közben pedig végigfutatatom a tekintetem a szobán. Hogy a gecibe van itt ilyen rend?! Tarthatna életvezetési tanácsadást Adamnak.

Tárgy: Re: Kizárva - Zin&Richard Szer. Nov. 05 2014, 01:42

Felhúzom a szemöldököm és úgy nézek rá, mint valami idiótára, hiszen én szóltam neki, hogy működnek ezek a vackok, szóval ne kérdezgesse ki gondolta volna. Bárki, aki gondolkozik és lecsekkolja mielőtt hülyeséget csinál. De persze, attól, hogy ez egy egyetemi kollégium, még nem lesz mindenki kellően intelligens. Nem is értem, hogy jut be manapság mindenki hozzánk. Vagy nagyon sok pénze van mindenkinek, vagy a színvonal csökkent le nagyon.
Mindenesetre miután beengedem én szárítkozni kezdek, és felveszek valami olyat, amiben nem fázok meg. Bár nincs hideg, de a tudat... ezt követően pedig kinyitom neki az ablakot. Talán ő is érzi, hogy elrontotta az előbb, mert megkínál, s bár én már nem dohányzom elfogadom.
- Köszi - mondom, és elveszek egy szálat, majd az öngyújtóm után nyúlok, ami még mindig az éjjeliszekrényem fiókjában van. Meggyújtom a cigit, beleszívok, hagyom, hogy átjárja a tüdőmet a füst. Közben az ablakpárkányra könyökölök, lehunyom a szemem. Ez így... majdhogynem tökéletes is lehetne.
Lehetne, ha egyedül lennék és ennek a gyökérnek nem törne be a hangja a tudatomba.
- Ja. Így is lehet mondani. Szóval légy oly kedves nem szétáztatni a szobámat - villantok neki egy gyilkos mosolyt, bár nem hiszem, hogy meghatja. De a lényeg szerintem átmegy. Nem fetreng az ágyamba, nem járkálja össze a vizes gönceiben a helyiséget és leginkább nem tesz még véletlenül sem úgy, mintha otthon lenne.
- Na és te? Azontúl, hogy szaros gólya vagy? - ha már ilyen kedves beszélget, leereszkedem a szintjére. S amíg válaszol szépen újra beleszívok a cigibe. Nagyon jól esik. Bár ha Izzie megtudja, lehet megöl miatta. Momentán mondjuk megéri.

karakterinformáció